Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-09 / 7. szám
mm ESZAK-MAGYARORSZAG 4 .Az én házam, az én váram.. Nyolc község példája KISKÖZSÉGEKBEN, ahol sem a helyi igények, sem pedig a helyi lehetőségek nem teszik lehetővé a függetlenített népművelők alkalmazását, gond, hogy az alacsony tiszteletdíjakért nem, vagy csak nehezen találnak alkalmas embert. Tudnánk példát sorolni arra, hogy egy esztendő alatt két-három könyvtáros is volt egy-egy községben, s amíg új embert találtak, hetekig, sőt hónapokig zárva tartott a könyvtár. A könyvtárosi és a tiszteletdíjas népművelői munkát általában a pedagógusok vállalják el, hiszen ők nyerhetők meg legkönnyebben ezekre a feladatokra. Ugyanakkor tény az is, hogy napjainkban, amikor a művelődéssel ma minden területen többet kell törődniük a vezetőknek, főleg a kisebb településeken, egyre nyilvánvalóbbá válik a közművelődés és a közoktatás egymásra utaltsága, s nemcsak a folytonosságot, az egymásra épülést kell biztosítani, hanem az adott lehe- . tőségekhez igazítva a közös működési alapot is meg kell találni. Ebből indultak ki az ózdi járás vezetői akkor, amikor nyolc községben — Arlón, Hangoriyban, Domaházán, Hódoscsépányon, Borsodbó- tón, Dédestapolcsányban, Tardonán és Zádorfalván — egységes irányítást vezettek be a közoktatásban és a köz- művelődésben. Mindez — amint Nagy Károly, az Ózdi járási Hivatal művelődés- ügyi osztályvezetője elmondotta — azt jelenti, hogy az oktatási intézmény igazgatója irányítja a közösség művelődési életét úgy, hogy az iskolákban egy közművelődési igazgatóhelyettes is működik. így összehangoltabb, a közoktatás és a közművelődés külön-külön zártságát feloldó egységes művelődéspolitikát, dolgozhatnak ki, aminek megvan az a nem kis előnye is, hogy a személyi feltételeket is jobban tudják biztosítani. Mindenesetre ebben a nyolc községben tarthatatlanná vált az a nem hangoztatott, de mégiscsak vallott elv, hogy az „én házam, az én váram”, s az oktatási intézmény nemcsak igényeivel fordul a köz- művelődési intézmények felé — a jövőben egyébként ezeknek az igényeknek a növelésére is nagyobb lehetőség nyílik —, hanem a maga lehetőségeit át is tudja adni a közművelődésnek. Növekednek így a közművelődés anyagi lehetőségei, a felszabadult tiszteletdijakból — hogy csak egy példát említsünk — újabb szakköröket hozhatnak létre, s az óvodás korúaktól a felnőttekig differenciáltabb művelődési lehetőségeket teremtenek. Az elmúlt években az ózdi járásban különösen fellendült ének- és zenekultúra továbbfejlesztése mellett, az esztétikai nevelésre, a képzőművészeti ismeretterjesztésre fordíthatnak nagyobb gondot, ami azért sem elhanyagolható. mivel munkáslakta területekről van szó. Az egységes irányítás feltételeinek megteremtésével megteremtették a garanciát arra is — amint azt Nagy Károly elmondotta —, hogy a kisközségekben élő értelmiség részint maga is aktívabban kapcsolódjon be a közösség művelődési életébe, részint a község lakosságát is „élőbb” részvételre sarkallják. Természetesen ennek a formának csak ott van lét- jogosultsága, ahol függetlenített népművelők beállítására a település' lélekszáma miatt nincs lehetőség, s ahol maga az értelmiség, mint a művelődési élet irányítója jószerével csak a pedagógusokra szorítkozik. Persze ez nem azt jelenti, hogy csupán a praktikusság indokolhatja az egységes