Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-11 / 163. szám
E5ZAK-MAGYAROR5ZÁG 7 1S7é.fúfíus ti.; »asőrnap í Iskolarendszerünkben a »munkára nevelés nagyon fíontos pedagógiai feladat. Olyan feladat ez, melynek * nemcsak az iskolának kell ■ megfelelni. Különösen hangsúlyossá válik most, nyáron, amikor több száz diák vállal munkát a vakációban. A gyerekek többsége most találkozik először és közvetlenül a teremtő, alkotó munkával. És mert társadalmi ügyről van szó, nem közömbös, hogy a munkát vállaló gyerekek első alkalommal milyen benyomást szereznek arról a tevékenységről — a munkáról —. mely életük végéig elkíséri őket. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy jó kezekbe kerülnek az ifjú ..nyári munkások". A munkáskollektívák szeretettel, segítőkészen fogadják őket. A gyerekek, akik az iskolapadban megtanulták tisztelni, becsülni a munkát, most a gyakorlatban is megtanulják tisztelni. becsülni a munkáséletet és képet kapnak az életről. Vannak azonban munkahelyek, ahol nemcsak ezt; tanulják meg a gyerekek. Senkinek nem lehet közömbös — különösen azoknak az embereknek nem, akikre rábízzák a. gyerekeket —. hogy milyen, impressziókat nyernek, milyen ismeretekkel gyarapodnak, mit tanulnak tőlük a diákok. Nem mindegy, hogy a serdülő, az élet minden mozzanatára érzékenyen reagáló fiatalok milyen következtetésre jutnak. Ar- ra-e, hogy a fizetésért keményen meg kell dolgozniuk, vagy pedig azt szűrik le tanulságul, hogy ha tes- sék-lássék módon állnak a munkához, akkor is megkapják a pénzt, a 600—800, vagy 1000 forintot. Mert ezen keresztül nemcsak a saját munkájukat mérik, hanem a szüleikét, a felnőttekét is. A nyári hónapokban munkát vállaló fiatal diákok lesznek a jövő munkásai. Ök alkotják majd az elkövetkező legifjabb műn- kásnemzedéket. És eppen azért, mert soraikból kerül ki majdan egy-egy gyár- részleg, műhely leendő munkása, fontos feladat, hogy ésszerűen, okosan foglalkoztassák őket. Egyrészt ne legyen megterhelő a rájuk kirótt feladat. De értelme legyen. A gyerek lássa, hogy nem hiába töltött el heteket a munkahelyen. Teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy a diákok megismerjék az üzemel, kóstolót kapjanak egy-egy szakmából, keltsék fel érdeklődésüket. És a szülőkre is felelősség hárul. Mint ahogy az iskolába indulás előtt ellátják gyermeküket útravalóval, figyelmeztetéssel. a munkahelyre induláskor is készítsék fel őket. A gyerekek kimondatlanul is számon kérik az iskolában tanultakat attól a munkáskollektívától. amely néhány hétre befogadja őket. Az elmélet és a gyakorlat találkozik. A gyerekeknek nincs szakképzettségük, foglalkoztatásuk ezért is jelent több gondot. De nem serkenti őket igyekvésre, ha csak személyes szolgálatokra használják fel őket. Ha mindig csak ök a „szaladj ide, szaladj oda”, akkor nem vehetik észre azokat a nemes emberi tulajdonságokat. melyek egy üzem. műhely közösségében kialakultak. Érdemes megnyerni a „nyári munkásokat”, barátságot kötni velük, hiszen az elkövetkező években utánpótlásként lehet majd rájuk számítani. Ha dolgoznak a gyerekek, s ha jól dolgoznak, ne fukarkodjunk a dicsérettel. De mindig csak az elvégzett munka arányában. Közös érdekünk, hogy a nyári munkásheteket haszonnal. zárják a gyerekek, éspedig a pénzben mért hasznon túl. a munkában szerzett, egész életre szóló tapasztalat hasznával. Sütő Enikő Barczi l’ál munkája SIMON EMIL: Látogatás Ismer engem az ács, a festő, a lakatos, a kőműves. Leszólnak három emeletről: „1-Ia nem vagy normás. feljöhetsz!” Létrák emelnek magasabbra, nadrágos lányok éneke. Fejemen hátradől a sápka, úgy bámulok az égre fel. Léptemre meghajlik a palló: „Elnehezedtél, szakikéin!” S magamban zsörtölődve vallom: nem lennék itt mór kapitány^! De hát nem számít sem a testsúly, sem a megsimult, más tenyér. Nézek csak rájuk, mint az elbújt napra néz kiben hül & vér. Köznapi vallomások esnek. Vitatkozni sem akarunk. S emelnek ök. Mint emeletre terhei, a félkarú daruk. HALLO, H Berren a készülék: a kagylóban a jelentkezés feszültséggel tölti meg a kicsiny irodát. Bodrogi Zoltán szállítási osztályvezető emeli fel a telefonhallgatót: — Szervusz Emil. Üdvözöllek!... Mi újság, történt-e valami rendkívüli ? — Jó a hangulat, jó az ellátás, az idő is remek. 28 —30 Celsius, az égbolt felhőtlen. A hang tiszta, érthető, mintha Obágy Emil diszpécser “csak a közelből szólna. Pedig a „forró drót” másik vége a Szovjetunióban, az egység huszti ki- rendeltségén van. Bodrogi megismétli a válaszokat, hogv a helyiségben ülő igazgató és a krónikás követni tudja a beszélgetést. — A múlt héten elment az egyik, e héten a másik rakodógép. Mi lesz a feladatuk? ... Értem, a Volvo szóróanyag-rakodást végez... a Weimar pedig vagonból pakol ki anyagot . . . Mikor jön valaki szabadságra? ... Igen, innen 14-én indul vissza nyolc ember, onnan ugyancsak nyolc jön hal hét nyári szabadságra . .. A miskolci kérdések most Szalai László művezetőhöz szólnak: j — Hogyan vagytok mű, szakilag?... Értem, jól futnak a gépek, napközben jóformán nincs javítás ... a karbantartók is jó munkát végeznek.. Gumiigény?... Rendben van, nyolcvan gumit küldünk... Ü tbaindítottátok Nyíregyházára kettes szemlére az első ZIL-pótikocsis járművet ... Nyíregyházán nincs asztalos... rendben van, küldünk, gondoskodunk róla. A „forró drót” történetéről ezt mondja dr. Lénáid József igazgató: — Több mint egy éve kaptuk azt a feladatot, hogy az orenburgi program segítése végett üzemegységünk szervezze meg, s végezzen Huszton és környékén szállítást. A kirendeltség — Bakó Andrással «e». élen — ölvén emberből, s 33 járműből áll. ügy hiszem. mondanom sem kell. hogy az a munka kitüntetésnek számit, s az emberek eddigi munkájukkal a legnagyobb elismerést érdemlik ki. Azok a partnerek, akiknek szállítunk, meg vannak elégedve a munkával. A PETROLBER elismerő levelet irt vállalatunk igazgatójának, aki a jó munkát 120 ezer forint jutalommal köszönte meg. Az ÉPFU-nak jelentős része van a szolgáltatókombinát — ezért kaptak jutalmat — és a házgyári lakások építésében. A debreceni házgyárból december 3-án kezdték átszállítani a határon a 140 lakás elemeit Husztra, s e munkával június 20-án végeztek. Kicsit maguknak is dolgozlak, hiszen az emberek — lakásonként hárman — a magyar elemekből épített hazakban laknak. A kapcsolat — a „forró dróton” túlmenően is — sűrű. 10 speciális nagyszerelvény közlekedik Miskolc és Huszt között. Ez az ingajárat tovább bővül. Most szervezik a cementszállitást. Három szerelvény heti 60 tonna cementet visz Bélapátfalváról Bogorodcsány- ba, a Guszjatyinba. Mint ismeretes, a BÁÉV a Miskolci Házgyár termékeiből az említett helységekben épít emeletes házakat, s ehhez futnak majd 600—700 kilométernyit cementtel megpakolva a 3. ÉPFU speciális járművei. Pörgessük csak vissza a beszélgetést „Jó a hangulat, jó az ellátás.. .” Magyar szakácsok főznek, magyar pincérek szolgálnak ki. Az ÉPFU jármüvei gyakran indulnak Miskolcról a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat megbízásából. A le- plombázott szállítmány tartalma: élelem. S még egy idézet a beszélgetésből : — Milyen érdekes programot |csináltok? ... — A csoport egyik fele a múlt vasárnap járt autóbusszal a Vereckei-hágónál. A másik fele a jövő vasárnap nézi meg. Csorba Barnabás Miítumavja, vagyis nyári napforduló Szent Iván éj Helsinkiben levő gyümölcsöt, a lerméAmikor este hatkor felszálltam a szálloda előtt a 24-es autóbuszra, még teljes nyári pompájában virított ez a pénteki nap, s mint ilyenkor Finnországban, a leghosszabb szálú- ak, voltak a napsugarak és így természetesen, hosz- szúra nőttek az árnyékok is. A Szent Iván napi ünnepségekre igyekeztem a fővároshoz tartozó Seura- saari szigetre, amely az azonos nevű tengeröbölben fekszik, s jelenleg természetvédelmi terület, szabadtéri múzeummal. Elhaladtunk a Merimiehen- katu, vagyis a Tengerész utca mellett is, ahol a Finn—Magyar Baráti Társaság székhazában előtte való nap éppen arról tájékoztattak, hogy július 9. és 15. között rendezik meg a IV. magyar—finn barátsági hetet, melynek keretében a 9—9 testvérváros is delegációt „cserél”. Amíg a sziget bejáratához, egy fahídhoz értünk, eszembe jutott mindaz, amit barátomtól és építészkollégámtól — anyja finn, apja magyar — megtudtam a Szent Iván napi ünnepségek finn szertartásairól, néphagyományairól, hiedelmeiről. Virágos Szent János napja, vagyis a nyári napforduló ősi ünnepe a népeknek. S bár a szertartások, a néphagyományok különböznek, mégis egy gyökérről fakadnak; a nyarat, a termékenységet üdvözlik, ünnepük mindenütt. Suomiban kezdetben volt a Mittumarja, avagy a MiUumaari, ez a pogány ünnep, amelyre azután nyugati hatásként ráépült a németből átvett Johannes nyomán a finn Juhannus ünnepség. Ez az egyik < legnagyobb népi, nemzeti ünnep még ma is él Finnországban. Az ősi hagyományok szerint minden településen megvan az ünnepség középpontjának, a máglyatűznek a kiválasztott helye, amely rendszerint egy domb, egy tisztás, vagy egy sziget. A múlt század végéig Helsinkiben egy 20 méter magas .dombon lobogott a Juhannes máglya, ide azonban egy kéttornyú ka- tedráüst építettek, s újabban a Szent Iván éji ünnepségeket ezen a természetvédelmi területen, szigeten tartják. a A híd lábánál van az autóbusz végállomása. A szigetre csak gyalogosan lehet bejutni. Színes népviseletbe vagy modern divat szerint öltözőit felszabadult emberek sokasága, népi kórusok, zenekarok, széltől, jégtől simára csiszolt rozsdabarna sziklák, sudár fenyők, fehér kérgti nyírfák fogadják a vendéget. A természetvédelmi sziget egyik „bolygóján”. vagyis egy közeleső kis szigeten májj áll a toronymagas máglya, amelyhez hozzá t ámaszi ot- ták a kivénhedt. kiszolgált öreg csónakokat is. A látvány olvan, mintha egy óriásra nőtt tulipán nyílt volna a szigeten, melynek szirmait a csónakok alkotják. A sziget skanzen. Itt őrzik a finn néni építészet remekeit: a parasztházakat. — berendezve —. pajtákat, csűröket, istállókat, ólakat, szélmalmokat, haranglábakat. teniolomokat. Itt minden fából "n. Egyébként is ezeknek az ősi népi ünnepeknek a játékai a vízhez és a fához kötődnek amely tulajdonkénnel! ennek a tájnak, ennek a világnak két alapvető ..ösele- me”. Az ünnepség hasonló a mi majálisainkhoz. A nvarat. a m Zq yji’RoiáhRn kenyseget üdvözlik es ünnepük. Számos népi hagyomány kötődik ehhez a naphoz, a legfontosabb azonban mégis a párválasztás játéka, szertartása. Szokás például nyírfát állítani a házakhoz vezető lépcsők mellé, északabbra sudár fenyőfát az udvar közepére, melynek csak a koronáját hagyják meg. hiszen ez a fiatalok mászóversenyére szolgáló játék. Ezen a napon a szobák padlójára nyírfaleveleket és erős illatú berkenyét, szép fenyőágakat szórnak, mezei virágokból koszorúkat ionnak a lányok hajába, a házak falára, és a tehenek szarvára, amelyet aztán úgy helyeznek el, hogy az állat ne lásson, mert ha így is hazatalál a mezőről, akkor — a hiedelem szerint — mindig haza fog találni. A legősibb és a legelterjedtebb szokás azonban a Juhannes máglyaégetés. Abból, ahogyan a toronymagas máglya elég, eldől, ősz- szeroskad, sorsukat vélték kiolvasni északi rokonaink. Ha példáid a fő. támaszok csak félig égnek el, a faluban vénlány marad, ha a rúd teljesen elég és összedől parazsában, akkor rövidesen esküvő lesz. Ez az ünnep egyébként is a szerelmi bájolások éjszakája. A máglyától hazatérő eladó lányok meztelenül megmártóznak az általuk kiválasztott fiús ház rozsvetéseiben, hogy a harmat beleivódjék a bőrükbe, mert így a kívánt fiú szerelembe esik. Mások harmatcsep- peket gyűjtenek virágos kendőjükbe a virágos mezőről, ezzel letörlik arcukat. mert mint vélik, ez eltünteti a szeplőket és a fiú kedvére szénné varázsolja a lány arcát. A Juhannus harmatnak egyébként is gyógyító hatást tulajdonítanak. A hajnali lefekvés előtt gondolatban erősen felidézik mindazt, amiről szeretnék, hogy valósággá váljék. Éjfélkor — tartja a népi hiedelem —, ha a leány meztelenül a forrás vizébe pillant, megláthatja szerelmének az arcképét. Vagy ha egyetlen szalmaszállal a dereka körül vízesés szírijére ül, ott is megjelenik szerelmének arcmása. A finn fővárosnak ezen a szigetén szinte töményen megkapja az ember mindazt. amely ezen az éjszakán az egész országban lejátszódik. A máglya meggyújtásának külön szertartása van. Kivilágított csónakok, , hajók, vitorlások zarándoklánca fogja körül a kis [ szigeten épített máglyát. Egy hatalmas csónak indul a máglya felé, benne egy ifjú emberpár, akik aznap kötöttek házasságot, ünneplőbe öltözött násznéppel ko- szerúzva. A néhány órás fiatalasszony joga, hogy meggyújtsa .a hatalmas máglyát. Az égig lobog a tűz. körülötte sok száz kivilágított csónak, hajó és a nagyobbik .sziget partján emberek sokasága énekel, ünnepéi. Csak hajnalra csöndese- dik e- a sziget. Az emberek nyugovóra térnek. És álmodnak Azt álmodják meg. amire vágynak, és hisznek abban, hogy álmaik valósággá válnak. He raonivalóan tiszta a levegő. olvan ez a világ, mintha kiszidolozták volna. Csend van. nyugalom. Ünnep hainaia. Csak a sirályok vitorláznak fáradhatatlanul a teneeröböl fölött. Fehér tollaikon megcsillan a napfény . . . Helsinki. 1976. iúniusá- nak Szent Iván rmnián. Pl és* Antal
