Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
1976. január 28., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 E gymással és önmagunkkal szemben támasztott igényesség napjainkban nem valamiféle divatos szólásmondás, hanem {altétele fejlődő, pezsdülö társadalmi, gazdasági és kulturális életünk szabta növekvő követelmények teljesítésének. Gyakran hallani hivatalos fórumokon, csakúgy, mint baráti, elvtársi beszélgetések alkalmával, hogy az ami tegnap még elég volt technikában, szervezésben, technológiában, szakmai felkészültségben és vezetői ismeretekben, ma már szűkös, de holnap mindenképpen kevés lesz. Nem véletlen tehát, hogy miközben magasabbra emeljük a mércét önmagunkkal és másokkal szemben is, igyekszünk olyan feltételeket teremteni, amelyek szinkronba hoznak bennünket a holnap szabta követelményekkel. Fontos ez az előretekintés annál, aki korszerű gépekkel, valutáért vásárolt berendezésekkel, finom műszerekkel dolgozik, de ettől is fontosabb annál, aki a legfinomabb, a legérzékenyebb műszerrel, az emberekkel bánik. Vezetőkről, alsó, közép- és felsőszintű vezetők kiválasztásáról, neveléséről, nagyobb feladatok megoldására alkalmassá tételéről, röviden káderpolitikánkról van szó. E rangos témáról sok szó esik azóta, hogy pártunk Központi Bizottsága 1073. november 28-i határozatában nagyon egyértelműen megfogalmazta — s ezt a helyi adottságoknak megfelelően adaptálta a Borsod megyei és a Miskolci városi Párt- bizottság is — a káder- és személyzeti munkával kapcsolatos tennivalókat. Immár több mint két esztendő elteltével, éppen a napokban került a városi pártvégrehajtó- bize'riág asztalára az a tájékoztató, amelyet a pártépítési munkabizottság brigád - vizsgálat és pártbizottsági testületi anyag alapján állított össze. Tizenhárom vállalatnál és öt intézménynél szerzett tapasztalatokat sűrítették néhány oldalas, rendkívül igényes és felelősségteljes munkával összeállított jelentésbe — s az anyagot tovább gazdagította az a sokrétű vita, amely a téma kapcsán kibontakozott, segitöszán- dékltal, a tennivalók tételes meghatározásával, s ahol szükséges, a felelősségre vonás kilátásba helyezésével. Hogy csupán az elmúlt két évben mi minden történt a vezetők politikai és szakmai „karbantartó- sáért”, azt nehéz volna felsorolni, de — mint jellemző és mint általános — nagyon is ide kívánkozik a végrehajtó bizottság megállapítása: a pártszerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél az el máit két évben hatékony intézkedéseket tettek azért, hogy a vezetők magasabb szinten feleljenek meg a hármas követelménynek. E bben a megfogalmazásban mindenképpen figyelmet érdemel a magasabb szinten való megfelelés. Ennek tükrében készült a város több üzemében és intézményénél a vezetők képzésének és továbbképzésének szinte személyre szóló céltudatos terve, fokozva a politikai követelményeket, a szakmai felkészültséget és a vezetői rátermettséget. . E „hármas szabály” fejtegetésénél különösen a politikai követelményekről esett sok szó. Nem véletlen ez, hiszen most is sokan vahnak vezető beosztásban, enyhén szólva beosztással nem párosuló politikai végzettséggel, s erre nem lehet mentség az sem, hogy a beiskolázások általában korlátozottak. Az is nagyon igaz, hogy a hiányos politikai felkészültségű vezetők egy része nem képes kellően mérlegelni a döntéseik politikai