Észak-Magyarország, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
wiargggiff ÉSZAK - MAG VARORSZÁG 6 1976. április 4., vasárnap ut AU/ v, ir:;y ms LKM-ben MIÉRT JOBB? A vörösen izzó űveginaszÉlnek v\z ifjúsági- törvény biztosította lehetőségekkel a Lenin Kohászati Művek ifjúmunkásai. A korábbi ifjúsági parlamenten felvetődött, és a fiatalok nagy többségét érdeklő továbbtanulási kérelmek véleményezéséről döntött a napokban a vállalati oktatási és ismeretterjesztési tanács. Az új tanév — tehát az 1976/77-es — kezdete előtt 146 ifjú dolgozó juttatta el jelentkezési lapját a gyár oktatási osztályára. A főiskolára, egyetemre pályázók egynegyede a lányok, fiatalasszonyok köréből kerül ki, s az összes jelentkező 110 százaléka fizikai munkakört tölt be. A vállalat oktatási osztálya igyekszik a .szakemberigénynek megfelelően irányi, tani a felvételi kérelmeket, ami nem jelenti — nem is jelentheti — azt, hogy befolyásolják a továbbtanulni vágyók érdeklődési körét, döntéseit. A szakmai utánpótlást erő. sítendő; 15-en jelentkeztek a kohó- és 18-an a gépész- mérnöki karra. A kohász- fezakmával szoros kapcsolatban álló 3 főiskolára *— a dunaújvárosira és a két budapestire együttesen 22 diósgyőri fiatal adta be felvételi kérelmét. Az egyéb, nem kohászati jellegű, felsőoktatási intézmények közül például 12-en a közgazdasági, 7-t-n pedig a jogi egyetemet választották. Negyvenöt azoknak a fiataloknak á száma. akik jelenleg a számviteli és pénzügyi főiskola előkészítő tanfolyamára járnak. Mindez természetesen nem oldja meg a szakemberutánpótlást, mint ahogy máris nyilvánvalód kevés, mindösz. sze 3 jelentkező adta be felvételi kérelmét a Budapesti Műszaki Egyetem villamos- mérnöki karára. A megoldás: ösztöndíjjal a vállalathoz hívni a nappali tagozatos hallgatókat. A Lenin Kohászati Művek illetékes szerve valamennyi továbbtanulni szándékozó fiatal jelentkezési kérelmét elfogadta. Most már rajtuk a sor, hogy sikerrel álljanau helyt a felvételi vizsgákon, s akinek sikerül, a tanulásban. szacsepp — akkora, mint egy csecsemő ökle — szinte másodpercenként pottyan az éppen odaérkező formába. A „pofa” egy pillanatra összezárni, furcsa illatú gőz sistereg, s a gép máris egy kész palackot indít a szalagon. A gép kezelője a szalag mellett áll, időnként lelök egy- egy üveget az ott levő idénybe. — A fene vigye el! — hát ez is? — dohog magában. Aztán szót vált társával — ez inkább mutogatásból, kézjelekből áll, hiszen a gépek zaja elnyomja az emberi hangot, — a gépésszel, aki igazít valamit, s attól kezdve kevesebbet kell „leszúrni” a szalagról. A Sajószentpéteri Üveggyár fehérhuta üzemében ha nem is kitörő örömmel, de azért szívesen látják az idegent.. „Hadd lássa, milyen >is az a norma-munka, mit és menynyit kell tenni, hogy elérjék a száz, vagy annál is több százalékot”. — A mi eredményünk és természetesen nem kiig mértékben a keresetünk is, a szerelőműhelyben dolgozók munkájától függ —■ mondja Varga Lajos, a fehérhuta Kosáulh Lajos brigádjának a vezetője. — Ha jó a felújítás, a karbantartás, a mi munkánk is könnyebb. Kevesebb baj van a gépekkel, természetesen több a selejl- menles üveg. Nálunk elsősorban az számít: mennyit produkálunk egy-cgy gépen. Ez határozza meg a fizetési boríték vastagságát... Örülök, hogy így dolgozunk, annak meg különösen, hogy ennyire együttdolgozunk a szerelőüzemiekkel. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy a most felújított gépekkel úgy. szólván semmi problémánk nincs. A szerelőműhely tulajdonképpen egyetlen brigád kollektívája A szűkebb értelemben vett szerelésen túl egész sor gépátalakítást végeztek és végeznek, új gépeket készítenek, egyszóval minden lehetőséget megragadnak'a korszerűsítés érdekében. Mindezt a rendszeres karbantartás, felújítás mellett — részben szabad idejük feláldozásával. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy az üveggyár 20 százalékkal nőtt. S az sem véletlen, hogy a hutában dolgozók elégedettek. A jól karbantartott gépek kel általában túlteljesítik a normát. A szerelőüzem Oprendek Sándor brigádja nemcsak gyári szinten, hanem az Üvegipari Művekhez tartozó többi üzemben is \elismert kollektíva. A művek kiváló brigádja cím elnyerése után, most az egyik legmagasabb kitüntetés várományosai. Hankó Pál brigádvezető és Mácsi Tibor, a szerelőműhely főművezetője méltán büszke az eddigi eredményekre. A legutóbbira pedig különösen. — Március 5-én /fejeztük be a Il-es kemencéhez tartozó gépek felújítását — mondják —, s nagyon örülünk, hogy a 'hutában dolgozók szerint is jó munkát végeztünk. Az előírások szerint a gépeknek a 'hidegjáratást követően 9 napon belül el kell érni a normát, a 100 százaléknak megfelelő üvegmennyiség előállítását. A most felújított négy gép már áz 5. napon lcljes kapacitással üzemelt... Szabó Klek gépkezelő, a most kijavított gépele egyikén dolgozik, maga is részt vett a felújítási munkában. A dicséret, amit a szerelő- üzemiek tevékenységéről mond, egy kicsit önmagának is szól. — Nincs baj a masinákkal, kitünően működnek, „hozzák’’ a normát. Tegnap például 13 500 darab üveget gyártottunk ezen a gépen. Kikerekedik az asszonnyal előre „szétboritékolit” pénz a hónapban... ^ — És, ha nem teljesítményre dolgozna? — Örabér? Nem lenne jó! Igazán mondom, nem -örülnék neki. Azt hiszem, a többiek, a társaim sem. Az órabér nem mutatja ki, hogy akár én, akár a másik menynyit dolgozik a nyolc óra alatt. A norma viszont igen. Itt az elért teljesítmény dönti el a fizetést Órabérben biztosan lazítanánk és __ és s óikkal kevésebbet keresnénk. ' Míg beszélgetünk, a társa, Vincze István gépész —ketten dolgoznak egy gépnél •— ügyel a masina minden mozdulatára. Alig van dolga, inkább csak elégedetten nézi a szalagon futó üvegeket. „.. .az a jó, ha így megy. Azt jelenti, hogy a szerelők is, a termelöniunkások is jól dolgoznak.” — Igaz, a szerelőműhely kollektívája nem „normás”, tevékenységük mégis döntően befolyásolja nemcsak a hutában, teljesítményre dolgozók, hanem az egész vállalat eredményeit. A kél részleg ezen belül nagyon egymásra van utalva — mondta a termelőüzem vezetője. — Hogy minden rendben van, elsősorban a kiváló munka- és közösségi szellem eredménye. Egymásrautaltság! A Sajó- szentpéteri Üveggyár kél kollektívája nagyszerű példa arra, hogyan lehet jól, valamennyi érdekelt számára kiválóan együttműködni. Itt, ebben az üzemben a teljesítménnyel mért munka olyan szükséges és hatékony ösztönzőszer, amely valamennyi dolgozó egyetértésével találkozik nap mint nap. Ez az egyetértés pedig a „harmadik”, a vállalat számára is jói kamatozik. N. I. A MEZŐGÉP Vállalat felsőzsoleai gyáregységében korszerűsítették a könnyűfémöntödét, gépesítették a nagy sorozatú öntvények ho mokíormázását és kokillaöntését. 1975-ben 300 tonna, 1976-ban már 500 tonna könnyűfém öntvényt gyártanak. Képünkön: kézi ko- killaöntés. K” :növések faluja Osszeroskadt ^ r*fí lyogház... Sokan lesétáltak a Rózsakútvölgybe. hogy megnézzék a szokatlan esemény nyomait: ilyesmi ritkán fordul elő ebben a faluban. A monoki házak ugyanis hosszú életűek. Híres kőművesek, ükapáktól örökölt tehetséggel megáldott mesteremberek építik évszázadok óta Monok házait. A mesterségbeli tudás mellé, még a gazda buzgalma is párosul — érthető: kiki magának építkezik. A dimbes-dombos, sajátos arculatú községben nincs olyan család, amelyben ne élne kőműves. Ha nem a férj, akkor az. apa, vagy a testvér, netán a fiú űzi a régi mesterséget. A falu lakossága 2568 fő, csaknem, kétszázzal kevesebb, mint 1970-ben volt. Az urbanizáció Monokot sem hagyja érintetlenül. Sokan Miskolcra költöznek, de'van- nak, akik Szerencset, Kazincbarcikát választják új lakóhelyül. Többnyire az utazást unják meg, belefáradnak indulási idők szabta örökös kötöttségekbe, a zötyköiödésbe és egy fáradt pillanatban bérházi lakásra cserélik a magaépitetle, szép monoki házat. Minden egyes elköltözés apró kis tragédia is; az ember legbensőbe vágyai alárendeltetnek a hétköznapok praktikumának. Monokról csaknem ezer ember jár el naponta, vagy hetente. A gépiparban, a kohóiparban, a közlekedésben, de főleg az építőiparban dolgoznak. Az ezer „bejáróból” csaknem hatszáz fő dolgozik építkezéseken. A történelem és a környék geológiai adottságai taníttatták ki a monokiakkal a kö- művességet. A grófi birtokok nem adtak megélhetést a kastélyok körül meglapuló viskók lakóinak. A kőbányáik — például a Zsefrik — nagyszerű építőanyagot kínáltak. Valaki elkezdte a kőfaragást, aztán továbbadta. Mikor már sókan értettek hozzá, vándorútra kel- tele. Vinklit, íandlit, vízmértéket, kalapácsot csomagoltak a hátizsákba, némi kis krumplit, lisztet is, és felajánlották szolgálataikat a módosabb vidékeken. — Nyáron még csak éltünk valahogy, akkor volt munka. Apám kőműveskedetf valahol, mi meg végeztük, ami adódott. Én sokáig sum más voltam nyaranta. Mondom, nyáron még húst is ehettünk, de a tél keserves volt -f- emlékezik gy eredik órára Putno- kiné, Putnoki István kőműves felesége. Minden monoki ismeri ma is, meg is mosolyogjuk már a régi történetet, hogy a kőműves felesége tíz deka májat kért a hen-. testől, de hogy leplezze a szegénységét, folyton azt mondogatta, hogy a macskának viszi. Hogy (kivel történt az eset, nem tudni, de minden családban . azt mondhatnák, hogy a nagymama vette azt a májat. Nem is mindennapos téma már a régi élet, csak kivételes alkalmakkor beszélnek róla. A múltkoriban vetődött fél: legutóbb, amikor a község veteránjait vendégségbe hívták az úttörők. Izgalmasabb, maibb témák foglalkoztatják a monokia- kat! * r ( l i hiíínrí váíiórolt va- i '■'J imiui i Jaki_ Zsiguilt j vett a másik, kisbaba szüle- ] lett a szomszédban, pályaválasztás előtt* áll a gyerek, háziipari szövetkezet alakul, új ház épül a szomszéd utcában. — Jó körülmények között élnek a kőműves családok — mondja Fi csór István, a községi tanács elnöke. — A monoki kőműves ma is megbecsült szakember, akár házgyárban dolgozik, akár vegyigyárat épít, vagy családi házat. A rossz hír is eljutna a faluba, mi nt ahogy a dicséretnek is hírét vesszük. Nem tudunk olyan esetet, hogy monoid embert elbocsátottak volna fegyelmezetlenség, vagy dologtalanság miatt. A vándormadarasdi sem jellemző rájuk. Megbecsülik őket. Sok az autó a faluban, csinosak a lakások, divatosan öltözködnek áz emberek, 10 millió forintra emelkedett a takarékbetét-állomány. Az utóbbi öt esztendőben körülbelül 50 új ház épült. A sátortetős ai módi, de kezd visszatérni az „L” alakú ház is. Be kell vallani, a régi utcák szebbek, mert változatosabbak. Persze, ízlés dolga, de szebbek a fehéroszlopos, tornácos épületek, a lóhere- leveles, gangos lakóhazak. Nyíltak, hívogatok. A ma épülők meg tágasak, kényelmesek, praktikusak, és emiatt népszerűbbek. A Zgebrik-bányát a hatvanas években bezárták, ma inkább salakblokkból, téglából építkeznek, de azért jut minden új házba terméskő is. Fehér Miklós, a községi vb-titkár házkitűzésre indul. A Kossuth utca 108. számú telken megkezdik a legújabb monoki ház építését. Orosz István, 24 éves gépkocsivezető építi. — Orosz bácsi már faragja a terméskövet ,a fiú házához — mondja valaki. — Híres kőfaragó volt mindig az öreg. csakugyan jó lX/j ,I,dr mester lehet, aki a jók között is rangot szerez magának. Ügy adódik, hogy hat kőműves feleségének adódik dolga a tanácsházán, az elnök hellyel kínálja őket. Az asszonyok kapásból soroljak a híres mesterek nevét: Vitányi István, Bodnár János, Ujj István, Orosz Gyula, a fiatalabbak közül Cservényük János, Takács József, Pacsuta Sándor, Kurenczki István. Férjeikről meg elmondják, hogy Miskolcon, Budapesten, Kazincbarcikán, Szerencsen dolgoznak. Tízéves, 16 éves törzs- gárdátagok, egyiküket egy sajnálatos családi esemény akadályozta meg abban, hogy átvehesse a 25 éves' jubileumi érmet. Amikor a keresetekről kezdünk beszélni, né- hányan a nehezen mosható mumkásruhát emlegetik, a távoli munkahelyet, a napi elemózsiát. Nem is lennének igazi asszonyok, ha első szóra azt felelnék, hogy jó a kereset. Aztán lassacskán kiderül, hogy korszerű mosószerekkel, a gép jól tisztítja a malteros ruhát; csupán lelemény kérdése, hogy ne váljon unalmassá a cső-' magolt tízórai. És kiderül, hogy elég az a pénz, csak okosan kell gazdálkodni vele, nincsenek elérhetetlen vágyaik. Szóba kerülnek a paplanos, rekamiés, parkettás munkásszállók, a kényelmesebbé vált utazások, még a szaktudás is. A monoki asszonyok nem szeretik ezt a szót, büszke, de jólesik nekik, hogy jó'kőműveseknek tartják férjüket. Beszélgetünk a gyerekekről is. Put- noiki néni örül, hogy sét fia az apja mesterségét választotta, Vargáné elmeséli, hogy Sándor fia engedett ugyan a szülői unszolásnak, kitanulta a kőmüvesszak- mát, de hátat is fordított neki, gépkocsivezető lett, Tóth- né fia lakatosnak ment... Az általános iJ°01’*a: dik osztályának 38 tanulója túl van már a pályaválasztáson. Élelmiszeripari szakmunkásnak, autószerelőnek, gépszerelőnek, asztalosnak, esztergályosnak jelentkeztek a monoki fiúk, egyikük szobafestő szeretne lenni. Ez utóbbi szakma ál,l legközelebb a kőművesmesterséghez. Kőművesnek ebben az évben senki sem jelentkezeti. Lcvay Györgyi
