Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

1976. július 20., kedd

ESZAK-MAGYARORi>ZAG 5

Még tart az ebéd. amikor megérkezünk az LKM éjjeli szanatóriumába. Kelendő a gulj'ás, ízlik a túrós palacsinta. A szovjetunióbeli zaporozsjei kohászati kombinát 20 tagú küldöttsége élvezi a gyár, a város vendégszeretetét. Magyarországi tartózkodásuk második hetében érkeztek Miskolcra, addig a Balatonnal és Budapesttel ismerkedtek. D. P. Volkov szociális főosztályvezető, a csoport vezetője mondja élményeikről.

— Miskolc-Tapolcára érkezés előtt felejthetetlen hetet töltöttünk a Lenin Kohászati Művek íonyódligeti üdülőjében. Vendéglátóink gazd lg változatos programmal kedveskedtek, de számunkra legnagyszerűbb az a baráti, elvtársi kapcsolat volt, amelyet a Balaton partján üdülő ko“ hijszokkal alakítottunk ki. A pihenés, a szórakozás közben volt mód és lehetőség megbeszélni közös munkánk tapasztalatait, a további együttműködés fejlesztését.

T*r

A zaporozsjei kohászok hosszú út után érkeztek Tapolcára. Útközben Keséden felkeresték a szovjet hősi emlékművet, ahol a csoport egy tagjának rokona nyugszik baj társaival együtt.

— Mindenütt jó, de legjobb otthon — kapcsolódik a beszélgetésbe A. M. Makinkon, acélműi főművezető. — Mi ide a kohászvárosba hazaérkeztünk. Megerősít ebben a gyár gazdasági, tömegszervezeti vezetőinek irántunk mutatott szeretető, megbécs ü 1 és e, gondoskodása.

Ä két gyár — az LKM és a zaporozsjei Dnyeprosz- pecsztal — között évek óta eredményes egy ü ttfnűködés alakult ki. Elég csak arra utalni, hogy a mostani csoport egyik résztvevője 1963- ban már járt Diósgyőrött, hengerészképzésben vett részt. Később, a nemesacél-hengermű kezelőinek tartott , oktatást ugyancsak ő vezette a Dnyeper-parti városban. Ismer a diósgyőri gyárban több olyan szocialista kollektívát is, amely levelezéssel tart munkavenseny-kap- csolatot a szovjet kohászokkal.

— Megismerkedtünk Borsod megye, Miskolc város nevezetességeivel — folytatja

a beszélgetést D. P. Volkov. — Jártunk Aggteleken, a les- tői Blikkben. Fogadott bennünket dr. Szeppelfeld Sándor vezérigazgató is. Végigvezették a csoportot a gyár új büszkeségén, a nemesacél- hengerművön. Itt új barátokat szereztünk. Gratulálunk kohásztarsainak és elvisszük Zaporozsjéba is a jó hírt, hogy a/. LKM kollektívája (> százalékkal túl teljesí lette az V. ötéves terv első fél évének célkitűzéseit.

★

Akkor, amikor szovjet barátaink Magyarországgal, Bomod megyével, Miskolccal ismerkedtek, 20 tagú diósgyőri kohászcsoport vendégeskedett Zaporozsjéban. A hosszú vonatozás, autóbuszo- zús után fáradtan bár. de új élményekre vágyva érkeztek a 8f>0 ezer lakosú Dnyeper- parti városba.

Csodálattal és együttérzéssel szemlélték, miként nőtt újjá a földig lerombolt, sokat szenvedett város. Kissé meglepetten szemlélték, hogyan lehet a fákkal, virágokkal gazdagon beültetett Zaporozsjéban olyan tisztaságot. rendet tartani, mint amilyennel találkoztak.

A testvérgyárban lett látogatás is sok érdekes élményt hozott a miskolciaknak. Megismerkedtek a gyáregységek korszerű szociális helyiségeivel, az üzem- egészségiig,vi intézményekkel, melyeket maguk között találóan „kis SZTK”-nak neveztek. Találkoztak a gyár vezérigazgatójával. tömeg- szervezeti vezetőivel és a dolgozókkal is.

A kötetlenebb programok közölt dny eper! hajókirándulás, azovi-tengeri pihenés szerepelt. A hamar elröpült Hl nap alatt a csoport valamennyi tagja —- mint például Molnár István a nemesacél-hengerműből, Lászlóf fy István acélgyártó-programos, Báli Sándorné a közlekedési gyáregységtől, Szcylw Bélámé a m u n k a verseny oszt á 1 y ról — szerzett új, kedves ismerőst, ,ió barátot a szovjet kollégák köréből. A Zaporozsié- ban járlak mindegyike ,oss ja Bencze József csoportvezető véleményét: felejthetetlen, élménydús napokat töltöttek a Szovjetunióban.

Szemes I. János

Mi tagadás, nem értünk cl eddig látványos eredményeket az alkoholellenes küzdelemben. Ha lassan Is. de azért valamicske változás csak akad. Először is eltűnt az olyan plakát. amelyik azt hirdeti: „I^yon ei;v pohár Vermutot !*’. vagy «»A sör tolvékonv kenyér” és ehhez hasonló itt van helyette a/ új: „Esjy pohár tej. tiszta lej”. A tv-ben is * főleg a külföldi filmekben kérdezik incjj ötpercenként: — keverjek cK.y italt, drágám? A magyar filmekben főleg málnaszörpöt isznak, de hogy a néző mcgvigasztalódjck, lehetőleg meztelenül.

Tehát van előrehaladás. A napokban az encsl járás egyik vezetője mesélte, hogy járásukban Igen jó az Üdítőital-ellátás. Példának elmondottá, hogy manapság, amikor felkészülnek a lagzira, rendszerint egv-két láda colát is vesznek. Falusi lagziban colát inni? — évekkel ezelőtt viccnek is rossz lett volna, ma pedig természetes.

Kétségtelen, megkedvelték az emberek az üdítő italokat. Bizonyítja ezt a megyei gyümölcs-, szesz- és üdítőipari vállalat termelésének alakulása is. Míg 1911-ben a gyümölcspálinka- clőállítás és a bérfőzés a termelési érték 76,1 százalékát adta. az üdítő pedig id> százalék volt, 1975-ben :i9,l százalékra emelkedett az üdítő ital termelésének részaránya, a pálinkafőzés pedig 60 százalékra esett vissza.

Mennyire örvendetes lenne

az arányváltozás, ha

.................ha

n

em hallottam volna újabb panaszokat. Mert most is panaszkodnak bizonyos helyeken. Igen rangos testület ülésén telték szóvá: — hová fog vezetni, ha a pálinkafozési kedv így visszaesik? Tönkremegy a h m 11 ad é k u v ü möl es! Palin kába átszámolva, micsoda anyagi kár! Sajnos nem tudom összeegyeztetni magamban az üdítőital forgalmának növekedése miatt érzett elégedettséget, a csökkenő pálinkafözcsi kedv miatti kcscrgéssel.

Maradjunk inkább abban: jó dolog, hogy már colát is vásárolnak a lagzihoz. Csak megélünk valahogy kevesebb kisüstivel is.

A. I.

JIKEKS

Oi/'vggonidosás, oííhóbb.

Az encsi járás hat községében hozták létre eddig az öregek napközi otthonát, a hetedikben, Hidasnémeti ben a közeljövőben adják út. Két községben a helyi tanács alkalmazásában dolgozó „szociális gondozó” kapta azt a feladatot, amit a járási hivatal főelőadója így fogalmazott meg:

— Olyan gondozást kell biztosítanunk, amelyet egy, családban élő idő« embernek a családtagok tudnak adni.

Göncön Ákos Lászlóné az egyedülálló idős emberek házi, gondozója.

— Tizenöt idős embert látogatok rendszeresen mondja, miközben táskájából gyógyszereket rak az asztalra. Hogy mi minden tartozik munkámba, azt még a munkaköri leírásban is nehezen lehelne felsorolni. Ha elmegyek egy idős nénihez és látom, hogy főzéshez készül, meggyúrom a tésztát elmosogatok, rendet csinálok; máshol más tennivaló akad. vágy csak éppen beszélgetünk.

Az általa vezetett naplóból valók az alábbi bejegyzések,

korántsem valamennyi a július 13-i napról:

— R. néninek elvittem az ebédet. A konyhát kisöprö- geltem. majd ivóvizet vittem be a kútról. Igen ízlett neki az ebéd. G. nénit és H. nénit is meglátogattam a mai napon. 1-1. néni elesett az utcán, nagyon megütötte a térdót és a karját. Állandóan vizesruházza a lábát, már nincs megdagadva. Látogatásomkor a gyógyszerellátásuk biztosítva volt."

Ákos Lászlóné fiatal asz- asszóny. hat évig a bölcsődében dolgozott, kél éve a tanács megbízásából végzi ezt a munkát.

— Itt születtem Göncön, ismerek mindenkit, engem is ismernek. Mégis, kezdetben volt egy-két hely, ahol bizalmatlanul méregettek és tartózkodóan fogadtak. Az egyik idős bácsit csak sokára lehetett rávenni, hogy legalább az ebédet elv illessem neki: most. ebben az időben már nyitva van az ajtaja . . . Ma már — én legalábbis úgy érzem — bíznak bennem, és nemo-.ik azt mondják el, mit kérnék, mii vásároljak, miben legyek segítségükre; env- nyi idő alatt beavattak életük történetébe is; megismerhettem sorsukat.

Közben elosztotta már a gyógyszereket. elindulunk. Először M, nénihez megyünk. Egyedül él, 07 évesen, betegen. Mindkét térde izületes, télen nem is tud kimenni az utcára, fél, hogy' elesik, és egyedül már nem tud felállni. Ragaszkodik a házhoz, ahol született, valahogy így fogalmazza ezl meg:

— Amíg bírom magam, itt maradok ebben a házban, később aztán, hogy lesz. azt még nem tudom. Icuka — a gondozó — mindig mondja: ne tessék lélni. amíg engem tetszik látni. Jó is ö, nagyon kedves, elintéz mindent, amit kérek. De én már csak béreié haladok mindig az időben, megöregedtem. Tessék elhinni, nem lenne nekem semmi bajom, ha legalább az egyik lábam egészséges lenne ...

Csendben ballagunk az utcán, míg egyszer Akosnc megszólal:

— Annyira bele tudom magam élni égy-egy esetben

A Borsodi Szénbányák farkaslyuki bányaüzemének forgá- csolóműhclyébcn huszonhárom szakmunkás dolgozik. Fő feladatuk az itt készülő önjáró biztosítóberendezés, az ún. magyar pajzs alkatrészeinek az elkészítése. Képünkön Iván János láthatói aki radial fúrógépen dolgozik

1 Fotó: Kozák l’éler

Kovácsolt és sajtolt

l (Tinó kék

A következő evekben jelentős mértékben fejlesztik a kovácsolás technológiáját, a kovácsolt és sajtol! termékek gyártását Ezeknek a termékeknek lobb mint a felét a gépipari alkatrészek eló- gyártmányaként használják fel.

Jelenleg a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó 19 vállalat adja az országos kovácsolt áru termelésének 91) százalékát. Egyelőre egyetlen olyan vállalat sincs hazánkban, amelynek profilja kizárólag a gépipari termelést szolgáló kovácsolt termékek előállítása lenne. Néhány vállalatnál, mint például a Diósgyőri Gépgyár, az eddigi fejlesztésekkel már kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát, s gyártmányaik minőségileg is nemzetközi színvonalúak. Ugyanakkor több üzemben, például a Lenin Kohászati Művekben vagy a Ganz-MÁVAG-ban mind műszaki, mind üzem- biztonsági szempontból számos hiányosság tapasztalható.

Számolva azzal, hogy a tervidőszakban az előző öt évnél nagyobb mértékben. 7.5 százalékkal nő az igény országosan a kovácsolt áruk iránt, összesen 1.1 milliárd forintot fordítanak 1980-ig az iparág fejlesztésére. Ennek az összegnek mintegy a felét a folyamatban levő beruházásokra költik.

Bazaltgyapot

Megkezdődött a gépek, berendezések próbája a Köny- n.yübeton és Szigetelőanyag Gyár új, tapolcai bazaltgyapot gyárában. A korszerű új létesítményt 400 millió forintos költséggel építették és svéd gépekkel, berendezésekkel szerelték fel. Ugyancsak svéd technológia alapján kezdik meg a bazaltgyapot gyártását is. Ebből a sajátos szerkezetű, rendkívül könnyű anyagból szigetelő lemezeket, szigetelő paplanokat, különböző méretű lapokat- készí- temekaz építőipar részére. A műanyag kötésű bazaltgyapot 'kiválóan alkalmas ugyanis a hő- és a hangszigetelésre egyaránt.

;rz éppen hallott dolgokba, problémákba, hogy még otthon. este is ez foglalkoztat. A férjem gyakran már nehezteli is érte ...

Sz. néni örömmel üdvözli : Icukát, de jó ideig bizalmatlanul méregeti az idegent. Kísérőm bontja a táskát.

— Elhoztam a gyógyszereket, amit tetszett kérni, megvettem a krumplit is...

— Jaj, kedves, nagyon köszönöm. de kellene nekem csiszolópapir is, ha átszalad- : na a boltba . . .

Icuka előbb vizet hoz. azurn elmegy a boltba. Keltésben maradunk. Kiszalad az j első kérdés, de már meg is bánom. Sz. néni ilyenkor mindig zsebkendővel töröl- geti a szemét. Nehezen lépegetünk az elmondhatóig vezető úton.

— A magányosság, az bor- ‘ zászló, higgye meg. ezl nem lehet szavakkal elmondani. Mióta a férjem meghalt, így élek egyedül, a ládiót és a tévét’ nem használom, újságokat járatok, azokat olvasgatom : a napra nem mehetek ki a magas vérnyomásom miatt, csak reggel meg estefelé, amikor már hűltebb a levegő; menni se igen tudok, j csak bottal egy keveset, lút- ia. a lábszáram ... itt üldögélek az ajtó mellett a széken. innen kilátni az utca- : ra .. az jó. ha látom, hogy jön már Icuka...

Tcnagy József

íz. önzés zsákutcájában

Iáit okozott és elhajtott

Viseltes külsejű Opel Admiral all a rendőr-főkapitány- ság udvarán, körülötte szakemberek, műszaki szakértők foglalatoskodnak. Mintát vesznek, festék-, zománctöredékeket hasonlitgatnak, vizsgálják a lemez vastagságát, a horpadas nagyságát, a sérült, törött szélvédőt. Július 14-én este Sajószentpéteren ezzel a kocsival gázoltak halálra egy embert. A sajószéntpéteri tő- utca forgalmába szinte bele- robbant. A szemtanúk szerint olyan sebességgel, ami a többi közlekedőt óvatosságra kény- szeriiette. Az ut jobb szélén kerékpározó Újházi Ernő sa- jószent Péteri lakosi a nagy. sötét színű autó elütötte. A vezető egy pillanatra sem lépett a fékre, továbbhajtott. Országos körözést adtak ki.

Szemán László rendőr százados mondja:

— Annyit tudtunk biztosan, hogy a sötét színű autó a nagyobb méretű személykocsik közé tartozik és az egyik szemtanú jóvoltából a rendszám ’ töredéke ismert volt. A jármű eláö részéh feltételezhető karosszéria is a lényeges ismertetőjelek közé tartozott.

A sötétzöld Opel Admirált a törökbálinti autópálya- rendőrség tartóztatta fel. A benzinkútnál a kocsi tulajdonosa valamilyen értékesebb tárgyat kínált fel a benzin ára fejében. A kút kezelője ezt nein fogadta el. gyanús volt neki a vezető ideges viselkedése. a rongálódott karosszéria és értesítette a rendőröket.

Az autópálya alosztály a? országos körözés birtokában magabiztosan intézkedett.

Az Opel vezetője egy pillanatra sem szeppenl meg. sőt!

— Lovaskocsinak ütköztem — mondta —. csak egy kop- panást hallottam.

A műszaki szakértő. Vinczt László egyetemi adjunktus a következőket mondja a rendőrségi szobában, ahol kihallgattak a cserbenhagyó gázo- lól:

A szentpéteri utca esti kivilágítása jó. a feltételezett sebesség — hetven-nyöicvan kilométer — mellett a kerékpáros elütése, a kocsin és a kocsi szélvédőjén látható nyomokból ítélve robbanásszerű, hatalmas csattanással járt. amit észre kellett venni. A; elütött kerékpáros felcsúszott a szélvédőig, koponyája, gerince eltört.

— Elvezetem én a kocsit biztonsággal, száznegyvennel sőt kétszázzal is — vág közbe kérdezés nélkül Napy István áriéi parkettás kisiparos, aki már előzetes letartóztatásban van. Viselkedése felháborítja a körötte állókat.

— Miért vagyok itt? Nekem dolgom van! — kiabál hadonászva.

Amit mond, abban kévés az összefüggés, kapkod ide- oda, beszél az egy hete összetört Volgájáról — a neki járó kifizetetlen nyolcvan ezer forintos munkadíjról (?). «>

svájci, olaszországi útról, amiről most lemarad, a hirtelen megromlott családi életéről sok mindenről. aminek a balesethez semmi köze sincs.

Furcsa, hogy meg sem kérdezi. kit ütött el. mi történi a kerékpárossal. Csak magáról beszél: őt ideges állapotba sodorták, útközben többször megcélozta az útmenti oszlopokat. de lefékezett... Más emberek élete ebben a monológban nem szerepel.

Meghalt egv a környezet é- ben tiszteletben álló ember, aki példásan szerette a családját. s akit ugyancsak sokan szerettek emberségéért.

Nagy István mindezért nem érez felelősséget. Abból, amit elmond, kitűnik: megszokta már. hogy a megengedettnél a mások számára kötelező mértéknél mindig, mindenből többet akart. Mintha nem is ismerné a közlekedés rendjét, száznegyven, kétszáz kilométerről beszél. Az ütközés mondhatnánk, törvényszerű volt. Sajnos ezért egv ember az éleiével fize'mt

Nagy József