Észak-Magyarország, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

1976. július 17., szombat ESZAK-MAOYARORbZAG 5 Beteg-e a beteg? .,.4 magas /táppénzes arány nem áll összhangban a lakos­ság egészségi állapotával. Ez részben a keresőképesség el­bírálásában mutatkozó laza­ságokra, valamint visszaélé­sekre vezethető vissza.” — Ezek a megállapítások veze­tik be a táppénzes rendszer módosításáról márciusban megjelent minisztertanácsi határozatot. Valóban olyan betegek len­nének a borsodi munkavál­lalók is, mint ahogyan ezt a statisztikai adatok szemlél­tetik? Ezek szerint ugyanis 100 emberből csak 93 indul munkába naponta. A megyét tekintve, ez a létszám 1 ti—19 ezer fő, ami megfelel például a Lenin Kohászati Művek dolgozói összlétszámúnak. — Az. átfogó egészségügyi vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy nem ilyen rossz a megyében a lakosság egészsége, mint ahogyan ezt a táppénzes százalék mutat­ja — mondja dr. Szabó Jó­zsef, a Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság ellen­őrző főorvosa. — Igaz ugyan, hogy megyénkben is csakúgy, mint máshol, sokan mentek el a mezőgazdaságból az iparba dolgozni, baleselveszé- lyesebb és sokszór az előző­nél egészségtelenebb munka­helyet választva, gondoljunk néldául a bányákra. Ezenkí­vül egyre több nő vállal mun­kát, akik gyakran az otthoni családi munkamegoszlás hiá­nyában a hazai plusz mű­szakkal sokszor olyan terhet vállalnak, amely egészségük romlásához vezet. De ezek figyelembevételével sem fo­gadhatjuk el a munkából ki­esők magas arányszámát. Mégis mi lehet Borsodban az oka, hogy a betegek és a táppénzen levők száma nem azonos? Zárjuk ki a/.t az. ese­tet —• amely egyre ritkább —, amikor az orvost meg­vesztegetéssel veszik rá a tánpénzes papír kitöltésére. A kérdésre dr. Borosi László, a Megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóság vezetője válaszol. — A néha még tapasztal­ható liberális orvosi szemlé­lettel magyarázható ez, va­lamint azzal, hogy még min­dig vannak szép számmal olyanok, akik szándékosan félrevezetik az orvost (ha tudják). Jellemző adat a „jó­tékony, emberbaráti” szem­lélet pazarlóságára az, ame­lyet Miskolc harmadik, ke­rületéből gyűjtöttünk. A ke­rületben táppénzre vett lakó­kat az orvosok a szokottnál is alaposabban vizsgálták, kétszeresen is meggondolva, hogy a gyógyulásukhoz szük­séges idő pontosan mennyi. Ha ez például nyolc-kilenc nap volt, nem írtak tízet, mint ahogyan az előtte gyak­ran előfordult. Ily módon rö­vid idő alatt 90 ezerrel csök­kent a táppénzen töltött na­pok száma az előző időszak­hoz mérten, ami nyolcmillió forint megtakarításnak felel meg. Borsodban is sok a vidék­ről bejáró gyá/'i munkás, aki otthon keresetkiegészitésül a háztájit műveli. Ehhez azon­ban a nagy mezőgazdasági munkák idején nem marad elég idő és energia sem. Ilyenkor ugrik a táppénze­sek száma magasan az átlag fölé, Egyik nagyüzemünk sta­tisztikai adatai szerint a leg­nagyobb influenzajárvány sem okoz olyan „pusztítást” a dolgozók közölt, mint például a betakarítás, vagy a szüret. Sokan élnek tehát ilyenkor a táppénz adta le­hetőségekkel. Hogy meddig tehetik ezt, arról ismét az igazgatót idézzük: — A helytelen szemléletei mi csak radikális intézkedé­sekkel tudjuk formálni. Az­zal, hogy még többször ellen­őrizzük a táppénzeseket: va­lóban pihenéssel töl tik-e az időt mihamarabbi gyógyulá­suk érdekében. Mert előfor­dulhat, hogy dolgoznak a ] ház körül, vagy máshol, sok­szor nehéz fizikai munkát is végezve. Ellenük a jövőben eljárás megindítását kezde­ményezzük, amely a táppénz megvonásával kezdődik. De javaslatot tehetünk az éppen illetékes szakszervezeti bi­zottságoknak a dolgozó fe­gyelmi felelősségre vonására is. A táppénzrendelet egy új lehetőséget is ad az orvosok­nak, egyelőre csak kísérlet­képpen, néhány helyen az országban. A hosszadalmasait gyógyuló