Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-09 / 135. szám
1 1976. június 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ÍA belenyugvás nem megoldás MUNKAFEGYELEM ... Lehet, kissé „túlhajtott” már e téma. Vezetők és beosztottak más-más alapállásból, de ugyanazt mondták, s mondják el. A munkafegye- lem, amely népgazdaságunk egyik alapvető követelménye — nyilvánvaló, természetes elvárás. Azonban érdemes ezt a fogalmat kissé „körüljárni”: hol s hogyan értelmezik, és egyáltalán: he. lyesen értelmezik-e? Egy üzemvezetővel beszélgettem a napokban. Dudás Tiborral, u Miskolci Vasipari Vállalat felvonószerelő és karbantartó üzemének vezetőjével. Nemrégen „csatolták” őket a Miskolci Vasipari Vállalathoz. Felvonószerelők és karbantartók. Csaknem kilencvenen dolgoznak a város, a megye, s az ország különböző részeiben. Munkájukra szükség van — ez vitathatatlan. Azonban elgondolkodtató az üzemvezetőnek a munkafegyelemről alkotott véleménye. Szó szerint így mondta: „A munka összetettségéből adódóan a helyszíni ellenőrzés eléggé nehézkes”. Nem mintha vitatni akarnám igazát, érdemes azonban elidőzni az azután mondottaknál : A dolgozóit- akik az ország különböző részein végzik munkájukat, már megszokták. hogy csak munkájuk eredményét, s a különböző szerződésekben foglaltakat — mint például a karbantartás, vagy új gépek felszerelése — kérik tőlük számon. Eredményeiket, teljesítményüket nincs szándékomban vitatni. Városunk és megyénk — te. hát szőkébb pátriánk — területén is fontos munkát végeznek. Lifteket szereinek fel. tartanak karban — a lakosság igényeit elégítik ki. Sokszor akadályozza munkájukat a rossz anyagellátás, az alkatrészhiány. Érdemes idézni — szó szerint — az üzemvezetőt. „A munkafegyelemmel sajnos baj van. Ellenőrizni szinte lehetetlen még azokat is, akik itt. Miskolcon dolgoznak. Ha valamilyen munkafegyelmi hiányosságot veszek észre, inkább nem szólok, mert volt már olyan, hogy egy-egy ilyen fegyelmezés után, valamelyik szerelő „betartott”. H<jgy mit jelent ez a szó. elmagyarázta: „Olyan hibát csinál valaki egy berendezé- i sen. amelyet egy jól képzett szakember sem vesz észre. Lehel tehát hívni idegen szerelőt, mondjuk Budapestről”. Kérdeztem, hogy adotl-e már valakinek fegyelmit. Igennel válaszolt. Helyettesét említette, akit a múlt év végén gondatlan munkavégzés miatt marasztallak el. Beszélgetésünk végén a munkafegyelemről a követke. zőket mondta: „Itt az üzemnél a dolgozók öntudatára van bízva, ki, s hogyan tart ja ezt be ...” MIELŐTT valamiféle következtetést vonnék le. szeretném egy másik tapasztalatomat is pár mondatban összefoglalni. Ugyanennél a vállalatnál egy másik üzem vezetője is a munkafegyelemre, illetve annak be nem tartására hivatkozott. Mielőtt ezt elmondta, beszélgettem a vállalat munkaügyisével. A múlt évi számvetések alapján a következő adatokat közölte: 1975-ben a vállalat összlétszáma 253 dolgozó volt, ebből 199 fizikai munkás. A vállalati termelékenység — az alkalmazotti és íi- zikiai együttesen — mindösz. sze 75 százalékos volt. Az elmúlt évben 40 ezer munkaóra esett ki — indokoltan — a termelésből. Az indoklások között elsősorban a mintegy nyolcvan százalékos vidéki dolgozó vonatkésésének, illetve a dolgozók magánügyeinek, és a csak munkaidőben lerendezhető különböző problémáinak óraveszle- ségét említette. Nem tudom, hogy más, nagyobb vállalatnál hány óra esik ki — ilyen formában — igazoltan. Amire azonban senki sem tud válaszolni: hány óra az, ami akkor is kiesik a termelésből, ha a dolgozó — papíron — munkahelyén tartózkodik. Az üzem vezetője Silces László elsősorban a nyerslakatos csoportot említette. Több, mint húszán dolgoznak itt. Szakmunkások, jól