Észak-Magyarország, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
ÉSZAK-MAGVA8QR5ZÁG 4 1976. április 4., vasárnap Április 4-i fHenjevél Ambrus András hazatalált AMBRUS ANDRÁS egy- vető időszak bemutatásával, kori ielencgyerekből leit cse- lédlegeny, később katona, miután hadil'ogságból valamikor 1945. második felében, vagy 1946. első felében hazaiért, végleg hazatalalt. Szabad emberré lett, nem szolga többé. De ehhez — túl az ország felszabadulásán — még egy kis külön kálváriát is meg kellett járnia. Mert Ambrus Andrásról itthon ugyan tudták, hogy Ambrus András, meg hadifogoly társai között is volt kettő, aki ezt tanúsíthatta volna, mégis Takács Gáborként ért haza, merthogy a fogolytáborban megszökött a már belajstromozott 'Takács Gábor, hát hogy ne legyen semmi baj belőle, egy élelmes altiszt az akkor még nyilvántartásba nem vett foglyok közül Ambrus Andrást szerepeltette Takács Gáborként. S amikor ez az Ambrus-Ta- káes sok-sok kínlódás, az oktalan háborúban való részvétéi után hazatért, szerelne szabad emberként, Ambrus Andrásként élni. Amíg ez a vágya teljesül — és ez nem éppen rövid idő — sok utat kell bejárnia, sok mindent kell megtapasztalnia. Ha a történeti vázat tekintjük csak, s ha csak a pergő képsorokból kibontakozó „sztoridra figyelünk, úgy a játék felszínén ennyit tapasztalhatunk. A film azonban nem erről szól. Sőt, úgyis mondhatnánk, ennek ürügyén másról, és elsősorban a másról. Első önálló játékfilmjével jelentkezett Lugossy László. A film címe Azonosítás, for- gatókönyvírója Kardos István, zeneszerzője Petrovics Emil, operatőrje, Lörincz József. Felszabadulásunk évfordulójának időszakában mutatják be a premiermozik, mint az ünnepi alkalomhoz illő témájú és méltó rangú filmalkotást. MÍUÖI-. SZÓL hát .valóban? Lugossy László filmje gondolkodásra késztet. Minden nézőt, de különösen minket, akik nagyjából a film hősével egyívásúak vagyunk és akik többé-kevés- bé hasonló módon éltük meg a felszabadulást. Mindnyájunknak vannak személyes emlékeink, élményeink ebből az időszakból. Emlékezetünkben meg-megjelennek a zsúfolt katonavonatok, a hazatérő foglyokkal teli vagonok, az állomások fogadóbizottságokkal, kondéroklcal, segélyegyleti csomagokkal és a bújkáló fasisztákra vadászó, az új rendet képviselő hatósági emberekkel, meg dekorációkkal és ünnepi szónoklatokkal kavargó képei. Hiszen tértek haza olyanok is, akiknek volt okuk rettegni az új rendtől. De Ambrus András nem ezek közé tartozott. És éppen az ő története után merül fel bennünk ismételten a kérdőjel: miként lehetett, hogy a felszabadított és az új rendet képviselő emberek nehezen értik meg egymást, nem ér- lile először egymás szavát, miként fordulhatott elő, hogy segítség helyett, baráti ölelés helyeit, akár ütleget is adott a gyámolításra hivatott kéz?! És miért kellett Ambrus Andrásnak és — ha nem is ilyen mértékben, még névcserével is súlyosbítva — másoknak is hosszú-hosszú kálváriát végigiárni, amíg «. szabad országban végképp felszabadulhattak. Lugossy filmje ezekre a kérdésekre keresi és nagyrészt meg is adta a választ. Talán szükségtelen ez ün- 'nepi alkalommal felhány- torsatni. hoav felszabadulá- su.nk mint téma, még mindig^ nem foglalta el az őt megillető helvet a magvar játékfilmművészetben. Annak ellenére, hogy jó néhány film választotta témájául, az- aránv kedvezőtlen, a történelmi esemény nagyságához méltatlan. De adós még a magyar filmművészet a fel- szabadulást közvetlenül köannak érzékeltetésévei, milyen is volt itt az élet a koalíciós kormányzás, az erőviszonyok tisztázatlansága, különböző visszahúzó erők, sőt restaurációs kísérletek, elö- búvó fasiszták gyilkosságai, helyi hatalmi bizonytalankodások és ütközések korszakában, és e kusza állapotok között mégis miként tudatosodott az emberekben a szabadság és a továbblépés lehetősege. A most, felszabadulásunk ünnepére bemutatott Azonosítás (amely Miskolcon csak csütörtöktől látható), azért is üdvözölhető igen nagy örömmel, mert a felszabadulást közvetlenül követő időszakból ragad ki egy epizódot, a bevezetőben említett történetet, és annak keretében adja meg a választ a fentebb vázolt kérdésekre. A film főszereplője roppant eredeti, új figura. Ez az Ambrus András, akit a fel- szabadulás előtti élet teljesen szolgává nyomorított, nem értheti azonnal az új életet. Még minden kemény szóra vigyázzba rándul, mert beleverték a fegyelmet, még nem szól, ha nem kérdezik, s nehezen tájékozódik az új rendben. Mert, akik felvilágosíthatnák, azok között már türelmetlen, lobbanékony emberek vannak, sőt ott van már a majdani bürokrata előfutára is, egy hivatalnoklány személyében; régi kulák gazdája csak a visszatért cselédet látja benne, és azt szeretné visszakapni, és sok egyéb erő munkál ellene, hogy ez az Ambrus András a szabad életének első hónapjait élő hazában maga is teljesen felszabadulhasson, nyitott szemmel ■ láthassa meg a környezetét és az új rend távlatait. Aki visszaemlékszik ezekre az időkre, tanúsíthatja, mennyire hiteles a filmbeli környezet, a légkör, és milyen jól jellemzett alakok idézik fel ezt a kevésszer emlegetett történelmi időszakot, illetve annak egyik vonulatát igen magas művészi értékű megfogalmazásban. LUGOSSY LÁSZLÓ filmjéről már folyt vita. Januárban a pécsi játékfilmszemlén. S ami ott ritkaság volt, egyhangú volt ez a vita: az elismerés csendült ki belőle. Kása Ferenc azt írja, ha reklám jelmondatot kellene e filmhez írnia, így fogalmazná meg: Maradéktalanul tisztességes film. Mélyen igaz ez a megállapítás. Tisztességes, jó szándékú, magas művészi értékű alkotás született, amely igen érzékletesen mutatja meg, hogy a felszabadulást követő időszak nem pusztán diadalát volt, hanem _ küzdelmek sora, az Ambrus Andrások, tehát az egyének számára csakúgy, mint a társadalom döntő hányadának, amely Ambrus Andráshoz* hasonlóan, egyre inkább nyitott szemmel látta meg az új élet • távlatait, benne a maga helyét és meg tudott küzdeni érte. Az elsőfilmes rendező nagyszerű művet alkotott. Cserhalmi György Ambrus András szerepében szinte élte ezt a hazatérő katonát. A fiatal művész ragyogó alakítással hitelesítette ezt a szin- i te milliós társadalmi réteget szimbolizáló Ambrust. Kitű- j nő volt Madaras József, a j lobbanékony, indulatos, egy- ] kori partizán, most politikai j biztos alakjában; feltétlenül említést érdemel Koltai Ró-, bért új hatalmába kicsit be- > leszédült rendőrtisztje, a Pogány Judit formálta merev hivatalnoklány. egy-egy kisebb szerepben Kiss Mari és Monori Lili. FELSZABADULÁSUNK 31. évfordulójára olyan film került az érdeklődő közönség elé, amely a filmművészet legjobb eszközeivel idézi meg az 1945. április 4-ét követő időszakot. Benedek Mikló« Konszíauffiíi tonkin: A kürtös Mikor szürkén szemetelő Köd rojtja hull az égről Ezüst fúvókát húz elő A zubbonya zsebéből. Akár a sors messzi jele Mi hangjával világol Felharsan a kört zengzetc Nem messzire a stábtól. Ebédre, szóra, vagy mikor Pihenni hív az éjjel — Árnyéka óvón összeforr Ritmikus' hangszerével. Hát még ha sorsa rátalál, Csodát sírnak