betegségek utolsó időszakában — akiknek az állapota már megengedi — úgynevezett résztáppénzre vehetők a teljes táppénz he­lyett. Ez azt jelenti, hogy törvényes munkaidejüknek csak egy bizonyos részét kell ledolgozniuk, a többit to­vábbra is pihenéssel tölthe­tik. Ez a megoldás, amellett, hogy fokozott orvosi ellenőr­zést igényel, hasznos a gyó­gyuló beteg számára is, hi­szen fokozatosan visszaillesz­kedhetnek a munkába. Az eddigiekhez képest új vonás a rendeletben az is, hogv a táppénz összegének megállapításánál nem az utolsó munkával töltött há­rom hónapot, hanem az elő­ző esztendő állagát veszik alapul. Erről az intézkedés­ről szólva dr. Rémiás Ferenc, a Lenin Kohászati Müvek társadalombiztosítási osztá­lyának vezetője a következő­ket mondta: — Azt hiszem sok táppén­zes lap marad üresen majd emiatt. Megszűnik ugyanis az a lehetőség, hogy néhány hét- rendszeres túlórázás és az átlagosnál jóval maga­sabb kereset Után a táppénz összege jóval magasabb vagy éppen olyan legyen, mint az alapkereset. Ennek ellenére nem lesz könnyebb a mun­kánk az új ügyviteli rend­szer kidolgozásáig. Levelezés útján kell majd beszerez­nünk az előző naptári évben a más munkahelyeken járt dolgozók kereseti igazolásait és ebből kell átlagot számí­tani. Ha figyelembe vesszük, hogy a táppénzesek igen nagy hányadát teszik ki a „vándormadarak”, akkor nyilvánvaló, hogy milyen körülményes lesz egy-egy ilyen átlag kiszámítása. Ez csak átmenetileg gond, de nem kicsi. Ezért várjuk az erre vonatkozó rendelkezé­sek mihamarabbi megjele­nését. A tá’-'-'énzes kimutatásokat lapozva, szembetűnő, hogy a nők milyen gyakran esnek ki a munkából. Ennek meg­előzésére hasznos lenne, ha a munkahelyek kialakításá­nál nemcsak arra ügyelné­nek, , hogy a nők ne emelje­nek nagy súlyokat. Legalább ilyen fontos a nehéz fizikai munka elkerülésén kívül a megfelelő környezet kialakí­tása is. Ebben nagy segítsé­gére lehet a szakembereknek a ma már könnyen hozzáfér­hető munkalélektani szak- könyvek egész sora. Így bi­zonyára csökkenteni lehetrie a megbetegedések nagy ré­szét kitevő neurotikus pana­szokat. A sok lehetőség kö­zül ez csak egy. De sokat te­hetnek a dolgozó nők, a csa­ládanyák kíméléséért a csa­ládok is, amelyek nem haev- ják magára az otthon új mű­szakot kezdő am'át. A tánnénzen levők száma csökkentésének csak egyik megoldása a rendeletek meg­szigorítása. Sokkal többet je­lent ennél az a — főként a szocialista brigádokban for­málódó — szemlélet, amely­ben a munkának, a tisztessé­gesen dolgozó embernek még nagyobb a becsülete, és amely mélységesen elítéli a táp­pénzzel visszaélőket. Tolnai Attila a Kácsi-patak Meeökereszlesi halár. A zöld gyepszónyegen 16 szórófej te- j rill hatalmas sugárban a vizel. A fűzfák alatt folydogál_ a Kácsi-patak. Most inkább ér, hiszen 1az iszapot megszűrő vesszőkosárnak is gödröt ástak a sekély mederben. A parton szivattyúk. Egy működik, a másik tartalék. A tizenöt hektá­ros legelőt. 15 szárnyvezeték egyenes vonala töri szét. Közöt­tük a szakaszokat hat órán ál áztatják. .4 hetek óta tartó rek- kenö melegben csak így lehet megakadályozni a gyep kisülé­sét. Mindenütt gond kevés a takarmány. A lucerna első /lö­vedékét renden, tarlón fekve érte a májusi eső. A széna ki- lúgozódott. Az aszály viszont a zsendülö növényben károsított. A legelők nagy része kiégeti. Zöld gyepszönyeggel csak ott ta­lálkozunk, ahol napok óta öntöznek. Itt. a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz-ben a jövő héten az első — villanypásztorral elkerített — szakaszra kihajtják az állományt. Addig■ viszont sokszor áttelepítik a csöveket, ahogy képünkön Sepsi Mihály és Bakai László teszi. Sikeres fejlesztések Pénteken a szakszervezet Gorkij fasori székházéban ülést tartott az ÉDOSZ Központi Vezetősége, amely megvitatta az élelmiszeripa­ri üzemek kulturális hely-» zetét. Megállapították, hogy