képzett szakemberek. Csoportvezetőjük Szabó Gyula sem tudott „veszteségidőt” mondani. Tény hogy szerszámgép-parkjuk elavult, ami nagy mértékben akadályozza e csoport termelését. És még egy: már rendszeres, hogy havonta mintegy 200 mázsa anyagot hordanak be — azért, hogy a rájuk bízott feladatokat el tudjál látpi — a műhelybe, ahol dolgoznak. Az üzemen belüli szállítási feltételek egyáltalán nem kielégítőek. Igaz — papíron — vannak szállítómunkások. akiknek feladata, hogy biztosítsák a szakmunkások anyagszükségletét. Sajnos, csak papíron... Ali úgy az üzemvezető mondta. sajnos a napi átlagos szállítómunkás létszám 4—5 fő. És mi van a többiekkel? Vagy bejönnek, vagy nem. „Mégis jobb, mintha nem volnának ...” Volt. aki az első „rossz szóra” odébb állt. Aztán volt — legalábbis így mondta az üzem vezetője — aki egyszerűen megtagadta a munkát... Miért? Manapság a segédmunkás — kincs. Egy olyan vállalatnál mint a Miskolci Vasipari Vállalat az elmúlt évi 4 százalékos munkaerővándorlásnak nagy részét a segédmunkások teszik ki. Az üzemvezető szerint hiába is adnának nekik jó pénzt — itt a bérezés nyolc forint ötven fillértől tizenkét forintig van behatárolva — nem maradnak meg- a vállalatnál.' Éppen ezért kénytelenek a lakatos szakmunkásokat is igénybe venni — segédmunkára. Az első, amit a már említett következtelésként szeretnék levonni: nem tudom hogy, s hogyan juthatott el egy kollektíva addig, hogy a munkafegyelmet, pontosabban a munkafegyelem be nem tartását, meg nqm tartását rendszeressé, s általánossá tegye. Nem hiszem, hogy ez csak az ő hibájuk. Ha egy vezető, vagy egy műszaki vezetőgárda gyenge, természetes, hogy a beosztottak ezt kihasználják. Ha egy vezető a dolgozók öntudatára hivatkozik, elsősorban önmaga hatáskörével, felelősségével kell tisztában lennie. Nem igaz. hogy a dolgozók, a fizikai munkások a gyenge kezű, a „betartásoktól” félő vezetőt szeretnék illetve tisztelnék. A MÁSIK: ami a kívülállónak eléggé furcsa, az a vezetői magatartás — ahogyan a meglevő hiányosságok ismeretében, e hiányosságokon igyekeznek túltenni magukat. Hogy a üzenvalahány .szállítómunkás közül négy-öt van bent egy nap. hogy a szállítást szakmunkásokkal kell megoldani — kívülről nézve — egyáltalán nem látszik természetesnek. Még akkor sem. ha egy vállalat üzemvezetői mondják el ezirányú észrevételüket, tapasztalatu kát, amelyek — úgy látszik — már lassan természetessé, s megszokottá válnak. Pusztafalvi Tivadar A vasúti kocsik feliratait festi Kulcsár József betűiró. a MÁV Járműjavító Üzemben Az LKM acélművében határidőre befejezték az I. számú kemence közepes javítását. A 12 napig tartó javítás alatt kicserélték a kemence alsó és felső részét, valamint az <Jdalfal elhasználódott részeit. Csütörtökön délután megkezdték a ke. mencc felftítését, és pénteken délután már újra termelt a 135 tonna kapacitású kemence. Az acélműi kemencesor javítása hétfőn a IV-es kemencével folytatódik. Ezt követően kerül sor a kemence déli oldalán levő darupálya 40 méteres szakaszon történő cseréjére. A 100 méteres darupályát biztonságtechnikai okokból 2 éven belül folyamatosan cserélik majd le. Textilipari lűszaki konferencia, Kedden textilipari műszaki konferencia kezdődőit a Duna Intercontinental-szállóban. Dr. Bakos Zsigmond köny. nyüipari miniszterhelyettes bevezető előadásában elmondotta. hogy az iparág az elmúlt öt évben 25 százalékkal emellé termelését, ugyanakkor azonban csökkent a munkaerő létszám. A jelenlegi tervidőszakban 1980-ig további, mintegy 30 százalékkal növekszik a termelés, de a létszám emelkedésével továbbra sem lehet számolni. Ezért az üzem- és a munka- szervezésben rejlő lehetőségeket az eddigieknél is fokozottabb mértékben kell kihasználni. Különös súlyt kell helyezni a szakmunkás- es szakemberképzés jelenlegi fogyatékosságainak felszámolására, az új technika és az új technológia bevezetése ugyanis magasabban képzett dolgozókat igényel. Fontos feladat olyan új módszerek keresése. amellyel a rendelkezésre álló munkaerőt a leggazdaságosabban termelhető, leginkább piacképes termékek gyártására lehet koncentrálni. A tanács szerdán folytatja munkáját. Bővül keresői Világszerte kelendő a TVK-ban gyártott TlPOX-mügyanta A Budapesti Nemzetközi Vásár jó alkalom volt arra, hogy a beuházási javak kiállítására a világ minden részéről összesereglett szakemberek tárgyalásokat folytassanak a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről. Bőt, arra is volt példa, amikor konkrét megállapodások jöttek létre egyes termékei? eladásáról. vagy megvásárlásáról. A Tiszai Vegyikombinát — amely ezen a BNV-n mutatta be nagydíjas termékét. a TIPOX nevű műgyanta termékcsaládot — sok külföldi céggel tárgyalt az export növeléséről. — Az NDK-beli cégek elsősorban a TVK-ban gyártott műgyanták után érdeklődtek — mondta kérdésünkre Bricger Lajos, a kombinát kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Szó esett a tárgyalásokon hosszabb távú együttműködés kialakításáról is. Az NDK főként műgyantákat szeretne tőlünk vásárolni: ez évi igényük mintegy ezer tonnára tehető. — Finn szakemberek is felkerestek bennünket — újságolta az igazgatóhelyettes. — Finnország közismerten a festékgyártásban élenjáró országok sorába tartozik, mü_ A festékgyár szakemberei kísérleteket végeznek a legújabb termékekkel. Eoló: Kovács Endrcnc gyanta termelésük azonban minimális. Eddig főként az NDK-ból szerezték be a hiányzó mennyiséget. Most viszont a TVK felé fordult a linn szakemberek érdeklődése. A vásár alkalmával két finn i vállalat képviselőivel folytattunk konkrét tárgyalásokat opoxi. és alkydgyan- ta .szállításról. Ök pedig egy festékipari gépet, illetve festékgyár! ási licencet kínáltak megvételre. Vállalatunk és a CHEMOL1MPEX Külkereskedelmi Vállalat szakemberei közösen vizsgálják az. iiz. lctkötés feltételeit. Ugyancsak eredménnyel járlak a TVK és a spanyol, illetve jugoszláv cégek között folyó tárgyalások. A megállapodás értelmében a TVIy jelentős mennyiségű műgyantát szállít a harmadik negyedévben az említett országokba. Az elmondottakon kívül változatlanul nagy a kereslet külföldön az olefin- termékek iránt. Megtudtuk, hogy például etilénből — a szocialista exporton felül — csak a III. negyedévben várhatóan lö ezer tonnányit vásárolnak dollárért különböző külföldi cégek. U L. Mit érdemes?! A fenti kérdés az év eleji tervezgetéskor, a tervkészítések alkalmával sokszor elhangzik a mezőgazdasági szakemberek körében. És ilyenkor mérlegelnek, vizsgálódnak. A döntést segítő képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjében a „mi mit adunk”, míg a másikba a „cserébe mit kapunk” kérdése és ténye kerül. Ha ez utóbbi nehezebb, s a mérleg nyelve az úgynevezett haszon irányába billen, hamar megszületik a döntés: ez a növény kifizetődő, gazdaságos, érdemes termeszteni. Talán nem túlozzuk el nagyon a dolgot, ha azt mondjuk: mezőgazdasági üzemeink jelentős részében elsősorban a gazdaságosság dönt. Ami nem is lenne baj. de precízebben fogalmazva; gyakran ez a gazdaságossag elsősorban csak egy csoport — az adott üzem. a tsz-tagság — érdeke. Pedig ennél több kell. Szélesebb körű vizsgálódás, mérlegelés. Ami magúba foglalja azt a kifejezést is: közérdek — nemcsak néhány einber, hanem — sok millió ember közös ügye. Annak, hogy ki mit termel, számos oka, feltétele lehet és van. Például az éghajlati adottság, de leginkább gazdasági tényezők játszanak közre a termelvények megválasztásánál. Anyagi tényező, ami forintban, nyereségben mérhető. Mezőgazdasági üzemeink termékeik jórészét a piacokon nem maguk értékesítik. Felvásárló szervekkel vagy vállalatokkal állnak kapcsolatban. S mi ,a felvásárló érdeke? Lehetőleg olcsón hozzájutni az áruhoz. A gyakorlat az, hogy annál a növénynél, amelynél'a termelő tudja, hogy megfelelő a felvásárlási ár, nincs különösebb baj. Ha viszont a termelő anyagilag nem érzi magát érdekelve, a termelés visszaesése, a következő év piacán, a vásárlók jogos bosszankodásában realizálódik. Az ellátás, -a bő és elfogadható áruválaszték biztosítása közérdek. Feladata ez a szövetkezetnek, aki termel, a felvásárlónak, id?» tulajdonképpen anyagilag érdekeltté teszi a termelést, az, irányítónak, aki az ellátást tervezi, szervezi. K ern szabad előfordulnia például annak, ami néhány éve. a kimagasló káposztatermés idején előfordult. A megyei felvásárló szervek szinte fillérekért vásárolták fel a téli káposztát. Már csak azért sem fordulhat elő. mert nem biztos, hogy ha Borsodban jó a káposztatermés, mondjuk az Baranyában is elmondható. És az sem biztos, ha nálunk valamelyik szabadáras terméket — mivel nincs olyan nagy mennyiségben — csak csillagászati áron lehet vásárolni, hogy Csongrádban is ugyanez a helyzet. A kereslet—kínálat ..pá- ternószterében” az egész ország ellátását, szükségleteit kell figyelembe venni. Meggyőződésünk, hogy a nagykereskedelem jobban szervezett munkája eredményeként ki lehet küszöbölni az esetleges többlettermést, az ellentmondásokat. Gyakran elhangzik az óhaj. kívánság: olcsóbb zöldséget kellene termelnünk. Ez a fogalmazás nem pontos. Több zöldséget kell termelnünk és akkor olcsóbb lesz a zöldség! És itt visszakanyarodunk a fillérekért felvásárolt káposzta példájához. Törvényszerö-hogy az adott eset a termelői kedv csökkenését vonta maga után. Már pedig olt. ahol a kedv. az ambíció hiányzik, előbbre lépni nehéz. Mert nehéz a termelői kedv — s elsősorban a kistermelők esetében — a bizalom visszaszerzése. A szavak nem sokat segítenek. Tettekre van szükség. Okos tettekre, mint amilyen például a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztéséről szóló kormányrendelet. Meggyőződésünk, hogy hatása a piaci választék bővülésében, az árak kedvező alakulásában rövidesen érezhető lesz. A tömegtermelést minden növénynél, de elsősorban a zöldségnél és gyümölcsnél a bázisgazdaságokra kell alapozni. A Magyar Mezőgazdaság legutolsó. 22. számában a következőket olvashatjuk: „Ahol az adottságok megfelelőek, a nagyobb területű zöldségtermelésre szükséges törekedni.” Ugyanez az írás kiemeli, hogy „a felvásárló vállalatoknak meg kell teremteni az értékesítési biztonságot”. Hazánkban már több példa bizonyítja: a jó ellátás alapja egy-egy termékre szakosodó és koncentrálódó gazdaságok rendszere lehet. A szakosodás azonban nagyüzemeinknél a termelési struktúra egyszerűsítését vonja maga után. Éppen ezért a választék szélesítése érdekében elsőrendű cél és feladat a háztáji, valamint egyéb kistermelő gazdaságok biztonságának fokozása M ii érdemes? A cím kérdését kibővíthetjük a miérttel is. Miért érdemes termeszteni zöldséget, burgonyát, cukorrépát. búzát, és felsorolhatnánk a növényeknek azt a széles választékát, amelyhez a mi kontinentális éghajlatunk kedvező feltételt, biztosi!. Azért, mert ez tíz és fél millió ember érdeke! A köz érdeke! De ez a számok, mennyiségek, termelői és felárak, és még számos közgazdasági ténvező „tengerében" csak szocialista tudattal, kötelességtudattal, a társadalom egésze érdekében történő tervezéssel termeléssel, s főleg közös akarattal érhető el. liajdu Imre
