Észak-Magyarország, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
a ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 j 1976. szopt. 26.; vasárnap Domaháza—határőr-község Megyénk északi peremén mintegy 200 kilométer hosz- szúságban húzódik a magyar—csehszlovák államhatár. A határ, amely többnyire erdős, hegyes vidékeken kacskaringózik, itt-ott folyókat és folyóvölgyeket szeldel át, vagy éppen folyócskának titulált nagy patak medrének kellős középén húzódik láthatóan, láthatatlanul. Határ, amelynek mindkét oldalán falvak, városok sorakoznak, benne szorgalmas, dolgos emberek — magyarok és szlovákok élnek. Az utóbbi évtizedekben testvéri barátságban... Államhatár, amely ma tulajdonképpen nem elválaszt, hanem közös céljainkért küzdve eevbekapcsolja népeinket. Államhatár, amely azonban a nemzetközi jog szabályai szerint is mindkét oldalról sérthetetlen. Államhatár, amelynek közelében rendre és fegyelemre, az előírt szabályok szigorú betartására van szükség. Ez utóbbi felett őrködnek szüntelenül, éjjel és nappal, esőben, hóban, viharban és derűs napsütésben határőreink — cirkálva járőröz- ve, magasfigyelőkben, avagy a láthatatlan kijelölt őrhelyeiken. És éber tekintettel őrködnek felette immár a határőrök önkéntes segítői —- az önkéntes határőrök, sőt, a határmenti falvak lakosságának túlnyomó ' többsége is. Erdészek és tsz-tagok, gyári munkások és pedagógusok. bolti eladók, tanácsi alkalmazottak és kisiskolások. Megyénk határmenti községeinek nagy részében valóságos ..határőijuiltusz” alakult ki! Értve ez alatt a községek párt-, állami, gazdasági és társadalmi szerveinek, lakosságának kitti- nő, mindennapos együttműködését határőreinkkel, az öli állomásozó határőrőrsökkel. a szolgálatot teljesítő .őrökkel és járőrökkel. Értve azt is. hogv nem e°v határmenti község iskolájában, úttörőcsanatában úttörő határőrgárdák tevékenykednek, ismerkednek — öntevékeny szakköri munka keretében — a határőrizeti munka szépségével. fontosságával, rejtelmeivel. A napokban megyénk nyugati csücskében, Doma- házán jártunk. A határőrség miskolci parancsnoksága szerint ugyanis az 1200 lakosú Domaháza egyike azoknak a községeknek, ahol a határőrség és a lakosság között különösen jó kapcsolat alakult ki. Olyannyira, hogy — mint mondták — Domaháza hely- ségnévtáblája alá szeptember 26-án ünnepélyesen kifüggeszthetik a „határőrközség” megtisztelő jelzőt is .. . Az ember azt gondolná, hogy minden határmenti község „automatikusan” határőr-község... — Nem egészen így van — mondja Lizik József főhadnagy', a domaházi határőrőrs parancsnoka. — E megtisztelő jelző használatát a belügyminiszter elvtárs feltételekhez köti. Alapvetően olyan feltételekhez, hogy az érdekelt községekben példamutató gazdasági, politikai, társadalmi életet kell folvtatni, és példa- , mutató határőrizeti ' munkára. a határőrség és a lakosság példamutató, gyümölcsöző együttműködésére van szükség — mondja az őrsparancsnok. — Nálunk, Domaházán ezek a feltételek adottak. Az őrs, valamint a község párt-, állami, társadalmi, gazdasági szervei, és lakosai között évek óta kitűnő az együttműködés, s ezt nem bízzuk a spontaneitásra. Az illetékes párt- és állami szervek irányelveit figyelembe véve évről évre együttműködési tervet dolAz áttörő határőrgárda tagjai az Iskola udvarán vékenységük, szakköri munkájuk segítőivel tegezünk . ki. (amelyet kölcsönösen betartunk. A helyi tanáccsal való együttműködés alapja például az 1971- es 1. sz. törvény. Terveink, kapcsolataink lényege — hangsúlyozza a parancsnok —, hogy az államhatár őrzésébe folyamatosan bevonjuk a község