Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1976. május 11., kedd (Folytatás az 1. oldalról) A szocializmus világrend- szerré vált. A szocialista or­szágok népei következetesen haladnak a szocialista társa­dalom építésének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szocialista társadalom építé­sén. A kapitalista világ ki- zsákmányoltjai. ott élő osz- tálytestvereink is nagy erő­vel, kitartóan harcolnak em­beri jogaikért, létbiztonságu­kért. A kapitalizmus súlyos krízisben van. A gazdasági válság olyan formában jelent­kezik, amivel korábban nem számoltak. S a kapitalizmus politikai válságban is van. ezt bizonyítja, hogy a leghatal­masabb és legerősebb lökés országok is szinte lázas bete­gek. Ingyen semmi!- sem kaptunk Az imperializmus elnyomá­sa alól felszabadult egykori gyarmati népek is a társadal­mi haladás útját keresik. Mind több ország nyilvánítja ki. hogy nem akar kapitalista úton iárni, s mind több han goztat.in a — sain* értelmezé­se szerinti — szocialista fej­lődés igánvét. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszi­lárdításáért, a különböző tár­sadalmi rendszerék közötti békés egymás mellett élés gyakorlati alkalmazásáért, a nemzetek szabadságáért és a társadalmi haladásért folyta­tott küzdelemben nagy lépés­sel közelített fő harci céljai­hoz. Ingyen semmit sem kap­tunk, mindenért keményen kellett dolgozni, .küzdeni, s minden területen csak az ag­resszív érőkkel, az imperia­lizmussal folytatott harcban törhettünk előre. Nagy igazság, hogy az im­perializmus természete nem változik, amíg létezik: impe­rializmus marad. Történelmi­leg azonban új helyzet, hogy az imperializmus lehetőségei korlátozottak, befolyási öve­zete összeszűkült. Ez azonban semmivel sem csökkenti harci kedvét. Európában még je­lenleg is van egy ország, Spanyolország, ahol ugyan megrendült, de még él a fa­siszta rendszer. Lalin-Ameri. ka számos országában a mo­nopoltőkés, imperialista körök az urak. ők birtokolják a ha­talmat és kegyetlen elnyomó, fasiszta rendszerrel szállnak szembe a nemzeti, a társadal­mi törekvésekkel. Klasszikus, az egész emberiségnek sze met szúró, minden tisztessé­ges embert felháborító példa volt erre a chilei fasiszta puccs, s az a kegyetlen ter­ror, és elnyomás, amelyben ma is része van a chilei nép. nek, ottani testvéreinknek és elvtársainknak. Az imperializmus a Közel- Keleten is mindent megpró­bál. hogv ne érvénvpsüüön az igazság, s hogv visszasze­rezze és fenntarthassa befo­lyását ebben a térségben. Harcban értük el tehát mindazt, amit eddi." elértünk és harc árán fogunk a to­vábbiakban is előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjúság, ho a iövőre gondol. A feltételek ugyan javultak, könnyebbek, de harc nélkül nem juthatunk előbbre. A világ arculatához ter­mészetesen sok vonás ho^zá tartozik. Megítélésével majd­nem úgy vagyunk, mint min­dennapi életünkkel: ha a szép számmal meglevő naDi problémákat és gondokat néz­zük, más képet kanunk, mint akkor, ha megfelelő alkalom­mal — és ez a kongresszus ilven alkalom — egv pillan­tást vetünk az alapvető dol­gokra. azokra a tendenciákra és irányzatokra, amelvek a feüődés úttát mutatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A haladó erők azért harcolnak, hogy az emberi­ség sorsa jobbá vál iék, A je­lenleg még ellentétes viszo­nyokat tükröző világ a ma. ifjúságának öröksége. De a vi­lág nagyol változott. Már nem olyan, mint 30, 50, vagy 70 esztendővel ezelőtt volt. Ennek a világnak vannak nagy, nehéz küzdelemben szerzett, értékes vívmányai. Ez a mai fiatal nemzedék öröksége, amelyet a világ if­júságának kötelessége megvé­deni és tovább gyarapítani! A KISZ IX. kongresszusa méltó tisztelettel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fölött aratott győzelem napjá­ról. önök — szerencsére — felnőttként nem élték át a második világháborút. Mi azonban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a képet, amely elénk tárult a második vi­lágháború kitörését követő 'időszakban, 1939. szeptember elseje, majd 1941. júniusa után. Bizony, rettenetes világ volt az! Erős meggyőződés és szilárd jellem kellett akkor ahhoz, hogy bízhasson az em­ber a jövőben. Az ellenség hatalmas volt és legyőzhetet- lennek látszott. Ne higgyék, hogy valami veterán-legenda az, hogy a Hitler-fasizmus, mint rendszer, szövetségesei­vel. a reakciós erőkkel együtt a szó szoros értelmében egv ú.i középkor, új barbárság korszakával fenyegette Euró­pát és az egész világot. Elégett és megsemmisült­A világhódító útra indult fasizmus soha többé nem jön már vissza. Fasiszta tö­rekvések még fognak je­lentkezni; a monopoltőke és a burzsoázia' — ha bajban van —, semmilyen eszköztől nem riad vissza. De a fa­siszta világhatalom és rend­szer, mint olyan, a második világháború tüzében elégett és megsemmisült. Megmen­tették tőle az emberiséget azok, akik szembeszálltak erejével. A Hitler-fasizmust és szövetségeséit az antifa­siszta koalíció egyesült erői győzték le. Ehhez a győze­lemhez hozzájárultak min­den nép legöntudatosabb fiai, akik nem nyugodtak bele a fasiszta megszállás­ba, a barbárság új korsza­kába. t Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a Hitler-fasizmus megsem­misítésében a döntő szere­pet Lenin országa, a . Szov­jetunió töltötte be. Tiszte­lettel és hálával, emlékezünk a harcra, amelyet a szovjet, emberek — joggal — Nagy- Honvédő Háborúnak nevez­nek. Megvédték hazájukat, s ez a győzelmük világtör­ténelmi jelentőségű. Büsz­kék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szét­zúzta a fasiszta agresszort, ma is a népek békéjének legfőbb őre és oltalmazója. A világban tehát, amelyet a most felnövő ifjúság örö­köl elődeitől, a szocializmus világrendszerré vált, a gyar­mati rendszer széthullott, az imperializmus lehetőségei korlátozottak és végre elju­tott az emberiség oda, hogy egv új világháború megaka­dályozása reális lehetőséggé vált. A fejlődés objektív törvényei hatnak, érvénye­sülnek. Adottak a feltételei annak, hogy a nemzetek és a népek szabadok legyenek, s az elnyomottak és kizsák­mányoltak felemelhessék fe­jüket, megszabadulhassanak bilincseiktől. Klasszikusaink azonban megtanítottak ben­nünket arra is, hogy a szub­jektív tényezőknek nem kis szerepük van a jövő alaku­lásában. A történelmet em­berek csinálják — adott le­hetőségek és feltételek kö­zött. Mi, marxisták, hozzá szoktuk tenni, hogy a tö­megek — s ezek részeként a ma fiataljai is — csinálják a történelmet. Európában 31 éve béke van, s hogy a második vi­lágháború után született if­jú nemzedék soha meg ne ismerje a háborút, az a tel­teken, a munkán, a harcon és az állhatatosságon múlik. Jó magam optimista va­gyok, teljes bizalommal te­kintek ifjúságunk és az em­beriség jövője elé. Pártunk, kormányunk vi­lágos és következetes külpo­litikát folytat. Tudják ezt barátaink, ellenfeleink és ellenségeink is. Kommunis­ta és munkáselveinkből, a magyar nép érdekeiből kiin­dulva formáljuk, képvisel­jük külpolitikánkat. Együtt haladunk a Szov­jetunióval, szövetségeseink­kel, a Varsói Szerződés or­szágaival; gazdasági tevé­kenységünkben a KGST- országokkal, s teljes és meg- győződéses hívei vagyunk a világ jelenleg létező , három nagy forradalmi áramlata, a szocializmust építő népek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nem­zeti szabadságharc erői szo­ros együttműködésének. Ez a- három . forradalmi »erő együtt támogatja valameny- nyi békeszerető ember küz­delmét a tartós és igazságos békéért. Töretlenül és teljes mértékben szolidárisak va­gyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért har­coló népekkel. Mindenf megteszünk a békéért A Magyar Népköztársa­ság mindent megtesz a bé­kéért és a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés ért. Hajlandók együttműködésre a kapita­lista világ minden reálisan és józanul gondolkodó em­berével, akit a valóság meg­győzött arról, hogy az em­beriségnek nincs más vá­lasztási lehetősége: vagy az atomháború szakadékéba zuh.an, vagy megtanulja és gyakorolja a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, gyümölcsöző együttműködé­sét. Pártunknak ez a külpoli­tikai alapállása, kormá­nyunk ezt a külpolitikát folytatja és realizálja. Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban el­igazodni, s megismerkedni történelmünkkel,. keserűen állapítja meg, hogy a ma­gyar történelem tele van vereségekkel. Elbukott a Rákóczi-szabadságharc; le­verték az 1849—49-es sza­badságharcot és polgári for­radalmat, az 1919-es Ta­nácsköztársaságot. Egy-egy eszmélő középiskolás diák néha fel is kiált: mikor győzünk már egyszer? Á jövendővel kötöttünk szerződést­Aki azonban társadalmi kérdésekkel foglalkozik és némiképp eligazodik az ideo­lógiában, a politikában, az tudja: népünk tragédiáinak fő oka mindig az volt, hogy sohasem kedveztek a külső körülmények és a haladás élére álló legjobbakat, az igaz ügy képviselőit mindig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralko­dó osztályai, amelyek a múlthoz kötötték az ország szekerét. Most viszont a jö­vendővel kötöttünk szerző­dést és nem a múlttal! A haladás útján járó országok közé • tartozunk, nagy szö­vetségeseink vannak, mun­kánkhoz, harcunkhoz kedve­zőek a feltételek, jövőnk biztosított. A nemzetközi munkát, külpolitikai tevékenységün­ket illetően tehát elmond­hatjuk, hogy ma a világ ha­ladó erői szemében a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak, a Magyar Népköz- társaságnak, a szocializmust építő magyar népnek van becsülete. Azt kérem a KISZ-től, a magyar ifjúság­tól, hogy értékelje, óvja és gyarapítsa tovább ezt a megbecsülést, amelyet csak tisztességes, az egész embe­riség érdekeivel egybeeső politikával vívhattunk ki. Ifjúságunk, miként eddig, a jövőben is ebben a szellem­ben hallassa szavát a nem­zetközi kérdésekben. Képvi­selje bátran, önérzetesen és töretlenül á békés egymás in- meg- szolidaritásun- vilag haladó erőivel, adjanak hangot itt- mindennapi munká- az ünnepélyes ese- s a nemzetközi fórumokon is, így a közelgő varsói európai ifjúsági és diáktalálkozón, majd a ha­vannai világifjúsági találko­zón is. Olyan tiszta és be­csületes hangon beszéljenek ezekről a kérdésekről, mint pártunk, kormányunk teszi; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, ame­lyet hazánk ma képvisel. Akkor továbbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe tekint, legyen bátor! Fiatal korunkban, reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal el­mondhatjuk —, bár jóslás­sal nem foglalkozunk —, hogy jóra fordul az egész emberiség sorsa. A világ helyzetét, a tényleges erővi­szonyokat tekintve úgy lát­juk, közeledik az az i'dő, amikor — amint klassziku­saink megfogalmazták —az emberiség a szükségszerűség korszakából a szabadság korszakába léphet. önökön és a világ egész haladó ifjúságán is múlik, hogy az emberiség belátható időn belül ebbe az új sza­kaszba lépjen, és hogy a vi­lágon a szabadság, a szocia­lizmus, a béke győzzön. Elő­re hát, fiatalok! Az MSZMP XI. kongresz- szusa felmérte az ország helyzetét, megszabta a köz­vetlen tennivalókat és vilá­gos távlatokat mutatott mind­nyájunk számára. Eredmé­nyesen befejeztük a IV. öt­éves tervet, és — mint a Központi Bizottság legutób­bi ülésén megállapította — megfelelően kezdtük az V. ötéves tervét: az év első há­rom hónapjában teljesítettük az 1976. évi népgazdasági terv időarányos részét. Az ország politikai hely­zete jó. Sokféleképpen bizo­nyítható, hogy népünk óriási többsége egyetért a párt po­litikájával, s a fejlett szo­cialista társadalom építése valóban nemzeti programmá vált. Elég, ha arra utalunk, iiogy a kongresszust köve­tően az országgyűlési vá­lasztásokon az ország lakos­sága szinte egyhangúlag tett hitet politikánk mellett, s az azt követő hétköznapokon tetteivel támogatta és támo­gatja ezt a politikát. És so­rolhatnánk a példákat; né­hány nappal ezelőtt a má­jus 1-i ünnepségek szintén bizonyították népünk egysé­gét, azt, hogy népünk saját programjának vallja, szavak­kal és tettekkel egyaránt tá­mogatja a szocializmus épí­tését. Jelenünk biztató Természetesen a nép tá­mogatásáéi'!, a mind jobban izmosodó szocialista nemzeti egységért a pártnak és — a maga területén — az ifjúsági szövetségnek is mindennap becsülettel meg kell dolgoz­nia. De jelenünk biztató, a hangulat jó, a munka poli­tikai feltételei kedvezőek. Távlati programunk is egyet­értésre és támogatásra ta­lált, és tapasztalataink alap­ján teljes joggal mondhat­juk, hogy a párt program- nyilatkozatában foglaltakat meg tudja és meg is fogja valósítani. Mindezzel korántsem aka­rom azt mondani, hogv nin­csenek problémáink. Ünnepi alkalmakkor — amilyen a KISZ kongresszusa is —, ha számot vetünk a munka eredményeivel, de