Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

1976. március 21., vasárnap E5ZAK-MAGYARQRSZAG 7 Lukovszky László munkája A Népszava 1919. március 22-i számából MINDIG ÉRDEKES izgal­mas a régi, elsárgult, fosz­ladozó szélű újságokat fel­lapozni. A régmúlt időkhöz egyébként közömbösen vi­szonyuló embert is furcsa érzés keríti hatalmába. Egy kicsit mintha nemcsak gon­dolatban lépnénk vissza év­tizedeket. Ebből is ered, hogy nem a naponta be­idegződön mechanizmussal futjuk át az oldalakat, ha­nem szinte betűről betűre haladunk végig a sorokon, szinte vadásszuk a szava­kat, a gondolatokat. Vala­mit fel akarunk fedezni, va­lamit meg akarunk találni és ha esetleg olyasmibe botlunk, amit más forrásból inár ismerünk, akkor is megvan az örömünk: hi­szen amit a kezünkben tar­tunk, az eredeti. Különösen vonatkozik ez olyan erek­lyékre — mert nyugodtan nevezhetjük így —, amelyek fontos történelmi fordulók­ból származnak. Ezekkel az érzésekkel forgattam a Nép­szava 1919. március 22-1 számát. A fejléc alatt a történel­mi dokumentum található teljes terjedelmében. „Ma­gyarország népéhez”... Alapjába véve nem hosszú, az űjságlap alig negyedét foglalja el, de tömör, lé­nyegbevágó. Különösen az utolsó sor: „Én, mint a Ma­gyar Tanácsköztársaság ide­iglenes elnöke, a párizsi konferenciának ezen hatá­rozatával szemben a világ Proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, le­mondok és átadom a hatal­mat Magyarország népi pro­letariátusának. Károlyi Mi­hály.” Hányán olvashatták ezt a nyilatkozatot? Valószínű nem volt Magyarországon olyan írástudó, aki ne be­tűzte volna végig figyelme­sen a sorokat. És kiből mi­lyen érzést váltott ki? Erre a történelmi események ad­ják meg a választ. Még mindig nem lapozok a belső oldalakra. Vastag­betűs cím hívja magára a figyelmet: „Mindenkihez!” Mit írtak mindenkihez?... ..Magyarország Tanácsköz­társasággá alakul.” „Hábo­rút keli viselnünk élelmünk és bányáink felszabadításá­ért. harcot kell vívnunk Proletártestvéreink szabad­ságáért és a magunk lété­ért.” — Háborút, harcot — mondogatom magamban a szavakat. Egy gyilkos hábo­rú után fordult a Forradal­mi Kormányzótanács a ma- evar néphez. Mi volt a vá­lasz? A Vörös Hadsereg! BELJEBB LAPOZVA a következő címeket találom: „Proklamálták a proletár- diktatúrát.” „Megalakult a Forradalmi Kormányzóta­nács.” Alcímként egy kér­déssel találkozom: „Mit kö­vetel az ántánl?” — Nem részletezem, hiszen ha más­honnan nem. de a történe­lemkönyvekből tudjuk; a Vyx-jegyzékről van szó. És újabb alcím: „A kormány válasza: nem!” Ez egyéb­ként az egész magyar nép válasza is volt. A harmadik oldalon tu­dósítás szól a Munkástanács történelmi üléséről, amiben többek között a következő sorok kaptak helyet: „Föl kell hívni az egész világ munkásságát, hogy nagyobb tettrekészséggel, nagyobb erővel, harcosabb indulattal készüljön föl az imperializ­mus letiprására.” A negyedik és ötödik ol­dalon már kitekintést nyújt a külföldi eseményekre is. írnak arról, hogy április 5-én adják át a németeknek a békeföltételeket. Szász- országban szocialista kor­mány alakult, Weimárban elfogadták Német-Ausztria csatlakozását, Franciaország júliusban választ, a Vörös Hadsereg elfoglalta Cher- sont és Nikolajevet, Antant­bizottság utazott Moszkvá­ba és jelentést olvashatunk az argentin forradalom ese­ményeiről. Külön cikket