Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

1976. május 27., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Rekonstrukció után Szerencsi csokofádék ij technológiával A múlt év karácsonya előtt kel. nappal befejeződött a Szerencsi Csokoládégyár re. konstrukciója, átadták ren. deltetésének a megiíjodott édesipari üzemet. Új kor­szak kezdődött az ötven­éves, világhírű gyár életében. Danes Pállal, a gyár keres­kedelmi főosztályának veze. tőjével beszélgetünk a re. konstrukció hasznáról és ar­ról, hogy miként alakult az „új” gyár első öt hónapja. — Az életszínvonal emel­kedésével egyidejűleg nő az édesipari termékek iránti kereslet. A szerencsi csoko­ládé az elmúlt ötven év alatt hírnevet szerzett magának külföldön is. Am a régi. el­avult gyár, elavult berende­zéseivel nehéz volt lépést tartani a minőségi és mennyi­ségi igények növekedésével' a kézi munkával gyártott termékek nem voltak ver­senyképesek, gazdaságosak a világpiacon. A rekonstrukció előtt évente 18—19 ezer tonna édességet készítettünk, ma 14 ezer 200 tonna cukorkát, 10 ezer 400 tonna csokoládét és 2 ezer tonna kakaóport ké­pesek gyártani az új beren­dezések egy év alatt. .— Milyenek az új gépso­rok? — Sokoldalúak. Módot ad­nak arra, hogy időnként uj termékkel lepjük meg a fo­gyasztókat. Kitűnő minősé, get gyártanak és ez nekünk, szerencsieknek rendkívül fontos, hiszen a hírnév köte­lez. Emellett — mint már említettem — lényegesen több terméket állítunk elő az új gépek segítségévei. — Megváltozott a gyárt­mányskála. jó néhány szeren­csi csoki eltűnt a boltok pol. cairól. — Kétszázhúsz fajta termé­ket. állítottunk elő korábban — mondja a kereskedelmi főosztályvezető — ma 156 féle árut gyártunk. Elsősor­ban a korszerűtlen édességek gyártását szüntettük meg, felszámoltuk a kézimunka- igényes desszerteket is. Mi­nőségileg jobb édességekkel jelentkezünk. — Melyiket kedvelték meg először a fogyasztók? — Az ötdekós, tízdekás és 1 15 grammos különféle ízesí­tésű darabáruinknak nagy a sikere. Kedveltek már a Ma­jális, az Ikebana, a Rubin, az Autóstop desszertjeink is, bár tudomásunk szerint so­kan hiányolják még a régi, kézi gyártású bonbonjainkat. A megszokottat. Nagy gondot fordítunk ebben az évben a reklámpropagandára. Színes szórólapokon ismertetjük az új termékeket, meglehetősen nagy összeget fordítunk erre a célra. Háromszázezer forin­tot, ezen felül pedig még a Magyar Édesipar is reklá­mozza az új szerencsi csokit. De más módon is igyekszünk felhívni termékeinkre a fi­gyelmet. A Mézga család cí­mű animációs tv-film figu­ráival 80 millió darab cso­koládé fogyott el. Most a dr. Bubó szereplőivel jelent meg a közkedvelt tej csoki, ütvén, ezer forintért vásároltuk meg a Pannónia Filmstúdiótól a figurák felhasználásának jo-. gat. Ezen felül még az el­adott mennyiségtől luggöenis részesedik a filmstúdió. — Hogyan alakul az új termék külloloi piaca? — Május elsejéig 1700 má­zsa cukorkaárul es 2500 má­zsa figurális csokoládét ex­portáltunk, 30 millió íorint értékben. A diósgyőri gyár­egységben gyártott csokoládé­figuráknak nagy és jó piaca van Angliában, az NSZK-ban, Ausztriában, Kanadában és a Skandináv államokban. Ausztriába és az NSZK-ba ezen leiül még nagy mennyi­ségű drazséfeleséget is kül­dünk. Kuvaitban és Líbiában most mutatkoznak be az új gépsoron gyártott desszertek. Ezek az országok eddig csak cukorkát és karamell! vásá­roltak tőlünk. Izgalmas hetek- szeretnénk, ha megnyernék tetszésüket a desszertek is. Százharminc—százötvenmillió forint értékű tőkés exportot remélünk ettől az évtől. A kereskedelmi főosztály ve­zetője gondokroi is beszel, Külföldön nemcsak az áru minőségével, hanem a. cso­magolással is állni kell a sa­rat, a konkurrencia óriási. A desszertdobozok szépek, tet. szetösek, de nem jó még a küldemények szállítási cso­magolása. Ez pedig szállítás közben minőségi romlást idézhet elő. Rendkívüli ne­hézségeket okoz időnként az import csomagolóanyag szál­lítmányok késése. — Elképzelhető: még ma sem érkezett meg az első ne­gyedévben várt celofán * —. mondja. Alig fejeződött be a re­konstrukció, de a Szerencsi Csokoládégyár kollektívája máris „újításon” töpreng. Mert a mai körülmények kö­zött már újdonságnak számí­tana, ha ismét gyártanánk egy keveset a klasszikus szeren­csi csokiból is. — Ennél többről van szó — magyarázza Danes Pál. — Még 1974-ben megvásárol­tunk egy épületcsoportot Mo. nők közelében. Most azon gondolkodunk, hogy esetleg létrehozunk ott egy kisüze­met, ahol klasszikus desszer­teket gyártunk. Nem nagy mennyiségben, csak a hagyó, mány érdekében, a gazdasá­gosság határain belül. A re­konstrukció megszüntette ná­lunk a szezonális foglalkoz­tatást, 2500 dolgozónknak egész éven át van munkája, ennek ellenére vannak idő­szakok. amikor csupán elő­regyártunk. Ez üzemszervezé­si szempontból ideális lenne. De még ennél is fontosabb az, hogy a ma még kevés mun. kalehetöséggel rendelkező monoki asszonyoknak mun­kát. mégpedig könnyű és és szép munkát tudnánk ad­ni. Ügy érezzük- ilyen felada­taink is vannak. Lcvay Györgyi Kelendők a ívc-lermékek Nagy sikert aratnak azide. BNV-n a Borsodi Vegyikom­binát pvc-termékei. Elsősor­ban a nyílászáró szerkeze­tek; ajtók, ablakok, különfé­le burkolóelemek. Ezt bizo­nyítja, hogy a dombóvári Unió Ipari Szövetkezettel néhány nappal ezelőtt meg­kötött kooperációs szerződés után, külföldi cégek is ér­deklődnek a BVK-ban gyár­tott termékek iránt. Az INTEREXPORT — CHE- MOLIMPEX — Galenika ke­reskedelmi vállalatok és a Borsodi Vegyikombinát között most létrejött megállapodás szerint hosszú távú együttmű­ködésre nyílik lehetőség. Ez lehetővé teszi egyebek között a külső homlokzati burkola­tok, bútoripari profilok, sta- bilizálorok kooperációs cse­réjét. know-how vásárlását. A külföldiek mellett to­vábbra is élénken érdeklőd­nek a hazai építőipari vál­lalatok a pvc-termékek iránt. Az építőipar szakemberei azt tervezik, hogy az eddiginél nagyobb mennyiségben épí­tik be a pvc-ajlókat, válasz­falakat, falburkolatokat, va­lamint egyéb asztalosipari termékek műanyag változa­tát. Az ezzel kapcsolatos tí­pus- és méretválasztékra vo­natkozó tárgyalások, igény- bejelentések máris megkez­dődtek. Dobos Báli nine kétrészes munkaruhákat készít a Borsod me­gyei Kézműipari Vállalat kazincbarcikai konfekcióüzemében Sátoraljaújhely vízellátása Időszerű a felújítás Új megoldások a tisztításnál Mindenképpen jó jel, hogy viszonylag keveset hallunk, olvasunk Sátoraljaújhely víz­ellátási gondjairól. A város vízellátásában lényeges fenn­akadás az utóbbi években nem volt. A múlt év különö­sen jól alakult ilyen szem­pontból. A vízgyűjtő terület­re bőségesen hullott csapadék, a vízmű kútjainak szintje ennek következtében körül­belül két métert emelkedett. Ezek a kutak naponta mint­egy ötezer köbméter ivóvizet biztosítanak, ez a mennyiség egyelőre elég. A tennivalókat jelzi viszont egyebek között —, hogy a nyári hónapokban a vízmű teljes kapacitásának igénybevételére szükség van, hogy elkerüljék a fennaka­dást. A város ivóvizigénye egyébként itt, is évek óla emelkedik. Mindehhez még tegyük hozza: a vízmű a sza­zad elején létesült, és bizony a többszöri bővítés, rekonst­rukció ellenére sem mond­ható már minden szempont­ból korszerűnek. Az avult hálózat miatt nagy a veszte­ség. Még körülbelül 12—13 kilométer hosszúságú veze­ték felújítására lenne szük­ség. hogy a veszteség a meg­engedett 10 százalékra csök­kenjen. Mindezek ismeretében nyil­vánvaló, hogy a város vízel­látásának megfelelő biztosítá­sa egyáltalán nem könnyű. Fegyelmezett, pontos munkát kíván a vízmű dolgozóitól, másrészt pedig az illetékes hatóságok, szervek részéről sürgeti az előbbre lépést. En­nek az előbbre lépésnek a jegyében tárgyalt a napok­ban Sátoraljaújhely városi Tanácsának Végrehajtó Bi­zottsága a város vízellátásá­nak helyzetéről. Magától ér­tetődően már a jövőbe te­kintve. Ami pedig a jövőt il­leti, az adatok azt jelzik, hogy 1980-ban a város napi vízfogyasztása 6400—9500 köbméter között lesz. Ennek az igénynek a kielégítéséhez már a víztermelő kapacitás növelése is szükségessé válik. A Borsod megyei Vízművek már korábban felmérte az igényeket, és ennek megfe­lelően elkészíttette a város és környéke ivóvízellátásának tanulmánytervét. A rekonst­rukciós munkát megkezdték. Szükséges a lározómedence kapacitásának növelése is. A Borsod megyei Vízmüvek ja­vaslata szerint az egyik — 850 köbméteres — medencét 1980-ban, a másik ugyanilyen méretűt pedig 2000-ben cél­szerű megépíteni. A biztonságos ellátás érde­kében természetesen már ko. rabban is sokat segítene a víztermelési kapacitás növe­lése. Erre vonatkozóan szin­tén készül már terv. A ter­vek szerint a város vízellá­tásának további javítására a megyei tanács 18 millió fo­rintot biztosit' a hálózat re­konstrukcióját pedig a Bor­sod megyei Vízmű hatmillió forinttal segíti. A szennyvízelvezetést nem egészen húszkilométernyi hosszú csatorna biztosítja és jelenleg is épülnek ilyen csatornák. Az úgynevezett szennyvíz-ellátottság mértéke a mostani állapot szerint 5G.3 százalékos, ami országos vi­szonylatban is jó. A biológiai tisztításra alkalmas telep 1970-ben épült meg, ennek kapacitása azonban nem ele­gendő, ezért szükségessé vált a telep bővítése. A munka jelenleg is tart és előrelátha­tólag ez év közepén fejező­dik be. Ezzel kapcsolatosan hadd említsük meg az egyik, érdekes műszaki megoldást, az iszapkezelést. Az ország­ban az elsők között ezen a telepen használnak majd centrifugát az iszap víztele­nítésére. A tejipari szenny­vizek tisztításának módszere ugyancsak úttörő munka. Ezt a vízmű az úgynevezett Flocor műanyagtöltetű cse­pegtető test, segítségével ol­dotta meg, mely hazánkban az első ilyen berendezés. A tisztítótelep további bő­vítésével, 1980-ra a város mintegy 5000 köbméter napi kapacitású szennyvíztisztító­val rendelkezik, mely ele­gendő lesz az ötödik ötéves tervben szereplő létesítmé. nvek szennyvizeinek tisztítá­sára. (pt) I meg nem az igazi r Erik a szomolyai cseresznye A főútról öregasszony lor­dul be az udvarra. Barna kendös feje, fekete lityás, so­vány dereka kissé előre gör­nyed. Hátán íüzfaháncsbó] font, tele hátyit cipel. Nehéz a teher, látszik az arcán, a lépésein. Szerencsére már csak néhány lépés van hátra. A terasz elöterü kis épület mellett —. amelyet gyü­mölcsösládák halmaza ölel — már többen állnak. Egy férfi segít leemelni az anyóka há­táról a kosarat. Jóleső érzés­sel egyenesedik ki, de nem sokáig élvezi a tehertől sza­badulás örömét, újra lehajol a földre letett kosarához, s leold.ia a tetejére kötött fakó kendöt. A hátidból előbukkan a teher; a bordó, a piros és ró­zsaszín megannyi változatá­val megáldott cseresznye, a tavasz első fán termett gyü­mölcse. A „ladaemelelrőP leemel egyet. A bátyi tartalmát át­rakja a ládába. Két kézzel, óvatosan. Vigyáz, ne sérül­jön a szem. ne szakadjon le a kis zöld szár. Körötte asz- szonyok — öregek, fiatalab­bak meg nehány férfi ugyan­ezt teszik. Pirosodnak a színtelen lá­dák, valósággal megszinese- dik a kis szomolyai gyü- vnölcsátvevöhely környéke. Csuhái Lajosné, a mezőkö­vesdi áfész 2. számú szo­molyai átvevötelepének ve­zetője május 23-án. vasár­nap kezdte meg a felvásár­lást. Másik társával, Angya- losi Imrénével az első nap hat mázsa korai cseresznyét