Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

1976. jan. 6., kedd

,£SZAK-MAGYARORSZAG 3

i fejeta ni a legtibli tartalék

i e •l ö>5

ol

:p

té

iá

tu

M

i

■V

jlí

>t

I)

Iá

e

if

<0

Dt

íj>

é

in

el

rCl

d1

if‘

jl*

,E

n'

is<

17«

íj

áf.

élj

,a>’

fd

o*1

3<!

ei'

E

mlékszem: úgy 20—22 évvel ezelőtt, gabonacsépléskor nagyapám portáján mi gyerekek milyen izgatottan vártuk a kormos vontatta cséplőgépet és elevátort. Akkoribafi nem láttam még kombájnt. Akkor és ott kevesen hitték volna el, hogy két évtized múlva olyan természetes lesz a gépi betakarítás, mint azokban az években a kasza, kapa, vagy lól'ogat volt.

A kaszában, kapában, lófogatban gondolkodó szemlelet már történelem, Már- már közhelynek számít az a kijelentésünk, hogy az elmúlt mástél évtized alatt nagyot változott mezőgazdaságunk. Gépek jelentek meg, egyre jobbak, korszerűbbek, bonyolultabbak; új fajták, hibridek, termelési eljárások, rendszerek, növényvédő szerek és műtrágyák. Bátran állíthatjuk, _ez alatt a másfél évtized alatt a mezőgazdaságban , egy „ipari forradalom” zajlott le. Többet változott a paraszti munka körülménye, rendszere, mint előtte több száz éven keresztül.

Azonban a gép, a vegyszer, a műtrágya, a rendszer csak lehetőség. Lehetőség a nagyobb és több termésre, a jobb minőségre, a gazdaságosabb árutermelésre. lehetőség, amelyből csak akkor lesz eredmény, valóság, ha arra, akkor, any- nyit és úgy használjuk, ahogyan a föld, a növény, az állat életéhez, fejlődéséhez, növekedéséhez szükséges. Nem mindegy, hogy a vegyszerek, a műtrágyák a rossz tárolás következtében csak csökkent hatásfokkal kerülnek a növényekre, illetve a talajba. Hiába kiválóak gépeink műszaki mutatói, ha rossz szervezés következtében nem tudjuk kellőképpen kihasználni azokat.

A ma és még inkább az elkövetkezendő évek mezőgazdaságával szemben támasztott követelmények: a hozamok számottevő javulása, a műszaki-technológiai fejlesztés, a kapacitások gazdaságos kihasználása, a ráfordítások alaposabban meggondolt növelése, a gazdaságok integrált együttműködése, maradéktalanul csak a szellemi tartalékok fokozottabb feltárásával valósítható meg. A tudás, a szakismeret a mezőgazdaságban a továbblépés forrása.

A magyar mezőgazdaságban 1974-ben 192 ezer szakmunkás dolgozott, ebből 150 ezer a termelőszövetkezetekben. A látszólag magas létszám ellenére is az itt dolgozó szakmunkások aránya felét sem éri el az ipari szakmunkások arányának. Megyei adatok is bizonyítják, hogy az állattenyésztő telepeinken jóval kevesebb szakmunkás dolgozik, mint amennyire szükség lenne, és a betanított munkások száma is alacsonyabb a szükségesnél. De ugyanez a helyzet a növénytermesztésben vagy a kertészetben is.

Többször írtunk arról a jelenségről, hogy megyénk mezőgazdasági szakmunkásképző iskoláiban végzett tanulók ió része az iparban helyezkedik el. Vonzza őket a jobb munkafeltétel, a megfelelőbb

szociális ellátottság, Ebből adódik a megállapítás és egyben a feladat is: a munkakörülmények, a szociális ellátottság további javításával lehet és kell a fiatalokat az üzemhez kötni.

Az országban több helyen van rá példa, hogy a szövetkezet vezetői felkeresik a pályaválasztás előtt álló gyerekeket, elbeszélgetnek velük a mezőgazdaság fejlődéséről, az iparszerű gazdálkodásról, a szövetkezet terveiről. Borsodban még csak elvétve hallottunk olyan esetekről, amikor a gazdaság elvitte az általános iskolás gyerekeket például egy szakosított állattenyésztő telep.' vagy egy gépesített betakarítás megtekintésére. Pedig ezek a szemléltető példák oszlatnák cl a mezőgazdaságról ma még fennálló téves nézeteket. Ilyen látogatások győznék meg a fiatalokat, sőt talán még a szüleiket is arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozni ma mást jelent, mint 30, vagy .15 évvel ezelőtt.

