Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

1976. június 29„ kedd ^ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A hétmilüárdos beruházáson A Tiszai Erőmű középtávú terve Az ötödik ötéves tervben várhatóan több mint 4-2 szá­zalékkal emelkedik hazánk­ban a fogyasztói villamos- energia-igény. Az iparággal szemben támasztott követel­ményeket egyrészt újabb erő­művek üzembe helyezésével, másrészről az üzemelő erő­müvek kapacitásának maxi­mális kihasználásával, illetve azok korszerűsítésével igye­keznek teljesíteni. Fontos feladat továbbá, hogy a bá- myászok által kitermelt és e célra alkalmas szenet . az utolsó tonnáig hasznosítsák erőműveink. Ily módon le­hetőség nyílik a szénhidro­gének felhasználásának opti­mális csökkentésére is. A Tiszai Erőmű Vállalat ötödik ötéves tértiében első helyen szerepel az épülő, új titíü megawattos hőerőmű ha­táridőre történő üzembe he­lyezése. A 7.1 milliárd fo­rintos nagyberuházás sikeres megvalósítása nagy feladatot ró a vállalatvezetésre. Min­denekelőtt ki keli alakítani azt a vállalati szervezetet, amely majd a leendő erő­müvet üzemelteti. Hogy mi­nél kisebb zökenökkel men­jen végbe ez a munka, idő­ben ggondoskodni kell az új erőműben foglalkoztatott mű­szaki és fizikai dolgozók fél­kész! léséről. A meglevő erőművekben és a Tiszapalkonyai Erőmű­höz tartozó telephelyeken alapjában véve elegendő munkaerő áll a vállalat ren­delkezésére. Részben már biztosították, illetve az elkö­vetkező hónapokban bizto­sítják az új erőműhöz szük­séges létszámot. A középtá­vú terv szerint — a H60 me­gawattos új erőmű elkészülte után — 1978-ban a vállalati létszám megközelíti az 1750- et. Az új munkavállalók — és a régi dolgozók egy ré­szének, akiket az új erőmű­ben foglalkoztatnak —szak­mai oktatása, átképzése már az elmúlt évben megkezdő­dött; a még hiányzó munka­erőt pedig elsősorban az érettségivel vagy szakközép­iskolai végzettséggel rendel­kező fiatalok közül biztosít­ják. Mivel Leninvárosban és környékén a munkaerő-tar­talék kimerülöben van, a vállalat megkülönböztetett figyelmet fordít az erőmüve» dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javítására, hogy elejét vegye a munka­erő-vándorlásnak. Az új és régi dolgozók részére 197(1- 1 ól körülbelül háromszáz la­kás épül Leninvárosban. A munkahelyi körülmények javítását célozzák azok a vállalati intézkedések, ame­lyeket a vállalat ötödik öt­éves tervében megfogalmaz­tak. Így például, a kazán- házban megszüntetik a por- és a gázszennyeződést; a turbinaházban zajmentes m u n ka hely éke t alakítanak ki. Ugyanakkor tovább gé­pesítik az anyagmozgatást: ebben az évben 10 darab kü­lönféle szállítóeszközzel bő­vítik a meglevő gépparkot. Nem elhanyagolható szem­pont a jövedelem alakulása sem. Különösen Leninváros­ban nem. ahol sok olyan vál­lalat működik, amelyik — adottságánál fogva — lénye­gesen jobb anyagi feltétele­ket tud dolgozóinak biztosí­tani. Ezért, a Tiszai Erőmű Vállalat — az iparágon be­lüli lehetőségek maximális kihasználásával — évenként 4—4.5 százalékos bérszínvo­nal-növekedést irányoz elő. Ezenkívül, jelentősen növelik a szociálpolitikai jellegű ki­adásokra fordítható összeget is. A Tiszai Erőmű Vállalat teljesítőképessége — az új erőmű üzembe helyezésével a tervidőszak végére eléri az 1136.6 megawattot. A válla­latnak ugyanakkor ki kell elégíteni a város és az ipari üzemek megnövekedett hő­igényét. Ezeknek a felada­toknak csak abban az eset­ben tudnak eleget tenni, ha közben a különböző beruhá­zási és fennt rlási munkákat hiánytalanul elvégzik. Nagy szerepe lesz a villamosener- gia-termelésben az anyagta- karékossági intézkedések megvalósításának és az elő­irányzott fajlagos hőfelhasz­nálás további csökkentésé­nek. L. U Karosai hoiyziotkép j- " . - ^ §2ÍIf 1^1 i jjjT^ ^pl l^‘ j>^ ^lll Járja egy mondás a Bod­rogközben, amely szerint ba­rom dolog jellemzi régóta e. vizek ölelte' tájat. Ezek a vi­szály, a dagály és az aszály. Karcsún,»a Dózsa Termelő­szövetkezetben azt mondjak, a' viszály ma már a múlté, de az aszály és dagály, a szárazság és az árvíz még ma is megkeseríti a földből élő emberek éleiét. Gazdál­kodni, erre eredményt ’ iga­zoló hozamokat elérni bi­zony, nem egyszerű feladat. Nézzük, mi jellemzi a 7600 hektár területű Karcsút, Pá­cint. Karost egyesítő gazda­ság földjeit? Sok a mély fek­vésű terület. Ez év tavaszán is körülbelül 1700 hektár te­rületet borított hosszabb-rö- videbb ideig a víz. A földek vízháztartása rossz. Egy hó­nappal a belvíz után, ha újabb csapadék nem érkezik, már kőkeményre szikkad a talaj. * A karosai termelőszövetke­zet három éve tagja a bábol­nai IKR-nék. A rendszerben 1200 hektár kukoricát, 800 hektár napraforgót, 260 hek­tár cukorrépát termesztenek. A rendszer szó hallatára ál­talában a legtöbb ember nagyszerű term és e red m é n y e - két vár. Márpedig a rend­szer által garantált kima­gasló eredmények Bábolnára és a hozzá hasonló adottságú gazdaságokra értendők. De itt Karcsún , kukoricából nem tudnak 70—80 mázsát ter­melni hektáronként. Tavaly is csak 40 mázsa volt az át­lagtermés. Igaz. voltak 60— 65 mázsát „produkáló"’ táb­lák, de a vízzel „ijesztgetett"’, mély fekvésű területeken 15 mázsás termés is akadt. Az őszi búzánál, illetve a búza termésátlagánál ez a „vegyes"’ terület ugyancsak sok galibát okozott, illetve okoz. Az őszi csapadék, a mélyebb részeken megállt, télen megfagyott, s a búza a jég alatt „megfulladt”. Az a búza, amelyik nem károso­dott, szép; a terméskilátások is biztatóak, de a sok, né­hány négyzetméteres terüle­tű kifagyások miatt — ezt tavasszal pótolni már képte­lenség és gazdaságtalan is — idén is alacsonyabb lesz az átlagtermés. Pedig azt nem lehet mondani, hogy a Dó­zsa Tsz-ben nem törődnek a közössel. Sőt... Például, öszi- búza-tábláik egy részét — 400 hektárt — még Wuxál lombtrágyával is kezelték. A többit csak azért nem. mert a helikopterre a „gazdának”, a borkombinátnak volt szük­sége. Karosán egy dologról meg­győződtem. Nem biztos, hogy a magas átlagtermés gazda­ságos. Ureczky András, nö­vényvédő szakmérnök és Tóth István pártvezetőségi tag. szervező titkár beszélge­tésünk során elmondták, hogy a ráfordítások és az eredmények összevetésében kell nézni, vizsgálni, tervezni a következő év feladatait. A cél az, hogy a gazdálkodás rentábilis legyen. Lehet, hogy Karcsún is el tudnának érni 60—70 mázsás kukorica-át­lagtermést hektáronként, de olyan költségráfordítással, hogy az egységnyi termésre eső önköltség a mainál sok­kal kedvezőtlenebbül alakul­na. Magyarul: a termésátla­gok önmagukban keveset mondanak. Tervezésnél, az adottságok és a gazdaságos­ság figyelembevételével reá­lis eredmények elérése a cél. Aminek ma még legfőbb meghatározója ez a vidék: az összes adottságaival, az aszállyal, az ár- és belvizek­kel. a rossz vizháztarlású ta­lajaival. Karcsún azt mondták, ná­luk a viszály már megszűnt, de a dagállyal és aszállyal még most. is minden eszten­dőben. megküzd az ember. (ha) Siker azLKM-lsei ötszáz tonnával túlteljesí­tették a napi kiszállítási ter­vei a diósgyőri vasgyárban. A tervezett 3201 tonna he­lyeit, 3703 tonna termék hagyta el a gyárat, ebből exportra 2007 tonna került, A szervezett munka eredmé­nyeként az anyagrakodásnál 792 óra megtakarítást értek el a vasúti kócsik tartózkodási idejének a csökkentésével. Lisztemat A MÉM Növényvédelmi Központ előrejelzése szerint országszerte súlyosbodik az almafák liszt harmat-fertö- zöttsége. Az időjárás nagyon kedvező a kórokozó terjedé­séhez. A védekezés azért is nagyon fontos, mert az ai- mafalisztharmat a következő időszakban a gyümölcsökön jelentős, perzseléshez ha­sonló károsodást okozhat, s ez a — döntően exportra termelt — jonatán fajtá­nál minőségromláshoz vezet. A betegség által leginkább veszélyeztetett, igen fogé­kony fajták még az Arany parmen, az Ananász ranett, a Téli fehér kálvil és a London pepin. A hatásos ké­szítmények közül védekezés­re a Karathane LC, a Kolo­sul, a Thiovit S és a Chi- noin-Fundazol 50 WP szere­ket. ajánlják védekezésre a szakemberek. Nagykalapáccsal végzik a kőtőrést a meszesi mészkőbányá­ban GONDOLATBAN még naponként visszajár a ne- mesacélkovácsmű üllőihez, a megszokott kovácsoló „hangszerekhez” a pörö­lyökhöz. Hajnalonként ha felébred, szíve dobbanásá­val együtt érzi a kalapá­csok ritmusos hangját. — Mintha tegnap lett volna, hogy feljöttem Mis­kolcra, és beálltam a diós­győri-vasgyár kapujába a hosszan kígyózó sor mögé munkát vállalni. Ennek már 33 éve — mondja Nagy Sándor, az LKM. nemes­acél kovácsmű üzemének kóvúcsm estere. Olusziiszkán született, majd Göncön kitanulta a kovácsszakmát. Innen Di­ósgyőrbe jött. ahol a nyug­díjazásig kitartott. Kezdet­ben idegenkedve fogadták a fiatal, magas, izmos fiút az idősebb mesterek. Ad­dig nem is vezették be a diósgyőri acélkovácsolás szakmai fortélyaiba amíg nem bizonyította a munká­hoz való ragaszkodását. — Egy napon megnyílt a lehetőség — a bizonyításra. Amikor kezembe adták a fogókat, ha jobban tudóm mint ők. akkor mutassam meg. Addig mestereim a tárcsákat négyszögletes acéltömbből alakították ki, levágva a négy sarkát. Ügy gondoltam, gazdaságosabb, ha kevesebb anyagból göm­bölyítjük a tárcsákat, mi­vel így nem keletkezik hulladékanyag. Amikor ezt megmutattam, etlöl kezd­ve pártfogásukba vetlek és tanítottak. Mestereim nyug­díjba menetele után cso­portvezetőnek választollak. — A munkában mindig szigorú voltam, szerettem a rendet, a pontosságot nemcsak a gyárban, ha­nem a gyáron kívül is. So­hasem voltam kocsmáján") ember, bár a féldecimet én is megittam mindennap. Azt azonban nem enged­tem. hogy a kezem alatt dolgozó emberek közül bár­ki is elkocsmázza a fizelé- jsét. Amennyiben nem ment másképp. akkor magam vittem haza a fizetésüket. ÉDESAPJA szavát, aki azt mondta: „A kalapácsot fiam. ki ne add a kezed­ből soha. akkor rendes em­ber maradsz”, mindvégig betartotta, hiába lett volna alkalma otthagynia a ne­héz fizikai munkát, nem Vélt meg tőle. 1946-tól ing­ja a szakszervezetnek és a termelési bizottságnak. Azóta sok utódot nevelt ki. Azt tartja: az életben oko­san kell gondolkodni, az­tán cselekedni. Így bárhol van is az ember, mindenütt megél, és becsülni fogják. — A kovácsszakmában az- a. csodálatos, hogy az ember talál egy patkót az úton, a kemencébe leszi, lelizzítja és utána azt for­mál belőle, amit akar. A legkisebb szegtől. a több tonnás tengelyig tudunk változatosat alkotni. Min­dig szereltem az érdekes munkát, az újat, amihez még szoknom kellett. Ezért is lelkesedtem annyira egy- egy próbakovácsolásnál. Az acél formálása közben, aho­gyan fokozatosan hűlt ki kezem alatt az anyag, úgy fedeztem fel benne az új tulajdonságokat. A több mint három év­tized alalt az acélféleségek legkülönfélébb fajtáit is­merte meg, a gyengén öt­vözött rideg acéloktól kezd­ve az erősen ötvözött, jól formálható új autómat acélig. A próbakovácsolás mesterének is nevezik a gyárban, mert legalább 30 —40 alkalommal végzett ilyen munkát. — Amikor nyugdíjba mentem, vagy két hónapig mindig olyan érzésem volt, mintha tartoznék valaki­nek. Nem tudtam nyugod­tan pihenni, pedig két. hét­re üdülni is elmentem a vállalat, üdülőjébe. Azután úgy tűnt. mintha a nyug­díjazás formai dolog lett lett volna, mert a munka­társaim azóta is gyakran felkeresnek és behívnak r. gyárba. Az egyik este is éjfélkor jöttem haza. mert szóltak: jó lenne, ha segí­tenék. A feleségem még haragudott is. mert nem tudta, hol vagyok olyan so­káig. — NEMEZ szívvel vál­tam inog a gyártól, amitől soha nem akarok véglege­sen elbúcsúzni ... Nagy Éva Az utolsó csavarhúzás A termelőszövetkezet neve: Kemény. Hercegkút é.s Mak- kosliotyka közös gazdasága. Itt a hegyek között is, mint a megyében mindenhol, a nyár­ra készülnek. A legnagyobb munkára, az aratásra. Ezért hallatszik a műhelyből kala­pácsok. s esztergák, egymást zavaró puffanása, sívílása. Ezért sürgölődnek a kombáj­nok között a szerelők, hiszen közel a gépszemle. Ezért talál­juk ott Eeitncr Ferenc kom- bájnvezetöt Is. A gépet, „jó öreg"’ SZK— 4-esnek becezi. A második az udvaron -álló kombájnok sorában. Olyan mint 10 év­vel ezelőtti társai, szögle­tes a formája, kopottas a színe, feszített ékszíjainak, csigáinak, láncainak, szem­mel alig követhetők, bunyó-' lultak a vonalai. A „jó öreg” SZK—4-es csak négyéves, de elődei nagyon rég szol­gálják már a magyar mező­gazdaságot. Manapság újak, jobb típusok jönnek, zöldre, sárgára festett, monlsrumok — Claas Dominátor, John Deer, Ni ve, Colos —, de mégis évről évre az öreg SZK—4-es is kivonul a ha­tárba. Itt a hegyek között az erdőalji meredélyek hepe­hupáin még jobban dolgo­zik, mint hatalmas teljesit- ménvű utódai. @ Kezében a villáskulccsal félig a gépbe hajol. Körü­lötte, ^ iába előtt eldobált, kopott, törött alkatrészek. „Eddig ennyi maradt ki.” Nagyot nyögve húz a csa­varon. .. Két héttel ezelőtt darabokra szedve minden tartozék a földön hevert szerte széjjel. Csak a csu­pasz váz maradt meg, de a figyelő szemek azt is vizs­gálták. rejtett repedésekei kerestek. Napokig dolgoztak, míg minden a helyére ke­rült, A gép emberhez ha­sonlít. Minden szerve meg­van. de szét lehet szedni, é.s kijavítva újból összerakni. Elsőként a legfontosabb, -a „szív”, a motor, utána a „gyomor” kerül sorra, a cséplődob, majd a „fogak”, a „száj" és a „torok".' azaz a kasza, a motolla es a csigái;. Végül a „lábak", a tengelyek és a kerekek. A „vér” a 136 helyre benyomott, csapágya­kat óvó zsír. Az utolsó esa- varhüzást a görcsbe mereve­dett ujjak lazítása követi. A gép szemlére kész. A kezét nézem. A pólu­sokban, láncokban már szin­te kimoshatatlanul beivódott fáradt oiaj nyomát. Hegek, sebek, a lecsúszott, síkos kulcs fémbe ütköző, bőrt roncsoló lendületét. A gépet járja körül, talán emlékeket gyűjtve. Igen, ez a kétcen- tis vasék. A múlt év nyarán a rázkódástól valahol kiesett. A gép állt, s hiába járta kö­rül fürkésző tekintettel, nem találta a hibát A vas­ék az apró kis kétcentis va­lami jelentette az összetar­tó erőt, nélküle „meddőn”, mozogtak, súrlódlak az ék­szíjak, a csigák és csatto­gott a kasza, a gép állt. Az arpalábla közepén ... Most is azt aratják majd elsőnek. Akkor majd ott all fent oiaj foltos atlétatrikójá­ban a kombájn fülledt, iz- zadtságcseppeket sajtoló fül­kéjében, a levegőben kavar­gó por, toklász és pelyvale­velek között, amelyek szúr­nak. csípnek, viszketést, gyulladást okoznak. De a kombájnos előre figyel a dűlő kalászra, fülével a mo­tor zajára, kezével a vágó­asztalt emelve, süllyesztve... Aratáskor hajnali négykor kel. Amíg elszáll a harmat, a gépet javítja. Megmeri az Üzemanyagot, megnézi a csapágyakat. Délig dolgozik, akkor jön a gyerek, hozza az egedet. Az állangyosodott kanna vizével — hiába volt a bokor alatt —,v kimossa a száját, majd nyel egy na­gyot. A colat, amit a tsz ad, nem szereti. Alig félóra az ebédszünet, a gép addig ott hül, vagy a nap tüzében me­legszik a tábla szélén. Al­konyaikor leszáll a pára. a kombájnok a tábla végére érnek. Csak a szúrós tarló rövid szalmája meredezik utánuk. Kocsi viszi haza őket a vacsorához, a mos­dáshoz. .. A létra "fokát sem nézi, inkább érzi, amikor föllépeget a fülkéhez. A motort indítja, figyeli hang­ját. A kormány alatt meg­húzza a fémkart. gázt ad. a vágóasztal lassan emelkedni kezd. az ékszíjak surrognak, a láncok csörömpölnek, a kasza csattog. Az emberek :tz udvaron a ...ió öreg” SZK-t nézik az új kombá.i* nők között. Tekintetükben ott látom a kaszára dűlő gabonái... Kármán István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents