Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

É'ZAK-MAGYARORSZAG 2 1976. március 13., szombat Az utóbbi években általá­nosságban javult a lakosság egészségi állapota. Táppénzes rendszerünk is elősegíti a be­tegek gyógyulását.. Sokszor azonban olyanok is táppén­zes állományba kerülte!:, akiknek egészségi állapota ezt nem indokolta volna. Ezért, a táppénzes betegek aránya indokolatlanul is emelkedett: tavaly — beteg­ség címén — naponta átla­gosan 250 ezer ember ma­radt távol munkahelyétől, vagyis naponta átlagosan 30 ezerrel többen estek ki a termelésből, mint öt évvel korábban. Az emelkedésben objektív okok is közrejátszottak. Az iparosodás eredményeként például a dolgozói: száma ott növekedett a leggyorsab­ban, ahol e munka sajátos­ságai miatt már korábban is magasabb volt az átlagosnál a táppénzesek aránya. Az objektív okokon túl azonban a munkafegyelem és a táppénzfegyelem lazulá­sának és a liberalizmus­nak is nagy szerepe volt a táppénzesek arányának emelkedésében — ezt állapította meg leg­utóbbi ülésén a Miniszterta­nács. Az Egészségügyi Minisz­tériumnak a keresőképtelen­ség elbírálásával kapcsolatos intézkedéseit nem mindenütt hajtották végre következete­sen. Egyebek között .nem ter­jesztették ki kellő mérték­ben a főfoglalkozású üzem­orvosok táppénzbevételi jo­gát. A keresőképesség elbí­rálása szempontjából jelen­tős orvosi állások maradtak betöltetlenül. A betegek táp­pénzbevételében nagy szere­pét játszó körzeti orvosok túlterheltek, munkaidejük jelentős része receptek írá­sával telik el. Ezenkívül az egészségügyi intézetek szét­aprózottsága és a fölösleges, párhuzamos vizsgálatok is akadályozzák a betegek ha­tékonyabb ellátását. Gyakran elmarad a kellő ellenőrzés, és sokszor a feltárt esetek­ben sem vonták következete­sen felelősségre a vétkeseket. Ilyen körülmények között azok, akik indokolatlanul ké­rik a táppénzbevételt az or­vostól, gyakrabban érik el céljukat. Időnként a válla­latok, állami szervek is be­folyásolják az orvost, s elő­fordul korrupció is. A lel­kiismeretes, tárgyilagos el­bírálásra törekvő orvosolt sok helyütt népszerűtlenek, őket jelentik l'el a leggyak­rabban. A Minisztertanács megál­lapította: újabb intézkedések sorozatára van szükség a tápnénzfegyelem megszilár­dítása és annak érdekében, hogy a keresőkéotelenek ará­nya reálisan tükrözze a la­kosság egészségi állapotát. A tervezett- intézkedések között szerepel egyebek kö­zött az, hogy ellenőrző fő­orvosi csoportot hoznak lét­re az Országos Orvosszakér­tői Intézetben, amely az egész ország területén figye­lemmel kíséri a keresőkép­telenség alakulását és szük­ség esetén helyszíni ellenőr­zéseket, tart. Hasonló céllal a fővárosban és a megyék­ben is létesítenek ellenőrző főorvosi állásokat. Az eddi­gieknél jóval több orvos kap táooénzbevételi jogot. Ugyanakkor fokozni kell a társadalmi ellenőrzést is. Az egészségügvi apparátus mel­lett más szerveknek, a taná­csoknak. a vállalatoknak is kötelességük, hogy elősegít­sék a táppénzes fegyelem ja­vítását. A vállalatoknak job­ban kell gondoskodniuk a dolgozók testi épségének, egészségének védelméről, az egészségügyi szervek bevo­násával rendszeresen ellen­őrizniük kell a megbetege­dések okait, intézkedniük leéli azok lehetőség szerinti kiküszöbölésére. A Minisztertanács hang­súlyozta: ügyelni kell, hogy a táppénzfegyelem megszilárdítását célzó in­tézkedések semmiképpen ne sújtsák azokat, akik betegségük miatt indo­koltan maradnak távol munkahelyükről. A táppénzes dolgozók ará­nya és a táppénzkiadások év­ről évre történő növekedése a táppénzrendszer bizonyos módosítását i^ szükségessé teszi. Részleges módosítás­ról van szó, mert a jelenlegi táppénzrendszer megfelel alapvető rendeltetésének, a keresőképtelen dolgozóknak a betegség miatt elvesztett keresetét túlnyomórészt pó­tolja. A táppénz kiszámítá­sának módját a társadalom­biztosítási törvénnyel kap­csolatban