Észak-Magyarország, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-08 / 84. szám
) Kmmmm— 1976. április 8., csütörtök Ifesxteségböi nyereség Létszámgazdálkodás és érdekeltség Az elmúlt években a vállalatoknál általában kevés gondot fordítottak a munkaerő-felhasználás hatékonyságának vizsgálatára, ellenőrzésére. Az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy a teljesítmények és a jövedelmek közti összhangot főleg a bérek alakításával igyekeztek elérni. Ennek hatására csökkent a normában dolgozók száma és aránya, kisebb lelt a munkaerő-kihasználás foka, s romlott a munkafegyelem. Az állami iparban .1968— 74 között 43 ezerrel csökkeni a teljesítményben dolgozók száma, s ennek következtében 41,6 százalékról 44.6 százalékra emelkedett az időbéres órák aránya. A tendencia valamennyi ágazatban érvényesül, kivétel ez alól a kohászat és a vegyipar, A niunkanorma lazulásával 1968-ban minden hetedik, X974-ben már minden negyedik munkás átlagteljesítménye meghaladta a 115 százalékot. * A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat nehéz időszakot élt át a harmadik ötéves terv végén és a negyedik ötéves terv első felében. A gondok nagyságára, súlyosságára jellemző, hogy a mélypontnak számító 1970- es évet 23,85 milliós veszteséggel zárták, s a legrosz- szabb tanácsi fennhatóságú termelőegységek közé tartoztak. Megszületett a döntés: teljes átszervezést kell végrehajtani a vállalatnál. — A változtatásnál nem voltunk elnézőek, lágyszívűéit — mondta Radványi István gazdasági igazgatóhelyettes. — Megszilárdítottuk a technológiai és munkafegyelmet, korszerűsítettük a ■ technikát, s megfelelő érdekeltségi rendszer kidolgozásával előreléptünk a létszám- gazdálkodásban. A vállalat 30 milliót kapott fejlesztésre a megyei tanácstól. Ezzel megteremtették annak lehetőségét, hogy korszerű módszerekkel, megfelelő körülmények között, eredményesen dolgozhassanak. A korábbi időszakban nagy volt a munkaidő-kiesés, mely egyes években elérte a 100 ezer órát. Szervezéssel, létszám-átcsoportosítással, az anyagellátás javításával elérték, hogy az elmúlt évben már csak 917 óra volt az állásidő. A vállalat jellegéből adódóan évente 150—200 helyen, településen végez kisebb-na- gyobb munkát. Ötvenkét szakma képviselői 40 ezer féle anyagot használnak fel. A tevékenységek irányítása, összefogása, a lehető legjobb munkafeltételek biztosítása előrelátást, helyes tervezést kíván a különböző szintű vezetőktől. Nagyobbak a követelmények a munkásokkal szemben is: 1974—75. években 10 százalékkal szigorították a normaidőt. A vállalat öt év alatt két és félszeresére emelte a termelését és kedvezően változott a gazdaságosság is. Az elmúlt évben elért 208 milliós termelési értékhez már 14,84 milliós nyereség párosult. Az eredmények első számú mozgatórugója a he- lj'es létszámgazdálkódás, illetve a megfelelő érdekeltségi rendszer bevezetése. * — A negyedik ötéves terv- ciklus megkezdésekor a munkásoknak csak 40 százaléka dolgozott teljesítményben, ma már a 93—94 százaléka — folytatta a gazdasági igazgatóhelyettes. — Darabbérezést alkalmazunk, s a végzett munka arányában megfizetjük az embereket. Az egy főre jutó éves átlagkereset mintegy 37 ezer forint, szemben az 1970. évi alig több, mint 24 ezer forinttal. A fizetések ilyen arányú emelkedése mögött megfelelő termelésnövekedés van, melynek egy főre jutó értéke 171 százalék. A 900 munkás közel nyolctizede törzstag a vállalatnál. Amióta megszüntették a fiatalok hátrányos bérezését és egyforintos, úgynevezett betanulási pótlékot fizetne)^, egyre több a tizenéves. A brigádok munkateljesítmény és takarékosság 'szerint 8— 16 százalékos premizálásban részesülnek, amit a közösségen belül osztanak el. A lazítok, a munkából hiányzók önmagukat zárják ki a juttatásból. Az is lényeges és kedvező hatást váltott ki a dolgozók köi-ében, hogy a vállalat az utóbbi két évben 5 millió forintot fordított a szociális ellátás javítására. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat napjainkra egyenesbe került. A jelenlegi tervidőszakban évente 6 százalékkal. 