Észak-Magyarország, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-06 / 82. szám

1976. április 6., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 A huzalok birodalmában Az irodákba még nem mindenütt egyformán „hal­latszik” be a gépek zaja, a dolgozó munkások szava: öröme, gondja, baja. A De­cember 4. Drótműveknél egyértelmű szívet melengető kép fogadott, amikor jól dol­gozó brigádokról érdeklőd­tem Madarász János válla­lati párttitkártól. — Több nagyszerűen dol­gozó szocialista brigádunk van. Nehéz közöttük határt húzni. Sorolhatnék szép számmal példamutatókat, de itt van mindjárt — mű­szakban, így könnyen elér­heti — a Haluska György vezette November 7. brigád. A róluk elmondott sok jó között az cseng még most is a fülembe: igazi vérbeli munkások valamennyien. * Pedáns rend fogadja a be­lépőt a If-es huzalmü gyár­egységben. A zárt technoló­giai ciklust felölelő hőkeze­lőben, pácolóban és a húzó­ban — a körülményeket, a gyártás jellegét figyelembe véve — patika tisztaság van. Matúra Ferenc — aki épp 20 esztendeje végzett a Mű­egyetem kohómérnöki karán — 20 évet töltött itt a gyár­ban. Most az élüzem címet is elnyert gyáregységnek, így — többek között — a November 7. szocialista bri­gádnak is vezetője. — Magunk között „nehéz fiúknak” hívjuk őket is, .ami nem azt jelenti, hogy nehéz velük bánni, hanem éppen azt, hogy a munka vasta­gabbik végét fogják meg, könnyű velük szót érteni. Emberi magatartást, hozzá­állást tekintve . a brigád 23 tagja fő támasza a gyáregy­ségnek. Az újságokat olvas­va, sokszor úgy tűnik a kí­vülállónak, mintha egy-egy cikkben túl sok jót írnának a brigádokról. De aki ismeri őket, a bemutatott brigádo­kat tudja, hogy a tények, a jelzők, nem alaptalanok. Ismerni őket... Innen lentről a gyáregységvezető szobájából az újságíró a sza­vak, a felsorolt tények hal­maza mögött nem látja az embert. Az erőlködéshez, a néha gyötrően nehéz fizikai munkához edződő, alkalmaz­kodó és egymást biztató, se­gítő embert. A gépek között nem kellett sokáig keresni Haluska Györgyöt, a brigád vezetőjét, akit világoskék overálljában akár egy Orion gyár szalagja mellett is ta­lálhattam volna. A brigádtagok talán még a fejmozdulatából is megér­tették — amit a monoton hangon zúgó gépek zajától úgysem hallhatnának — a szavait, a gondolatát, mert néhány pillanat múlva mel­lette termett két társa Kali­na Miklós és Szegedi László. — Kérdezzen- és mi majd válaszolunk, kezdte Kalina Miklós, aki még „csak” öt évet töltött itt az 19(16-ban megépült új gyáregységben. Szegedi László, aki „elegán­san” kesztyűben és bőrkö­tényben jött oda, már 19 évet „húzott” le a gyárban. — Valamikor régen, ha el­szakadt a huzal, azzal cuk­kolták egymást a szomszéd gépen dolgozók, mi az neked nincs szükséged a pénzre, nem akarsz keresni? Vajon a brigád kialakulása óta vál- tozott-e a helyzet? — Ilyen sosem volt, leg­alábbis nem ilyen élesen — szólt közbe az odaérkező Haluska János, a brigádve­zető bátyja. De az öccse le­inti. — Minek szépítsük a dol­got, volt ilyen, mert a mi szakmánk olyan, hogy akkor jó a dolgunk, ha csak ülünk a leadó végénél, akkor ke­resünk és amikor csurog ró­lunk a víz a sok munkától, akkor kicsi a teljesítmény, a termelés. Ma már ezt a hec- celődést megszüntette az. hogy a brigádon belül is munkacsoportot alakítottunk. Es a munkacsoporton belül, aki teheti, segít a másiknak, így azonos a kereset, de ma nekem, holnap neki, hol az egyik jár jól, hol a másik. — A hétköznapok sodrá­ban a munka során a dolgo­zok könnyen összezördülhet­nek, még a főnökükkel is. Az évek óla, 1(1—20 éve együtt dolgozó kollektívában a viták olyanok, mint vízen a buborék, mondta az egész­ségesen pirosarcú Szegedi László. — Otthon sem vagyunk mindig csendben — szól Ha­luska János, a hatalmas csarnokban dolgozó gépek zajában eppen hallhatóan. Nálunk a brigádban egy a fontos: ma többet és jobban, mint tegnap. Azt kérjük az ózdi brigádoktól is. hogy minél jobb anyagot küldje­nek az új hengersorról, úgy lesz jobb nekik is és úgy lesz könnyebb a mi mun­kánk is. Azért, hogy a munkájuk jobb legyen valamennyien elvégezték három év alatt a szakmásító dróthúzó és fém­bevonó tanfolyamot. Akad közülük, aki 50 kilométerről jár be, mint például Szegedi László, aki 11 novajit „to­borzott” a gyárba és arra büszke, hogy a fia is itt dol­gozik. Valamennyiüknek szakmája van: acélöntő, pék, lakatos, villanyszerelő, keres­kedő stb. van közöttük, még­is ezt csinálják. Nem véletlen hogy tisztelik, megbecsülik a munkájukat éppúgy, mint ahogy ők tisztelik régi, idő­södő nyugdíjas munkatársai­kat. akik szociális otthonban vannak és akiket ők patro­nálnak. Beviszik őket a gyárba, apróbb ajándékokat vesznek, amire és amennyire a brigád kasszájából futja. Még fiatalon — hiszen az átlagéletkor 30 év körül van — jöttek rá mit jelenthet az öregség, a viszonylagos ma­gára hagyottság. És a he­gyezőgép mellett még figyel­ném őket mindig, ha nem jött volna oda góbésan mo­solyogva Kalina Miklós, hogy így szóljon: ne hallgassa már tovább, csak azért, be­szél, hogy, ne kelljen dolgoz­nia. Buchert Miklós MAGVETŐK Tíí/ ;» non de melege I Mit ti Udp, még nem „kínzó”, inkább kellemes, cirógató. Tavaszi nap ez; a magot vető embert évezre­dek óta földre szólító látha­tatlan vonzerejű napsugár. Igaz, nem mindig a. meg­szokott időben érkezik, — idén is megkésett vagy há­rom hetet —, de ha pontat­lan is, azért minden évben újra eljön és „mosolyával” életet ad rügynek, magnak, bogárnak... Mintha nem is a szeszé­lyes áprilisban járnánk, olyan nagyszerű az idő a osobádi határban. Szép má­jusra emlékeztet, orgonailla­tú. vetési serdültető május­ra. Az áprilist csak az alig bimbózó fák, a csupasz, fe­kete földek — rajtuk vető­gépekkel — jelzik. És trak­torok, MTZ-k sokasága. Szántanak, fogasolnak, vető­gépet vontatnak. Mert Cso- bádot ezekben a napokban körülfogják a magvetők. Bármelyik irányba indulunk is, traktorral, vetőgéppel, emberrel találkozunk. Kiss Orosz Miklóséit a kassai út mellett vetnek. A szép, nagy táblában, a Ma­jortagban — a táblanevet tőlük tudom — csaknem el­vész a két MTZ. Főleg, ami­kor a szántó túlsó, vasút felöli végéhez érnek. A traktor parányivá zsugoro­dik. és a hangja sem erő­sebb a légy zümmögésé­nél. Innen az országúiról csak porfelhőt lát az ember. Ahogy közlekedik visszafe­lé a gép. úgy erősödik a zaj, a motor zúgása, a csorosz- lyák csörgése. A két erőgéppel hárman dolgoznak. Tulajdonképpen csak az egyik gép vet. A másik Kiss Orosz — ő a Ferenc — MTZ-je után ne­héz fogast akasztottak, A vetők elölt egyengeti a he­pehupás talajt. — Tegnap már egyszer fogasoltam. de nem lelt elég tökéletes — mondja, ami­kor néhány percre „áll jt"’ parancsol a Diesel-masiná­nak. — Az ősszel ezt a te­rületet szántottuk utoljára, volt már négyujjnyi fagy­ja. amikor az eke kezdte kóstolni... A dupla fogasolás ellené­re, vagy inkább azért a „magvetők” Kiss Orosz Mik­lós és a vetögép kezelője — a faros Vigóczky István. dicsérik a földel. — Első osztályú föld ez a 01 hold.. Mi már csak hold­ban beszélünk, ezt szoktuk meg. Tavaly cukorrépa volt itt, most tavaszi árpát ve­tünk. A vezetők egy holdra lit mázsát tervezlek, de lesz itt több is — bizonygatja a traktoros. A faros bólogat rá. aztán ő veszi át a szót. — Kérem, megvan ez a föld dolgozva, nincs úgy összetúrva, mint azt sok helyen látni. Elhiheti nekem, én sokfelé járok, hisz vas­utas vagyok. Tudom, milyen a jól el munkált talaj ... Hogy kerül halrpaji Aranykalász Ter­melőszövetkezet vetógépére? Vigóczky István mintha mar várta volna ezt a kérdést, mert mosolyog, a vasutas­sapkát a fején feljebb tolja. — Besegítünk a tsz-nek, hogy mielőbb földbe kerül­jön a mag. Nekem a brigád- vezető szólt,' eljönnék-e se­gíteni. Lett volna ugyan munkám a szólóben, de az várhát két-három napot. Ez fontosabb ... Mert tudja, azért, hogy vasutas vagyok, a mezőgazdasági miinkát nem felejtettem el. Nevet, aztán int, hogy menjek velük egy fordulót. Néhány másodperc és én is fenn vagyok a vetőgépen, pótutasként, a faros mellett. Zörren a motor, meglódul a szerkezet. Kapaszkodom erősen a vetögép korlátjába, mert a legjobban elmunkált talaj sem autósztráda. Tárcsás csoroszlyák vág­ják az „utat” a magvezetőn adagolt árpaszemeknek. A vetőgép után könnyű fogas takarja a friss vetést. Ráz a gép. Por is száll jócskán, a zaj sem kicsi. A faros szeme lefelé figyel, hol jobbra, hol balra. Amikor hozzám beszél, akkor sem néz fel. — Elhiszi, hogy faros nél­kül nem lehet vetni?! In­kább állítja, mint kérdezi, mert választ sem várva folytatja: — Ha nem figyel az ember, ha valamelyik magvezető eltömődik, bizony üres csíkok maradnak a Házgyári elemek szerelése Miskolcon, az összekötő város­részben. telíti riötocsoiat Több mint hatvan, túlnyo­mórészt villany mozdonyra szerelt fel a MÁV Miskolci Igazgatósága rövidhullámú adó-vevő készülékeket. Ezek segítségével közvetlen kap­csolatot tudnak fenntartani a pályán haladó szerelvé­nyekkel. Az új berendezé­sek nagy segítséget jelente­nek a forgalomirányítóknak, hiszen az URH-kapcsolal révén a legrövidebb időn belül tudomást szerezhet­nek az esetleges hibákról, áramkimaradásokról. elemi csapásokról, forgalmi akadá­lyokról. s kellő időben in­tézkedhetnek a zavarok el­hárítására. a sürgős szerel­vények előresorolására. A rövidhullámú adó-vevőkkel egyelőre a Miskolc és Hat­van között oda-vissza közle­kedő szerelvényeket látták el. az E Nagyszabású tejlesztési munkák elvégzése vár eb­ben az évben az ÉMÁSZ dolgozóira. A Borsod, Heves és Nógrád megyében tevé­kenykedő vállalat egyik leg­fontosabb munkája annak a 120 kilovoltos