irányítást, hiszen közismertek azok a korábbi párt- és állami határozatok, amelyek a közoktatás és a közművelődés szorosabb együttműködését szorgalmazzák. Az egységes irányítás, így többek között arra is biztosítékot nyújt az ózdi járásiaknak, hogy jobban igénybe vegyék az oktatónevelő munkában a községi könyvtárakat, a művelődési házak szakköri lehetőségeit, szélesítsék az iskolák és az. üzemek között meglevő, a palronálási mozgalomra épülő kulturális kapcsolatokat, tágítsák az ifjúság művelődési lehetőségeit, újabb ifjúsági kórusok, színjátszókörök jöhessenek létre, nemcsak az általános iskolás korúakból, hanem a KISZ-íiatalokból is. Ugyanakkor egységesebbé válhat és szélesebb alapokon nyugodhat a felnőtt lakosság művelődésének, tanulásának, illetve továbbtanulásának biztosítása, összességében véve az általános iskola nyúj- totta alapműveltségre építve az önművelés folytonosságát — tartalmi és formai folytonosságát — alapozhatják meg ily módon. MINDEBBŐL kitűnik, hogy korántsem formai együttműködésről van szó az ózdi járásban. A jövő esztendőben egyébként már közös terv is készül, ami mégínkább jelzi majd a közoktatás és a köz- művelődés tartalmi együttműködését. S bár egyelőre nehéz lenne részleteiben felsorakoztatni az egységes irányítás előnyeit — hiszen csak az elmúlt esztendőben hozták létre ezeket a formákat —, úgy tűnik, hogy az ózdiaknak sikerült ismét előbbre lépniük. A legnagyobb előrelépés mindenesetre az a szemléletváltozás, amely e két nagy művelődési terület zártságát feloldotta. Ha csak azt vesszük figye- . lembe, hogy az oktatási intézmények a művelődési in- I tézményeknél lényegesebb | jobb lehetőségei közkinccsé f válnak, már önmagában vé- ' ve biztatók a távlatok. A 1 formális együttműködésen mindenesetre ebben a nyolc községben túljutottak. Csutorás Annamária > Fényes üzletsor Amikor a lakosság kereskedelmi ellálásáról beszélünk, nem gondolhatunk csupán a nagyobb városok fényes üzletsoraira, hatalmas áruházaira, gondolnunk kell a legkisebb falvak boltjaira is. Bár tudjuk, hogy bizonyos árucikkekért a legtávolibb faluból is szívesebben utazik be a városba a vásárló. Most már tudjuk, mert korábban azt hitték, kint kell eladni a televíziót is és a hűtőszekrényt. Jobb,. ha vá ogaíhat A tapasztalat azt mutatta, hogy jobb, ha válogathat a vásárló a tartós 'bgyaszlási cikkekben, jobb, ha szakember segíti a választásban, ha bizonyos gépeket szakember mutat be. A kisebb falvak boltjaiban napi cikkeknek kell lenniük élelmiszerből is és ruházati cikkekből is. A megyei tanács kereskedelmi osztálya tíz évvel ezelőtt. felmérte, milyen mértékű bolthálózat-fejlesztésre van szükség a megyében. Ebben a felmérésben szerepel a város, nagyközség, legkisebb település is. A negyedik ötéves terv során országosan a mi megyénkben fordítottak a legtöbbet a kis községek bolthálózatának fejlesztésére. A belkereskedelmi minisztérium jelentős anyagi támogatást adott a szövetkezetek és kereskedelmi vállalatok fejlesztési alapjához. A tervidőszak alatt új bolt épült Nagybarcán, Perén. Abaújszántón, Bődvaszi- lason, Ernődön, Tornyosnémetiben, Halmajon, befejezés előtt áll Szendrőn, Her- / nádnémetiben, Zádorfalván. Az á fészek és vállalatok saját erőből is fejlesztették . üzlet- hálózatukat, Abáújváron, Szirmabesenyőn, Varbón, Ba- rosaknán. Az elkövetkező tervidőszakban továbbra is előtérbe kerül a főváros, a- nagyvárosok és ipartelepek kiemelt fejlesztése, ellátása. Ez kereskedelmi szempontból is érvényes elv. Az új tervidőszakban elsősorban tehát nagy alapterületű iparcikküzletek, napi cikkeket árusító ABC-áruházak, korszerű vendéglátó egységek, gyorséttermek, olcsó önkiszolgáló rendszerű éttermek épülnek elsődlegesen. A sziníentaríás érdekében Megyénk kis községeinek, , apróbb településeinek ellátá- 1 sa kialakult már annyira, hogy most a szintentartásról kell egyelőre gondoskodni. Ez pedig elsősorban az öfészek és vállalatok feladata lesz, amit saját erőből kell megoldaniuk. Az új tervidőszakban az lenne tehát a kívánatos, ha például az áfészek saját fejlesztésre szánt pénzű- . két most teljes egészében a kis községekre fordítanák. kis bolt Ilyen vonatkozásban a gönci áfész követendő példát mutat. A gönci példa azt is bizonyítja, hogy egyre inkább szükség van ma már a kisebb falvakban is a zöidség- és gyümölcsárusításra, van rá vásárlóközönség. A gönciek több községben kis elárusító bódékat üzemeltettek nyáron, jó forgalommal. Ennek a gyakorlatnak az elterjesztésével olcsón és mégis hatásosan lehet tovább javítani a kis települések áruellátását. Nem pénzkérdés A termelőszövetkezetek egyre kiterjedtebben kezdenek kereskedelemmel is foglalkozni. A kenyérsütő üzemtől és kenyérárusító helytől kezdve az éttermekig, tejboltig sokféle formákkal találkozhatunk. Ezek zöme azonban a városokban, nagyobb településeken van még akkor is, ha az távol esik a termelőüzemtől. Keresni kellene a módját annak, hogy a termelőszövetkezetek — éppen saját tagjaik jobb ellátása érdekében — a kis falvakban is megtalálnák a módját, hogy tovább javítsák az áruellátást, bővítsék a választékot. Ez nem elsősorban pénz, hanem szemlélet kérdése is. (a. I.) mb. jesn. V., péntek iHat bemutató ss KOS Mezei István munkája Az 1875—76-os színházi évadban még hat bemutatótj tart a Miskolci Nemzeti Szín' ház. Az új esztendő első pre mierjére január 23-án kerül sor, Brecht Kaukázusi kréta körjét tűzik műsorra. Február 20-án Kertész AkoS Sziklafal című drámáját, március 12-én pedig Csehov Három nővérét láthatja a közönség. Április 9-től tűzik műsorra Strauss Egy éj Velencében című operettjét, évi míg Shakespeare Sok hűhónok: semmiért című színművénekoözc bemutatója május 15-én lesz. nőn; Bertha Bulcsú A türdőigaz- juk, gató című darabja lesz aZPöld évad utolsó bemutatója, jú-pata nius 11-én. Bt Bármennyire is megváltoztatták a hivatalos nevét, a köztudatban továbbra filmmúzeumként emlegetik a filmklubokat. Talán a budapesti Filmmúzeum mintájára honosodott meg ez az elnevezés, talán egyes vidéki művelődési házak és más intézmények keretében működő klubok valóban közelebb állnak a filmmúzeumhoz, mint az esztétikai nevelést, a film- ízlés csiszolását szolgáló közművelődési jellegű filmművészeti foglalkozáshoz. A gyakorlat veszedelmesen a múzeumhoz közelítést igazolja sokfelé. Műsorra tűznek régi és tévesen már eleve kimagasló értékűnek vélt filmeket, a vetítésük előtt néhány perces bevezetőt tartanak, amit a közönség vagy meghallgat vagy sem, s utána pereg a vásznon a régiség. A nosztalgiák mozijaként is szokták emlegetni az effajta filmnézést, kicsit gúnyosabban a nagyapák mozijának is becézik. Ezekben a meghatározásokban van is némi igazság, hiszen elsősorban az idősebb generáció emlékezhet és emlékezik harminc-negyven év előtti filmekre. Ráadásul úgy emlékszik, hogy azoktól nem tudja elválasztani a maga ifjúkorát, bizonyos nosztalgiával gondol vissza nemcsak a filmre, hanem arra a fiatalságára is, amikor azt a művet látta, s ezért bizony megszépül az emlék. A fiatalabbak meg az idősebbek emlékeiből tudnak valamit ezekről a filmekről, bár értesü. léseik homályosak, valamiféle nagy-nagy elvárással ül-' nek be a nézőtérre. Ugyanakkor nosztalgiáktól mentes értékítélő készséggel. Merészség, sőt badarság lenne azt állítani, hogy a filmklubok műsorán csupa rossz, értéktelen régi film szerepel. Erről szó sincsen! Igen sok érték kerül a mozgalom keretében a közönség elé, a magyar és az egyetemes filmművészet egyes korszakait, kiemelkedő rendező és színész egyéniségeit, általában a filmművészet útját intenzívebben megismerni akaró érdeklődőnek nagyon sokat adhatnak ezek a művek, de többségben nem önálló műélvezetként kell felfognunk a velük való találkozást, hanem a filmtörténeti tanulmányaink, élőszóval vagy nyomtatott formában kapott ismereteinket alátámasztó , művészi példaként, vagy illusztrációként. Mert nemcsak kiemelkedő személyiségek,. nemcsak progrész- szív fejlődési szakaszok „mellékletei” lehetnek ezek a filmek, hanem hullámvölgyek, mélypontok illusztrációi is. Ilyen hullámvölgy, sőt mélypont volt a magyar film történetében a harmincas évek vége, a Meseautó évtizedének hanyatló időszaka. Ebben az időben született — többek között — a Papucs- férj című vígjáték, 1938-ban, Ráthonyi Ákos rendezésében. Nagyon sok rossz filmet gyártottak abban az időben a, filmben elsősorban forgalmazási üzletet szimatoló vállalkozók. A legtöbbet már mi, kortársak is elfelejtettük. Most a filmklubok keretében mozivászonra került ez a rettenetes készítmény. A fasizmus elől akkor már önkéntes száműzetésbe készülő Kabos Gyula figurájára épült az egész darab, s ha ma vetítik e körben, csak annak bizonyítására szolgálhat: kiemelkedő művészt is bele lehetett kényszeríteni olyan filmbe, amely méltatlan hozzá, méltatlan a művészet fogalmához, s amelyen még az ő jelenléte sem tudott javítani. Idegenkedve ültem be a nosztalgiák mozijának nézőterére. Eszembe jutott egy korábbi, néhány év előtti élményem, amikor a giccsek giecsének tekinthető Halálos tavaszt, Zilahy Lajos kisregényének filmváltozatát néztem meg hasonló filmvetítési alkalommal — másodszor. Először akkor láttam, amikor a film új volt. A két megtekintés között éppen harminc év telt el. Benne egy világháború, meg néhány más olyan esemény, amely nemcsak öregebbé tett minket, hajdani nézőket, hanem szemléletünket, világlátásunkat is megváltoztatta. Vetítés közben csak azon tudtam töprengeni, vajon mi tetszhetett nekem és nekünk e filmben harminc évvel korábban. Tagadhatatlan, voltak a sötét nézőtéren sóhajok. volt könnyezés is, a nosztalgiák előtörlek. De többségben fiatalok ültek a széksorokban és a legdrámaibb'! nak szánt jeleneteknél hangosan nevettek. Ahogyan a film főhőse írta a búcsúié'! levelét, s ahogyan pont sze' relmi légyottjainak háza előtt halt meg a mentőkocsi' ban, a giccs iskolapéldája. & .A a fiatalok, akik szülők ésresi nagyszülők biztatására jö tteKf °szt liz í kösz án; |juk j Sí •Iban logl Táv lkok ven me[. gon Pó.tJ elet! méi el a híres Halálos tavaszhoz, amelyben a búgó, érzé' lei hangon éneklő Karádi Katalin valamiféle ős-sztj’iptízt is bemutatott, remekül szó' rakoztak, hangosan derültek! mert jószándékkal a filmművészet karikatúráját, érezték ki a látottakból, kevésbé jó szándékkal egyszerűen rosst filmet láttak, amelynek érzelgős jelenetei nem megren- diilést, hanem — helyesen —' megvetéssel egyenértékű ne- vetést váltottak ki belőlük- Nos, most a Papucsférj ve' ütését is fiatalok körébe'l néztem végig. Pergett, ván' szorgolt a primitív filmecS' ke, s közben töprengtem régi filmemlékeimen, próbáltál11 felismerni a néhány említés' re méltó színészt, kiválogat' ni őket. az örökre elfeledeti tömeg sűrűjéből. Nicsak, <• fasisztává züllött Vaszarll Piri! Ez meg a fiatal Bilicsi, ez a másik meg Pethes Sándor! Hát ez meg ki? Aligha' nem Erdélyi Miéi!... & közben körülöttem harsogott a nézőtér. Nemcsak Kab'oS mókázásainál, kínos szóvic' ceinél, hanem mindvégig. A oly: köz a 1- állt beién égé I kői a t me ku] is ma lyc dió kü fér ug rés tes Ótc isr no án án vé Pa ta m fiatalok derültek. Mit szé' pítsem, hangosan röhögtek # századelő, meg a harmincas évek vége parvenűin, sznob' jain, egész életmódjukon, ha' lálos komolyan vett etikett' jükön, az egész életen, amit képviseltek. Nevettek, mert nekik már semmit sem mon- dott a középosztály felfelé kapaszkodását tükröző osto- bácska história, s mert nekik nem a világhírű komikus viccei jelenteitek pusztán f* hűmorforr.ást, hanem az at élet, ami a filmből tükröződött. Jól tették, hogy nevet' tek. Mert, amit láttak, azot1 a moziban már csak nevetni lehet. Lehet, hogy igen sokan nosztalgiáik kielégülését ke' resik a filmmúzeumban. De a fiatalok értékítélete biztosabb. Es ők lesznek a jövó közönsége, ; el: M I. Ü k< is Sí Ü Ü ki is Benedek Miklós A Fáklya úi- száma r-í! •* Milyen feladatok várják a szovjet népgazdaságot a X. ötéves tervben — erről szól a Fáklya 1976. január 4-én megjelenő első számában Alekszandr Birman profesz- szor, a közgazdasági tudományok doktora. Ehhez a témához kapcsolódik a lap több írása is. Képes összeállítás mutatja be azokat a nagy építkezéseket, amelyeket az SZKP közelgő XXV. kongresszusa tiszteletére helyeznek üzembe; érdekes riport követi nyomon egy munkáscsalád életútját az ötéves (elvek alatt. Helvet kapott a lapban a mindig időszerű környezetvédelmi összeállítás is, amely ezúttal a légszeny- nyeződést megelőző berendezéseket és eszközöket mutatja be. Igor Besztuzsov-Lada történészprofesszor érdekes elemző írásban statisztikai felmérések adataival bizonyítja: csakis a szocialista társadalomban lehetséges a személyiség teljes kibontakoztatása. A Kalendárium rovat a világhírű balalajka virtuózra, Nyikolaj Oszipovra emlékezik születésének 75. évfordulója alkalmából, s ismertei i a 475 éve született nagy középkori üzbég költő és bölcselő, Aliser Nuvai életútját. A lap kulturális rovata be- mutatja Jurii Nyikulin eh' kuszi bohóc életét és művé' j szelét, valamint n „könnyű' I műfaj” egy másik képviselő'! jét — a Voronyezsi Népi | Együttest. A sportrovat .ezúttal a Ko' mi Köztársaság sípurndieso' mába kalauzolja az olvasót és az 1974-e.s sívilágbnjnok' ság kél szovjet bősét. Raiszf Szmetanyinát és Vaszilij Ro- csévél mutatja be. Sakkrqvat, bélyegsarok' modellezők rovata, kereset' rejtve,ny, mozikrónikc. a Szovjet Kultúra és Tudó? mán.y Háza aktuális prog' rumja egészíti ki a lapot.
