Észak-Magyarország, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
ÉSZAK- MAGYARÍÖRSZÁG 8 ■< 1976. április 4., vasárnap %as barát- sággal Csaknem ^Snió! beli Vologda-lerület és a megyénk közötti testvéri, baráti kapcsolat és együttműködés. Noha ez az idő nem nagy, történelmi léptékkel alig-alig mérhető, mégis elmondhatjuk: a két megye testvéri kapcsolata máris megingathatatlan alapokon nyugszik, állandóan szélesedik, fejlődik és tovább épül. Távol Borsodtól, több ezer kilométerre a meghitt otthonunktól, az ősi észak-orosz hómezőkön is csakhamar ugyanúgy otthonosan érzi magát az ember, mint szovjet barátaink a mi városainkban és falvainkban, ha időnként ellátogatnak hozzánk. A csaknem egy évtized alatti rendszeres találkozások alkalmával sok-sok személyes baráti, elvtársi ismeretség és kapcsolat szövődött. Testvérvárosunk küldöttei rendszeresen ellátogatnak megyénkbe és Borsod megye dolgozói is mind többen ismerkednek meg személyesen az északorosz táj dolgos, alkotó népének életével, eredményeivel. Már az idén is élményekben, közös tapasztalatokban gazdag találkozásokról adhattunk számot. Pár héttel a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa után lestvérmegyénk küldöttei: vologdai és cserepoveei barátaink. a magyar—szovjet barátsági hét keretében több napot töltöttek Borsod városaiban és falvaiban. .. «MN# Köti 5jr*"rTSB m í t í > - « -íí^: íJ-m Vologdai városrcszlet Népes küldöttségük azzal a küldetéssel jött el a hatalmas ország távoli részéről, hogy erősítsék a kapcsolatot, tovább mélyítsék a barátságot. Bemutatták ősi kultúrájukat, művészetüket, és azt a hatalmas fejlődést, amelyet megyéjük az elmúlt évtizedekben elért. A személyes találkozások, eszmecserék mindig nagy hatással vannak az emberekre. így van ez mindenütt, és így volt barátaink itt-tartózkodásakor szű- kebb pátriánkban, Borsodban is. Az emlékek, a személyes benyomások mara- dandóak, mélyülök és apáról fiúra szállnak. Sok-sok család van városunkban, megyénkben, akik a mostanihoz hasonló találkozásokon ismerkedtek össze, váltak igaz barátokká. Azóta gyakran mennek-jönnek a levelek, hírt adva és hírt hozva a személyes kapcsolatban álló emberek életéről, örömeiről. A vologdai, p*v“er^ a diósgyőri munkások között immár rendszeresek a találkozások, és a szakmai együttműködések során is sok személyes, baráti és családi Ismeretség szövődött. Ha az ember a voiog- dai, vagy a cserepoveei üzemekbe látogat, szinte mindenütt találkozik munkásokkal, mérnökökkel, vezetőkkel, akik kérik: személyes üdvözletüket, jókívánságaikat tolmácsoljuk Magyarországon élő ismerőseiknek, barátaiknak. Kíváncsian várják a híreket a családok sorsáról; megemlékeznek a gyerekekről és mindenkinek ajándékokkal kedveskednek szeretetük jeléül. A gyerekek levelei és látogatásai az emberből a legbensőségesebb érzéseket váltják ki. Egy miskolci kislánynak csodálatra méltó emlékgyűjteménye van .Vologda és Cserepovec városairól. De a távoli orosz földön élő vologdai kislány szobája falán is megtalálhatók a borsodi és miskolci képeslapok, leporellók, magyar játékok, városaink, sportköreink címerei, zászlócskái. De vannak régi, több mint három évtizedes, nehéz, háborús időket idéző személyes barátságok és emlékek is. Meghatódva forgatom az erről szóló leveleket, hallgatom a háborút átélök emlékeit. Sok Vologda-kör.nyéki harcolt Magyarországom, közülük többen megyénkben is. Csodálatra méltó, hogy több mint harminc év után a szovjet katonák, harcosok, miként tudnak olyan pontosan visszaemlékezni a történelmi jelentőségű események — a nagy csaták emlékei — mellett az apró részletekre, kicsiny mozzanatokra, az utcanevekre, futó emberi kapcsolatokra, még az arcokra is ... Hiszen a háború befejezéséig sok ezer várost, falut és ' tanyát szabadítottak fel, míg eljutottak a hosszú harcok során Berlinig. A találkozások, barátko- zások és kölcsönös látogatások során a régi ismerősökön kívül sok új arccal,, fiatalokkal, a háború utáni időkben felnövekvő nemzedékkel is megismerkedünk, akiknek a háború borzalma már csak történelem, miként a mi fiatal nemzedékünknek is. ünnepeinken, a LMJUllt 11 baráti és hivatalos üdvözlő lapok, a táviratok kölcsönös küldései ma már a világ legtermészetesebb dolgai közé tartoznak. Most, április 4- ére, hazánk felszabadulásának 31. évfordulójára is sok-sok táviratot kaptunk, t'estvérmegyénk dolgozóitól, munkáskollektíváitól. Mind megannyi szívből jövő üzenet, mind megannyi meleg kézszorítás, melyek igaz barátsággal, igaz barátok között fakadnak. W. L. Ä határ, amely összeköt A felszabadulás előtt Záhony négyvágányos állomás volt. Az elmúlt 30 esztendőben elsősorban annak - következtében, hogy külkereskedelmünk tetemes részét a Szovjetunióval bonyolítjuk le, hatalmas átrakó körzetté fejlődött. Nyolc állomás tartozik ide hazánk keleti határán, amelyek közül négy állomáson folyik éjjel-nappal hétköznap és vasárnap megállás nékül az átrakás. Itt ugyanis — csekély kivételtől eltekintve — tulajdonképpen • mindent át kell rakni a nyomtávkülönbségek miatt. A múlt éviben több mint 17 millió tonna áru fordult meg itt, amelyből több mint négymillió. tonna különféle érc- és szénféleség volt. Az érc nagy része szőkébb hazánkba, Borsod megyébe, két nagy kohászati üzemünkbe, illetve ezt megelőzően a Borsodi Ércelőkészítő Műbe irányul. Ezért is nevezik Záhonyt Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjének. Az itt átrakásra kerülő anyagok, termékek és áruféleségek 67—70 százalékát géppel, illetve úgynevezett félgépi úton mozgatták meg, a többit kézzel. A záhonyi átrakó körzet valódi mammutüzem. Hat és fél ezer magyar vasutas dolgozik az ide tartozó nyolc állomáson, de itt van számos más vállalat néhány munkáscsoportja is. Nem egészen félóránként indulnak innen a vonatok, egyrészt hazánk belsejébe, .. / i Munkában a rakodógépek illetve Jugoszláviába, Olaszországba, Ausztriába, másrészt pedig a Szovjetunióba. A- múlt esztendőben megmozgatott 17 millió tonna áru nagy része azonban a Szovjetunióból érkezik. Ma már az állandóan növekvő szállítási igényekhez képest lassan szűknek bizonyul ez a hatalmas átrakó körzet, amely több mint 120 vágánypárral, és több mint 350 kilométer vágányhosszal rendelkezik. Czidor András főintéző, az átrakó körzet állomás- lőnöke elmondotta, hogy a most indult ötéves terv végére mintegy 20 százalékkal növekszik itt a forgalom. Ez azt jelenti, hogy több olyan beruházást, műszaki intézkedést kell realizálni, amelynek célja az anyagmozgatás gépesítésének a fejlesztése. A tervek szerint 1980-ban az itt megforduló anyag- és terméktömeg 85 százalékát gépi - úton fogják átrakni. A záhonyi és a határon túl levő csapi vasúti csomópont között, a magyar és a szovjet vasutasok között kitűnő a kapcsolat és az együttműködés. De ez így is van rendjén. Annak idején, amikor a magyar vasutasok megtették felajánlásaikat hazánk felszabadulásának 30. évfordulója és pártunk XI. kongresszusa tiszteletére, a szovjet vasutasok csatlakoztak ehhez a munkaversenyhez. Most pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusa alkalmából indított nagyarányú szovjet munkaversenyhez csatlakoztak a magyar vasutasok is, elsősorban annak érdekében, hogy csökkentsék a kocsiforduló időt. Ennek keretében kiemelkedő átrakási teljesítmények születtek! Például több mint száz üres vasúti szerelvényt irányítottak vissza a Szovjetunió területére vissza, a szokásosnál öt órával hamarabb. — A baráti, elvtársi kapcsolaton túl sokunknak rokoni kapcsolata is van itt a határ két oldalán — mondotta Angyal János rakodómunkás. — Ezért érezzük úgy, hogy ez a határ nem elválaszt, hanem összeköt benünket a szovjet elvtársakkal. Oravec .lánc* Pár évvel ezelőtt a bor- sodnádasdiak kezdeményezésére versenymozgalom született az ózdi járásban. A verseny tétje: a Községek gyarapítása, szépítésé társadalmi munkával. Mindenki három napot dolgozik a falujáért, a legsürgősebb, az arra legérdemesebb feladatok megvalósításán. A következő évben pedig — éppen az eredmények láttán — a heiyi tanácsok ülésein négy napot szavaztak meg a faluért elvégzendő munkaként. A mozgalom az első évben, 197?-ben hatmillió forint értékű munkával gyarapította a járás községeit. Az elvégzett munka nagysága minden évben növekedett, tavaly pedig már 26 millió forint értékű munkavégzésről adhattak számot Körülbelül ennyire számítanak az idén is. Aprócska játszótéren sétálgatunk. Lehet körülbelül harminc méter hosszú és tizenöt méter széles. Néhány hinta található rajta. A tereeske szépen bekerítve. Maga a település, Susa is kicsi, nem 'lakják többen háromszázötvennél. Közigazgatásilag Urajhoz tartozik, a közös községi tanács elnökével, Hangonyi Istvánnével nézegetjük a játszóteret. Nem volt könnyű megépíteni ezt a teret. Mocsaras részt kellett feltölteni. A két kisfalu,, Uraj és Susa között most is hosszú nádas, lápos terület húzódik, a Haragos-patak nyomvonala mentén. A nyomvonala, mivel a patak medre valójában már nincs meg, egy-egy nagyobb esőzés idején szétterül a víz, nagy károkat okozva a községekben is. Éppen ennek a medernek a megéuítése lenne a következő évek egyik legfontosabb feladata, ha sikerülne. Remeny van is rá, de egyelőre csak remény. Pénz még nincs. Szóval a játszóteret, parkot is a mocsaras részen építették meg, legalább ötvenhatvan gépkocsi földet hordtak ide töltésként. A kerítésnek mély betontalpat készítettek. A mar említett versenymozgalom egyik célkitűzése ugyanis: a járás minden községében legyen park, játszótér. Hogy szépüljön, csinosod- jon a falu. Ma már a járás 46 községe közül negyvenben készen van a park, a még hiányzókban pedig az idén, vagy jövőre elkészül. Teljes egészében társadalmi összefogásból. Elkészítették Susán is. A gyerekektől a nyugdíjasokig mindenki dolgozott rajta. — Nehéz volt megszervezni a munkát? — Nem — mondja Hangonyi Istvánná. — Mindenki nagy örömmel jött. mindenki segített. Ha másként nem. legalább vízhordóként. Egyébként a járás minden községében eddig elhanyagolt területeken építették meg a palkokat, látszótereket. Itt-ott milliós értékekben. Például Szentsi- monban, Putnokon és még sok más községben. Szürkés, sima. erős úton megyünk Hódoscsépányban, a község tanácselnökével, Csépányi Bárdos Imrével. Ez éppen a Zrínyi utca,'' de mehetnénk a község bármely más utcáján is, ugyanezt találnánk, mivel ebben a faluban már nincs földút. Mindegyiket megépítették a kohósalakkal, ugyancsak a versenymozgalom révén. — Hogyan történt az építés? — Valójában nagyon egyszerűen. — mondja a tanácselnök. — A tanácsülésen megállapítottuk a fontossági sorrendet, később pedig kiballagta rn az utcába. Például ide, a Zrínyibe. Hallottam innen-onnan: no, jön az elnök, valami már megint lesz! Aztán megadtam valamelyik kapuban, odagyűltek az emberek és elmondtam, miről van szó. Meg kellene építeni az ulat. Ezt körülbelül úgy lehetne, hogy ahová a tanács ad — mondjuk — egy forintot, oda a lakók is adjanak öt- .ven fillért. Mármint a munkában. Mindenki egyetértett, most már csak a szállító autókról kellett gondoskodni. Nagyon sokat segített a hármas számú Volán, meg a Farkaslyuki Bányaüzem. Persze, a kocsik csak szabad szombatokon. de leginkább vasárnap tudták jönni. Viszont a lakók is mindig ott voltak. Emlékszem, amikor ezt az utat építettük, harminc fokos hőség volt vasárnap. Mindenkiről szakadt a veríték, de senki nem hagyta volna abba a munkát. Még a meccsre sem mentek, pe- dik Özd itt van a szomszédban. Elkészült az út, és így készült el mindegyik. Ez a község egyébként tavaly első volt a járási versenyben, előzőleg pedig második, meg harmadik. Készült itt persze az utakon kívül sok minden más is. Szépült, gyarapodott a község. Hogy mennyit, arról a tanácselnök, alá itt született és 1950 óta tanácselnök, igen sokat tudna beszélni. Más falu. merőben más ez már, mint a régi. Az utak kérdése gyakorta szerepel napirenden most az ózdi járásban, lió- doscsépányon kívül Csok- vaományban, Sámsolyon, Szentsimonban, Sajóvelez- den, Sajópüspökiben hozták rendbe, építették meg az utakat, kohósalakkal. A járás »egyik fontos célkitűzése: 1980-ig minden községben eltüntetik a föld- utakat! •Ez a rövid mondat elsősorban azoknak mond sokat, akik nem'csak alkalmakként, hanem rendszeresen kénytelenek a gödrös, kátvús, időnként pedig vendégmarasztaló sátrai teli utcákon közlekedni. Tii-. áelőt befuvarozni, bútort szállítani, terményt behoz- ' ni, beteghez mentőt hívni 6tb. Nagy feladatról, szép tervről van szó. — Sikerül-e vajon ezt a tervet valóra váltani? — Véleményem szerint igen — mondja dr. Vodilr Barna, az ózdi járási ni- vatal elnöke. — Garancia rá mindenekelőtt a iarás lakóinak készsége, áldozatvállalása, mellyel az addigi terveket is sikerült megvalósítani. Es garancia rá az a szervezőkészség is, mely- lyel ma már szinte minden helyi tanács vezetői, aktívái rendelkeznek. Járásunkban jelenleg szazöt- venegy kilométer földút nehezíti a közlekedést. Áldatlan dolog ezen járni- kelni, ezt mindenki tapasztalja, mindenki tudja. Tudja ellenben azt, is mindenki, hogy az útépítés töméntelen mennyiségű pénzt igényelne, annyit, amennyi egyik járásnak sem áll rendelkezésére. A saját erőnkre számíthatunk. A kohászattól egy forintért kapunk egy tonna salakot. Ez nem pénz. A szállítás, a fuvar kerül pénzbe, ezt a tanács fedezi, a többi pedig a lakók dolga. Ez a kohósalak úgy összeáll, mint a beton. Megfelelő minőségű út készül belőle, hát mi megpróbáljuk mindenütt megépíteni -ezeket az utaltat. Községek — földút nélkül. Jól hangzik. A járás lakói pedig nyilván tesznek majd érte, hogy pár év múltán befejezett tényként szólhassunk erről a tervről.» Priska Tibor Földutak nélkül