transzformá­torállomásnak az üzembe he­lyezése, amelynek szerelését már megkezdték Balassagyar­maton. Az ipari energiaellá­tás javításában is fontos szerepük lesz, így az idén megkezdik a Borsodi Érc- előkészítő Mű új transzfor­mátorállomásának szerelését. E nagy volumenű munkák mellett működési területein az ÉMÁSZ számtalan olyan munkát is elvégez, amely az áramszolgáltatás fokozatos korszerűsítését, a lakossági ellátás javítását szolgálja. táblán. A mi munkánk minőségét akkor lehet meg­ítélni, amikor kikel a veies. De akkor alaposan ... Varjak keringenek felet­tünk. Leszállnak a frissen bolygatott talajra. Rovar, mag után kutatnak. Szálló porban, lelket rázó gépen előttem „zajlik” a fa­ros munkája. A farosé, aki | civilben vasutas, s aki most I csizmát és barna kordbár- I Sony nadrágot visel, és a sötétkék zubbonyát szürkére festette az állandóan kavar- ; go por. Három forduló után ki­ürül a magláda, az MTZ a tábla szélén veszteglő pótko­csi mellett áll meg. Töltenek. Négy mázsa 20 kilót. Ennyi fér az árpából a magiódába. Búzából több megy bele. az nehezebb, na­gyobb a fajsúlya — mond­ják az emberek. — Holnap délre végzünk a Majortaggal, mind a 61 ; holddal — mondja Kiss Orosz Miklós, amikor elkö­szönök tőlük. Vigóczky Pis­ta bátyám mór a vetőgépről int búcsút: aztán leengedi ( a nyomjelzőt, s.mire az or-! szagát aszfaltjára érek, visz- szanézve már csak a távo­lodó gépel látom. A gépet, s rajta az embereket. És a szép. fekete földet, amit a csoroszlya húzta egyenes sorok barázdálnak. Finonam, j mértani pontossággal. Tűz a nap. Lekívánkozik a kabát. I f nap na§y ' ..varázsló”. Földet szikkaszt, embert if­jú. magot kelt életre. Ez utóbbiban társa az ember is. Nem varázslattá' tapasz­talattal, munkával. szorga­lommal. Hajdú Imre feitasiilés a tefisprfának Sok minden történt az ér­vényben levő kollektív szer­ződés megkötése óta a Bor­sod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. Fel­épült és megkezdte terme­lését a Miskolci Húskombi­nát. Ez annyit jelent, hogy a vállalat 1110 dolgozója — 935 fizikai munkása és 175 alkalmazottja — új körül­mények között végzi munká­ját. A szétszórt kis üzemek dolgozói egy helyre kerül­tek, új gépekkel, módosult technológiával dolgoznak. Megváltoztak szociális kö­rülményeik is. Mindez azt jelenti, hogy a régi gondok- bajok megszűntek, illetve hogy a régi problémák he­lyett újabbakba, más jelle- güekbe botlik a kollektíva. Szokoly István 1951 óla titkára a szakszervezeti bi­zottságnak, 1957-től függet­lenített: — Huszonnégy év alatt nem sikerült annyit adni a kollektívának, mint a leg­utóbbi hónapokban. A hús­kombinát * szociális létesít­ményei első Osztályúak, a munkahelyek kényelmeseb­bek. Új igények jöhetnek szóba. Most például sport­pályát építünk a fiatalok­nak, KISZ-klubot is terve­zünk, üzemi étkezdénkben rövidesen bevezetjük a má­sodik menüt. Dolgozóink nemcsak a SZOT-üdülök- ben, hanem a bálát onboglá- ri. a hajdúszoboszlói válla­lati üdülőben, majd rövide­sen a büki üdülőben is pi­henhetnek. Évente tizenha­tan utazhatnak cserepart­nerként NDK-üdülőhelyekre is. Az utóbbi időben megnö­vekedtek az szb-titkár teen­dői. Különösen sok felada­tot ad az üzemi