Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
1976. február 22., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 kékkn és fehérben Hatan hajoltak össze, kuporogtak az apró kis 'üffokon, a majd játék- Kéretű székecskéken. Hat jny, ték iskolaköpenyben, ■sak gy pillanatra emelek fel a fejüket — lálha- óan •ettenetesen belemé- ültek a munkába. Az tvik csuda igyekezettel ft valamit a papírlapra, 'mit a térdére fektetett 'önyvvel támasztott alá. A Josszú, szőke hajú kislány ürgén lapozgatott a feke- e borítású könyvben, az- án mondott valamit a egyzetelő társának. Szapo- l'a bólogatások —s kezdő- tett minden élőről. A sakkban, a játékasztalnál, 'ájuk sem figyelve bíbelő- ÜÖtt egy kisfiú. A lányok — mint akiket ''alami csínyen kaptak rajta — összerezzentek, ami- tor rájuk szóltam. — Hát ti, mit csináltok? Talán csak egy pillanatig tartott a csönd, talán Sgv kicsit tovább, végül a SJőke kislány felém fordította a könyv borítóját. —- Olvasunk. — Ennyien? — Hát persze. Tetszik tudni, osztályfőnöki órára készülünk. A vallásról lesz szó... És már egy másik körfy- vet is az orrom elé tartot— Déh'át így nem is tudjátok elolvasni! — Az igaz, inkább csak belekapunk. De kevés az időnk. De tessék elhinni, van amikor tényleg el is olvassuk. — És máskor is sokat fagyunk itt. Csak bejö- vünk, könyvért, meg játszani is. Mert itt olyan szép minden. Ügy bizonygatták, mintha én az ellenkezőjéről akartam volna meggyőzni őket. Pedig szó sem volt erről. A lányok tetszettek , mert igazán igyekeztek. S ahogy elnéztem a gyors jegyzetet, ha nem is egészen igazi volt a „tanulmány” készítésének módja, ügyesen válogattak. — Na és a könyvet hogyan kerestétek ki? — A könyvtáros néni adta. Megmondtuk, hogy az osztályfőnöki órára kellene valami a vallásról. Kicsit nehezek, de ezek voltak a könyvtárban. A felnőtt részlegnél. Aztán bebújtunk ide a gyerekkönyvtárba. Most csend van. Csak nemrég ért véget a tanítás az iskolában. A lányok az emődi általános iskola hetedikesei voltak. A könyvtár pedig, ahol találkoztam velük, az emődi könyvtár, amelyet a „Harminc év — harminc könyvtár” mozgalom keretében az elmúlt esztendőben avattak. Részint önerőből, részint minisztériumi támogatásból. A község 225 ezer forintot, a minisztérium 105 ezer forintot adott az új könyvtár kialakítására. S a kékben és fehérben • megálmodott könyvtár — ez a két szín dominál a helyiségben — ritkán üres. Tizennyolc- ezer kötetéből bőségesen válogathatnak a község olvasói, akik között igen sok a gyerek. A beiratkozottak úgy hatvan százaléka. Ezért is hozták létre a gyermek- részleget. S hogy mit jelent az új könyvtár a község életében? Arra talán egy számadat is sokat „mond”: az elmúlt év februárjához képest máris 150-nel több beiratkozott olvasót számlálnak. Míg 1975 . végére ösz- ■szesen 1100 olvasójuk volt, most már túljutottak a halszázon. Hiába, a szép könyvtárba szívesebben eljárnak. Különösen, amióta zenehallgatásra is van lehetőségük. Mert, hogy el ne feledjük, még zenei részleget is kialakítottak. Van erre is igény. (c D — Le(,eit a határidő, a házunkat át kellett volna adni. Hol van a ház? Sehol! Az OTP pedig elkezdte vonni a részleteket. — Ki építi a házukat? — Ki? Egy maszek. Jó lenne utánanézni annak is. mit csinál azzal a rengeteg pénzzel! Húszunk házát is fevállalta, az húszszor százhuszonnyolc ezer forint. Ház meg sehol. Mi árvízkárosultak vagyunk kérem ... — Maguk is dolgoznak a házuk építésén? — Mi! Dehogy dolgozunk. Mondom, hogy árvízkárosultak vagyunk — kulcsért kulcsot! Ezt az állam biztosítja a cigányoknak is. A két évvel ezelőtti árvíz nagymértékben érintette a cigánytelepeket. Mondhatnánk azt is, meggyorsította a Cs-lakásépítési akciót. Egy Cs-lakás megépítéséhez az állam 128 000 forintos kölcsönt ad. A miskolci járásban például 458 árvízkölcsön- igénvlőből 235-öt Cs-lakás építésére használnak fel. A Cs-lakásépítési akció keretében 1974-ig 1090 család költözött új otthonba, ez a szóm a IV. ötéves terv végére 2610-re emelkedett. Eközben felszámolták a fel- sőzsolcai, a sátoraljaújhelyi, a szalonnái, tiszanalko- nyai, saj őszen toéteri, ti- szalúei Dankó-telepeket. Az akció ebben az ötéves tervben tovább folytatódik, magasabb keretszámmal, mint korábban. A Cs-lakósok építése eddig sem volt zökkenőmentes, sajnos, a jövő sem ígér sok jót. A'probléma kettős; — az egyik oldal a tényleges kapacitáskérdés, a másik pedig a szemlélet. Nézzük először az objektív oldalt. Kapott a megye bizonyos keretszámot. A ci. gánylakossággal való foglalkozás legfontosabb kezdő lépései a munkaalkalom biztosítása, maid a putritelepelc felszámolása. Csakhogy itt a nagy kérdés; — ki építse fel a Cs- lakásokat? Az állami vállalat gyorsan fel tudná építeni a házsorokat. Gyorsan, — s joggal hihetné azt az ember —, gazdaságosan is, hiszen egy-egy területen • egyszerre 20—30 házról van szó. Állami vállalat ilyen munkákat nem vállal. Fel tudná építeni gyorsan egy ktsz — is. Gyorsan és gazdaságosan. Csakhogy az egyik ktsz által készített költségvetés l(i7 ezer forint volt lakásonként. Ök ennél olcsóbban nem tudják megépíteni. Márpedig az OTP ennyi kölcsönt nem ad. Ktsz tehát ilyen munkát nem vállal a megyében. Mi marad? Marad a magánkisiparos. Nem vitás: vannak olyan kisiparosok, akik húsz, sőt még annál több ház felépítését is vállalják. Tudni kell még, hogy ez azt jelenti, hogy maguknak kell megszerezni az építőanyagot, a téglától az ablakkeretig. Maguknak kell gondoskodniuk a szállításról. Bérelnek gépeket a földmunkákhoz az állami vállalatoktól. Keresik a segédmunkást, akiknek zöme azokból kerül ki, akik állami vállalatoknál dolgoznak főállásban. Ez a szabad szombatos és vasárnapi másodállásuk. Nem vitás; igen nagy kockázatot Vállal a kisiparos, amikor felvállalja ezeket az építkezéseket. Sokszor még azzal is számolniuk kell, hogy ha előző nap kiszállítják az építkezés helyére az anyagot, annak másnapra „lába nő”. Ez a kisiparos kockázata. Egy kisiparos kezébe látszólag igen nagy összeg futhat, csakhogy ezek zöme építési anyagban realizálódik. Különben is az OTP feladata, hogy időnként ellenőrizze a kibocsátott pénz felhasználását. Ezt az ellenőrzést meg is teszik. Ha sem az állami vállalat, sem a ktsz nem vállalja a Cs-lakásépítési akció végrehajtását, akkor és azért ezt valakire rá kell bízni. Államunk különben éppen ezért engedélyezi bizonyos szakmákban a kisipari tevékenységet — és ilyen a kőműves szakma is —, hogy ezzel pótolja a hiányzó kapacitást, s gyorsítsa a szolgáltatást. Az más kérdés, hogy azért ennek az igen erősen szociális töltésű akciónak a sikerét mégsem kellene teljes egészében a kisiparosokra bízni. Ha azonban így van, nem szabad megengedni, hogy a bizalmatlanság légköre lengje körül azokat, akik mernek vállalkozni rá, hogy a kispénzűeknek építsenek. Mint említettük, a dolognak másik oldala is van, ez pedig a szemlélet kérdése. Nevezetesen azoknak a szemléletéről van szó, akiknek feje felé a házak épülnek. Azokban a községekben, ahol elhatározták, hogy felszámolják a cigánytelepet, cigánygyűléseket tartanak. Itt megtárgyalják, hogy a tanács ingyentelket ad, az építésre kerülő ház típustervét pedig a megyei tanács építési osztálya szintén ingyen bo- csájtja rendelkezésre. Ebben az ötéves tervben ilyen csoportos építkezésre kerül sor Szikszón, Hernádnéme- tiben, Parasznyán, Bold- ván. Az érintettek többsége örömmel fogadja az építkezési lehetőség hírét, s már rakosgatják is félre a pénzüket. Volt rá példa, hogy a tanácselnököt kérték: tegye páncélszekrényébe a megtakarított forintokat. Amikor az építkezés elkezdődik, nem egy esetben a kivitelező kőművesmesternél jelentkeznek segédmunkára. A kőműves is jól jár, s az építők még tisztességes napszámot is kapnak azért, amiért a saját házuk építésén dolgoznak. Csakhogy nem mindenki gondolkodik így. Különösen nem, akiket árvízkár ért. Köztük hangzott el,' hogy — kulcsért kulcsot, az állam biztosítja. Jó lenne végre megértetni, hogy ebben az országban senki sem várhatja ölhetett kézzel a segítséget. Ebben az országban mindenki megdolgozik azért, ami élet- színvonalát emeli. Nem szívesen veszik az emberek azt, hogy egyesek csak a jogaikkal vannak tisztában, hogy csak követelni tudnak, de maguk nem sokat tesznek jobb életmódjuk érdekében. Igen jó példát mutattak a sajószentpéteri cigánytelep lakói, amikor felszámolták a régi viskókat. Több százan vállaltak segédmunkát, s így az első 3 hónap alatt 33 ház épült fel. Nagyori javasoljuk ezt a módszert a sajópetríek- nek is. ahol pillanatnyilag zúgolódnak azért, mert elhúzódott az építkezés. A megyei tanács építési osztályának kérésére az OTP figyelembe veszi az elhúzódó építkezéseket, s csak akkor kérik a részletek törlesztését, amikor a házba beköltözhetnek a lakók. Adamovics Ilona Oda-vissza 1500 kilométer * FJ Pripiszk i szí Két fáradt, borostás arcú „pilóta”, Tóth János és Anda Péter az utolsó néhány tíz kilométerrel hazatérésük előtt beszél tíznapos ú íjukról. Az NDK gyártmányú IFA—W 50 típusú hűtőrakterülettel ellátott gépkocsi oldalán nagy betűkkel az olvasható magyarul és oroszul: Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat, Miskolc. Elől, a vezetőfülke szélvédő üvegén átlós irányú piros csíkkal orosz nyelvű engedély — pro- puszk — az orenburgi föld- gázvezeték főépítésvezetőségétől, mely szerint a gén- kocsi Orenburg és a Szovjetunió nyugati államhatára között ezzel a külön engedéllyel közlekedhet. A hosszú út, a nehéz út és időjárási viszonyok erősen igénybe vették a gépkocsi- vezetőket és a tehergépkocsit egyaránt. — Tíz nappal ezelőtt indultunk Miskolcról a következő útvonalon — mondotta Tóth János. Miskolc, a ' határon Beregsurány. Huszt, Bogorodcsáni, Iva- no-Frankovszk és a távveTólh János cs Anda Péter g^pkecsiveze'Sk Szabados György felv. zeték-ópítős magyar szakaszának legtávolabbi magyar bázisa, Guszjatyin. Dohányárut, kávét, citromot, zöldséget szállítottunk. Érintettük mind a négy bázist. Guszjatyinban egy napot pihentünk, valamennyire rendbe raktuk a gépkocsit, aztán ugyanezen az útvonalon elindultunk visszafelé. A rakterűiden most göngyöleget hozunk haza. Sajnos, az egyik gépkocsivezető kollégánk Bogorodcsániban rosszul lett, ezért az ő gépkocsiját és rajta az árut nekünk kellett innen Gusz- jatyinba vinni és csak ezután indulhattunk haza. Az út oda-vissza így tehát tíz napot vett igénybe, amely alatt nehéz körülmények között 1500 kilométert tettünk meg. Már néhány percé kiszálltak a vezetőfülkéből, de a mozgásuk a sok egyhelyben való üléstől még most is merev, szögletes. — Különösen a Kárpátokon való átkelés nehéz — mondotta a fiatalabb pilóta, Anda Péter. — Ezen a zord hegyvidéken félméteres jégpáncél van az úton és tulajdonképpen csak egy nyomvonal van. Ha szembe jön valami jármű, ak- -kor bizony sok időt vesz igénybe a manőverezés. Csákány, lapát mindig van nálunk ezeken az utakon, hiszen sokszor fél méter vastag jégpáncélt kell vágnunk, ha tovább akarunk jutni. Szóval, egyáltalán nem leányálom ilyen időjárási viszonyok között a Kómátokban autózni. Lent. a síkságon pedig a hideg és a nagy hó fogadja az embert. Mikor kifelé mentünk, mínusz 20, mínusz 25 Celsius-fok volt a hőmérséklet. Guszjatyin előtt erős hófúvásba kerültünk, a gépkocsink elakadt és amikor kiszálltunk a vezetőfülkéből, derékig érő hóba huppantunk. Négy órán keresztül lapátoltuk a havat, de még így is csak úgy tudtunk kiszabadulni a fogságából, hogy egy lánctalpas traktor jött a segítségünkre, az húzott ki. Ha az ember jobban belegondol. ez csak csendes panaszkodás ahhoz képest, amit ezeknek a pilótáknak ki kell bírni egy-egy ilyen út alkalmából. Tény, hogy a kamionok jól fűthető vezetőfülkéjének komfortjához képest az IFA—W—50 típusú tehergépkocsinál még félkomfortról sem lehet beszélni. Gyenge a fűtés és mivel fekvőhely sincs, hiába vezetnek felváltva, a pihenőben levő gépkocsivezetőnek is ülnie kell. — Ilyen hosszú útra termoszban viszünk magunkkal feketekávét, vagy teát és arra törekszünk, hogy minél hamarabb elérjük az építkezés egy-egy magyar bázisát, mert ez oázis számunkra — mondotta Tóth János gépkocsivezető. — A bázison aztán valamennyire kipihenjük magunkat, bütykölünk a kocsin, ha kell, és természetesen elbeszélgetünk a magyar építőmunkásokkal. Elmondhatom, hogy a kinti magyarok hangulata jó, nagyon nyomják a melót. Hiába nagy a hideg, a hó, nem 8 órákat dolgoznak, hanem sokkal többet és bármikor, amikor erre szükség van. Nem ritka, hogy éjszaka érkezik meg egy-egy kamion anyagokkal, alkatrészekkel, berendezésekkel és bizony ilyenkor álmukból kelnek az emberek, hogy a szállítmányt lepakolják. A gázvezeték építésén résztvevő magyar munkások kitűnően együttműködnek a szovjet kollégákkal. Ahogy elmondották, csatlakoztak a szovjet építők munkaversenyéhez, a szovjet párt közelgő XXV. kongresszusa alkalmából. A mi vállalatunknak, a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalatnak az a feladata, hogv a gázvezeték magyar szakaszának magyar építőit jól ellássa. Mi mindent megteszünk ennek érdekében. A magvar és orosz felirattal ellátott tehergépkocsi továbbrobogott Miskolc irányába, hogy hazatérve a gépkocsivezetők néhány napos pihenője, a kocsi hibáinak kijavítása után újra útra keljen, át a Kárpátokon, a gázvezeték magyar szakaszának tőlünk legtávolabbi bázisára. Guszja- tyinba. Az út oda-vissza 1500 kilométer. Oravec János
