Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1976. június 6., vasárnap Tito elnök Belgrádban fogadta a hivatalos látogatáson Jugo­szláviában tartózkodó Helmut Kohlt, a nyugatnémet ellen­zék vezetőjét. , Sft a vakáció! Az idei tanévből már csak néhány nap van hátra és aztán elkezdődik a vakáció. Az általános iskola jelenleg érvényben levő rendtartása szerint az utolsó tanítási nap június 8-a, a tanév eredmé­nyes lezárásához azonban a 198 tanítási nap teljesítése mindenképpen szükséges. Az általános iskolákban a tan­évzáró ünnepélyeket június 12—17-e között tartják és ekkor osztják ki a bizonyít­ványokat is. Legkésőbb jú­nius 20-ig befejeződnek a pótló foglalkozások. Az eze­ken részt vett tanulók pót­beszámolót tesznek és annak eredménye alapján a peda­gógusok újra értékelik a ko­rábban függőben hagyott osztályzatokat. A pótbeszá­molón megfelelő eredményt el nem ért, valamint az egy­két tantárgyból bukott tanu­lók javító vizsgájának ideje általában augusztus vége. A nevelőtestületek a tan­évzáró értekezleteket június 20-ig tartják meg. A pedaüúyubnap alkannauji Kiváló Tanár kitüntetést kapott ar. Barma istvanne, a saloraija- ujneiyj Kertészeti SzakkózépxsKo- ka tanára, Ftilóp Gyula, a sályi /Általános Iskola tanara, dr, Ka­roly Istvánné, a miskolci Bagvari Endre Altalanos Iskola tanára, «vivalo Tanító kitüntetést kapott »‘uovus Isivanne, a nagycsécsi Általános Iskola tanítónője, Pos- a'ay isivánnc, a nyekiadnazl Al- .alános Iskola tanítónője és ltc- paszky Zoiiaime, a mezőkövesdi Petőül Sándor Általános iskola tanítónője. Kiváló Óvónő kitün­tetést kapott lirckövi Lászlóné, a sátai Óvoda és Nevelőottnon óvó­nője és Vitai Jánosné, a lenlnvá- rosi 3. számú Napköziounonos Óvoda óvonoje. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést Kapta Avcü ist- vánné, a Kazincoarcikai Pollack Mihály úti AJtaianos iskola ta­nítónője, Barcsák Jánosné, a szendroi Altalanos Iskola nap- kőziotthon napközis csoportvi:- zetöje. Boczán Lászlóné, a fügódi Altalanos Iskola tanítónője, Bod­nar Gellcrtne, a hidasnémeti óvo­da vezetője, Ucmc Andor, a sá­toraljaújhelyi 117. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igaz­gatója, Demeter fclyula, a miskolci Kilián György Gimná­zium könyvtarosa, Diencs Lász­lóné, a baklakeki Altalanos is­kola tanítónője, Dobi Istvánná, a sátoraljaújhelyi Esze Tamás úti ovoda vezetője, Forgács László­né, a kazincbarcikai 5. számú ovoda óvónője, Fórizs Lajosné, a kazincbarcikai újvárosi Általános Iskola igazgatóhelyettese, dr. Gabnay Sándornc, a miskolci 114. számú Eötvös ip'ari Szakmunkás­képző Intézet tanárnője, Gáspár Istvánná, a miskolci selyemréti ovoda helyettes vezetője, Gédra Fcrencné, a gönci Általános Is­kola tanárnője, Görömbci Zol­tánná, a sárospataki Esze Tamás Általános Iskola tanítónője, Göt.i Istvánná, az olaszliszkal óvoda vezető óvónője, Győri Attilánc, a kazincbarcikai 105. számú Lé­kai János Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet tanára, Havril József, a sárospataki Esze Tamás Álta­lános Iskola tanára. Hornádfői Ferenc, a miskolci Villamosipari Szakközépiskola igazgatóhelyet­tese, Hctényi Margit, a miskolci Egressy Béni Zeneiskola tanára, Ilomolya Lászlóné, a sajólácli Ál­talános Iskola igazgatója, Ilont! Józsefné, a girincsi Gyógypeda­gógiai Nevelő- és Foglalkoztató Iskola igazgatóhelyettese. Hornul Lászlóné, a sátoraljaújhelyi Esze Tamás Általános Iskola tanóra. Horváth Miklós, az ózdi 1. számú Általános Iskola tanára, Jolsyaí istvánné, a héti A'talános Iskola vezetője, Judt István, a miskolci 101. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet gyakorlati oktatásve­zetője, Juhász Barnabásné, a kis- györi Általános iskola igazgató­helyettese, Kárpáti Gczánc, a ka­zincbarcikai Központi Általános Iskola igazgatóhelyettese. Kor­mány Imre, az Abaújszántói Me­zőgazdasági Szakközéoiskola ta­nára. Kormos Lajosné, az ózdi Bartók Béla Általános iskola ta­nára. Kossuth Lajos, a borsod- bótai körzeti Általános Iskolafa­jtára, Kovács Gézánc, a bánrévei körzeti Általános Iskola tanítónő­je. dr. Kovács Istvánné, a lenin- városi 4 számú AltnTánns Iskola tanára. Kovács Kálmánná, a mis­kolci 1. szánni Kisegítő Iskola igazgatóhelyettese. Kovács István, m miskolci Zalka Máté Gépészeti és Géogyártástechnolóciai Szak­középiskola tanára. dr. Krislóf Lászlóné, az cdelényi 3. számú Általános iskola tanára, Kuknyó Lajos, a miskolci Gábor Áron Kohó- és öntöipari Szakközépis­kola tanára, Kuli István, a miskolci líl. számú Általános Is­kola igazgatója, Lajcsák József, a taktaharkányi Általános Is­kola igazgatója, Lckli Gyulánc, az enesi óvoda óvónője, Megye­ri Gyula, az olaszliszkal Általá­nos Iskola igazgatóhelyettese, Murányi Gyuláné, a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Szakközépiskola tanára, Nagy Jó­zsef, az arnóti Általános Iskola igazgatója, Nagy Miklós, az alsó- berecki Általános Iskola vezetője, Ondrejovics Fcrencné, a miskolci 40. sz. Általános Iskola tanítónő­je, Pandi Miklós, a taktaszadai Általános Iskola igazgatóhelyette­se, Panyi Lászlóné, a szentistvá- ni Általános Iskola tanára, Pataki istvánné, a mezőkövesdi 5 sz. Napköziotthonos Óvoda vezető óvónője. Pálinkás Ákos, az enesi Váci Mihály Gimnázium tanára, Páricsi Viktorné, a sátoraljaúj­helyi Zója Középiskolai Kollé­gium igazgatója, dr. Pénzes Gé- záné, a miskolci 12. sz. Általános Iskola tanára. Pores József, az oimosbányai Általános Iskola igazgatója, Pozbai Dezső, a kázs- márki Általános Iskola igazgató­ja. Puskás Jánosné, a sátoralja­újhelyi Kossuth Lajos Középis­kolai Kollégium tanára, Itadácsi Hona, a miskolci Könyves Kál­mán úti óvoda vezetője, Sári László, a szerencsi Hunyadi Já­nos Általános Iskola igazgatója, Schmidt Ferenc, a miskolci 2. számú Kisegítő Tskola igazgatója, Sebestyén Károlyné, a mezőkö­vesdi 3. számú Martos Ferenc Ál­talános Iskola tanára. Sípos Zol­tán, a sátoraljaújhelyi Kossuth Laios Gimnázium tanára. Süve­ges Ferenc, a mezőkövesdi t. László Gimnázium és Szakközéo­iskola igazgatóhelvettese. Szabó Mária, a tiszakeszti Általános is­kola tanára. Szabó Kálmánná, a miskolci Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanára. Szeles Ernőné, a putnoki 1. szá­mú Óvoda óvónőié, Szlgelhy Al­bert, a sárospataki Rákóczi Gim­názium tanára. Szőllősy István, az enesi Járási Hivatal művelő­désügyi osztályának tanulmányi felügyelője, dr. Szűcs Lajos, a miskolci Pedagógus Szakszerve­zet városi Bizottságának titkára. Takács Tiborné, a tornanádaskai Általános Iskola vezetőle. dr. Terplán Zénóné, a miskolci Pa- lóczv Általános iskola naoközi- vezetőle. Tóth Dánlelné, a me- zőcsáti Járási Hivatal tanulmányi «>?