számottevően egy­szerűsítették. Nem történtek azonban olyan változtatások, amelyek a munkáltatókat ily módon is anyagilag ér­dekeltté tették volna abban, hogy a táppénzes állomány ne lépje túl az indokolt szin­tet. | A Minisztertanács csütör­töki határozata az említett érdekeltség megteremtéséi célozza, a táppénz kiszámí- . tását egyszerűsíti, s tovább­fejleszti a táppénzrendszert. | A kormány intézkedése értelmében 1977. január 1- töl a három napnál nem hosszabb megbetegedés ide­jére járó táppénzt a vállala­tok számolják el. (Ez nem vonatkozik a beteg gyermek ápolása címén járó táppénz- , re, amit továbbra is az ed- ' digi módon számolnak el.) | Az intézkedés arra ösz­tönzi a munkáltatókat, hogy nagyobb figyelem­mel kísérjék az 1—3 na­pos táppénzes állomány indokoltságát, és erőteljesebb intézkedése­ket tegyenek a rendszerint néhány napos munkaképte­lenséggel járó üzemi sérülé­sek elhárítására is. Az em­lített táppénzt a vállalatok adózatlan nyereségük terhé­re számolják el, ami azt je­lenti, hogy az összegnek kö­rülbelül egyharmada érinti a vállalati alapokat, kétharma­da az állami költségvetés nyereségadó-bevételét mér­sékli. További új rendelkezés, hogy a táppénz megállapí­tásánál 1977. január 1-től az előző naptári évi keresetet kell alapul venni, nem úgy, mint eddig, a betegséget megelőző háromhavit. A je­lenlegi gyakorlat ugyanis je­lentős adminisztrációs mun­kát jelent olyan esetekben, amikor a dolgozó egy éven belül többször kerül táppén­zes állományba. (Az esetek 48 százaléka e kategóriába tartozik.) Az új megoldás a dolgozó számára jobban le­hetővé teszi, hogv alaposan ellenőrizhesse a táppénzösz- szeg helyességét, ugyanakkor azok számára, akiknek a ke­resete az év folyamán inga­dozik, nagyobb szociális biz­tonságot is jelent. Mivel a bérek időközben emelked­nek, az új módszer szerint kiszámított naoi táppénzösz- szeg néhány forinttal csök­kenhet. Viszont az intézke­déssel egyidejűleg emelik a kórházi ápolás ideiére járó táppénz mértékét. A gyógy­intézeti kezelés idejére 1977. január 1-től annak, akinek eltartott hozzátartozója van, a táppénz eddigi 80 százaléka helyett 90 százalékát, egyéb esetekben az edch'gi 5!) száza­lék helyett 70 százalékát kell fizetni. 1.977. január 1-től, né­hány vállalatnál kísérlet­képpen bevezetik az ügy­ié vezeti részláppénz in­tézményt is, és a szerzett tapasztalatok­tól függően tesznek majd ja­vaslatot az illetékes minisz­terek. illetve a SZOT annak kiterjesztésére. Ezzel össze­függésben a Minisztertanács rámutatott arra a tapaszta­latra, hogy a hosszabb ideig betegeskedők, gyengélkedők egy részénél a munkából va­ló távolmaradás időtartamát csökkenteni lehelne, ha a munkába való visszahelye­zésük fokozatosan, csökken­tett munkaidővel és résztáp­pénz biztosításával történne. Ezt a módszert vezetik be kí­sérletképpen és a taoaszíala- tok alapján döntenek annak kiterjesztéséről. A Szovjetunió Külügymi­nisztériumába pénteken bé­kéltették Walter Stoesselt,1 az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, és átadták neki azt a nyilatkozatot, amely­ben a Szovjetunió Külügy­minisztériuma erélyes tilta­kozását jelenti be amiatt, hogy az amerikai fél nem foganatosít hatékony intéz­kedéseket az Egyesült Álla­mokban működő szovjet in­tézmények és személyzetük biztonságának szavatolására. ..Ennek következményeiért minden felelősség az Egye­sült Államok kormányára hárul” — hangzik a nyilat­kozat. A Szovjetunió Külügymi­nisztériuma nyilatkozatában rámutat: március 9-ére vir­radó éjszaka terrorakciót hajtottak végre az Aeroflot New York-i képviselete el­len. Folytatódik a fékeve- szett ellenséges kampány a szovjet képviselet és az ENSZ-titkáí'ság szovjet ál­lampolgárságú munkatársai ellen, fizikai leszámolással fenyegetik őket. „E téren — állapítja meg a nyilatkozat — provokációs szerepet töltenek be bizonyos amerikai tömegtájékoztatási eszközök, amelyek lényegé­ben támadásra bújtogatják a cionista és a különböző emigrációs szervezeteket.” „Tűrhetetlen helyzet jött létre annak következtében, hogy gyakorlatilag tétlensé­get tanúsítanak azok a hi­vatalos amerikai hatóságok, amelyek kötelessége biztosí­tani a külföldi képviseletek és munkatársaik normális munkakörülményeit és biz­tonságát” — hangoztatja a szovjet dokumentum. s-pü'és Moszkvaiján A szovjet főváros csaknem egymillió kommunistájának képviselői pénteken Moszkvá­ban, a Kreml Kongresszusi Palotájában pártaktíva-gyű- lést tartottak. Ezen Viktor Grisin. az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Moszkvai városi Pártbizott­ság első titkára beszámolót tartott az SZKP XXV. kong­resszusának eredményeiről és a moszkvai városi párt- szervezet feladatairól. A moszkvai aktívagyűlés egyhangúlag elfogadott hatá­rozatában kimondta, hogy teljes egészében helyesli az SZKP XXV. kongresszusá­nak határozatait és kötele­zettséget vállal arra. hogy azokat maradéktalanul tel­jesíti. népbaisereg vezetőinek tanácskozása [em kétséges, hogy a bonni szövetségi tanács egy­hangú igenje a józan ész diadala. Az utóbbi hetek­ben némi aggodalommal tekintett az európai köz­vélemény a Rajna-parti fővárosra. Félő volt. hogy a len­gyel—nyugatnémet szerződések végül is a Bundesrat. az NSZK törvényhozás felsőháza ellenzéki többségének fenntartásai miatt elvéreznek. Annál örömtelibb a péntek déli eredmény: az egyhangú igen. Sok-sok kérdőjelet eloszlatott a kedvező kimenetelű sza­vazás. És egyben híven tükrözi azt az együttműködési készséget, amely valamennyi szocialista országot — Hel­sinki szellemében — áthat. A bonni kormány megkeresé­sére Varsó világos, józan válasza megkönnyítette Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter dolgát, egyben ki­látástalanná tette a CDU/CSU további fenntartásait. Nem utolsósorban az is hozzájárult a szerződések elfogadásá­hoz, hogy a lengyel és a nyugatnémet főváros között valóságos forró drót létesült, s a két kormány közben többször is konzultált egymással. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a nyugatnémet ellenzék körömszakadtáig igyekezett megakadályozni a ratifikálást. Végül még olyan jelentéktelen szövegmódo­sítást is követelt, amely tulajdonképpen egy segédige tör­léséből állt, s amibe — éppen a megbékélés jeléül — a lengyel kormány készséggel beleegyezett. Napnál világo­sabb, hogy az ellenzéki uniópártok elvi kifogásokat nem tudtak felsorakoztatni, mert a szerződések ellen ilyen jel­legű bírálathoz semmilyen alapot nem találtak. Maradtak tehát a megszokott formulák: a belemagyarázások és a helytelen értelmezések, a szöveg egyes részleteinek kitör- gatása. Schmidt kancellár szívből jövő köszönetét mondott a lengyel kormánynak a megértésért. A koalíció drámai helyzete feloldódott, a kormány nem kényszerült bizonyos intézkedések megtételére, amelyek a szavazás eredmény­telensége nyomán szükségessé váltak volna. Mi tagadás, súlyos és nyomasztó következménnyel járt volna a rati­fikálás megtagadása. S aligha csak a lengyel—nyugat­német viszonyban éreztette volna káros hatását a CDU/CSU1 manővere: a szerződések újratárgyalása az európai enyhülés folyamatában is szükségképpen hátrá­nyos következményekkel járt volna. A Rajna-parti józan igent éppen ezért nemcsak Len­gyelországban és az NSZK-ban. hanem egész kontinen­sünkön megnyugvással nyugtázza a közvélemény. Pénteken a Honvédelmi Minisztériumban értekezleten vettek részt a Magyar Nép­hadsereg vezető beosztású tábornokai és tisztjei. A ta­nácskozáson Czineoc Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter összegezte a néphad­sereg erősítése, felkészítése érdekében a IV. ötéves terv­időszak alatt végzett munka eredményeit és tapasztala­tait. ismertette az V. ötéves tervidőszakban megoldandó feladatokat. Az értekezleten részt vett és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, jelen volt