Észak-Magyarország, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-18 / 93. szám
1976. április 18., vasárnap E5ZAK-MAGYARORSZAG 5 Miskolcon 1400 veszélyeztetett helyzetű gyermek él. A nevelő-oktató intézmények nyilvántartása szerint számuk öt év alatt csaknem 400-zal nőtt. A veszélyezte- tettségi okok között legnagyobb részt környezeti ártalmak és magatartási tényezők szerepelnek. Aggasztó adatok: több mi nt 900 általános iskolás egészséges gyermek testi és erkölcsi fejlődése van veszélyben. Majdnem félezer böl- csődés és óvodás korú kisgyermek helyzete veszélyeztetett a családban. Az 1971. évi ifjúsági törvényben foglaltak szerint a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység össztársadalmi feladat. E feladatot az állami szerveknek a társadalmi és tömegszervezetek segítségére támaszkodva, velük együttműködve kell ellátniuk. Miskolcon a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység hatósági irányítását a városi tanács igazgatási és művelődésügyi osztálya végzi. A Gyermek- és Ifjúságvédelmi Munkaértekezlet koordinálja az intézmények és társadalmi szervek védő-, gondoskodó tevékenységét. Az intézményekre, a nevelőkre komoly feladat hárul a veszélyeztetett gyermekek felkutatásában, s a megelőző tevékenységben.1 Az általános iskolákban napjainkban is sok problémát jelentenek az igazolatlan mulasztásoki a csavargás, a magatartási rendellenességek. Miskolcon 180 gyermeket mentettek fel az iskolába járás alól, túlkorosság miatt. Nem kis gond az sem, hogy a dolgozók iskolájába irányítottaknak csak a fele jár rendszeresen. Az iskolák sokat tesznek a gyermekvédelemért: az egyéni foglalkozás mellett a szülőkre is hatnak, s kapcsolatot tartanak a munkahelyükkel is. Ám ehhez a munkához még szélesebb társadalmi összefogásra van szükség. Miskolcon a kerületi ifjúság- védelmi albizottságok, a Hazafias Népfront és a Vörös- kereszt is bekapcsolódik a védőtevékenységbe. A veszélyeztelett helyzetű gyermekek segítésében igen so- kat tehet a munkahely. Munkába helyezésük, a közösségbe való beilleszkedésük támogatására már Miskolcon is találunk néhány szép példát. A vállalatok szakszervezeti bizottságai és a szocialista brigádok tapasztalatai azonban még nem váltak közkinccsé: a jó példától még hosszú az út az általános gyakorlatig. A vállalatok például célszerűen járnának el, ha a munkaerőutánpótlás biztosítása érdekében még több veszélyeztetett fiatalkorút ajánlanának a szocialista brigádok gondoskodásába. A munkásszállók pedig a szociális-kulturális ellátás további fokozásával tudnak még hatékonyabb segítséget nyújtani a fiatalkorúak életkörülményeinek javításához, emberi magatartásuk formálásához. Megyénkben és Miskolcon az elmúlt években emelkedett a gyermekkorú és a fiatalkorú bűnelkövetők száma. Elgondolkodtató tény, hogy feltűnően sok 'a 10 éves vagy annál fiatalabb bűnelkövető gyermek. A 10—17 éven felüli fiatalkorúak aránya eléri a 70 százalékot. A bűnöző fiatalok ügyében u rendőrség ifjúságvédelmi csoportja, az ügyészség és a bíróság tesz megfelelő intézkedéseket. A vizsgálatok szerint a bűncselekményt elkövetett fiatalkorúak mintegy 74 százaléka végezte el az általános iskola ötödik-nyolcadik osztályát. E tény is igazolja a tankötelezettségről szóló törvény szigorú betartásának fontosságát, s az iskolából kimaradt tanulókkal való foglalkozás szükségességét. A gyermekek elsősorban vagyon elleni bűncselekményt követnek el, a fiatalkorúak nem riadnak el a különböző erőszakos jellegű bűncselekményektől sem. Az okokat kutatva kiderül, téves az a hiedelem, hogy az elvált szülők gyermekei könnyebben a bűnelkövetés útjára lépnek. Csupán 19 százalék azoknak az aránya, akiket egy szülő nevel. A baj legtöbbjüknél a családi légkörben kezdődik. A csavargás, a semmittevés, s bizonyos mértékben az alkohol- fogyasztás befolyásolja a fiatalkori bűncselekményeket Miskolcon is.. A gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szervek feladatuknak tekintik, hogy a fiatalkorúak ellenőrzésére, felügyeletére nagyobb gondot fordítanak, mint az előző években. A szabad idő megfelelő kitöltésében, a barátok megválasztásában pedig sok segítséget nyújthatnak a társadalmi szervek. A közösség iellemfornnáló, alakító erejében nem egy veszélyes múltú fiatal találta . már meg a helyét. A gyermek- és ifjúságvédelem rendszerében úi fejezetet nyitott a családjogi törvény 1974. évi módosítása és az ehhez kapcsolódó gyermek- és ifjúságvédelmet szolgáló új jogszabályok megjelenése. Az új iogi rendezés az állami gondozás formáit szélesítette, amelv már az állami gondoskodásra is ki- I terjed. A megelőző védő- és j óvintézkedések eszközrend- ! szerének bővülése nagyobb lehetőséget nvú.it a gyámhatóságok részére. Miskolcon az elmúlt évben életszerűbbé vált a rendszeres nevelési segélyezés, s javult a gyámhatóságok hatósági tevékenysége is. A gyámügyi segélykeret. 20 százalékkal emelkedett az elmúlt öt év alatt. Az utógondozói tevékenység egyre inkább kiterjed a volt állami gondozottakra is. A Borsod megyei Főügyészség vizsgálata alánján a hivatásos pártfogók és a gyámhatóságok közötti kapcsolat javult, s a jövőben ennek további elmélyítésére van szükség. A gyermek- és ifjúságvédelmi munkának szerves része a gyámhatósági tevékenység. A gyámhatósági munka_ további fejlesztésének érdekében egyre inkább bővül a társadalmi aktíva- hálózat, s fontos feladat a minőségi munka javítása is. <mikes) Bár Miskolc II. kerületéhez tartozó település elsősorban zöldségéről híres, az itt lakók nagy gondot fordítanak környezetük szebbé tételére. Az utakat szegélyező kiskertekben már nyílnak a tavaszi virágok, és most ültetik el a különféle nyári virágokat is. Főleg a Miskolci út házai előtt levő kertek megművelését végzik nagy szorgalommal a lakók. A legtöbb nyári virágot már elültették. A lakossági parkosításban a helyi tanácsi ki- rendeltség. a Vöröskereszt, és a lakóbizottsági aktívákon kiviül a szirmai általános iskoia úttörőcsapata is részt vett. Szóm! SzJvniu Meggyőzés és gondoskodás A párt XI. kongresszusa óta mind az ipari munkások, mind a mezőgazdasági dolgozók között jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés a gazdasági kérdések iránt. Ebben természetesen szerepe van annak is, hogy ez évben valamennyi vállalatnál és gazdálkodó szervnél az új gazdasági szabályzók alapján készültek el a távlati és az éves tervek, amelyek több vonatkozásban eltérnek az előzőektől, a megszokottól. Az érdeklődés megnövekedésében azonban döntő szerepe mégis annak van. hogy a párt éppen a kongresszuson tárta nyíltan a közvélemény elé gazdasági helyzetünk alakulását, a gyorsabb előrehaladást gátló okokat. Nyilvánvalóan ebből is. de az eddig végzett tömegpolilikai munka eredményéből is következik, hogy a dolgozók nagy többsége nemcsak magáénak vallja szocialista építésünk már megvalósult eredményeit, de ugyanakkor kész vállalni a továbbiakkal egvütt- járó személyes erőfeszítéseket is. Ez az egységes megértés és tenniakarás fogalmazódik meg most azokon az elbeszélgetésekén is. amelyek a pártalapszervezelek tagjai és az elbeszélgető csoportok között folynak. A pártalapszervezelek eddig végzett tömegpolitikai tevékenységében fontos helyet foglaltak el a meggyőzés és tájékoztatás olyan módszerei, mint a rendszeresen megtartott pártnapok, a különböző szintű üzemi tanácskozások éppúgy, mint a termelőszövetkezeti zárszámadások. Mindezek a fórumok nagyon is alkalmasak rá. hogy a párt általános gazdaságpolitikáját viszonylag rövid idő alatt jelentős tömegekhez továbbítsák. és mozgósítsák őket a legfontosabb társadalmi célok megvalósítására. Ezt a módszert alkalmazták a párl- alaoszervezetek akkor is, amikor a legszélesebb dolgozó rétegek előtt ismertették a párt XI. kongresszusán jóváhagyott gazd asá gpol i tik ai célkitűzéseket. Ezek elfogadása azonban csak az egyik — s mondhatnánk, a kisebbik feladatot jelenti. Az üzemekben és a szövetkezetekben most alakulnak, vagy alakultak ki azok ii feladatok, amelyek alanvelö- en meghatározzák az V. öléves terv «'Halos, az adott üzemre vonatkozó tennivalóit. Természetesén ezeket mindenütt úgy kellene megoldani, hogy ezzel együtt időarányosan megvalósuljanak az éves tervben • meghatározott feladatok is. E kettős feladathoz kellett igazítani a pártalapszervezetőknek sajátos módszereit is. Így arra kellett törekedniük. hogy előbbre lássanak, hogy hamarabb felismerjék a tennivalókat. Ehhez viszont meg kellett változtatniuk a tö- megpolUikai tevékenység eddig jól bevált módszereit. Mindez azt jelentette, hogy va 1 amen n y i a 1 a ps ze r vezet be n a korábbi általános feladatok ismertetése helyett sokkal inkább a konkrét helyi, az üzemi feladatok. problémák imegoldásával kellett foglalkozniuk. Ehhez viszont a nagy tömegeket mozgósító pártnapokról sokkal inkább a kisebb csoportokkal történő 'elbeszélgetésekre, vélemény- cserékre kellett áttérni És ez a nehezebb. Nem lehei megelégedni sehol sem . azzal, hogy a dolgozók nagy többsége elismeri, helvesli a központilag me« fogaImázott gazdasági célkitűzéseket. Személyre szólóan valamennyi munkással és szövetkezeti dolgozóval meg kell beszélni, hogy a nagy társadalmi gondok megoldásából milyen feladatok hárulnák rájuk, és az egyes munkakollektívakra. A következő években a gazdasági éleiben több dolgot másként, újszerűén kell majd elvégezni. Ez az átállás természetesen sok helyen okozhat majd átmenetileg nehézségeket, ellem mondásokat. Tudomásul kell venni valamennyi páríalapszerve- zetnél, hogy minden ű.i megvalósulása szükségszerűen együttjár bizonyos Kockázatok vállalásával is. De ebben is. mint minden más kérdésben. példát mulatott a párt- alapszervezeteknek a XI. kongresszus akkor, amikor őszintén feltárta a gondokat, mert bízott a munkásság megértésében, cselekvő támogatásában. Ennek a nyíltságnak kell tehát jellemeznie azokat, a. beszélgetéseket is. amelyeket a pártszervezetek, a gazdaságpolitikai célkitűzések konkrét megvalósítása érdekében egy-egy üzem kollektívájával. vagy egyéneivel folytatnak. Ezeken a beszélgetéseken arra kell törekedni pártalap- szervezeteinknek, hogy mindenki megértse a tennivalóját és érezze a felelősségét is. Csakis az így megalapozott előkészítés lehel a biztosítéka annak, hogy mindenült maradéktalanul megvalósuljanak a következő évek gazdasági célkitűzései. hogy minden, személyeket érintő kérdésnél a meggyőzés együtt járjon az emberekről való gondoskodással. V. M. Szakhcpzctíséjf és általános nuívcllsc" — ma AMIDŐN OLYAN kisdiák voltam, hogy még színházban nem láthattam, sőt, olvasni se olvastam Madách nagy alkotását, gondolatébresztő tartalmú, erőteljesen és költőien jelenetezett. ódon csengésében is színes és kifejező nyelvű-stílusú drámáját, Az ember tragédiáját: már akkor tudtam könyv nélkül sok szép. szállóigesze-t rű sorát, részletét. Hiszen fennhangon tanulta, ismételgette ezeket VIII. gimnazista szobafőnököm a régi, eoe- tus-rendszerű debreceni kollégiumban. s így belém ivódtak. megragadtak emlékezetemben ... Természetes, hogy a Tragédia azóta is egyik legkedvesebb olvasmányom. Időről időre vissza-visszaité- rek hozzá, újra olvasom, s mindig valamilyen más részlete „fog meg", tűnik számomra h angsúly osabb na k, hogy ne mondjam: korszerűbbnek, csodálatosan időszerűnek ... — Ez már sajátja az igazán nagy alkotásoknak. azoknak, melyeket nem válaszaik, megoldásaik tesznek naggyá, hanem kérdéseik; az a mód, ahogyan feltárják, érzékeltetik a valóság dialektikáját, az élet ellentmondásait, a gondokat, melyeken az emberiség úgyszólván valamennyi nemzedéke töpreng, mihelyt a maga történelmének színpadára lépve. öntudatosodik, nagykorúvá válik ... — Mostanában Az ember tragédiája tizenkettedik színének, a falanszter-jelenetnek egyik részlete foglalkoztat leginkább. Az a részlet, amelyben a Tudós Adómhoz és Luciferhez — kik egy más falanszterből érkezett 1 u dós j elöl tel? n ek álca zzá k magukat — az emlékezetes ismerkedő kérdést intézi: „De mély szakmába tartoztok sajátlag?” Ádám válaszol a kérdésre: számomra, a ma embere számára nem csupán meggyőzően, hanem egyenesen lefegyverzöen is ható büszke öntudattal, a Madách-i stílus régies bájával és költői szárnyalásával: „Mi a ludvágyat szakhoz vem kötök, Átpillan tását vágyjuk az egésznek ’... (A Tudós először ellentmond: „Ez helytelen! Kicsinyben rejlik a nagy, Olyan sok a tárgy, s lélünk oly rövid” — ám pár sorral árvább mintha már maga is igazat adna Adámnak, hiszen — más szavakkal — az ö gondolatát ismétli meg: ,.A tudománynak gazdag ágai Egy organizmus sok külön vonása, Együtt igéző csak”...) EZ A .JELENETRÉSZLET tehát arról szól, mi kell inkább. melyik a fontosabb: a szakműveltség, a szakképzettség-e, vagy az általános műveltség? Az-e a helyes, ha a tudásvágyat nem kötjük szakhoz, mert „átpillanlását vágyjuk az Egésznek”? Vagy pedig — mert „olyan sok a tárgy, s létünk oly rövid” — maradjunk meg egy szakmában, s abban igyekezzünk alapos jártasságra szert tenni, időről időre megújulni, lemondva az átpillanthat átírni. a végejárhalatlan egészről? Madách korában, úgy vélem, (s ezt az ősaját—.vagy olyan kortársainak, mint Arany, Jókai „mindent” átfogó széles körű érdeklődése és tudása is szemléletesen bizonyítja), egészen hitelesen hangzott az öntudatos, din ma már szinte kérkedésnek tűnd kijelentés: ..Mi a Indvágvot szakhoz nem kötök. ÁtníllanbWát vátívjuk az egésznek”! Ma. amidőn a tudománynak csakugyan ..gazdag ágai" fejlődtek ki, sőt: a hagyományos tudományágak szomszédos cs határterületén. de akár egy ágazaton belül is újabbak es újabbak sarjadnak, önállósulnak. — felelőtlen ábránd lenne hinni a szakképzettség nélküli mindenttudóban, a polihisztorban ... Ennek az ábrándnak befellegzett. Szilárd szakismeret — valamely gyakorlati vagy elméleti szakma birtoklása, s az abban való folytonos felfrissülés. továbbképzés és önképzés — nélkül „levegőben, lógna”, lalajtalan és gyökér- felen lenne, s társadalmilag sem volna hasznosítható az általános műveltség még oly csillogó látszata, máza . . . Mi, igenis. szorgalmazzuk a. szakképzettség megszerzését, hangoztatjuk: valamilyen szakmát meg kell szerezni, ki kell -tanulni! Nem azért, hogy abba beleragadjunk, annak határain túlra ne lássunk. hogy tehát szakmai soviniszták, „szakbarbárok” legyünk. Ám éppen azért, hogy legyen egy olyan ablakunk, melyen át — annak kezeléséhez biztonságosan értve — kitekinthetünk a csak együtt igéző nagy organizmusra, megfelelhetünk annak a kötelezettségünknek — mert nem csupán vágy, de kötelezettség is —. hogy átpillanthassuk az egész!. .. Másképpen ez „nem megy”, — így azonban — az értelmes és igényes szakembernek — sikerül, bármi is a szakmája. Az értelem és az igény pedig egyet jelent számunkra az élet, a valóság egészét átpillantó dialektikus látásmóddal, a marxizmus—leni- nizmus tudományával, helyesebben: tudományos szemléletével, amely összefogja és rendezi a — valamilyen — szakműveltség alapján szerzett és annak távlataiból kibontakozó korszerű általános műveltség valamennyi tartozékát: az alapvető társadalomtudományi és természettudományos ismereteket, köz- gazdasági, állampolgári és jogi tudnivalókat, technikai jártasságot, gyakorlati készségeket ... És kifejleszti bennünk azt a szándékot — amely nélkül nem lehetünk szocialista emberek, igazán hasznos állampolgárok —, hogy állandóan írissileU-bö- vitetl szaktudásunkat és általános műveltségünket alkalmazzuk is, „saját erőből’* önállóan a társadalom javára, a közhasznú társadalmi tevékenység különböző területein, a szocialista demokrácia fórumain... E nélkül ugyanis tudásunk „holt betű” vagy „divatos frázis” marad — .haszontalan tehát!... LENIN, akinek ez évben április 22-én immár 106. születési évfordulójáról emlékezünk meg, nem csupán azt mondotta, amit gyakran idézünk tőle: „... a következő feladatokat kell bármi áron magunk elé tűznünk: először tanúin i, másodszor t a- n u I n i, harmadszor t a- n u I n i ", hanem hozzátette azt is, amiről többnyire megfeledkezünk : „és azután ügyelni arra. hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy divatos frázis, ... hogy átadás valóban h ú. s s á é s v c r r é v á l j é k bennünk, hogy valóban ás igazán in i a d e n n a p i élet ii n -» o / k o t ó r é s Z é v é legyen"! . .. Gyárfás Imre