Az elkövetkező években a nyugdíjkorhatár csökkentésével, a dolgozók átcsoportosításával tovább csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma. Éppen ezért, a szellemi energiák felszabadítására minden eddiginél nagyobb szükség lesz. Nagy figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságban dolgozó vök szaktudásának, fejlesztésére, hisz létszámuk az összes dolgozók 35—40 százaléka. A nagyüzemi vezetésnek törekednie kell, a szakképzés, a továbbképzés feltételeinek megteremtésére. Most csak egyetlen jó példát említünk. A módi Rákóczi Szakszövetkezetéi, ahol az Abaújszántói Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola irányításóval tavaly, a téli hónapokbanjfelnőtt szakmunkásképző tan- folyamot szerveztek. A kéthónapos tanfolyam során 2(5 felnőtt dolgozó szerzett szakmunkás-bi zony i t vány t.

Leszögezhetjük: a szakképzés, a továbbképzés sürgető feladat. Ez biztosítja a lépéstartást a fejlődéssel. A legkorszerűbbet. a legújabbal: a termelésben csak a tudás birtokában alkalmazhatja az ember. Erre pedig a jövőben még nagyobb szükség lesz.

Az MSZMP KB 1975. november 20—27-i üléséről kiadott közlemény leszögezi: „Az V. ötéves terv, valamint az UI76-os vén- gazdasági terv megvalósítása hazánk minden állampolgárától kezdeményezőkészséget és fegyelmezett munkát igényel. Népünk érdeke, hogy társadalmunk annani és szellemi erőit, országunk adottságait a tervben foglalt célok szolgálatában jól hasznosítsuk.”

A

fejekben van a legtöbb tartalék” — mondotta dr. Romany Pál miniszter, 77'ne amikor a mezőgazdaság elkövetkezendő feladatairól beszélt. Arra célzott, hogy a megnövekedett feladatok megvalósítása csak hozzáértéssel, szakmai műveltség és felkészülés növelésével érhető el.

Ki kell használnunk szellemi tartalékainkat!

Hajdú Imre

■W-Ili

jő1

W

ú'

■;S>

Í0<

'A1

Csaknem bezárták.

Megújul a putnoki akna

A Borsodnádasdi Lemezgyár hengermű üzemében giirgős- kcmcnccbcn végzik a lemezek lágyílását

Tanulnak vehetők

A SEOT központi iskolán hagyományos vezetőt ovább- képző tanfolyam mellett hétfőn újabb oktatási forma indult az ágazati-iparági szakszervezetek központi vezetőségeinek újonnan választott tagjai részére, és megnyílt a 0 hónapos munkaügyi tanfolyam is. amely a szakszervezeti mozgalomban közgazdasági munkát végzők számára nyújt felsőfokú munkaügyi képesítést.

Hétfőn idegenvezető tanfolyam kezdődött, a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola irányításával. Több mint 300 hallgató részt vételével. A négyhónapos tanfolyamon művészettörténetet, gazdasági földrajzot, politikai ismereteket, és többek között zeneművészetet tanulnak a leendő idegenvezetők.

Evekkel ezelőtt az a hír járta a putnoki bányászok körében, hogy bezárják az aknájukat. A termelés korszerűtlen- volt, úgynevezett „bicsakbányószatot” folytattak, s a költségek meghaladták a vállalati átlagot.

Aztán kedvező döntés született, miszerint: felfejlesztik Putnok szénbányászatát. A korszerűsítés egyben része az országos rekonstrukciós tervnek is.

A kérdés ezek után az volt: hogyan történjen a fejlesztés? Gondos mérlegelés után elhatározták, hogy új lejtősaknát nyitnak a termelő egység közelében. Célszerűnek, sőt szükségesnek látszott ez, mivel a régi akna alkalmatlannak bizonyult nagyobb mennyiségű termék kiszállítására, s nem volt üzembiztos sem. A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség csak 1977. áprilisáig engedélyezte üzemeltetését.

Kérdés, milyen kapacitású legyen az új akna? A szakemberek legszívesebben a távlati elképzeléseknek megfelelően terveztek volna, csakhogy a beruházás sokba kerül. Elvileg akár napi négyezer tonnát adó bányát is létesíthettek volna, a számi- ‘rort. költségek azonban elérték az 1 milliárd forintot.

Végül összeegyeztették a lehetőségeket az igénnyel.

— Ügy döntöttünk, hogy három ütemben végezzük el Putnok korszerűsítését — tájékoztatott Kerényi Béla, a Borsodi Szénbányák Vállalat beruházási osztályának vezetője. — Az első időszakban kihajtjuk az ezernégyszáz méteres lejtősaknát, ezzel párhuzamosan fokozzuk a kötélpálya szállítási kapacitását, s feltárjuk a déli bányamezőt. Ezután üzembe helyezzük az új lejtősaknát, megkutatjuk a „C” szérűn?- zőt, így lehetővé válik, hogy száz vagonról kettőszázötven vagonra növeljük a napi termelést.

Hogyan halad a megvalósítás? — kérdeztük Kriston Bélától, a Putnoki Bányaüzem vezetőjétől.

— A kötélpálya teljesítményét a terveknek megfelelően növeltük, előnyös változtatásokat végeztünk a bánya- beli szállításon, tárolóbunker! éoítettünk — felelte. — A déli mezőt feltártuk, s hozzáláttunk a „C” mező előkészítéséhez. Csaknem hat kilométer vágatot készítettünk el. zömmel korszerű biztosítással. Májusban megkezdtük a lejlősakna kihajlását, a munka felével már elkészültünk.

Az eddigi költségek 109— 110 millióra tehetők. Az eredmények máris jelentkeznek. Napi száz vagon szenet termelő gépi frontot indítottak, s a közeljövőben lehetővé válik egy másik korszerű fejtés üzembe helyezése is. A korábban tonnánként 100 forint ráfizetéssel dolgozó akna ma már nyereségesen dolgozik.

Az új egység 1977. áprilisától termel. Egyike lesz a vállalat legmodernebb bányájának. Gépesített munkahelyeken fejtik majd a jó minőségű szenet, s a termék emberi kéz érintése nélkül jut külszínre.

— Addig persze még sok a tennivalónk — mondja Szím án Pál műszaki csoport- vezető. — Vannak vitás műszaki* kérdések is.

Ami tény: még 2000-ben is bányászkodhatnak Pulitokon: mintegy 5!i millió tonnára becsülik a szénvagvont. Sajómercse alatt 9 millió tonna „fekete gyémánt” fekszik, s megfelelő technológiával, veszteség nélkül kitermelhető. A most dolgozó bányászoknak tehát még az unokáik is fejthetnek szenet ezen a vidéken . ..

(kolaj)

a íucematennesztést

A majdnem 100 mázsás lucerna-átlagtermésre méltán büszkék a Hennád völgye Termelőszövetkezetben. A gazdaság nagy állatállománnyal rendelkezik, hiszen 1200 férőhelyes hízómarha- és -124 férőhelyes tehenészeti telepe van. A' jó eredmények, a gazdaságos tenyésztés feltétele a fehérjedús takarmányok biztosítása. Ezért vetettek 308 hektáron lucernát és a jól beállt nö- v én y ól lomá ny n a k k őszön li e- tik a múlt év kimagasló termelési eredményét.

Eddig a lucernát hagyományosan termesztették, de a béltartalom jobb megőrzése érdekében az egész ágazatot fejlesztik. A betakarítást teljesen gépesítik, és új lucerna liszt-szárítót helyeznek üzembe. Az MGF típusú berendezés építését már megkezdték, hogy az első kaszálás idejére teljes erőből működjék. A 8 millió forintba kerülő beruházást „ik resit ve” alakították ki, s így a jövőben a létesítmény tovább bővíthető. Az idénymunka megszüntetésére már most gondolnak a hernád- németi fez-ben. mert szerződéseket szeretnének kötni az ipari melléktermékek feldolgozására. A cukorgyárral a répaszelelek, a sörgyárral a törköly, a malátacsira, és az élesztő szárítására, feldolgozására.

Üresek a jégvermek

Két télen át: nem „termett'’ már jég a Balatonon, pedig a tó környéki kereskedelmi és vendéglátóipari szervek, az üdülők és gazdaságok általában ezerva- gonnyi jegel szoktak tárolni a nyári idényre. Most is felkészüllek a megfelelő menv- ny iség tárolására. A december végi fagyos éjszakák biztatóak voltak e tekintetben, szépen „hízott” a jégpáncél. de az űj évvel beköszöntött enyhe időjárás szer- lefoszlatta a jégvágók reményeit, A tó közepén széles sávban hullámzik a víz, s a part mentén megvékonyo- doll a jég, igy a készenlétben álló brigádok nem kezdhették meg a munkát. A vasárnapi viharos erejű szél azután teljesen összetörte a jégpáncélt. Ügy látszik, hogy immár a harmadik télen maradnak üresen a jégvermek.