hatását. Nem foglalkozik beosztottjainak politikai, ideológiai és erkölcsi nevelésével. A szakmai felkészültség fokozásánál örvendetes volt hallani azokat a kezdeményezéseket, amelyeket az LKM-ben, a DIGÉP-ben, vagy a December 4. Drótművekben tették, ismeretbővitö és korszerűsítő célzattal. A' vezetési ismeretek gyarapítására számos központi, iparági és minisztériumi intézkedésen kívül, éppen az imént említett vállalatoknál, valamint a postánál és a MÁV-nál megteremtették a vezetőképzés1 és továbbképzés vállalati tanfolyamainak rendszerét. Ezeken a helyeken az alsó, közép- és felsőszintű vezetők három-öt évenként vizsgaköteles tanfolyamokon vesznek részt. De jól bevált gyakorlat az is, hogy vállalatok és intézmények felkérésére a" Borsodi Vezetőképző Intézel is szervez vezetőképző és továbbképző tanfolyamokat. Mindezek hozzájárultak a vezetők stabilizálódásához. Gondjaink ellenére is a vezetők többsége megfelel a velük szemben támasztott, fokozódó követelményeknek, hosszabb idő óta van felelős beosztásban, s a növekvő igényeknek állandó politikai és szakmai képzéssel igyekszik alapot teremteni. Sajnálatos módon a vezetők kisebb része nem látja el feladatát kellően. Az alkalmatlanság okai között gyakran megtalálható a kényelmesség, az emberi, erkölcsi és magatartásbeli fogyatékosság csakúgy, mint a szakmai továbbképzés elmulasztása. Néhány helyen gondot okoz a régi és elavult vezetési módszerekhez való ragaszkodás, az új vezetési ismeretek hiánya, valamint' az ezzel kapcsolatos tudományos módszerek, ismeretek és megállapítások mellőzése, hovatovább lebecsülése. Ilyen tapasztalatok birtokában előfordul, hogy rosszul értelmezett humanitásból, vélt, vagy valós érdemek hangsúlyozása kapcsán indokolatlanul hosszú türelmi időt kapnak olyan vezetők, akiknél kevés, vagy semmilyen remény sincs rá, hogy megváltozzanak, alkalmassá váljanak a vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek, hogy jó vezetők legyenek. Végül nagyon is ide kívánkozik — éppen a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény magasabb szintre emelésének aspektusából — az egész kádermunkánkra jellemző demokratizmus. Az egykor már- már misztikusnak tűnő tevékenységet, a kádermunkát ma nyíltság és őszinteség jellemzi. A gazdasági vezetők többsége is vallja, hogy a káder- és személyzeti munka színvonalának és hatékonyságának elengedhetetlen módszere, a demokratizmus szélesítése. Ez biztosítja a vezetők kiválasztásánál és megítélésénél a szubjektivizmus kizárását, az őszinte véleménynyilvánítást.) Célravezető útja a vezetésre alkalmas emberek felszínre hozásának, nevelésének és felelős posztra állításának. Eme demokratizmus szélesítésére irányuló törekvések a vezetők többségénél helyeslésre találtak. Számos vállalatnál éppen az első számú vezetők igénylik a demokratizmus szélesítését és betartását vezető munkatársaiktól is. De az is előfordul — egvre ritkábban —, hogy fékezik az őszinte véleménynyilvánítást, csorbítják a demokratizmust, különösen akkor, ha saját személyük megítélésénél alkalmazzák azt. N em véletlen, hogy most, az ötödik öléves terv első napjaiban, a fokozódó feladatok megoldásának küszöbén tűzte napirendé a Miskolci városi Pártvég- rehajtó-bizottság a káder- és személyzeti munkát. Talán átvitt értelemben, de mégis nagyon egyértelműen kiérződik ebből, hogy népünket, városunkat