Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

1976. srept. 1., szerda ES2AK-MAGYARORSZÁG 3 A mirnni pelimit Sorozatgyártás és iáéoyanaka 30 ezer tonnás tervtúlteljesítés Mié je!» és isié A MEZŐGÉP mezőcsáti gyáregysége június 21-től augusztus 19-ig tartott ara­tási ügyeletet. Rendben zaj­lott az aratás, nem voltak komplikált műszaki zavarpk, az előfordult géphibákat könnyedén kijavították az ügyeletet tartó szerelők. Mindez nem azt jelenti, hogy a szokásosnál kevesebb üzemzavar volt aratás ide­jén, hanem azt, hogy a fel­készülés volt jobb, előrelá­tóbb. Jól beváll hagyomány már a MEZÖGÉP-néU hogy aratás előtt egy úgynevezett „ki mit gyárt?'’ körlevelet tesznek közzé a gyárak, gyáregységek között. Így az­tán nem kell telefonálgatni, keresgélni, a hibajelentést vevő gyáregység rögtön tud­ja, kinél kell kereskedni a szóban forgó alkatrész ügyé­ben. Ez a körlevél az idén is nagy szolgálatot telt az aratási ügyeletnek — Mezö- csáton is. Ez a gyáregység a tavalyi termelési tervét jelentősen túlteljesítette; 1975-ös mun­kája alapján harmadízben nyerte el az Élüzem címet. Az idei évre (10 millió fo­rintban állapították meg ár­bevételi tervüket. Minden jel arra mutat, hogy ezt a megnövekedett tervet is si­kerrel teljesítik, sőt túltelje­sítik. Az első fél évben 39 millió 61 ezer forint árbe­vételt ért el a niezőcsáti gyáregység. Mit is gyártanak Mezőcsá- 1on? Mezőgazdasági gépek­hez pótalkatrészeket és sze­relt egységeket. Ez annyit jelent, hogy napernyők, ülés­párnák, hátpárnák, ponyvák és sokféle alkatrész hagyja el a gyáregységet. Összesen 35 termékük van. A mai sza­kosított termelési rendszerek mellett ez meglehetősen ne­héz feladatokat ró a gyár­egységre. Ami vigasztal; minden jel arra utal. hogy lassan-lassan megvalósul a rég óhajtott sorozatgyártás. A múlt évben ugyanis pro- filátrendezés volt a MEZŐ­GÉP Trösztön belül. A me- zőcsáli gyáregységnek ( ez többek között azt jelenteti»:, hogy a jövőben itt gyártják a KLC-eke egy szerelt egy­ségét, az ekelest-szórat. Ez bonyolultabb munka, mint amit ez idáig végeztek. Bi­zonyos mértékű, vállalaton belüli gépátcsoportosítást kellett végrehajtani ehhez a feladathoz, a szakmunkások felkészítése folyamatban van. A teljesítménybéres kollektí­va ürül az új munkának, hi­szen a sorozatgyártás egy idő után jó hatással lesz a teljesítményekre. Mezőcsáton egyébként rendkívül ösztönzőnek tart­ják a gyáregységek között évről évre meghirdetett munkaversenyt. Jó hatással van e verseny a szocialista brigádmozgalomra is. A két­száz fős kollektívából llö-an dolgoznak szocialista brigá­dokban. A nyolc szocialista brigád sokszor „erején felü­li’’ teljesítményt nyújt. Időn­ként szükség is van erre. Például olyankor, amikor a járás egy-egy üzeme soron- I kívüli megrendelést nyújt be. Gyakori az ilyen eset, s bár nem kifizetődő a gyár­egységnek, mert esetleg a sorozatgyártás sínyli meg, de a jó kapcsolat, a mások baja iránti megértés arra kötelezi a kollektívát, hogy segítsen. Ilyen esetekben mindig élen járnak munká­jukkal a szocialista brigá­dok. Az ilyenfajta embersé­gesség persze gazdasági ve- tületekben is eredményt hoz. Nyilván mindezek is közre­játszanak abban, hogy a gyáregységek közötti verseny első félévi értékelése első helyezettként hozta ki a me- zőcsáli gyáregységet. Terv- teliesítés, minőségi munka, balesetmentes termelés és még sok