Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
1976. szept. 26.; vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 i Szomolyai szőlőhegyen leve megcsordult újra Aznapra elállt az eső, de a .sárból maradt még bőven. Sőt igazán jó idő sem lett. Az ég tele volt felhőkkel, s a légáramlásra sem mondhattuk: szellő íújdo- gál. A szomolyai főtéren, ahol a szüret színhelye felől érdeklődtünk, az emberek csóválták a fejüket. — Oda kocsival nem tudnak felmenni. Csak gyalog, van az jó két kilométerre is. S mindjárt hozzátették: — De félcipőben ne induljanak el. Mi a figyelmeztetés ellenére elindultunk, lesz, ami lesz alapon. Szerencsére aggodalmunk hamar eloszlott. A gödörnyi mélyedésekkel szabdalt földúton kis motor bukdácsolt felénk. A gazdája Bóta Lajos kertészeti agronómus. — El tudnak menni. A szél hajnal óta sokat szárított az úton . . . — Hány emberrel szedik a szőlőt? — 280-an vannak kint. Ebből 98 gimnazista Mezőkövesdről. Ök ma vannak itt először, de mi már a múlt hét szerdáján megkezdtük a rizlingszilváni szedését. — Cukorfok? Széttárta a karját. — Lehetne több is, de mit csináljunk. Rothad a szőlő, és nagyon nagy a' termés. Nem várhatunk. Különben, ha ilyen maradna az idő, legalább mint ma, véleményem szerint naponta fél fokot emelkedne a cukorfok ... ■* Elköszöntünk. 0 indult be a faluba, mi kapaszkodtunk kifelé a Cuckolandó- parton. Vízmosásos, kopár legelő, közvetlen a falu lelett. A nevét csák később tudtam meg az öreg szőlőpásztortól, akivel a szőlősorok között találkoztunk a Mácsalma-dűlő leánykásában. Néha szembejött velünk egy-egy Z1L. vagy Csepel, szőlővel telerakott tartályokkal. — Hová szállítják a szőlőt? — kérdeztem az égjük pilótát. — Gyöngyösre. A tsz-ünk tagja a Gyöngyös-domoszlói Szőlőtermesztési Rendszernek, s a termés egy részét szőlőként értékesítjük a rendszergazdának . .. Felértünk a tetőre, a „billentőhelyhez”. Ez a szőlőhegy átrakója. Á leszüre- ' telt szőlőt MTZ-vontatta pótkocsikra szerelt tarcali csillékben hozzák a szőlősorok közül az átrakóhely- • hez. Olt pedig átbillentetik a tehergépkocsik tartályaikba. Egy-egy ilyen tartályba 55—60 mázsa szőlő is belemegy. Onnan az átrakótól már láttuk a szőlősorokat. Szo- molyón, a főtéren hosz- szabbnak gondoltuk a távolságot. Néha előbukkant a Nap. de el is tűnt rögtön. A szél fáradhatatlanul csípte az ember arcát. Bánta a fene! Legalább gyorsabban szikkadt a föld. A szőlősorok között még mindig nagy volt a sár. Az eddigi szüret divatja a gumicsizma, a melegítő, lányoknak kendő, fiúknak fekete kalap. Ezt később a mezőkövesdi középiskolások „szereléséből” állapítottuk meg. Jó lenne tudni, honnan szedtek össze ennyi regi kalapot! * Az elárvult szőlősorok közül a szüret zenéjét, a csör- renö vödrök zaját, az emberi szót, és innen-onnan a nótát a szél iránytűként hozta felénk. — Arra vannak! Ott, annál a magányos cseresznyefánál — állapítottuk meg az úticélt. És ezután már a cseresznyefa vezeteti ... Még egyet kanyargóit az út a kordonsorok között, s előttünk volt a SZÜRET. Puttonyok, vödrök, tarcali csilléit férfiak, asszonyok, lányok, fiúk. Kék, piros, fekete melegítők, gumicsizmák, sáros félcipők és — ilyen időben? — tornacipő. De ott volt — amiért a szüret szüret — a SZŐLŐ. Szemekkel tömött fürtök, fürtökkel tömött kordon karok. Rizlingszilváni, leányka, muscat ottonel. Sajnos gyakori a kihasadt szem. És a rothadt. — Nem várhatunk tovább — magyarázta Hegyi Ferenc, a bogácsi Hórvöl- gye Tsz fökertésze. — A rothadás ezeknél a fajtáknál olyan nagyfokú, hogy máris mennyiségi veszteségünk van. Egyik-másik fürt valósággal porzik . .. Persze, a mennyiséggel pddig nincs baj. Sőt ... Az eddig leszüretelt terület 120 mázsát fizetett hektáronként. Igaz. a szüret egészére ez az átlagtermés nem lehet mérvadó. A későbbi fajtáknál kevesebb lesz a mennyiség. Ott viszont a minőség javul ... * A 61 esztendős Törős Lajos puttonnyal „ingázott” a ' pótkocsi és a szőlősorok között. — Ilyen korban nem nehéz már a puttony? — Az attól függ. üres-e vagy tele van — válaszolta nevelve. — Most például egész könnyű —. s mutatta az üres alumínium tartályt. — És a szőlő milyen? — Jó. Nekem magamnak eleg lenne egy olyan csillével — mutatott a pótkocsi szőlővel telt csilléjére. — Lenne belőle egy kis borom . . . — Édes az idei szőlő? — Hát... édes — mondta bizonytalanul. Magyarázatként hozzátette: — Tudja. én nem nagyon kóstolgatom. Jobb ennek a leve kiforrva... * Látványos munka a szüret, s még a „nagvüzemesí- tés” során sem vesztette el teljesen romantikáját. Modern már a szállítás, hiszen nincsenek .nyikorgás szekerek; korszerű a feldolgozás, gépek labirintusa, munkája csinosítja a szőlő levét, de a betakarítás, aszúiét az még ősi. A mozdulatok olyanok, mint évszázadokkal azelőtt. Talán csak annyi a különbség, hogy a kordonművelésű szőlőkben nem kell olyan mélyet hajolnia a szüretelöknek. Mert feljebb található a fürt. De minden más. hagyományos. A mozdulat is ... A szőlő a levelek között bújkált. s rejtőzködött némán. Mégis ráakadtak a lombozatot széjjelhajtó kezek. Ráakadtak, le is vágták. vödörbe rakták. Telt a vödör, puttony nyelte, nőtt a .szőlőhegy” a csillék tetejét. Itt is. ott is csordult leve. mustillaflal telt flieg az őszi levegő ... A szomolyai hegyen, a Mácsalma-dűlőben így láttuk a szüretet. Igv láttuk, így érzékeltük. Mozgalmasságát. illatát, izét. És így láttuk, érzékeltük magát a munkát. _ Ősz van Szomolyán ... es szüret. Hegynek leve megeső rdult újra . . . Szöveg: Hajdú Imre Kép: Laczo József Az ENSZ az Egészségügyi Világszervezeten (WHO-n) keresztül minden esztendő szeptemberének utolsó hetét a hallássérültekről történő megemlékezés világhetének nyilvánította. Ebben az évben is szerte földünkön az emberek milliói tekintik végig végrehajtott cselekvéseik láncolatát, hogy átgondolhassák: vajon eredményesen küzdöttek-e a napról napra növekvő zajszennyeződés ellen, másrészt erejükhöz mérten hatékonynak bizonyult-e a hallássérültekről .való társadalmi gondoskodásuk? A zaj cl leni küzdelem helyzete A zajártalmak jelentősége lényegesen nagyobb mérvű, mintsem ahogyan az a köztudatban él! A zaj — a levegő és a víz elszennye- zésével együtt — a civilizáció egvik legfőbb, s egyben a legalattomosabb veszélyévé terebélyesedett. Mert ellentétben a víz, vagy a levegő szennyező hatásának ártalmaival, nem azonnal, vagy rövid időn belül, hanem csak évek múlva, ám akkor, már gyógyíthatatlan betegségek formájában jelentkezik. Világhírű tudósok még évtizedekkel korábban fantasztikusnak tűnő jóslata, miszerint a za.i gyilkosabb ellensége lesz az emberiségnek a pestisnél is. napjainkra sajnos eleven valósággá tornyosult. Jóllehet, az embert érő stressz-ártalmak növelik a térnek és a magánynak azt az igény fokát, amely ideg- rendszerének épségben tarlósához elengedhetetlenül (szükséges, ugyanakkor éppen az ember urbanizációs törekvései mind szűkebb körre határolják le ezeket. Az emberi környezet zajossága a technika rohamléptű növekedésével már számtalan helyen túllépte mind az egészség szem- /pontjából elviselhető határt, mind pedig nemegyszer meghaladta megfékezésének műszaki-gazdasági lehetőségeit is. Az információktól terhes zajártalmak naponkénti újratermelői, a mesterséges környezetek, azaz a nagyvárosi forgalom, az üzemek, szórakozóhelyek stb. a társadalmi fejlődés produktumai, amiből következőleg hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a Velük párosuló zenebonák éppoly elkerülhetetlen kísérőjelenségei ezeknek, mint mondjuk a természeti csapások. Pedig nem így van! Az „elzajosodás” legfőbb oka az ember tudatlanságából, vagy nemtörődömségéből származó hanyagság. Nem tekinthető véletlennek, ha egy angliai egészségügyi felmérés szerint a szigetországban minden negyedik férfinél és minden harmadik nőnél idegrendszeri elváltozások mutathatók ki, mint zajártalmak. Vagy Lokander svéd orvos nagy feltűnést keltő tanulmányúban bebizonyította, hogy a serdülőkorban a hallásszervi megbetegedések már 1972-ben is tízszer (!) gyakoribbak voltak, mint 1956-ban. A fiatalság elektronikusan túlerősített dobhártyahasogató beatzenéje nemcsak nevelés kérdése ily módon, de egyben halláskárosodósi következményeket is teremt. Az utcai forgalom lármáját a gépjárm "vezetők okozzák, a munkahelyi dübörgést pedig termelőeszközeink. Mindkét zajforrás — mint intenzív zaj — a technika müve, következésképpen jogos az igény, hogy felszámolásukról is a technika gondoskodjék. A valóságban ilyen irányú törekvésekkel jelenleg elég ritkán találkozunk. Noha 1975. április 1-től hazánkban is napvilágot látott az új zaj- szabvány — majd ez év március 18-án a Környezetvédelmi Kerettörvény —, mégis viszonylag vontatottan halad előre a zajártalmak elleni védelem ügye. A termelő vállalatok nem érdekeltek gyártmányaik zajtalanításában, így az akusztikai fejlesztés mindmáig mostohagyermek. Nincsenek iparunkba^ akusztikai szabványok, sem általánosan kötelező érvényű akusztikai előírások. Az ingerdús városi háttér denaturálja a benne élőket. A gépjárműpark rohamos növekedése, az ifjúság körében passziózásra tartott kismotorok elterjedése a városok zajszintjét évente 8—10 decibellel növeli! Nagyvárosaink — köztük Miskolc — zajtérképe a mai napig sem készült el. És ha mar számszerű adatokról szólunk, tegyünk mindjárt említést a zajmérések eredményeiről is. Műszaki szempontból a zajmérés bizonyos fizikai jellemzők jól behatárolható rögzítéséből áll. Ezzel szemben a környezet zajosságának egészségügyi szempontból történő megfigyelése, a ha'Uásküszöb változásának, a károsodás, valamint a károsítás mértékszámainak meghatározása lényegesen bonyolultabb. Pl. a jelenlegi magyar szabványok és előírások mérési. illetve értékelési módszerei esetenkénti változatokban mintegy 14-fele lehetőséget ismertetnek, ám ezeknek számszerű összehasonlítási feltételei korántsem egyértelműek. Mindenki tudja, hogy a saját magunk keltette ricsaj önmagunk előtt lényegesen elviselhetőbb, mint ha más teszi ugyanezt! (rádió, tv bömbölteté- se, fürdőszobai tenoráriák, motorkerékpár feltúráztutasa, konyhai „húsklopfolás” stb.) Vagyis az objektív fizikai zajhatás az emberben szubjektív módon változó reakciókat ébreszt. És a MTESZ tavaly októberi környezetvédelmi ülésén a debreceni kutatók tucatnyi óvodai zajmérésükről adott beszámolójukban már 85 decibeles zajterhelésről is tudnak. Ez a varrodák üzemi zajával egyenlő! A zaj tehát mindenütt ott van. a