Észak-Magyarország, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
T976. jani us 20., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 gr Tanulságos tapasztalatok Munkahelyi légkör... Mennyi minden belefér ebbe , a szóba. Munkatársak egymás közölli kapcsolata, ve- i zetök cs beosztottak viszonya, a munkahelyi körűje- j zet, egyszóval mindaz, ami a dolgozók hangulatát, i közérzetét cs ezen keresztül termelési, illetve munka- 1 helyi aktivitását befolyásolja. A megyében a produktiv és a nem termelő szférában sok jó, de néhány ' elriasztó példával is találkozhatunk. A SZERENCSI Csokoládégyár diósgyőri gyáregységében 1074-ben 04 szocialista brigád dolgozott. Ezek között 17 háromszoros aranykoszorús brigád tevékenykedett. A szocialista brigádok tagjainak száma megközelíti a gyár összlétszámá- nak 50 százalékát. Az elmúlt évi eredményes tevékenység jutalmaként a jól dolgozó brigádoknak újabb megérdemelt és megtisztelő kitüntetést „javasolt” a pártvezetöség tagjaiból, a KISZ-titkárból, a szakszervezeti titkárból, főművezetőből, gazdasági vezetőből és az osztályonkénti művezetőkből álló bizottság. A január 29-én megtartott munkásgyűlés a címek odaítélését — az ezzel járó erkölcsi és anyagi elismerést egyaránt — egyhangúlag elfogadta. Ami még a kívülállónak is érthető, mert az itt dolgozó brigádok nagyon sokat tesznek a hármas jelszó jegyében. A termelési feladatok teljesítésén túl patronálják a gyermekváros lakóit, foglalkoznak a szellemileg fogyatékos gyermekekkel, ünnepségeket, tea- délutánokat rendeznek és még sorolhatnánk tovább tevékenységük eredményeit. Az országban is talán egyedülálló kezdeményezés a brigádsarok létesítése, amelyen minden brigád negyedéves munkájának értékelése, s mellette fényképük megtalálható. Olyan értékelés ez, amelyet a brigádok önmaguk készítenek — valamiféle ön- íényképezés — és amelynek objektivitását a munkájukat jól ismerő művezetők véleményezik. Nem lehet tehát csodálkozni azon az elkeseredésen, amit akkor éreztek a dolgozók, amikor megtudták, a március 21-én rendelkezésre átló jutalomösszeg május 27- re közel felére olvadt. A vállalat vezetősége ugyanis úgy döntött, hogy a kitüntetéssel együttjáró anyagi jutáimat az 500—300, illetve 200 forintokat nem mindén brigádnak adja ki. Azok, akik arany és ezüst fokozatot értek el, csak az erről szóló oklevelet kapták meg. A mérleg két oldalán tehát eltérő „súlyok” vannak. Egyik oldalon a dolgozók helytállása, kommunista műszakok teljesítése, túlórái, a másik oldalon pedig a be nem váltott „ígéret”. A munkásoknak, a szocialista brigádtagoknak feltételezhetően nem is ez a néhány száz forint hiányzik, hanem inkább a vezetőkbe vetett bizalom megingása esik rosszul. ÉS ENNEK KAROS következményei máris érezhetőek. Három szocialista brigád kilépni készül a brigádmozgalomból. 01jranok is vannak, akik az értékelőlapot már el sem fogadták, mondván: dolgoznak ők anélkül is. kár az időt ennek kitöltésére pazarolni. Akadnak azután szép számmal, akik más vállalatokra hivatkoznak, hogy azoknál amit ígérnek a vezetők, azt teljesítik is. Ez az intézkedés úgy túli He — bármi is indokolta — mindenképpen elhibázott volt, hiszen azon kívül, hogy elrontotta a dolgozók és a vezetők közötti jó viszonyt, a gyümölcsöző légkört, a szocialista brigádmozgalom bizonyos leértékelését is eredményezte. Pedig mindenütt. így ebben a gyárban is érvényes, hogy a termelésben elsősorban a szocialista brigádokra lehet és kell számítani, támaszkodni. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségek, a vezetők és beosztottak közötti bizalom es cselekvési egység hiánya sok helyen előfordulhat. Termelőegységeknél és intézményeknél egyaránt. ■ Ott. ahol közvetlen értékeket állítanak elő, és ott is, ahol „csupán” az emberről gondoskodnak valamilyen formában A munkahelyi légkör megmér- gezödése, káros hatasa végül a termelési produktumban, vagy az. embeiekkel való törődés és bánásmód mikéntjében mutatkozhat meg. Hasonló forrásból származó jelenséggel találkozhattunk az egészségügy területén is. A konfliktus — bár nem súlyos — mégis élő, létező. A mérleg egyik oldalán iu is a többletmunka van, de ezt sem munkabér, sem szabadság nem ellensúlyozza. Látszólag egyszerű a probléma megoldása, de a sokféle, egymással néha ütköző tájékoztatás miatt sokaknak bonyolultnak tűnhet. Azért egyszerű, mert rendelet szabályozza, hogy a körzeti orvosoknak helyettesítés esetén munkabér, jár. A hétköznapokért csakúgy, mint a bedolgozott szabad szombatokért. Ezt a rendelelel ismeri a miskolci városi főorvos, az egészségügyi megyebizolt- ság titkára, a rendelőintézeti igazgató főorvos és az érintett körzeti orvosok jó része is. A megvalósulása — jelen esetben: a helyettesítési díj kifizetése, vagy szabadsággal való megváltása — mégis elmarad. Hogy miért, ennek kutatása nem a mi feladatunk ]v> eléggé sokat elárul u feltételezett okról az a. bizonytalanság, ami a rendelet ismeretében megm u tatkozott. A megkérdezett orvosok egy- része úgy emlékezett, hogy a helyettesítési díjat egv ősz- szegben, tizenharmadik havi fizetésként fizetik ki. Volt olyan is. aki negyedéves ösz- szcgyűjlésre és számfejtésre számított. Egyben azonban a megkeresett 12—14 körzeti orvos véleménye megegyezett: ezideig ezen a címen egyetlen fillért sem vettek fel. A 111. kerületi rendelőintézet igazgató főorvosának más a véleménye. Szerinte minden orvos, aki 6-áig megküldi a helyettesítésről szóló kimutatást, az érte .táró díjat is megkapja. Ezt azonban valószínűleg az orvosok nem veszik észre fizetéskor. Valóban, egynapi munkabér — hisz ennyit tenne ki havonta a helyettesítési díj átlagban — nem túl jelentős. Mégis alig hihető, hogy elkerülné az érdekeltek figyelmét, hiszen a fizetési szalagon mindenképpen szerepelnie kellene. Mintahogy az 1. kerületben, ahol — ugyanolyan orvosok dolgoznak, mint a III. kerületben — szerepel is, vagy az érintett orvosok szabadnapként kapják meg a többletmunka ellentételét. Érdemes lenne — ha mégoly bonyolult is — a Vonatkozó rendeletet, utasításokat, egységesen értelmezni és egységes szemlélettel hasonló munkahelyi légkört teiemte- ni. Hiszen itt is, talán nem is arról az egy napról van szó, nem is az érte járó bérről, hanem inkább a. szocialista bérezés elvének megvalósulásáról: munkabér, olvasztártól tanárig, a csokoládégyári dolgozótól az orvosig mindenkinek a végzett munkája alapján jár. És ez is hozzá tartozik a jó munkahelyi közérzethez. CSAKÚGY, mint sok más egyéb: kényelmes munkahely, jó világítás, tiszta levegő, üzemorvosi, bölcsődei ellátás stb. Amelyekre a megyében található oly sok pozitív példát hozhatnánk fel. De elég csak az Ózdi Kohászati Üzemekre és a Borsodi Vegyikombinátra utalni. Mindkét helyen a felesleges utánjárások, munkaidő-veszteség kiküszöbölésére azt tervezik, hogy — többek közölt — automata büféket szerelnek fel. Csak azért. hogy a dolgozókat még a reggeli, vagy tízórai vásárlás „gondjaitól” — a szaladgálástól is megkíméljék. Ez a figyelem — azon túl, hogy a termelésben közvetlenül érezteti hatásút — a dolgozóknak is jól esik. segíti az alkotóbb légkör kibontakozását. Buchcrt Miklós Ózdi képeslap Fotó: Mizerák István kétbetűs rövidítés — a DH — hozzávetőleg fél évtizede vált ismertté. Dolgozz Hibátlanul! — togalmazódott meg a felhívás, s talán a korábbi jelmondatokra emlékeztető, bizalmasan tegező hangnem okozta, hogy e munka- rendszer lényegét sokan jó ideig félreértették. Munkarendszert írtunk — és nem mozgalmat, ily módon is utalva az első félreértésre. A DH ugyanis korántsem olyan kapányfeladat, amely akkor is teljesíthető, ha mindenki csupán egy kicsivel jobban, valamelyest figyelmesebben, kevesebb selejtet gyártva dolgozik. Valójában tudományosan megalapozott munkarendszerről van szó, amely, felöleli az iró nyitást, a szervezést — de természetesen a gépek mellett serénykedők munkáját is. Aligha véletlen, hogy mostanában a H-betűnek sok helyütt új értelmezést adnak: Dolgozz Hatékonyabban! Hiszen a selejt a hibák sorában csupán egy tétel, ám a hatékonyabb munka nagyobb követelményt jelent. Amikor a tégla még nyers, csukaszürke a színe. Felülete tompán fénylik és megköveteli: úgy bánjanak vele, mint a hintés tojással. Ahogy a prés alól kibuggyanó, szabályos alakra formált agyagoszlopot. darabokra szabdalja — a gyártás technológiája szerint megadott méretre — egy ügyes kis szerkezet, a továbbiakban már az clsze- dőké a szerep. Ügyes mozdulatokkal, nagy rutinnal, s valóbah a hintés tojásnak kijáró tisztelettel helyezik egy több polcos állványra a félig kész terméket, amit szigorúan megszabott rend szerint visznek a szárítókba többnapos pihenőre. A java ezután következik. A hosszan elnyúló gyárépület belső terében, pontosan a közepétől számolva, jobbra is, balra is (it)—öt) müszáríló kantra várja éhesen, állandóan egyenletes meleget árasztva a még 30— 40 százalékos nedvességtnr- talniú nyerstéglát, amit keskeny sínpáron futó, csak itt alkalmazható targonca segít- , ségével visznek rendeltetési 1 helyére. Aztán, ha lejárt a kiszabott idő, a mindkét oldalán nyitható kamrákból a következő állomás a kemence Ez a munkahely külön világ. A legfőbb jellemzője a csend és a magány. A csend, amit — bármennyire is erőlködik — nem tud megzavarni a szűk ablakokon át be- törekvő külső zaj, s a magány, amely nap mint nap a téglaégetők társává szegődik Lérázhatatlanul. Egy műszakon ugyanis, egyszál maga dolgozik az égető, akinek magányosságánál csak a felelőssége nagyobb. Rajta múlik a minőség. Egy apró figyelmetlenség, egy kicsinyke mulasztás nagy veszteségek okozója lehet. A kemence gyomrában Íi50—900 fokon izzik a tűz, amit korszerű eljárással, gázzal táplálnak. S műszerekkel mérnek, ellenőriznek, nehogy több, vagy kevesebb legyen. Mert; akár az egyik, akár a másik zavarja a technológiát, máris az égetők nyakán a baj. a veszély: ha nem tép gjprsan közbe, a szépen, pirosra égetett tégla helyett alacsonyabb minőségű termék jut a depóra, onnan a fogyasztóhoz. Ilyen feltételezésre bizonyára megsértődne Beregi Mihály, a téglaégetők között is veterán, aki húsz évvel ezelőtt jött ide, a Mályi Téglagyárba dolgozni. A maga választotta szakma mellett azóta is hűségesen kitart, s mint mondja, nem is tudja mi lenne vele e szép és izgalmas hivatás nélkül. — Nyolc órán át. egyedül vagyok itt -y mutat körbe tágas munkahelyén, amely terjedelmét tekintve majdnem akkora, mint egy fut- ballpálya. A kemence tetején állunk, a cipő talpán at is érezhető talajon, sűrűn egymáshoz igazodó kürtös, keinlelónyi- lások közöli, amelyeknek mélyéből elö-elővillan a fény. A vörösen izzó, a hosszan elnyúló kemencében „száguldó” tűz, amit a huzat szabályozásával nógat, hol gyorsabb, hol lassúbb, futásra az égető. Az égető kemence ugyanis csak nevében egyezik meg a hagyományoséval. Kezelője, az égető nem az ajtajú? nál „strázsál”, harlemi a tetején. Ott ellenőriz, műszereivel itt. a „tetőn” vigyáz a technológiára, amely nem tűr semmiféle mulasztást, pillanatnyi lazítást sem. — Nem unalmas'( — Nekem nem! —válaszol egyértelműen Beregi Mihály, s miközben szakszerű magyarázatokat ad. igencsak odafigyel a munkájára is. Hol a műszerhez lép, hol a kémlelőnyílásokra figyel, mert a szeme, a figyelme is majdhogynem felér egy műszerrel. — Arró van szó, hogy ő is, és váltótársai is, — a tégla égetésének rangos képviselői — 20—30 foknyi differenciával — csak úgy szemre — megmondják, megfele- lű-e a hőfok a kemencében, vagy pedig nem. Mindezt kísérőm, Bardócz Géza fogalmazza meg így, amiből az idősebb szaktárs iránti tisztelet és elismerés csendül ki. E fiatal művezető minden szavából érződik: nemcsak kenyérkeresetnek, hivatásnak tekinti a munkáját. Mint ahogy annak tekinti Beregi Mihály, s meg sok száz téglagyári dolgozó, akiknek túlnyomó többsége a törzsgárda tagja. A gyárba járók nyolcvan százaléka helyben, Mályiban lakik. Aki pedig távolabbról jön nap mint 'nap műszakba, azt az üzem autóbuszai hozzák és viszik, kényelmes utazással, kulturált körülmények között: A gyár termékei iránti kereslet igen nagy. S hogy az igényeket maradéktalanéi kielégíthessék, annak érdekében nao mint nap — szaktudásuk legjavát adva — so. kát tesznek a Bardócz Gézák, a Beregi Mihályok, s mindenki, bármilyen posztra is szólítja őket műszakba a munka ... Tóth Ferenc Csupán néhány példa. A Diósgyőri Gépgyárban a sele.it 1 százalékos csökkentése több millió forinttal szállítja le a termelési költségeket. A textiliparban az 1 százalékkal ala- csonyabb anyagköltség 185 millió forint megtakarítást eredményez. a termelékenység 1 százalékos növekedése pedig 1400 dolgozó foglalkoztatásával egyenértékű. Mindez — változatlan textilipari létszám melleit — mintegy 387 millió forintot jelent: csaknem 12 millió négyzetméterrel több pamut-, vagy 2,5 millió négyzetméterrel több gyapjúszövet gyártását teszi lehetővé. A DH-munkarendszert — amelynek külföldön, az iparilag fejlett tőkés országokban is hagyománya van — Magyar- országon elsőként a Villamosszigetelő és Műanyaggyár honosította meg. Náluk már a kezdeti szakaszban 20 millió forinttal csökkent a veszteség. Az Ózdi Kohászati Üzemekben alig néhány hónap alatt több millió forinttal nőtt a termelés, egyszersmind hasonló mértékben csökkentek a készletek és az önköltség. A^ Fémszerelvény gyárban pedig több mint 50 százalékkal csökkent a selejt, s a „visszáru” értéke 1974-re a korábbi kétmillió forintról 270 ezer forintra zsugorodott. A kezdeti félreértést immár a felismerés váltotta fel. Egyre több vállalatnál ébredtek rá a vezetők, hogy mielőtt a szocialista brigádokat részvételre szólítanák fel. a hibamentes munkához szükséges feltételeket kell megteremteni. Rendszerszemléletről van szó. amely nem nélkülözheti a veszteségforrások feltárását, olykor hibakatalógusok létesítéséi, a műszaki, a gazdasági és a szervezési elvek összhangba hozását. Mert a már-már frázisízű szókapcsolás: „jobb munka” nemcsak a sele.it száműzését — legyünk szerényebbek: minimálisra csökkentését '— tartalmazza. Aligha van olyan munkás. aki ne erezné: mikor bánik pazarlóan a gépével, az anyaggal, az energiával. Az energia alatt saját munkaerejét is értjük: pazarlás az is. ha munka közben fölös mozdulatokra kényszerül — ha nincs kézközeiben a megmunkálásra váró an.vag vagy alkatrész —. de ellensége a hatékonyságnak a szervezetlenségből származó gyakori kényszerszüné) is. & fi indemellett örvendetes, hogy a DH-munkarendszer jelentőségét sok üzemben a szocialista brigádok tagjai szinte előbb ismerték föl mint a vezetők. A hibamentes munka éves vállalásaik sorában szerepel, s az év végi értékeléskor minőségjavulásról adhatnak számot. Ám ennél tovább kell lépni, hogy ama H-betű korszerűbb értelmezése is általánosabbá váljék.