az elmúlt években a vál­lalatok sikeres fejlesztést valósítottak meg. Az üze­mekben 270 könyvtár mű­ködik, s mintegy 380 ezer kötet áll az olvasók rendel­kezésére. Az iparágban 125 művészeti együttes tevé­kenykedik és igen sok kép­zőművészeti kör segíti főleg a fiatalok művelődését. Az élelmiszeripari üzemek 1976-ban, az elmúlt évhez képest, 8—10 százalékkal többet költenek kulturális célokra. Az üzemi szakszer­vezeti bizottságoknak azon­ban az eddiginél hatéko­nyabban kell ellenőrizniük, hogy a kulturális célra elő­irányzott összegeket a vál­lalatok végül is valóban rendeltetésszerűen hasznal- ják-e fel. 100 közül 20 jut tovább Bukott motorosok A motorkerékpár-vezetői vizsgára jelentkezők 80—35 százaléka már első fokon, a KRESZ-ismeretekből meg­bukik. Ez az arany rendkí­vül kedvezőtlen. Első hallás­ra többen visszakérdezték, helytálló-e ez az adat? A Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségi ülésén az Autóközlekedési Tanintézet vezetői számot adva az inté­zet munkájáról, ugyanis ezt is az elnökség elé tárták. Ha 100 fiaiul közül csupán hú­szán hagyhat ák el ..győzte­sen” a vizsga színhelyét, a sikertelenül szereplők milyen esélyekkel, reményekkel in­dulnak legközelebb. Egyálta­lán van-e valamiféle jobb felkészülést biztosító mód­szer. ami ilyenkor segíthet? Felvetődik sokakban az is, hogy a magas bukási száza­lék mögött talán szükségte­lenül kemény szigor áll, hogy a mérce csaknem elér­hetetlen. A legszélsőségesebb •vélemények szerint „jó a vizsgabiztosnak, ha a jelent­kezők többségét megbuktat­ja." Tesztlapok Kezdjük az utóbbival. A vizsgára jelentkező motoro­sok tesztlapokon adnak szá­mot közlekedési ismereteik­ről. Kétségtelen, előfordul olyan is, hogy a vizsgázó a részletes felvilágosítás elle­nére is rosszul kezeli a lap rovatait, más szóval totónak nézi és csaknem egyes, x-es, kettes tippekkel válaszol, il­letve több kockát is beikszel, holott csak egyet lehetne. A bukások oka azonban nem ez, hanem a közlekedé­si ismeretek hiánya. Gyakori az olyan jelentkező- aki a legalapvetőbb tudnivalóknak is híján van. Olyasmit sem tud egyértelműen megjelöl­ni, amit idestova az általá­nos iskola alsó tagozatosai sem tévesztenek el, még vé­letlenül sem. Hiányos felkészülés Szerencsére nem ez a jel­lemző. Mint ahogy a KBT elnökségi ülésén is elhang­zott, durva túlzás lenne ezeknek a vizsgalapoknak az ismerelében megítélni, leke­zelni fiataljaink felkészüli - ségét. Arról van inkább szó, hogy az eífele vizsgá­zásban még járatlan ifjak nem veszik elég komolyan az alapvető KRESZ-szabá- lyok elsajátítását. Csak ami­kor a rosszul kitöltött teszt­lapra tekintenek, akkor lát­hatják, hogy a hiányos fel­készülés kevés. Igazuk van a vizsgabiztosoknak, ha nem engednek a forgalomba olyan motorosokat, akik csak a gázt adják, bőgetve az acel- paripákat. A mai zsúfol: közlekedésben ennél sokkal többre van szükség. Megbukni nemcsak a vizs­gán lehet. Sok motoros neve kerül a baleseti jegyzőköny­vekbe hétről hétre. Az ese­tek többségében a bale.se: okaként ez áll: gyorshajtás miatt egy éles, beláthatatlan kanyarban nem tudta követ­ni járművével az út vonalve­zetését és felborult. Súlyo­sabb, vagy könnyebb sérülé­sekkel, sajnos nem ritkán életével fizet az ilyen moto­ros. A nagy teljesítményű, gyors motorkerékpárok se­bességét igaz, nem lehet ki­használni. a sebességhatáro­kat a motorosok és a többi közlekedő biztonsága érder kében határozták meg. I lapos felkészülés Néni adhatunk igazat azoknak az „öreg motoro­soknak” sem, akik túlzott­nak tartják a vizsgák köve­telményeit. mondván: majd a gyakorlatban ki-ki megta­nulja, mihez tartsa magát a különböző, váratlan közleke­dési helyzetekben. Csakhogy egy-egy bukásnak nagyobb lehet az ára, mintha vala­ki a vizsgán bukik meg. A vizsgabiztos akkor örül igazán, ha a tesztlapokon, majd a gyakorlati vezetés során