Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-13 / 37. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1976. február 13., péntek Ami kötelező, s ami nem R égi tapasztalatom, hogy ami ésszerű és jó, az . ellen a szülők még akkor sem emelnek kifogást, ha történetesen anyagi konzekvenciákkal jár. Elfogadják, mint az iskola belső életének rendjét, amely valamiképpen illeszkedik, igazodik az oktató-nevelő munka egészéhez. Az igazat megvallva, gyakran tulajdonképpen perifériális dolgok ezek, ami azonban korántsem jelenti, hogy figyelmen kívül hagyhatók. Nem, mert adott esetben megbonthatják az egyensúlyt a •'antestül-t és a szülői között, s túl azon, hogy meg lehet olykor kérdőjelezni őket, a reálisnál nagyobb anyagi megterhelést jelentenek a szülök számára. Vegyük például az iskolai cipő dolgát. Különösen a szép, új iskolákban vált általánossá — de igen sok régi iskolában is bevezették —, hogy a gyerekek nem mennek be a tanterembe utcai cipőjükben, mint ahogy nem megyünk be a lakásunkba sem, hanem általában házi- papucsra cseréljük. Talán nem is annyira a takarítónők munkáját kívánták csökkenteni ezzel az iskolákban, mint inkább betartani a higiéniai szabályokat. Senki se vonhatja kétségbe, hogy ez így egészségesebb, jobb 'és tisztább. Senki sem emelhet ellene jogos kifogást. Korántsem ilyen viszont annak az iskolának a példája, — nem kívánjuk konkrétan megnevezni —. ahol ennél egy lépéssel tovább mentek. "Most már a napközis gyermekektől napközis benti cipőt is kérnek. Talán azzal az indokkal, hogy „kéznél legyen”, ha szükség van rá. Mondjuk: ha délelőttös agyerek, és csak délután napközis, ne kelljen este az osztály szekrényébe vinni a benti cipőjét. Lehet valami ebben a magyarázatban, ám elfogadni véleményünk szerint mégsem szabad. Mert ilyen indokokkal — de hasonlókkal is — még ki tudja, hány cipőt lehetne kérni. És mi van akkor, ha mondjuk, egy családból két-három gyerek is egyazon iskolába jár, történetesen valamennyien napközisek is. Önmagában négy vagy hat cipő, amit ugye csak bent az iskolában lehet használni. S a sok kicsi sokra megy alapján ez bizony már megterheli a szülőket. C sakúgy, mint egy másik iskolában a farsangi mulatság. Félreértés ne essék, tudjuk, hogy az oktatási miniszter évente egy alkalommal engedélyezi a szülői munkaközösség részére, hogy belépődíjas rendezvényt tartson. írott szabályt tehát semmiféleképpen nem szegtek. De mivel a rendezvény megtartásának útja-módja nincs pontról pontra megszabva, bizony előfordulnak túlkapások. S ez még akkor is megkeserítheti a résztvevők szája ízét, ha tudják, hogy a rendezvény jó célra megy, ebből jut a nyári táborozók- nak, s ebből vásárolják a könyvjutalmakat, amelyeket ugyancsak a diákok kapnak. De ha azt a már emlegetett mértéket nem tartják be, valami olyan keletkezik, amit egyik levélírónk „gyűjtögető koldulásnak” nevezett. S természetesen messzemenően elítélt. A szülő gyermekének iskolájában ugyanis minden osztálynak kiadták, mit kell nekik megvenni a szendvicsekhez. Vagy természetben vitték be a gyerekek az alapanyagokat — a szülők megvásárolták a boltban —, vagy befizették a 20 forintot. A szendvicseket azután az összegyűlt anyáéból a szülők készítették. S amikor megkezdődött a fars-ngi mulatság, a kisdiákok, darabonként 2 forintért megvásárolhatták és eSogyaszhatták az egyszer már „megvásárolt” szendvicset. De ami emellett mág bosszantotta levélírónkat, „ehhez az összeghez mág a szülők 10 forintos belépője is dukált, mert ugye, már csak megér annyit az anyukának, hogy ennyi pénz és fáradság után 10 forintért nézhesse gyerekét, állva a . karzatról”. S mivel levélírónknak több gyereke van, nem nehéz kiszámolni, hogy elég mélyen kellett a pénztárcájába nyúlnia. Bizony, drága volt a mulatság. De talán nem is etikus dolog fizettetni háromszor egyazon dologért. Olyan ez — már bocsánat a hasonlatért — mintha egy rókáról három bőrt akarnának lehúzni. Még akkor is, ha a szülői munkaközösség, vagy az úttörőcsapait kasszájába begyűlt pénzből gyerekeket táboroztatnak, vagy jutalmaznak. Megkeserítheti a nyaralás jó ízét. M ert a szülői munkaközösség, vagy az úttörő- csapat pénzének gyarapítására van másféle mód is, a mezőgazdasági munka, a papírgyűjtés... S inkább legyen valamivel kevesebb az az összeg, de ne szüljön ellenérzést. Mert van, ami kötelező, s van, ami nem az. Van, ami ésszerű és jó, s van, ami felesleges, erőn felüli kiadásokra, kötelezettségvállalásra készteti a szülőket. A szülőket, akiknek nem egyforma vastag a pénztárcájuk, de akik talán szeméremből nem merik megmondani, ha valami nekik túl drága, ha valami meghaladja az erejüket. S igaz, hogy látszatra ezek kis dolgok ugyan, de továbbgyűrűző hatásuk mételyezheti az iskola légkörét. Még akkor is, ha a szándék eredetileg jó volt. Csutorás Annamária .TÉRÍTÉSMENTES HIVATÁSOS SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPJÁRMŰ-VEZETŐI ’ TANFOLYAMOT SZERVEZ: az Építőipari Szállítási Vállalat Miskolci Üzemegysége. Jelentkezési feltételek: — 8 általános iskolai végzettség, — büntetlen előélet, — betöltött 20 éves életkor. A tanfolyam időtartama alatt 1400 Ft. illetményben részesül a beiskolázott hallgató. Jelentkezés: személyesen 1976. február 20-ig. A Magyar Honvédelmi Szövetségnél, Sátoraljaújhely, Kossuth u. 2. vagy Magyar Honvédelmi Szövetségnél, Encs, Rákóczi u. Úttörő parlamentek Az Üttörőszövetség Országos Tanácsa csütörtökön ülést tartott. Elmondták, hogy az úttörőparlamentek a mozgalmi élet szerves részeivé, nélkülözhetetlen fórumaivá váltak, s egyúttal bebizonyították, hogy a gyermekeknek van véleményük, elég érettek ahhoz, hogy — természe- 1 tesen a maguk szintjén — döntsenek is a közösségi élet kisebb-nagyobb dolgaiban. Az 1976. évi úttörőparlament fő célja, hogy erősítse az úttörőcsapatok életének demokratizmusát, társadalmi nyíltságát, politikai elkötelezettségét. Verskedv ehető verseny Dicséretes következctessögßel és lankadatlan ügyszeretettel serkentik évről évre az ipari szövetkezetek, valamint az általános fogyasztási szövetkezetek szövetségei — a KISZ közreműködésével — a fiatalok százait a költészet remekeivel való közelebbi ismerkedésre. Az évenként megrendezett, liá- romfordulós versmondó versenyek érzékletesen tanúsítják, milyen eleven tartalommal tölthetők meg a különféle szakmai, társadalmi szervezetek közművelődési keretei. Az idén Miskolc volt a rendező házigazdája négy megye — Heves, Nógrád, Szabolcs- Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemp- lén —, s Budapest válogatott szintű ifjú szavaiéi területi döntőjének. A kétnapos rendezvény számunkra különösen örvendetes tanulságokkal szolgált. A megyei versenyekről továbbjutott fiatalok többsége módszeres olvasással, s hozzáértő pedagógusok, népművelők szakmai segítségével fejlesztette élményadó közszereplésre éretté előadókészségét — s ezáltal másokat is részeltetni tudott a szép vers keltette örömben. A szó legteljesebb értelmében sikeres szolgálatot teljesítettek a verseny — s az azt megelőző közösségi felkészülés — résztvevői az irodalmi közízlésnevelés ügyének. Az már ráadás öröme szűkebb pátriánknak, hogy a területi döntőn a borsodi, miskolci fiatalok jeleskedtek mindenekelőtt. Az országos szakemberek által vezetett értékelő testületek a vorsinondók közül kiemelkedőnek minősítették az első bat helyezett tehetségét — s az első hat helyezett közé négy borsodi fiatal jutott. Első lett Bagaméri Csilla, aki Göncről érkezett a versenyre — megosztva a győzelmet Gazsó Erzsébet nógrádi szavalóval. A „dobogó” következő, fokára a sárospataki Ajtai Katalin léphetett. Szorosan a nyomukban következett még két borsodi fiatal: Nemcsok Károly és Kengyel Eva. S, rajtuk kívül még további két versenyzőnk képviseli Borsod színeit a Székesfehérváron rendezendő országos döntőben. A rendező szövetkezeti szövetségek azzal is kife.iezésre juttatták: mennyire lényegi ügyüknek tartják a fiataljaik esztétikai nevelését hatékonyan segítő amatőr művészeti mozgalmat, hogy a legjobbaknak felajánlott értékes jutalmakat a megyei testületek vezetői — az ipari szövetkezetek nevében Koltai Zoltán, a fogyasztási szövetkezetek képviseletében Csege Géza — adták át a záróünnepségen. A szövetkezeti fiatalok területi versenyének sikere bizonyára hasonló folytatásra ösztönzi a szövetkezetek közművelődési felelőseit. Felhívás Értesítjük a lakosságot, hogy a csatlakozóvezeték és a lakáson belüli gázvezeték bővítését, gázkészülékek felszerelését és cseréjét 1976. április 30-ig rendeljék meg a TIGÄZ Miskolci Üzemegységénél (Miskolc, József A. u. 20). Az 1976 április 30-a után érkező megrendeléseket csak 1977-ben tudjuk kivitelezni. TIGÁZ Miskolci Üzemegysége Felhívás! A Borsod megyei Vízművek felhívja a működési terű. létén víz- és szennyvízbekötést igénylő ingatlantulajdonosokat, hogy megrendelésüket a területileg illetékes üzemvezetőségeinkhez 1976. április 15-ig bcérkezőleg szíveskedjenek megküldeni. Üzemvezetőségeink címe: 3981 Sátoraljaújhely Pf. 97. 3401 Mezőkövesd Pf. 31. 3861 Encs Pf. 2. 3910 Tokaj, Csokonai u. 2. 3581 Leninváros Pf. 25. 3703 Kazincbarcika Pf. 310. 3601 Ózd Pf. 4. A jelzett időpont után érkező megrendeléseket csak 1977. évi kivitelezésre tudjuk előjegyezni.' in. Vízművek vezetősége és munkaprogram Sajóbábonyi közművelődési tervek Mint az ország minden közművelődési intézményénél, a sajóbábonyi Déryné Művelődési Házban is elkészült az 1976-os esztendő közművelődési munkaterve. Ez az intézmény sajátos helyzetű, ugyanis közős fenntartású. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete fennhatóságával, az Észak-magyarországi Vegyiművek szakszervezeti bizottsága és a nagyközségi tanács közös irányításával működik. Érdemes megemlíteni, hogy a nagyközségi tanácstól kapott szellemi, erkölcsi és anyagi támogatással a régi Sajóbá- boiny falu kulturális ellátása is már részben megoldott. Sajóbábony Miskolchoz közel fekszik, és egész életét nagyrészt ez határozza meg, másrészt pedig a községben immár huszonöt esztendeje működő Észak-magyarországi Vegyiművek. A gyár odate- lepülésével és fejlődésével a település társadalmi arculata is folyamatosan változott, a korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű területen megjelent az ipari munkásság, megjelentek a nők a termelésben, a kisparaszti gazdaságokat felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás, és jelentősen megnövekedett az értelmiség aránya és szerepe. Üj lakótelep született a falu mellett, amelynek a kommunális ellátása sajnos, még nem kielégítő. Különösen fontos lenné egy művelődési ház, mert jelenleg a kulturális feladatok jobb megoldását éppen ennek hiánya akadályozza. A gyár belső területén működő ilyen jellegű intézmény csak korlátolt lehetőségeket biztosíthat, a külterületen, tehát a faluban és a lakótelepen1 működő klubok is csak kis, százalékban tudják kielégíteni a művelődés iránt jelentősen megnövekedett igényeket. A Déryné Művelődési Ház munkaterve rendkívül széles helyzetfelmérésre épül. Az igények jobb megismerése végett szinte személyre menően vizsgálták a lakosság öszetételét és vetették össze a lehetőségeket. Megemlítendő, hogy például a nagyközségi feladatokat is ellátó Déryné Művelődési Ház vezetője sem függetlenített személy, hanem az Észak-magyarországi Vegyiművek szakszervezeti bizottságának agitációs, propaganda- és kulturális ügyekkel foglalkozó munkatársa, akinek a sokirányú mozgalmi munka közben adódó feladata a művelődési ház irányítása. Az elmúlt éves munka értékeléséből érdemes néhány adatot kiragadni: 99 alkalommal rendeztek ismerétterjesztő előadást, 81-szer klubfoglalkozást, 31-szer kiállítást, 17-szer vetélkedőt, amelyek közül kiemelkedik a szocialista brigádok négy- fordulós sorozata. A családi és társadalmi ünnepségek 27- szer várták az érdeklődőket, 11 gyermekfoglalkozás, 24 saját szórakoztató rendezvény és 2 vendég szórakoztató rendezvény vonzotta a bábo8 nyiakat. Méltóan segítették a nők évét, a szocialista brigádoknak vállalásaik teljesítéséhez ajánlásokat készítettek, 146 színházbérletet vá1 sároltak a brigádok, azon kívül még 132 darab egyedi jegyet is. Az általános iskolával igen jó a közművelődési intézmény kapcsolata, kölcsönös egymás munkájának a támogatása. A felnőtt dolgozók közül is többen pótolták hiányzó általános iskolai tanulmányaikat. A művészeti csoportok, szakkörök munkájában jelentős fejlődés mutatkozott, különösen a képzőművészeti szakkörnél. Nincs hely valamennyi klub és szakkör munkájának felsorolására, de összegószében az előrelépés volt jellemző valamennyi együttesre. ' i Az 1976. évi feladatok részletes megszabása előtt a művelődési ház társadalmi vezetősége számba vette az ötödik ötéves terv feladatait. Alapvető feladatul tűzték ki a marxista világnézet tudatos elsajátítását, a társadalmi magatartás, az általános és szakműveltség fejlesztését; az esztétikai és etikai nevelést, a munkahelyi művelődés fokozását, valamint a művészeti csoportok és szakkörök fejlesztését. Erre a programra épült fel az 1976-ban elvégzendő feladatok terve, amelynek legfőbb pontjai a munkahelyi közművelődés, az ifjúsággal való fokozttabb törődés, a közoktatás és a közművelődés jobb kapcsolata, az öntevékeny csoportok munkájának erősítése, a könyvtár szerepének növelése, a munkahelyi közművelődéshez közönségszervező hálózat kiépítése, a tudományos-technikai forradalom közművelődési eszközökkel történő segítése, a gazdasági vezetés és a közművelődési munka kapcsolatának folyamatos javítása, végül a gyermekek részére nyújtandó művelődési lehetőségek növelése. Ennek alapján dolgozta ki minden szakkör, csoport a maga részlettervét, és hasonló felépítéssel készítette el éves számvetését és munkatervit a szakszervezeti kezelésű és a Déryné Művelődési Ház szerves részeként működő könyvtár is. A sajóbáuonyi Déryné Művelődési Ház egyike Borsod megye kevés- számú közös fenntartású közművelődési intézményeinek. Munkájától elválaszthatatlan aS Észak-magyarországi Vegyiművek üzemen belüli sajátos közművelődési feladatkomp' lexuma. Jóllehet, erről a munkatervben részletesebben nem eski szó. de munkájának értékét csak az iitzerié munkával való összevetésbe!* lehet igazában lemérni. A korábbi évek üzemi tapasztalatai a területi kultúrmun- ka eredményessé*’*1- tanúsították (bm)