szentel a lap az angliai szénmunkások sztrájkjának. Forrt a világ. A hatodik oldalon egy ér­dekes névsort találtam. Többek között a következő nevek szerepeltek benne: Dr. Landler Jenő, Vántus Károly. Hamburger Jenő, Kun Béla. Kurdi Zsigmond. Lukács György. Bokányi Dezső. Szántó Béla. Szamu­ely Tibor. A Forradalmi Kormányzótanács népbizto­sai és azok helyettesei vol­tak. Elvtársak, történelmi személyek. LASSAN A VÉGÉRE ér­tem az újságnak. A lapok­ról a forradalmat kiolvas­tam. Hazánk nagy esemé­nye tisztán tükröződik visz- sza az újságból és a törté­nelmi ismereteken túl az emberek mindennapi élete is olt van. hiszen hírt adott az újság a nap sportesemé­nyeiről. Megtudtam, hogy aznap este a Vígszínházban a Liliom című darabot, a Csepeli Gyári Színházban a Gróf Rinaldó című darabot vitték a Tanácsköztársaság első közönsége elé. Vajon hányán vetlek részt az elő­adásokon? Nem tudhatom. í De abban bizonyos vagyok, j hogy a közönség soraiban | ültek olyanok is. akik nem figyeltek teljesen a szinda- rabra, akik másnap az új- ' ságban elsősorban nem u szinikritikákat keresték. Szcndrci Lőrinc A napokban találkoztam „elfoglalt” barátommal, aki bár soha sem ér rá, de ha elkap, 40—50 perces őszin- teségi rohamai miatt felbo­rul aznapi programon. Ez történt ez alkalommal is. Rögtön elkezdett sirán­kozni: — Nézd, lehet ezt csinál­ni? —- vagy tíz meghívót szedett elő zsebéből, me­lyek mind szombat estére szóltak, majdnem azonos időpontra. .— Hát mit csináljak? Szakadjak százféle? — tár­ta szét karjait. Kíváncsian néztem végig a meghívókat, s megjegyeztem a címeket. Elhatároztam, ellenőrzőm hány helyre megy. így is történt! Először a galambtenyész- lök gyűlésére mentem, de ismerősöm nem volt ott. Onnan a „Jóga az emberi élet meghosszabbítója’’ cí­mű előadás színhelyére mentem, ahol egy 18 éves fiatalember szónokolt, de egy gyakorlatot sem tudott bemutatni. Mondanom sem kell, hogy barátomat ott sem találtam. 7'ovább foly­tattam ellenőrző kőrútomat. Voltam a. békaemberek klubjában, gyufacímke ki­állításon, a „Ne szemetelj* elnevezésű mozgalom díjki­osztó ünnepségén. Végig­jártam a meghívókon fel­tüntetett összes helyeket, de „elfoglalt” ismerősöm sehol sem volt. Végül az ..Ugorjunk ejtő­ernyő nélkül” című előadás után hazafelé indultam. Az egyik vállalati klub elölt vitt cl utam, ahová na­gyon sok ismerősöm járt. Bementem, S meglepődve látom, hogy az egyik asz­talnál ultiznak, s ott kár­tyázik az én elfoglalt ba­rátom is. — Szervusz — mondtam, s engedélyt kérve a kibice- léshez széket húztam az asztalhoz. — Szervusz — mondta cs zavartan folytatta: — Néhány perce jöttem a gyufacimke kiállításról. — Érdekes, ott voltam, de nem láttalak —, jegyeztem meg epésen. Erre elbukta bemondott piros ultiját. — Rechem van — mond­ta. Kifizette számláját és zavart köszönéssel távozott. Azóta, ha az utcán ta­lálkozunk, nem én, hanem ö kerül cl engem. Imreh József A réyi nólali iálják erre. A mélabús. lassú tangó, a dallamos angoikeringő. — Nézze a sarokban azt az idős férfit, ott a barna asszonyka mellett. — Az a bordó kardigá­nom? — Az. Azok máj- évek óta járnak .ide a magányosok klubjába. Évek óla itt ta- lálkozealnak. beszélgetnek. — 111 persze beszélgetni nehéz, hiszen folyton szól a zene. — Az nem baj. Nem is hinné, hogy ez a javabeli középkorú társaság inennyi­re szeret táncolni... Elnézem a párokat. Har­mincon túl, hatvanon in­nen. Ez teszi ki a többsé­get. Olyan korú nők, akik manapság, amikor a tizen- és huszonévesek elárasztot­tak minden szórakozóhe­lyet, még sokszoros kérésre sem mernének táncolni. Férfiak, akiket a Katowi­cében, vagy a Tokajban megmosolyognának, ha tánchoz állnak. De külön­ben is, a mai tánc idegen tőlük. Életformájukból adó­dóan szabadon szórakozhat­nak, — de. hol? — Talán le kellene ülni valahol... — Nem olyan egyszerű. Szűk a hely, kialakult asz­taltársaságok vannak. Min­den széle valakié.... de itt a vezetőségi asztalnál szo­rítunk helyet. Felettünk harsog a zene. Nehéz szót váltani. Barna, negyvenes, telt asszonyka ül mellettem. — Mi az, hogy vezetőség? — A magányosok klubjá­nak önkormányzata van. Mi vagyunk itt néhányan a vezetőség. — Hogy került ide? Aján­lották? — Igen, az égjük ismerő­söm. Özvegy vagyok, las­san tíz éve. Két nagy fiam van, akik mennek a maguk szórakozása után. így... — Szabad? Elvitték táncolni. Másik oldalamon erősen szőke, nagyon csinos nő ül. ö is közelebb van az ötvenhez, de igazán jól tartja magát. — Mi a foglalkozása? — Darus vagyok a kohá­szatban. Az előbb a gyere­kekről beszélgettek. Nekem lányaim vannak. Azok meg­értőbbek. — Ezt, hogy érti? — Tudja, a gyerekek fur­csák. Az embert, ha meg­özvegyül, már nem is te­kintik nőnek, önzőek. — Vagy csak az illúziói­kat őrzik? — Lehet. De az én gyer­mekeim mások. A nagyob­bik lányom eljött velem ide. Megnézte, hová járok, milyen ez a társaság. Az­tán jóváhagyta. Tudja, ne­kem olyan jó egy rendes, becsületes kikapcsolódás, persze ... — Ezt itt nem lehet csi­nálni — szól közbe a klub vezetője, a . kedves halk szavú Margó és türelmetle­nül már tübbszöi közbe a kai v igni. — De llát mit nem lehel csinálni? — Azt. hogy itt á!l ez a férfi maga előtt és oda se figyel. Nézze, táncolni ké­ri .. . csak semmi szabad­® # 9 igen nagj érdeklődést kiváltó klub­nak? Még Miskolc varos magányosan élő embet ét­nek is kevés ienne ez az egy hely. ide nedig a mesz- sz.i környékről is járnak. — Szerettünk volna Ka­kozás. maid ’ane közben e'- mondja neki. hogy miért van itt de ,el kell menni ' Ezen ne múljék a klub rendje. A magas szőke íéi - fi készségesen válaszol min­den kérdésre. Fel sem tű­nik neki eleinte, hogy fag­gatom. hiszen ez itt igv szokás. Rövid egy lánc. env- nyit lehel tanúk nélkül be­szélgetni. Pedig jó lenné egy kis csendesebb hely. ahol valóban klubszerűén szót is válthatnának az em­berek egymással. — Foglalkozása? — Liftszerelő vagyok. El­váltam már nyolc éve. Egy zenekarban játszom mellé­kesen. — És egy zenésznek is ide kell jönnie ismeretsé­gért? — kérdem hitetlen- kedve. — Akiknek én játszom, szinte gyerekek hozzám. Más éjszakai szórakozóhe­lyen pedig hol talál az em­ber rendes, magához való nőt? Nősülni szeretnék. Amikor megérU végte­tiuiinui hogy én itt és most valóban dolgozom, igen zavarba jön, s kéri, ki ne írjam a nevét. asztalhoz, Margóka megke­rítette a vőlegényt. Jövő héten esküvő lesz. A vőle­gény ötven múlt, néhány éve özvegy. Szívesen beszél a megtalált boldogságról: — Nem is hittem volna, hogy nekem még ilyen ked­ves, ilyen kellemes asszo­nyom akad. Most nincs itt, mert délutános, a fonodá­ban dolgozik. De legyen szerencsénk az esküvőn! A meghívást komolyan vettem. Egy hét múlva is­mét eljöttem a Vörösmarty Művelődési Házba, a magá­nyosok klubjában rendezett esküvőre. Az ifjú pár a nászinduló dallamára elin­dult a zsúfolt teremben a rögtönzött anyakönyvveze­tői asztalhoz. Megható, fel­emelő pillanatok. Vártam, hogy az anyakönyvvezető nő is átérzi a helyzet kü­lönlegességét. Vártam, hogy beszédében megcsillogtatja retorikai készségét, hiszen ez olyan rendhagyó alka­lom, annyi szép gondolatot szülhet. De csalódtam. Azt hiszem nemcsak én ... Az ünneplő társaság kü­lön terembe vonult, a töb­biek pedig folytatták a tán­cot, hiszen éppen farsang volt. zincbarcikán is létrehozni egy ilyen h’ubot. — mond­ja két Barcikáról ide járt hölgy. Nem sikerült. Az ot­tani művelődési házban nem találtunk megértésre pech : igen sok embernek lenne szüksége a rendes társaságra nálunk is. ; — Hánvan járnak ide Ka­zincbarcikáról ? — Vagy tízen. De ott már kezdetben lett volna hai- minc tagunk. Csakhogy azt mondták, elég nekik a fia­talok gondja, nem érnek rá velünk is foglalkozni. Csak megemlítem, hogy sem a menyasszony, sem a vőlegény nem miskolci. Tehát nálunk a környező községekre is gondolni kell. Nagyon jó lenne, ha leg­alább még egy ilyen hely lenne, valahol a felsőváros­ban. A magányosság urba­nizációs probléma is. A klubban eddig már csaknem tíz esküvő volt. Arra is van példa, hogy az­óta elváltak, s most újra mindketten visszatértek. Említettek két embert, akik elváltak, s továbbra is egy lakásban laktak — kény­szerűségből. Először az asz- szony hallott erről, s aján­lotta a volt. férjnek, hogy jöjjön el. Az szétnézett, tet­szett neki, s elhívta az asz- szonyt is. Sokan megmoso­lyogták őket. mert estén­ként rendszerint egymással táncolnak. Azt mondják, megszokták egymás ritmu­sát. s együtt a legjobb tán­colni. A kis kedves, vagy meg­haló történeteknek se vé­ge, se hossza nem lenne Az esküvő estéjén az egyik hölgy a fülembe súgta: — Tudja, hogy került össze ez a pár? A férfi egy másik nőt akart felkérni az asztaltól, ez a hölgy pedig félreértette, azt hitte őt ké­rik és hamarabb felállt,. A férfi azt gondolta, mindegy, egyet táncol vele, s aztán látja mi lett belőle? Soha sem le' et tudni! Meg kell , .... azonban mondani hogy azért itt nem a férj­hez menés és a nősülés a fő cél. Olyan emberek ta­lálkozó helye ez, akik már sok nehézségen, csalódáson mentek keresztül. Az sem biztos, hogy föltétien új csa­ládot akarnak. Társat ke­resnek, szórakozni akarnak, minden előítélettől mente­sen. Felnőtt embereknek ehhez joguk van. Nem fel­Mindez a zsúfoltság kö­vetkezménye. Ahol tömeg alakul ki, ahol kényelmet­len „ tumultus, ott nehéz ébren tartani a társaságot egybetartó célt és a jó szán­dékú eszmét. Miért csalc a Vörösmarty Művelődési Ház adott ott­tétlenül pénz, inkább csak szervezés kérdése. hogy Miskolcon még eg.v ilyen klub legyen, s mivel van rá igény, Kazincbarcikán is ta­lálják meg rá a lehetőséget. Adamovies Ilona \ í A Borsod megyei Közművelő­dési Bizottság soron következő tanácskozását április elsején tartja a II. Kákóezi Ferenc Könyvtár tanácstermében. A napirenden két téma szerepel: u Hónai Sándor Művelődési Központ munkájának megvita­tása Kováts György Igazgató referátuma alapján, valamint a közös fenntartású közművelő­dési intézmények Helyzete, ami­ről Gulyás István, a művelő­désügyi osztály vezetőhelye*te- se ad tájékoztatót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents