Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-09 / 58. szám

1976. március 9., kedd

ESZAK-WAGYARORSZÄG 3

Az RDH-ban, Ózdon

A mezőgazdaságban is:

Az Ózdi Kohászati Üzemelt rúd-drót hengermű vének eddigi munkája példamutató, követésre méltó.

Az üzemegység rövid múltjáról Molnár László főmérnök ezeket mondja:

— Az elmúlt évben, a próbaüzemelés alatt, október 31-től december 31-ig 10 100 tonna rúdárut termeltünk. Ebből 7000 tonnát exportálunk. Idei tervünk 153 000 tonna hengerelt áru előállítása.

Csörren a telefon, a hengersor jelentkezik. Valaki valamilyen üzemi probléma megoldására kér tanácsot, Utasítást.

— Ez évben már üzemszerűen termelünk — folytatja a főmérnök. — Januárban a 7800 tonnás tervvel szemben 11 700 tonnát, a februárra célul tűzött 9700 tonna helyett 13 900 tonna terméket adtunk. E hónapban mindössze 4400 tonna árut kell előállítanunk a negyedéves terv teljesítéséhez.

Ismét berreg a telefon, újra a csarnokból hívják a főmérnököt. A rövid beszélgetés után ekképpen folytatja:

— Minden remekül megy. Célunkat, hogy időt nyerjünk, elértük. Köszönhető ez annak, hogy már a próba- üzemelés alatt alig volt igazítani való a berendezéseken. Most látjuk csak hasznát, hogy a beruházók maguknak építik a gyárat, oda figyelnek, amit csinálnak. A körültekintő munka, a jól átgondolt szervezés, előkészítés meghozta gyümölcsét.

Elgondolkodik, töpreng kicsit.

'— Ismétlem, sikerült időt nyernünk. Ez — nagyon fontos. A drótsor beszabályozását ugyanis a termeléssel párhuzamosan kell elvégeznünk. Először az egyes ér Villamos berendezéseinek élesztősét fejeztük be, majd február 16—20. között megÜzembc helyezés előtt az ÖKÜ rúd-dróthengermíiveben

tartottuk a melegüzemi próbát. Ezután hozzáláttunk a kettes ér villamos berendezéseinek élesztőséhez, beszabályozásához, s jelenleg is ezen dolgozunk. A befejezési határidő március 12. Ezt követően itt is melegüzemi próbákat tartunk, március végéig pedig kéteres hengerlést folytatunk. Április negyedikének tiszteletére aztán ünnepélyesen átadjuk a drótsort; következhet a próba- üzemelés.

Néhány percre megszakad a beszélgetés, mert áthívják a szomszédos szobába. Amikor visszatér, boesánatkérö- en tárja szét kezeit.

— Nagy a hajtás... Hol is hagytam abba? Igen, április elején megkezdjük a drótsoron is a hengerlést. Persze, nemcsak úgy tessék- lássék módon, mert a negyedévre előirányzott 33 ezer tonna áru egyharmadát a drót teszi ki. Júliustól mór mindkét sor üzemel; az igényeknek megfelelően felváltva hengerlünk rudat és drótot. Az év második részében egyébként 45 ezer tonna terméket kell előállítanunk negyedévenként.

Bejön egy gazdasági szakember, fél percig tanácskoznak. Azután a főmérnök odafordul:

— Az időnyerésré ezután is nagy szükségünk lesz. A második negyedévi tervünket is legalább két héttel korábban akarjuk teljesíteni. Kell az előny, hogy zavartalanul kijavíthassuk az esetlegesen előbukkanó hibákat, elvégezhessük az igazításokat, felkészülhessünk a drótsoron az üzemszerű termelésre.

Megint csak a telefonhoz kell mennie. A jegyzeteimet lapozgatva felidézem, amit az előbb mondott:

— Az RDH-nak pillanatnyilag 550 dolgozója van. s 760 lesz. Az elképzelések szerint 1977-ben 250 ezer. 1978- ban 300 ezer tonna hengerelt árut biztosit népgazdaságunknak az üzemegység. Ebből kétharmada 5,5—12 milliméteres drót-, egyhar- mada 12—40 milliméter átmérőjű rúdáru lesz. Jelentősen segítenek majd építőiparunknak azzal, hogy a rúdáru nak 60—70 százalékát, a drótárunak is egy részét a betonacél teszi ki — olvasom, majd hallom a mindössze 28 éves főmérnök szavait :

— Ez a gyár a miénk, fiataloké. Talán fiatalos lendületünk javára írhatók rekorderedményeink is. Ugyanakkor vezetőink, külföldi partnereink is mindent megtesznek azért, hogy április 4-én átadhassuk a drótsort.