Bor­bánéi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Rácz ■ Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályveze­tője. továbbá J. A. Naumenko vezérezredes, az egyesített fegyveres erők főparancsno­kának magyarországi kép­viselője, valamint F. F. Krivda vezérezredes, a ha­zánkban ideiglenesen állo­másozó Szovjet Déli Hadse­regcsoport parancsnoka. ffizata Gerald Ford amerikai el­nök pénteken Chicagóban, a következő előválasztások színhelyéül szolgáló Illinois állam székhelyén külpolitikai tárgyú beszédet mondott. Ügy vélekedett, az Egyesült Államok és a Szovjetunió sohasem állt még ilyen közel ahhoz, hogy véget vessen a nukleáris fegyverkezési haj­sza ..halálos párbajának”. Hozzátette azonban, hogy nem tudná megmondani, mikor vezetnek sikerre a tárgyalá­sok. Egyes megfigyelők eb­ben a megjegyzésben az el­nök óvatosabbá válását vélik felfedezni, mivel korábbi be­szédében Ford azt a rémé- nyét fejezte ki. hogy még »'/■ idén sikerül megkötni a SALT—2 megállapodást. A hatfhmas szerelőcsar­nokban állóhely is alig akadt. Körben farmotoros buszok, óriási ablakú Tátra teher­gépkocsik, valamennyi javí­tásra várva. A Volán 3. szá­mú Vállalatának szinte va­lamennyi dolgozója ott szo­rongott, hogy láthassa a mű­sort, amelyet testvérme- gyénkböl, Vologdából hoztak a cserepoveci kohászok. Még ott terjeng a szerelőcsarnok­ban az alig befejezett mun­ka olajszaga, de a piros csiz­mák szaporán koppannak a dobogón. Fürge lábak rop­jál: a táncot, pörögnek a pi­ros szoknyák, szól a gombos harmonika, fel-felcsend a kórus éneke. Az öltözők felé vezető sző­nyegen alacsony, őszes hajú ember sétál le s fel* idege­sen. Egvik cigarettáról a má­sikra gyújt. Nem néz fel, csak ujjaival dobolja a zene taktusát. Nem néz a tánco­sokra, a kórusra, csak fi­gyel. A lábak dobbanásának ütemére, a szoknyák suho­gására. Ű Csiliszov Vlagyimir Cse- lekovszki, a művészeti veze­tő. Ö hozta el megyénkbe huszonegy táncosával a Le- ningráddal egy magasságban fekvő testvérmegye folklór­ját. Beszélgetésre addig nincs ideje, míg zajlik a mű­sor, míg „fiai és lányai” a dobogón vannak. Csak ami­kor az öltözőből hangzik ki felszabadult, vidám kacagá­suk, akkor csillan fel a sze­me, akkor vesz egy nagy lé­legzetet, s mesél az együt­tesről : — Éppen az elmúlt na­pokban ünnepeltük fennál­lásunk 15 éves évfordulóját. 1961-től táncolunk, éneke­lünk együtt. Valamennyien a cserepoveci kohászati üze­mek dolgozói vagyunk. Mondhatom, igen veeves „társaság” jött össze. Van közöttünk elektrikus, laka­tos, könyvtáros, zenepedagó­gus ... Legfiatalabb tagunk, a mi Andrjuskánk még csak 17 éves. Most jár kilencedik osztályba... A munka mel­lett hetente háromszor talál­kozik az együttes, alkalman­ként másfél órára. Ilyenkor gyakorolunk, ilyenkor tanul­juk be az új számokat. Ezek mind-mind a helyi költők, koreográfusok, zeneszerzők alkotásaiból kerülnek ki. Száznál is többen va­gyunk, Borsodba csak kö­rülbelül az együttes egytize- de jöhetett el. Csak ennyien tudjuk bemutatni a vologdai terület folklórjának sokszí­nűségét, nagyszerűségét, szépségét. Reméljük azon­ban, hogy így is megcsillant­hattunk valamit belőle. Csiliszov Vlagyimirt szólítja a kötelesség, hívják a tán­cosok, az énekesek. Miköz­ben készülődik, még elmond­ja, hogy jártak már Finn­országban, Olaszországban és eljutottak Ausztriába is. Ott­hon havonta hatszor lépnek fel, de gyakran hívják az együttest a megyén kívülre, ■ Moszkvába, Leningrádba is. A cserepoveci fémkohá­szati művek tánc- és ének­együttese vasárnap indul vissza hazájába. Szerdán)ér­keznek meg, s azonnal újabb feladat vár rájuk: huszon­egyedikén. a következő va- sárnaDon már színpadra lép­nek, hogy énekeljenek a ba- lalaikáróJ, a haza gazdagsá­gáról, hogy eljátsszál: a ka­náltáncot, eitáncoliál: a vo­logdai, az északi táncot, s a műsor végén felhangozzék a . Katyusa. V. I. Fotó: Szabados Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents