Észak-Magyarország, 1976. március (32. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-16 / 64. szám
1976. március 16., kedd E5ZÄK-MAGVARORSZAG 3 El Negyedszázados múltra visszaemlékezni nem a pillanat müve. Egyes emlékek már elmosódva, míg mások még most is élénken élnek; mintha csak tegnap történtek volna. Nehéz a gondolkodásnak szelektálni az elölóduió események sorát. Legtöbbhöz érzelmi kötődés tűzi az embert, de még azok is, amelyek csak úgy — érzelmek nélkül — tartóznak hozzá a leélt élethez, azok is mind beleívódtak a sejtekbe, idegekbe, ráncokba. Idegekbe, amelyek a szemben, az arcon, a mozdulatokban most is- mindenre reagálnak; a ráncokba, a homlokon szélesre húzódó barázdákba, amelyek hol sűrűsödnek és kimélyülnek — befogadva a töprengő gondolatot, hol kisimulnak, mindössze vékony csíkkal jelezve az élet küzdelmességét. Nosztalgia nélkül a múltra emlékezni nehéz. Nehéz, mert a múlt mindig fiatalságot takar, megvalósult, vagy álommal tovaszálló terveket, és sikerekkel, kudarcokkal tarkított helytállást. Negyvenhat esztendő alig több mint fele út egy ember életében. Még odább van az az idő( amikor az ember már csak emlékeiből él. Negyvenhat éves korban még előretekint, jobban izgatja a jelen, a jövő. minta mögötte i'elejtett múlt. Ez jellemzi Czikó Lajosi is, az abaújkéri ötéves Terv Termelőszövetkezet elnökét. Csak a kedvünkért tette le a tollat, hagyta magára az idei terv számoszlopait. A kedvünkért révedt vissza a múltba, röpke órára feledve a mát, félbehagyva a munkát, terveket. Czikó Lajosnak van miről beszélnie. Még csak a 22. esztendejét taposta, amikor megválasztották a szerveződő abaújkéri termelőszövetkezet elnökének. Most 1976- ot írunk. Czikó Lajos a 25. évét kezdi a kéri termelő- szövetkezetben. A 25. elnöki évet! Negyedszázad egy helyen, azonos beosztásban! Miközben óriásit változott a Világ, ezen belül a mezőgazdaság is. A kéri elnöknek Van mire visszaemlékeznie. — Szeretem a földet, ez Vonzott a pályára; vállaltam a vezetést, mert ismertem az idevalósi embereket — fogalmazódik a pályakezdés némi gondolkodás után. Nem kell újabb kérdés, csupán egy ■ cigarettaszippantásnyi szünet és máris folytatódik a gondolat. — Kérben születtem. Nem elég nagy ez a falu ahhoz, hogy az itt élők ne ismernék egymást. Én is ismertem mindenkit. Azt a tizenegy emberi is. aki ülőt), október 24-én megalakította a szövetkezetei. Köztük volt apám is, később a leánytestvérem is. Beszéd közben solyodik Czikó Lajos. A felbukkanó események kedvességén, vagy a hőskor nehézségein, nem tudom. — Nehéz időszak volt a kezdeti. néhány esztendő. Hiányos gazdasági felszereléssel — az általunk közösbe vitt és az állami tarta- lékíbldekkel együtt — 9tS holdon gazdálkodtunk. Két pár ökör —, amelyet a ku- lákoktól vettek cl — alapozta meg az állatállományunkat. Kevés volt a pénz, eleinte bizony még év végén sem tudtunk fizetni. Az egyéni gazdák megkülönböztetett figyelemmel nézték munkánkat. Ha nem sikerült .valami, gúnyoltak bennünket. Abban a kezdeti időszakban — igaz, előírásra — még csumizt, gumipitypangot és gyapotot is termesztettünk. Ma már mosolygunk rajta, de akkor ezt látták jónak. Természetesen, ezek a növények nálunk sem váltak be ... Kevesen voltunk, gép alig akadt. A gépállomásunk felszerelését sem jellemezte a tökéletesség. Majdnem minden munkát kézzel végeztünk. Sokszor így sem bírtunk a gyomokkal. Bizony akadt olyan év is. amikor a kukoricát kaszával „kapáltuk”, mert akkorára nőtt benne a gyom. Talán ezekben a gonddal terhes, munkával telített években ritkult meg Czikó Lajos haja.' — Havonta tartottunk gyűlésetek amelyek sokszor — mi tagadás — viharos gyűlések voltak. Gond akadt bőven, sokszor csak a lelkesedés pótolt mindent. Mert. meg kell mondani, az akkori tagság lelkesedése előtt, le a kalappal. Nem volt ritka az az esel, hogy a délelőtt, kukoricát kapáló tagok, délben az átszeli eperiákon epret ebédeltek. Amikor azt kérdezem, maradtak-e a „hőskorból” más, érdekes történetek, nevet. — Hát volt olyan is bőven, bár akkor egyiket-má- sikat nem larlottun mosoly- . keltőnek. Az egyik lsz-ta- gunk — asszony volt. az illető — gyakran elmaradt a munkából. A legnagyobb dologidőben pedig minden kéz- ’ re szükség lett volna. Mentem érte, beszéltem neki, hogy jöjjön, szükség van a munkájára. De csak nem állt kötélnek, sőt a végén úgy látszik, nagyon felboszant- hattam, mert még egy tízki- lós mérlegsúlyt is utánam hajított. .. A legnagyobb dologidőben az elnök is fogta a kapát, beállt a sorba. Aratáskor az ö kezét is kérgesre törte a kasza nyele. — A legfontosabbnak mindig a személyes példamutatást tartottam. És a közvetlenséget. Az állandó kapcsolattartás, az emberek véleményének meghallgatása, átsegített minden nehézségen ... Az emberek különböző feltogásúak. De, ha látják az intézkedések világosságát, helyességét, elfogadják még akkor is, ha pillanatnyilag rossz számukra ... Nyugodtan, megfontoltan beszél. Huszonöt év alatt, talán vesztett fiatalosságából, de ezt pótolja az a rengeteg tapasztalat, amit saját munkája, az elnöki teendők ellátása közben szerzett. — Sokat változott a munkám huszonöt év alatt, akárcsak a szövetkezetünk. Az évek folyamán nőttünk, gazdagodtunk. Ma több mint 1400 hektáron gazdálkodunk és szakemberek, gépek sora segíti az eredményes termelést. Ma elnöknek lenni minőségében más. Nem köny- nyebb a munkám. Nagyobb az elvárás és a tagság igénye is növekszik. A követelményekkel lépést; kell tartani. az elvárásoknak megkell felelni... Negyvenhat^ előretekint az ember, jobban izgatja a jelen, a jövő, mint a mögötte felejtett múlt. Erről győzött meg Czikó Lajos példája is, aki csak a kedvünkért nézett vissza a múltba. röpke órára feledve a mát, a jövő terveit. Hajdú Imre Tizenhat építő-szerelő vállalat kilencszáz munkása hétfőn megkezdte a Dunai 'Vasmű l-es kohójának . átépítését. A nagy munkát hatvart napra tervezik. Az átépítés költsége meghaladja a 120 millió forintot, eredményeként a Dunai Vasmű Les kohója naponta 200 tonnával több nyersvasat termel maid. Hétfőn kéthetesre tervezett éves nagyjavításra leállt az Ózdi Kohászati Üzemek folyamatos acélöntómüve. A folyamatos acélöntőmű hétfőn kezdődött. működése alatti első nagyjavításának munkálataiban mintegy bálom százhatvan különböző szakmunkás és kisegítő vesz ihászt. A folyamatos acélöntőmű karbantartási és nagyjavítási munkálataira az Ózdi Kohászati Üzemek három és lel millió forintot fordít. Ifj. Markács Józsefné úgynevezett tlcrekazó gépen dolgozik a Borsod megyei Kézműipari Vállalat kazincbarcikai Uonfck- | cióüzcmcbcn. Kóló: Laczó József • • A Miskolci Üveggyár és a piac NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT kevesebb figyelmet fordítottak az üzemek, a vállalatok Borsodban is a piackutató csoportok tevékenységére. Sok helyen csak a közelmúltban szervezték meg, illetve még most „verbuválják” a piackutató csoportokat. E szervezetek munkája ugyanis nélkülözhetetlen az éxportkap- csolatok kialakításában. Megyénk nagyüzemeit, vállalatait is fokozottan foglalkoztatja: mely termékek iránt a legnagyobb a kereslet, illetve, kik az érdeklődök. Az elmúlt évi helyzethez képest 1976-ban jelentősen növekedett megyénk exporttevékenysége. Januárban például a kohászati termékek iránt fokozódott az érdeklődés — kedvező árfeltételekkel. A piaci lehetőségeket kihasználva az LKM a szocialista országokba irányuló exportját például mintegy 23 ezer tonna termékcserével növeli az idén. Az ÓKÜ nagy- olvasztó gyáregységéből pedig mintegy 49 ezer 300 tonna acélnyersvasat szállítottak tavaly a külföldi megrendelőknek; az idei év első hónapjaiban pedig Ausztriából, Olaszországból és Lengyelországból érkezett nagyobb mennyiségre megrendelés. A TVK elsősorban a szocialista exportot fokozta. A BVK ammóniát, pvc-port és karbamidot szállított nagyobb mennyiségben a tőkés cégek részére. E néhány példa is kifejezője annak a törekvésnek, amely napjainkban jellemzi megyénk üzemeit, vállalatait. Ebből a tevékenységből nem marad ki az Üvegipari Müvek Miskolci Gyára sem. ahol sajátos féladatok várnak megoldásra az exporlkapcso- latok kialakításában. A Miskolci Üveggyár —, melynek termékei igen keresettek a hazai piacon — a legcsekélyebb mértékben sem rendelkezik, „export-hagyományokkal". Bár évek óta kísérleteznek az exuortkap- csolatok kialakításával, ez ideig számottevő eredményekről nem beszélhetnek. A termékeikből ..csokorba kötött" pról jaszállít mányok jó néhány tőkés országba eljutottak — kedvező válasz, rendelési igény azonban alig alig érkezett. Ennek következtében a tavaly tervezett 25—30 millió forint értékű exoort csupán 8 millió forint értékben realizálódott. Világossá vált: új módszerek szükségesek ahhoz, hogy a miskolci síküveg ne csak itthon, hanem országhatárainkon túl is ismert, kedvelt legyen. A piackutatási teendőket hamarosan jól képzett szakember látja el. Egy dolgozójuk ugyanis most tanul Budaoesten a piackutatói képesítés megszerzéséért. A kaocsolatterenltés másik módja, hogy termékeikkel állandóan részt vesznek a különböző külföldi kiállításokon. Olyan eredménnyel járt ez. ami igencsak biztató a jövőt illetően. Több jugoszláv cég például kiállításon ismerkedett meg a miskolci gyár termékeivel. Az idén már nagyobb mennyiséget rendeltek. Közvetett exportként a kis határmenti forgalom keretében pedig 250 ezer folyóméternyi U profilú síküveget szállítanak Jugoszláviába Miskolcról. Az első szállítmányt már útnak indították. Három jugoszláv céggel közvetlen exportról is tárgyalnak: eddig 100 ezer négyzetméternyi síküvegre érkezett megrendelés. Az idén, április elején, az üveggyár ismét részt vesz a szabadkai vásáron, mely — várhatóan — az eddigiektől még nagyobb megrendelést jelent majd. Megkötötték a szerződést Csehszlovákiával is, amelynek alapján 200 ezer négyzetméternyi ornament típusú, s 50 ezer négyzetméternyi drót hálós síküveget rendeltek. Aláírták a szerződést: 200 ezer folyóméternyi U profilú üvegre is. Az utóbbi típusból az NDK is rendelt 2Ö0 ezer folyóméter- nyíl. Ezen kívül újabb próbaszállítmányokat, termékmintákat küldtek olyan tőkés országokba, ahol még ismeretlenek a gyár termékei. A miskolci síküveg eljutott Angliába is, ahol egy kiállításon mutatják be e terméket szigetországbeli partnereiknek. AZ ÉV ELSŐ HÓNAPJAINAK tapasztalatai, eredményei mindenképpen sokat igérőek az exportot illetően az üveggyárban. Az eddigiekből kitűnik: reálisak a számítások, miszerint a tervezett 156 millió forintos termelési érték 25—30 százalékát külföldi megrendelők igényeinek kielégítésére fordítják az idén. Déváid Hedvig Szókimondó emberek Önkormányzat a Iri Mi minden kell ahhoz, hogy valaki szeresse a szakmáját, hű maradjon a munkahelyéhez? Mi szükséges az eredményes munkához, a munkakedvhez, a jó üzemi közérzethez? — A magas kereset hosz- szú távon kevés — válaszolta Balázs Sándor, szelesaknai szakvezető vájár. — Szerintem kell,1 hogy az ember érezze: gazdája annak a munkahelynek, ahol dolgozik, igénylik, kikérik a véleményét. Legutóbb 12 nap alatt szereltük ki a régi fejtés gépi berendezéseit, kijavítottuk a föld alatt, s beépítettük az új frontra. Hogyan értük el a rekordidőt? Ügy, hogy összedugtuk a fejünket, gondolkoztunk, aztán egyet és mást kiokoskodtunk. A .banyában mostanában ritka rekordot értek el: két hónap alatt teljesítették a negyedévi tervet. Az elmúlt évben viszont mindvégig csak küszködtek, birkóztak az ősi ellenséggel, a vízzel. A sárban a korszerű technika is csődöt mondott. Az emberek hónapokig alapkeresetük 80—90 százalékát vitték haza. Ennek ellenére kitartottak, alig néhányan vették ki a munkakönyvüket. A 700 dolgozó majd mindegyike törzs- gárdalag, egy részük pedig legalább 20 éve keresi kenyerét a föld alatt, a mélyben. — Nálunk természetes, hogy hasznosítják a bányászok javaslatait — magyarázta Üveges Ferenc, a műhely pártalapszervezetének titkára. — Fontos feladatnak tartjuk például a takarékosságot. Valaki felvetette: ne működtessük a szállítóberendezéseket, ha nem termel a front. Igaza volt, mert kevesebb energiára van szükség. Hasznos ötletnek bizonyult az is, hogy a rövidebb láncosvonszolóhoz, gumiszalaghoz felesleges két meg- hajtómolor. A hidraulikus berendezésekhez az olaj-viz keverékét, az emulziót ko- i'ábban beszállítottuk a bányába; egy javaslat kapcsán ina már csővezetéken adagoljuk, s így kevesebb a veszteség. KISZ-fiataljaink vállalták: átszereléskor gondot fordítanak rá. ne maradjanak az omlásban drága gépalkatrészek. A szeles-aknai bányászok szókimondó emberek. Ami a szívükön, az a szájukon. Az iparosok szóvá tették: mi az oka annak, hogy a környező üzemekhez képest nekik csak 91 forint — átlagosan — a műszakbérük. Változtatást, intézkedést kérnek a fenntartók is bérezésük megítélésében. Mi lesz a sorsuk az észrevételeknek, e javaslatoknak? Gál Lajos, az akna párttit- káta találomra kiragadott néhányat a januári termelési tanácskozáson elhangzottakból : — A külszíni szállítók pu- f ajkát, védőitalt kértek, s teljesüli a kérésük. A fenntartók javasolták: ők is részesedjenek a célprémiumból. Megérdemlik, a pénz elosztásakor nem is tettünk kivételt. Előfordul azonban, hogy nem tudunk . segíteni. Az elővájók panaszolták: nincs eleg TH-gyürü. Igazuk van. A brigádok, a közösségek munkája az alapja Szelesakna termelésének, ennek megfelelően szavuk van a tervek meghatározásában, önkormányzattal rendelkeznek, maguk döntenek a bri- gádélet kérdéseiben, a jutalmak elosztásában, s egymás között beszélik, meg, hogy ki dolgozzék a gépi technológiával. Rendszeresen tájékoztatják őket a feladatokról, kérik a segítségüket, és a véleményüket. — Van munka versenytáblánk, de mi az élő szóban való eszmecserét szeretjük — tájékoztatott Tóth József aknavezető, aki 8 éve irányítja az egységet. — Hetente háromszor lemegyek a bányába. mert meggyőződésem, hogy az emberek otthonosabban érzik magukat a saját „portájukon". Nyíltabban beszélnek. Szükség esetén tartunk munkásgyüléseket, a műszaki értekezletekre pedig meghívunk két. három brigádvezetőt. Vigyék el gondjainkat, a bányászok hadd gondolkozzanak a megoldáson. A vezetők és a beosztottak viszonyára az őszinteség a jellemző. Közös célért dolgoznak, tehát közösen cselekednek. A kollektív munka a kollektív vezetés elve érvényesül. a tennivalókból mindenkinek beosztása, tudása szerint kell kivenni részét. Mindez hozzátartozik a jó üzemi közérzethez, az üzemi demokráciához. (kolaj)
