Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-21 / 171. szám

É5ZAK-M AGYARORSZÁG 2 1976. július 21., szerda Gierek beszéde Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn felszólalt azon a tanácskozáson. amelyet Lengyelország legnagyobb vállalati pártszervezeteinek első titkárai tariottak Varsó., ban. — Az ország dinamikus fejlesztésére irányuló straté­gia folytatása az egyetlen olyan helyes megoldás, amely megfelel közszükségleteink­nek és lehetőségeinkne/c — hangsúlyozta Gierek és em­lékeztetett arra, hogy az idei első félév gazdasági eredmé­nyei jók. A gazdálkodás hatékonysá­gának javítása nélkül elkép­zelhetetlen a nép életszínvo­nalának további emelése — jelentette ki Gierek. Rámu­tatott. hogy jobban kell hasz­nosítani a dolgozók képzett­ségét. fokozni kell a munka- fegyelmet, javítani kell a m un k aszervezést. — Lengyelország a KGST keretében megvalósuló gaz­dasági integráció erősítésére törekszik. — Nagyon nehéz problé­mát kell megoldanunk az élelmiszergazdaság területén —• jelentette ki a továbbiak­ban Gierek és kifejtette: ezek a problémák mindenekelőtt abból adódnak, hogy az el- múlL kél évben a tervezettnél kisebb volt a termés, mi­közben gyorsan növekedett az élelmiszer-fogyasztás. Az élelmiszer-gazdaság fi­gyelmünk középpontjában áll. A Központi Bizottság legkö­zelebbi plenáris ülése a me­zőgazdaság fejlesztésének kérdéseivel foglalkozik majd — közölte Gierek. Hangsú­lyozta. hogy a felvásárlási árak nemrég végrehajtott emelése a mezőgazdaság in­tenzív ' fejlesztését elősegítő lényeges tényező volt. 'úmmíma bmlwá hatáskörért bővülése Bizottsági ülés az SZMT-ben Tegnap, július 20-án, Mis­kolcon, az SZMT-székházban ülést tartott a Szakszerveze­tek Borsod megyei Tanácsá­nak szervezési és káderbi­zottsága. Három napirendi pontot tárgyaltak: a II. félévi munkatervet, az 1975. évi mozgalmi statisztikát és a bi. zalmiak hatáskörének bővü­lését. Ez utóbbi jelentőségé­vel emelkedett ki a többi pontok közül. Ismeretes, hogy 1976. II. félévében megkezdődik a bizalmiak bő­vített hatáskörének gyakor­lati alkalmazása. Ez jelentős feladatot hárít valamennyi munkahely gazdasági, szak- szervezeti vezetésére. A SZOT és a Minisztertanács közös irányelve alapján már­is elkezdődtek a konzultáci­ók, hogy az egységes értel­mezést biztosítsák. Egy sor kérdésben a bizal­mi hozzájárulása nélkül nem lehet ezután semmilyen mun­kahelyi fórumon döntést hozni. Szükség lesz vélemé­nyére, egyetértésére, a bizal­mi- és főbizalmi-tanácskozá­sok állásfoglalására. Alapbért szétosztani, kitüntetést oda­ítélni, üdültetni; lakást osz­tani. segélyt adni, jutalom- szabadságot odaítélni stb. a szakszervezeti bizalmi hozzá­járulása nélkül ez év máso­dik felétől nem lehet. A szervezési és káderbi­zottság ebben a kérdésben végzett összegezést, hogy a vélemények pontosításával, az eddigi tapasztalatok hasz­nosításával segítse megyénk­ben ezt a fagyon fontos munkát eredményesen elin­dítani. Az ülésen Kopcsek Ivire, az SZMT szervezési és ká­derbizottságának vezetője el­nökölt, és adott tájékozta­tást a napirendi pontokat il­letően. Az 1975. évi mozgal­mi statisztika elemzéséről Béres Gyuldné, az SZMT szervezési bizottságának munkatársa tartott tájékoz­tatót B. I. 11 telsDoütatási intézményeiben végzett pályakezdő szakemberek elhelyezése A Magyar Közlönyben megje­lent a Minisztertanács határozata a felsőoktatási intézmények nap­pali tagozatán végzett pályakez­dő szakemberek munkába lépé­sével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról. A határozat ki­mondja, hogy a munkáltatók a felsőfokú végzettséget igénylő munkaköröket az 1977. január elseje után végzett pályakezdő szakemberekkel csak pályázat utján tölthetik be. Kivételek azok a munkakörök, amelyekhez mű­vészeti főiskolán szerzett, nem pedagógus végzettség szükséges, vagy amelyeket tanulmányi, szerződéssel kötöttek le. Pályakezdő szakembereknek kell tekinteni a felsőoktatási in­tézmények nappali tagozatán végzett fiatalokat mindaddig, amíg