Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-30 / 127. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 4 W76. május 30,, vasárnap Kéretlen „pedagógusok” Elöljárébaa ^"ézést kérnem minden tanítótól, ta­nártól,' .egyéb hivatásos ok­tató-nevelőtől, hogy most pe­dagógusokról írok, de ha most kéretlen pedagógusokról szólok, a „pedagógus” szó, vagy meghatározás nagyon is idézőjelet kíván, sőt még egy kérdőjelet is. Nap mint nap tapasztalha­tó az utcán, hogy szülők na­gyon nehezen tudják kisgyer­meküket elvonszolni a kü­lönböző kirakatok elől, mert a kisíiú vagy kislány olyan sok felfedezni valót lát pél­dául a játékbolt kirakatában, vagy annyira érdekes, miként sütik a palacsintát az ablak mögött, hogy azt meg kell nézni, hosszasan, mén ha a sziilö siet is. Aztán meg ott van a bazárárut is kínáló tra­fik ablakában pont az a kis­autó, ami ötvenedikként kí­vánkozik az otthoni játékok­hoz, vagy egy másik kirakat­ban ott van egy hajasbaba, amilyen még otthon nincs, és tele van az utca érdekessé­gekkel, megkívánni valókkal. Itt papírtrombitát árulnak, ott cukorból való fütyülőt, emitt fagylaltot, s mindet le­hetne kérni, de a szülő olyan konok, hogy nem akceptálja szülöttének kívánságait, ha­nem elvonszolja őt a kirakat­tól, mondván, még be kell vásárolni, haza is kell érni. s mindig olyan fclnöttcs dol­gokra. hivatkozik, amelyek a gyermeknek nem. elég tisztá­zottak. Ö csak azt érzi, hogy egy erős kéz- elhúzza a me­sék birodalmát jelentő já-' tékbolt kirakata, vagy a fagylaltot mérő ablak elől. Mit tehet ilyenkor a három­eves emberke? Sir, nyöszörög, nyüszít, kiabál, mert mást mit is tehetne. A szülő, ha tudja, elcsilitja, ha nem, vi­szi magával jajongva vagy bömbölve. Ugyanez történik az autóbuszon vagy villamo­son, ha nem lát ki az ablakon jói u gyermek, vagy nem akar még leszállni. amikor célhoz érlek, meg általában, ha a szülő és a gyermek el­képzelése nem esik egybe. Síró. rosszalkodó, gyermekkel szinte percenként találkozha­tunk az utcán. És ilyenkor lépnek funkcióba a kéretlen „pedagógusok”. I on szól j a sík kezében több a kisfiút a mama, má- kilós cek­ker, mert közben már meg­járta az élelmiszerboltot is, de a gyerek a játszótérre akar menni, nem hazafelé. Es akkor a vadidegen járó­kelő beavatkozik. Odalép a gyermekhez, elmélyített, dör- mögö hangon közli, hogy ö az a bácsi, aki zsákba gyűjti a rossz gyerekeket, és ha el nem hallgat azonnal, ót is beteszi a zsákjába és viszi magával. Egyáltalán nem rossz szándékú bácsik ezek az önkéntes mumusok. Több­ségüket valóban az a jó szán­dék vezeti, hogy segítsenek az ismeretlen, s a gyerekkel már nem boldoguló szülőn, de az effajta ijesztgetések, akár zsákbadugással, akár el­zárással. vagy bármi mással ijesztgetik- a gyermeket, nem vallanak túl jó pedagógiai ér­zékre és segítés helyett in­kább* ártanak. Lehet, hogy a gyerek most már nem azért fog sírni, mert nem a ját­szótérre viszi a mamája, ha­nem mert fél a mélyhangú bácsitól, aki megfenyegette, hogy bedugja egy zsákba. Vagy fél a nénitől, aki . rá­szólt, ha nem hagyja abba a sírást, elveszi a hajasbabáját, s hazaviszi a saját unokájá­nak. De ha nem is vált emiatt hangosabb sírásba a gyerek, hanem elhallgat és hüppügve- szepegve baktat szülőié olda­lán, bennemarad a félsz, az a félelemtudat, hogy vannak zsákos bácsik, meg olyan né­nik, akik összeszedik a gye­reket. meg egyéb hasonló ijesztő rémek. És esetleg ké­sőbb félni fog minden ok nélkül, nyomot hagy benne az ijesztgetés. Visszájára for­dul az önkéntes segítő-nevelő jó szándéka. (Azt a kisebbsé­get, amelyiknél ez a jó szán­dék nem is jelentkezik, ha­nem a valóságos ijesztés a cél. most. hagyjuk teljesen fi­gyelmen kívül.) Régesrégen volt egy anek­dota. amelyet már sokszor felújítottak. Röviden cn is el­mondom: Egy játékáruház­ban rettenetes bömbölést csap egy kisfiú, mert az édes­anyja egy piros kisautót akart neki venni, ö pedig egy sok­kal drágább, még korban sem neki való játékot kért. A mama minden fáradozása hi­ábavaló volt, a gyerek csak tovább bömböl. Az eladó siet a marna segítségére. Odahív­ja az áruház gyermek-pszi­chológusát, aki félrevonva a kisfiút, valamit súg neki, mire a gyermek visszatér az anyjához és azt mondja, nem fog többet sírni, vegyék meg a kis piros autót. Meg is ve­szik. De á mamát roppant iz­gatja; vajon miként sikerült a pszichológusnak rábírni a kisfiút az ajándék elfogadá­sára. Meg is kérdezi a gye­rektől, mit súgott neki a bá­csi. A bácsi ezt mondta: kis­fiam, ha nem hagyod, abba a sírást és nem fogadod el a kisautót, kapsz tőlem két olyan pofont, hogy leszáll a fejed! Talán sántít és túlzó ez a hasonlat, az utcai nevelésbe avatkozóknak, meg az anek­dotabeli áruházi „pszicnoló- gusnak” párhuzamba állítása, de pedagógiai hatásában sem­mivel sem hasznosabb az ut­cai ijesztve-beavatkozó, se­gítő szándékú bácsi vagy néni ténykedése, mint a po­fon ígéretével pszichológizáió kókleré. IVrS'/í* tudom; nem min- 1 t den szülő és nem minden gyermek egyformán reagál a kéretlenül közbe­avatkozó bácsik, nénik ijeszt­getéseire, nem ritkán hallani, amikor azl mondja a szülő, hogy tessék csak elvinni ezt a rossz■ fiút, vagy kis­lányt, vagy akár otthon is az­zal fenyegeti gyermekét, hogy jön majd a gyerekszedő em­ber és elviszi, ha rosszalko­dik. Ez sem tál hasznos cse­lekvés. Ez is éppen olyan ká­ros, éppen olyan ijesztő, rossz hatású, mint amikor fogadat- lan prókátorként, kéretlenül fenyegeti meg valaki a rosz- szalkodó gyermeket. A gye­rekek sokszor rosszalkodnak, de nagyon kevés a, valószí­nűsége annak, hogy az ilyen ijesztgető beavatkozásoktól javulnának meg, válnának jobb kisfiúvá vagy kislánnyá. Legfeljebb ijedősek, fölösek leszne'c. Az pedig nehezebben múlik el, mint a rosszalko- dás, amit előbb-utóbb kinő­nek. elhagynak. De a gyerek­szedő zsákos ember rémképe sokáig visszajárhat. Benedek Miklós Szeretjük a könyvet... A két fiatal sokáig álldo­gált a sátornál. Szemrevéte­lezték az asztalra kiterített könyveket. Először a lány nyúlt- az egyikért, s azután a fiú is. Figyeltem őket. Belemélyedtek a könyvek „fülesének” olvasásába, oly­kor be le-be 1 el a pozta 1; az ép­pen kézben tartottba. Vagy jó fél óráig is eltartott, s néha mondtak egymásnak vala­mit. Talán azt: „ezt érdemes lenne, mert ez érdekes.” Vagy öt könyvet számláztat- tak le végül. Láttam közöl­tük a Magyar szerelmes le­veleket, és Böll: Katharina 31um elveszett tisztessége című kisregényét. Az Euró­pa Zsebkönyvek sorozatban megjelent mü egyébként a keresettek közé tartozik. Csakúgy, mint a sorozat töb­bi most megjelent kötete, Graham Green és Stefan Heym műve ... Azt hiszem, sokan druk­koltak ezért a könyvhétért. Mert igaz, ami igaz, „könyv­vásár” a könyvesboltokban is lehetséges, ám az ünnepi könyvhét sótlan-ízetlen len­ne a sátrak nélkül. Az ün­nephez hozzá tartoznak a szí­nes „gombák”, melyek mellett megállhat a sietős járókelő, s amelyek körül összegyűlhet­nek az emberek. S az idő semmi jóval sem biztatott... Még péntek reggel, amikor üresen árválkodtak a Sza­badság téri könyv-téren a színes sátrak, azt mondta va­laki a villamosban: — Meg fognak fagyni 1 Kár kirakni! Ki áll le ilyenkor az utcán!?... Az jutott eszembe, hogy tavaly is esett — legalábbis a könyvhét második felében szinte szünet nélkül —, s az emberek mégis megálltak. Sokan megálltak, tí aki ar­rafelé járt, vagy akinek a Szemere sarkánál volt dolga, az bizonyíthatja: a könyvek barátait nem rettenti meg a borús, esős idő sem. Valaki, valakik, mindig nézelődtek a színes