vásároltak fel. Ma 15 má­zsára számítanak. — Ez még csak a szezon kezdete, Szomolya híres faj­tája, a rovod szárú fekete, csak két-három hét múlva érik. Bent az álvevöhely kis raktárában tele ládák várják az elszállítást. — Ez a tegnap délután át­vett áru. Szép, n.vifogós. A mai más. Az éjjel esőt ka­pott, előfordul benne a ki­hasadt szem — mondja a telepvezető, aztán nevei amikor megkérdezem, hogy milyen is az a nyifogós gyü­mölcs. — Mi már csak így nevez­zük a kemény, rugalmas cse­resznyét. S tudja a kedves olvasó, milyen az a botos cseresz­nye? Nos, Szomolyán ezt is megtudjuk, sőt látjuk is a raktárban, mert van, aki így hozza a leszedett termései Egy orgonaagra, szárával 28—30 cseresznyét kötöznek, olyan tíz dekányi mennyisé­get. Különösen az apróbb gyermekek kedvelik ezt a „gyümölcsöt virágzó” ágat. Persze azt tartják itt bzo- moiyán. az egész korai cse­resznye a gyerekeknek új­donság. Az igazi az még ké­sőbb jön. Ez apróbb szemű, .nincs is olyan jó izü, mint a fekete. Az egyik idősebb, feketebe öltözőit asszony, .Bcrecz Ká- rolyné azt mondja, hogy re­gen faputtonyokban gyalog hordták át a cseresznyét Egerbe, a piacra, a kereske­dőknek. Éjfél után indultak, hogy a hajnali piackezdcsre már ott legyenek. — Itt csaknem minden em­ber szőlejében díszlett es díszük cseresznyefa. Mert, ha az öreg fa megtermelte a magáét, helyébe máris „fa- fiút” ültetnek. — szól közbe Szalóki József né. Ö most há­rom hátyi terhet tóit ide ke­rékpárral. Igaz, telerakva egyik hátyi sincs. — Siettünk a szedéssel, feltünk. hogy a szőlőben ér az eső — magyarázza. Bereczné és lánya Szabó Józsefné. azonban úgy lat­szik nem íél az esőtől. Már átadták a Gyür-oldalból le­szüretelt cseresznyét, s most az üres hátyíkkal a Poletár dűlőbe, indulnak. Ott meg szedetíen fák várják őket. Ök elmennek, helyettük mások jönnek. Az emberek cserélődnek, s közben cse­resznyével telnek az üres lá­dák. Csuhainé azt mondja, míg tart a cseresznyeszezon, 12—13 vagonnal szeretnének felvásárolni a termelőktől. Csak most veszem észre, hogy nem látom a barna kendős, fekete lityás anyó­kát. Elkerülte a figyelme­met, amikor átadta egy hátyi cseresznyéjét. Az üres hátyi. val szinte észrevétlenül bal­lagott el. (hajdú) Kísérletek a íevegöszennyezödés csökkentésére Az ipartelepítés következ­tében egyre inkább fokozó­dik a levegő elszennyeződé­sének veszélye. Ha valaki Leninvárosban jár, saját bő­rén tapasztalja mindezt. A műtrágyagyár minaret ala­kú kéménye valósággal ont­ja a sárga színű füstöt, amely az ammónia feldolgozása közben jelentkezik. Sokan azt tartják, hogy ez a füst jelenti a legfőbb veszélyt az élőlényekre. A szakemberek más véleményen vannak: szerintük a kéményből ki­áramló nitróza, vagyis a nit- rogénoxid a szennyezőanya­goknak csak néhány százalé­kát teszi kt. A legnagyobb problémát a TVK esetében a különböző hulladékanya- gok (például festék, polieti­lénfólia, stb.) elégetése je­lenti. Nincs ugyanis egy olyan zárt berendezés, pél­dául kemence, ahol ezt a műveletet elvégeznék. így, a szabadban, erre a célra ki­jelölt helyen semmisítik meg az összegyűlt hulladékot, se- lejtel. Ilyenkor hatalmas mennyiségű korom képződik és ahová ez lerakódik, ott bizony maradandó nyomot, hagy maga utón. Ezen úgy icekeznek se­gíteni, hogy mindenekelőtt csökkentik a gyártás közben keletkező hulladékot. A mű­anyaggyárban és a íesték- gyárban olyan módszereket dolgoztak ki. amelyekkel hasznosítani tudjál? a selejt, illetve a hulladék egy ré­szét. A festékgyárban pél­dául már megkezdték a kü­lönböző oldószerek regenerá­lását. Ezenkívül kísérletek folynak abból a célból, hogy a polietilénhulladékból bitu­men hozzáadásával szigetelő­anyagot állítsanak elő az építőipar számára.

Next

/
Thumbnails
Contents