alkotmány­nak is nevezett fontos ok­mánynak. a kollektív szer­ződésnek előkészítése. — Nálunk most igazán időszerű és szükséges az új kollektív szerződés megkö­tése. Mór decemberben, a húskombinát üzembe helye­zésének hónapjában össze­hívtuk az első munkáskül- dött-érlekezletet. De azóta is. minden alkalmat megra­gadunk, minden fórumon beszélünk róla. Sok értékes javaslatot sikerült feljegyez­nünk. — Melyik az a javaslat, amelyet a legfontosabbnak tart? — Nem vállalkozom rá. hogy rangsoroljam a témá­kat, hiszen üzemrészenként is változhat a fontossági sor­rend. De feltétlen fontosnak tartom, hogy az éjszakai pótlékot 26 százalékról 30 százalékra emeljük. Az éj­szakai munkát végzők meg­érdemlik ezt a többletkere­setei. De fontos ez a válla­lati érdek szenmont iából is. hiszen éjszakai munkára ne­héz embert találni, talán nem lesz olyan nagy mun­kaerőgond. ha több lesz a fizetés. Újra bekerül a kol­lektív szerződésbe, hogy kas- gyermekes anyákat nem le­het éjszakai munkára köte­lezni. Valószínű, hogy még a IV. negyedévben beinduló második műszakba sem oszt­juk be az anyákat. Védi őket. továbbá egy harmadik pont is, amely a túlórákat tárgyalja. Szimpatikus vo­nása lesz a készülő kollek­tív szerződésünknek a csa­ladot védő. segítő intézke­dések sorozató. Mi is beve­zetjük például azt a másutt már régi, jó szokást, hogy szeptemberben. iskolakez­déskor segélyt adunk a nagy- családosoknak. Szokoly Istvánnak, az egész vállalatnál népszerű szb-titkárnak „szívügye” a lörzsgárdatagság ranggá eme­lése, a törzsgái'daszabályzat tökéletesítése. — Körülbelül négyszáz új dolgozót kellett felvennünk az uj húskombináthoz. Két­százötvenen azóta elmentek. Nálunk is van munkaerő­hiány. így aztán érthető, hogy a törzsgárdát a legna­gyobb tisztelet övezi vállala­tunknál. Szerencsére szép számú törzsgárdánk van. Ta­valy is 513 törzsgárda-iga- zolványt adtunk ál. ötéves munkaviszonyért jár a bronz, tízévesért az ezüst, 15 eves­ért az arany fokozat. Húsz­éves dolgozóink pénzjutal­mai. 25 éves munkatársaink márkás karórát kapnak hű­ségükért. Most felvetődött, hogy a harmincéves munka- viszonnyal rendelkező, öreg munkások aranygyűrűi kap­janak. Én szívből támogatom ezt. Azon igyekszünk, hogy a lörzsgárdatagság rangot jelentsen, s ez kifejeződjék erkölcsiekben és anyagiak­ban egyaránt. Pillanatnyilag 35 dolgozónk törzsgárdatag- ságát szüneteltetjük. Fegyel­mi vétség, mulasztás, hanyag munkavégzés miatt egy, vagy két évre kizártuk őket a törzsgárdából. A törzsgár- dabizottság határozatát nem lehet megfellebbezni. A kollektív szerződésről tárgyaló fórumokon elhang­zott javaslatok egy része biz­tos. hogy bekerül a vállalati alkotmányba. De vannak olyanok, amelyek véglegesí­téséhez nem elég az eszme­csere. hanem a gyakorlat­ban is ki ke’l próbálni, mi­előtt szabállyá rögzítődik. Ilyen például a hűtőgépé- szeknek és a fűtőknek a munkarendre vonatkozó ja­vaslata. A kísérletezésre meg van idő. Idejekorán, nagy gonddal láttak hozzá a vállalatnál a szerződéstervezet elkészítésé­hez. Ez biztosíték, hogy érett, tökéletes, minden kérdésre választ adó dokumentum vá­lik érvényessé a nváron. — lévay —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents