Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
1976. július 18., vasamap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Az óra slágerrel kezdődik... Katowicében magyarul tanulnak Katowicében, az AleksanA leckéknek gyakran Ulubtalálkozó-jcllcgc van der Zawadzkiról elnevezett gimnáziumban a magyar nyelv már harmadik éve állandó tantárgy. De miért éppen Katowicében tanulnak magyarul, és hogyan került erre sor? — Katowice már évek óta együttműködik magyar- országi testvérvárosával, Miskolccal — mondja a gimnázium igazgatója, Krystyna Szaraniec. — Az együttműködés kiterjed az oktatásra is. S minthogy a magyarok és lengyelek kapcsolataiban a legnagyobb akadályt a nyelvi nehézségek jelentik, elhatároztuk, hogy ennek elejét vesszük. — Régebben Krakkó ..specialitása” volt Lengyel- országban a magyar kapcsolatok kiépítése, most ezt a szerepet Katowice vette ál. Itt jött létre a „Hul- dex”, az első lengyel—magyar vállalat, itt összpontosul a lengyel—magyar ipari kooperáció, s Varsón kívül itt működik magyar kereskedelmi kirendeltség. Városunkban azonban a magyar nyelvet ismerőket fel kezünk ujjain meg lehetett számlálni. Mi azonban szerencsések vagyunk: városunkban él egy újságíró, aki a Varsói Tudományegyetem magyar szakán szerzett oklevelet, s ezzel jogcíme van a magyar nyelv középiskolai tanítására. Ráadásul több évet töltött Magyarországon, s így ismeri az országot, amely most bennünket leginkább érdekel. Így lett Andrzej Salamon szerkesztő, aki jelenleg is újságíró, Lengyelország első középiskolai magyartanára. Ebben az évben már érettségire is készít fel tanulókat: több diák ugyanis a magyar nyelvet választotta érettségi különlárgyként. Nézzünk be az osztályokba, ahol pár perc múlva megkezdődik a magyaróra. A tanárnak két terem áll rendelkezésére. Az egyikben olyan foglalkozásokat tartanak, amelyek inkább klubtalálkozókra, mintsem idegen nyelvi órákra hasonlítanak. A másik terem Lengyelország egyik legkorszerűbb idegen nyelvi audiovizuális oktatóterme, ahol az intenzív nyelvoktatás folyik. — Most mutatok nektek néhány felvételt, amelyeket Budapesten készítettem — hallatszik a fülhallgatókban a tanár hangja — Mindegyikötök elmondja, mit lát a képen. Az automatikus diavetítő a vászonra vetíti az egyik budapesti utca képét. A diákok kabinjaikban hangosan beszélnek, ki hogyan tud, természetesen magyarul. A tanár — a vezérlőpulton levő gombok segítségével — kiválasztja azt a tanulót, akit hallani akar, javítja a kiejtést, felvilágosítást nyújt. Az audiovizuális nyelvoktató laboratórium felszerelése egymillió zlotyba derült. A költséget a gyermeknevelési és oktatási intézmények teremtették elő. s ezzel hozzájárultak más idegen nyelvek eredményesebb oktatásához is. — Bebizonyítottál': — mondja a tanár —, hogy a középiskolában egészen jói el lehet sajátítani egy idegen nyelvet, még a nehéznek tartott magyart is, ha az oktatás valóban intenziven folyik. Megkérdeztük Andrzej Salamont, milyen, konkrét haszna lesz a tanulóknak abból, ha megtanulnak magyarul. Kiderült, hogy mér Két diáklányt jelöltek magyarországi egyetemen vain továbbtanulásra, a haladó csoportba tartozó, azaz a harmadik éve tanuló diákokat pedig szinte „szétkapkodják” különböző szövegek fordításához, valamint a küldöttségek és turistacsoportok melletti tóimé esni u n ká h oz. Megismerkedünk még a katowicei iskola klubfoglalkozásaival. amelyeket maguk a tanulók szerveznek. Ezeken részt vesznek nemcsak a kezdő „magyar szakosok”, hanem többi társuk, s a katowicei magyar külkereskedelmi képviselet diplomatái is. -Minden ilyen találkozón a klub ifjú gazdái bemutatják a magyar irodalomból és lírából készült saját fordításaikat,, amelyeket hangulatos zenei kísérettel festenek alá. Magától értetődik, hogy a diákok nemcsak történelemmel foglalkoznak. A fiataloknak megvan a maguk jelszava: „Az óra slágerrel kezdődik!” Ez annyit jelent, hogy minden óra kezdetén, pár percig, míg a tanár beírja az osztály- könyvbe az óra anyagát, ellenőrzi a jelenlevőket stb., a tanulók a fülhallgatókon a legfrissebb magyar slá.