nüansznyi kritériu­ma van e versenyfeltételek­nek. A gyáregység 105 és fél pontot ért el. ízelítőül csak annyit, hogy a második he­lyezett pontjainak száma 74 és fél. Mivel magyarázható ez az eredmény és a három Él­üzem cím? A műszaki-tech­nikai feltételek nem a leg­jobbak Mezőcsáton. Remélik — és még csak remélik —, hogy az ötéves terv végére elkészül a szerelő- és lorgá- csolócsarnok, és bővülnek a ma még eléggé szegényes szociális létesítmények is. Gondokat okoz az alapanyag­ellátás. Hullámzóan érkezik például a ponyvaalapanyag: hol túl sok van készleten, hol meg hírét sem látják. Kifogásolhatóak a kötőelem- szállítmányok, kevés M—20- as és M—16-os csavar érke­zik. Egyszóval, sok a na ni bosszúság, a gond. Az üzemi légkörrel magyarázzák a ter­melési sikereket. Kitűnő munkaintenzitású, jól kép­zett, helybeli munkások dol­goznak a gyáregységben. Vonzó is ez a munkahely. Otljártunkkor — egy felszá­molt kisüzemtől — tíz szak­munkás jelentkezett felvé­telre. Szívesen fogadták őket. L. Gy. A Borsodi Szénbányák Vál­lalat egyik legnagyobb es legkorszerűbb termelőegysé­ge, a tervtárói akna, eddig mintegy 30 ezer tonnával szárnyalta túl mennyiségi tervét. Milyen eredményre számí­tanak éves szinten? — kér­deztük Land gráf János akna­vezetőtől. — A 30 ezer tonnás plusz termelést már aligha tudjuk tovább fokozni, ezt az elünj’t kívánjuk megtartani. Ezek­ben a hetekben felkészülünk két tömegtermelő munka­hely, összesen négy front­szárny üzembe helyezésére. Az előkészületi munkálatok­hoz már júniusban hozzá­kezdünk, s megépítettünk egy 2200 méter hosszú gutni- szalagsort. Hozzáláttunk már az első fronti „utcai’ kikép­zéséhez is, a bányásznap utáni héten pedig beszerel­jük a gépi berendezéseket. — A 200 méter homlok- szélességű délkeleti pillér- front két szárnya szeptem­ber végétől termel, a har­madik frontszárny pedig rá egy hónapra kezdi meg -a munkát. Dobson-egységekkel biztosítjuk majd a munka­helyeket, és maróhenger jö- veszti a szenei. A nyugati 3- as számú fejtés 100 méter szélességben műveli a szén- mezőt, szeptember harmadik hetén indul, s MK—97 típu­sú szovjet biztosító berende­Az LKM csavargyártó gyáregységében különböző típusú vas­úti csavarokat gyártanak. Felvételünk a inonethcngerlö gép­nél készült Fotó: Kozák Péter Papír feldolgozás A Diósgyőri Papírgyárban a legtöbb nő — mintegy 100 asszony — a feldolgozó üzemben dolgozik. Ök készí­tik a sajtdobozokal, cukrász­tálakat és a tortaalátétekét. A feldolgozó üzem, ellen­tétben a gyár többi üzemré­szeivel, „fiatul”, még nincse­nek hagyományai. Az új ter­melőberendezéseket a Pa­píripari Vállalat nyolc évvel ezelőtt telepítette a diósgyőri gyárba. A feldolgozó üzem akkor ideiglenesen a pince- helyiségben kapott helyet, s ugyancsak provizórikusak voltak az ott dolgozók szá­mára kialakított öltöző- és mosdóhelyiségek is. A mos­toha körülményeket csak fo­kozta, hogy az asszonyoknak rövid idő alatt el kellett sa­játítaniuk az új gépek ke­zelését. Mindezt gyorsan fe­ledtette az új üzemcsarnok, amelyben 1971-ben otthont kapott a feldolgozó üzem. Időközben két újabb beren­dezéssel is gyarapodott a „női üzemrész” — különösen a hidraulikus sajtológép könnyített sokat az itt. dol­gozók munkáján. Kalászi József né, a sajt- dobozgyártó üzen.»ész dolgo­zója emlékszik még azokra az időkre, amikor a pince- helyiségben dolgoztak: — Húsz éve dolgozom a papírgyárban — 1968-ban a feldolgozó üzembe helyeztek. A mostani munkafeltételeket egy napon sem lehet említe­ni a régiekkel. Akkor még nem volt kellő gyakorlatunk sem: gyorsan el kellett sa­játítanunk az új munkafolya­matot, hogy menjen a ter­melés. és hogy megtaláljuk a számításunkat is. De ez már rég volt: azóta új csar­nokba költöztünk, s igen örültünk az új. kétszáz sze­mélyes öltözőnek is. Kisebb gondjaink — természetesen — akadnak még. Bizony nem nagyon vagyunk elégedettek a gépekkel: gyakori ezeknél a berendezéseknél az üzem­zavar. A szállítást, rako­dást viszont jelentősen kőny- nyitik a nemrégiben beszer­zett kis kerekes kocsik. Ami már nem a gyárvezetőkön, hanem rajtunk, gépkezelő­kön múlik az, hogy nagy precizitással végezzük mun­kánkat, figyelve a megfelelő ütemszámra. Így nem kerül­het ki a kezünk alól selejtes termék... A sajtdobozgyártó műhely felett, az első emeleten ké­szülnek a tortaalátétek. Itt dolgozik Balázs Bertalanná gépkezelő: — Még én is dolgoztam a régi csarnokban, 1969 óta munkahelyem a papírgyár. Először egy cukrásztálcagyár- ló géphez kerültem, mivel tortaalátéteket csak néhány évvel később kezdtünk készí­teni. Ha jól tudom, az or­szágban egyedül mi állítunk elő tortaalátéteket. Igen nagy figyelmet igénylő munka ez — sajnos a hengerek már elég régiek, s így több a munka a papírcsipke áveré­sével. A „csipkeverést” még mindig kézzel végezzük: el­kelne ide a gépi segítség. Nagyon örültünk viszont a tekercseket emelő szerkezet­nek — ez megszüntette üzemrészünkben a nehéz fi­zikai munkát. Másfajta gondokról, örö­mökről beszél Kiss Pál né. a cukrásztálcagyártó üzemrész dolgozója: zés és maróhenger működik benne. Az akna termelése a mostani szinten alakul a jö­vőben is. tehát megközelítő­en 200 vagon szenet küldünk felszínre naponta. — A jelen eredmények te­hát biztatóak. De mit hoz a jövő. milyen termelésre .szá­mítanak a tervtárói aknában?) — A 15 éves távlati terv I szerint termelésünk a jelen- j iegi szinten, tehát napi 2000 tonna körül alakul. Szén van, s a kutatás sikerrel folytatható tovább déli, dél­nyugati irányban. Köztudott, új lejtősaknapárt mélyítet­tünk le a jelenleg üzemelő aknától 4 kilométerre. Szük­ség van erre, ugyanis a mű­velés alatt álló szénmezők ■messze vannak a működő aknától, hosszú a szállítási útvonal, a bányászoknak so­kat kell gyalogolniuk a mun­kahelyükig. — Célunk az erők kon­centrálása, a termelés szét­szórtságának csökkentésé. A régi akna alatt 1979-ig visz- szaíejtünk, ezt megelőzően azonban már megszűnik a két. bányamező közti össze­köttetés. Tovább gépesítjük a munkát, ígéretet kaptunk rá, hogy a jövő évben már üzembe helyezhetünk egy új önjáró berendezést. Az elö- vájási tevékenységet is gyor­sítjuk. köhnyíljük. Jelenleg két darab F—6-os vágal- hajtógép készíti a bányafo­lyosókat a föld alatt. — Tizenhat éve dolgozom a papírgyárban, fiatalon, 14 éves koromban kerültem ide. Akkor még nem volt meg az új csarnok, nem voltak öl­tözők sem, s kézzel kellett emelgetni a jól megrakott, nehéz dobozokat. Azóta ren­geteg változás történt: most például új, korszerű gépet várunk. Az új nagy teljesít­ményű cukrásztálcagyártó gépen a tervek szerint az ősszel már megkezdjük a ter­melést; Ugyancsak újszerű itt, hogy például május óta három műszak helyett négy műszakban dolgozunk. Ennek valamennyién örültünk, hi­szen így több a pénzünk is, no meg három nap munka után egy nap pihenő jár. Gondot csak a papír minő­sége okoz olykor. Most is például hullámos, rossz mi­nőségű papírral dolgozunk — ezzel igen nehéz bánni... A feldolgozó üzemben a gyökeresen megváltozott j munkakörülmények között' megváltoztak ,a teljesítmé­nyek is. Az itt dolgozó 100 asszony keze alól naponta; 400 ezer darab cukrásztálca. 75 ezer sajtdoboz és 40 ezer tortaalátét kerül ki. Munká­jukkal az év első felében is jelentősen hozzájárultak a gyár 111 százalékos tervtel­jesítéséhez. I). H. CÉLOK MINDIG kellenek. Cél nélkül, vágyuk nélaül nem ember az ember. Acél, u vágy rúgó. Mozgat, cselek­vésre ösztökél. Ha nincs ez a rúgó, ha az ember ..meg­áll”, értékéi veszti, haszna­vehetetlen. Mint az a gép, amely nem üzemel... Milyen kár, hogy nincs olyan műszer, amely ki tud­ná mutatni, mit vár az élet­iül az iskoláit befejező fia­tal. Olyan sincs, amely pon­tosan érzékelné, mi valósult meg a célokból, az álmok­ból. ha erre kiváncsi az új­ságíró, magától az embertől érdeklődhet. Okosan, tapin­tattal. szép szóval ... A be­zárkózó, vagy ki tárulkozó embertől. Az arcvonások rezdüléséből, a szem tüzéból, a oelső hevületből, amely ott van a kimondott szavakban, a Hangsúlyban, a mosolyban, a liomlokráncolásban. .Szaladnak az évek. Ezt a mindennapos ismerősök kö­zölt észre sem vesszük. De «kikkel ritkábban találko­zunk ... Olyankor mindig «lőjön az idő. Érzékeljük egymáson csak úgy ránézés­ből. de főleg a hevületből, a hangból tudjuk. Amikor es «hogyan beszélgetünk — Hogy is volt akkor? S előjön az emlék felidézése. Itt van például Gass Fe­renc. Van tiz esztendeje, uogy ismerem, de az elmúlt nyolc évben alig találkoz­tunk. Az okok? Az elfoglalt­ság, a távolság és persze az íüo. Tényleg ebből van a legkevesebb? Antikor a minap kanya­rogtunk a Rakacai-ló kör­nyékének tényleg kanyar­gós útjain, ahol az úticél Ku­kaca község volt, jutott időm eltűnődni rajta; mi a kü­lönbség Gass Ferenc falun töltött, évei. és a mi városi életünk között? Van-e egy­általán különbség? S kinek a. javára? — Én a szakmával együtt a falusi életet is választot­tam. Együtt mindkettői. S nem kényszerből következett egyik a másikból. Tény, sze­retem a falut. Most Rakacál, ahol élek. A város nekem zárt, engem szorít, nekem csak itthon jó a közérzetem. És ez kárpótol azokért, amit itt falun nem kaphat meg az ember. Elsősorban a szó­rakozásra gondolok ... En­gem kárpótol ... Furcsa, bárki bárkivel ta­lálkozik az első kérdések egyike: mennyit keresel? Tényleg ez volna a lényeg? Tudom erre nem lehet barkochbaszerü választ adni: igen. vagy nem. Mindeneset­re ritkán hangzik el az a kérdés; kedved leled-c ben­ne? Nos. én nem tudom, hogy Gass Ferencnek, a rakacai Üj Dolgozó Tsz főagronómusá- nak mennyi a fizetése. Pedig' beszélgettünk sokat, megkér­dezhettem volna. Ez volna a lényeg? En nem hiszem. Viszont megkérdeztem tő­le, szereti-e a szakmáját. A tekintete pillanatnyi csodál­kozás volt. de csak egy pil­lanatnyi, mert aztán elgon­dolkodott. A tanévkezdés anyagi gondjait könnyítik a nagy kohászati gyárainkban im­már hagyományosnak szá. mító tanszervásárlási segé­lyek. A vállalatok szociális alapjából minden évben te­kintélyes összeget fordítanak az iskolakezdéshez szüksé­ges tanszerek, felszerelések megvásárlásához, és a se­gélyben elsősorban a több- gyermekes munkáscsaládokat a gyermeküket egyedül ne­velő szülőket részesítik. A három nagy kohászati gyárban, a Lenin Kohászai ■ Művekben, az Ózdi Kohá­szati Üzemekben és a Dum« Vasműben csaknem egymil­lió forintot fordítottak e cél­ra. Összesen ezerliétszáz csa­lád részesült tanszervásárlási — Hogy mi szép ebben a szakmában? — formálta át magának félhangosan a kér­dést. — A mindig más hely­zetekben hozott döntés, az eredmények azonnali tapasz­talása. ha minden jó, akkor a sikerélmény, ha esetleg kudarc, akkor az a feszítő­erő. ami hajtja javításra az embert. Ilyennek látom én a mezőgazdászi pályát és ne­kem ezért szép . .. ÉS AZ EMBEIUIK? Igen az emberek, a tagság. A dön­tések végrehajtói, az ered­mények tapasztalok a sike­rek részesei, a kudarcok ká­rosultjai. Sokféle típus. Nap mint nap szembe nézni ve­lük, köztük élni. velük es értük. Nem könnyű. — Hat éve. amikor friss diplomával a kezemben ide­kerültem. igen nehéz hely­zetben volt a tsz. Következik ebből, hogy rám sem várt könnyű sors. Mindössze há­rom hónapig g.vakornokos- kodtam csak, amikor elment a régi főagronómus. Három hónap után én lettem az el­sőszámú szakvezető. Ügy éreztem magam, mint az úszni nem tudó ember a mélyvízben. Kevés tapaszta­lat. mérleghiányos téesz. alacsony gépesítési színvo­nal. gyenge, gyomos földek, megrendült bizalmú embe­rek ,.. A völgyben voltak, a völgy legalján. De elkezdtek ka­paszkodni felfelé. Üj elnök jött. Csabai János. Józan gondolkodású, segítő veze­tő.. . Rakacán az elmúlt évek­ben 130 fokos fordulat kö­vetkezett be. No a négy aranykoronás földü gazdaság nem lett a megye, sem a já­rás legjobb termelőszövetke­zete. Nem is lesz soha. Per­sze ez már nem Gass Fe- rencéken múlik. Mégis van változás, jelen­tős, önmagukhoz mérte 180 fokos. Fizetőképesek, korsze­rűbben gazdálkodnak és nyu- godtabb légkörben. 1970-ben 11 mázsát adott erre az őszi­búza hektáronként, idén már 28 mázsát. Istállótrágyát kap a rakacai föld rendszeresen, es műtárgyát is. A lehetősé­geikhez képest már, megfe­lelő a gépesítésük. — Visszatért az emberek Bizalma. Elismerik a mun­kánkat és elismerik a közö­sen végzett munka hasznát. Ez már a jó kapcsolat kiala­kulása. az első igazi győze­lem MI VALÓSULT MEG a hat évvel ezelőtti álmokból? A mindennapi bizonyítás, az önmagával szembeni elége­dettség és a munkára sar­kalló elégedetlenség. Aztán a család (két gyermeke van, felesége óvónő) újabb betel­jesült álom. Falun él immár hatodik éve. Távolabb a vá­rostól, amelyhez legfeljebb a tévé. esetleg olykor-olykora kocsi kapcsolja. A mércét ön­magának állítja. Hajtják céljai a mindennapok győ­zelmeiért. és az örökös bizo­nyítás. Bizonyítás a rakacai embereknek, de elsősorban önmagának. Hajdú Imre segélyben. Az LKM-ben ki- lencszáznégy esHlád tanév- eleji anyagi gondját könnyí­tették meg, támogatásukra félmillió forintot osztottak szét. Űzdon kétszáz munkás- család kezdhette meg válla­lati segítséggel a tanszerek bevásárlását, az ózdi gyár­ban kilencvenezer forintot fordítottak erre. A Dunai Vasmű ötszáznyolcvanhat dolgozójának pedig 360 ezer forint tanszervásárlási se- gélvt osztottak ki. A vállalati szakszervezeti bizottságok döntöttek a tan­szervásárlási segélyek oda­ítélésében. az egyéves mun­kaviszony alapfeltétele volt annak, hogy a szülők anyagi támogatásban részesüljenek; Egymillió forint a munkáscsaládoknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents