Észak-Magyarország, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
,1976. aug. 20., péntek R**rt*W6« ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Előnyös változások a HCM-he Néhány hónapja, hogy üti- nepélyes keretek között átadták rendeltetésének a He- jöcsabai Cementé és Mészművek új, korszerű gj'árát. Az azóta szerzett tapasztalatok tükrében a gyár tevékenységét, a megváltozott munkakörülményeket más és más szemszögből, de egyformán ítéli meg a gyár igazgatója, üzemvezetője és a kemence diszpécsere, önként adódik mindig az összehasonlítás, a régi és az új — a tegnap és a ma között. A régi cementgyárban alacsony szilárdságú cementet állítottak elő. Ezt azután elsősorban zsákoltan, az ország szinte minden pontjára — Hajdú megyétől Komo- gyig — cl kellett szállítani. A cement S0 százaléka ma már ömlesztett állapotban hagyja el a gyárat, ami az igen munkaigényes és nehéz fizikai munkát kívánó zsákolást teszi fölöslegessé. A gyáron belüli anyagmozgatás is korszerű eszközökkel történik. Erre szükség is van, hiszen évente kétmillió tonna követ, 500 ezer tonna agyagot szállítanak be a gyárba: keverik, aprítják és őrlik ezeket. S az egész technológiát úgy gépesítették, hogy kézzel sehol sem nyúlnak az anyaghoz, míg a sziklafalból zsákba kerülő késztermék lesz. Az új technológiai berendezések az energiával igen észszerűen „gazdálkodnak”. Amíg a régi' gyár ,egy kilogramm klinker előállításához 1450 kalóriát használt fel, addig az új gyárnak ehhez 700 kalóriára van szüksége. De nemcsak ez, hanem annyi minden más változott elő- nvére a gyárban. A korszerű technológiai berendezések között megváltozott a munka jellege is. és az a jellemző, hogy a fizikai és a szellemi munka között egyre in- ( kább eltűnik a különbség. Ez persze nem ment egyik napról a másikra. Ehhez három éven keresztül tanfolyamok sokaságán 700 dolgozót képeztek ki és vizsgáztattak le. Hatvan ember a társevá- raknál, 20 dolgozó külföldi gyárakban tanult. A képzés, a tanulás eredményeként a gyár szakmai, illetve létszámösszetételében is minőségi változás történt. Amíg a régi gyárban elsősorban segéd- és betanított munkások dolgoztak, most jól képzett szakmunkásokra, például vezérléstechnikai műszerészekre —■ nem is akármilyenekre — van szükség. A korszerű, világszínvonalú technológiai berendezések „megváltoztatták” az embereket, hiszen mások a termelési körülmények, a módszerek. És mindennek hatásaként ugrásszerűen nőtt a termelékenység is. A, régi gyárban mindössze 400 ezer tonna alacsony szilárdságú cementet gyártottak. A mostaniban közel másfél millió tonnát állítanak elő. Így az egy főre jutó termelési érték a korábbi ?70 ezer forintról ' egymillió forintra emelkedett. Miskolc város és a gyár nagy gondja volt az az óriási mértékű porszennyeződés, amit a régi gyár füstölgő kéményei okoztak. A lebegő, szálló por mennyisége néha olyan értéket is elért, hogy a több milliméter nagyságú szennyeződés gyakran beleégett az itt dolgozók szemébe. Most a korszerű elektro- filterek felszerelése után az engedélyezett 150 milligrammos porterhelésnek csak 10 -—15 százaléka mérhető, a berendezések jó hatásfoka miatt. Nagy István üzemvezető a gyár vezérlő berendezéseiért lelkesedik. Az agyagot, a mészkövét „a régiek” csak szemre keverték össze és a mintavétel is csak jóval később történt. Rendszerint már utólag — ..eső után köpönyeg” —1 helyesbítették, alakították ki az anyagok kellő arányát. Napjainkban az agyág, a mészkő és a pirít előirt reeeptúráját automatizálva végzik. A jó minőség; számos berendezés: mérleg, minta revü, csőposta, röntgenberendezés, számítógép működésének együttes eredménye. A jó tervezés, a jó kivitelezés, a fejlett technológia „sikere”, hogy a silóba kerülő anyagok összetétele mindig a kívánt őrieknek felel meg. . A kemence teljesítménye is sokkal nagyobb mint korábban. Most egy kemencében 2 ezer tonna künkért égetnek ki naponta. A régi gyárban öt kemencében mindössze tjüU tonnára iuloila. Korábban kokszot, most a szénhidrogének elterjedésével földgázt hasznainak a kemencék tüzelésére. Szovjet földgázt, a Barátság-ve- zeiékooi. Ilyen berendezések, ilyen korszerű technológia az országban még nagyon kevés van. Ezért érthető, hogy a miskolci gyár az ország cementterme lésének negyedét adja. A műszaki fejlesztés nagy vonzerőt jelent az emberekre. Az új, kedvezőbb környezet nem kevésbé. Nem véletlen tehát, hogy amíg korábbann a gyár létszámgondokkal küzdött, manapság el sem lehetne küldeni a dolgozókat. Túlnyomórészük kedvezőbb munkakörülmények között dolgozik. Csökkent a zaj. a fizikai igénybevétel és a porszennyeződés. Köny- nvebb lett az 'életük, mint Fiaskó Imréé, aki ezt megelőzően cementmolnár volt. Fiaskó Imre. most, a gyár agyát, szívét jelentő vezénylőteremben dolgozik. Társaival együtt, talán már lassan el is felejti azt az időt, amikor üzem közben kellett a malmokat dugózni (a páncélcsavarok helyére vasdugót tenni), a meglazult csavarokat meghúzni. A vezénylőtábla és pultok előtt, az üzem technológiáját tükröző vázlatok és a villogó lámpák. sémák között otthonosan mozog. A kemencediszpécsernek mindennel tisztában kell lennie. A technológiával, a reteszelésekkel és azzal, hogy mikor mit kell tennie. Ha megszólal a telefon, ha rendellenes üzemmódot jeleznek a villogó lámpák, ha vészjel hallatszik. Fiaskó Imre és 15 társa —, akik sok helyről: a zabmalomtól, a mészüzemtől kerültek ide — és a többiek a gyárban valamennyien tudják a dolgukat. Közülük most nyolcvanat! új lakást ,is kaptak, a gyár már cseppet sem porzó környezetében és a lassan felnövő 120 ezer facsemete árnyékában. Bucltert Miklós Beruházás és kapacitás A BVK krónikájából A HAZAI és a határainNemrégiben egy magas szintű tanácskozáson Kőnkön túli piacon a Borsodi Vegyikombinát neve: marka. Termékeit a világ minden táján ismerik és keresik. Ennek a titka pedig, hogy a vevő tudja: igényeit magas színvonalon, minőségileg is kifogástalanul és határidőre kielégíti a gyár. E tekintetben e nagy vegyipari üzemben nem ismernek pardont. E szigorúsággal következetesen élni törvénynek tekintik a vállalatnál, ahol a termelőüzemek mellett, ezek tőszomszédságában. 42 hónapra tervezett határidővel és II milliárd forintos költséggel új pvc-gyár épül. Az építkezés kiemelt beruházásaink egyike. Elmondható róla: általában mindenki szívügyének tekinti, hogy mielőbb eljussanak a próba- járatásokig, aztán az üzemszerű termelésig. A beruházók és kivitelezők olyan időszakot tudhatnak maguk mögött a munkában, ami a kezdeti és menet közbeni buktatókkal. akadályokkal együtt is Kikeresnek, eredményesnek mondható. — A beruházás harmadik évében járunk — mondta még az év elején Bandi László, a beruházási igazgatóság főosztályvezetője. —A határidő vége, a próbajáratások kezdete 1977 októbere igencsak közeleg Megtorpanásra nincs időnk, számunkra minden perc számít. Mert minden nerc veszteség ezrekbe kerül. vélyes István, a BVK igazgatója mondta el, hogy az új gyár építkezésein minden nap 10 millió forint értékű munkát kell elvégezni. Ez tény, amiből az is kiderül, hogy másodpercenként 110, percenként 7 ezer forint vész kárba, ha nem az előirt és meghatározott program szerint dolgoznak, ha csúsznak az idővel. Nem akármilyen feladat végrehajtásán munkálkodnak tehát ezen a beruházáson, hiszen egy per- nyi késés ára megfelel egy jól kereső szakmunkás egyhavi bérének, vagy három öltöny ruha árának. Ekkora veszteséget aztán pótolni nehezen. vagy egyáltalán nem lehetséges. Érzi, tudja ezt mindenki a beruházáson, ahol már ..kinőttek” a lóidból a hatalmas üzemcsarnokok. amelyek közül akárcsak egv is kisebbfajta üzemnek felelne meg. Érthető tehát az igyekezet és az izgalom is, ha valahol döcög, lassult ütemű. vagy akadozó a munka. Ilyen helyzetekkel ez év első felében — sajnos — számolniuk kellett a vállalat vezetőinek, a beruházóknak és a kivitelezőknek egyaránt. Az a helyzet ugyanis, hogy különféle részfeladatok végrehajtásában van kisebb-na- gyobb távú .elmaradás, ami határidőcsúszással lár együtt. A ín i arról árulkodik, hogy az év első felében a beruházáson a munkálatok üteme nem érte el a kellő szintet, gondokat okozott a kivitelezésben. A LEGNAGYOBB gondot az építőipari munkálatokban való stagnálás jelenti. Ilyen értelmű észrevételek elhangzottak az év elején a helyszínen megtartott miniszteri értekezleten is, ahol a beruházásban érdekelt vállalatok képviselői is jelen voltak. E megbeszélésen számos fontos intézkedés és utasítás hangzott el, amelynek érvénye egyáltalán nem járt le. Éppen ezért helyénvaló, ha a beruházáson dolgozó minden l vállalat újra és újra szamot vet eddig végzett munkájával, és a lehető legsürgősebben igyekszik eleget tenni azoknak a vállalásoknak és ígéreteknek, amelyeket a miniszteri megbeszélésen megfogalmazlak, A . legszorítóbb gondok egyike az építőipar szűk kapacitása. Amíg e vállalatok a múlt évben havonta átlagban 1150 dolgozót foglalkoztatlak, s valamivel több mint 305 millió forint értékű munkát értek él. ez év első félévében az átlagos létszám mindössze 15 dolgozóval több — tehát lényegé- . ben változatlan — ugyanakkor ebben az évben 020 millió forint értékű munkát kellene, hogy elvégezzenek. S meri az ém'főjj háza tálán ekkora gondokkal kell számolni. egvéb munkálatok végrehajtásánál is nehézségek adódnak. Arról van ugyanis szó, hogy a kényesebb, munkaigényesebb időszak végeredményben mar elkezdődött, s a zöme / ezután következik. Igaz, ahogy múlik az idő, a helyére kerül a legapróbb csavartól a legkényesebb berendezésig minden. Nem mindegy azonban, hogy határidőn belül, avagy azon kívül valósul meg mindez. Egy biztos: a beruházás megvalósításában érdekelt szervek és vállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy mire lejár a végső határidő, megkezdődhessék a termelés is. S míg az új gyár épül, a beruházás tőszomszédságában termel, megállás nélkül dolgozik a régi — helyesebben — régebbi gyár. Olyan eredményekkel, ami méltó a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával kitüntetett vállalathoz. A legfrissebb adatok tanúsága szerint félévi tervét minden tekintetben teljesítette a vállalat, annak ellenére, hogy az első félévben túljutottak egy nagyjavításon is. Az élért eredmények biztatóak, hiszen nemcsak mennyiségileg adtak többel a népgazdaságnak, hanem minőségileg is kifogástalan árut termeltek és az exportkötelezettségek teljesítésében sincs lemaradás. S mindezt úgy érték el. hogy — számítások szerint — 5 millió forint értékű megtakarítást értek el anyagban és energiában. SZIGORÚSÁG a munkában, következetesség a feladatok végrehajtásában, ez a Borsodi V.egyikonibinát sikereinek a titka. T. F. rr RJjjinden erőt a próbatétel ffiel mér meg igazán. Ér- ■wi vényes ez nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságunkra is, amelyet az idei év keményen próbára telt. Nem csupán azzal, hogy 1952 óta nem sújtott bennünket ekkora aszály, mint1 most, hanem az időjárás tavaszi viszontagságaival is. Július első telében okkal tartottak attól a mezőgazdasági szakemberek, hogy népgazdasági szempontból is rendkívül nagy károk érnek bennünket. Megsínylette a szeszélyes, kedvezőtlen időjárást a zöldség, a gyümölcs. a szálas takarmány, a kenyérgabona és a kukorica egyaránt. A korán érkezett és hosszan tartott kánikula aggodalommal töltötte el a nem mezőgazdasági foglalkozású embereket is, akik közül nagyon soknak van kertje, telke, ahol burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt termel családi szükségletek fedezésére és Vészben eladásra. Most már túl vagyunk a gabonabetakarításon és az aszályos heteken is. Végleges eredményeink még nincsenek arról, hogy országos átlagban hány mázsa búzát takarítottak be hektáronként, de azt már tudjuk, hogy minden nehézség ellenére megtermett a kenyérnek valónk. Veszteségeink természetesen vannak. Érzékenyen érintettek bennünket a kertészetben bekövetkezett károk is és nem tudjuk teljesen elhárítani a közepesnél jóval gyengébb takarmánytermésnek az állattenyésztésre gyakorolt hátrányos hatását sem. Vilatha- tatlan azonban, hogy sokkal kisebbek a gondjaink, mint amekkorák a kisüzemi gazdálkodás körülményei között nehezednének ránk, ugyanilyen mostoha időjárás után. Olvastunk, hallottunk híreket arról, hogy az idei nyár aszályt Hozott Európa jó néhány országára. Angliában, Franciaországban, az NDK- ban és más államokban is pusztított a kegyetlen szárazság. Ismét beigazolódott, hogy a mezőgazdasági termelésben igen fontos a természeti tényezők szerepe. Ritka az olyan esztendő, amikor a mezőgazdasági termelés minden lényeges feltétele előnyösen alakul. Rendszerint úgy van, hogy az egyik termelési ágazatra kedvező, a másikra viszont hátrányos az adott időszak. Befolyásolni, többé-ke- vésbé ellensúlyozni képesek vagyunk a természeti körülményeket, teljesen semlegesíteni azonban nem. K ülönbségek abban vannak, hogy hol. mennyire tudják mérsékelni például az aszály okozta veszteségeket. Ne hasonlítsuk össze most magunkat más országokkal. maradjunk itthon. Emlékeztethetnénk a felszabadulás előtti időkre, amikor az ideihez hasonló aszály katasztrófákat okozott. Mindenekelőtt a termelőknek, a pa- í sztembereknek, de az egész országnak is. Élnek még erre tanúk, akik annak idején átélték, megszenvedték egy- egv ilyen természeti csan' éhezést, keserves nélkülözést okozott következményeit. De utaljunk inkább a már említett 1952-es esztendőre, az sokkal közelebb van a mához. Százezrével vannak emberek. akik — bár ma az iparban vagy a népgazdaság más ágazatában dolgoznak — akkor személyes tapasztalatokat szereztek az aszály hatásairól. A kínzó kenyérgondokról. az állatok tömeges elhullásáról, az egyszerű megélhetés fojtogató nehézségeiről. Beszéljenek a számok. A? 1930-as évtizedben csaknem hárommillió hektár volt hazánkban a kalászosgabona vetésterülete, hektáronkénti termésátlaga nedig 13 mázsa Azóta a kenvércabona