Észak-Magyarország, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
(Beszámolónk ji 3. oldalon) ' VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIA! ISTA MUNKÁSPÁRT BORSOK MEGYEI BÍZOTT« AGANAK RAIMA XXXII. évfolyam, 81. szám Ara: 1 forint Vasárnap, április 1. ÁPRILIS FÉNYÉI H armincegy esztendeje, 1945. április negyedikén már csak egy kis falu szabadult fel az ország nyugati peremén. De ez jelentett országos felszabadulást, amelynek azóta április negyediké a dátuma, jelképe és ünnepe. Nem csak egy kis dunántúli falu megtisztítását jelenti április negyediké: tíz és fél évszázad minden kínlódása és ígérete, s a jövendő minden kilátása benne van. Ahogy november hetedikében nemcsak a Téli Palota sikeres ostroma, hanem ami arra vezetett, egy népkolosszus sok százados meggyötretése is benne volt, mindazzal együtt, ami egy tüneményes felemelkedés lehetőségében vált aznap esedékessé és lett azóta valóság. S ahogy annak idején, ama július tizennegyedikén nemcsak egy Bastille nevű párizsi erődbörtönt rombolt le a nép, hanem benne volt azokban a szekercékben az izmoknak az az ereje ( is, amely magával a mozdulattal évszázadok béklyóit pattintotta le, s amely attól a naptól fogva még a kalendáriumban is új időszámítást diktált, vagy másfél évtizedig. Egymás után július 14., november 7., április 4.: egy-egy dátumba foglalt korszakos diadal. Az ország szabad volt már, mire 1945. április 4-én az utolsó kisközségből az utolsó náci katona is kitakarodott. Olyan ütemben tisztult meg az ország, ahogy az ellenséget maguk előtt kergették a felszabadító seregek. A Nyugat felöl behatoló új eszme ezer évvel ezelőtt mind keletebbre, a Kelet felöl érkező harmincegy évvel ezelőtt mind nyugatabbra űzte a barbárságot. Mindkét magasabb eszmény jegyében, s mindkétszer barbárt. A második világháború végén Debrecenben, Szegeden, Gyulán kezdett már érvényesülni emberség és becsület, s mindenekelőtt a parancs, hogy „Ne ölj!", míg Budapest közterein és rakpartjain, majd a dunántúli városokban s falvakban még javában mutatott be rakásra emberáldozatot, javában koncolt, rabolt, irtott a történelem minden barbárjánál alábbvaló, az immár csak mocskos, elbutult fasiszta haramia. Békés megye már októberben szabad volt. Debrecenben kisvártatva kormányt, törvényhozást is adott magának az ország megtisztult fele, a magyar történelem mélypontját, a nyilasvilágot az Alföld nagy része meg sem tapasztalta már — amikor Budapesten még csak elkezdődött. S túl a Dunán aztán április negyedikén ért csak egészen véget az, amivel 1945 eleje tetézte 1944 iszonyatát, s szégyenét. Úgy változott, egészségesedért, pirosult élőre oz országi ahogy léptek, zúdultak előre a felszabadító seregek. — Roppant magas határoszlop április negyediké, ellátszik hátra a honfoglalásig, s előre a határtalan jövőbe. Egyszerre, varázsütésre nem történik semmi sem. Ezredéves történelemnek — s külön annak a hosszú és dicső mondatnak is, amely a keleti országszéltöl a nyugati peremig foglalná magában a felszabadító hős- regét — zengő felkiáltójele április negyediké. De olyan mondat ez, amely folytatódik még e felkiáltójel után is. Nem, varázsütésre ott sem történik semmi. De aki nem vak, látja, hogy aminek nálunk április negyediké, s aminek vi- lágraszólóan november hetedike véget vetett — s nemcsak Horthy-világ, nyilasvilág, cárizmus, hanem mindaz, ami kisebbségi osztályok uralmának bárminő formája —, annak hatalmi szférája s kilátása mind szőkébbre zárul. Legdurvább európai maradékaik közül a portugált nemrég döntötte meg, a spanyolt most kezdi likvidálni a történelem. Ami a letii- nőben levő osztálykisebbségek uralmának parlamentáris formáit illeti, azokat — Olaszországban, Franciaországban — elöbb-utóbb szemünk láttára veszi birtokába a parlamenti elv lényege, a nép maga. Nem veszélyek nélkül, de okulást merítve műit dolgok intő példáiból is — viszont mind határozottabban, s már szabad szemmel is láthatóan. A hosszú elnyomatás történetére Kubában, Vietnamban s egyebütt már kitették, más földrészeken most teszik ki egymás után a felszabadulás felkiáltójelét. S eholsem egyszerre: hol itt, hol ott. Idejét sem lehet percekkel mérni, siettetésre sem szorul, de hátráltatni nincs hatalmában már senkinek. A dalban, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”, a holnap nem naptári jóslat, de jövendölésnek biztos jövendölés, amelynek 1917 óta él mind erősebb Ütemű teljesülésében a világ. Magyarország előtörténetét — e sokszor dicsőt, többször szomorút — lezárónak, s újrakezdőnek nagyszerű lehetősége virradt fel 1945. április 4-én: mindabban, ami azon a napon véglegessé vált. ELJEN ÁPRILIS 4Ü K..v qp ü * í; mmmssmemamssm