Az ablaknál állunk. Az üvegen át érezzük a tavaszi nap melegét. Lenézünk a még rendezetlen, beton törmelékekkel. hulladékkal tarkított udvarra. A főmérnök szinte kitalálja, mire gondolok, mert megjegyzi:

— Majd sort kerítünk a takarításra is. Csak jussunk lélegzetnyi szünethez ...

Kolaj László

Fotó: Strohmayer László

Miskolcon, a .Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában találkoztunk mindkettőjükkel. Nőnapi ünnepség volt március 6-án, szombaton délelőtt. Az ünnepeiteket úttörők köszöntötték szegfűcsokorral. A gyülekezés kedves perceit használtuk tel, hogy szót váltsunk Napy Imrénével és Szakács Imrénével. Hétfőn vették át Budapesten a Szakszervezeti Munkáért arany és ezüst fokozatú kitüntetésüket.

Szaladjunk vissza egy. kicsit a tegnapok utcájába, emlékezni, összegezni. Kettőjük útja egyforma, csak az évek különböztetik meg őket. Mi a közös bennük? A közélet sodrában csodálatos dolgokra képesek. Tudják, hogy munkájukhoz nem elég a föllángolás, a nekibuzdulás, hanem mindenekelőtt következetességre, helytállásra, állhatatosságra van szükség. És magas fokú emberszere- telre. Vallják, hogy az emberek nagy tettekre képesek. Csak érteni kell hozzá, hogy felszítsuk bennük azokat a képességeket, amelyekről talán maguk sem tudnak. Az ember alakítható, jó irányban változtatható. Csak törődni kell velük, ügyeiket intézni, nevelni. A dolgozó emberek ma már más szemmel néznek körül hazájukban, mind többen vizsgálják a tulajdonos tekintetével közös -dolgainkat és emelnek szót felelős öntudattal értük.

Ez a helyzet az Észak-magyarországi Vegyiművekben. Sajóbábonyban és a Habselyem és Kötöttárugyár kazincbarcikai és kurityóni üzemében, ahol mindketten dolgoznak.

Jeles feladatot teljesítenek mindketten munkahelyükön foglalkozásukban és a szak- szervezeti mozgalomban, a nőmozgalomban is. Mellékesen: feleségek és édesanyák. Nagy Imre né már nagymama. Szakács Imréné 9 éves kisleány fiatal mamája. Segítő. hűséges 'férjek állnak oldalukon, akiknek a konyhai munkát elvégezni sohasem derogál.

Nagy Imréné az ÉMV SaNagy Imréné

jóbábonyi üzemében leltározó csoportvezető. Férje bányász. Nős' fia van egy unokával. Amióta dolgozik — Bábonyban, a DIGÉP-ben, Sajószentpéteren majd újra az ÉMV-nél — szakszervezeti munkát végzett. Ma is ezt teszi, megpótolva pártmunkával, nőfelelősi teendőkkel, megyei tanácstagsággal, ifjúságvédelmi felelősségvállalással. Nem lehet felsorolni a funkciókat. Örökös lekötöttség, mindig intézni való dolgok. Most éppen azon fáradozik, miként lehetne megoldani, hogy a hirtelen belázasodott kicsiket ne küldjék vissza á bölcsödéből, óvodából, legyen egy elkülönítő

Szakács Imréné

részleg, ahol szakszerű, orvosi kezelést kapnának. Büszkén mondja, hogy a IV. ötéves tervben Bábonyban 206 lakás épült fel, sorozatban adják át őket ezekben a napokban, hetekben.

A kosztümje hajtókáján két kitüntetés csillog, most egy harmadik sorakozik majd mellé, arany fokozatú szakszervezeti elismerés.