vetésterülete kereken egymillió hektárral csökkent, hazánk lakossága pedig egymillióval nőtt. Hagvjuk ki az összehasonlításból a felszabadulás utáni mélypont évét, az 1932es esztendőt, s vegyük a pontosan tíz évvel ezelőtti adatokat. Akkor 1,8 millió hektáron termeltünk kalászosokat, 19,3 mázsás átlagterméssel hektáronként. A legutóbbi néhány év átlaghozama viszont búzából meghaladja a 30 mázsát. Ennek eredményeként hazánk gabonaimpor- törből, gabonaexportőrré válhatott. Minek tulajdonítható a vázolt fejlődés és főképpen az, hogy ennék az évnek a nehéz próbatételét is kiállta szocialista mezőgazdaságunk? Ha mindenre kiterjedő választ akarnánk adni erre a kérdésre, akkor sok tényezőt kellene felsorolnunk, elemeznünk. Elégedjünk me: csak a legfontosabbakkal. Kezdjük azzal, hogy még tíz évvel ezelőtt is jóval kevesebb traktor, pótkocsi, teherautó és kombájn állt a mezőgazdasag rendelkezésére, mint ebben az esztendőben. A kombájnos aratás akkor még az állami gazdaságokban sem volt teljes. a szövetkezetekben pedig több mint háromezer kévekötő aratógépet is használtak. Egy évtizeddel ezelőtt félmilliónyi ember vett részt az aratásban, most viszont csak mintegy százezer. Üj, a régebbieknél nagyobb termést adó búzafa.itákat honosítottunk i..eg. Ezzel egyidejűleg évről évre több műtrágyát használtak fel az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. A hatvanas évek második felében évente átlagosan 109, tavaly viszont már 270 kilogramm műtrágya- hatóanyag jutott egy-egy hektárra. Igen fontos szerepe van annak is, hogy lényegesen korszerűsödött a műtrágyázás technikája, mind több nagy teljesítményű gépet és repülőgépet alkalmaznak erre a célra. További fontos tényező. hogy míg tíz évvel ez- eiött 731 ezer, az idén mar 1.2 millió hektárnyi kalá- szosgabona-területet részesítettek vegyszeres gyomirtásban. / Természetesen mindez csak úgy éreztethette kedvező hatását, hogy szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinkben jól képzett vezetők, szakemberek, allami gazdasági munkások, termelőszövetkezeti tagok dolgoznak. Az ő hozzáértésük, szorgalmuk, fegyelmezettségük telte és teszi lehetővé ezután is. hogy a tudomány vívmányai és a korszerű technika a termelési eredményekben kifejezésre juttassák áldásos hatásukat. Ezek együttesen képesek arra, hogy amennyire lehetséges, mérsékeljék az aszály és más természeti tényezők káros következményeit. A mezőgazdasági termelés főszereplői azok az emberek, akik a tsz-ekben és az állami gazdaságokban dolgoznak. Az ö munkájuk, erőfeszítéseik sikere azonban nem kismértékben attól függ, hogy mennyi és milyen az a technika, amelyet alkalmazhatnak. S attól is, hogy milyen fokon áll az üzem- és a munkaszervezés, milyen a gépek kiszolgálása, a mellettük szolgálatot teljesítő emberek ellátása. Végeredményben tehát a mezőgazdasági termelés sikerében azoknak is nagy részük van. akik a gyárakban, a kutatóintézetekben. s a mezőgazdasághoz szorosan1 kapcsolódó más munkahelyeken dolgoznak. M inden elismerés és tisztelet megilleti mindazokat, akik közvetlenül vagy közvetve azon fáradoztak, hogy ennek — a mezőgazdasági termelés szempontjából kivételesen nehéz — évnek a káros következményei minél kisebbek legyenek. Az-ipari munkások, a mezőgazdasági dolgozók, az őket segítő tudományos és államigazgatási szakemberek jó egviittmíiködése. közös erőfeszítése szükséges ahhoz is. hogv szocialista mezőgazdaságunk további, még jobb eredményeket érjen el. Gulyás Pál