(•,*» velő »c. Tóth Bertalanná, a klráidi Általános Tskola <anitó»a, Tóth Bertalanná' az emodi óvoda vezető óvónőié, Tóth Istvánná, a leninvárosi 3. számú Általános Tskola tanára. Tusnv Lászlóné, az ózdi Kisegítő Tskola tanára. Varga András, n mezőkövesdi T. László Gimnázium és Szakközép­iskola tanára. Vas« Borbála, az ózdi Közgazdává gj Szakközépis­kola tanára. Va*da Antalné, n sá­torai jaú »helyi Petőfi Sándor Ál­talános Iskola tanítónője, veres- efrvházv András, az izsófalvai Általános Tskola igazgatóhelyet­tese és Zádeczkv István, a sn- ioralipűihelvi Járá«1 Hivatal ta- ntdmánvi fel ü évelője. Kettőn kaniák meg n parinaó- «usnan alkalmából a Munkaügy Kiváló Dolgozóin kitüntetést. Az oktatási miniszter miniszteri di- rseretét negyvenhármán érdemel­ték ki. A pcdagógusnnp alkal­mából Kiváló Dolgozó kitünte­tést harmineketlen kaplak. Púja Friss Fiorszíta látogat Púja Frigyes külügyminiszter Kalevi Sorsának, a Finn Köztársaság külügyminiszterének meghívására június 7*-én hivatalos látogatásra Finnországba utazik. Piciiéi nyűkéi Ma Augusto Pinochet chilei diktátor alaposan meghök­kentette az amerikai földrész külügyminisztereit, amikor azt javasolta, hogy „alakítsa­nak egy olyan szervezetet, amely az emberi jogok tisz­teletben tartását ellenőrizné a földrészen”. A chilei fasisz­ta junta feje pénteken — ma­gyar idő szerint a késő esti órákban — Santiagóban, az Amerikai Államok Szerveze­te (AÁSZ) közgyűlésének megnyitóján beszélt. Hevesen támadta a kommunista or­szágokat. ahol — állítása sze­rint —, lábbal tiporják a sza­badság szent eszméjét”. A földrész 22 külügymi­nisztere már előzőleg kézhez kapta a két hétig tartó ülés­szak egyik napirendjének 100 oldalas jelentését az emberi jogok helyzetéről. Ez kényte­len elismerni, hogy „Chilé­ben a hatalom és a politika szerves részét képezi a kín­zás, a letartóztatás, az ellen­zék fizikai megsemmisítése. Még a lakkozott jelentés sze­rint is mintegy hétezren sínylődnek az ország börtö­neiben. Mexikó — tiltakozásul ' a Chilében uralkodó állapotok ellen nem küldte el képvise­lőjét a chilei fővárosba. Mmskásofök a z országban mindenütt olt vannak: sok-sok ezer. bar­nára égett, cserzett arcú, keménykezű kőműves. És mindazok — ácsok, épületlakatosok, villanyszerelők, tervezők —. akik szorgos munkájukkal hozzájárulnak az ország és a megye szépítéséhez, építéséhez. A mai napon, rájuk emlékezünk, őket köszöntjük — velük ünnepelünk! Nehéz, de szép tevékenységük, nyomán utak és vasutak születnek, lakóházak és iskolák, kórházak és bölcsődék, gyá­rak és erőművek emelkednek, nőnek a magasba. Bölcsődék és óvodák, ahol gyermekeink felcseperednek, iskolák, ahol szépre, jóra. hasznosra tanítják őket. lakóházak, ahol kényel­mes, korszerű otthonunk van. kórházak, ahol lelkiismerete­sen, jó körülmények között gyógyítanák, ha megbetegszünk, modern gyárak, amelyekben versenyképes termékeket állít­hatunk elő. erőművek, amelyekben elektronokat varázsolha­tunk a vezetékekbe, amelyek forgásra kényszerítik a motoro­kat, fényt gyújtanak a meleg otthonokban, az utcákon és az üzletek vonzó kirakataiban. Az építők nélkül mindez nem lenne. A IV. ötéves tervben csupán a megyében 50 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg. De nem csupán 50 mil­liárd forinttal lettünk gazdagabbak. A nap heve égette őket, az eső patakot indított a bőrükön és a tél fagya a ruhájuk alatt is bőrükbe mart. De ők mégis ott voltak Miskolctól Sárospatakig és Leninvárostól Özdig mindenütt. Sok száz gép és sok ezer ember, reggeltől estig, tavasztól télig dol­gozott, hogy megalkossa mindazt, amire a népgazdaságnak — nekünk, mindnyájunknak — szükségünk van. taná&akosúsa A Munkásőrség megalaku­lásának 20. évfordulójára ké­szülő munkásőregységek ki­váló parancsnokai és mun­kásőrei — mint arról beszá­moltunk — megyénkben már több helyen megbeszélték a jubileum méltó előkészítésé­nek feladatait. Tegnap délelőtt Miskolcon tanácskoztak az „Oprendek Sándor” zászlóalj kiváló munkásőrei és parancsnokai. A tanácskozáson Bistei Imre, zászlóaljparancsnok ismertet­te az egység feladatait, ame­lyet a jelenlevők megvitat­tak. Ezután megválasztották azokat a küldötteket, akik az év második felében sorra ke­rülő megyei küldöttértekez­leten vesznek majd részt. A tanácskozáson jelen voltak a városi pártbizottság, vala­mint a miskolci bázisüzemek képviselői is. Ma, vasárnap délelőtt Ka­zincbarcikán tanácskoznak a városi munkásőregység kivá­lói, ahol Holló László, pa­rancsnok ismerteti a jubile­um előkészítésének helyi fel­adatait. (esc) Elíitiyt Lalinovifs Zoltán Latinovics Zoltán érdemes művész 45 éves korában — hosszan tartó, súlyos betegség után — véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés. Ebben az ötéves tervidőszakban még többet várunk el tőlük. Nagyobb, 70—80 milliárdos beruházási feladat teljesí­tése, megoldása vár rájuk. Rajtuk múlik, munkájukon, remé­nyek és forintok átváltása valósággá: új, korszerű munka­helyekké, otthonokká, életünket szebbé, könnyebbé alakító létesítményekké. A környezetünket szépítő, gyarapító, gazda­gító új létesítmények határidőkre történő megvalósítása is elsősorban tőlük függ. Hisszük, hogy most sem okoznak majd csalódást. Fáradságos, néha gyötrően nehéz, áldozatos munkájukat — a sok lemondást, a távollétet a családtól — és mindezek­nek eddigi eredményeit köszönjük! Ha a megyében járva — a tájat, embereket, környezetet változtató — új épületet látunk, újra és újra rájuk gondolhatunk. Ezek az épületek, amelyek valamennyiünknek így vagy úgy sokféle hasznot hajtanak, sok ezer építő beszédes életművét jelentik. Az építők ezrei az új tervidőszakban a megnövekedett fel­adatuk nagyságát, súlyát teljes mértékben átérzik. Tetteiket, munkájukat, szakmai műveltségük fejlesztését, emberi maga­tartásukat ez fogja vezérelni a továbbiakban is. Mert ahhoz, hogy az élet minden területén érvényesülő fejlődés itt se torpanjon meg egy pillanatra sem; cselekvő helytállásukra, mint eddig, ezután is számot tartunk, és számot tart a nép­gazdaság. E zért, ha az új épületek mellett elmegyünk, minden bi­zonnyal sokaknak eszébe jut Juhász Gyula A dolgo­zókhoz című költeményének néhány sora: Kőmívesek, kik hordjátok a téglát, / Hogy égbe törjön torony és tető, / Ugye tudjátok, hogy szent a verejték, / Hogy minden nagy­ság abból eredő. Kulturális Minisztérium Színházművészeti Szövetség Az évtizedekkel ezelőtt megírt költemény ma is tisztán cseng! Értőn, időszerűen, érzőn — pátosz nélkül! VILAGHIRADO Libanonra ßzegezödik a Képünkön János király és Ford elnök világ tekintete. A több mint egy esztendeje tartó polgár- háborús válság új vonatko­zása a szír hadsereg páncé­losainak megjelenése a liba­noni főváros közelében. A