Észak-Magyarország, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
1976. május 16., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Népgazdaságunk egyik kulcskérdése napjainkban a helyes létszámgazdálkodás, a munkaidő ésszerű kihasználása. A vállalatok legtöbbje azonos, vagy csökkenő létszámra tervezi ötéves feladatának teljesítését, s az intenzív fejlesztésre épít. A Borsodi Szénbányák Vállalatnak az elkövetkezendő években folyamatosan ötmillió tonna szenet kell biztosítania az országnak. A feladat nagy, hiszen a meny- nyiség hazánk széntermelésének egyötöde. A vállalatnál igyekeznek megteremteni a tervteljesítés lehetőségeit. Koncentrálják az erőket, bezárják a kedvezőtlen körülmények között, vékony telepben fejtő aknákat, ugyanakkor a nagy termelékenységűeket fejlesztik, s két korszerű bányát, nyitnak. Folytatják a gépesítési és öt év alatt 1329 milliót költenek modern technikára. Mivel pedig a gépele kezeléséhez szakemberek kellenek, kiemelten foglalkoznak a képzéssel. Nem titok, hogy a szénbányászatban egyre kevesebben dolgoznak. Erőteljes az elöregedés, az utánpótlás kisebb a nyugdíjba menőknél. Egyes számítások alapján 500 fővel, más vélemények szerint 1500 fővel csökken 1980-ra megyénk Szénbánya vállalatának 15 ezres fizikai létszáma. Mindez azt is jelenti, hogy kevesebb lesz a vállalat munkaidő alapja. Az elmúlt évben a mintegy ötmillió műszakból mindösz- sze 4 milliót fordítottak munkára, mivel egymillió műszak szabadságolás, betegség, hiányzás, igazolt távoliét miatt kiesett a termelésből. A 32 millió órából is csak 24 milliót töltöttek el a bányászok a munkahelyen, mert műszakonként két órát elrabolt a be- és kiszállás, az előkészítés az üres- és füstre várás, az üzemzavarok elhárítása. A szénbányáknál három éve kutatják annak lehetőségét, hogyan, lehetne az eddiginél kedvezőbb munkarendet kialakítani. A termelés növelése csak az egyik cél, a másik, hogy a jelenlegi 44 órás munkaidőt 42 órára csökkentsék. A fizikai dolgozó nőknél már bevezették a rövidebb munkaidőt, s éves szinten 13 mü- szaknyi idővel, 104 órával több jut pihenésre, művelődésre, a családra. A Borsodi Szénbányák Vállalatnál eddig több tucatnyi vizsgálatot végeztek és ennek nyomán, számos jó javaslatot dolgoztak ki az új munkarendre. Kezdetben a heti 44 órás munkaidőt akarták átalakítani úgy, hogy ne maradjon meg hét végén a kétnapos állásidő. Ennek geológiai következményei vannak, ugyanis a 48 órás szünet igénybe veszi a biztosítóberendezéseket, a frontok állapota kedvezőtlenül megváltozik, s az indulás gondot okoz. A legutóbbi felméréssorozatot követő tanulmányok a folytonos, illetve közel folytonos munkarend bevezetésének lehetőségeit tárgyalják. Az elméleti elképzeléseket Lyukó-bányán ültették ál a gyakorlatba és a (i plusz kettes, három harmados, heti 44 órás munkarendszer kedvező eredményeket hozott. A túlműszakok száma je- jelentősen lecsökkent, ami lényeges költségcsökkentő tényező. A szénbányák vállalatnál ugyanis tavaly 253 ezer 497 túlin űszakot használtak fel, amire kifizettek 27 millió forint nettó bért. A munkarend előnye, hogy hosszabb Időre előre tervezhető, s — mivel a dolgozók 10 százalékos folytonos munkarendi pótlékot kaptak — 15 százalékkal emelkedett a napi bérük. Természetesen a feltételek bevezetése gondokat is felvetett, ezek megoldása nein ment könnyen. Mostanában élénk vita alakult ki a vállalatnál abban a kérdésben, hogy milyen lehetősége van a hal plusz kettes, vagy a (7-j-2; 7+2; 7+3)-as 42 órás, illetve a (ti+2; 7+3; 7+3)-as 40 órás munkarend bevezetésének. A hat plusz kettes 24 hetente ismétlődne, utóbbiak periódusideje négy hét. A munkarend mellett „igen”-nel állást foglalók elsősorban azzal érvelnek, hogy csökken a dolgozók heti munkaideje, s 280-ró) 354, illetve 337 napra emelkedik a vállalat éves munkaidő-alapja. Vagyis: növekszik a termelékenység, elérhető 1 a tervteljesítés. A kérdésben „nem”-mel felelők hangoztatják, a munkarend szokatlanságát, azt, hogy meg kell változtatni a család életritmusát. Négy negyedes munkanap alkalmazásával nehézségekbe ütközik a munkásszállítás lebonyolítása, alig megoldható a bányászok szórakozása művelődése. A három harmados folyamatos termelés esetén is gondot jelentene a bányabeli karbantartások elvégzése, a zavartalan szállítás megszervezése, s számolni kell a piaci oldallal : a borsodi szenek vásárlása szezonális jellegű. Az is bizonyos, hogy elhasznált, nullára leírt gépekkel nem lehet folyamatosan termelni, több pénz kellene tehát fejlesztésre. Ennek viszont, határt szabnak népgazdasági lehetőségeink. Most még nehéz eldönteni, kiknek lesz igazuk. A jövő ajíolyamatos munkarend mellett szól. Az sem vitás, hogy bevezetése előtt meg kell teremteni a feltételeket, a dolgozóknak meg kell barátkozniuk az újjal. Valamit valamiért! A vállalat csökkenő létszám mellett is eleget tehet majd feladatának, a bányászok kevesebb idő alatt is többet keresnek. A vita egyelőre nem zárult le: előreláthatóan ebben az ötéves tervben még megmaradnak a nyári 5 plusz kettes és a téli 6 plusz egyes, heti 44 órás munkarendnél. Iiolaj László SZIMMETRIA Vaskohászati termékek cseréié Az INTERMETALL Vaskohászati Együttműködési Szervezet május 11. és 15. között Budapesten tartotta 45. termékcsere-értekezletét, amelyen részt vett Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország. Magyarország, az NŐK, a Szovjetunió, valamint a Jugoszláv Vaskohászati Egyesülés és a román Metaltmport- Export Állami Küi kereskedelmi Vállalat küldöttsége. A delegációk megállapodtak abban, hogy az idén három és fél millió tonna \ vaskohászati terméket és 12 millió rubel értékű ipari rendeltetésű másod terméket cserélnek. Nádudvari „vendégmunkások 99 A gép lassít a tábla szélén, fordulni készül, aztán mégiscsak leáll. A traktor- vezető leszáll a gépről, a munkagéphez lép, társával együtt igazít valamit, azután indulni készül. Ekkor ér a szántóföldre a személygépkocsi, vezetője maradásra inti a traktorosokat. Jégben hűtött Colákkal kínálja a traktorosokat, majd elköszön. — A bocsi, termelőszövetkezet elnöke — mondja Varga Gábor, a kéttagú vetőbrigád egyik tagja. — Mi meg vendégmunkások vavvurí' a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai. Bérmunkát végzünk a bécsieknek, kukoricát vetünk. Nincs idő a beszélgetésre, a nap éppen delel és estére mindenképp szeretnék befejezni a táblát. Ha ez sikerül, akkor holnap reggel indulás. — Mi tagadás, honvágyunk van már. Április 27-e óta itt lakunk, jó lenne már otthon. Vár a család. Baranyai Lajos „nyeregbe” száll. A fölke hőrnérsól'leto kellemes. Az ablakokon kék kreppfüggöny. A kormánytól jobbra monitor. Szól a rádió. Mi tagadás. öos^Vomfr"A — Van itt helye rádió adóvevőnek, kávéfőzőnek, kenyérpirítónak is. De minek? A monitor visító hangot ad. Egy lámpa kialudt. — Egy kis üzemzavar — mondja és kiszáll. — Az egyik adagolóban elakadt a mag. A talaj miatt van, sajnos, nem a legideálisabb. De éppen azért vetünk ezzel a géppel, hogy hiánytalanul keljen a kukorica. Látja, ez rögtön jelzi a hibát és mi azonnal kijavítjuk. Míg mindezeket elmondta, elhárították a zavart, a John Deere indul tovább. — Emellett számolja a magokai: is ez a iris műszer — mutatja. — De nemcsak vetünk, hanem műtrágyázunk és vegyszerezünk is egyúttal. Nem mondom, sok mindenre keli ügyelni, figyelni, de forgassa csak meg ezt a kormánykereket! Ugye, akár egy személygépkocsi! Könnyű, nem fárad el az ember karja. A két férfiról lassacskán kiderül, hogy a híres nádudvari termelőszövetkezet megbecsült dolgozói. Tizennyolc éve tagjai a Vörös Csillagnak. Nem véletlen hát, hogy ők ketten dolgoznak ezzel a kitűnő, nagy teljesítményű géppel. Baranyai Lajos üt szakmát szerzett. MinA gépnél a két vendégmunkás den érdekli, ami kapcsolatban áll a mezőgazdasággal, szereti az irodalmat, Petőfit idéz, amikor a nádudvariak életéről beszélgetünk. — Kitűnő gazdaság. Sokat köszönhet a község a termelőszövetkezetnek. Jó a kereskedelem, a kulturális élet, vannak gyermekintézményeink. Az én feleségem is gyermekgondozónő. a bölcsödében dolgozik. Nagyszerű asz- szony. Négy gyerek méliett dolgozik és látja, még arra is gondja.van, hogy a gépemre kék függönyt varrjon. Ez nemcsak szép, de a színével nyugtatja is a szemet, az erős napsütésben nagy hasznát vesszük. Amikor megkaptam a Munka Érdemrendet. rögtön arra gondoltam, hogy a jó családi háttér nélkül soha nem lettem volna képes olyan munkát végezni, mint amilyen ehhez a kitüntetéshez kell. A tábla végére érünk. Az ott várakozó asszonyok vetőmagot töltenek a gépbe. A brigádtagok helyet cserélne'«'; a következő menetben Varga Gábor vezet. Egyre keskenyebb a bevetetlen rész. — Nézze meg. lm kiken, nézze meg, hogy nem csaltunk. itt min 'cn sorban kikel a kukorica. Különben nem is mernénk visszajönni jövőre. Pedig reméljük, újra meghívnak. (lévay—iaezó) B ölcselkedésre hajlamos pártmunkás barátom a minap azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy náluk, a vidéki kisváros Intézményében tökéletes harmónia jellemzi a különféle tisztségek viselőinek munkásságát, emberi kapcsolatait: egymás erényeit nem veszik számításba, egymás hibáiról. emberi gyarlóságairól pedig nem beszélnek az erények miatt. Nem véletlen, hogy a szóban forgó intézményben lábra kapott az önelégültség, egyre-másra jelentkeznek a torz vonások a vezetők jellemében, munkájában, magatartásában. A harmónia csak látszatra tökéletes, valójában súlyos intrikák, személyes ellentétek zajlanak ie a kulisszák mögött, nem a bizalom, hanem a kölcsönös bizalmatlanság uralkodik az embereken. Az ilyen eset ma már ritkaság gazdasági és társadalmi életünkben. Vezető kádereink egymás közti viszonyát többnyire az őszinteség és a nyíltság jellemzi. Ezt tükrözik a tagkönyv- cserével összefüggő beszélgetések, véleménycserék. Nálunk egy időben divat volt csupán a külsőségeken mérni a párttag, a vezető ember puritánságát, avagy fennhéjá- zását. Szó sincs róla, mintha ma nem tulajdonítanánk jelentőséget bizonyos külsőségeknek is. A különféle tisztségviselők kötelező társadalmi normáival szembenálló magatartásbeli, életmódbeli hibák ugyanis rendszerint már a bajt, vagy annak kezdetét jelzik. Mi több, önmagukban is egyengetik az utat az eltávolodáshoz, az elszakadáshoz, a gondjaikra, bízott emberek mindennapi problémáitól és végső soron attól az érzelmi, gondolkodásbeli közösségtől kerülnek mind távolabb, amelynek elszakíthatatlan láncként kell összekapcsolnia vezetőt és beosztottat. Kétségtelen, hogy az aki nagy elfoglaltságára hivatkozva elsősorban, a régi osztálytársaival, egykori kenyerespajtásaival való kapcsolatait építi le, aki nem szakit időt arra, hogy felkeresse beosztottjait a munkahelyeiken, az könnyen elfelejti a másfél-kétezer forintnyi keresetű csaladok gondjait. De ennél is fontosabb, hogy mindenekelőtt arra figyelmeztessük a vezető posztokat betöltő emberekét: maradjanak meg egész életvitelükben olyannak, amilyennek ismerték akkor, amikor felelős tisztségbe helyezték őket. A bizalmat annak idején tudásukon, rátermettségükön kívül éppen azzal vívták ki, hogy olyannak ismerték őket, akik bármilyen magas vezető helyre kerülnek is, a kollektív érdekeket fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgálják, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak tudásukkal, hanem feddhetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizalmat. Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a helyes emberi magatartás, munkastílus jellemzi a vezetőket. Ám kiskirályok, sikerektől megrészegült, önző és harácsoló tisztségviselők még mindig szép számmal akadnak. Köztük olyanok is, akiket valamikor a szerénység, az áldozatkészség példaképeinek is tekinthettünk. Kádermunkánknak egyik fogyatékossága éppen abban rejlik, hogy egyes üzemekben, intézményekben és hivatalokban csak ezeket a régi érdemeket sorakoztatják fel, amikor jellembeli torzulásokról, esetleg súlyos bűnökről kell elszámoltatni valakit. V izsgálat indult például az egyik középüzem igazgatója ellen, akiről még néhány éve így vélekedtek a munkások: „Már régen kiemelték közülünk, vezetővé tették, de ő megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt!” Történetünk szereplője annak idején cselekvő részese volt az újjáépítésnek, a munkáshatalom kivívásának, az eilenforradal- márok elleni harcnak, igazgató lett és lázas munka melleti egyetemet is végzett. Az utóbbi időben azonban olyan emberekkel vette körül magát, akiktől korábban ő maga óvta munkatársait. Nemrég nagyon is kétes eredménnyel kecsegtető újítási célokra jelentős összegeket juttatott „udvartartásának”, — s amint az lenni szokott — a pénzt meg is osztotta cimboráival. Ez az ember valamikor hivatásból többet áldozott a társadalomnak, mint bárki más az üzemben, ma viszont csak az egyéni luxusigények kielégítését hajszolja, mind tisztességtelenebb eszközökkel. Jellemében természetesen nem egyik napról a másikra következett be a 180 fokos fordulat, hanem lassan, mindazok szeme láttára, akik ma foggal-körömmel védik őt, mert ki szeretnének bújni az ellenőrzéssel járó felelősségük, vétkes mulasztásaik alól. Sajnos, az ellenkezőjére, történetesen arra is akad nem egy példa, hogy egyes vezető emberek esetében más vezető emberek a szeplőkel is felnagyítják. Tárgyilagos értékítélet szerint nem feltétlenül részeges az, akit valahol,' valamikor italos állapotban láttak. A mondandóm elején szóba hozott intézmény párttitkára másfél évvel ezelőtt, egy házi mulatságon többet ivott a kelleténél, bár semmi botrányt nem csinált, ma is a szemére vetik a történteket, elsősorban azol: a vezetők, akiknek egyedül ö nem hajbókol, akik egymás erényeit nem veszik számításba, akik egvmás hibáiról nem beszélnek az erények mialt. Ismerek egy vállalati főmérnököt, húsz esztendeje ugyanebben a beosztásban dolgozik. Néhány hete egy jelentéktelen üzemszervezési ügy elbírálásánál hibázott, elfogadta szertelen munkatársa megalapozatlan álláspontját. A döntés balul sült el. Főmérnökünk számított is rá. hogy a melléfogás nem marad szó nélkül, de egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy sok éves munkásságát adandó alkalommal ezzel az egyetlen, félresikerült döntéssel Wévdőielezik mi’» V ezető tisztségviselőink pontosabb, hitelesebb jellemzése nem tűri az ilyen szubjektívizmust. Ahol rendszeresen figyelemmel kísérik az emberek életútját, ahol szükség szerint dicsérnek és elmarasztalnak, ott sohasem mutat tor* képet a tükör, amelyet a közvélemény mindig látni akar. A vezető tisztségviselők őszinte jellemzése azonban nemcsak ezért megkülönböztetett fontosságú, hanem azért is. hog” az érdekeltek kezében mindennapi eszközzé váljék beosztottjaik jellemének, magatartásának formálásában. aUikfiäuäban. I Kőszegi Frigyes