a hangok, Mikor az éj sátrában áll S inellette a parancsnok. Csak félhalkan remegteti — Az ezred ring az álmon — Körtjét a titkos, esteli % Madárhang-moccanásban. Motorzúgások hangja száll, Sóhajtások zenéje — Benne az élet és halál Sorsunk két fél egésze. Aztán a hideg csillagok Fényében ál! a kürtös, Mindig kéznél, ha nap ragyog S ha kürtje holdezüstős. Asszonya várja. Semmiség. A kürtös arca márvány. Csak néha érzi csók ízét Megduzzadt, furcsa száján. Havas Ervin fordítása id* MEG U LÁ. A Magyar Népköztársaság minőén állampolgárának alkotmányos joga a tanulás. Nem véletlen, hogy a fel- szabadulást követő évek egyik legnagyobb vívmányaként és eredményeként tartjuk számon a nyolcosztályos általános iskolát, és a nyílt, zsákutcáktól mentes iskolai rendszert. Az oktatás ügye az eltelt 31 év alatt nemegyszer állt a társadalmi érdeklődés középpontjában, de különösen az 1972-ben megjelent oktatáspolitikai párthatározatot követően került a közfigyelem előterébe. Mindinkább úgy tűnik, hogy ez a társadalmi érdeklődés maradandó, sőt mi több, folyamatosan növekvő is. Érthetően az, hiszen az elmúlt, és az elkövetkező évek számos jelentős, mondhatni alapvető változást ígérnek: az iskolarendszer megújhodását. Ennek a megújhodásnak éppen a ■ közelmúltban volt bizonyítéka a nyilvánosság elé tárt készülő új tanterv néhány szaktárgyi dokumentuma, mely a Köznevelés egymást követő számaiban látott napvilágot, s mely a pedagógus társadalomban — de áttételesen a szülők körében is — élénk visszhangra talált. Éfthetőenj hiszen a már említett oktatáspolitikai párthatározatot követően indult meg az a széles körű, demokratizmuson alapuló munka, melynek eredményét az évtized végén bevezetésre kerülő új tantervek jelentik. Az oktatásügy változásai, a megújuló iskola többé-kevésbé világjelenség. Hazánkban ez szerves része annak a folyamatnak, amit a szocialista társadalmi rendszerben a tudományos-technikai forradalommal és a társadalmi fejlődéssel kapcsolunk össze. Az iskola ugyanis csak akkor tudja «lapjainkban betölteni feladatát, ha olyan alapképzést nyújt, melyre részint ráépülhet a szakmai képzés, a szakmai továbbképzés, részint pedig az önműveléssel is számol. Ma, amikor a tudományok ismeretei szinte robbanásszerűen halmozódnak fel, a megelőző évtizedeknél, , évszázadoknál lényegesen gyorsabban elavulnak az ismeret- anyagok, tudományos igazságok, s helyükre természetesen újabbak lépnek. Ez természetszerűleg magával hozza a megtanítandó ismeretanyag változásait. Ugyanakkor, amikor potenciálisan megnövekszik a szükségszerű-szükséges ismeretek halmaza, az oktatás továbbra is meghatározott körülmények között marad, s feszítő korlátáit csak a tanulók túlterhelésével lehet legyűrni ideig-óráig. Másrészről pedig éppen a társadalmi fejlődés követeli meg. hogy az iskola munkájában a nevelés ügye mind rangosabb szerephez jusson, ami újra csak visszahat pedagógusra és diákra egyaránt M indezekből talán kitűnik, hogy az iskola időnkénti megújulása törvény- szerű, sőt mi több: a megújulás periódusai is törvényszerűen rövidülnek le. Nem lehet tehát igazuk azoknak, akik úgy vélekednek, hogy a tantervi követelmények változtatása — ami együtt jár új tankönyvek születésével is — felesi"''0'0*1 váró tényező az oktató-nevelő munkában. A merev tantervek, a változatlanul hagyott ismeretanyagok előbb vagy utóbb ugyanis magának a fejlődésnek a gátjaivá válhatnak, s megbéníthatnák annak ütemét. Persze mindez nem jelenti azt, hogy jelentős változtatásokra lépten-nyomon szükség len_ • ne, mert ez legalább oly zavarólag hatna, s az oktató-nevelő munka stabilitását kérdőjelezné meg. A megoldást nyilvánvalóan ott kell keresnünk, ahol a most készülő új tantervek készítői is keresték, hogy szükségtelen terhelés nélkül, de a szükséges terhelést nem kérdőjelezve, olyan ismeretanyagot nyújtsanak a tanulóifjúságnak, mely megbízható alapja minden továbbtanulásnak. Persze, mint minden új, az iskolával kapcsolatos változások is magukkal hoznak bizonyos nehézségeket — és itt nem elsősorban az újjal szembeni idegenkedésre gondolunk, — hiszen a tartalmi változás óhatatlanul együtt jár a módszerbeli változásokkal. Ha igaz, hogy egy pedagógus pályája során többször kénytelen megújítani önmagát, ha a korszerű oktatáskövetelményekkel lépést akar tartani, akkor most valóban szükséges a pedagógus módszertani váltása- Ez óhatatlanul megterhelést jelént, amire fel kell készülni. Ismert, hogy pedagógusaink az elmúlt néhány esztendőben számos új feladatot kaptak, melyek végrehajtásában általában megállták a helyüket. Ezért bízhatunk abban, hogy az iskola megújulása az évtized végén életbelépő tantervek fogadtatása, megvalósítása nagyobb zökkenők nélkül megy majd végbe. Hiszen pedagógusaink, akik belülről látják az oktató-nevelő munka feszítő rugóit, át kell, hogy érezzék az új koncepció lényegét. Ennek egyébként többé-kevésbé garanciája, hogy a változásban, a változtatásban részesek voltak, hiszen a nyílt vitákon, a különböző fórumokon megszervezett beszélgetéseken egyaránt véleményt mondhattak. A z oktatásügy változásai, az oktatásügy korszerűsödése jóllehet társadalmi kérdés, végső soron mégiscsak a pedagógusok munkáján keresztül valósulnak meg. Erre felkészíteni a leendő pedagógus nemzedéket, már most szükséges, és az is elengedhetetlen, hogy a pedagógus továbbképzés gondjainak megoldásával, zökkenőmentesebbé tételével, a már működő pedagógusokat is felkészítsük az előttük álló nagy feladatokra. Mert az senki előtt sem kétséges, hogy az évtized végén bevezetésre kerülő új tantervek, ami többé-kevésbé az iskolarendszer megújulását is jelenti, egész társadalmunk szempontjából mégha- ■'•'"•ózó jelentőséggel bírnak. ^'»torás Annamária Lukovszky László munkája ADY ENDRE: Itt a nagy harc Tavasz van és a Lázad ok;*. Imádta mindig az élet, a láz, .Jaj annak a magyar hajónak, Mely olcsón és mindent elmagyaráz: Jaj százszor a megho^sAtónak. Engesztelhetetlenül úgy fusson Minden bilincselt, bántott, bús magyar Hajója, hogy büszkén eljusson Víg partra, melyet tört szíve javall, Perlőinket perlő ívurv jusson. Hiszen ők már úgy is inognak, Már küldik a kegyes üzenetet, Nagy harcba fogni úgy se fognak Ezek a zagyva úri seregek, Rablói száz elrablóit jognak. Trónjukon már vitázva ülnek S már nem kacagják gőggel a tavaszt. Persze hogy meg nem szelídülnek, Vcrbőczy fajától ki várja azt? Eddig csak zsandárnk«t küldtek. De vér serkedl börük-alatta, Itt a tavasz, hol panaszkodnak Is, Jön az úri, bosszús „ebadla”, Jön a prédikáció, mely hamis S jön a ml bosszús vágvunk-adta. No, végre hát, ők védekeznek A hóhérok, akiknek lelke sine« Adván módját amaznak s eznek, Eóg hangosan róluk a vén bilin'* ök, félőle, legtöbbet vétkeznek. Tavasz van, ezerszer pusztuljon Minden alkuvás, minden habozás év ^ezerszer egymásrr hulljon (Vfinden régiség és minden szokás: Most már nines, hotrv u. Hői bújjon. Ez a magyar leljcsedettség . Itt a tavasz és itt a diadal, Minden hitetlenség betegség. Es magyarul sokszor szent az a dal: Itt a nagv harc. hát tessék, tessék.