a felsőfokú szakismereteik gyakorlati alkalmazását igénylő műnkakörben, illetve szövetke­zeti tagsági, viszonyban három évet nem töltenek el. A részük­re meghirdethető munkahelyek számát évente az illetékes mi­niszterek határozzák meg, figye­lembe véve az egyes területek és szakmák munkaerő-szükségletéi, valamint a végzők számát. A pályázatokat az egyes szakterü­letekre megállapított képzési idő befejezése előtt hat hónappal meghirdetik. Felhívja a kormányhatározat a tanácsok, a vállalatok és a szö­vetkezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy az általánosnál ked­vezőtlenebb adottságú, vidéki munkahelyet vállaló pályakez­dők tartós letelepedését meglevő erőforrásaikból, a jogszabályok által biztosított lehetőségek leg­jobb kihasználásával segítsék elő. A munkaerőhiánnyal küzdő területeken a területi pótlék, a j letelepedési segély, a kedveznie- í nyes személyi kölcsön összegé­nek differenciált megállapításá­val kell a pályakezdő fiatalokat munkavállalásra ösztönözni. A családalapítási kölcsön legmaga­sabb összegét célszerű megálla­pítani. Intézkedik a kormányhatáro­zat azzal kapcsolatban is, hogy a társadalmi ösztöndíj valóban azoknak a vidéki területeknek a munkaerő-helyzetét javítsa, ahol legnagyobb szükség van a szak­emberekre. Azokat az egyetem­re, főiskolára jelentkező fiatalo­kat, akik tanulmányi szerződés­ben kötelezik magukat, hogy ta­nulmányaik befejezését követő­en c területeken vállalnak mun­kát, a felsőoktatási intézmények — az előírt követelmények telje­sítése eseten — kötelesek a fel­vételeknél előnyben részesíteni. A tanulmányi szerződést megszegő társadalmi ösztöndíjas helyett a jövőben a vállalatok,' intézmé­nyek, szövetkezetek nem vállal- hatják át a visszafizetési kötele­zettségeket. A pályázati rendszert megsze­gő munkáltatók vezetőit fegyel­mi úton és anyagilag is felelős­ségre vonják, a pályakezdő szakemberek munkaszerződése pedig ilyen esetben érvénytelen. Helsinki évfiriiló A TASZSZ kedden kom­mentárban emlékezett meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben elfogadott záró­okmánya aláírásának közel­gő első évfordulójáról. A kommentátor rámutat: a helsinki konferencia kemény csapást mért az erőpolitika és a revans híveinek ter­veire. A záróokmány aláírása óta még egy esztendő sem telt el, de Nyugaton egye­sek máris megkísérlik, hogy az okmány bizonyos fejeze­teit szembeállítsák más lét jezetekkel, sürgetik, hogy bi­zonyos megállapodások vég­rehajtását részesítsék előny­ben más megállapodásokkal szemben. A TASZSZ hírmagyarázó­ja a Szovjetunió állásfogla­lását Leonyid Brezsnyev szavaival érzékelteti. Mint is­meretes, az SZKP KB főtit­kára a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusán a többi között hangsúlyozta: a Szovjetunió amellett száíl síkra, hogy fokozatosan konkrét tartalommal töltsék meg a konferencia záróok­mányában foglalt megálla­podásokat. Hozzáfűzte: hang­súlyozni kell, hogy az ok­mány jelentőségét teljes egészében kell látni s értel­mezni, nem szabad találom­ra kiragadni • belőle egyes részleteket, amelyeket egye­sek taktikailag megfelelőbb­nek vélnek a maguk szem­pontjából. Az európai biztonsági kon­ferencia gondolatát és vég­eredményét ugyanígy értel­mezik a testvéri' szocialista országok is. A kommentár megállapít­ja: a közelmúltban az eu­rópai béke, a biztonság, az együttműködés és a társa­dalmi fejlődés problémáit vizsgálták az európai kom­munista és munkáspártok berlini konferenciáján. A huszonkilenc testvérpárt kép­viselői rendkívül nagyra ér­tékelték a helsinki konfe­rencia eredményeit. A kom­munisták véleménye szerint a Helsinkiben elért megál­lapodások hatékonysága döntő mértékben attól függ, hogy a résztvevő államok mennyire következetesen és milyen pontosan tartják be az európai biztonság kérdé­séről konszenzussal elfoga­dott tíz elvet, és valósítják meg a záróokmányban fog­lalt összes megállapodáso­kat. Mario Soares, kijelölt portugál miniszterelnök megkezdte tárgyalásait a nemzetgyűlésben képviselt pártokkal az új kormány összetételéről és programjáról. Soares (a kép előte­rében) találkozott Alvaro Cunhallal (jobbról a második), a Portugál Kommunista Párt főtitkárával, aki tájékoztatta a kormányfőt a nemzetgyűlési többséggel nem rendelkező egypárti kormány megalakításával kapcsolatos aggodalmai­ról Van-e élet a Marson? Ha minden úgy sikerül, ahogy -az elméleti számítá­sok, a laboratóriumi modell­kísérletek eredményei alap­ján várható, a következő he­tekben, hónapokban választ kap az emberiség arra az ősi kérdésre: van-e élet a Mar­son? A csaknem ,egy éve hosszú útjára indított Viking —1 űrszonda ugyanis — amint ezt a hírügynökségek jelentették — még júniusban elérte a „vörös bolygó” tér­ségét és Mars körüli pályára állt. A július 4-ére kitűzött eredeti leszállást többször is elhalasztották, mivel a ki­szemelt területek nem voltak alkalmasak a landolásra. Vé­gül július 20-án, közép-euró­pai idő szerint a déli órákban .simán leereszkedett a Vi­king—1 a Mars felszínére. A vil„g közvéleménye nagy figyelemmel kíséri az ameri­kai központból érkező híre­ket. hiszen a Föld bolygó .szomszédja még nem került i lyen közvetlen vizsgálati kö­zelségre. Sok kérdésre vár­nak a tudósok választ a Vi­king—1 jelzéseiből. Panorá­ma-felvételeket és térhatású képeket készít a leszállás te­rületéről, ásókarjaival a ta­laj felszín alatti rétegeit is vizsgálhatja, meteorológiai műszereivel méri a hőmér­sékletet, a szelek sebességét és irányát, azonkívül geofi­zikai méréseket végez, A leg­fontosabb és legérdekesebb feladata azonban az oly rég­óta feltételezett marsi élet felderítése. Az élőlények létezését a Marson már a korai távcsö­ves vizsgálatok feltételezték, a hótakaróból és évszakos változásaiból gondoltak az élet szempontjából szükséges víz jelenlétére, a színválto­zásokból pedig sokan növény létezésre következtettek, a Mars csatornáit pedig mes­terséges létesítményeknek tu­lajdonították. Az első Mars-szondák azon­ban megállapították, hogy a Marson a széndioxid-légkör rendkívül ritka, elenyészően csekély az oxigéntartalma, szabad vizet pedig egyálta­lán nem találtak. A színvál­tozást sem a növényzet okoz­za. hanem óriási porviharok eredményezik, a csatornákat pedig hegyképzö erők hozták létre, nem pedig értelmes „lé­nyek ... Mindez mégsem zárja ki,' hogy az éleinek valamilyen sajátos megjelenési formája létezhet a Marson. A Viking­program tervezői abból in­dultak ki. hogy bármilyen típusú élőlények legyenek is a Mám talajában vagy an­nak felszínén, anyagcseré­jükben a szénmonoxidnak, vagy a széndioxidnak sze­repelnie kell. A talajmintát tehát; megfelelő berendezé­sekben radioaktív-izotóppal jelzett szénmonoxiddal és széndioxiddal hozzák össze, megvilágítják, majd öt nap múlva analizálják a mintát, hogy az esetleges élőlények testébe került-e a Földről fel­juttatott gázokból. Természe­tesen ezzel párhuzamosan ke­zeletlen talajmintát is vizs­gálnak a készülékek. A két eredmény különbsége — ha ilyen lesz — biztosan jelzi a primitív marst életet. Ezenkí­vül természetesen még sok egyéb biológiai értékelő be­rendezés is működésbe lép. Az emberiség történelmé­ben először jutott el annak a közelébe, hogy bepillantson a marsi élet titkaiba. A mű­szerek és berendezések hi­bátlan működéséhez persze szerencse is kell. vagyis olyan helyre kellett leszállnia a Vi­king—1-nek. ahol valóban van is élőlénv. A Szaharái *in például vannak ugyan tevék, de egy idegen bolygó vélet­lenszerűen földre tett űrszon­dája valószínűleg egyet sem látna. A Viking—1-et szeptember­ben követi a Viking—8, hogy a vizsgálatai megerősítsék a Viking—1 eredményeit. Fetedékenységünk emlékei Hit őriz a vas Hol volt. hol nem volt?... — Meg mernék rá esküd­ni, hogy amikor a munkahe­lyemről .eljöttem, még meg­volt. Na, nézzük csak sorjá­ban ... Először is beszalad­tam a dohányboltba, egy do­boz cigarettáért, de ott nem hagyhattam. A hat húszat a zsebemből vettem ki. a ciga­rettát meg beletettem a tás­kába. Ott tehát még megvolt. A fodrászatban? Nem, ott sem maradhatott, hiszen az utcán csak ezután oktatott valaki, hogy ne bámészkod­jak oldalra, előre nézzek, és ne lóbáljam azt a fránya táskát összevissza, mert nem lehet tőlem közlekedni. Ap­ropó! Közlekedés... csak nem a buszon?... Amikor felszálltam ... Ki tudja, hogy így, avagy másképpen: elhangzolt-e, vagy sem a fenti monológ. Tény azonban, hogy a talált tárgyak puszta felsorolása is nekiszabadítja a képzeletet, szövi a különböző története­ket. A Miskolci Közlekedési Vállalat díjszabási és keres­kedelmi osztályának a veze­tője egy vastag fedelű nagy könyvet lapozgat, onnan ol­vassa : — Egy kék — sárga, fe­hér, fekete — szatyor, táska, gsernyő, esernyő, itt megint egy esernyő, ■ aztán van itt pénztárca, korsó, köpeny, bő_ rönd és így tovább — vet rám egy pillantást Mátyus László osztályvezető —, tu­lajdonképpen ebben a kör­ben forognak a mi munkate­rületünkön, az autóbuszokon, villamosokon, jegyárusító pa­vilonokban otthagyott, vagy oda leadott tárgyak. Ha .jól megnézi, — mutat a „nagy­könyvre” —, még az is kitel-' szik ebből, mikor volt hűvös, esős idő, mikor volt ősz és tél... — Mennyire vagyunk fele­dékenyek ? — A nyilvántartásunk alapján a számszerűségre azt mondhatom, hogy nem „ve­szélyes” a helyzet. Az álta­lunk őrzött tárgyak pedig azt jelzik, hogy nem „kockáztat­juk” nagv értékeinket. Hoz­záteszem azonban: nem min­den elhagyott tárgy, elvesztett érték kerül hozzánk. Sok mindent őrzünk itt hosszú ideje, amit még nem keresett a gazdája, ugyanakkor sokan keresnek olyan tárgyakat, ér­tékeket, ami nem került, ide. Amióta a KN-es járatokat bevezettük, kisebb a lehető­sége annak, hogy a mi dol­gozónk találjon meg egy-egy elvesztett holmit­— Most, nyáron, melyek a leggyakrabban gazda nélkül maradt tárgyak? — Elég sok a szatyor és a reklámtáska; a legülönbö- zöbb dolgokat tartalmazzák, elsősorban persze strandkel­lékeket. Sok napszemüveget is találunk. — Mi a sorsuk az itt őr­zött feledékeny ség-emlékek­nek ? — Rendelet, utasítás van arra, mi a vállalat köteles­sége. Először is pontos le­írással, időpont-meghatáro­zással nyilvántartásba vesz- szük az elvesztett tárgyat. Ha biztonsággal megállapítható, hogy ki a tulajdonos, akkor írásban értesítjük. A szemé­lyi igazolványokat, katona­könyvet, útlevelet — ilyen is van, főleg nyáron — az ille­tékes szervekhez továbbítjuk. Az egyéb tárgyakat — ha tu­lajdonosuk nem jelentkezik — a rendeletben előírt ideig őrizzük, aztán átadjuk érté­kesítésre. Megkérem Mátyus Lászlót, a hallottak után juttassunk valamit a szemnek is: néz­zük meg a jelenlegi „készle­tet”. A szomszéd irodába tes­sékelnek. A két vasszekrény­ről lekerül a lakat, tessék ... itt láthatók amiről az előbb hallottunk; könyvek, fésűk, órák, írószerek, és sok-sok táska, szatyor. A korsó üres, a hatalmas bőröndben né­hány ruhanemű. A talált tár­gyak mindegyikén szám, amellyel a nyilvántartó könyv alapján visszaidézhető a „történetük”. Az irodában, az asztal mellett a legújabb „leletek"; majd eztán kerül­nek lakat alá .. . — Ezt a hátizsákot haj­nalban találta egyik buszve­zetőnk az utcán; biztosan egy horgászni induló vesztet­te el, ilyen kellékek vannak benne — vállalja az „ide­genvezetést” az itt dolgozó hölgy, majd a szekrényhez támasztott földmérőműszer­állványra mutat: — ezt négy napja őrizzük, még nem je­lentkezett érte senki. Itt volt azonban minap egy „vesztes”, aki sikeresen jutott végig a „hol voh még meg, hol nem volt már” fej- törőjátékon — meg is kapta barna táskáját, igazolványait és az 1320 forint készpénzt: ezt mind ő vesztette el. A Miskolci Közlekedési Vállalat nagy körültekintés­sel. felelősséggel foglalkozik íeedékenységünk, szórako­zottságunk — olykor elszó- rakozottságunk — minden egyes „emlékével”. Mindazt, amit magunkénak tudha­tunk, érték; valamiképpen szükségünk van rá., ök így tartják.-K­Legközelebb pedig a MAV_ hoz megyek majd el hasonló ügyben. Talán viszontlátha­tom legutolsó esernyőmet... Ténagy József

Next

/
Thumbnails
Contents