gombák előtt. S mint­ha az időjárás is kedvesked­ni akart volna: a megnyitóra elállt az eső. a nylonterítők is lekerülhettek az asztalok­ról. Tegnap pedig még a nap is kisütött rövid időre ... A Kazinczy könyvesbolt két sátrában hűt és fél ezer forintot „árultak” a Keres­kedelmi Szakközépiskola harmadikosai. Évek óta eb­ből az iskolából kerülnek ki az ünnepi könyvhét utcai elárusítói. S nemcsak azért, mert jutalékot kapnak — az ügyszeretet is idehozza őket. Kedves ügybuzgalommal, nagy szeretettel kínálják a könyveket. Az igazán nagy forgalom persze a boltokban érezhető meg, A Kazinczy könyves­boltban egymásnak adták a kilincset a vásárlók, a néz- gelődök. A 'bolt vezetőnője elmondta, hogy az ünnepi könyvhét első napján 54 ezer forintért vásároltak könyvet a miskolciak náluk, de volt rá példa, hogy egy teljes au­tóbusz kirándulócsoport is megszállta az üzletet. Gyor­san elkapkodták a Szép ver­sek, a Körkép es a Rivalda példányait, csak mulatóba maradt belőlük néhány. De — igazán csak néhányat tudunk felsorolni — sokan . vásárolták Hollós Korvin Lajos A szürke eminenciás című kisregény kötetét. La­katos Menyhért Füstös ké­pek című művének második kiadását, s a Művész-mo­nográfiák sorozatban megje­lent Kovács Margit kerámi- kpsművészt bemutató köte­tet. A könyvesek azt mondják: jól indult az ünnepi könyv­hét. Egy-két könyv kivételé­vel minden megérkezett. A kiadók tartották a határidő­ket. S a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat még az utolsó pillanatban is hozott új könyveket. A választásra, a válogatásra van lehetőség —, ki-ki kedve szerint. S a miskolciak jól kihasználták az ünnepi könyvhéti könyv- bőséget. Az első napon 173 ezer forintért vásárollak ösz- szesen könyvet a miskolci boltokban, sátraknál. S ez lő—20 százalékkal több, mint a tavalyi első napi forga­lom ... Ügy látszik, nemcsak mond­juk, valóban szeretjük is a könyveket... Csulorás Annamária Kollégiumi jubileum Tíz esztendővel ezelőtt köl­tözhettek be a diákok a mis­kolci Központi Leánykollégi­umba. Az egy évtizedes ju­bileum alkalmából most több napos rendezvénysorozattal emlékeznek az indulás évei­re, a kollégium mindennap­jaira. Ma, május 30-án, dél­előtt 3 órakor kollégiumtör- teneti kiállítás nyílik Tíz esz­tendő címmel, a Palóczy ut­cai épületben, s ugyancsak délelőtt tartják meg a szülök és nevelők találkozóját is. A törzsgárdát és a peda­gógusokat köszöntik június negyedikén míg az ünnepi műsort —, amelyen Varga Gáborné, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese mond. beszédet — június tí-án tart­ják meg. A jubileumi ren­dezvények záróeseményeként június 0-án Tíz év vidám műsorai címmel hangulatos estet tartanak, amelyekben a mostani kollégisták elevení­tik fel kollégiumuk történel­mének legmulalságosabb, legérdekesebb eseményeit. Még jobban az üzemek felé A Gárdonyi és a II. kerület A területi munka feladatai Városi rangja van a hejő- csabai Gárdonyi Géza Mű­velődési Háznak, amely szin­te elsőként lépett ki önnön falai közül. Jő néhány év­vel ezelőtt — valljuk be — meglepetéssel fogadtuk azo­kat a „maskarába” öltözött fiúkat és lányokat, akik a diósgyőri var Nyári Színhá­zába csalogatták a járókelő­ket, Ma már természetes a Nyári Színház, várjuk estje­it, amelyen a magyar ama­tőr színjátszó mozgalom leg­kiválóbbjait láthatjuk vi­szont évről évre. De rendsze­resen jelentkeznek a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyv­tárban, programjaikon részt vehettünk a Galéria udva­rán. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a Gárdo­nyi kiterjesztette határait a városra. Mert tény, hogy Miskolc egyik leg|mozgalma­sabb, legrugalmasabb műve­lődési háza volt — s remél­jük, marad. Oda érdemes kijárni De persze fordítva is igaz ez az állítás. Egy-egy házbe­li programjukra, koncert­jükre, ifjúsági randevújukra az egész városból érkeztek vendégek. Azt mondták: oda érdemes kijárni. Mindemellett persze a Gárdonyi Géza Művelődési ITáz elsősorban a második kerület lakóinak kulturális igényeit volt, s van hivatva biztosítani. S ez a feladata — a kerület' különböző ösz- szetélele, településjellege miatt — korántsem egysze­rű. Hozzájuk tartozik pél­dául az Avas-déli lakótelep, Tapolca, Szirma, Görömböly és természetesen Hejőcsaba. Más-más feltételekkel, más­más összetételű és érdeklő­dési körű emberekkel. 4 Ha hűek akarunk maradni az igazsághoz, meg kell mon­danunk, .nem mindig sike­rült egyenletesen megoldani a területi munka feladatait. A legjobb eredményeket — érthető módon — Hejöcsa- bán sikerült elérniük, az ide letelepült üzemekre építve: A cementgyárral, a Cement­ipari Gépjavító Vállalattal jó együttműködést l alakítottak ki, s ennek a kapcsolatnak ma már nemcsak időnként megrendezett brigádvetélke­dők a bizonyítékai. A két nagyüzem szocialista brigád­jai részére negyedévenként rendezik meg a szocialista brigádok fórumát, s ebben az évben — új kezdeménye­zésként — az irodalmi hét­fők sorozatot is nekik szer­vezték, Mindemellett egyre tartalmasabbak és a reális lehetőségekre építők a bri­gádok részére készített aján­lásaik is. Erre a már kiala­kult kapcsolatra a jövőben is számítanak, és szeretnék tovább bővíteni. Ötvenezer látogató A művelődési ház prog­ramjairól ezúttal nincs szán­dékunk részletesen szólni. Sokkal inkább arról a tö­rekvésről érdemes beszélni, amelv a program-összeállí­tásból érezhető. Jóllehet, megszerzett pozícióikat a város különböző helyein tar­tani igyekeznek — s ezt csak helyeselni lehet —. foltozni kívánják a helyi tevékeny­séget. Amit egyébként úgy fogalmazták meg, hogy „olyan programokat, műsoro­kat. szakköri foglalkozásokat kell szervezni és kialakítani, amely ide vonzza a városban lakó fiatalokat és idősebbe­ket”, Ne csak ők menjenek — hozzájuk is menjenek. Nem, mintha eddig nem leltek volna látogatottak rendezvényeik. Hiszen az elmúlt évben például ötven­ezren látogatták a Gárdonyi programjait. Azt szeretnék elérni, hogy a rangos, érté­kes, művészi előadásokra a helybeliek járjanak el gyak­rabban. A mar említeti iro­dalmi héttők sorozat folyta­tása mellett is ezért döntöt­tek, hiszen viszonylag nagy érdeklődést váltott ki. 2700- an látták, hallgatták. Dön­tő többségük a két nagy­üzemből. Nemcsak szándékuk, fel­adatuk is a munkásműve­lődés új formáinak keresése. Ebben a HCM és a Cement­ipari Gépjavító Vállalat ve­zetésétől is segítséget kap­nak. A jó kapcsolatok és a közös szándék eredménye le­het, hogy nemcsak kulturá­lis vállalásokban, hanem a szocialista brigádok kulturá­lis tevékenységének irányí­tásában is szerepet kíván vállalni a művelődési intéz­mény. S ez veti fel azt az igényt is — amely még el­döntésre vár —, hogy az üzemekben is működjenek közművelődési előadók, akik koordinálni tudnák ezt a te­vékenységet. Sokirányú tevékenység Tervekben, elképzelések­ben nincs hiány. S a mun­kához mind több segítséget kapnak. Mindenesetre ama­tőr művészeti csoportjaik eredményei már eddig is számottevőek. S a jövőben — ez is lakóhelyi sajátosság — a gyermekek, a fiatalok, a nők és a nyugdíjasok önte­vékenységre épülő klubjait szeretnék erősíteni. Ami ma­gába foglalja azt is. hogy erősíteni szeretnék az isme­retterjesztést, a helyi igé­nyekre építve. Bár a kerület viszonylatá­ban más és inas feltételek között kell dolgozniuk — említettük már. hogy milyen szétszórt jellegű a második kerület — alapjában véve eredményes munkát végez­nek. Ez a sokirányú tevé­kenység nemcsak a figyel­met; a támogatást > meg­érdemli. (CS. A.)

Next

/
Thumbnails
Contents