Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976. szept. 4., szombat A műsortervről, a feladatokról sen a függöny, s 5—8 elő­adás kell, amíg megérlelődik a darab. Ami sajátos problé­mánk, hogy a két színház közötti műsoregyeztetés mi­att, akár van közönségsiker, akár nincs, le kell vennünk a miskolci műsorról és át­vinni Egerbe. A mostani színházi évadban szeretnénk remélni, a műhelymunka ja­vítását segítjük azzal, hogy már az évadnyitón meghatá­roztuk nemcsak a bemutatók dátumát, hanem azt is meg­mondtuk, hogy ki rendezi a darabot. Sőt', a díszletterve­zők is adottak. Így a rende­zőnek az eddigi két hétnél lényegesen töbo idő áll ren­delkezésére, hogy felkészül­jön. S jövőre minden való­színűség szerint már azt is meg fogjuk tudni mondani, hogy kik jönnek számításba egy-egy darab főszerepeinél. Ezekre korábban nem volt példa nálunk. De hogy a kér­dés másik részére is vála­szoljak, jogos a vád, ha vád­nak lehet nevezni. Persze a műsorpolitika és a színészi foglalkoztatottság egyezteté­se, sohasem volt és sohasem lesz könnyű, különösen, ha arra is figyelnünk kell, hogy néha három különböző pro­dukció is megy egy napon, és a közönséget nem becsül­hetjük le azzal, hogy az egyikben csupa vezető szí­nész játszik, a másikba pe­dig egyse jut. Törekedni sze­retnénk egy arányosabb te­herviselésre. Hogy nevet is említsek, Kovács Mária pél- | dául két főszerepet is kap a i görög, drámákban és a Vi­harban láthatja majd a kö­zönség. És módot szeret­nénk nyújtani az olyan so­kat foglalkoztatott színésze­inknek, mint például Blaskó Péter, hogy eleget tudjanak tenni film- vagy ív-felkéré­seknek. Meggyőződésünk, hogy ez nemcsak az ó sze­mélyes érdekük, hanem a ■ színház és a város elismeré­se is. Persze elkerülhetetlen, lévén, hogy bizonyos szerep­körökre kevés a színész, vagy alig van, hogy a meg­levők több feladatot is kap­janak. Lcnkey Zoltán munkája Szeptemberi Napjaink A kulisszák mögött már teljes a színházi nagyüzem: részben folytatódtak, rész­ben pedig megkezdődtek há­rom darab próbái. Moliére A botcsinálta doktor című tragikomédiáját — A mi Mo- liére-ünk címmel kerül be­mutatásra tájelőadásokon és a Stúdiószínpadon — és Bu- kovcan A struccok estélye című tragédiáját már az el­múlt színilázi évad végén próbára tűzték, s az évad­nyitó társulati ülés napján megkezdődtek A dohányon vett kapitány, a Scserbacsov- ooerett előkészületei is. A nagyszínházban szeptember 24-én a Bukovcan-darab'oal kezdődik meg a bemutatók sora, a Moliére-előadást pe­dig már alig két hét múlva, szeptember 16-án láthatja a sárospataki közönség. Sallós Gábortól, a Miskolci Nemze­ti Színház igazgatójától, ért­hető módon, így először a legközelebbi feladatról, a sá­rospataki premierről érdek­lődtünk. Hiszen a színház már az elmúlt évadban is tartott bemutatót Sárospata­kon, akkor a Csapodár ma­dárka került színre. — Azt hiszem, nem túlzás rendhagyó színházi vállal­kozásnak nevezni a Moliére- bemulatót, hiszen nem pusz­tán a Moliére-darab színre- viteléről van szó. Úgy érez­tük, hogy ez a darab alkal­mas egy sajátos stílus, a vá­sári komédia — persze ma­gasabb művészi formában, mint eredetileg —• kipróbá­lására, ami már a Csapodár madárkának is célja volt. Színpadtechnikai megoldása — egy ringlispilt vettünk meg, a díszlet — pedig al­kalmassá teszi arra, hogy bár­hol eljátszhatjuk. Nem tit­koljuk, sokfelé szeretnénk játszani a megyében. — Megkoclcáztathatjuk-e kimondani azt, hogy az ilyes­fajta előadásokkal a Miskol­ci Nemzeti Színház annak a sokszor megfogalmazott el­várásnak is eleget kíván ten­ni. hogy jobban jelen legyen a megyében? — Ne vegyék dicsekvés­nek, ha elmondom, hogy táj­kötelezettségeinknek idén nemcsak eleget teszünk, ha­nem túl is fogjuk teljesíte­ni. Kazincbarcika, Mezőkö­vesd, Ózd és Lenínváros mel­lett Sárospatakon szeretnénk rendszeresen tájelőadásokat tartani, de az egész megyé­ben jobban jelen kívánunk lenni. Természetesen, amel­lett, hogy a két színház —a Miskolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Szín­ház — megszabta a feladato­kat, teljesítenünk kell. S nemcsak, mert elvárás, ha­nem belső igényünk is, elha­tározásunk, hogy saját me­gyénk közművelődésében jobban hallatjuk a hangun­kat, akár a hevesi tájelőadá­sok rovására is. Persze, és megintcsak nem panaszként, nem hallgathatunk arról sem, amit az 540—550 köte­lező előadás teherként ránk ró.' Hiszen ennek a műsor­tervben, a műhelymunkában egyaránt érezhető következ­ményei. Egy 200 ezer és egy 50 ezer lakosú város elvárá­saival állunk szemben, s olyan objektív feltételeink hiányoznak, mint egy mikro­busz, amellyel a kisebb sze­replős darabokat mozgathat­nánk. S ráadásul most még csak személygépkocsink sincs. Pedig a mozgékonysá­gunkat ezzel növelni tud­nánk. — ön említette a műsor­tervet és a műhelymunkát is. Az elmúlt évadban jó né­hányszor úgy éreztük, még nem, eléggé kiforrott előadá­sokhoz gördül fel a premie­reken a függöny, és a színé­szek teherviselése sem volt arányos ... — Tagadhatatlan, hogy a sok bemutató következtében olykor csorbát szenved a mű­helymunka. Mi viszont nem tehetjük meg azt, amit a pesti színházak, hogy éven­te 5—6 darabot mutatunk c*ak be. Gyakorlatilag négy hét alatt kell úgy elkészíte­ni a darabot, hogy felmehes­— Az idei műsortervben több ősbemutató is szerepel és ismertté vált, hogy az évad végén a magyar dráma és vígjáték hetét újból megren­dezi a Miskolci Nemzeti Szín­ház ... — Előbb talán erről az utóbbiról. Megtisztelő köte­lességünknek érezzük, hogy megrendezzük a magyar drá­ma és vígjáték hetét, mert úgy érezzük, hogy tartozunk is vele.. Május végén, júni­us elején azonban elképze­léseink szerint nemcsak bu­dapesti és vidéki színházak szerepelnének nálunk, ha­nem szeretnénk meghívni né­hány országosan kiemelkedő amatőrszínpadot is. Ez a kö­zelítésnek egyfajta módja lenne, de meggyőződésem, hogy a színészek okulására is szolgálhatna. Ami műsor­tervünket. illeti, azt hiszem, a színvonalnak és a szórako­zási igénynek is eleget tu­dunk tenni vele. öt ősbemu­tatónk lesz. Mi mulatjuk be először Maeterling darabját, Szophoklész Philoktétészét és Bukovcan darabját. Remél­jük, elkészül a Bertha Bul- csú-darab és büszkék va­gyunk arra, hogy Benedek Andrást sikerült megnyer­nünk egy új magyar mese­játék megírására, A gara­bonciásra. Egyébként nem titkoljuk, hogy szeretnénk magunk köré egy alkotói kört felépíteni. S hadd mond­jam el, hogy Serfőző Simon­nal is kötöttünk szerződést 1977 májusi határidővel egy, a nagyszínházban bemuta­tandó darabra. Műsorter­vünkről végül is a közönség mondja majd ki a véleményt. De jólesik tudnunk, leg­alábbis erre utal a bérletvá­sárlások jelenlegi állása, hogy kedvező fogadtatásra lalálunk. Szeretnénk megfe­lelni majd ennek a várako­zásnak.’ Csulorás Annamária A kelet-európai szocialista országok fiatal íróinak kő­szegi találkozójához kapcso­lódik szeptemberi számával Borsod megye irodalmi és kulturális lapja, a Napjaink, amely — saját íogalmaxá- sukkal élve — ,.a lap fenn­állásának tizenöt éve alatt következetesen feladatának vallotta, s tette is az irodal­mi ,.hídépítést". Különösen az elmúlt két esztendőben erősödött fel jobban, érezhe­tően ez a törekvésük, ami­kor is a lap olvasói —, hogy csak néhány példát említ­sünk — a szovjet, a szlovák és a bolgár irodalom néhány képviselőjével, s néhány al­kotásával. ha szerény körül­mények között is, de köze­lebbi ismeretséget köthettek. E mostani számban, Varga Csaba interjúsorozatában al­kotó-műfordítók szólalnak meg, hogy megfogalmazzák, mit jelent számukra Kelel- Európa, s mit jelent az al­kotó számára a műfordítás. Tanulságos, elgondolkoztató vallomások sorakoznak egy­más alatt, mintegy közrefog­va a versösszeállításokat. Jóllehet a lap további iro­dalmi anyaga is elég gazdag választási lehetőséget kínál, ézúttal két pedagógiai té­májú írásra hívnánk fel a figyelmet. Hermann István alapvető pedagógia-módszer­tani kérdéseket feszegető cikkére (Tanulás, tudás, iró­nia), amelyet szívünk sze­rint nemcsak a pályakezdők, hanem valamennyi pedagó­gus asztalára is letennénk, hiszen amiről szól, az való­ban alfája és ómegája a pe­dagógiai munkának, a gon­dolkodó emberfők ki nevelé­sének. A másik cikk vita­cikk, s bizonyára vitát is szül. Búr szerzője, Csalog Ju­dit jómaga is megjegyzi; „nem panasznak szántam’’, szemelvényei végezetül elég­gé egyoldalú megközelítésből sugallnak valamiféle választ arra, hogy Mit ér az ember? Mit ér a pedagógus? Bár realitása cáfolhatatlan, még­sem fogadhatjuk el teljes egészében igaznak. Ma már nem ... A magyar pedagó­gusok rangja — idézett vé­leményei is régebbi datálá- súak —, a pedagógusok tár­sadalmi megbecsülése ennél a képnél ma már mindenfé­leképpen jobb. Ami persze nem jelenti, hogy még jobb nem lehetne. Mindenesetre kíváncsian várjuk a reagálá­sokat. (es. a.) Ax Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központja — érettségizett, sorkatonai szolgálatot letöltött dolgozókat operátori munkakörbe « A keres felvételre. Jelentkezés: az ÉMÁSZ Vállalat számítástechnikai főosztályán Miskolc, Dózsa György u. 13. szám alatt. Bányásznapi nyitva tartás 1976. szeptember 5-cn a Bizományi Áruház Vállalat, Miskolc, Tanácsház lér 22. alatti ruhaboltja, és a Hunyadi utca 2. alatti műszaki és bútorüzlete 8 órától 13 óráig bö áruválasztékkal várja a kedves vásárlókat. ) ——. ......................................... ........-i „ Ez (lenne) a mi rádiónk”? A feltehetően több milliónyi rádióhallgató egyikeként; ismertem meg az idei nyár rádiókabarés „újítását”, az Ez a mi rádiónk című sorozatot, vagy ahogyan hirdet­ték. a nem budapesti rádiók műsorát. Ezelőtt négy évvel már volt hasonló, amelyben a nem budapesti színházak próbálták megmutatni, hogy tudnálöle is olyan sablonokba merevedett kabarémiisorokat produkálni, mint a budapestiek. Hát most ezt megismételték a tíz vidéki színház helyett uz öt nem buda­pesti rádióstúdióval, de a színházak sem maradtak ki belőle, mert ahol a stúdió székhelyén színház is működik, ott termé­szetesen színészek bevonásával folyt a kabarécsinálás. Lehet, hogy nyüglődásnek hat. de bizonyára nemcsak engem zavar a következetes disztinkció a budapesti és nem budapesti valami között. Van budapesti rádió, budapesti színház, buda­pesti újság, budapesti pucerá.i és suszteráj. és van mindez nem budapestiben is. Azt