Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4

1976, jcm. 11., vasárnap

Könyvkiadásról, k

Gondoíatforgácsok

(A könyvesboltok napjainkban csendesnek tűnnek. Legalábbis a karácsony előtti mozgalmas időszakhoz képest. Néhányon cserélni hoznak könyvet, amelyet az ünnepre kaptak, de ez már éppen a harmadik példány belőle, másat szeretnének helyette.)

Hamarosan fél évszázada, hogy megtanultam írni, olvasni. S azóta kapcsolatban állok a betűvel, a könyvvel. Néhány évtizede meg, mint újságíró, hivatásomból adódóan is foglalkozom könyvvel, könyvkiadással, terjesztéssel, olvasással. A most következő néhány gondolat- forgácsot annak az olvasónak a nevében jegyzem fel, aki szereti a könyvet, keresi az új könyveket, s olyan újságíróként is, aki munkaköre révén lépten-nyomon találkozik nemcsak a könyvvel, hanem a könyv kiadása és terjesztése körüli gondokkal is.

Néhány hete árról írtam, hogy két héttel karácsony előtt még nem érkezett meg a boltokba a téli könyvvásárra kiadni jelzett műveknek egyharmada. Jóllehet, azóta több kötet eljutott már a boltokba és a vásárlókhoz, de bizonyos permanens hiány ma is észlelhető. Például Ady Endre összes versei hiányoznak, és nincs Kosztolányi Dezső verskötet, nincs Berzsenyi Dániel, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály sem. És hiányzik Mikszáth, meg' Móra, és Móricz is kevés. Évek óta nincs Anatole France és Dickens. Kevés a nyelvkönyv, a gyermekeknek való képes nyelvkönyv,' és még sok egyéb, aminek nem szabadna kifogyni. Nem tudom, ez-e pontos neve, vagy a könyvet sem kímélő belkereskedelmi zsargon valami más nevet adott neki, de az „alapköny- ,vek” nem hiányozhatnának soha egyetlen könyvesboltból

sem. Rettenetes dolognak tartom, hogyha egy fiatal barátomat Ady verseivel akarom születésnapján megjutalmazni, ne jussak hozzá, s Petőfi is kampányszerűen jelenjék meg a bolti polcokon. Tudom, hogy van készletgazdálkodás, meg miegyéb megkötöttség is, de aki alapműveket keres, az nem tartozik tudomásul venni a könyvkereskedelem effajta kötöttségeit, az csak a könyvre kíváncsi.

Szeretem a sorozatokat. Nemcsak az olcsó könyvtárat, amely már több mint két évtizede barátom, hanem a többit is. Míg egyes sorozatok körül nagy a reklám, másokat alig ismerhet meg előre a közönség. Egyre többen vásárolnak tetszetősebb kiállítású könyveket. Megmondom őszintén, nem azoknak a gondja izgat engem, akik úgy válogatják össze a polcra valót, hogy az vizuálisan mindinkább harmonizáljon a szoba berendezésével, a heverő huzatának színével. Sokkal inkább szeretem az olcsó paper-book sorozatokat, amelyek jó útitársak, könnyen szállíthatók, s olcsón hoznak közel a tömegekhez nemritkán igen nagy értékeket. A Magvető zsebkönyvtár kötetei, a Szép- irodalmi zseb-kötetek, a Modern Könyvtár sorozata közel állnak hozzám. Idegesít viszont, hogy igen nagy számmal és magas példányszámban jelennek meg olyan könyvek, amelyeknek az irodalomhoz vajmi kevés a közük. Egészen csökkent értékű, vagy éppen értéktelen kiadványok is fel-felbukkan- nak különböző sorozatokban, és bevallom nem kis elégtétellel nézem ezeknek olykor porosodó oszlopait a boltokban, amelyek egyben a jó üzletet vélt kiadó számításának a csődjét is jelzik.

Példányszám. Nem kis gond. Sokszor töprengtem, vajon egy-egy kiadó milyen felmérés alapján állapítja meg egy kiadvány példányszámát, s vajon ez a megállapítás milyen összhangban van kiadáspolitikánkkal. Újabban nem nyomják bele a könyvek impresszumába a megjelenési példányszámot, de kategóriánként aligha változott lényegesen a különböző műveli megjelenési száma. Nem kívánom bántani egyik-másik népszerű toliforgatónkat, akiknek kötetei mindig 120—130—150 ezer példányszámban jelennek meg, de e magas példányszámok eleve verseny- képtelenné teszik a többségben 12 ezer példányban megjelenő értékes műveket. Eg'y 12 ezer példányban megjelenő könyv eleve csak tizedannyi helyre juthat el, mint egy 120 ezer példányban kiadott, de kevésbé értékes munka. Vajon jó-e ez?

*

Néhány éve, mielőtt különválasztották az extra fővárostól a vidéket könyvterjesztés szempontjából, arról lehetett hallani, hogy a kiadóvállalatok elsősorban a bolti tapasztalatokra támaszkodva alakítják kiadáspolitikájúkat, de azon belül is a péidányszámok megszabását. Hát ez így nem következett be. A bolt lista alapján rendel, de a rendelés időpontjában még aligha tudja, hogy a jelzett mű a nagyközönségnek szól-e, vagy egy szű- kebb, tudományos érdeklődésű körnek. így adódhat, hogy egyes tudományos munkák oktalanul magas példányszámban jutnak a boltokba, ugyanakkor képzőművészeti, idegenforgalmi albumokból és egyéb kötetekből folyamatosan hiány mutatkozik. Hallani ilyenkor készletgazdálkodásról is. A boltoknak, mégha meg is kapnák a szükségesnek tartott könyvmennyiséget, nincs hol tárolniuk azt. Régi, kis boltok alkalmatlan raktárai nem jók nagyobb mennyiség korszerű tárolására, sokféle kényszermegoldás meg a könyveket is veszélyezteti. A készletgazdálkodási normák szorítanak, nem lehet tárolni könyvet, mégha az a következő évben is szükséges állandó tankönyv, vagy térkép, vagy éppen a bevezetőben említett alapmű is lenne. Az lenne jó, ha a kiadók, vagy a KÖNYVÉRT Vállalat tudnának megfelelő tartalékmennyiséget tárolni.

A rendelés is hosszadalmas, vállalati központon keresztül történik, a boltok ön-, állósága sok tekintetben formális. Előfordul, hogy a rendelést útközben valahol kontrollálják, vagy talán „cenzúrázzák”, a , példányszámokat megváltoztatják, pedig a közönséggel a bolt áll kapcsolatban. így hát javaslatait, példányszámigényeit jobban figyelembe kéne venni. De az is jó lenne, ha a kiadói tervek, különösen a nagyközönséghez is eljuttatott tervek, és a valóságos kiadás között jobb lenne a szinkronitás. Tudom, az olvasó türelmetlen, a reggeli rádióreklámban, vagy az esti televíziós reklámban beharangozott művet másnap I már keresi, s az lenne a jó, ha meg is találná. S amíg a könyvkiadásban nehézségekkel kell számolni, inkább csak azt hirdessük, ami már kapható.

*

Könyvkiadásunk irányítói jót ismerik a közművelődési célokat, de a megvalósult könyvkiadás nincs mindig teljesen szinkronban nemes céljainkkal, a forgalmazás pedig mintha csak egészen lazán kötődnék hozzá. Ugyanis a könyvterjesztés globális bevételi tervteljesítéssel számol, nem vizsgálva, hogy az milyen művek eladásából származik, s mert a bolthálózat dolgozói érdektelenek a művek milyenségében, hely- lyel-közzel a forint-számok mögött elenyészik a közművelődési tendencia.

Sok mindent kellene még feljegyeznem a könyvkiadásról és a könyvterjesztésről. Néhány javítanivalót és na- gypn sok jót is. Mert a jó van többségben. És ha ez a feljegyzés elsősorban nehézségeket, negatívumokat sorol, nem a jó tagadása volt e sorok célja, hanem a fennálló nehézségeken való segítés, a jó könyv és a közönség kapcsolatának jobbítása.

Benedek Miklós

Barczy Pál munkája

LABODA KÁLMÁN:

békának vödör is torony ugrását mégis csillagokig szánja

sas nevet irdatlan

magasban

pocsolyában ér véget a pálya

KALÁSZ LÁSZLÓ:

Milyen

sötét az éjszaka! az égen holt madarak szállnak

szárnyából hullok: tétova

pelyheként egy meghalt madárnak

Szövetkezeti

néptáncos

verseny

Ismét országos versenyre hívta legjobb néptáncosait az OKISZ és a SZŐ VOSZ: tavasszal rendezik a hatodik ilyen szövetkezeti találkozót. A cél az, hogy a népi táncok színpadi bemutatásával felkeltsék, fokozzák népművészetek iránti érdeklődést és egyúttal módszertani fórumot is teremtsenek a szövetkezeti együttesek számára.

A tavaszi országos versenyt területi döntök előzik meg, amelyeken a Népművelési Intézet segítségével és közreműködésével lehetővé válik a csoportok minősítése is. Márciusban Szekszárdon és Szentendrén, áprilisban Kecskeméten, Kapuváron és Nyíregyházán tartják a területi bemutatókat, amelyeken várhatóan összesen mintegy 100 néptáncos-csoport 4 ezer táncosa vesz majd részt.

Az OICISZ és a SZÖVOSZ a legjobb együtteseket hívja meg az országos verseny döntőire, amelyeket július elején Balalonlellén, Bala- tonfüreden és Siófokon rendeznek, a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából. Az országos verseny két. legjobb együttese nyeri el az OKISZ és a SZÖVOSZ elnökének 10—10 ezer forintos nagydíját, s egyebek mellett külön jutalmazzák majd a legjobb szólótáncot, koreográfiát, zenekiséretet és a legszebb népviseletet is.

Ének-zene tagozat a Zrínyiben

i i

I.

1 1:;> f • i ‘-ÖL *

t . ---4-'—1—- ■- .......... ....~ m, ____

c-M ■

'-Za:'k. V s / A

m y

ÍT-1.1------— • • •••»••* ** “

£

_.l V-> X * Z.y ''Lukovszky László munkája

JÖ NÉHÁNYAN bekopogtattak már a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatói irodájába, amióta híre kelt, hogy az 1976—77-es tanévben — iglaz, csak fél osztállyal, — újfajta tagozatot indítanak; az ének-zenét. Hiszen bár Budapesten több gimnáziumban is működik ilyen jellegű szakosított tantervű osztály, Borsodban és Miskolcon csak náluk indult. Először és elsőként.

Bíró Tiboméval, a Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatónőjével és Homródiné, Engi Zsuzsával, az ének-zene tagozat leendő vezetőjével, s egyszersmind lelkes szervezőjévé!, arról beszélgettünk, hogy milyen feltételek között, s milyen feltételekkel indul az újfajta szakosított tantervű gimnáziumi első osztály. Bár közismert, hogy az UNESCO asszociált iskola egyik erőssége a humán képzés, — idén végez az első rajz szakosított tantervű osztályuk is, — az ének-zene tagozat beindítása az első pillanatra szembetűnő. Még akkor is, ha a gimnáziumban, az adott gimnáziumi lehetőségekhez képest, rendkívül erős az ének-zenei hagyomány, s erre elég talán csak a sok sikert magáénak valló énekkarukat és kamarakórusukat említeni. A legutóbbi mozgalmidal fesztiválon péládul a Borsod megyei Tanács különdíját kapták a zrínyisék. S ismert tény, hogy a gimnázium rendkívül gazdag lemeztárral és szépen gyarapodó kottaanyaggal rendelkezik....

— ÜGY ÉREZZÜK, hogy az iskola jellegébe nemcsak jól illeszkedik az új szakosított tantervű osztályunk, amely egyébként a rajz tagozattal párhuzamosan létezik majd, de jó szolgálatot is teszünk az ének-zenei nevelésnek — mondtá Bíró Ti- borné. — Hiszen áz énekzene tagozatú általános iskolákban nagyon sok olyan fiatal végzi a nyolc osztályt, akik részint nem akarnak, részint valamilyen oknál fogva nem alkalmasak arra, hogy a zeneművészeti szak- középiskolában folytassák tanulmányukat. Ugyanakkor megvan bennük az érdeklődés, hogy továbbra is bővebb ismereteket szerezzenek, amelyet például hasznosíthatnak pedagógiai pályán. Arra gondoltunk, hogy a főiskolai énekszakokra, vagy a tanítóképzőbe, óvónőképzőbe jelentkező érettségizett fiataloknak csalt előnyére válhat, ha megfelelő.

az áblagoenál nagyobb » ének-zene ismeretük.

A gimnázium szakos P námője, Homródiné Enf Zsuzsa arról beszélt, hók nagyon sok kulturált, széi> hangú gyerek kallódik ® olyanok, akik pedig meí nyerhetők lennének az én^ és zenekultúra, a kórus mo* galom számára. Egyébként1 tavasszal sorra kerülő felv® teli vizsgán is döntő elbírd lási szempont lesz a széf átélt népdaléneíklés, amely5 hallásvizsgálat és ritmus gyakorlat egészít majd ki,® szúrópróbaként egyszerű laP ról — éneklés tesz teljessé’

— A heti egy órában lei! feljebb arra törekedhetünk hogy a különböző stiluskof szakokban egy kis jártassá got érjenek el tanulóink. ^ szakosított tantervű osztálf ban a heti négy óra lényegé előbbrelépés lesz, ahol máj az énekkultúra és a tiszti hangzás fejlesztésére is got (tolhatunk. S amint már *t igazgatónőnk is mondott® meggyőződésünk,’ hogy jó né hányán pedagógiai pályái előnyösen tudják majd has® nosílani ezeket az ismeret®' két. A feltételek megteren1' lésében egyébként jól állunk A xilofon lesz a kisegít hangszerünk.

A GIMNÁZIUM igazgató' nője elmondta, hogy a szűk séges xilofonokat az iskol® megvásárolja, s a tagoz®* rendelkezésére áll egy zofl' gora is. Egyébként éppen 1 közelmúltban veitek egy z®' neasztalt, amelyben sztere® lemezjátszó van, s amelí ugyancsak a szakosított tan' tervű osztály rendelkezéséi® áll majd. A hasonló, de régebben működő budapesti osztályokkal pedig felvették a kapcsolatot, így nemcsak hasznos segítséget kaptak megszervezéséhez, de a szül®' séges tananyagban is pártftr golják őket. Mindenesett® sokat várnak majd az új szakosított tantervű osztály' tói az iskola belső életének további gazdagításában is. f arra gondolnak, hogy a zenei élet fő mozgatói lesznek a tagozat tanulói. Hasonlóképp a rajz tagozatosokhoz, akik valósággal felnezsdítették a® iskola képzőművészeti éle® tét, a diákok képzőművészeti érdeklődését. Az új szakos!® tott tantervű osztály tulaj' dóriképpen fél osztály les'A hiszen a rajz tagozatosokká alkot majd egy osztályközös' séget. A szakosított tantervi ének-zene osztályba az égés*5 megyéből várnak jelentkező' két.

Cs. A.