hallássérültek szama növekszik. A zaj áldozatai Miskolcon kb. 150 hallássérülttel számolnak, noha számuk nem pontos. (Fodor József az Iskoloegészség- ügvi Társaság jubiláns tudományos ülésén nagy nyomatékkai mutatott rá, hogy a legújabb felmérések szerint elég sok olyan gyermek van óvodáinkban és iskoláinkban — s nyilvánvalóan munkahelyeinken is! —. akiket ez ideig figyelmetlennek tartottak, s csak az audiológiai méréseknél derült ki, hogy bizony súlyos nagyothallásról van szó. Emellett igen sokan nem is tartják betegségnek, ily módon ’eleve kirekesztik magukat az egészségügyi ellenintézkedésekből.) Szervezeti életüket a kb. nyolcezer fős tagsággal rendelkező Siketek és Nagyothallok Országos Szövetségének megyei központjaiban fogják össze, ahol hetenként több alkalommal is tartanak rendezvényeket. A mintegy 600 'hallássérült hazai gyermek számára a fővárosban, valamint Egerben, Debrecenben. Szegeden, Sopronban, Vácott és Kaposváron tartanak fenn általános iskolákat. Ugyanakkor szakiskoláik is vannak Budapesten, Egerben, Szegeden, Sopronban és Kaposváron. A minimális évi tagsági díj ellenében (24 Ft év) esztendőnként egyszer családtagjaikkal együttesen ingyenes oda-vissza utazást vehetnek igénybe, Beatzene és gőzkalapács Általánosan elfogadott gyakorlat alapján a zajt ún. audióméterrel mérik, ahol különböző hangrezgési számokon vizsgálják a változtatott hangszint hatását. A hangszint — pontosabban a hangi ntenzitásszint — mérési egysége a decibel. Pl. a falevelek susogá- sa kb. 10 decibel, a nyilvános könyvtárak teremzaja 30 decibel. Egy csendes mellékutcában 40 decibel mérhető, de már 3 méter távolságból is a porszívó gép 70 decibellel terheli idegrendszerünket. A miskolci ún. villanyrendőr-sarkon az átlagos utcai zaj- szint a maga 80 decibelével éppen akkora, mintha fülünknél csörögne kedvenc ébresztőóránk, s mikor kapunk előtt a szemeteskukákat. kiürítik, az bizony a 100 decibelével már túllépte az európai nagyvárosokban javasolt megengedhető legnagyobb zajszintet! Tegyük mindjárt hozzá, hogv egy átlagos beatzenekari produkció a 120 decibeles lármájával egyenértékű a gőzkalapács teremtette zajjal! A hazánkban érvényben levő, tavaly kiadott szabványok szerint üdülő- területeinken nappal 45,^éjjel 35 decibel, lakótelepeinken viszont nappal 55. éjjel 45 decibel a mégengedett legnagyobb zajterhelés. (!) Sajnos, betartásukra nem. túlzottak erőfeszítéseink. nemkülönben hat alkalommal csoportos kirándulást. A helyi közlekedésben a nyugdíjasokra vonatkozó bérletvásárlási kedvezmények rájuk is érvényesek. Emellett rendszeresen megkapják a szövetség lapjai. Évenként a szocialista országok nemzetközi szimpóziumot tartanak, ahol közös problémáikat vitatják meg. Így most októberben az V. szimpóziumot Budapesten tartják, korábban Prágában, illetve Berlinben volt konferenciájuk. Gondjaik között legnagyobb a miskolci klubhelyiség szűkössége. A két apró szobácska es az egyetlen terem ellenében a pillanatnyilag felajánlott csere-helyiséget nem tartják szerencsés megoldásnak. (Pl. távol esik a közlekedési eszközöktől.) A_ szövetség 1950-ben alakult. két évre rá jött létre a miskolci csoport, tehát jövőre a helybeliek fennállásuk 25. évfordulóját ünnepelhetik. Nagy szeretettel készülnek rá. Néni akarnak magukra maradni Beethoven fájdalmas idézetével ajkukon: ..Mennyire igazságtalanok vágytól: velem szemben!... Ügy kel! élnem, mint egy számüzötlnek, mivel siket vagyok!” Dr. Réthly Gyula Lenkcy Zoltán munkája
