Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

1976. Június 3., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 t

I borsodi szénbáoyószok helyzetérdi

Nyilatkozik Simon Antal, a BŐSZ főtitkára

A közelmúltban megyénkben tartotta kihelyezett, nyilvános ülését a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége. A Királdon megtartott tanácskozásra meghívták a Borsodi Szénbányák Vállalat gazdasági, politikai vezetőit és a szocialista bri- Kádvezetöket is. Az elnökségi ülés napirendjén a következő téma szerepelt: „Az MSZMP Központi Bizottságának a munkásosztály társadalmi szerepe fejlesztéséről, helyzetének további javításáról, valamint a közművelődés helyzetéről és fejlesztéséről hozott határozatok megvalósításának Borsod megyei tapasztalatai.” Az elnökség meghallgatta, megvitatta és elfogadta a vállalat igazgatójának és szakszervezeti bizottságának jelentését. A Királdon megtartott tanácskozás után ezzel ltapcsolal- ' ban Simon Antal, a BDSZ főtitkára a következő nyilatkozatot adta lapunk munkatársának :

— Kétnapos itt tartózkodásunk alatt közel 25 ezer borsodi szénbányász helyzetét vizsgálta meg elnökségünk a hétköznapok gyakorlatában, hiszen minden bányaüzembe ellátogattunk, találkoztunk szakszervezeti aktivistákkal, szocialista brigádvezetőkkel, és bányajárásokon vettünk részt. Elnökségünk jól tudja, hogy a felszabadulás utón a borsodi szénbányászkodás milyen alacsony színvonalról indult, el, és hoev az utóbbi, közel 10 esztendőben a dinamikus fejlődés következményeként milyen nagyszerű nagyüzemi bányászkodást alakítottak ki. Ennek köszönhető, hogv a vállalat az elmúlt esztendőkben országra szóló, kiváló eredményeket produkált. A gazdasági eredmények mögött azonban mindig emberek vannak. A borsodi bányászkodósnak most mi ezt az emberi oldalát vizsgáltuk meg. Meghallottuk a vállalat illetékes vezetőinek az MSZMP KB szóban forgó határozatának és elnökségünknek ezzel kapcsolatos irányelvei megvalósításáról szóló jelentését. Ebből kitűnt, hogy a borsodi bányászok döntő többsége egyértelműen

I......... ................

.

,

.. .

Simon Antal

támogatja a párt politiájál, ami jól tükröződik a bányászok termelő munkájában és társadalmi akiivitásában is. Örömmel nyugtáztuk, hogy a vállalat személyi állománya, az átélt bizonytalanság ellenére is, stabilizálódott. Meggyőződhettünk róla, hogy a borsodi szénbányászok élet- körülményei nagymértékben javultak. Ennek egyik következménye az is, hogy napjainkban rohamosan nő a bányászok igénye a társadalomtudományi, az általános müveltségbeli és a technikai ismeretek iránt.

— A jelentésből azt is megtudhattuk, hogv a vállalat nemcsak kultúrintézményei, hanem sportlétesítményei számára is nagyobb összeget fordít az utóbbi években. Borsodban is nagy mértékben javultak a bányászok szociális körülményei. Egészségügyi ellátásuk, pihenésük érdekében az utóbbi időszakban lubb fontos intézkedés született, s van megvalósulóban. Itt-tartózkodásunk alatt, tanulmányoztuk a vállalatnál levő szocialista munkaversenyt, a szocialista brigád- mozgalmat, így leszögezhetjük, hogy a szocialista kollektívák a borsodi bányászkodás minden területén élen járnak. Fontos megállapításunk, hogy az üzemi demokrácia « vállalatnál komoly mértékben í. lödölt. a munkások es a vezetők kapcsolo- ta erősödött.

— Az említett határozat macacMiktalan megvalósítását tekintve tehát, a Borsodi Szénbányák Vállalat jó ódon jtir, de ezt a tevékenységet meg kell gyorsítani; számos feladatot meg kell oldaná. Szakszervezetünk ilyen értelemben is a bányászok szolgálatában áll. Továbib kell fejlesztenünk, javítanunk, finomítanunk a bérpolitikát, hogy megfelelően kifejezésre jusson a szakma: nehézségi- és veszélyességi foka. JavítamThk kell a ibányászok lakáshelyzetéi, ntiagasabb színvonalú lakáskultúrát keli kialakítanunk, különösen a régi bányásztelepüléseken. Ezt szol- gátja többek között a kormány határozata a tízezer bárryászlakás építéséről, amelyből 1051 Borsodnak jut. Gondot kell fordítani a bányász-utánpótlásra, hiszen a váülalfel; munkás átlagéletkora 38,1, ebből a vájár, szakmunkások átlagos életkora 41,1 év. Elő kell segítenünk a vájártanuló-képzést. nemcssak mennyiségileg, hanem az új technikai követelményeiknek megfelelően, minőségileg is. Figyelmet kell fordítani továbbra is a nehéz fizikai munkafolyamatok gépesítésére, a munka kultúrájának, és a munka biztonságának a fejlesztésére. Bővíteni kell az üzemegészségügyi hálózatot, és az illetékes tanácsi szervekkel együttműködve javítani kell a kórházak, illetve a rendelőintézetek gyógyító- tevékenységét:.

— Csak a legfontosabb teendőinkre tértem ki. összegezve: megállapíthatjuk,

hogy a KB határozat, illetve elnökségünk ezzel kapcsolatos irányelvei megvalósulóban vannak a borsodi szénmedencében is. Ezt mutatják az eredmények, a pozitívumok. Teendőnk azonban bőven van. Fő törekvésünk a jövőben az. hogy e fontos határozat maradéktalanul megvalósuljon — fejezte be nyilatkozatát a BDSZ főtitkára.

Oravcc János

Az LKM öntőcsarnoka

Fotó: Szabados György

íz El a H-!i

A Magyar Kémikusok Egyesületének Borsod megyei csoportja figyelmet érdemlő kezdeményezéssel elhatározta; rendszeres időközökben a Borsod megyei vegyipari vállalatok vezetői ellátogatnak egymáshoz és a tv-ből ismert Fórum-jellegű rendezvény keretében mutatják be egymásnak vállalataikat.

Az\elsö ilyen jellegű ösz- szejövetel nemrégiben a BVK-ban volt, ahol a már évek óta szokásos szombati progresso keretében a Északmagyarországi Vegyiművek „csapata” mutatta be vállalatát. Szilágyi Gyula műszaki igazgatóhelyettes, - Dudás József tervezési főosztályvezető, Nagy István üzemvezető, Tóth András laborvezető, és Tassi László iparjogvédelmi irodavezető ismertették az ÉMV történetét, gyártmányai!. fejlesztési tövé-» kenységét, munkaügyi helyzetét, termelési adatait, szabadalmi és újítási eredményeit és válaszoltak az előre írásban, illetve a helyszínen szóban feltett több, mint 40 kérdésre.

A rendezvény rendkívül hasznos volt, a nagyszámú hallgatóság alapos, részletes ismeretet kapott a lesi vér- vállalat. életéről, törekvéseiről, eredményeiről. A ,,re- vans"-ra ősszel kerül sor, amikor hasonló jellegű rendezvényen a BVK mutatkozik be az ÉMV-nek.

Tervek, feladatok MáEyiban

Nemcsak Miskolcról, de a megye legtávolabbi helyeiről is szívesen keresik fel — különösen hétvégeken .— a Má- lyi-tavat, amelynek környezete mindenki számára pihenést, felüdülést jelent. Szezonban sok a külföldi vendég is, akik hazatérve elviszik a hírét, élményét ennek a kis tónak. Egyáltalán nem lehet közömbös tehát, hogy a hazai és külhoni vendég, egyáltalán azok, akik ide jönnek pihenni, miként töltik szabad idejüket, milyen tapasztalatokkal távoznak.

A Mályi-tavi üdülőterület megérdemli a figyelmet, a gondoskodást, hogy azok a törekvések, amelyek a kulturált pihenés és szórakozás feltételei is egyben, megvalósuljanak. E tekintetben az illetékes megyei, állami, társadalmi és tömegszervezetek mellett igen sokat tesz a tóért a helyi tanács és az Észak-magyarországi Intézőbizottság Mályi-tavi albizottsága.

A tö körül kialakult üdülőterületen, a több mint 300 telektulajdonos között is vannak sokam, akik jól tudják: az évekkel ezelőtti „őskori állapotok” hogyan' változtak meg — kedvezően. Az átfutó, ideiglenesen érkező vendég ellátásáról is igyekeznek gondoskodni, a szükséges kényelmet biztosítani. Az

étteremben és a strand bejáratánál levő íűszerboltban udvariasan és szeretettel fogadják a vendéget, arra törekedve, hogy semmiben sem legyen hiány. A rendelkezésre álló lehetőségekhez képest színvonalas az ellátás, kulturált a kiszolgálás. S még inkább azzá válik majd, ha felépül — n község fejlesztési terveihez is igazodó — 50 négyzetméter alapterületű füszerbolt, ha megoldódnak azok a problémák, amelyek — más vonatkozásban — szintén az üdülő, pihenő dolgozókról való gondoskodást jelentik.

Mindenekelőtt a közlekedésről és a közbiztonságról van szó. Jó hír, hogy a Volán az eddigieknél nagyobb figyelmet fordít erre az üdülőterületre. Sűrítette a tavat is érintő járatokat, s tervezik, hogy a végállomást álteszik a honvédségi üdülőhöz, ami mindenképpen helyénvaló lenne. Kifogásolható viszont, hogy az új menetrend szerint megszüntet- tek egy-két járatot, ami a kora reggeli órákban indult a tóról. Nem ártana az sem, ha a Búza téri állomáson jobban figyelnének — fűképp szombaton és vasárnap az utasforgalomra (oda és vissza egyaránt) és rugalmasabban intézkednének, ha arra szükség van, Ennek jegyében a tülekedés elkerülésére például azt is közölnék a hangosbemondóval, hogy a nagy forgalomra való tekintettel nem egy, hanem két kocsit indítanak. De mert ezt „elfelejtik” az utasok tudomására hozni, az egyik jármű igen gyakran félig telten indul el. Az is az észszerű eljáráshoz tartoznék, hogy a jegykezelésnél — ha tömve a járat — a kalauz ne legyen rest felállni és úgy kérni a viteldíjat. Mert az ülőkalauzi rendszer kényelmes ugyan a jegykezelőnek. de igen gyakran sok bosszúsággal járó tortúra az utasnak.

Ami még ennél is lényegesebb és fontosabb; nem ártana, ha szigorúan szabályoznák az üdülőterületen való közlekedés rendjét, mert szezonban es csúcsforgalomban szinte életveszélyes a tó mellett húzódó főúton a gyalogos számára útnak indulni a nagy sebességgel rohangáló autók,'de mindenekelőtt a motorosok miatt. A szigorúbb ellenőrzés, ha szükséges akkor a fclelösségrevo- nás, bizonyára hathatós eredménnyel járna.

Eredménnyel járna az is, ha sűrűbben — s mondjuk ki —, az eddigieknél sokkal szigorúbban lépnének fel a randalírozó, közbotrányt okozó, huligánkodó, a szocialista együttélés szabályait durván megsértő csoportok vagy

személyek ellen, ha a felelősségre vonás még hatékonyabb lenne. "Ehhez a helyi tanács önmagában véve — érthetően — kevés. Az igazi és hatékony segítség az lenne, ha a rendőrség rendszeres járőrszolgálata mindig jelen lenne az üdülőtelepen, ami bizonyára megoldható, s indokolt igény.

Természetesen, mindent csak a hivatalos szervektől és intézményektől várni nem lehet, nem szabad. Az üdülőterület rendje azokon is múlik, akik igénybe veszik a tó nyújtotta lehetőségeket. Megengedhetetlen ugyanis, hogy szeméthegyek tornyosuljanak a közterületeken, mert a telektulajdonosok és mások (tisztelet a kivételnek!) nem az erre szolgáló tárolóba teszik a hulladékot, hanem mellé. Hogy egyesek a kocsit a tó vizében mossák, hogy u közterületek értekeit „csákisíalmájaként” kezelik, egyszóval, hogy megsértik a közvagyont. A közvagyont, amely évről évre több, nagyobb a Mályi-tónál is. Éppen ma alakul meg a községben a vizmütársulat, amely a község és a tó terüld cnek közművesítését, vízellátását lesz hivatva gondjaiba venni.

T. F.

A „Hernád” szakcsoport tervei

Előnevelt csirke tizezerszámra

A megye több részében, így elsősorban Ózd, Bódva- szilas, Szendrö és Edelény környékén találkoztam a Halmaj és Vidéke Afészpal- ronálla „Hernád” baromfitenyésztő szakcsoport jó hírével. A fogyasztási szövetkezetekben jó kezdeményezésüket, „árucikküket” dicsérték. jó néhány portán pedig a több tucatnyi, gyönyörű húshibridcsirkével dicsekvő háziasszonyok hálálkodtak, hogy mekkora gondot vetlek le a vállukról. Mármint azzal, hogy nem kellett naposcsibével bajlódniuk, mert a Hernád-szakcsoport 3—4 hetes, 32—40 dekás, előnevelt csirkét szállított a területükre.

Mert volt kezdetben a kotlós alól kikelt kiscsibe, aztán jött a keltetőállomások „gyártotta”, dobozból árusított naposcsibe s mostanában a háztáji baromfi- tarlók a még „korszerűbbet” keresik; az előnevelt csirkét, igaz, ez drágább, mégis ez a kifizetődőbb, mert ezt már nem kell dédelgetni, babusgatni, melengetni, széltől, de még a darázstól is óvni. Ez már szinte minden elhullás nélkül, kevés gondozást igényelve is felnő, azaz eléri a „ránlani- való” kort, vagy ha nem hús-, hanem tojóhibrid, akkor hasznos tyúkocskává fejlődik.

Vanyó János szakoktató, a Hernád-szakcsoport elnöke mindezt persze sokkal szakszerűbben magyarázza. A lényeg azonban az, hogy húsz, harminc, vagy éppenséggel száz darab naposcsibét 3—4 hetes korig a legnehezebb felnevelni. Sok portán ezért is kevés a baromfi.

De ott, ahol „nagyban” és természetesen felkészülten, azaz szakszerűen végzik ezt az előnevelést, alig van némi elhullás. A hozzáértő szakcsoport biztosítja az egészségügyi feltételeket, a csibék számára elengedhetetlenül szükséges állandó 28—32 fokos hőmérsékletet és a kis. pihés jószágok igényelte többi előfeltételt. „Kicsiben”, ötven-száz csirkénél ezeket nehéz, vagy legalábbis költségesebb biztosítani, de két- háromezres állománynál már kifizetődő, érdemes.

Ezért specializálta magát csirke-előnevelésre, erre az újfajta háztáji „termelési ágra” a szakcsoport 18 tagja. A céljuk segíteni a többi háztájit, természetesen úgy, hogy abból haszon, mellékes kereset szármázzon a saját

U 'i /1 q i i n •>Íz íc

Az elmúlt evben kezdték. Az előnevelt csirke iránti kereslet akkor még nem volt túlságosan nagy, de 8U ezer darabot már sikerült értékesíteniük. Az idei tervük százezer csirke előnevelése volt, ám júniusig már 110 ezer „előneveltet” értékesítettek. További húszezret még ígérnek. Űk maguk sem számítottak rá, hogy ennyire kapósak lesznek az „óvódat végzett” csirkék.

— Nevelnénk, árusítanánk többet is — magyarázza az elnök —, de sajnos nem jutunk hozzá naposcsibéhez. Június 22-én fogadnánk még vagy húszezer darabot, de egyelőre még ígéret sincs, nemhogy naposcsibe.

Kiderül az is, hogy a megyében levő keltetöállomá- sokra — kivéve az olaszlisz- kait, ahonnan hatezer csibét kaptak — eddig nem igen számíthattak. Az ország különböző részeiből szerezték be, szedték össze, sokszor kínkeservesen, néhány ezrével a szükséges naposcsibéket. Dunavecséről, Bajáról, a budapesti Sasadi Tsz-ből, s ki tudja még, hány helyről szállították, kocsikáztat- lák legtöbbször ők maguk az „alapanyagot".

Pedig helyi összefogással is lehetne a csibe-gondon segíteni.

— Igen — jegyzi meg az elnök —, ha mindenkinek olyan szívügye lenne a Segítés, mint a halmaji áfész vezetőinek, vagy a gabonaforgalminak, ahonnan mindig pontosan szállítják a jó minőségű tápot.

Hogy milyen összefogásra, a 18 „családos” háztáji kollektívát, s rajtuk keresztül több ezer más háztáji gazda-" ságot segítő „koordinálásra” lenne szükség — annak lényege röviden a következő:

A megye áfészei szerződjék le a halmaji áfésszel a jövő évi előnevelt baromfiszükségletet, Ha mondjuk, 200 ezernyi „óvodás” csirkére lesz szükség, akkor valamelyik környező, törzsállománnyal rendelkező „tojás- termelő” biztosíthatná a szükséges, csaknem negyed- milliónyi tenyészlojásl, s a közeli (nem pedig az ország másik csücskében levő) kcl- tclőállomás, négy-öl részletben kikeltethetné a csibékét.

Ugye egészen egyszerűnek tűnik? És bizonyára az is lenne, ha minden illetékes komolyan venné a háztáji termelést segítő ..koordinálást”.

Hogy megvan a jószándék? Hát akkor tessék hozzálátni...!

(p. s.)