Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

1976, mdjtts 30., »asdmop,1

ESZAK-MAGYAROR5ZÄG 7

Á petróleumlámpától az Eötvös-díjig

Amikor az Özdhoz közel eső kis lalu, Csokvaoinány egyik kis családi házában petróleumlámpa világánál az Eötvös-ingával a tankönyvből, polgári iskolai tanulóként ismerkedett, nem tudta, nem tudhatta, hogy lesz egy olyan év, 1945, amely a magyar nép, s így az ő életében is sorsforduló, hogy lesz egy olyan; 1953, amikor már kohómérnök, s hogy lesz egy olyan; 1909, amikor az ország egyik legnagyobb gyárának műszaki igazgatója, vezérigazgató-helyettese, a műszaki tudományok kandidátusa, és lesz egy olyan, negyedik; 1976, amikor kiemelkedő tevékenységéért az Eötvös Lo- ránd-díjjal tüntetik ki.

A most 47 éves, de már ősz hajú dr. Fürjes Emil életútja nem volt könnyű, éppen ezért igen tanulságos. és példamutató. A szoros, feszített, pontos élet- és munkarendet — amely most is jellemzője — már gyermekkorában rá- kényszerítette az élet. A szegényparaszt szülök ötödik, legkisebb gyermeke — amikor édesapját és két bátyját elszólította a háború — családfenntartóként kapált, kaszált gazdag gazdák földjén, egynegyed termésért. Tisztalelkű emberek között, igazi közösségben állta ki az első nagy próbát, ahol arra tanították osztályostársai, hogy dolgozz, ahogy tőled telik, aztán pihenj, ahogy tudsz, hogy ismét megálld a helyed a munkában.

1944 nyarán, tizenöt éves fejjel lépte át először Óz- don a kohászat kapuját. Ajtóhúzó lett az elektro- kemencénél. A felszabadulás után kifutóként, kézbesítőként dolgozott a gyárban, s közben magánúton befejezte a polgári iskolát. De nem a tanulást. Beiratkozott a kereskedelmi középiskolába, ahol délelőtt tanult, délután és éjjel pedig bérelszámolóként dolgozott a gyárban. Nehéz volt ez az időszak mindenféleképpen. Az infláció miatt hetenként volt bér- számfejtés, és a dolgozók természetbeni juttatásához ők végezték a kalóriaszá- mítást is. Az érettség-' után a Martinban kemencesegéd, a Nehézipari Műszaki Egyetem kihelyezett esti tagozatán pedig kohómér- nök-hallgató lett. Váltóműszakban dolgozott, birOr. Fürjes Emil

kozott az acélgyártás anyagaival, az egyetemi tananyaggal és a társadalmi valóság, a társadalmi élet ,,anyagaival” — köztük saját magával — is. Mindhárom területén megállta a helyét. A kemencénél a másodsegédből első segéd, aztán olvasztár, később acélgyártó, vagyis művezető lett, az egyetemen megkapta a kohómérnöki oklevelet, egy kommunista olvasztár és egy hegesztő munkatársa ajánlására felvették a pártba. Ezután volt normatechnológus, majd főosztály vezető-helyettes és több évig párt- titkár is. 1959-ben termelésfelügyelői beosztásban négy gyárrészleg munkáját irányította, majd az igazgatási főosztály vezetője lett. 1968 végén nevezték ki műszaki igazgatóvá, vezérigazgató-helyettessé.

Tanulmányait azonban tovább folytatta. 1969-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa, s a doktori cím birtokosa is. Kandidátusi értekezésének témája: „Az oxigénbefúvatás hatása a földgáztüzelésű SM- kemencében végbemenő metallurgiai folyamatokra.” Olyan témát dolgozott ki, amelyet már a 70-es évek elején hasznosítottak Óz- don, s amely javította a termelékenységet és a gazdaságosságot. Tudományos értekezésével azt a célt is szolgálja, hogy a tudomány mihamarabb termelő erővé váljon. Munkásságára külföldön is felfigyeltek különösen a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában, ahol ilyen típusú kemencék működnek. Számos előadást tartott ebben a témában idehaza és külföldön is

Ha ezek után valaki azt gondolná, hogy dr. Fürjes Emil amolyan tudós-típus, akkor tévedne. Igaz ugyan, hogy tagja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kari Tanácsának, az Állami Vizsgáztató Bizottságnak, a Magyar Tudományos Akadémia Metallurgiai Szakbizottságának, de ugyanakkor a városi pártbizottság mellett működő gazdaság- politikai bizottságnak, és a műszaki igazgatóság párt- vezetőségének is. Éppen úgy otthon van a már.régen villanyt kapott Csok- vaományon, szülőfalujában, mint a gyárban, egykori, közvetlen munkatársai körében. Azt tartja, hogy akiktől valamikor gyerekkorában szigorú élet- és munkarendet, ifjú korában a szakmát, a politikát, az emberséget és a munkáshatalomhoz való hűséget tanulta, azokról soha nem szabad elfeledkezni. Az ő támogatásuk, barátságuk, elvlársiasságuk olyan érték, mint az ember szeme világa, amire nagyon kell vigyázni. Mert egy kis bogár is tönkre teheti, elveheti, és egy nagy profesz- szor sem adhatja vissza

*

Amikor a Minisztertanács a kiemelkedő ipari és mezőgazdasági tevékenység elismerésére 1973-ban elhatározta az Eötvös Lo- ránd-díj megalapítását, megszabta, hogy a díjban azok a műszaki, közgazda- sági szakemberek részesülhetnek, akik a népgazdaság szempontjából jelentős, új termékek előállítását készítették elő, új eljárást dolgoztak ki, vagy új létesítmény megvalósításában. működtetésében számottevő alkotó-irányító, szervező tevékenységet fejtenek ki. Dr. Fürjes Emil munkássága, tevékenysége ezeknek az előírásoknak ideálisan megfelel. Az Eötvös Loránd-díjat többek között, de elsősorban az Ózdi Kohászati Üzemek folyamatos acélöntőműve és a rúd-dróthengermü beruházásának sikeres megvalósításáért érdemelte ki. Olyan gyáregységek megteremtésében jeleskedett, amelyek a nagy múltú Ózdi Kohászati Üzemek jövőjét jelentik.

Oravcc János

r

Tihanyi május

Ezekben

a napokban még friss

zöldessárga tónusú a Tihanyi-félsziget ..ruhája” És kékek a virágok, csak a kökörcsin sárga. De ezek színét csak közvetlen közelről veszi észre az ember, csak a gyalogút mellett világlik.

A vaskori földvár sánc- gyűrűiről csak a friss zöld és a sárgába hajló tónusok látszanak. Olyan ez a félsziget. mint egy hatalmas íestöpaletta, amelyre csak két szín kevertek.

Az Óvár 220 méter magas csúcsáról — a tó felé nézve, a Balaton egymásba fonódó hullámaira, a nagy vízre — egészen más a szem elé táruló szín. Bár mintha a zöldből ide is kevertek volna, de ezt alig- alig veszi észre a figyelő szem. Ha süt a nap, a víz ezüstöt csillámlik. Aprókat, s milliót. A félsziget ..hegyeiről”. akár egy szélborzolta sztaniolmezönek is hihetnénk.

Szép a Balaton, a nagy tó! S éke Tihany! Tihany- nak elsősorban az a része, amelv csaknem teljesen megőrizte a természet eredetiségét. báját, és ilyenkor májusban, még a csendjét is.

Turisták már ilyenkor is szép számmal felkeresik 1. Endre „alapozta” községünket, de jobbára csak a kéttornyú barokk templom orgonahangjáig, a román stílusú altemplom atmoszférájáig és tömörségéig, a karcsú mólón tett sétáig jutnak el.

TiliMiivf néhány óra iinain i ulutt nehéz,

sőt lehetetlen megismerni. Például, kövessük a kikötőből elinduló zöld turista- jelzést. Néhényszáz méteren kísérjük a vizet, halljuk a köveken megtörő hullámok. zúgását, majd hirtelen fák közé visz a zöld jel, zajt tompító, levegő- tisztító fák közé. Az enyhén emelkedő ösvényt mindkét oldalról kíséri a dús aljnövényzet, mintegy tompítva a léptek koppáLenkcy Zoltán illusztrációja

nását. Pár perc, s a fák egyhangúságát forrás szakítja meg. Az Órosz-kút, vagy ahogy jobban ismerik a Ciprián-főrrás. Megkóstolva hús vizét, tovább követjük a fák között elvesző utat. Balkézre az Óvárhegynek vulkáni emlékei, a sötétszürke bazalttufák merednek. Szabdalt, fenséges, már-már félelmetes sziklafalak. És ezek oldalában találjuk, tufába vájva a „barátlakásokat”. A három csoportban sorakozó cellák, üregek a fertőrákosi kőfejtőt juttatják eszembe. Csak a kőzet más és a méretek. Itt puhább a kő, s kisebbek a termek. Talán ezért tűnik szebbnek, kedvesebbnek. Ifjú korában a kijevi fejedelmi udvarban is nevelkedett I. Endre hozta magával Tihanyba azokat á görög szertartásé» szerzeteseket, akik évszázadokon át éltek ezekben a maguk vájta ceUákban, „üregházakban”.

A barátok egykori lakhelyétől már csak nehány perces az út és fent vagyunk az Óvár csúcsán,

amelynek egykori kráterét az itt olt néptörzsek földvárrá alakították at. Még ma is felismerhetők az egykori sáncgyűrűk, s rajta a kapuk.

Innen gyönyörű panoráma tárul mind a négy világtáj irányába. A félsziget belseje felé tekintve feltűnik a Hármas-hegy, az úgynevezett Aranyház hév- lőrráskúppal. Az egyon tihanyi vulkáni működést kísérő hévforrás-fel törések megkövesedett emlékei közül ez a legszebb. Nevét, a rajta megtelepedett sárga zuzmóról kapta. Az Ovár- tetöröl balra esik a szemnek a Belső-tó. amely a félsziget katlanjában, a Balaton tükrénél 26 méterrel magasabban hullámzik.

Csend van,

a szél. dacolva a bazalttu- fafal erejével. De hasztalan, s talán dühében, meg hogy erejét vesztette, most a fákat borzolja, s zsong a lomb. bolond kolomp módján muzsikál.

Hajdú Imre

Ötéves az „Iroda”

Üj plakát jelent meg a miskolci utcákon. A Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda a lakosság figyelmébe ajánlja szolgáltatásait.

Felvillan emlékezetemben egy kép, amikor — úgy 1960 táján — piros myakkendős úttörőként mondtuk a verset, énekeltünk — a községi házasságkötő-teremben'. Akkor ez még beszédtéma volt. A társadalmi fejlődésünket kísérő, megnövekedett egyéni és közösségi igény azóta az ország számos városában létrehozta a családi és társadalmi- ünnepségek megrendezését segítő irodákat. A miskolci — a városi tanács vb határozata alapján — 1971. április 1. óta tevékenykedik.

A minap névadóünnepségen voltam. Megkérdeztem a névadószülöket, mi a véleményük a rendezésről.

— Szerintem nagyon szép volt — mondja a feleség —, ötletesen, frappánsan csinálták meg az egészet.

— Mit tudnak az iroda tevékenységéről ? Ismerik-e szolgáltatásaik körét?

— Nem nagyon ismerjük. Kevés a tájékoztatás is, de még nem régen dolgoznak, egy vagy két éve .. .

— öt éve működik az iroda — mondom.

— Az nem létezik — hitetlenkedik a névadómama.

Simon Bertalan igazgatóval az eltelf időszakról beszélgetünk. Ö 1974 júniusától irányítja a munkát, így személyes tapasztalatai nincsenek a kezdet nehézségeiről. Az előttünk fekvő kimutatás számadatai azonban jelzik, hogy nem volt könnyű dolguk az elődöknek, amíg elfogadtatták magukat. Persze, nem is a számadat a legfontosabb tevékenységük megméretésében. hiszen akik házasság- kötésükhöz kérik a segítséget. az „ott és akkor” pillanatában ítélnek — joggal. A munka effajta eredményességét mégis' igen markánsan bizonyítják a kimutatás adatai. Csak példaként írom le. hogy 1975- ben 1127 házasságkötés megrendezésében működtek közre. (Ez a szám négy éve csak 36 volt!)

— Jelenleg nyolc munkatársa van irodánknak — tájékoztat Simon Bertalan —. 110 aktíva segíti munkánkat. több üzemmel, vállalattal kötöttünk mar együttműködési megállapodást. Munkaterületünk igen széles, a szakmunkás-avatástól a nyugdíjasok búcsúztatásának ünnepségéig terjed. Kulturális szolgáltatásaink biztosításához e1«"

sorban az általános és középiskoláktól kapunk segítséget.

Az idén már a polgári gyászszertartások megrendezésében is közreműködünk. Ez talán az eddigieknél is nehezebb, bonyolultabb feladatot jelent.

Az igazgatói irodában láttam egy szépen szerkesztett, színes diasorozatot, amelyhez a kíséröszöveg már készen van, s magnószalagra rögzítés után bemutatják if júsági klubokban, üzemekben, intézményekben.

Az iroda dolgozóinak tevékenysége mind szélesebb körben válik ismertté, népszerűvé. De ne feledjük: ők csak azok meggyőzését, érdeklődésének felkeltését érhetik el. akik igénybe veszik szolgáltatásaikat, jelen vannak az általuk rendezett eseményeken. Márpedig addig nem a legrövidebb az út. még ma sem. A Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda szolgáltatásainak népszerűsítésében nagyon sok szervnek, intézménynek is van tennivalója. A legjobb propaganda azonban mégiscsak a kapott szolgáltatás színvonala lehet.

,lÓ7.Kof

Barczi Pál rajza