Szakács Imréné a fiatalabb korosztályok útját járja. Érdekes pályája van. Budapesten lakott, amikor a habselyemgyárban ipari tanulónak jelentkezett. Levelező tagozaton elvégezte a négyéves ruhaipari technikumot. Először Kurityánba került, most a habselyemgyár harcikéi üzemében dolgozik vezető beosztásban, bérmunka csoportvezető. Az SZMT-ben rendezett nőnapi ünnepségen fel is szólalt. Rövid mondandójában bemu- tatkozott. Mindenki szeretet* j|ÍÉ tel hallgatta, miként lett lj«H egv egyszerű varrónőből kö- P*" zépszintü vezető. Kétszer egymás után megválasztol- I ták %a (Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsába. Teg- nan Budaoes'en a SÉOT-ban kapta meg ő is a Szak-szervezeti Munkáéit ezüst fokozatú- kitüntetését. Mondanunk sem kell. hogy nála is már másik két kitüntetés mellé került a legújabb.

.Tisztelet a nőknek, tisztelet a két kitüntetettnek.

Roda István

MOST. az V. ötéves terv első hónapjaiban a leggyakoribb beszédtéma: a termelés hatékonyságának tokozása. Akár a tévét, akár a rádiót kapcsoljuk be, akár a napilapokat vesszük a kezünkbe. ilyen, vagy olyan megközelítésben a hatékonyságról hallunk, olvasunk. Életünk, munkánk során középpontba került ez a köz- gazdasági fogalom.

Mit is értünk tulajdonképpen a hatékonyság fogalma alatt? Általában a meglevő kapacitások jobb kihasználását, a munkatermelékenység fokozását. De jelenti a fogalom azt is, hogy egységnyi ráfordítás milyen irányú, mennyiségű, minőségű ho- zomváltozást idéz elő.

A termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelését elsősorban az teszi szükségessé, hogy nálunk a gazdasági fejlődés extenzív tartalékai fokozatosan csökkennek. Mezőgazdaságunk fejlődésének is egyetlen járható útja, az^intenzív tartalékok feltárása.

• A gazdaságos, hatékony termelés előfeltétele a megfelelő termelési irány megválasztása. Mint azt dr. Kovács Imre MÉM miniszter- helyettes is mondotta a napokban A jól megválasztott termelési irány, a jól szervezett üzemi munka együtteséből táplálkozva javulhat a termelés hatékonysága minden üzemben.”

Ehhez viszont az szükséges, hogy a terv nemcsak a vezetők, hanem az egész kollektíva, valamennyi szövetkezeti tag terve legyen. Az emberek ismerjék és magukénak érezzék azt.

A jó és reális, a közösen készített terven túl lássuk azokat a területeket, ahol vannak belső tartalékaink, amelyek feltárása elősegíti a gazdaságosabb termelést.

Minden fontossági sorrend nélkül — lévén, hogy még tél vége van —, kezdjük a sort a gépjavítással. Gazdaságaink gépeinek egy része előrehaladott korú, éppen ezért a pontos, lelkiismeretes javítás, a korrózió elleni védelem legalább annyit segít, mint az öreg embernél a gondos orvosi kezelés. Napjainkban egyre kevesebb mezőn „felejtett” gépet látunk, viszont ha szétnézünk a szövetkezetek udvarán, bizony még bőven akad „ég alatt” rozsdásodó technika.

A gépeknél maradva nem feledkezhetünk meg az optimális gépkapcsolás kialakításáról (a megfelelő erőgéphez legyen a hozzáillő munkagép), é< az üzembiztonság fokozásáról sem. Ott ahol rendszeres a hibamegelőző karbantartás, ahol egyre több a szakképzett gépkezelő, szerelő, ott egyre kevesebb az üzem közbeni meghibásodás, az órákon át „tétlenül” álló gépek száma.

Az üzemanyaggal, alkatrészekkel való takarékosság ugyancsak hozzájárul az-' l mázsa termékre jutó fajlagos költségek mérsékléséhez.

A TARTALÉKOK vizsgálata terén, a gépesítés után nézzük a termőföld-kihasználást. Bizony nem dicsekvésre méltó tény, hogy évente vetetlenül marad 3—4 százaléknyi szántóterület. És az is tény. hogy az 1,3 millió hektár gyepterületről kevesebb takarmányt használunk fel. mint 30 évvel ezelőtt. Mert jóval több fű terem, mint amennyit gazdaságaink betakarítanak. Lábon állva, le- kaszálat.lanul jelentő« meny- nviségű fű vész el. Pedig az állattenyésztés hatékonysága nem képzelhető el ésszerű 1a- karmányfel használás nélkül.

Tudni kell. hogy a takarmányozási költségek csökkenésével egyenes arányban csökken a lej-, a hústermelés önköltsége is. Ennek érdekében nőidéül szükséges, hogv az állattenyésztésben dolgozóknak pontos ismeretük legyen n takarmányok béltartalmáról. Nem azzal takarékoskodunk, ha kevesebb takarmányt etetünk, hanem ha pontosan ismerjük a létfenntartáshoz és a termeléshez szükséges takarmány rneny- nyiségét, éppen a beltartalmi mutatók — tápérték-összeté- te! — alapján.

És ha már a takarmányozásnál tartunk, nem feledkezhetünk meg a melléktermékek — például a cukorrépalevél és fej — hasznosításáról. Horváth Sándortól, a Magyar Mezőgazdaság főszerkesztőjétől Edelényben, a könyvhónap megnyitóján hallottuk a következő idézetet, amelyből úgy hisszük sok mezőgazdasági szakvezető tanulhat. „Akinek van egy hold cukorrépája, annak egy hold rétje is van” — célzott a főszerkesztő a cukorrépa melléktermékeinek takar- mányértékére.

A melléktermékeknél maradva feltétlenül szólnunk kell az istállótrágyáról is. Jelenleg országosan a fel nem használt istállótrágya hatóanyag-tartalma az évi műtrágya felhasználás 1 5 részével azonos. Minap Szalonnán, a Tókörnyéke Tsz főkönyvelője Zsíros Miklós mondta, hogy évek során annyi szerves trágyájuk gyűlt össze, hogy már-már mozogni sem tudlak tőle. Tavaly aztán ezen a téren is előbbre lépett a tsz. Már 260 hektárra került szerves trágya, és az idei tervükben 350—400 hektár terület trágyazása szerepel.

A tápanyag-utánpótlás másik módja a , műtrágyázás. Ma még a trágyázást kevés helyen előzi meg a talaj laboratóriumi vizsgálata. Pedig ennek megléte megóvná a szövetkezetét attól a veszélytől, hogy olyan tartalmú műtrágyát is kiszórjon a területre, amelyből az adott talaj bőségesen el van látva.

Ugyancsak a termelés hatékonyságát növeli az üzemi és ágazati összhang megteremtése, és a kisüzemi termelés lehetőségeinek kihasználása. Főleg az élőmunka- igényes növényeknél (zöldség, gyümölcs), valamint a nagy fajlagos eszközigényű állattenyésztési ágazatokban (szarvasmarha, sertés) a családtagi munkaerőt is lehet hasznosítani.

Tovább kell lépnünk a vállalati keretek fejlesztésében is.

— Nem az üzemi méretek további növelése a Cél, hanem a jelenlegi üzemnagyságok lehetőségeinek minél jobb kihasználása. Az ágazati, a kölcsönös érdekeltségen alapuló termelő, értékesítő társulások létrehozása az indokolt — mondotta Szűnj •ogh János, a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese, a tsz-elnökök 3 napos továbbképzésén.

Ilyen együttműködésre jó példa megyénkben a Mezőségi Sertéskombinát, de a közös tevékenységben rejlő lehetőségeket fogja kihasználni a szalonnái, szendrői és,perkupái termelőszövetkezetek összefogásával építendő szárítóüzem is. És ugyancsak pozitív példaként említhetjük a taktaharkányiak együttműködését a szomszédos termelőszövetkezetekkel a cukorrépatermesztés vonalán.

Az V. ötéves terv során meg kell gyorsítani a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását. Ebből a célból megyénk több gazdasága — Szentistván. Bogács. Nagybar- cá, Mezőnagymihály — egyre szorosabb kapcsolatot igyekszik kialakítani a kompolti Növénytermesztési és Talaj- védelmi Kutatóintézettel.

A FELSOROLT területek és példák csak töredékei azoknak a tartalékoknak, amelyek — mint lehetőségek — minden mezőgazdasági termelőüzem számára adottak. Lehetőségek, amelyekkel gazdaságainknak élniük kell ’ Kzt kívánja az üzem és a népgazdaság érdeke egyaránt.

Hajdú Imre