damaszkuszi kormány azzal indokolta ezt a lépését, hogy meg akarja menteni az or­szág békéjét, szét kívánja választani az egymással szemben álló feleket, vég­eredményben a tárgyalásos rendezést próbálja elérni. Szíria fővárosában tartóz­kodott négy napig Alekszej Koszigin szovjet kormányfő, és nagy horderejű tárgyalá­sokat folytatott Asszad szír köztársasági elnökkel és a damaszkuszi kormányfővel, Al-Ajubival. (A szíriai csapa­tok azt megelőzően indultak Libanonba. hogy a szovjet miniszterelnök Damaszkusz­ba érkezett.) Magában Libanonban a harci cselekmények hevessé­ge a hét végére alábbha- * gyott. Nyugati jelentések sze­rint jobbadán csak a szíriai közvetítést helyeslő, illetve ellenző palesztin csoportok közölt voltak összetűzések. Egyes forrásokból olyan hí­rek terjedtek el. hogy rövi­desen kerékasztal-tárgya­lások indulhatnak meg a li­banoni pártok és a palesztin csoportok részvételével. Ugyanakkor diplomáciai kez­deményezések történtek az Arab Liga értekezletének összehívására hogy ott tár­gyalják meg a libanoni vál­ságból kivezető utakat, mó­dokat. A hét végén ült össze Chi­le fővárosában. Santiagóban az Amerikai Államok Szer­vezetének külügyminiszter; értekezlete. A washingtoni diplomácia mindent elköve­tett, hogy ráerőszakolja az AÁSZ tagjaira Santiagói, mint konferenciájuk színhe­lyét. Ezzel az, USA „a ke­mény kéz politikáját” igye­kezett bizonyítani a nyugati féltekén levő szövetségesei előtt. A novemberben esedé­kes amerikai elnökválasztás előtt a washingtoni vezető körök be akarják biztosítani magukat a tekintetben, hogy monopóliumaik „védett va­dászterületén” senki se pró­báljon kiszökni az észak­amerikai tőke uralma alól. Santiagóban még egy má­sodlagos célja is volt az USA diplomáciájának: valamelyest szalonképessé tenni, némileg elfogadtatni Pinochet fasisz­ta diktatúráját. Ez nem könnyű. Közvéleményük nyo­mására egyes latin-amerikai államok kormányai az AÄSZ értekezletén sem rejtették véka alá a chilei népellenes rendszert elítélő véleményü­ket. Mexikó el sem küldte delegációját, Costa Rica és Kolumbia fenntartásokkal élt, a venezuelai külügymi­niszter pedig — Pinochet tá­bornokkal tárgyalva — hi­vatalos formában kérte Luis Corvalánnak, a Chilei Kom­munista Párt fogva tartott főtitkárának szabadon bocsá­tását! Ugyancsak a „nyugati vi­lág” stratégiai érdekeire hi­vatkoznak az amerikai veze­tők az USA és Spanyolor­szág kapcsolatainak elmélyí­tésekor. János Károly király személyében először járt spa­nyol uralkodó az Egyesült Államokban, és egyáltalán a nyugati féltekén, amelynek jelentős része századokkal ezelőtt spanyol gyarmat volt. Ma Ford elnök „mérföldkő­nek” mondja János Károly amerikai, látogatását és újra kifejezésre juttatja, hogy a jövőben egyre fontosabb sze­rep vár Spanyolországra „az atlanti közösség” életében. Ez nyílt utalás arra a lehetőség­re, hogy a madridi kormány egy szép napon csatlakozhat a NATO-hoz. A portugál külügyminisz­ter. Meló Antunes a héten Moszkvában tárgyalt. Gromi- ko külügyminiszterrel átte-- kintették a két ország kap­csolatainak alakulását és a nemzetközi helyzetet. Fogad­ta Antunest Leonyid Brezs- nyev is; ez a tény szintén jelezhette, milyen fontossá­got tulajdonítanak Moszkvá­ban a nemzetközi enyhülés elmélyítésében a szovjet— portugál viszony alakulásá­nak. I

Next

/
Thumbnails
Contents