hétköznap elsősorban a gondokkal kell törődnünk, hogv még gyor­sabban haladhassunk. A XI. kongresszus, majd a párt Közoonti Bizottsága ismét felhívta a figyelmet arra, hogy mindenütt és min­den tekintetben dolgozzunk hatékonyabban. javítsuk munkánk minőségét. A ha­tékony és jó minőségű mun­ka további feilődésíink kulcs­kérdése az élet, a gazdasági és a kulturális építés min­den területén. Ha néldául a népgazdaságban az összes rendelkezésre álló termelő kaoacitást a lehető legjob­ban hasznosítanánk, óriási megtakarításokat érhetnénk el a beruházásokban. Azt hi­szem, mindenki megérti, hogy amikor a legkorszerűbb ipari berendezések csak na­pi 1—2 műszakban dolgoz­nak, akkor szinte bűn nehe­zen előteremthető összegek­kel bővíteni azt a kapaci­tást, amit még ki sem hasz­nálunk. Mint köztudott, nálunk szabad munkaerő gyakorlati­lag nincs, nem is lesz. A meglevő munkaerővel kell intenzivebben, jobban és fő­leg ésszerűbben gazdálkod­nunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogy térjünk visz- sza a verejtékezésre, a „ke­nyérgőzzel” való munkára. A hatékonyabb munkaerő-gaz- ’ dálkodás nem ezt jelenti, ha­nem a termelés jobb meg­szervezését, a munkafeltéte­lek javítását és természete­sen a munkaidő teljes és lel­kiismeretes kihasználását. Ami ez adminisztratív mun­kaerőt illeti, a létszámfelvé­teli zárlat az első lépése volt annak az intézkedéssorozat­nak, amelynek célja, az ad­minisztrációs munka javítá­sa. Erre nemcsak azért van szükség, mert a túlzott ad­minisztráció fölös munka­erőt köt le, hanem azért is, mert emögött is meglapul a bürokrácia. Nagy munkát kell végez­nünk a lakásügy, a tömeg- közlekedés és a közszolgál­tatás terén a helyzet javítá­sáért. Vannak problémáink az ifjúságot közelebbről érin­tő területeken is: még több iskola, tanterem, kollégium, megfelelő kulturális intéz­mény kellene és sok minden más hiányzik még. Időnként a közellátásban is adódnak átmeneti problémák részben az időjárás, részben az irá­nyító munka gyengeségei miatt. Feladataink Nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország fizetési mérlegének javítására, az ex­port fokozására. Ehhez szük­ség van az ipar termékszer­kezetének korszerűsítésére, s erre meg is vannak a meg­felelő elgondolások. A nem­zetközi gazdasági hatások nálunk nagyon erőteljesen érződnek. A jelenlegi viszo­nyok között ugyanis akkor tudunk zavartalanul dolgoz­ni, népgazdaságunk akkor tud fejlődni, ha a nemzeti jövedelem 45 százalékának megfelelő importcikket ho­zunk be. Fizetségként azon­ban a nemzeti jövedelem 45 százaléka erejéig exportál­nunk kell. Ehhez komoly erőfeszítések kellenek. Szá­mítunk arra, hogy a reá há­ruló feladatokat mindenki becsülettel megoldja és segí­ti az ország fizetési mérle­gének javítását. Problémáink tehát voltak és vannak is. De ezekre gon­dolva azért ne feledjük el, hogy például az ország nem­zeti jövedelme 15 év alatt megkétszereződött, s hogy ma már a fejlett szocialista tár­sadalom építésén dolgozunk. Olyan üzemeink vannak, mint a győri Rába Vagon- és Gépgyár, az IKARUS, a Kőbányai Gyógyszerárug.vár és számos más, hasonló ipa­ri üzem; vannak olyan me­zőgazdasági üzemeink, ame­lyeknek teljesítményét szíve­sen elfogadnánk, országos át­lagnak. Igyekezni is kell, hogy jelenlegi eredményeink mi­hamarabb országos átlaggá váljanak. Dicsekvés nélkül szólha­tunk arról is, hogy a gyógy­szerexportban Magyarország az egy főre számított átla­got tekintve a világ első or_ szagai között van, Eg répá­ban Svájc mögött jelenleg a másodikak vagyunk. A fény­források, izzólámpák export­ját illetően is körülbelül ha­sonló a helyzet. Az autó­busz-exportban hazánk je­lentős tényező Európában. Az egy főre jutó gabonater­melésben Magyarország je­lenleg Európában az első helyen áll. Vannak tehát eredményeink, de mindé* nem elegendő. Többet kíván tőlünk saját programunk, s többet népünk, ifjúságunk, mert gyorsabban szeretne előrehaladni. Márpedig a rni kötelességünk a nép ügyé­nek becsületes szolgálata. (Folytatás a 3. oldalon) Szekcióülések tárgyalják meg a dokumentumot. mellett élés politikáját, ternacionalizmusunkat, bonthatatlan kát a egymás mellett élésé- Ennek vagyunk az hon, a ban és ményeken, I

Next

/
Thumbnails
Contents