Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-31 / 205. szám

«SW ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1976. aug. 31., kedd Olvasás közben Hat év után követte Kür­ti László második regénye, a Késésben, az 1970-ben meg­jelent Egy nap címűt. A két történet között nincsen szo­ros összefüggés, de az azo­nosító jegyek kétségtelenül kimutathatók. Ez nem el­marasztalás, éppen erény­ként jegyzendő fel. Kürti László nem elsősor­ban szépíró. Újságíró, kriti­kus, egy fővárosi hetilap szerkesztőségében dolgozik. Két regénye meglehetősen érett korában született, egy megállapodott, sokat tapasz­talt, az életben nagy jártas­sággal rendelkező kommu­nista újságíró számvetése­ként. Első regényét megje­lenése idején méltattuk, most az újabb kötetet bön­gésszük. A Késésben napjainkban játszódó történet, s bár a történések hátteréül egy mai szerkesztőség élete szolgál, a mondandó egyéb mai kör­nyezetbe is adaptálható. Mint korábbi regényében, a Késésben is az 1945 előtti időszak idéződik jel a törté­net "hősében, mai életlor- du' nak gyökerei egészen 1942-ig, 1943-ig nyúlnak vissza, az ukrajnai munka- szolgálat pokláig, addig a rettenetes időszakig, amely igencsak mérlegre tette az embereket, a mások elve- szejtésére kijelölteket és a kínhalálra ítélteket egyaránt. A napjainkban élő újságíró I egy váratlan esetnél újra szembetalálkozik nyomorú­ságos múltjának emlékeivel, egy hajdani munkaszolgála­tos társával, aki akkor sem volt vele és másokkal szem­ben korrekt, később pedig elvtelen meggondolásokból valósággal jasisztamentő lett. Ez kitűnő alkalom az emlékek újraidézésére, az emberi magatartás, a hajda­ni. majd a felszabadulás utáni emberi tettek mérle­gelésére. de itt még az az ugyancsak váratlan fordulat is adódik, hogy a nehéz időkben nem megfelelően vi­selkedő ember nemcsak nagy karriert futott be. hanem éppen a főhős főnöke lesz, átveszi a lap főszerkesztői tisztét. Milyen legyen hát az új­ságíró, Orbán Ferenc maga­- tartása . több. mint három évtized után a főnökévé lett, de általa okkal nem becsült emberrel szemben? Erre a kérdésre keresi a választ Kürti, a vívódó Orbán Fe­renc életét rajzolja meg a fordulatos történetben, A re­gény címe arra utal, hogy Őrbán korosztályához ké­pest késésben van: a hábo­rús nyomorúság, az akkori tanulás lehetetlensége, ké­sőbb a mozgalmi tevékeny­ség mind későbbre tolták, hogy tanuljon, s a szakmá­jában lesyen jól kéozett. Az úi főnökkel létrejövő saját­ságos kapcsolat életében döntő, fordulatot hoz, de mégsem csatlakozik le a fő- nökösködő haszonélvezők­höz. amikor, emberileg ki kell állni az igazság mellett — a főnöki koncepcióval szemben is —, igaz ember tud maradni. A Késésben története for­dulatos, a mai ötveneseknek ismerős motívumokkal gaz­dag. érzékletesen ábrázolja a munkahelyi légkört, döb­benetes erejűek a munka- szolgálatra visszaemlékező részletek. A főhős magán­életének, - családon kívüli kapcsolatának ábrázolása az előbbiekhez képest halvá­nyabbnak, egy-két helyen aránytalanul részletezőnek tűnik. Kürti László újabb regé­nye nemcsak izgalmas ol­i vasmány, hanem a benne felvetett gondolatok, lelkiis­mereti vívódások alighanem igen sokak hasonló töpren­géseit is kifejezik. Szívesen ajánljuk mindenkinek. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Mis a Bevét sem Banglades új katonai és politikai vezetői egy évvel a fordulat után, amelynek so­rán megölték Mudzsibur Rahman államfőt is, enge- dályezték a politikai pártok tevékenységének felúj ;tását, olyan feltételekkel azonban, amelyek kivételezett helyze­tet biztosítanak a jobboldali pártoknak — állapítja meg a PAP lengyel hírügynökség tudósítója. A konzervatív erők aka­dálytalanul terjeszthetik né­zeteiket Bangladesben, míg Mudzsibur Rahman híveinek, akiket az elmúlt 12 hónap­ban meghurcoltak és üldöz­tek, még ma is tilos méltat­ni Rahman érdemeit, sőt még a nevét sem ejthetik ki. I várnai fsEálkozó Peko Takov, a BKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a bolgár Államtanács elnökhelyettese szombaton este a Várna melletti Arany- homok üdülőhelyen vacsorát adott Alvaro Cunhal. a Por­tugál Kommunista Párt fő­titkára, Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt KB első titkára, Khaled Bag- das, a Szíriái Kommunista Párt KB főtitkára, Jerzy Lu- kaszewicz, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt KB Pclili- kai Bizottságának póttagja, a KB titkára, valamint Dam- dinzsavin Majdar, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Po­litikai Bizottságának tagja, mongol miniszterelnök-he­lyettes tiszteletére, akik a BKP KB meghívására sza­badságukat töltik Bulgáriá­ban. V. ______________________ V asárnap folytatódott Varsóban a Lengyel Egyesült Munkás­párt központi lapja, a Trybuna Ludu nagyszabású sajtóíin- nepsége. A képen: a Kultúra és Tudomány Palotája köze­lében rendezett fesztivál sok ezer részvevője fi Kobra-akcié A Guardian hétfői száma interjút közölt egy Bill An­derson nevű, volt dél-afrikai katonával. Anderson részle­tesen elmondta, hogyan űz­tek el a dél-afrikaiak negy­ven-ötvenezer embert Namí­bia — Délnyugat-Aírika — és Angola határáról. A Guardianban közölt in­terjú szerint a határ mentén végrehajtott akcióban öt zászlóaljnyi gyalogság, heli­kopterek és 'ejtőernyősök vettek részt. A rajtaütésnek a „Kobra” fedőnevet adták. A katonáknak megparancsol­ták, hogy lőjék le a mene­külőket és tartóztassák le azt, aki nem akarja elhagy­ni lakóhelyét. A letartóztatott embereket kivétel nélkül megkir.r.zlák. A Guardiannak nyilatkozó Anderson elmondta: hogy oly módon kínoztak, hogy víz alá nyomták fejüket, amíg eszméletüket nem vesz­tették el. r Értesítjük fogyasztóinkat, hogy az alábbi utcákban a megjelölt napokon áramszünet lesz. 1976. szeptember' 6-án, 7—15 óráig: Ráez Gy. u. 2—6. sz.-ig, Bacsó B. u. 1. sz., Toronyalja u. 5—öl. sz., 10—29. számig, Petőfi u. 1—4L számig, Horváth-tető, Kilátó presszó. 1976. szeptember 7-én, 7—15 óráig: Víkendlelep. ÉMÁSZ I. sz. kirend. December 4. Drótmüvek nyugdíjasai FIGYELEM! Felhívjuk azon nyugdíjasaink figyelmét, akik szakszer­vezeti tagságukat fenntartják, hogy szakszervezeti tag- könyvükkci és nyugdíjas szelvényükkel szakszervezeti bizottságunkon 1970. szeptember 3—7. között az új tag- rlíjbesoroiás miatt megjelenni szíveskedjenek. December 4. Drúlmiivck szakszervezeti bizottsága Miskolc, Besenyői u. 18. Eseményekről röviden VÁRKONYIPÉTER PRÁGÁBAN @ Néhány napos látogatásra Csehszlovákiába érkezett dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoz­tatási' Hivatalának elnöke, aki megbeszéléseket folytat a sajtómunka tapasztalatai­ról. Várkonyi Pétert hétfőn Prágában fogadta Jan Főj tik, a CSKP KB titkára. A ta­lálkozón jelen volt Barily Miklós, hazánk csehszlová­kiai nagykövete, Karel Hra- decky, a CSKP KB osztály­vezető-helyettese és Vlasli- mil Neubauer, a cseh Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal el­nöke is. TÖRÖK—GÖRÖG MEGBESZÉLÉS 0 Caglayangil török külügy­miniszter szombaton délután hivatalában fogadta Dimitri Koszmadopuloszt, Görögor­szág ankarai nagykövetét. Il­letékes helyről származó ér- tesület szerint Caglayangil es a görög diplomata áttekin­tette a görög—török kapcso­latok jelenlegi állását. A megbeszélésen központi he­lyet foglalt el az Égei-tenge- ri konfliktus ügyében be­nyújtott görög panaszról, a Biztonsági Tanácsban folyt vita, valamint a Hágai Nem­zetközi Bíróságon az üggyel kapcsolatban jelenleg is fo­lyó tárgyalás. CSEHSZLOVÁK vendég 0 Az MTA elnökségének meghívására Magyarországra érkezett Jaroslav Kozesnik akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnö­ke. Itt-tartózkodása során megbeszélést folytat az Aka­démia vezetőivel a két aka­démia közötti együttműkö­désről, a tudományirányítás időszerű kérdéseiről és is­merkedik a tudomány leg­újabb eredményeivel. Bombák a moziban a hírügynökségek legújabb jelentései szerint a szoká­sosnál is több terrorcselekmény történt a hét első napján Észak-Írország, sőt az Ír Köztársaság nagy­városaiban. mindenekelőtt Belfastban és Dublinban. Az ír főváros valamennyi tűzoltóját mozgósítani kellett a mozik­ban és kocsmákban (!) elhelyezett gy új tószerkezetek miatt, de — hangzanak a távirati irodák közleményei — a me­rényletek így is jelentős károkat okoznak. Az ír nagyvárosokban tehát az új hét ismét megszokott körülmények között, fülsértő detonációkkal, sebesülésekkel és segélykiáltásokkal indult. Minden jel arra utal. hogy ezúttal a szokásosnál is fontosabb volt valakiknek, hogy ez így legyen, hogy az új hétre ne húzódjon át a múlt hét vé­gének egészen rendhagyó hangulata. Ír viszonylatban sajnos már régen itt tartunk. A merény­letek jelentik az élet „normális” medrét és a békevágy ki­fejezése számít teljesen rendhagyónak errefelé. Nos. az elmúlt hétvégét éppen ezek az egészen rendhagyó megmoz­dulások jellemezték. / Mind Dublinban. mind Belfastban tízezrek vonultak az utcára, hogy békét követeljenek, nyugodt nappalokat és csendes éjszakákat. És ami páratlan a véres múltú zöld sziget történetében, az „ősi ellenségek”, katolikusok és pro­testánsok együtt, ugyanazt kiáltva, ugyanazokat a felira­tokat lobogtatva vonultak. Nem is akármilyen helyeken, Belfastban például mind a katolikus, mind a protestáns fegyveresek rettegett va­dászterületein át. Csakhogy most nem lehetett lőni. hiszen az „ellenségek” együtt, összekeveredve vonultak. Pontosan az történt, amit haladó erők már oly régen követelnek: az egymásra uszítottak összefogását a zavarosban halászók, a káosz minden rendű és rangú haszonélvezői ellen. A katolikus és protestáns dolgozók összefogásának lehe­tősége riasztó látomás bizonyos belfasti, dublini és nem utolsósorban londoni körök számára. Ezt igyekeznek meg­akadályozni minden eszközzel. Nyilvánvalóan ezért indult az új hét a szokásosnál is több embertelen és csak a gyű­lölet konzerválására alkalmas merénylettel. Elférniük Kenessey Jenőt Családtagjai, barátai, pá­lyatársai, művészete tiszte­lőinek sokasága mély rész­véttel kísérte utolsó útjára hétfőn a Farkasréti temető­ben Kenessey Jenői. Virá­gokkal övezett ravatalánál — amelynél lerótták kegye­letüket művészeti és kultu­rális életünk ismert szemé­lyiségei is — a Magyar Ál­lami Operaház és a Magyar Zeneművészek Szövetsége ne­vében Lukács Miklós, az Operaház igazgatója emléke- , zett az elhunytra. Az Opera­ház balettegyültese nevében Kun Zsuzsa Kossuth-díjas kiváló művész, magántáncos­nő vett végső búcsút Kenes­sey Jenőtől. Biztonságunkért SZÜKSÉGES előrebocsá­tani, hogy az alább követke­ző fejtegetéssel bizonyára nem mindenki ért egyet. Azok viszont, akik a kérdés­ben a legilletékesebbek, a Miskolci Közlekedési Válla­lat autóbuszvezetői, minden valószínűség szerint egyetér­tenek. Szó szerint a bizton­ságunkról van szó. A busz vezetőinek, utasainak bizton­ságáról, azokéról is, akik a járdán gyalogolunk és máso­kéról is. Röviden: szép, új autóbu­szaink sokaságánál le kelle­ne zárni az első ajtót. így hirtelenjében bizony nem hangzik valami jól ez a mon­dat, talán sikerül majd meg­felelően érzékeltetni a „mi­értet”. Annál is inkább, mi­vel a miértre adandó válasz ugyancsak rövid: a busz pi­lótái nem látnak jobbra. Szé­pek, jók ezek az autóbuszok, bár minél több lenne belő­lük Miskolcon, hiszen sokan vagyunk, sokan utazunk. Jut belőlünk, utasokból ,az első ajtó és a vezetőfülke közötti részre is. Az első ajtó lenti része ugyan ablakos, az ab­lakon ki is lehetne látni, ha nem állnánk ott. Egynémely buszon kis táblácska is kér bennünket szíves szóval, hogy ne álljunk ott, mert a pilóta nem lát ki, de hát ez is csak a sok táblák, kérések egyike, amelyeket nem veszünk fi­gyelembe. Van persze visza- pillantó tükör is. Van. Hátra lehet vele látni, de oldalra nem. Jön például a busz a tapolcai elágazásból, hogy rá­kanyarodjon a város felé ve­zető útra. Hogyan láthatná a pilóta, hogy a I-lejőcsaba felől érkező nagy forgalomba mikor kapcsolódhat? Ügy láthatja, hogy kapaszkodik, nyújtózkodik, a fejek mellett próbál kilesni. Talán nem kell bizonygatni, hogy ez mennyire megbízhatatlan. Es azt sem, hogy minden megál­lóhoz közeledve, rendkívül zavaró az első ajtóban álló utasok sokasága. AZAZ, nem is sokasága, hi­szen 4—5 ember állhat oda. Ennyi viszont akkor is oda­áll — tessenek megfigyelni —, ha egyébként beljebb is van hely. Föltehetően a pszi- hika tárgykörébe tartozna an­nak vizsgálgatása, hogy az első ajtónak miért nagyobb a vonzereje. (Idézzük csak fel például a villamosvezetők ál­landó kérését: „Tessenek a hátsó ajtókhoz is menni!”) Tény, hogy az első ajtónál mindig állunk néhányan és tény, hogy ezáltal veszélyez­tetjük a közlekedés biztonsá­gát. Hadd hangsúlyozzuk, hogy tömegközlekedési esz­közről van szó, mely valóban tömegeket szállít. Figyelembe kell még vennünk azt is, hogy ha netán a kocsi belső terében például tűz keletkez­ne, a sofőr csak igen nehe­zen tudna kijönni fülkéjéből az ott levő sokadalomtól. Jelenleg egyetlen megol­dásnak kínálkozik az élső aj­tó lezárása. Oly módon per­sze, hogy a vezetőfülke és az ajtó közötti kis1 terecskét egy lánckorláttal is elrekesztenék. Ezeken a tényleg nagyon szép és nagyon jó buszokon egyéb­ként még mindig maradna époen elég ajtó a le- és föl­szállás zavartalan biztosítá­sára. Még a menetidő sem sínylené meg észrevehetően. (Az egyik pilóta kísérletkép­pen egy alkalommal lezárt első ajtóval lette meg a for­dulót és tartani tudta a me­netidőt, semmi különösebb fennakadás nem történt). De, ha már a menetidőt említettük, essék még erről is egy-két szó. Tökéletesen érthető az utasok szállításá­val foglalkozó minden válla­latnak az a törekvése, hogy az embereket minél gyorsab­ban, a lehetőségek szerint, minél rövidebb idő alatt jut­tassa el egy megadott távol­ságra. Mi, utasok örülünk persze, ha gyorsan odaérünk valahová. Ennél is fontosabb azonban, hogy: odaérjünk. Nem baj, ha néhány perccel később. Ez nyilván senki előtt sem lehet vitatéma. A forgalom gyorsításának per­sze vannak módjai, lehetősé­gei, ezek feltárása, kidolgo­zása a közlekedés szakembe­reinek a dolga. Mi, utasok legföljebb érzékelni tudjuk, elismeréssel érzékelni, nyug­tázni a sikeres megoldást. Ez­zel összefüggésben engedtes­sék meg mégis néhány meg­jegyzés a nemrég elkészüli, tapolcai végállomás kapcsán. Egy: talán egyszerűbb vonal- vezetéssel is lehetett volna „megkezdetni” a fordulást. Más: magában a fordulóban az autóbusz kétszer köteles elsőbbséget adni más jármű­veknek. Amikor a második táblánál megáll, a hatalmas autóbusz tökéletesen lezárja az éppen elhagyott, azaz: el sem hagyott előző utat. Nem lenne érdemes megvizsgálni ezt a helyzetet? ÉS FŐKÉNT az első ajtók ügyét. Lehet, hogy az első aj­tók kiiktatása miatt zsörlö- I lődnénk egy kicsit. Vala­mennyit, valameddig. Viszont, mégiscsak jobb érzéssel utaz­nánk azon az autóbuszon, melynek pilótája: lát! Erre is, arra is. Amerre éopen szük­séges. Nem utolsó szemoont az sem, hogy ezeknek a piló­táknak az idegei nem véko­nyodnának tovább. Priska Tibor (benedek)

Next

/
Thumbnails
Contents