Észak-Magyarország, 1976. február (32. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-20 / 43. szám

1976. február 20., péntek

«srwr

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

„Fegyelem nélkül a had, nem had, hanem zűrzavar”. Valahogy így hangzott a híres poéta és hadvezér, Zrínyi Miklós egyik nevezetes mondása. E bölcs intelmet a XVII. század legnagyobb magyarja ugyan a hadseregre értette, mégis megállapítása közvetve és évszázadoktól függetlenül, az élet minden területére érvényes konklúzió.

A napokban az egyik építőipari vállalatról szóló tv- játékban egy munkásnő valami olyasmit fogalmazott meg: hogy/nálunk — a filmben a feje tetejére állított építkezésen — kevés a „nem szabad”. Való igaz ez az állítás. Félreértés, ne essék, ezek a „nem szabad”-ok nem valamiféle rácsokat, korlátokat jelentenek az ember számára. A munkafegyelem értelmét, célját látó és értő embernek nem gúzsbakötést, nyűgnek szánt tiltást jeleni.

A munkafegyelem az élet velejárója. Az emberi élet diktálja, követeli, a még emberibb élet megvalósításáért. .Jól élni, termelt javak nélkül elképzelhetetlen. Hogy még jobban, és még értelmesebben éljünk, ahhoz egyre több emberi produktumra van szükség. Többre és minőségileg jobbra. Ehhez pedig értelem kell és fegyelem. Koncentrálni, gondolkodni. összességében folyamatokat látni, a minikét gördülékennyé tenni és ösz- szehangolni — ezek kíván_ ják meg az igazán fegyelmezett munkát. Úrrá lenni a gépeken, növekvő felelősséggel többet termelni és jobbat — a termelés minden szférájára érvényes.

Ezekben a napokban megyénkben egymást érik mezőgazdasági üzemeink számvetései : a zárszámadások. Számot adnak jóról, rosszról, eredményről, hibáról. Őszintén és leplezetlenül. Ezeken a „nagycsaládi” megbeszéléseken szóba kerül a még jobb eredmény elérésének egyik gátló tényezője: a. munkafegyelem. Illetve ennek hiánya, vagy csak részleges volta.

Számada tok bi zon y í l j á k,

hogy például az iszákosság, mezőgazdasági üzemeinkben nemcsak a balesetek okozója. de a minőségében gyenge, sőt mondhatnánk, hogy a rossz munka előidézője is. A m unkafegyelem megsértéséből adódó balesetek miatt, letöltött táppénzes napok nemcsak a népgazdaságnak okoznak kárt, hanem az egyénnek is, aki erkölcsileg és anyagilag egyaránt károsodik. De kinek használ az a termelőszövetkezeti traktoros, aki az őszi mélyszántás során 30 centiméter helyett csak 15 centiméter mélységig forgatja meg a talajt? A termelőszö'vetkezetnek, a népgazdaságnak semmi esetre sem. Hogy ő maga így anyagi előnyhöz jut — tegyük hozzá jogtalanul — az csak kétes dicsőség. Máskülönben is elvégzett munkája „levét” á következő zárszámadáson ő maga is „megisz- sza”. ■

És kinek használt az a termelőszövetkezet, amely a tavalyi aratáskor az étkezési búzát összekeverte a takarmánybúzával, amit aztán így akart értékesíteni. Természetesen étkezési búzaként. A turpisságra szerencsére rájöttek, és végül a szövetkezet fizetett rá.

A fegyelmezett munka, a technológia pontos betartása egy másik termelőszövetkezetünk állattenyésztő telepén', két év alatt pozitív változásokat, mérhető eredményeket hozott, Míg 1973-ban az évi borjúelhullás aránya 33 százalék volt, addig ez a •szám 1975-rfe már (i.7 százalékra csökkent le ebben a gazdaságban.

Ma, amikor szinte állandóan hatékonyságról beszélünk, nem engedhető meg egyetlen tsz-ben sem az, ami néhány éve még nem egyedi esetnek számított. Amikor a traktoros még a cigarettáért is traktorral menta boltba, vagy délben a szántóföldről haza, ebédelni. A nagy teljesítményű gépek világában egyetlen gazdaság, egyetlen gépkezelő sem engedhet meg magának ekkora luxust.

A fegyelmezett munkavégzés a hozzá nem szokott ember szántára kezdetben próbatétel, az akarat próbája, később megszokás, gyakorlat. végül igény. Saját munkánkkal, önmagunkkal szemben támasztott elvárás.

A jövő népgazdaságunkra — s ezen belül a mezőgazdaságra is — nehéz, de teljesíthető feladatokat ró. Teljesíthető feladatokat, amelyek elsősorban a helyi, belső tartalékok ésszerű felhasználásával. alkalmazásával valósíthatók meg. És az egyik, ilyen belső tartalék, maga a munkafegyelem. Szilárdsága, mindennapos gyakorlata. nélkül előbbre lépni a népgazdaság, a termelés egyetlen területén sem, lehetséges. I

i

Hajdú Imre

DH a fonodában

i

MINDENÜTT többet és jobban akarnak dolgozni megye- és országszerte. Nincs megállás a kongresszusi munkaverseny után a miskolci fonodában sem. Konkrét, bizakodó hangú felajánlások születnek erre az évre. A napokban megtartott műszaki konferencián olyan : összegezés fogalmazódott meg, hogy tavaly élüzem szinten teljesítette feladatait a kollektíva. Ez pedig kitűnő alap, hogy az idei tennivalók teljesítése minden tekintetben a kívánalmaknak megfeleljen.

1976-ban hatékonyabban, termelékenyebben kell dolgozni és még jobb minőségű fonalat kell adni a népgazdaságnak. Ebben kitűnő j segítőre találtak a fohónők. Ez pedig a „Dolgozz Hibátlanul!”, „Dolgozz Hatékonyabban !” munkarendszer.

Tavaly, az év elején azt i tervezte a kollektíva, hogy a DH-munkarendszer kiszélesítésével négymillió forinton felüli pluszeredményt érnek el. A végeredmény 6 millió i 237 ezer forint lejt;. Kétmillió 120 ezer forinttal adtak többet az előírtnál.

— Nálunk bevált a DH, sokat segít: — így nyilatkoznak vezetők és dolgozók a fonodában a DH-ról.

Nem volt könnyű megértetni a dolgozókkal, hogy milyen hatalmas erő rejlik ebben a munkarendszerben. Szívós igyekezettel azon voltak, hogy szót értsenek mindenkivel. Ennek érdekében

létrehoztak egy DH intéző bizottságot. Hárskúti Ferenc technológus csoport.vezető a titkár. A bizottsági tagok valamennyien vezető személyiségek; Kovács Tiborné számviteli osztályvezető. Einbeck József, üzemvezető-helyettes, Homér József főmechanikus, Ádám Isfvánné, a. normacsoport vezetője. Treznai Tibor, a MEO vezetője. A nevekből látható, hogy a DH- munkarendszer bevezetését nem adta ki az igazgatóság albérletbe.

1975-ben hét DH-csoport alakult; a BD-üzcmrészben, a karbantartóknál, a takarékossági vonalon, a minőség terén, a készletezőknél, a csomagolóban és a szervezési propaganda területén egy-egy. A csoport tagjai vezető munkások, akik a legtöbb, a legjobb segítséget tudják nyújtani a DH meghonosításához.

A DH-MŰNK Alt END 1976ban tovább terjed: a kártoló, a nyújtó, az előfonó, a gyűrűsfonó, a keresztorsózó. a BD-üzemrész, a tmk, a klíma, a villanyszerelés, a zsugorfóliás csomagolás új

területek.

\

A fonásnál az üzem kollektívája vállal felelősséget a gyaoolbálák behozat alától kezdődve, a kész fonal kiszállításáig, hogy a fonal hibamentes és jó minőségű lesz és a hatékonysági mutatók a legjobbak. 1975-ben ennek a szép vállalásnak eleget is teltek.

A miskolci fonóban a minőségi munka a leglényegesebb feladat. Szén kötői I- árut, vagy más kelmét csak kitűnő minőségű fonalból lehet készíteni.

Az anyagi ösztönzőket úgy alakították ki, hogy ezt a minőségi feladatot segítse elsősorban. A forintösszegek, ahol erre lehetőség volt, prog- resszívek voltak. A tisztító üzemrészben a íokozódó eredmények után az anyagi ösztönzés nagysága is arányosan nőtt. Az így kialakított ösztönzők nagyban befolyásolták a karbantartók tevékenységét is.

A bevezetett területeken mindenütt nőtt a termelés, egy-két mulatóban olyan si-' kér született, mint még soha á fonoda húszéves fennállása óta. A minőség is javult, csökkent a reklamációk száma. A célfeladat teljesült és ezért az ebben közreműködő Dll-s dolgozók között ösztönzők címén tavaly kétszázezer forintot fizettek ki.

)

Külön csoport, foglalkozik a DH propagandamunkával, a szemléltetéssel, az oktatással és arról is gondoskodik, hogy az üzemi demokrácia adta fórumok is rendelkezésre álljanak.

Nagyon széles az a skála, amelyen „játszik” a gyári 'DH-bizottság. Sokoldalúan, sokrétűen foglalkoznak a kérdéssel és ma már ott tartanak, hogy 1976 végére teljes gyári méretben fog működni a DH-munkarendszer , a miskolci fonodában. A kpzdeti siker több mint hatmillió forintot hozott, ha nincs DH, nincs ez a hatmillió sem.

A PÉLDAMUTATÓ munka- és üzemszervezés lehetővé tette a DH-munkarendszer megértetését, gyári méretű bevezet"sét. S. akik mór ebben a rendszerben dolgoznak, azoknál a boriiéit is vastagabb lett. A hatékonyabb. jobb minőségű munka, jobb keresetet biztosit.

Borta István

r

A polipropiléngyár építését a TVK üzemi pártbizottsága kezdettől fogva nagy ■figyelemmel kíséri. A vállalat fennállása óta ugyanis ez az első olyan nagyberuházás a Tiszai Vegyikombinátban, amelynek megvalósításából a kombinál szinte valamennyi gazdasági egysége" kiveszi a részét. A TVK ez esetben nemcsak beruházó, hanem a munkák lebonyolítása is reá hárul. j

A poUpropiléngyur beruházásának kezdete: 1976. január. üzembe helyezésének időpontja 1978 utolsó negyedéve. Tehát nem egészen három év alatt kell ezt a 4.2 milliárd forintos beruházást befejezni.

Ezért a TVK üzemi párt- bizottsága — az ólefinmű példájára intézkedési tervet dolgozóit ki. Ebben megszabta a beruházást segítő politikai munka fő irányát.

A cél a polipropiléngyárépítésének messzemenő segítése, hogy a létesítmény határidőre elkészülj ö n.

A pártbizottság intézkedési terve lübbek között kimondja: el kell érni, hogy az építő- és szerelőipari vállalatok párt alapszervezetei és kommunista gazgasági vezetői a népgazdaság érdekeit tekintsék elsődlegesnek, s ennek megfelelően szervezzék. irányítsák a beruházásokon folyó munkát. A párt- bizottság állást foglalt abban is. hogy a végrehajtó bizottság félévenként ellenőrizze az, intézkedési tervében , szereplő feladatok végrehajtását.

1 ntézkedési tervet készítettek azoknak a gazdasági egységeknek (Gyár- és Gépszerelő Vállalat. Vegyimű. veket Építő és Szerelő Vállalat, a TVK beruházási igazgatósága, tnűszerau tematikai főosztálya, villamos üzeme stb.) pártalapszerve- zetei is, amelyek valamilyen formában közreműködnek a gyár építésében. A vállalat nagyüzemi KISZ-bizottsága szintén kidolgozta ar ifjúsági szövetségre, annak alap- szervezteire vonatkozó feladattervet. Ebben az áll, hogy az KISZ-védnökséget vállal a polipropiléngyár építése felett,

*

Jóllehet: még csak a kezdet kezdetén tartanak az új gyár építésében, a feladatok máris rendkívül nagyok. A beruházás első esztendejének sikere elsősorban az építőkön múlik. Mint azt Balázs Lajos, a TVK beruhá- j zási igazgatóhelyettese el-1 mondta: a 31. számú Állami Építőipari Vállalatnak, va-, lamint a Közmű- és Mély- , építő Vállalatnak ebben az évben 225 millió forint érté- i kű munkát kell elvégeznie. ' Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy a jövő évben a szerelés időben megkezdődjék.

E. L.

Az ünneplés elmarad...

Minden nagyváros élelmiszer-ellátásának biztosítéka, hogy olyan gazdaságok övezzék, amelyek a mindennapok friss zöldségét, gyümölcséi megtermelik és piacra szál-' litják. Miskolc peremén immár negyed százada ezzel a szándékkal alapították meg a Nagymiskolci Állami Gazdaságot. „Életre hívták, mert szükség volt rá.” Szenlgyör- gyi Zoltán főkönyvelő a kezdettől, 1951 óta itt dolgozik:

— Szép évfordulóhoz jutottunk, de ünnepelni nem fogunk. Fontosabb feladat most a munka és a tervezés, Talán „szóvirágnak”, frázisnak tűnik a kijelentés, de annyira lekötnek a feladataink. hogy visszatekinteni a múltba a három szántótraktor korszakába — mert ennyivel indult a termelés — időpazarlás. ..Nyakunkban” a mérlegkészítés és a tavaszi munkák tervezése. A „hőskor” történetein ma már csak mosolygunk, pedig akkor teremtettük meg ezt a gazdaságot, s olyan sokoldalúra sikerült, egy-egy nehéz gazdasági kérdés megválaszolásán hetekig töprengünk.

— Fejlődés? — Visszakérdezett. — Tud olyan gazdaságot,' amely helyben toporogna? Nálunk is ugyanolyan arányú mint a többinél. Mondok rá egy példát. A hajdani repülőtéri üzemegységünknél Hortobágy-szi- vatyúkkal és szivonw-ákkal „buktattuk” ki az öntözővizet a szántóföldre. Az árasz- tás, emberigényes nehéz művelet volt. Napjainkban négy darab 260 méter munkaszélességű, önjáró berendezés, az akkori terület sokszorosát látja el vízzel, és mindössze négy munkásunkat köti le.

Sajátos helyzetben van a gazdaság. A város közelsége és érdeke szinte kötelezi olyan növények termesztésére, ameb ek munkaigényesek, Miskolc .gyárai, üzemei viszont „elszívták” a mezőgazdasági dolgozókat, hiszen az ipar állandó munkát ad, jobban fizet. Az idénymunkákra szerződtetett alkalmi munkásokat a két kézen meg lehet számolni. A kérdés megfordul. zöldségféléket, gyümölcsöket ilyen körülmények között is kell termeszteni. De hogyan?

— Gondokkal. Sokat számolva, minden tényezőt fi- gyelembevéve lehet termelni és mivel igény van rá, feltétlenül szükséges, hogy úgy mondjam, kell! Gondolom társgazdaságaink is így vannak. Be kell ismerni, diákok nélkül kertészetünkben a'

nagy őszi munkát, a szedést lehetetlen megvalósítani. A múlt évben volt olyan időszak. amikor 2 ezer diák egyszerre dolgozott.

Még az avatlan szemnek is rögtön feltűnne a hatalmas földterület, amelyet közvetlenül a város ellátásának rendeltek alá. Több mint 900 hektáron termesztenek burgonyát. zöldbabot, bongót, gyökérzöldséget, amelyek a betakarítás után nvomban a hűtőházba, vagy a város piacaira kerültek. Hatalmas mennyiségről van szó, 730 vagon borsóról, 530 vagon burgonyáról, de sorolhatnánk tovább. Viszont ezek a növények változatlanul munkaerő igényesek, tehát a nehézségek megmaradtak.

— Ha az embert mint közvetlen termelőt „kiküszöböljük”, akkor a kérdés megoldódik. Olyan kultúrákat válogat lünk vetőszerkezetünkbe, 'amelyek ápolási, betakarítási munkáit gépek, gépsorok el tudják végezni. Nem olcsó mulatság a kombájnok és különböző célgépek beszerzése, hiszen nagyrészük nyugati gyártmányú, de ez az egyetlen járható út. Persze, csak azokat a fajtákat termeszthetjük, amelyek egyszerre, egyidőben érnek be. Számunkra nagy tanulság. Gépekkel takarékoskodni nem szabad.

A tervekben tovább lapozva, egy adat megragadta a figyelmemet. Először elírásnak véltem, de Szentgyörgyi Zoltán megnyugtatott:

> _ Nem tévedés. Hárommillió liter tejet adunk évente a Tejipari Vállalatnak. Szerencsés a helyzetünk. Két „ragyogó”, jól tejelő állománnyal rendelkezünk. A jövőben még többet várunk. A fejlődésből „Ítélve” a tervidőszak végére már 4,5 millió litert „tehetünk a város asztalára”. Különben az évi 18 millió tojás sem lebecsülendő mennyiség. A húsellátásba is besegítünk. Jelentősebb a sertéshús tételünk, hiszen évente 8 ezer sertést vágunk le és tőkehúsként vagy töltelékáruként három boltunkban értékesítjük.

— Az új szabályzók .megkövetelik, a magasabb munkaintenzitást. a hatékonyság növelését, a javuló üzemszervezést, egyszóval jobban kell dolgoznunk.

Beszélgetésünk alatt egyetlen egyszer nem hangzott el a megyénk mezőgazdasági üzemeiben „közkedvelt”, elutasító kifejezés: „Az északi táj adottságai folytán nem alkfflmas a zöldségtermesztésre.” Itt a város peremén mégis megtermelik. Igaz a vállalati nyereség „csak" öt-hat millió forint, ami a megtermelt értéknek (166 millió) és az összárbevételnek (245 millió forint), „elenyésző” hányada. A kultúráknak nagy az önköltsége. Drágák a gépek, de a város érdeke, az emberek, a dolgozók igénve ezt kívánja. A főkönyvelő is ezért mondta: — A számok helyettünk beszélnek.

Kármán István

Épül a zsákoló és készáru raktár a TVK polipropiléngyárában.

Éoló: Laczó József