magabiztos tudásról, vezetékről kap képet. Az el­lenkezője semmiféle erkölcsi, anyagi előnyt nem jelent a vizsgáztatónak. Ami pedig a felkészülést illeti, jó ha a KRESZ-sza- bálvokat tartalmazó könyvet addig forgatja a vizsgára Je­lentkező. amíg hibátlanul, té- vedhetetlenül. és azonnal vá­laszt nem tud adni a kérdé­sekre. mert a közlekedésben az utca forgatagában gyak­ran még ennyi idő sem ma­rad a táblák leolvasására, az azt kevető döntésekre Nagy József Ül mond a paragrafus? Jogásxusí k rá/as&oI tés: öntvénytartály tisztítás A fiatalkorú dolgozók védelme Bisztrók Jánosné (3593. He- jőbába) olvasónk 17 éves Má­ria nevű leánya ügyében írt levelet, mert állítása szerint a helyi tsz-ben nem akarnak tudni , a pótszabadságról, egyik vezetőtől a másikhoz küldözgetik. Számos más ol­vasónk pedig a fiatalkorúak egészségvédelmével kapcso­latosan kért tanácsot, ezért ismertetjük a fiatalkorú dol­gozók védelmével kapcsola­tos áltálanos szabályokat. A Magyar Népköztársaság törvényei sokoldalúan bizto­sítják és védik . a dolgozók egészségét és testi épségét Az általános szabályokon kí­vül a nődolgozók és a fiatal- korúak egészségvédelmét kü­lön meghatározott és kedve­zőbb munkafeltételekkel kell biztosítani. Így Déldául a fia­talkorú dolgozót csak a jog­szabály által megengedett munkakörben, illetve mun­kahelyen szabad foglalkoz­tatni; a fiatalkorú egészségét kötelező orvosi ellenőrzések­kel, és megfelelő munkaidő- beosztással kell védeni; a fiatalkorú dolgozó egészségé­nek fokozottabb védelme ér­dekében a 14. .életévét be nem töltött fiatalkorúval munkaviszony nem létesíthe­tő; az egészségre ártalmas, '•agy nagyobb fizikai erőki­fejtést Igénylő munkakörben pedig csak a 18. életévét be­töltőn dolgozó alkalmazható; a fiatalkorú dolgozónak pót- szabadság jár stb. Külön jogszabály írja elő. hogy a 18 éven aluli dolgozó milyen munkakörökben, illet­ve munkalielyeii nem foglal­koztatható. llvenek többek kö­zött az állványozás: az alu­míniumkohászai: beton- és téglafal vésése: bontási mun­kák; dohányfermentálás: híd- szerelés; kútfúrás: szóróíes­stb. A rendelet előírja a válla­latok (a munkáltatók) szá­mára, hogy a foglalkoztatási tilalmon túlmenően figye­lemmel kell lenni arra, hogy a fiúk 14 éves kortól 16 éves korig munkaidejüknek leg­feljebb 50 százalékát tölthe­tik anyagmozgatással: a leá­nyok pedig 14—16 éves ko­rig anyagmozgatással rend­szeresen nem foglalkoztatha­tók. A 14—16 év°- fiú dol­gozó kézben 15 kg-ot. szállí- tóberendezíc A pedig 30—70 kg közötti terhel emelhet, illetve szállíthat, de síneken gördülő csillét nem gördít­het. A lapátolásnál és villázás- nál egyszerre legfeljebb öt kg összsúlvt emelhet. Általá­ban ezek a szabályok vonat­koznak az azonos korú leá­nyokra is, de anyagmozgatás­sal csak időlegesen foglal­koztathatók. A 16 és 18 élet­év közöttiek számára az anyagmozgatási súlyhatár némileg növekszik, mert a kézben hordott teher 20 kg lehet, a szállítóberendezéssel mozgatott összsúly pedig 40 —100 kg közötti. A munkaviszony szempont­jából fiatalkorú az a dolgozó, aki a 18. életévét még nem töltötte be. A jogszabály elő­írja, hogy a 18. éven aluli dolgozót a munkaviszony lét­rejötte, vagy más munkakör­be való helyezése előtt orvo­si vizsgálatra kell küldeni, és annak eredményétől függő­en lehet alkalmazni. Ezen túlmenően a munkaviszony tartama alatt évenként leg­alább egyszer, éiszakai mun­kát végzőt pedig kéthavon- ként orvosi vizsgálatra keli küldeni. A 16 éven aluli fia­talt éiszakai munkára beosz­tani tilos. A fiatalkorú dolgozók egészségvédelmét szolgálja a pótszabadságuk magasabb méretű meeállaoítása is. A fiatalkorúnak 16 éves koráié évi 12 munkanap, azon túl évi 6 munkanap pótszabad­ság tár abban az évben is. amelvben a dolgozó a tizen­hatodik. illetve a tizennyol­cadik életévé: Dr. Sass Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents