Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

1976. Június T1.( péntek ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 c Elektromos tolópad könnyíti meg a tégla ki- és berakását a kemencében a Mályi Téglagyárban ősi mesterség a téglagyár- tűs, amelynek alapanyaga az agyag, a vizes, nyirkos, ne­héz fajsúlyú képlékeny föld. Sok van belőle Mályiban is, legalább 15—21) évre elegen­dő mennyiség ott, ahol ép­pen egy negyedszázada — ekkor kezdett munkához a gyár — szakadatlanul ter­mel, dolgozik a bánya is. Billen a csilié A bánya a kezdet kezdetén alig háromszáz méterre volt a gyártól. Huszonöt év alatt négyszeresére nőtt a távolság, olyan mértékben és ütemben, ahogy fogyott az agyaghegy. — A távolság most 1200 méter. Kötélpályán érkezik az agyag a padlásra — mondja Bardócz Géza mű­szaki vezető, aki naponta többször is végigjárja ezt az utait, ha úgy hozza a mun­ka. A padlás a gyárépület leg­felső szintje. Tágas, nagyra méretezett helyiség. Itt ét- véget a kötélpálya, itt for­dul a csille, miután leadta* terhét az adagolóba. Ebben közreműködik Galambos Haj- mun d is, szikár, sovány fér­fi, akinek minden mozdula­ta erőt, biztonságot, nagy gyakorlatot és hozzáértést árul el. Szakavatottan „fog­ja meg” a csillét. A 700 kiló- nyi súly oldalra billen, mire az agyag vastag sugárban ömlik a mindig „éhes” ada­golóba. E munkahelyen — viszony­lag — csend van. .161 érteni egymás szavát, a zajnak itt még semmi keresnivalója. — Nem nehéz, nem unal­mas? — Egyáltalán nem! — fe­lel a kérdésre Galambos Raj- mund. — Amikor idekerül­tem, egy kicsit nehéz volt. De hol van már az az idő!... Tizennyolc éve jött a gyárba dolgozni. Akkor a bá­nyába került, ahol négy évig vágta, termelte az agya­got. Ezután helyezték az ada­golóhoz, oda, ■ ahoL most is dolgozik, ahol jól érzi ma­gát, s a keresetére sem pa­naszkodik. Fontos poszton A gyártás technológiája csak látszatra egyszerű. A laikus nem is hinné, mi min­denre kell ügyelni, míg a nyersanyagból kész termék lesz. A közhiedelem szerint nem nagy ügy az egész. Könnyen kicsúszik az embe­rek ajkán: egyszerű meló ez, hiszen egyebet sem tesznek, csak meggyúrják egy kicsit az agyagot, formába teszik, kiégetik és kész ... A technológiai sor leegy­szerűsítve valóban ez. De a lényeg más. Olyan hivatás és szakma ez, ami hihetetle­nül sokoldal,ú felkészültséget, megalapozott tudást, nagy gyakorlatot és dereltas helyt­állást követel mindenkitől, minden poszton. Egy elvéleti mérési adat, egy rosszul meg­határozott és érvényesített intézkedés és máris jelent­kezik a selejt, a veszteség. Depóról dolgoznak. A ki­termelt agyagot kúp alakú kisebb hegynek is beillő mó­don tárolják, ahol másfél hó­napig pihentetik a nyers* anyagot. A szabad ég alatt. Ha derült, napos az időjá­rás, a téglagyáriak dolga is könnyebb. De ha esik az eső, máris nyakukon a megen­gedettnél nagyobb víztarta­lom, amiihez még egy sereg rejlett veszély csatlakozik, hiszen á technológiai folya­mait ba, ahogy Bardócz Géza mondja: belelátni nem lehet. A prés alól kifutó nyers téglát kézzel szedik el és rakják az állványra, majd a szárítóba továbbítják néhány napos pihenőre. Egy-egy nyers tégla súlya átlagban 15 kilogramm. Egy présen egy műszak alatt ltl ezer darab készül el. Az el- szedésnél hárman dolgoznak, ami azt jelenti, hogy egyen­ként t> ezer darabot fognak és emelnek meg nyolc óra alatt. Ez no ezer kilogramm személyenként! A kívülálló számára meg­hökkentő adatok mögött de- rekas helytállás, kemény munka áll. A téglagyári em­berek számára mindez ter­mészetes, jól begyakorlott mozdulatokból kialakult te­vékenység. És a jogos büsz­keségük forrása is. A beru- h ázások h oz, épí tkezésekhez jól végzett, becsületes mun­kájukkal a téglagyáriak je­lentős mértékben hozzájárul­nak, hiszen o fontos építési anyag iránt igen nagy a ke­reslet. i — Soha nem tagadtuk, hogy nálunk nagyon sok még a nehéz fizikai munka — mondják a gyárban. Aki hozzánk jön dolgozni, annak is nyíltan megmondjuk ezt. Az is igaz viszont, hogy aki e'gyszer belekóstol ebbe a szakmába, nehezen válik meg tőle, annak ellenére, hogy igen sokan lekicsinylő­én beszélnek a téglagyártás­ról, mint hivatásról. Nyílt szóval Ezzel a kertelés nélküli be­széddel, amit Bardócz Géza fogalmazott meg, csak egyet­érteni lehet. E fiatal, mond­hatni pályája elejen levő fia­talember szavainak hitelét igazol ják mások is, azok, akik a gépeknél, a kemencéknél, vagy éppen a már kész ter­mék rakodásánál munkál­kodnak. A nyers tégla darabolását a szárítás, majd az égetés kö­veti, szigorúan megszabott előírások szerint. Amikor ez a gyár épült, a legkorsze­rűbb üzeminek számított. Az elmúlt negyedszázad alatt sok mindenben túlfutott raj­ta az idő, berendezéseivel, felszereltségével ma már nem állítható egy sorba a most épülő új téglagyárakkal. En­nek ellenére Mályiban tart­ják a színvonalat, az általuk gyártott termék minőségileg kifogástalan, amiben — sok egyéb mellett — annak is szerepe van, hogy a lehe­tőségekhez képest gondolnak a tervszerű fejlesztésre és re­konstrukcióra. Ennek jegyé­ben mindenekelőtt a lehető legnagyobb mértékben igye­keznek száműzni a nehéz fi­zikai munkát és gépekkel he­lyettesíteni azt, amit ma még kézzel kénytelenek elvégez­ni. Így például automatizálni szeretnék a prés alól való (églaszedóst, még korszerűb­bé tenni az anyagmozgatást. A cél: az emberekről való gondoskodás jegyében köny- nyebbé tenni a munkát. T. F. Bj teíiüÉ, seieiis export A Miskolci Vasipari Szö­vetkezetben az új év hason­lóan a "többi gazdálkodó egy­séghez, jeden lös feladatokat ró a szövetkezel kollektívá­jára)- dolgozókra, vezetőkre egyaránt. A szövetkezet ter­melési tervéről, a gyárt­mányfejlesztésről, új termé­kek belépéséről, az ezekkel kapcsolatos műszaki fejlesz­tésről, valamint a termelést korlátozó tényezőkről beszél­gettünk Marion Zoltánnal, a szövetkezet elnökével. — A szövetkezet ebben az évben 80 millió forintos ár­bevételt tervezett — mond­ta Máidon Zoltán. — Ennek több mint 80 százalékát, 25 millió forintot exportból kí­vánjuk realizálni. Elsősorban a Szovjetunióba és Irakba szállítunk termékeinkből. Irakba, kapcsolódva a KGM- vállalalok exportjához, tra nszf onn á to r a 1 á 11 omások - hoz szükséges vasszerkezete­ket szállítunk. Az NDK szá­mára — amelyik szintén je­lentős kereskedelmi partne­rünk — bérmunkában mező- gazd aság i gépalkat részeket szállítunk ti millió forint ér­tékben. — Milyen műszaki fejlesz­tési intézkedéseket tervez­nek a termékválaszték kiszé­lesítésére. a minőség javítá­sára, a kapacitás bővítésére? *— Elsősorban gyártmány- fejlesztés és technológiai fej­lesztés terét) lépünk előbbre. Az ötéves tervünkkel össz­hangban ebben az évben je­len lös épül et beruházásokat, és gépi beruházásokat vég­zünk. Építési jellegű fejlesz­tésre közel 2 milliót, szint­tarló beruházásra 000 ezer forintot, gépi fejlesztésre 900 ezer forintot költünk ebben az évben. Ezek a berendezé­sek, mint például a védőgá- zas és a vonalhegesztő, va­lamint a keritésfonó auto­mata, az NDK-ból ..kölcsön­kapott'’ marógép es radial fúrógép — alkalmasak a ter­melés bővítésére és a minő­ség javítására is. — A szövetkezet telephe­lyeit és a gyártmányválasz­tékot tekintve várható-e va­lamilyen változás? — A szövetkezetnek Mis­kolcon, Mártabányán, Ózdon és Harsányban van telephe­lye. Harsányban, ahol négy­millió forint értékben állí­tunk elő kerítésmezőt, fej­lesztés nem várható, Ózdon is, ahol autójavító szervizt üzemeltetünk — a ráfizetés miatt — csupán a szinten tartásra törekszünk. A már- tabányai telepünkön viszont, ahol száz női dolgozót fog­lalkoztatunk. lényeges válto­zás várható az V. ötéves tervben. A telepet, áthelyez­zük a központi telephez. — 36—40 féle terméket gyártunk. Nagy volument kép vised a p ve-vei bevon* Mezőkövesdi tapasztalatok Mezőkövesden az egészség- ügyi partalapszervezet a kö­zelmúltban számolt be a vá­rosi párt- végrehajt obi zott Ság­nak a város egészségügyi hely­zetéről. Az erről szóló jelentés az utóbbi kétéves munkát, az egészségügy terén elért eredményeket összegezte. Ez­zel kapcsolatban utalni kell rá, milyen jelentős változás ment végbe az elmúlt két év során a város gazdasági és társadalmi éleiében. Számot­tevően nőtt az ipar részará­nya a termelésben, s;ennek megfelelően emelkedett az iparban foglalkoztatott dol­gozók száma. Ebből követ­kezik, hogy a lakosság a ko­rábbi évekhez képest ma már lényegesen magasabb szintű egészségügyi ellátást igényel. Az egészségügyi ellátásban ugrásszerű fejlődést, minősé­gi változást jelentett é's ho­zott az új szakorvosi ren­delőintézet megépítése. Az egészségügyi bázis i n tézmény üzembe helyezése járási szin­ten is megoldotta a járóbe- teg-ellátásban mutatkozó ko­rábbi gondokat. Említésre méltó továbbá, hogy a régi rendelőintézet épületét mint­egy két és fél millió forin­tos költséggel felújították, amit azután szülőotthonnak rendeztek be. A városi párt-végrehajtó- bizottság határozatának meg­felelően az utóbbi két év­ben huszonnéggyel növelték a szakrendelések óraszámát: valamennyi körzeti orvosi állást sikerült betölteni. így az alapellátás színvonala az átlagosnál magasabb volt. Időközben megszervezték a hét végi központi orvosi ügyeletet, amit azonban kí­vánatos lenne a munkana­pokra is kiterjeszteni. Jelentős előrelépés történt az üzemegészségügyi ellátás­ban is. Üj üzemorvosi ren­delő épült a Kismotor- és Gépgyárban, a Ruhaipari Szövetkezetben, az Autóvil­lamossági Felszerelések Gyá­ra mezőkövesdi gyáregysé­gében. A városban foglal­koztatott hétezer ipari dolgo­zó közül ma már mintegy háromezren részesülnek üzemegészségügyi ellátásban. Viszont fehér folt maradt továbbra is a mezőgazdaság. A három termelőszövetkezet egyesülésével olyan hatal­mas mezőgazdasági üzem jött lét,re Mezőkövesden, amely indokolttá teszi, hogy a mintegy ezerfős isz-tagság is részesüljön ebben az ellá­tásban. Felmerült a kérdés, mi le­gyen a sorsa az 50 ágyas t üdögyógyi idézetnek. Mint azt a jelentés is megfogal­mazta. a tbc-s betegek szá­ma állandóan csökken. Ta­valy például a betegeknek mindössze 15 százaléka volt tbc-s, a többi beutaltat már nem fertőző betegséggel ápolták. Ezért elhangzott egy olyan javaslat, hogy 1977 ja­nuárjától meg kellene szün­tetni a szóban forgó egész­ségügyi intézmény gyógyin­tézeti jellegét es a jövőben belgyógyászati utókezelő osz­tályként működne. A végrehajtó bizottság megállapította: tovább javult a város egészségügyi-jár­ványügyi helyzete. Mezőkö­vesd lakóinak 96 százaléka vezetékes ivóvízzel ellátott területen él. Az ipáid üze­mekben ugyancsak sokat tet­tek a dolgozók szociális helyzetének javításáért, ör­vendetes az is. hogy tovább csökkent, a nyilvántartott és az újabb 1.bc-s megbetegedé­sek száma Mezőkövesden. U I.. Szöuliéi füiiiia iiszeüei a ffifíáiffiÉzisrís A munkaügyi és az okta­tási miniszter ez év febru­ár 4-én megjelent együttes utasítása intézkedik a tanu­lók szervezett szünidei fog­lalkoztatásáról. Az utasítás a 14. életévüket betöltött, és az általános iskolai tanul­mányaikat befejező gyerme­keket, a gimnazistákat, a szakmai gyakorlatra be nem oszlott szakközépiskolásokat, valamint a szakmai gyakor­latra nem kötelezett egyete­mistákat és főiskolásokat érinti. A vállalatok diák- munkaerői gény ü kot febru ár­ban közölték a területileg illetékes megyei, illetve fő­városi munkaügyi osztályok­kal, és a szakigazgatási szer­vek — a tanács ifjúsági tit­kárával együttműködve — az igényeket rangsorolták. Áp­rilisban mind az iskolák, mind a vállalatok értesüllek egymás igényeiről. Az utasítás hangsúlyozza, hogy a 16 éven aluliak szer­vezett munkavállalásához a szülő vagy a törvényes kép­viselő írásbeli hozzájárulása szükséges, a javítóvizsgára utalt általános és középisko­lások nem vállalhatnak mun­kál. Felhívja a figyelmet ar­ra. hogy a fiatalok a nyári szünidőben legalább négy he­tet feltétlenül pihenéssel töltsenek. kerítés fonat. 'De számottevő mennyiségben állítunk elő föl y adékszi vattyú t, benzin­tölcsért, galuskaszaggatót és egyéb fehérbádog terméket. Üj termékekkel is jelentke­zünk. a festőgyáraknak szál­lítunk nagy mennyiségben 1 kilogrammos ón nélküli fe­kete lemez- l es lé ktároló edényt, 5 kilogrammos kan­nál, és 25 kilogrammos óno­zott, négyszögletű festékkan­nát. Ezekből a termékekből több százezer darabot állí­tunk elő. — Az orenburgi gázveze­ték-építéshez ebben az év­ben 46 darab könnyűszerke­zetes csarnokot szállítunk. Jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy a többi KGST- országnak is mi állítsuk elő ezeket a csarnokokat, ame­lyek a fogadóállomásoknál nyernek elhelyezést. Ez az igény 1977-re már újabb 100 darab csarnokot jelent. Na­gyon reméljük, hogy a jelen­legi, mintegy 35 fős létszám-! hiány nem okoz különösebb I gondot termelési progra­munk teljesítésénél. (Iluc.hcrt)N A .,Gondolatok a• szakmai gyakorlatrólországos pályá­zat szóbeli döntőjét, amelyet a péceli Mezőgazdasági Szak­munkásképző Iskolából köz­vetített a Magyar Rádió, vé­gighallgattam. Sőt végig is izgultam. Izgultam és szo­rítottam az egyetlen borsodi versenyzőnek. Láng Sándor­nak, az abaújszántód Mező- gazdasági Szakközép és Szak­munkásképző Isikóla III. éves sertéstenyésztő hallgatójá­nak. A valamennyi mezőgaz­dasági szakmát képviselő, az ország különböző iskoláiból érkező szakmunkástanulók versenyének végén a zsűri elnöke az alábbi végered­ményt hirdette ki; — Az első helyet megoszt­va Láng Sándor abaújszán- tói szakmunkástanuló és... (itt egy' pápai kislány neve következett) nyertek ... Ennyi dióhéjban a verseriy története. A részletekről, a szakmaválasztásról már a verseny után Abaújszámtón beszélgettem a győztessel. — A Rádió ez év február­jában hirdette meg a pályá­zatot. A szakmai gyakorlat egy napját kellett leírni ben­ne. Reggeltől estig. A jót. a rosszat, aV tapasztalatokat, amit mi diákszemmel lát­tunk. Először nem akartam indulni a versenyen, de az­után az egyik osztálytársam példája sarkallt. A hernád- cécei sertéstelepen — ide já­runk gyakorlatra — sokat ta­pasztaltam. Engem főleg a fiatalok és az idősebb dol­gozók közötti viszony foglal­koztatott. Az idősebbek szem­lélete ugyanis más. Vélemé­nyem szerint az esetleges konfliktusokat az okozza, hogy ők — koruk és tapasz­talatuk révén — azt hiszik, jobban értik a szakmát. Gyakorlatuk biztos, hogy több van, és többet is ta­pasztaltak. de a modern, új technológiát, a korszerűbbet már mi, fiatalok ismerjük jobban. Nyerne ez János osztályfő­nököm sokat segített a dol­gozat. elkészítésében. Neki is köszönhetem, hogy a beér­kezett 200 pályamunka közül a zsűri az enyémet is a leg­jobbak közé sorolta. Huszon­hét dolgozat szerzőjét hívták Pécelre, a szóbeli döntőre. Közöttük engemet is. A dön­tőről mit mondjak? Sikerült. A kérdések nem leptek meg. A három év alatt tanultak alapot adtak arra, hogy ne legyek ideges... , Alacsony, barna fiú Láng Sanyi. Mint körtársai, ő is hosszú haját visel. Szeret ol­vasni, zenét hallgatni, úszni és focizni. Tulajdonképpen véletlenül lett sertéstenyész­tő. — Az általános iskola után a 100. számú szakmunkás­képzőbe jelentkeztem, gép­szerelőnek. Nem ismertem azt a szakmát, utólag meg keli mondani, rábeszélésre vá­lasztottam. Nem is ment, kedvem se volt hozzá. A mű­szaki rajzot például végképp nem szerettem. Két hónap után eljöttem Miskolcról. Ek­kor egy barátom ajánlotta a szántói iskolát, Addig a ser­tésekről annyit tudtam, hogy nincs elég hús. meg kukori-- cát kell neki adni. hadd nő­jön. Apám köbányasz, mi otthon nem tartottunk ser­tést, A szakma iránt bennem is megvolt az előítélet, de mivel évet nem akartam ve­szíteni, lesz ami lesz ala­pon. ide jelentkeztem. A szüleim nem örültek a vá­lasztásomnak, más szakmát szántak nekem . .. Azóta 'eltelt három eszten­dő. Láng Sándor nem gon­dolta meg magát. Ott ma­radt Szántón. Elsősorban azért, mert szemlélete és is­merete a sertéstenyésztő sZa kmáról megváltozott. — Most már szeretem ezt a szakmát, Hol van már a hagyományos állattartás? Gó­cén. a telepen, teljesen gé­pesített, modern üzemben dolgozom. Nem istállókban, hanem ventillátorral felsze­relt, neonvilágitásos termek­ben. ahol egy kart kell csak meghúzni, és máris, jön a ta­karmány. Narancssárga egyenruhában, fehér csiz­mában dolgozunk. Hogy a mi iskolánkba még mindig ke­vesen jelentkeznek, annak az az oka, a szülők azt hi­szik: nálunk kondásokat ké­peznek. ' Holott a sertéstele­pünk olyan, akár egy gyár. Azzal a különbséggel, hogy innen alkatrész helyett 10— 11 ezer hízósertés kerül ki évente. (hajdú) L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents