Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

reZAIC-MÄGYÄRORSZÄG 6 1976. június 6.; vasárnap j Iskola Debrecenben A világ szemüvegen ál... A rajz az iskola szakkörében készült. A gyermekek arcán ott a mosoly. Sokáig emlékeztünk a televízió Hét című műso­rának egyik elmúlt évi ri­portfilmjére. A forgatócso­port Debrecenben járt, a Gyengénlátók Általános Is­kolájában, s bemutatta az ott folyó életet; a tanáro­kat, gyerekeket. Láthattuk a tantermeket, a különle­ges berendezéseket, szem­léltetőeszközöket. A ka­mera segítségével bepillan­tottunk egy olvasásórára is, ahol egy kisfiú távcsőre hasonlító szerkezet segítsé­gével betűzte az ábécés­könyv sorait. ülicrl itt tanulnak? Az elmúlt héten csak­nem egy napot töltöttem el a Debrecen határában épült intézményben. Az épület modern, vöröstég­lás, nagyablakos. Az elő­csarnokban az úttörőcsa­pat fala. Kislány, kisfiú képe áll a rajzászlók mel­lett, orrukon az itt elma­radhatatlan szemüveg. A pasztellszínű falon körben rajzok, ' kréta- és vízfesté­kek. Kicsengetnek, az ud­var megtelik ricsajozó gye­rekekkel. Van köztük dunántúli, alföldi, zempléni is. Ide az ország minden tájáról le­het jelentkezni. S jelenleg minden gyereket fel is vesznek, aki legkevesebb - tíz, legtöbb harminc száza­léknyit lát a világból. Egy felmérés szerint közel ezer gyermeknek van már ilyen fokú látáskárosodása. Itt Debrecenben másfél százan , varrnak. — Vannak olyan szülők is — mondja az igazgató —. akik azt gondoljóik, hogy intézetünkben gyógypeda­gógiai oktatás folyik. Pedig itt éppen azt szeretnénk elérni, hogy az általános iskolai tananyagon túl még álljunk valami pluszt is ta­nítványainknak. Ügy vél­jük. ha nehezebben, ha las­sabban megy is a tanulás, de minden gyermekünk tud annyit, mint a hasonló korú, ép látású iskolás. A tantervet, a színes, nagy szemléltetőeszközöket, s a kisebb létszámú osztályo­kat mind ennek a célnak rendeltük alá. Alkotni... Világosabb, szebb iskolá­ban még nem jártam. Szí­ves kalauzolás mellett megnéztük a rajztantermel, a tornatermet, elolvastuk a gépírásórán készített dol­gozatokat. A falak, a ter­mek berendezése, a színek, a feliratok nyugtatják a szemet s az idegeket. A beszélgetések során elhang­zottakból a rajztanár: Hor­váth Imréné tanítónő sza­vait idézzük. — Az addigi életük so­rán elszenvedett kudarcok, vereségek zárkózottabbá, idegesebbé teszik a gyen­gén látó gyerekeket. Én azt a módszert követem, hogy senkit sem kényszerűek a munkára. Idekerült példá­ul hozzánk egy kisfiú a Dunántúlról. Rossz tanuló volt, s a rajzot különösen nem szerette. Amikor elő­ször bejött az órámra, re­megett és semmiképpen sem akart még egyetlen ecsetvonást sem tenni. Hagytam, üljön magának. A többiek, akik már ré­gebben itt voltak és már érezték az alkotás örömét, dolgozgattak, rajzolgattak. Egyszer végre ő is kezébe vette az ecsetet. Feketére mázolta be a rajzlapot, s a közepén hagyott egy fehér foltot. — Megdicsértük. Ha már játszanak A gyerekek olykor rend­kívül kegyetlenek egymás­hoz. A gyengén látóra, a vaksi kisgyerekre is meg­vannak a gúnyszavak: négyszeműnek, televízió- szeműnek titulálják őket. Itt az iskolában szinte min­denkin ott van a sokdiopt- riás, erős szemüveg, s ha ezt nem is mondják ki nyíltan, bajuk összefogóvá, közössé­gi emberré neveli a gyere­keket. Látják, hogy egy­formák, íelszabadultabbak lesznek. Persze, idő kell ahhoz, amíg teljesen beil­leszkednek, amikor már feladatokat vállalnak, vagy éppen jelentkeznek egy-egy szakkörbe. Mivel egyik ér­zékszervük hibás, a többi sokkal jobban kifejlődött. Nem látnak jól, s ezért más érzékszerveikkel is próbál­nak közeledni a világhoz. Néha gyámoltalanok, néha szorongok, néha idegesek. — Ha elérjük azt, hogy vágynak a játékra — mondta Kincses Gyula —, akkor már megnyertük az első „menetet”. A játékban kibontakoztathatják képes­ségeiket, lehetnek győzte­sek és vesztesek, de az a fontos, hogy megszabadul­nak azoktól a gondola­toktól, amelyeket a „kinti életből” hoztak magukkal. Kovács Attila, a kazinc­barcikai kisfiú a rajzszak­kör tagja. Nemrégiben az Oktatásügyi Minisztérium­ban járt, hogy átvegye az indiai nemzetközi „Ravi Shankar” gyermekrajzver­senyen nyert díját. Amikor erről kérdeztük, ezt vála­szolta : — A rajzot itt készítet­tem az iskolában, a szak­körben. A papíron töb­bet látok, s boldog vagyok, ha rajzolhatok. Udvardy József Tisztelet a tényeknek Beszélgetés Sugár Andrással Sugár András ma itt, holnap egy másik földré­szen. Egyike a külföldön nagy tekintélyt élvező kül­politikai tudósítóinknak. Segítőkészséggel vállalja a beszélgetést. — Többnyire feszültsé­gekkel terhes országokban készített riportjait, tudósí­tásait látjuk a képernyőn. Egy néző mondta ezzel kapcsolatban: ahol ön for­gat, ott vagy puccs volt, — vagy puccs lesz. Az ilyen körülmények között készí­tett tudósítás — úgy gon­dolom — kockázattal is jár. Kérem, hogy szembe­sítse néhány, korábban ké­szített filmjét az adott hely­szín mai valóságával. — Kezdjük talán Ango­lával: amikor ott jártunk, 1975. januárjában, még nem volt háború, de már fil­münkből is érezni lehetett, hogy lesz. Ez a háború az­óta — az MPLA teljes győ­zelmével — befejeződött. A filmen így túllépett az élet, de — úgy gondolom — egyetlen mondatát, egyet­len kockáját sem kell szé­gyellni, mert amit monda­ni akartunk, azt az élet iga­zolta. Ciprus: a helyzet ép­pen annyira megoldatlan, mintamikor ott forgattunk, 1974. decemberében. A film végén elhangzik, hogy senkit sem tudunk meg­nyugtatni és semmilyen kérdés nem oldódott meg. Ez azóta is pontosan így van. Az Athénban készült film is időszerű, annál is inkább, mert PanagulisÄ rejtélyes halála igazolja, hogy Görögországban a fe­szültség, a bal- és a jobb­oldal közötti harc változat­lanul éles és megosztja a görög társadalmat. És ter­mészetesen nem avult el A győzelem napja című elekt­ronikus-filmes produkció sem, amelyet Szűcs László rendezett, s amelynek for­gatókönyvírója és műsor­vezetője én voltam. — Olykor egymástól tel­jesen eltérő társadalmi be­rendezkedésű országokból tájékoztat. Hogyan lehet megfelelően elmélyedni az adott témában? — Nagyon nehéz. Elvem, hogy nem szakosodon) egy országra, egy földrészre vagy egy nyelvterületre. Az én szakmám a külpoli­tika, és ennek a munkám­nak a tárgya az egész vi­lág. Ausztráliát leszámítva, már minden földrészen forgattam. Elmélyedni egy témában már csak akkor lehet, amikor készülök az útra. Akkor igyekszem mi­nél többet olvasni arról az országról, kollégákkal és más ismerősökkel beszél­getni, akik ott jártak, eset­leg ott éltek, tgy készülök lel. Angolával kapcsolat­ban például legalább 15 könyvet olvastam el a leg­különbözőbb nyelveken. — Felesége a rádió mun­katársa, szakmabeli tehát. Miben tud ö segíteni? — Feleségem évek óta külsős riporter a rádióban, nagyon tájékozott, művelt, jó ösztönü társ, aki renge­teg jó tanácsot tud adni, és az ő realizmusa az, ami engem néha leszállít a va­lóság ■ talajára; mert én olykor túlságosan a „felle­gekben járok”, álmodo­zom, tervezgetek. Ö az, ki „túlröpülésem” határán megállj-t mond és vissza­hoz a valóságba. — Mi a több önben? Az érzelem, vagy a racionaliz­mus? — Nem tudom ezt elvá­lasztani. A cél, ami vezet, az mindig racionális. Te­gyük fel: elindulok Görög­országba, hogy bemutas­sam a Papadopulosz-pert; teljesen ésszerű célom van: az, hogy képet adjak a bí­rósági tárgyalásról, annak eredményéről, visszhangjá­ról'. Amikor már a film készül, előtérbe kerülnek az érzelmi momentumok — mert, azt hiszem, van szí­vem —, és akkor már a film tükrözi saját érzel­meimet, ami hathat a né­zőié. Nem lehet tehát el­választani a dolgot... — Nyugodt természetű? — Nem, nem mondhat­nám, hogy nyugodt termé­szetű vagyok. Igyekszem magam mérsékelni, de elég hamar dühbe jövök, ha van rá okom. — Mi szokta leginkább idegesíteni? — Az ésszerűtlenség, az ostobaság... de éppen így tudok, szinte gyermekien örülni annak, ha okos dol­gokat látok... — Mi jelenleg a legna­gyobb öröme? — A kisfiam, aki tizen­három hónapos. — Miben tudná összefog­lalni munkája-magalartása rendező elvét? — Ami munkámat meg­határozza: az igazság sze­retető, a lények tisztelete és mindig a lehető legna­gyobb önkritika és a leg­nagyobb szigorúság önma­gámmal szemben. — Hol látjuk viszont leg­közelebb? — Remélem, hogy sike­rül eljutnunk Angolába, ahol 13 zsoldost állítanak bíróság elé. A tudósításra már megbízást kaptam a Magyar Televíziótól Jano- vics Sándor operatőrrel. Ez lenne hát a követke­ző ... Tcnagy József Az ODOT előtt Kazincbarcikáról Sóslóra ODOT ... Sikeres, soha­sem felejthető négy betű. Hajdanában, éppen tizen­egy évvel ezelőtt Miskolc tette naggyá, ismertté, nép­szerűvé. Az eltelt egy év­tized alatt mintegy egy­millió diákfiatalt „mozga­tott” meg a rendezvényso­rozat. Hazánk diákifjúsága évente találkozik az ODOT- on. A KISZ Központi Bi­zottsága — hiszen ezt va­lamennyien, tudjuk — 1975- ben Miskolcnak adta a ju­bileumi, a X. ODOT ren­dezési jogát. Akik ott vol­tunk a Csanyikban. azt mondottuk, hogy ezt a ren­dezést, szervezést nem le­het pótolni, még egyszer nem lehet megismételni. A jubileum valójában jól si­került. Valamennyi részve­vőnek felejthetetlen él­ményt nyújtott. De a „so­rosok”, a nyíregyháziak, már akkor fogadkoztak: „a következő, az 1976. évi sem lesz rosszabb ...” — Nos. hol tartunk ma? ... — kérdeztük Korpás Lajost, a megyei KISZ-bi- zottság honvédelmi és sportfelelősét. . — A tavalyi, jubileumi „Országjáró diákok orszá­gos találkozójának” ren­dezvénysorozata — mint volt házigazdáknak — élénken él az emlékeze­tünkben. A jó rendezés, szervezés után, most mint vendégek szeretnénk meg­állni a helyünket a szom­szédos Szabolcs-Szatmár megyében, Nyíregyháza- Sóstón. Természetesen megyénk több tízezer középiskolás diákja közül nem jutiiat el mindenki Sóstóra. A kül­detésért, a részvétel jogá­ért meg kell küzdeni, a bizalmat ki kell érdemel­ni... — Június 12—16. között Kazincbarcikán, pontosab­ban a Tardona völgyében, a Borsodi Vegyikombinát üdülőjében rendezzük meg az ODMT-t (az Országjáró diákok megyei találkozó­ját). Több mint négyszáz diákfiatalt várunk erre a rendezvénysorozatra — mondotta Korpás Lajos. — Elhelyezés, étkezés?... — Elhelyezés a szokásos módon. azaz országjáró „módra”, sátorban... Az étkeztetésről a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat gondoskodik. A tábor terü­letén önkiszolgáló étterem áll a részvevők rendelke­zésére. — Program? — Az első napon tábor- telepítési, majd ismerkedési est. Másnap egész napos természetjáró akadályver­seny, ahol az akadályok le­küzdése mellett különféle tesztkérdésekre is választ kell adniuk a fiataloknak. Többek között a Bükk nö­vény- és állatvilágára, va­lamint Szabolcs-Szstmár megyére vonatkozó kérdé­sek is szerepelnek majd a tesztlapokon. Este tábortűz és kulturális műsor varja a fiatalokat. A harmadik na­pon honvédelmi ra’ver­senyre kerül sor. városné­zés és üzemlátogatás is lesz. A következő nap programjában a tájékozó­dási futóverseny szerepel, majd az utolsó nap. 16-án a városismereti, valamint a tábori tízpróba versenye­ket rendezzük meg, majd este kihirdetjük az ered­ményeket. — Tulajdonképpen kik és milyen létszámban képvi­selik majd Borsod megyét Sóstón? ­— A megyei találkozó legjobbjai, a versenyele el­ső helyezettjei képviselik Borsodot Sóstón. Szám sze­rint 49 fiatal vívhatja ki a részvétel jogát az ODOT- on. Felföldi György Lukovszky László munkája

Next

/
Thumbnails
Contents