Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-28 / 75. szám
,T9?6, március 28.; vasa map ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 | Volt egyszer egy Munkácsy... A Kondor-teremért még Budapestről is lejönnek. Mi vajon ismerjük-e már? i Néha órákig csak a teremőr marad a képekkel. Önkéntelenül óvatosabban lép az ember, mintha megijedne a csendes kapualjban felerősödő lépések koppanásától. Pár lépéssel arrébb, kint az utcán — ahová beszűrődik a főutca lüktető zaja — emberek sietnek a dolguk után, autók surrannak a kövezeten. De itt, a kapualjban, néma csend van ... A Miskolci Képtárban nem adják egymásnak a kilincset a látogatók, az udvar majdnem mindig kihalt. Néha órák telnek el, amíg valaki halkan, óvatosan beteszi maga mögött a bejárati ajtót. S ilyenkor oly lassan ván- szorogn: k az óramutatók, hogy az időűzőnek szánt újság betűi összemosódnak a teremőrök szemei előtt. Az ember szinte észrevétlen vált át e helyiségekbe lépve. Feledi a rohanást, a fuitást a munkahelyre és haza, s közben a gyerekért a bölcsődébe és az óvodába, feledi a bevásárlással járó tülekedést, a sietős-kapkodós vacsorakészítést, az ember kikapcsol ... Itt szokatlan a hangos beszéd, a látogatók suttogóra fogják hangjukat, talán mert nem akarják megtörni a varázslatot, a művészet varázslatát. A Miskolci Képtár négy terem — négy világ. A földszinten balra — ott, ahová először lépnek be a látogatók — a kis asztalkán kártyalapok módjára szétterítve a prospektusok, a kalauznak szánt ismertetők. S ott a könyv, amely megőrzi az itt jártak nevét. Lassan nő az egymás alá írt nevek oszlopa. Van nap, hopv csak tízen, tizenöten írnak bele ... — A legjobb a szombat. Olyankor mindig sokan jönnek, mert ingyenes a belépés. (Máskor is csak két forint a jegy, amelyet a diákoknak és a kiskalo- nának meg sem kell váltani!) De ha egy hétköznap már több mint húszán járnak nálunk, azt mondjuk, jó napunk volt. Pedig tessék elhinni, nekünk sem jó a csend. Várunk. Várjuk, hogy bejön valaki, nézegeti a képeket, s akkor még az idő is gyorsabban eltelik. Az a négy óra ... S jólesik, ha kérdeznek valamit, ha mondanak valamit. De hát olyan kevesen jönnek, mintha az embereknek már nem lenne idejük a szépre... Csak a Munkácsyra jöttek. Mit, jöttek? Özönlöttek! Volt úgy, • hogy be kellett zárni az ajtót, mert nem fértek be többen a terembe. És vártak, vártok kint, hogy bejussanak. Akkor szállt az idő. Ül a kicsi, vékony asz- szony, ölébe ejtett újsággal. — Az csak egyszer volt. Munkácsy csak egyszer volt... Persze, azért vannak látogatók máskor is. Emlékszem a Herman Li- pót-, meg a Tóth Sándor- kiállításra. Sokan eljöttek. Elég sokan . .. Először alig- alig nyitották meg az ajtót, de ahogy elterjedt a Ilire aztán egész sokan eljöttek. És tessék elhinni, hogy nekünk is jó érzés, nedig mi csak teremőrök vagyunk. De már megszerettük ezeket a képeket, s kívánjuk közéjük az embereket. Látni rajta, sajnálja, hogy elmegyünk. Az emeleten viszont mosolygós arccal fogad kolléganője. — Találkoztak azzal a párral? Pestről jöttek. A Kondor-képek miatt. Az asszony mondta, hogy amatőrök. Azt hiszem, hogy csak átutazóban vannak itt, mert sluszkulcsot láttam a kezükben. De olyan sokáig nézegették a képeket! Faggattak, hogy szok- ták-e cserélni őket? ... Biztos eljönnek majd még ... Ezt valahogy megérzi az ember. A férfi és a nő már elment — összetalálkoztunk a lépcsőn. Pár perccel tíz után. a nyitás után jöttek, azután már délig senki sem váltott jegyet. — Átkísértem őket a nagyterembe is. A Szi- nyei-Merserkép előtt sokáig állt az asszony. A Búzamező előtt. És én úgy. de úgy örültem, mert nekem is ez a kép tetszik a legjobban. És ha senki sincs itt, akkor néha meg-meg- állok előtte, és azt képzelem. hogy kint vagyok a határban és várom a szelet . .. De a többi kép is ... Híres, nagy festők munkái. Ezt a Szőnyit is nemrég vette a Képtár... Az asszonyka olyan csendesen jár, hogy szinte észrevétlen. Neki a kenyeret jelenti a képtár, de benne van talán a lelke is. — Hát meg lehet értetni az embereket? A csendes kérdés elevenbe vágóit. Mert hát igaz, nagyon is igaz!... Nem a rossz, lokálpatrióta büszkeség mondatja,. hogy a Miskolci Képtár értékei valódi értékek... A XX. századi magyar festészet nagyjai várnak látogatóra. Aki akarja — vajon miért nem élnek vele eléggé az iskolák? — tanulmányozhatja itt a század különböző festészeti irányzatait, művészeti iskoláit. A Kon- . dor-terem — a korán elment nagy művész alkotásaival, munkaeszközeivel és bútoraival — lám, Budapestről is csábitó lehetőség. Sajátunk a miskolci festők kiállítása. S a kis terem folytonosan változó tárlatai — most éppen Szerge.i Eizenslein rajzai láthatók — mindig izgalmas. érdekes művészi csemegék. Volt egyszer egy Mun- kácsv-kiállítás. Tódullak a - látogatók, még sorba is álltak. Mint régen a kenyérért és a cukorért. Arra az egy kiállításra majdnem húszezren jöttek el. . De ha ez igaz, — márpedig igaz! — akkor megdől az állítás, hogy a nagy-közönség nem tud a Képtárról, nem tudják a helyét... Kár érte, hogy máskor nem mindig találunk oda ... Kár értünk is ... Csut órás A nnama na Fotó: Szabados György Az öregedésről, — de hogyan ? A televízió legutóbbi Családi Kör című műsora meglehetősen széles érdeklődést. váltott ki. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Pozitív maga a témavá- ; lasztás. Senki nem kérdőjelezte meg azt, kell-e ezzel a témával foglalkozni. Azt azonban igen, hogy így kell-e? Az ember egy bizonyos koron innen másként reagál ugyanazon dologra, mint azon a bizonyos koron túl. Nézzük először a dolgot innen. Kelemen Endre műsorvezető hosszasan fejtegette, milyen változások következnek be a férfi és a nő életében, amikor elérik a nyugdíjas kort. Eszerint a férfi ebben a korban nagy válságon esik át. Elveszti 8 korábbi kapcsolatait, megváltozik eddigi mozgékony életmódja. Azáltal, hogy nyugdíjba vonul, természetszerűleg elszakad munkahelyétől, munkatársaitól, nem kell naponta kelnie, munkaba^indulnia. A férfi tehát mintegy rátalál az otthonára , „ közelebbi kapcsolatba kerül a családdal, a család dolgaival. Ezzel szemben a nő, mikor eléri azt a bizonyos kort, rendszerint befejezi a családi tevékenységet olyan értelemben, hogy felnőttek a gyerekek, nem kell róluk gondoskodni, csökken az otthoni munka. Ezzel egyidőben a nőnél ellentétes folyamat játszódik le, kifelé fordul, többet törődik a társadalom dolgaival, aktívabbá válik a közéletben . . v Ez az eszmefuttatás elhangzott a Magyar Televízióban, 1976-ban. De elhangozhatott volna — ha lett volna televízió — 1876- ban is, sőt. akár háromszáz évvel ezelőtt is. Furcsa, hogy a szerkesztőknek nem tűnt fel, hogy az elmúlt 30 évben történt egy és más ebben az országban. ami megváltoztatta az ilyen régebbi szociológiai sarkigazságokat. Az elhangzott tételek, enyhén szólva átértékelésre szorulnak. Figyelembe kell venni. hogy napjainkban — és az elkövetkező években rohamosan — nő azoknak a nőknek a száma, akik évtizedeket töltöttek a termelő munkában. Nő azoknak a száma, akik ugyanúgy. mint a férfiak, nyugdíjba mennek. Akik ötvenöt éves koruk után nem úgy csodálkoznak rá a közéletre. mint, olyan csodára, amely most nyílik meg elöltük, hogy . kárpótolja őket letűnt családanyaságukért. Milyen a nyugdíjba menő nő helyzete? Hogyan változik meg szerepe a családban, a közéletben? Bizonyára megváltozik, de semmiképpen sem úgy, ahogyan a Családi Körben felvázolták. Nem egy olyan „friss nyugdíjas” asszonyt ismerek, aki örömmel talált rá a saját konyhájára, aki most bújja a szakácskönyveket, s azzal szórakozik, hogy főz. Nyugodtan, kényelmesen, módszeresen, mint anyáink. Mert most már ráér! Egy másik típus nem tud évekig betelni azzal, hogy any- nyit olvashat, kézimunkázhat, amennyit kedve tartja. Ki tudja, hogy mi minden van még. Mindenesetre az élet sokkal több színű, mint az élénkbe tárt képlet mutatta. Az élet mai, s erre a tudománynak is oda kell figyelni. Az egyébként jól összeállított és igen sok értékes, hasznos tudnivalókat közvetítő műsornak sajnos, más szépséghibája is volt. Sokáig nem értettem, miért volt néhány idős emberre rossz hatású, másokra pedig hatástalan, sok valóban okos gondolat, amely elhangzott. Aztán rájöttem, hogy akár a szexuális, akár a szociológiai kérdésekkel kapcsolatos előadást, ha nyomtatásban olvasták volna az elégedetlenkedők, teljesen egyetértettek volna vele. Hiszen nem történt más, mint reálisan, okosan feltárták az idős ember helyzetéi a családban, társadalomban. Még jó hatású is lehetett volna mindaz a konvenciókat oldó gondolatsor, amely az időskori szexuális életre vonatkozott. Csakhogy most nézzük a dolgokat onnan. azon a bizonyos koron túlról. Ha nekem egy kövér ember elkezdi dicsérni . a fogyókúrás' receptet, kinevetem. Ha lélek a repülőgépen való utazástól, nem biztos, hogy olyan valaki fog felbátorítani, aki maga még soha sem ült repülőn. Persze, tudom én azt. hogy a tudomány más dolog, de hetvenéves koromban mégsem egy harmincévessel fogom megtárgyalni az öregségemmel kapcsolatos gondokat. Nem azt kifogásolom én, hogy miért nem Szentgyörgyi Albert beszél a gerontológiáról. Csupán arra szeretném a rendező figyelmét. felhívni, hogy egy ilyen műsorra milyen érzékenységgel figyelnek az érintettek. Öregkori szexuális élet? Roppant izgalmas és érdekfeszítően új téma. Beszéljen róla legalább egy ötvenéves ember, ízlésesebb is, hihetőbb is. A fiatalságnak is van nyűge. Talán legjobban az orvosok tapasztalhatták ezt egyetemi éveiket követő időszakban. Nekik azonban módjuk van rá, hogy egy idő után bizonyítsanak, elfogadtassák magukat betegeikkel. Egy televíziós szereplés azonban néhány perc csupán. Ebben a néhány percben kell okosnak, megnyerőnek, bizalomkeltően szimpatikusnak lenni egyszerre. A két elő- adenő, okosan, szépen be- . szélt, de mindaz, amit mondtak, nem győzte meg véleményem szerint — a hallgatók és nézők — többségét. Sugárzó fiatalságuk kétségbeejtő ellentmondásban volt mindazzal, amiről beszéltek. A televíziós műfajnál erre is ügyelni kell annak érdekében, hogy az ilyen fontos műsorok komplexebb hatást érjenek el. Adamovics Ilona A szerencsi fiatalok klubjában Az ifjúsági szórakozás számos lehetőségei közül talán a legközkedveltebbek a zártkörű klubfoglalkozások. Megyeszerte, városokban, kisebb-nagyobb községekben hétvégeken több száz ifjúsági klub ad, ha csak néhány órára is otthont a fiúknak, lányoknak. Azt azonban minden túlzás nélkül állíthatom, kelés olyan helyiség áll a fiatalok rendelkezésére, mint a szerencsieknek: szép, tágas, hangulatos — s van romantika is. A Rá- kóczi’-vár ódon falai között érünk a boltíves pincébe — felette az ugyancsak romantikus szálló. A vár „úrnői” minden vasárnap Nagy Irén és Báthory Emőke, rajtuk múlik, kik léphetik át a „küszöböt”. Engem beengedtek. — Ide csakis klubtagok járhatnák! — hangzik Ernőkétől a harcias figyelmeztetés. Aztán mosoly og- va mondja: — Persze, vendégeket bármikor szívesen látunk. — Kikre gondol? — Irodalmi és művészeti előadókra, akik színesebbé tehetik a klubfoglalkozásokat. De gyakran meghívunk külföldön járt vendégeket is. hogy diavetítéses úti, élménybeszámolót tartsanak a fiataloknak. Ezek a műsorok mindig nagy sikerüek. — Hányán járnak a klubba? — Közel százan — feleli Nagy Irén. — Szerencsről, de a környék falvaiból. így Bekecsről, Legyesbényéröl is sokan jönnek. Kár, hogy több fiú van, mint lány. Ügy érzem, mindenki jól érzi itt magát 5-től 9-ig. Legtöbbször azonban később megyünk haza. olyan jó a hangulat. — Müven összetételű a „gárda?” — Munkások, szakmunkás- és középiskolai tanulók alkotják a társaságot. Néhány hónapja működünk csak, de máris sok barátság szövődött a fiatalok között. Hirtelen felcsattant egy pattogós beat-szám, és a halk beszélgetést felváltotta a tánc. A remek zenén kívül kitűnő házi zsíros kenyér és cola teszi ..otthonossá” a szerencsi fiatalok klubját. Tcmesi László