- gereket hallgatják. Hogy honnan szerzik? Saját maguk hozzák az iskolába! Jó kapcsolataik vannak a magyar fiatalokkal és tudomásuk van mindenről, ami csak a magyar ifjúsági zenében történik. Ennek köszönhető. hogy öle is és tanáruk is mindig remekül tudják, mi az Omega vagy a Lokomotiv GT legújabb slágere! r A szerelőcsarnok reggel 8 óra körül mindig elcsendesedett. Elhallgattak a süvítő kézi köszörűk, letettük a kalapácsokat, a szerszámok tompa és monoton, né-. ha felharsanó hangját csend váltotta fel. A szomszédos esztergaműhely gépei is elhallgattak, mindenki kötelességének tartotta, hogy még a motort is kikapcsolja, ez alól csak egy-két nagyobb gép volt kivétel, ahol talán már az előző műszakban „vették” azt a húsz milliméteres „fogást”. A reggelire és a csendre egyaránt megéheztünk. A műszak kezdésekor, ti óra előtt, egy cigaretta és egy rövid beszélgetés mindig megelőzte a munka eloszlását és megkezdését. Mi volt tegnap a tévében, tal- tad-e az esti filmet? Rövid beszélgetés volt, sok-sok ilyen kérdéssel. A reggelinél folytattuk. Csend volt. ettünk, egy kicsit megpihentünk és lassan szokássá rögződött ben. nünk. hogy a tévében és a moziban látott filmekről, könyvekről, újságban olvasott cikkekről beszélgessünk. Persze a futball is szóba került, de az „igazi” rajongók nálunk kisebbségben voltaic. Sokféle ember dolgozott abban a brigádban. Középkorú és liatalabb férfiakból álló. a munkában jól összeszokott lakatosbrigád voltunk, de egymástól eltérő végzettségű ‘és műveltségű, más és más érdeklődésű emberek. Voltak közöttünk bejárók, de a többség itt lakott a városban. Volt aki csak hat elemit végzett, akadt közöttünk érettségizett is. de a többségnek nyolc általánosa és ipari tanuló-iskolája volt. Beszélgetéseink kívülálló szemlélője egy kis rossz- indulattal azt is mondhatta volna, hogy félművelt emberek „nyomják” a szöveget. elhúzzák a reggeli- időt. Megsértődtünk volna, s joggal. A csendes műhely sokszor visszhangzott egy- egy felharsanó nevetéstől, vagy egy „késhegyre” menő vita hangosabb szavától Végső soron mi a reggeli- idő húsz percét remekül kihasználtuk. A magunk módján ösztönöztük egymást az önművelésre, tájékoztattuk egymást az olvasmányainkról és elöbb- utóbb mindenki — azok is. akik korábban nem olvastak. nem jártak moziba, színházba, vagy ritkábban olvastak újságot — néma szemlélőből aktív vitapartnerré vált. Egyre -többet olvastak, ők is megismertek az írott, nyomtatott szó erejét, szépségét. Volt egy-két olyan brigádtag, akit egy szociológus talán „hangadónak, vélemény közvetítőnek” nevezne, de a legfontosabb mégis a kollektíva ereje, hatása. hangulata volt. Ez hozott közelebb bennünket egymáshoz és fölkeltette bennünk az igényt arra, hogy „magasabb osztályba” lépjünk. Az egyik szocialista brigád vezetője a közelmúltban arról panaszkodott, mi- lyen nehéz az embereket munkaidő után bent tartani az üzemben, ha valamilyen kulturális rendezvény van. Mindenki siet haza a kiskertbe, a családhoz. a Ív elé, a bejárók rohannak a vonathoz. így nem lehet brigádéletet éim — mondta —. így nem ingűik teljesíteni a brigádszer- zödésben vállaltakat, a hál más követelmény „tanúim'! részét. Pedig a brigádéletót nemcsak szervezett, intézményesített keretek között lehet elképzelni, ha a tanulásról, művelődésről van szó és az emberek töbose- ge még csak a kezdeti lépéseket teszi meg. Várakozás a vonatra, az utazás, a műszak néhány szabad perce alkalmas lehet arra hogy a brigád vezető, vagy egy olvasottabb munkás felhívja a többiek figyelmét egy-egy jó könyvre, egy filmre és a maga módján ösztönözze társait a tanulásra. Ezek a beszélgetések segítettek eltüntetni a közönyt. Olyan egységes brigádlégkör alakult ki. ahol formálódott az emberek ízlése. Lehet, hogy van aki ezekre a gondolatokra azt fogja mondani: nevetséges, mi ezen már régen túl vagyunk! Az nagyon jó, de sok-sok olyan brigád van még. ahol a közművelődési munkát itt kell és itt lehet elkezdeni, többel: közölt a munkaközbeni szünetek, beszélgetései: és az utazás áltól nyújtott lehetőségei: kihasználásával. A brigádokban Végzett közművelődési munka egyik célja a folyamatos önművelődésre való előkészítés és ösztönzés is. Mi ezt ígv csináltuk a mi brigádunkban. Petra József R t Tálas Mária a 102. ugrása után « Szürke felhőket kerget a szél a miskolci MHSZ-re- pülőtér felett. Odafenn, hétszáz méter magasságban brumniog az öreg AN—2- es motorja, ldelenn, a repülőtér sárgává fonnyadt füvén egy öreg ejtőernyőből készült sátor. Távolabb egy vadonatúj, zöld színű. Azután van itt. egy inkább kert helyiségbe való napernyő is. Az alatta levő asztalnál ül a repülésirányító. Piros zászlókkal kitűzött téglalap alakú térségben haj fogat óponyválc. összecsomagolt, elkészített ejtőernyők. Tízen, tizenöten hajtogatnák... Minden kötést, hevedert gondosan a helyére illesztenek. — Technikás! __Technik ás!... — Beakadt a szcl- zsák, gyerünk megigazítani!... írnok!... Művészek gyöngye, a homokhoz! — csattan Szabó Pál főbírónak a hangja. Szabó egyébként a megyéi MHSZ ejtőernyős oktatója, több mint háromezer ugrás végrehajtója. A technikás ugrik, kiakasztja a szélzsálcot. Az írnok, a „művészek gyöngye” nem más, mint Pataki Janos festőművész. Tollal, papírral a kezében a tíz méter átmérőjű homokkor mellé ül. ' Szabó Pál felfelé kémlel. A levegőben kilenc ejtőernyő kupolája, az emberek fekete pontok. — Varga megint elmegy... Nem tudom, mi van a sráccal — mondja bosszankodva a főbíró. Miről, s hogyan ismeri fel ilyen távolból. illetve magasságból? Csak ennyit mond: — Jó szem kell hozzá .. . Meg azután minden mozdul a t u Ica t i smerem ... Igaza volt. Varga Sándor „elment”. Jó két méterrel ért távolabb földet, azaz homokot a „nulla” ponttól. — Jön a Dabasi! — szól a bírókhoz Varga. Jön? Az nem kifejezés. Valósággal rárobban a víz centiméter átmérőjű műanyag lapocskára, a „nulla pontra”. — Ez ma már a második — jegyzi meg Varga, miközben bosszúsan összeszedi ejtőernyőjét. Dabasi József pedig annál vidámabban veszi le fejéről a bukósisakot. Áz- MHSZ miskolci ejtőernyős klubjának két „veteránja”. Másfél évtizede kezdték. Az akkori csapatból ma már csak ők vannak. Miért csinálják? — Ez több mint szerelem — mondja Dabasi... — Légi szerelem? —kérdez vissza Varga. Mindketten jót nevetnek, s hozzákezdenek az ernyők hajtogatásához. Varga Sándornak 1230 ugrása van, Dabasi Józsefnek 1060. Mindketten citálok is. Kétgyémántos ejtőernyősök. Két országos rekordot állítottak fel a miskolci csapat tagjaiként. Csupa kettes... Még az ugrásaikat is úgy állítják ösz- sze. hogy egymás után kőiét kezzenek. — Mit hozott eddig ez a szerelem? Szinte egyszerre sorolják: — Mindketten voltunk válogatottak, több országot bejártunk, nemzetközi versenyeket nyertünk .. Ennél többet nem is kívánhatunk ... — Vigyázz, Csúcsú! — szól oda Dabasi egy melegítőbe öltözött, fiatal, szőke kislánynak. Csúcsú, azaz Tálas Mária nevelve visszaszól: — Ma jó napom van ... Nincs sok idő a beszélgetésre, az AN—2-es ott berreg a repülőtér gyepén, de azért még gyorsan elmondja: — 1973-ban kezdtem ejtőernyőzni, egy évvel később. pontosan 1974. április 2-án ugrottam először. Tizenkilenc éves vagyok, egészségügyi szakiskolát végeztem... — Kedves kislány, s ami a lényeg: egészen jól ugrik — mondja Dabasi, amikor a gép felemelkedik. Ez néhány perc múlva be is igazolódik. Tálas Mária tíz centiméterrel a nullától ér földet. A 102. ugrása volt... Fcltöldi György Fotó: Szabados György Dabasi József és Varga Sándor még az ejtőernyőket is együtt hajtogatja
