Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
reZAIC-MÄGYÄRORSZÄG 6 1976. június 6.; vasárnap j Iskola Debrecenben A világ szemüvegen ál... A rajz az iskola szakkörében készült. A gyermekek arcán ott a mosoly. Sokáig emlékeztünk a televízió Hét című műsorának egyik elmúlt évi riportfilmjére. A forgatócsoport Debrecenben járt, a Gyengénlátók Általános Iskolájában, s bemutatta az ott folyó életet; a tanárokat, gyerekeket. Láthattuk a tantermeket, a különleges berendezéseket, szemléltetőeszközöket. A kamera segítségével bepillantottunk egy olvasásórára is, ahol egy kisfiú távcsőre hasonlító szerkezet segítségével betűzte az ábécéskönyv sorait. ülicrl itt tanulnak? Az elmúlt héten csaknem egy napot töltöttem el a Debrecen határában épült intézményben. Az épület modern, vöröstéglás, nagyablakos. Az előcsarnokban az úttörőcsapat fala. Kislány, kisfiú képe áll a rajzászlók mellett, orrukon az itt elmaradhatatlan szemüveg. A pasztellszínű falon körben rajzok, ' kréta- és vízfestékek. Kicsengetnek, az udvar megtelik ricsajozó gyerekekkel. Van köztük dunántúli, alföldi, zempléni is. Ide az ország minden tájáról lehet jelentkezni. S jelenleg minden gyereket fel is vesznek, aki legkevesebb - tíz, legtöbb harminc százaléknyit lát a világból. Egy felmérés szerint közel ezer gyermeknek van már ilyen fokú látáskárosodása. Itt Debrecenben másfél százan , varrnak. — Vannak olyan szülők is — mondja az igazgató —. akik azt gondoljóik, hogy intézetünkben gyógypedagógiai oktatás folyik. Pedig itt éppen azt szeretnénk elérni, hogy az általános iskolai tananyagon túl még álljunk valami pluszt is tanítványainknak. Ügy véljük. ha nehezebben, ha lassabban megy is a tanulás, de minden gyermekünk tud annyit, mint a hasonló korú, ép látású iskolás. A tantervet, a színes, nagy szemléltetőeszközöket, s a kisebb létszámú osztályokat mind ennek a célnak rendeltük alá. Alkotni... Világosabb, szebb iskolában még nem jártam. Szíves kalauzolás mellett megnéztük a rajztantermel, a tornatermet, elolvastuk a gépírásórán készített dolgozatokat. A falak, a termek berendezése, a színek, a feliratok nyugtatják a szemet s az idegeket. A beszélgetések során elhangzottakból a rajztanár: Horváth Imréné tanítónő szavait idézzük. — Az addigi életük során elszenvedett kudarcok, vereségek zárkózottabbá, idegesebbé teszik a gyengén látó gyerekeket. Én azt a módszert követem, hogy senkit sem kényszerűek a munkára. Idekerült például hozzánk egy kisfiú a Dunántúlról. Rossz tanuló volt, s a rajzot különösen nem szerette. Amikor először bejött az órámra, remegett és semmiképpen sem akart még egyetlen ecsetvonást sem tenni. Hagytam, üljön magának. A többiek, akik már régebben itt voltak és már érezték az alkotás örömét, dolgozgattak, rajzolgattak. Egyszer végre ő is kezébe vette az ecsetet. Feketére mázolta be a rajzlapot, s a közepén hagyott egy fehér foltot. — Megdicsértük. Ha már játszanak A gyerekek olykor rendkívül kegyetlenek egymáshoz. A gyengén látóra, a vaksi kisgyerekre is megvannak a gúnyszavak: négyszeműnek, televízió- szeműnek titulálják őket. Itt az iskolában szinte mindenkin ott van a sokdiopt- riás, erős szemüveg, s ha ezt nem is mondják ki nyíltan, bajuk összefogóvá, közösségi emberré neveli a gyerekeket. Látják, hogy egyformák, íelszabadultabbak lesznek. Persze, idő kell ahhoz, amíg teljesen beilleszkednek, amikor már feladatokat vállalnak, vagy éppen jelentkeznek egy-egy szakkörbe. Mivel egyik érzékszervük hibás, a többi sokkal jobban kifejlődött. Nem látnak jól, s ezért más érzékszerveikkel is próbálnak közeledni a világhoz. Néha gyámoltalanok, néha szorongok, néha idegesek. — Ha elérjük azt, hogy vágynak a játékra — mondta Kincses Gyula —, akkor már megnyertük az első „menetet”. A játékban kibontakoztathatják képességeiket, lehetnek győztesek és vesztesek, de az a fontos, hogy megszabadulnak azoktól a gondolatoktól, amelyeket a „kinti életből” hoztak magukkal. Kovács Attila, a kazincbarcikai kisfiú a rajzszakkör tagja. Nemrégiben az Oktatásügyi Minisztériumban járt, hogy átvegye az indiai nemzetközi „Ravi Shankar” gyermekrajzversenyen nyert díját. Amikor erről kérdeztük, ezt válaszolta : — A rajzot itt készítettem az iskolában, a szakkörben. A papíron többet látok, s boldog vagyok, ha rajzolhatok. Udvardy József Tisztelet a tényeknek Beszélgetés Sugár Andrással Sugár András ma itt, holnap egy másik földrészen. Egyike a külföldön nagy tekintélyt élvező külpolitikai tudósítóinknak. Segítőkészséggel vállalja a beszélgetést. — Többnyire feszültségekkel terhes országokban készített riportjait, tudósításait látjuk a képernyőn. Egy néző mondta ezzel kapcsolatban: ahol ön forgat, ott vagy puccs volt, — vagy puccs lesz. Az ilyen körülmények között készített tudósítás — úgy gondolom — kockázattal is jár. Kérem, hogy szembesítse néhány, korábban készített filmjét az adott helyszín mai valóságával. — Kezdjük talán Angolával: amikor ott jártunk, 1975. januárjában, még nem volt háború, de már filmünkből is érezni lehetett, hogy lesz. Ez a háború azóta — az MPLA teljes győzelmével — befejeződött. A filmen így túllépett az élet, de — úgy gondolom — egyetlen mondatát, egyetlen kockáját sem kell szégyellni, mert amit mondani akartunk, azt az élet igazolta. Ciprus: a helyzet éppen annyira megoldatlan, mintamikor ott forgattunk, 1974. decemberében. A film végén elhangzik, hogy senkit sem tudunk megnyugtatni és semmilyen kérdés nem oldódott meg. Ez azóta is pontosan így van. Az Athénban készült film is időszerű, annál is inkább, mert PanagulisÄ rejtélyes halála igazolja, hogy Görögországban a feszültség, a bal- és a jobboldal közötti harc változatlanul éles és megosztja a görög társadalmat. És természetesen nem avult el A győzelem napja című elektronikus-filmes produkció sem, amelyet Szűcs László rendezett, s amelynek forgatókönyvírója és műsorvezetője én voltam. — Olykor egymástól teljesen eltérő társadalmi berendezkedésű országokból tájékoztat. Hogyan lehet megfelelően elmélyedni az adott témában? — Nagyon nehéz. Elvem, hogy nem szakosodon) egy országra, egy földrészre vagy egy nyelvterületre. Az én szakmám a külpolitika, és ennek a munkámnak a tárgya az egész világ. Ausztráliát leszámítva, már minden földrészen forgattam. Elmélyedni egy témában már csak akkor lehet, amikor készülök az útra. Akkor igyekszem minél többet olvasni arról az országról, kollégákkal és más ismerősökkel beszélgetni, akik ott jártak, esetleg ott éltek, tgy készülök lel. Angolával kapcsolatban például legalább 15 könyvet olvastam el a legkülönbözőbb nyelveken. — Felesége a rádió munkatársa, szakmabeli tehát. Miben tud ö segíteni? — Feleségem évek óta külsős riporter a rádióban, nagyon tájékozott, művelt, jó ösztönü társ, aki rengeteg jó tanácsot tud adni, és az ő realizmusa az, ami engem néha leszállít a valóság ■ talajára; mert én olykor túlságosan a „fellegekben járok”, álmodozom, tervezgetek. Ö az, ki „túlröpülésem” határán megállj-t mond és visszahoz a valóságba. — Mi a több önben? Az érzelem, vagy a racionalizmus? — Nem tudom ezt elválasztani. A cél, ami vezet, az mindig racionális. Tegyük fel: elindulok Görögországba, hogy bemutassam a Papadopulosz-pert; teljesen ésszerű célom van: az, hogy képet adjak a bírósági tárgyalásról, annak eredményéről, visszhangjáról'. Amikor már a film készül, előtérbe kerülnek az érzelmi momentumok — mert, azt hiszem, van szívem —, és akkor már a film tükrözi saját érzelmeimet, ami hathat a nézőié. Nem lehet tehát elválasztani a dolgot... — Nyugodt természetű? — Nem, nem mondhatnám, hogy nyugodt természetű vagyok. Igyekszem magam mérsékelni, de elég hamar dühbe jövök, ha van rá okom. — Mi szokta leginkább idegesíteni? — Az ésszerűtlenség, az ostobaság... de éppen így tudok, szinte gyermekien örülni annak, ha okos dolgokat látok... — Mi jelenleg a legnagyobb öröme? — A kisfiam, aki tizenhárom hónapos. — Miben tudná összefoglalni munkája-magalartása rendező elvét? — Ami munkámat meghatározza: az igazság szeretető, a lények tisztelete és mindig a lehető legnagyobb önkritika és a legnagyobb szigorúság önmagámmal szemben. — Hol látjuk viszont legközelebb? — Remélem, hogy sikerül eljutnunk Angolába, ahol 13 zsoldost állítanak bíróság elé. A tudósításra már megbízást kaptam a Magyar Televíziótól Jano- vics Sándor operatőrrel. Ez lenne hát a következő ... Tcnagy József Az ODOT előtt Kazincbarcikáról Sóslóra ODOT ... Sikeres, sohasem felejthető négy betű. Hajdanában, éppen tizenegy évvel ezelőtt Miskolc tette naggyá, ismertté, népszerűvé. Az eltelt egy évtized alatt mintegy egymillió diákfiatalt „mozgatott” meg a rendezvénysorozat. Hazánk diákifjúsága évente találkozik az ODOT- on. A KISZ Központi Bizottsága — hiszen ezt valamennyien, tudjuk — 1975- ben Miskolcnak adta a jubileumi, a X. ODOT rendezési jogát. Akik ott voltunk a Csanyikban. azt mondottuk, hogy ezt a rendezést, szervezést nem lehet pótolni, még egyszer nem lehet megismételni. A jubileum valójában jól sikerült. Valamennyi részvevőnek felejthetetlen élményt nyújtott. De a „sorosok”, a nyíregyháziak, már akkor fogadkoztak: „a következő, az 1976. évi sem lesz rosszabb ...” — Nos. hol tartunk ma? ... — kérdeztük Korpás Lajost, a megyei KISZ-bi- zottság honvédelmi és sportfelelősét. . — A tavalyi, jubileumi „Országjáró diákok országos találkozójának” rendezvénysorozata — mint volt házigazdáknak — élénken él az emlékezetünkben. A jó rendezés, szervezés után, most mint vendégek szeretnénk megállni a helyünket a szomszédos Szabolcs-Szatmár megyében, Nyíregyháza- Sóstón. Természetesen megyénk több tízezer középiskolás diákja közül nem jutiiat el mindenki Sóstóra. A küldetésért, a részvétel jogáért meg kell küzdeni, a bizalmat ki kell érdemelni... — Június 12—16. között Kazincbarcikán, pontosabban a Tardona völgyében, a Borsodi Vegyikombinát üdülőjében rendezzük meg az ODMT-t (az Országjáró diákok megyei találkozóját). Több mint négyszáz diákfiatalt várunk erre a rendezvénysorozatra — mondotta Korpás Lajos. — Elhelyezés, étkezés?... — Elhelyezés a szokásos módon. azaz országjáró „módra”, sátorban... Az étkeztetésről a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat gondoskodik. A tábor területén önkiszolgáló étterem áll a részvevők rendelkezésére. — Program? — Az első napon tábor- telepítési, majd ismerkedési est. Másnap egész napos természetjáró akadályverseny, ahol az akadályok leküzdése mellett különféle tesztkérdésekre is választ kell adniuk a fiataloknak. Többek között a Bükk növény- és állatvilágára, valamint Szabolcs-Szstmár megyére vonatkozó kérdések is szerepelnek majd a tesztlapokon. Este tábortűz és kulturális műsor varja a fiatalokat. A harmadik napon honvédelmi ra’versenyre kerül sor. városnézés és üzemlátogatás is lesz. A következő nap programjában a tájékozódási futóverseny szerepel, majd az utolsó nap. 16-án a városismereti, valamint a tábori tízpróba versenyeket rendezzük meg, majd este kihirdetjük az eredményeket. — Tulajdonképpen kik és milyen létszámban képviselik majd Borsod megyét Sóstón? — A megyei találkozó legjobbjai, a versenyele első helyezettjei képviselik Borsodot Sóstón. Szám szerint 49 fiatal vívhatja ki a részvétel jogát az ODOT- on. Felföldi György Lukovszky László munkája