ítz informátorok feleissÉie

A TliKVEZÉSIlKZ, bármiféle döntés előkészítéséhez, hosszabb vagy rövidebb távú feladatok meghatározásához elengedhetetlen követelmény az informálódás, a kellő tájékozódás. Éneikül léket kap a legjobbnak vélt program is, aminek vesztesége aztán milliókban, hihetetlenül nagy károkban mérhető. De a tájékozódás, a tájékoztatás ily módon való érvényesítése egyoldalúvá válik, ha hiányzik az érem másik oldaláról a közvélemény értékítélete, észrevétele, javaslata, netán elutasító magatartása. Még akkor is, ha e magatartás negatív irányú, de indítékát tekintve jószándékú fellépésre utal. Következtetni, tanulságokat levonni ugyanis ilyen forrásokhoz közeledve is lehet és keli. S ha ez így igaz, akkor szükség- szerű igény és feladat a gyárkapun belüli, vágj’ azon túli, őszinte és nyílt tájékoztatás, ami éppúg.v hozzátartozik a vezetői munkastílushoz, mint ama bizonyos hármas követelmény; a politikai megbízhatóság, a szakmai és politikai felkészültség, valamint a vezetői készség.

A vezető számára törvény érvényt szerezni e követelményeknek, méghozzá elsősorban a személyes példamutatással. Néhány helj’en azonban — mint például a DIG ÉP termelési főosztályán is — csak elvben (!) ismerik el ennék szükségességét, gyakorlati tettekben nem. Főként a főosztályvezető zárkózik el a tájékoztatás elől, elefántcsonttoronyba zárkózva. Íme a példa :

Országosan, így Borsodban is hagyomány, hogj’ az új esztendő első munkanapjának eseményei felől érdeklődnek a lapok: hogyan is kezdődött az új év? Aminek ez alkalommal az is külön jelentőséget adott. hogy nemcsak egy gazdasági évet. hanem az V. ötéves térvet is kezdtük.

— Mit érdekli magukat, miként kezdődött ez a munkanap. Ugyanúgy mint. a tegnapi, tegnapelőtti nap — felelt elutasítóan és nyersen az említett főosztályvezető. S mindehhez, még hozzátette: hagyjuk a frázisokat ! . ..

Mi tagadás, meghökkentő reagájás ez az udvariasan feltett kérdésre, mi több: érthetetlen magatartás is. hiszen nem titkok felől érdeklődtünk. Még csak mentséget sem találhatunk e furcsa megnyilatkozásra, miután nem magánügyről, hanem közérdekről volt és van szó. Szeretnénk felidézni a néhány évvél ezelőtt • megtartott országos gazdasági aktíván megfogalmazott tételt, amely szerint: „az információ nem magántulajdon”. Ha valaki ezt kisajátítja, eltitkolja, a társadalom érdekeit sérti; sérti egy adott munkahelj’, vagy gyár, ez esetben a D1GÉP kollektívájának az érdekeit. Mi több: lebecsüli a végzett munkát, mert amint mondta: „... hagyjuk a frázisokat!...” Ha bárkinek a termelőmunkában elért eredmények, sikerek, tettek csak frázist jelentenek, akkor ehhez ... szóval erre nincs mit mondani. Az effajta magatartás önmagáért beszél.

EZ A MAGATARTÁS annál is inkább visszatetsző, mert nem ez. a jellemző erre a nagj’ gyárra. A termelési igazgató például mindig készségesen, nagy körültekintéssel ad információt, s ezt felelőssége teljes tudatában teszi. Esetenként még úgynevezett kényes kérdésekről is beszél, mert tudja: a nyilvánosság nemcsak egyfajta kontroll, hanem adott esetben nagy segítség is. De tudják ugyanezt más üzemek, vállalatok is. olyanok, amelyeknél nemcsak a termelési főosztályvezető, de a vállalat igazgatója sem zárkózik el az informálástól. A Borsodi Vegyikombinát, a Lenin Kohászati Művek, a Tiszai Ve- gvikombinát. a Borsodi Szénbányák s a megj’e üzemeinek a túlnyomó többségében a tárgyilagosan megfogalmazott tájékoztatást a mindennapi munka szerves részének, olyan elengedhetetlen követelménynek tekintik. ami nem hiányozhat, a munka módszereiből. Ezeken a helyeken ismeretlen a zárt ajtó. az elzárkózás, a tiltakozás és a nyers elutasítás. ha információról van szó. S ez a követendő.

T. F.

\