10 millióval szándékozzék növelni a termelést. Radványi István gazdasági igazgatóhelyettes szerint adottak a teljesítés lehetőségei. A megfelelő érdekeltség- pék tehát nagy szerepe van a létszámgazdálkodásban, a hatékonyság növelésében, a ráfordítás és a haszon viszonyának javításában. A munkaerő hatékony kihasználása elejét veszi a gyárón belüli és a gyáron kívüli létszám- hiánynak. Elkerülhető, hogy a vállalatok a nem megfelelő munkaerő-gazdálkodással a népgazdaságra hárítsák a gondokat. A munkaerő-tartalékok feltárásának feltétele, hogy az üzemekben ismerjék az adottságokat, a lehetőségeket. Ennek nélkülözhetetlen alapja a teljesítmények mérése, ellenőrzése. Mivel az órabéres rendszer erre nem ad megfelelő alkalmat, szükséges, népgazdasági igény, hogy ahol csak lehet, rátérjenek a norma-teljesítmény alkalmazására. Kolaj László Hévre szóló feladat és felelősség Az új házak átvételénél tapasztaltam, hogy egy törött panelt „ki kellett vakolni”. Az eset lakosban történt, tehát nem közös helyiségben. A vakolás tapasztási minőségit an sikerült. Mondták is az átvevők, hogy ezt bizony nagyanyánk abban az időben különben csinálta volna meg. Az esetnél jelen voltak az > oítés vezetői, akiktől vártuk a választ, gondolván, hogy most megkeresik a felelős művezetőt és egy kicsit „ellazítják”,.. Tévedtünk. Az csatét látva azt kérdezte az építésvezető, miért nem jó az úgy? A lakó majd odateszi a héverőt. .. Nos, így lett az építőből lakberendező. Persze, elhamarkodni sem kell a véleményalkotást az építőkről, mert sokszor szinte emberfeletti munkát végeznek, hogy — ha semmi nem jön közbe — határidőre átadják a lakóépületeket. S rpindamelleU: az anyagellátást sem lehet zavartalannak mondani. Ami a jegyzet megírására késztetett, az nem pénzügyi kérdés, nem is gnyagellátási probléma, úgy mondják azt még ma is: a leú-^smeret itt-ott tapasztalható hiánya. Ez tapasztalható néhány helyen a szép padlószőnyegek leragasztásánál, a csövek összekötésénél, a facsavarok bekalapálásánál és, hogy a „másik” szakma kevésbé van megbecsülve, nevezetesen, amikor az egyik szakember a másik munkáját tönkreteszt, és lehetne sorolni tovább. Persze, az utóbbin — hogy egyik szakma ne „vághassa” össze a másik munkáját —, jobb munkaszervezéssel is lehetne segíteni. Egy szó, mint száz: végül is az anyagok mindig megkerülnek, be is építik azokat, csak nem elég lelkiismeretességgel. Akármérről közelítjük meg a témát, mindig ehhez a varázslatos szóhoz, érkezünk. Miért van ebből kevesebb a kelleténél! Az építő, aki nem kíméli az új lakás tartozékait, ugyanolyan dolgozó ember, mint akinek csinálja. Sőt, adott esetben éppen ő, az építő, ő is kaphatja azt a lakást, aminek a hibás kivitelezésében része van. Ilyennel is lehet találkozni, de olyannal is, hogy amikor ugyanaz az éoilö lakást kap, azonnal megjön az érzéke a szép munka, a jó kivitelezés iránt. Azonnal tudja, mit, hogyan kell csinálnia. Úgy tűnik, kétféle erkölcsi norma 1 érvényesül ilyen helyzetben: az. egyik az „enyém”, a má- < sik a „másé”. Nem engedhető meg, hogy az emberi felelőtlenség, lelkiismeretlenség rossz hírben i tüntesse fel az épitőket. Nem helytálló az olyan vélemény sem. hogy az építőiparban különös emberek dolgoznak. Az. effajta szemlélet csak arra jó, hogy az ilyen véleményre hajlamos vezetők felmentsék magukat a felelősség alói. Űj házak, lakóépületek nőnek ki a földből, melyek otthonaink lesznek. Emberek építik. maguknak építik. A panelok összeszerelése közben arra is nagyobb gondot kellene fordítani, hogy az. építőiparban dolgozók gyarapodjanak szakmai tudásban, felkészültségben, emberségben. Aki ma cselekvőén részt vesz az országot építő munkában, úgy dolgozzék, hogy végzett munkája mellé nyugodt lelki ismerettel odaírhassa a monogramját is. Hiszen a fizetését is névre szólóan kapja mindenki, névre szólóan van meg tehát a feladata, a felelőssége is. Takács József ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Megyénk nagy gyümölcsöseiben ezekben a napokban fejeződik be a metszés mellett a másik legfontosabb tavaszi munka, a gyümölcsfák lemosó permetezése. A jól végzett tavaszi munkák biztosítékai az őszi, gazdagabb termésnek. Fotó: Szabados György A falu és a bánya között Biirpplleíés öt péppel A Borsodi Burgonyatermesztő Társulat gesztor gazdaságában, a sajópüspöki Sa- jóvölgye Tsz-ben — a kedvező időjárást kihasználva — a hét eleje óta ültetik a bur- ganjrát. Öt darab, hat6oros vető-, illetve ültető gép járja a jól előkészített táblákat, hogy minél előbb földbe kerüljön az előcsiráztatott, elit vetőgumó. Péntekre, legkésőbb szombatra végezni akarnak a 110 hektárnyi burgonya ültetésével. Az elmúlt évihez hasonló, magas, hektáronként 320 mázsas termésátlag elérését tűzte célul a tsz. A magas termésátlag elérése mellett arra törekszenek, hogy minőségben is kiváló, „egészséges” legyen a burgonyájuk, s minél többet értékesíthessenek belőle vetőgumóként. I A Sajóvölgye Tsz tábláin j különben már szépen kelnek a korán elvetett zöldségfélék és a tavaszi árpa. A VAROS PEREMÉN ilf házsorok Saiókazán A cankori dűlőnév már a régi-regi telekkönyvi okmányokon is kibetüzhelő volt: Sajókaza külső területét hívták így. A sző jelentéséről, értelméről hiába érdeklődnénk a falubán. A dűlőnév hosszú évtizedek óta változatlan maradt, de amit tartalmilag hozzákapcsolnak a kazai emberek, az egészen más ma, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. A dűlő a falu és a bánya között mindösz- szet öt-hat éve változtatta meg arculatát. A telekkijelölések után megépítették az első családi házakat a cankori telepen, a bánya és a falu közötti. Akik ma házépítésbe fognak Kazán, nagyobbrészt, a harmincas korosztályhoz tartoznak. Ekkorra már a saját munkájuk után rendelkezik a család a fészekrakáshoz szükséges pénzzel. A férfiak többsége, aki az otthonával együtt a terveit is Sajókazához köti, a közeli bányában dolgozik, legfeljebb Kazincbarcikára jár be naponta. A cankori település helyének kijelölése találkozott a kazai fiatalok elképzelésével. Közel a falu, a szülői ház, de közelebb kerültek a munkahelyükhöz is. Sándor István tanácselnök a szuhavölgyi bányaüzem fiataljainak építkező kedvéről szívesen beszél, hiszen az új házakkal bővül, gazdagodik a falu. A telepszerű építkezés jó ötlet volt, hiszen a cankori területen tóvétel nélkül olyan családok élnek, akiknek azonosak a gondjaik, életformájuk. A fiatal tanácselnök az utóbbi évek tapasztalatai alapján módja: — Aki a saját környezetére kényes, annak az sem közömbös, hogy milyen a falu arculata. Az építkezések újabb gondokat szülnek, hiszen út, víz. járda kell. Ugyanakkor a fiatalok azt is tudják, hogy nem elég kérni, adni, segíteni is kell. Segítenek is, nem húzódnak el akkor sem, ha alkalomadtán a közterületeken, vagy mások portája előtti van szükség a munkájukra.^ — Csak a cankoriakra lehet számítani? — A sajókazaiak szeretik a falujukat és talán nem is lehetne különbséget tenni, melyik az a korosztály, amelyikre legjobban számíthatunk. A három és léi ezer lakosú Sajókaza az évenkénti sok' százezer forint, értékű társadalmi munkával a fejlesztésre szánt forintokat takaríthatja meg egy-egy nagyobb nekirugaszkodást igénylő létesítményhez. — A cankori telep öt utcájában 321 családi ház épült fel, négyet az évszakokról neveztünk el, s ez igen tetszett. az ott lakóknak is. Évente 15 építési engedélyt kérnek a kazaiak, igy évekkel előre gondoskodni kell a házhelyek kialakításáról. A Szoták utca környékén épül 24 új ház. Az OTP most kezdte meg a telkek értékesítését. — A régi utcákban egy-egy foghíjas telek sem maradt? — Nálunk nem divat megvenni drágán a falú középén levő házhelyeket a régi házzal és úgy építkezni. A felújítás az más, mert a régi porták itt is megújulnak, de új lakóházat főként a fiatalok új házhelyeken építenek legszívesebben. A Cankor egésze fiatalok elképzeléseként született meg. A telep házai nem hivalkodóak. Praktikus két-, legfeljebb két és fél szobás otthonok. Sajókaza a bányák közelsége miatt mindig jobb helyzetben volt, mint a távolabb eső községek. A házak egy része már évtizedekkel ezelőtt kapott vizet a bányatelepről, a hetvenes évek eleje óta pedig Kazincbarcika felől az ÉRV-től. Most a lakások nyolcvan százaléka rendelkezik vezetékes ivóvízzel. Mindössze néhány mellékutcában kell még kiépíteni a hálózatot. Tavaly az ÉRV egy és fél millió forintot költött a vezeték bővítésére. Hasonlóképpen jól líMad az út- és járdaépítés is. A kazaiak nem várják tétlenül a szilárd út alapozását. Megelőlegezik saját erejükből, szabad idejük feláldozásával amit lehet: járható, jó minőségű salakiárdákat. utakat építenek. Már kevesebb az az olyan kis utca, ahol csak egyik oldalon húzódik járda. A fejlesztési összeg most még másra kell. A régi épületben levő gyóevszertár. a lakhiatatlanu! ódon posta építésével nem lehet tovább várni. Az építéshez telek van, a posta és gyógyszertár elférne egy éoületben. A kazai tanács két éve tartalékolta a fejlesztési összegeket., hogy a munkák elvégzésére mielőbb sor kerüljön. A korszerű lakások mellett íev lépésről lépésre megújulhatnak a szolgáltatásoknak helyt adó létesítmények is. N. 3.