egész lakosságát. — Abból indulunk ki — fűzi hozzá Lindák Mihály főhadnagy, az őrsparancsnok politikai helyettese —, hogy ha a lakossággal megfelelő kapcsolatot építünk ki, megsokszorozzuk az őrs erejét is. — Az együttműködési tervek alapján az őrs tisztjei, tiszthelyettesei és katonái részt vesznek a község ifjúságának és a felnőtt lakosságának honvédelmi felvilágosító és nevelő munkájában; falugyűléseken és más módon is széles körben ismertetjük a határrend és a határőrizeti munka követelményeit, a jogszabályok előírásait; tanácsüléseken rendszeresen beszámolunk a határőrség és a lakosság kapcsolatainak alakulásáról: minden esetben megtartjuk az úttörő határőrgárda foglalkozásait; segítünk a társadalmi ünnepek megszervezésében és lebonyolításában; példásan együttműködik az őrs és a község KTSZ-szervezete, az őrs és a Dózsa Tsz vezetősége és tagsága, az őrs és az iskola vezetősége — sorolja a sokrétű, eleven, mindennapos kapcsolat formáit, módszereit a parancsnok. A' parancsnok politikai helyettese pedig megjegyzi, hogy a gyakorlati együttműködésnek még bővebb köre van. Az új határőrökkel például folyamatosan megismertetik a község fel- szabadulás utáni fejlődését; a község párt-, állami és társadalmi szervei az őrs parancsnokságával közösen búcsúztatják a leszerelő határőröket; a határőrök rendszeresen segítenek a község közhasznú társadalmi munkaakcióiban. (Tavaly például a község jubileumi parkja jórészt a határőrök segítségével épült, s az idén is, már több mint 8000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a határőrök.) A jó együttműködés eredménye — mondja a parancsnok —, hogy Domaháza térségében, főként pedig az államhatár közelében — idegen nemigen fordulhat meg, hogy arról az őrs parancsnokságát, s a szolgálatot teljesítő határőröket is perceken belül ne értesítenék . .. Határesemény, határsértés — a parancsnok szerint — ritkán, egyre ritkábban fordul elő. A csempészés gyakorlatilag nulla. Legfeljebb bűnözők, görbe bűnös utakon kószálok próbálkoznak olykor. De határőreink ébersége, s a lakosság segítőkészsége miatt azok is mindannyiszor rajtavesztenek ... Mint tavaly, augúsztusban például egy Rehó Gyula nevű körözött bűnöző, akit a lakosság segítségével az ABC-kisáru- hazban fogtak el. A község vezetői, pedagógusai, megkérdezett lakosai — köztük az úttörő határőrgárda tagjai is — egyértelműen dicsérik a domaházi határőrök i'egvel- mezett, példamutató helytállását. önzetlen segítőkészségét és lelkes, sokrétű társadalmi tevékenvsését. Az őrs katonáiról, KlSZ-szer- vexetéről, .eredményeiről többször írtak már a különböző újságok. Nemrég a Határőr című képes hetilap ..Közösségkovácsolók” címmel... Az őrs határőrei sok tekintetben rászolgáltak az elismerő szóra. Éppúgy, mint a község lakossága a határőr-község megtisztelő címre. Amikor e sorok elhagyják a nyomdát, Domaháza ünnepre készül. A fellobogózott község vendégeket vár Ózdról, Miskolcról és a megye más határmenti községeiből is. Ma délelőtt fél 11-kor Domaháza helység- névtáblája alá ünnepélyesen elhelyezik a „határőrközség” megkülönböztető, egyben megtisztelő jelzőjét. Cscpányi Lajos Fotó: Szabados György Otthonteremtő napok — Eg.v-egy családban hányán néznek televíziót? Legfeljebb négyen-öten. De itt 400 gyerek lakik! És hiába van hat televíziónk is, ha rossz az antennánk. Hát mondják meg. melyik a fontosabb: az, hogy 400 gyerek nézhesse olykor a műsort vagy, hogy öt ember? — érvelt, veszekedett Sza- lay Béla igazgatóhelyettes a szervizzel. S amikor panaszolta az ügyet, még nem tudta, néhány perc múlva már megérkeznek a kollégiumba a szerelők. Persze annál nagyobb volt az öröme, s szinte percek alatt befutotta a hír a két épületet. ..Lesz már televízió is! Megcsinálják...” Egy kollégium életében legfeljebb előtörténet lehet, hogy felépül. Az igazi története ott kezdődik, hogy beköltöznek a szobákba a diákok. Ámbár a Győri- kapuban felépült szakközépiskolai kollégium előtörténete is megérdemel egy kis figyelmet. Márton Tibor igazgatónak az építés ideje alatt bizony sok mindenre oda kellett figyelnie. Mert a házgyári elemekből nem lakóház — kollégium épült. S ha sok-sok dolog apróságnak is tűnhetett, a kollégium élete, rendje szempontjából egyáltalán nem mellékes dolgokról volt szó. Menet közben sok mindent meg is oldottak, másokat meg ezután alakítanak ki. Például a könyvtárszobát. Mert ilyen célra nem terveztek helyiséget. Szerencséibe a klubszoba elég magy — függönnyel két részre választható —, így mégiscsak lesz majd könyvtáruk. A Bartók Béla Vasas Művelődési Központ könyvtárában már válogatják is a letéti könyvtár állományát. Remélhetőleg rövid időn belül a kollégiumba kerülhet. Szükség van rá. Alig több. mint két hete vették birtokba a gyerekek az épületet. Szeptember 5- én volt a „bevonulás”. Hatodikán pedig már az első kollégiumi gyűlést is megtartották. Sőt az első szülői értekezleten is túl vannak, S azon nemcsak a szokásos, hasznos tudnivalókról tájékoztatták a gyerekeket és a szülőket hanem a tervekről is. Arról, hogy az otthonteremtéshez segítséget kérnek. Azóta jó néhány cserép virág vándorolt be a kollégiumi szobákba. hogy meghittebb környezetben éljenek a lányok és a fiúk. Mert hiába szépek és kényelmesek a szobák, hangulatosak a heverők és éjjeliszekrény- kék a három- és négyszemélyes helyiségekben, az egyéni varázs még kialakításra vár, Persze eljön annak is az ideje, amikor — nem bármiféle giccsekkel, hanem népművészeti térítőkkel, amiket a gyerekek készítenek, mondta az igazgató — a dekoráció is felkerülhet a falra. Hogy otthonosabbak legyenek a lakószobák ! Mindez persze nem megy egyik napról a másikra. Idő kell hozzá. Márton Tibor igazgató szerint ez az év — de legalább ez a félév — szükséges ahhoz, hogv igazán belakják az épületet. Persze nem tétlenkedtek az elmúlt napokban sem. Még számba venni sem volt könnyű, mi minden történt a „honfoglalás” óta. A diósgyőri Vasas Művelődési Központ (mellett felvették a kapcsolatot az ifjúsági házzal is: a két intézmény sokat segít majd a kulturális programok megszervezésében. Eldöntött térly már. hogy megalakul egy filmklub, amelynek az első félévben öt előadása * lesz. A/, egyik nevelőtanár vezeti majd a klubot, aki szívesen foglalkozik film- esztétikával. De a többieknek is van nemes hobby- juk. Márton Tibor igazgató legalábbis nem kis büszkeséggel mondotta el. a 14 kollégiumi nevelő kiválasztása igazán jól sikerült. nemcsak azért mert a legkülönbözőbb szakokat„képviselik”. hanem mert mindenkinek van valami hobbyja, ami egy kollégiumban mindig jól jön. Ha a gyerekek között akad érdeklődő, a szabad időt hasznosan lehet eltölteni. Ami pedig a szabad idő eltöltését illeti, máris igen szép el-\ képzeléseik vannak. Októberben például a Miskolci Szimfonikus 'Zenekar ad koncertet a kollégiumban, a világtakarékosság alkalmából pedig vetélkedőt szerveznek. Az 1-es számú Szakközépiskola irodalmi színpada pedig rendszeresen fellép a kollégiumban. Mindezek azonban — természetesen — munkájuknak ■ csak egy részét képezik. Ahogy az igazgatóhelyettes mondotta; mindenekelőtt a kollégiumi munka feltételeit kell megszervezniük. S ebben a diáktanácsra nagyon számítanak. Hiszen a- 400 kollégista — 800 fiú és 100 lány — közölt, (a perecesi. a Petőfi és a Martos kollégiumból jöttek át a felsőbb évesek) sok olyan fiatal van, aki az iskolai és a kollégiumi közösségekben már kapott megbízatásokat. S egyébként is. a kollégium életét a diákok aktív részvétele nélkül nehéz lenne igazán megszervezni. A kollégiumi rendtartásról éppen hétfőn mondanak véleményt a gyerekek, akik már az első napokban is sok hasznos javaslattal éllek. Épp a kötelező szilencium, a tanulási idő kialakításánál. S a legfontosabb mégiscsak ez. Otthonteremtő ’ napok ezek — mondta a kollégium igazgatója. S igaza van. Hiszen a valóban modern épületben ezekben a hetekben minden azért történik, hogy a tanuláshoz teremtsenek kényelmes és jó feltételeket. S ebben a gyerekekre, a kollégistákra is számítanak ... Csutorái Annamária Ém j jÉJ Oláh Kálmán őrvezető és Szabó Béla határőr. Elek A. Béla önkéntes határőrrel közös járőrben. Mellettük „Végi” — a járőr .jó szimatü társa Csendes a környék Nyári szezon után Áriá Festői táj. gyönyörű vidék. Az erdővel, dombokkal körülvett arlói tó mellett közel 100 halászkunyhó van, amely pihenést és szállást biztosít a horgászat szenvedélyes hódolóinak. Pár héttel ezelőtt még zajos volt a környék. Szünidőt élvező gyerekek és nyári szabadságukat itt töltő felnőttek birtokolták. A tó környékének parkosítása, a terület karbantartása, és az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatok nem kis gondot jelentenek a helyi tanácsnak. Éves szinten közel 200 ezer forintot fordítanak a fejlesztésre. Nagy segítséget jelentett viszont az a sok-sok társadalmi munka, amelynek nagy részét az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói és az arlóiak végezték el. A környék lakói szinte minden hét végét itt töltenek, de kellemes üdülőtelepnek bizonyult az arlói tó az ország más területén élő emberek számára is. A vendégkönyvből és a gondnok vezette statisztikákból meg- tudtuk, hogy főleg az alföldiek látogatnak ide, de szívesen jönnek Dunántúlról és külföldről is. A tó elején levő csúszdát és tram- bulint például csehszlovák üdülővendégek építették, a számukra kellemes pihenést, szórakozást biztosító napok viszonzásaként. Nincs gond a tó megközelítésével sem, hiszen a nyári szezonban — május 1-től augusztus végéig — állandó buszjárat szállítja Ózdról a tóhoz érkezőket. Az étkezéssel kapcsolatos beszerzéseket a vendégeknek maguknak kell megoldaniuk. Ha véletlenül „kifogynak”, a strand melletti pavilonból pótolhatják készletüket. Évről évié emelkedik az ellátás színvonala. Egv ponton azonban, akad még tennivaló, s ez a kenyérellátás. Bár kellemetlen egy váratlan kenyérgond itt a hegyekben, pláne a hosszabb i.'őt töltő vendégek számára, mégsem búcsúznak keserű szájízzel Ariétól. Sőt, ■■ amint a gondnoki iroda asztalán levő levelek is bizonyítják, egyre újabb és újabb érdeklődők keresik meg üdülési szándékukkal a gondnokot és a tanácsot. A napokban pedig az eddigiektől eltérő kéréssel ér-* kezelt egy levél. Budapestről érdeklődött egy volt vendég, aki tudomást szerzett a tótól távolabb eső dombos terület parcellázásáról. Kéri, ha lehet, biztosítsanak számára is területet a kijelölt helyen. Az egyre jobban kiépülő környéken mind sürgetőbbé válik egy korszerű szolgáltatóház megépítése is. Megtudtuk, hogy ez az arlói tanács távlati tervei közt szerepel. Szép gesztusa a tanácsnak, hogy minden május elsején szabad belépést biztosít — jegy nélkül —a strandolni, kirándulni vágyóknak. Még szebb lenne, ha a légi vágyból, a gyermekstrand létrehozásából is végre valósé" lenne. Monos Márta