már nem mondjuk, hogy vidéki, mert annak ugyebár olyan pejoratív kicsengése van. Meg vi­ta Iható, mi is az a vidék. Attól függ, honnan nézzük. Ha Buda­pestről telefonon hívom Miskolcot, az vidéki hívás. De ha Budapestet hívják Miskolcról, akkor Budapest jelenti a vidé­ket. meg akkor is. ha I-Ialmajugráról érkezik távirat Buda­pestre, akkor is Budapest a vidék. Az meg. hogy nem buda­pesti, cáfollialatlanul igaz. ugyanis például a budapesti Pa­csirta telepi vagy királyerdei mozi az budapesti, tehát valami nagy, mivelhogy a főváros közigazgatási határán belül van. a leninvárosi mozi. az pedig amolyan vidéki, merthogy Budapest határán kívül van. Mindezeket végiggondoltam, mert a hallott kabaréműsorok elég sok idői aíltak a töprengésre, a gondolatok elkalandozá­sára. Miben is különböztek ezek a nem budapesti rádiókaba­rék az egyébként minden hónap első hétfőjén jelentkező, cik­lusosán visszatérő budapesti kabarétól? Legfőképpen abban, hogy nem Budapesten rögzítették hangszalagra, hanem vala­melyik vidéki színházban, vagy művelődési házban. Szerkezeti felépítése mindegyiknek nagyjából azonos volt, az évek. vagy évtizedek során már-már megkövesedett rádiókabaré-vázra olyan díszítményeket aggattak, amelyekre harsány színekkel ráütötték olykor a nem budapesti stúdió székhelyét kiállító bélyegzőt. Igaz. ettől még a műsor nem lelt miskolci, pécsi, nyíregyházi, szolnoki, győri. S ahogy haladtunk előre az idő­ben, Miskolciéi Győrig, egyre fogylak a helyi szerzők és közre­működők, meg szerkesztők, egyre nőtt a hasonlóság a nem budapesti és a budapesti rádiókabaré között, egyre többet, írtak budapesti szerzők, a rádiókabaré rendszeres bedolgozói, egyre több lett az importált előadóművész, s íme újra bebi­zonyosodott. hogy eltűnőben van a különbség a főváros és a rádióval rendelkező vidéki városuk közölt, mert alig-alig lehetett valami különbséget felfedezni a különböző helyeken csinált kabarék között. Egyes motívumok, mint például a hírek gyors kommentálása, s egyebek, nyíltan átnyúltak egyik műsorból a másikba, legfeljebb egyik-másik vidéki helyen kevesebb rutinnal csinálták ezt, mint Budapesten. Olyannyira, hogy a végén már az alaphirdetéseket is alig tudta felolvasni valaki, és kicsit csikorogva ment a „spontán módon, hirtelen kiagyalt” válaszok, illetve reflexiók felolvasása a gépírásos papírlapról. A liéi elején végei éri ez az akció is. Ez a mi rádióul>; — hirdette a sorozat címe. Nem volt felkiáltójel, nem volt. kérdőjel, egyszerű állító mondat. Nem lelkesedett érle. aki megfogalmazta, gyanakvással sein fogadta, egyszerűen ki­jelentette. Ki. kik — nem tudni. De azt hiszem, akad néhány rádióhallgató az ország nem budapesti részein, aki a cím után kérdőjelet tesz, vagy egyszerűen azt mondja, amit én: Ez a mi rádiónk? Magam részéről nem vállalom. (benedek) KÉNYELMESEN GYORSAN ' 'Ö ÁRON ADHATJA EL HASZNÁLT KOCSIJÁT A MERKUR-NÁL Nem kell naphosszat a piacon állnia, vagy apró- hirdetéseket feladnia. A MERKUR várja az ön használt kocsiját. Tapasztalt szakemberek vizs­gálják át autóját, és reális árat állapítanak meg. A vételárat azonnal kézhez kapja. Amennyiben ön kívánja megszabni a kocsija árát, a MER­KUR bizományba is átveszi a kocsit. Keresse fel Ma már nem a MERKUR érdemes Budapestre utaznia. miskolci telephelyét! Címe: Lorántffy Zsuzsanna u. 49. Nyitva: 8—15 óráig, szombaton: 13 óráig ön csal Mwmte® es elviszi az *SSfi*Kri8S'

Next

/
Thumbnails
Contents