gazdagító, gyarapító célkitűzéseink megvalósításához sok minden szükséges. Kell építőipari kapacitás, technikai és technológiai fejlesztés, kellenek anyagi eszközök — és nagyon kellenek minden szinten olyan vezetők, akik megfelelnek a hármas követelménynek — magasabb színien. Paulovits Ágoston Íz iizenpzsépsf Az ólomvegyületekkel végzett munkafolyamatok veszélyeztetik a fogakat is. A Drótművekben felmérték, hogy az átlagosnál nagyobb számban szenvednek fogszuvasodásban. Ez indíttatta a gyár vezetőit arra, hogy megkeressék a módját a meg- ■ előzésnek, a gyógyításnak. | 1975. március elsejével az ; SZTK Rendelőintézettől köl- j csőn kapott berendezésekkel i kezdték meg a gyógyítást. 1 Azóta pedig — nem kerülvén le a termelési tanácsko- : zások napirendjéről a téma j —. eljutottak igen rövid időn belül a mostani megoldáshoz. — Ez elsősorban Hajósné, dr. Gál Jolán fogorvosnő aktivitásának köszönhető — mondta Borsodi Tibor szb termelési felelős. Az ő hiva- tásszeretete és az energiaszolgáltatás, valamint a karbantartó gyáregység szocialista brigádjainak társadalmi munkája (több száz óra) tette lehetővé, hogy a meglevő szociális épületet átalakítsák korszerű fogorvosi szakrendelővé. Közel félmillió forintot áldozott ez üzem. csak a berendezések megvásárlására. Egy csehszlovák ultrahangos fúrógép és komplett fogászati-röntgengép és labor al- kotia a főbb berendezési tárgyakat a rendelőben. A napokban fejeződik be a röntgengép bemérése és ezzel csaknem 2300 dolgozó fogászati ellátását oldják meg, korszerű és minden igényt kielégítő módon. Az épületátalakítás és belső szerelés végeztével 1975. december 4-én adták át az új obiektumot, de ezzel még nem ért véget az üzem egészségügy további fejlesztésének folyamata. Dr. Kertész Ferenc főorvos vezetésével 600 nődolgozó egészségügyi ellátásának javítására március 1-től napi egyórai rendelési idővel „üzemel” a nővédelmi gondozó. A jövőben a terveknek megfelelően hallásvizsgáló szűrőállomást hoznak létre. Elsődleges célja; magas szintű műszaki berendezésekkel felderíteni az üzemi zajártalmak konkrét forrásait, a dolgozókat pedig hallóképességi szűrővizsgálaton keresztül gyógvkezelésre utalni. Erre a célra már megrendelték — az NDK-ból — a szükséges műszereket, amit ez év közepére várnak. — Amennyiben ez sikerül — mondta végezetül Borsodi Tibor —, akkor két lényeges munkaegészségügyi gondot tudunk megoldani: csökkenni fog — várhatóan — a fogszuvasodásban szenvedője nagy száma, és megtehetjük a szükséges műszaki intézkedéseket a zajártalom csökkentésére. U. A. 'Oj lakóházak Miskolcon a Tizcslionvcd utcában. Fotó: Sz. Gy. Aligha kell bizonygatni, mennyire jelentős helyet foglal el megyénk iparában a Borsodi Hőerőmű Vállalat. Közvetlenül csaknem 8 milliárdos érték megtermelése múlik rajta. Ellátja hőenergiával a környező üzemeket, gyárakat, szénbányákat: villamos energiát biztosit az üzemelésükhöz és füti a rohamosan terjeszkedő város, Kazincbarcika lakásait. Amikor az ötvenes évek közepén az üzemet átadták, korszerűnek számított. A két évtized alatt viszont sokat fejlődött a technika, s ma már ráfér a rekonstrukció. Egyrészt, mert á gépi berendezések elöregedtek; az eredetileg tervezett 100 ezer üzemórával szemben már 160—’80 ezer órát működtek. De megnövekedtek a hőerőművel szemben támasztott népgazdasági igények is. Napjainkra eldöntötték: az üzemben jelntős műszaki íej-^ lesztést hajtanak végre. A rendkívül’ szerteágazó feladat a beruházástól, a kivitelezőktől. az üzemi dolgozóktól egyaránt nagy munkát. alaposan összehangolt együttműködést kíván. Népgazdasági igények A Borsodi Hőerőmű a IV. ötéves tervben hazánk villa- mosenergia-termelésének öl százalékát adta-. Részesedése a megkezdett tervidőszakban valamelyest csökken; évenként 1 milliárd kilowattóra. Miután az üzembiztonság, a zavartalan üzemmenet lét- fontosságú — lévén a hőerőmű bázis, melyre alapoznak —. hosszú távon kell garantálnia a 145 megawattos villamos teljesítőképességet. Az üzem fokozatosan hő- termelővé válik. Az összes kiadott hőmennyiség az évek múlásával növekszik. A Borsodi Vegyikombinát beruházásában megvalósuló és országos szinten is számottevő PVC—TIT. gyárnak 1977szeptemberétől óránként 125 tonna 29 atmoszféra nyomású gőzt, illetve 130 köbméter ionmentes (desztillált) v;zet kell biztosítania. A 70-es évek végétől a hőigény további növekedésével számolnak az üzemben. A borsodi medence évi 5 millió tonnás széntermelésének megközelítően egyhar- madát ezután is a hőerőműben hasznosítják. Az előrejelzések szerint a bányászott szén fűtőértéke meghaladja majd a jelenleg eltüzeltél — 2700—2800 kalória lesz —. s miután változnak a műszaki követelmények is, szükség van a kazánok oly mértékű felújítására, hogy 15—20 évig megfelelően üzemelhessenek. A szigorított komyezeíye- de’mi normák betartása érdekében gyakorlati intézkedéseket kell tenni. Ezt kívánja társadalmunk összer- deke, és az üzemnek is csak előnye szármázhat belőle. (Már csak azért is, mert nem kell évente 55 millió forint bírságot fizetnie.) Lényeges szempont az is, hogy az éoi- töioarnak 1982-ben már 360 —370 ezer tonna pernyére lesz szüksége. A hőerőmű eddig a szomszédos könnyű- beton gyárnak szállított évente 150 ezer tonnát, a jövőben a Bélapátfalván épülő cementgyár is tőle reméli 210 —220 ezer tonnás igényének kielégítését. Lehetőségek és tennivalók A lehetőségek nem állnak arányban az igényekkel, szerényebbek annál. Itt van mindjárt a pernye, amivel kapcsolatban még néni mondták ki az utolsó szol. Várat magára, ugyanis a döntés, hogy milyen formában és mikorra valósul meg a filterprogram, (A jelenlegi helyzet szerint a bélapáffal- viaknak alighanem a Gagarin hőerőműhöz kell majd fordulniuk kérésükkel.) A „tanácstalanság” miértjére rövid a felelel: pénz hiányában előreláthatóan csak 3, esetleg 5 elektrosztatikus pernyeleválasztót vásárolhatnak 1980rig a Német Demokratikus Köztársaságból. Mi következik ebből? Két dolog. Nevezetesen, hogy a környezetvédelmi élői fásoknak csak részben, a bélapátfalvi pernyeigénynek — legalábbis egyelőre — egyáltalán nem tudnak elegei tenni. Az előbbihez 8, az utóbbihoz kazánonként egy, ösz- szesen 10 pernyeleválasztó berendezés kellene. A tetemes költségek miatt nem építhetik meg a kéndioxid- szennyezést csökkentő magaskéményt sem. Igaz, elkészültével is csak közbenső megoldást jelentene, meri a járható úl a ma még világviszonylatban is kidolgozatlan kéntelenités lesz. A legsürgősebb tennivaló: felkészülni az új pvc-gyár gőz- és vízellátására. A munkálatokat már megkezdték, s több kivitelező is érdekelt benne. A csőszerelést az Április 4. Gépgyár, a távvezeték lefektetéséi a CSŐSZER. az építést a 22. számú Állami Építőipari Vállalat. a villamosszerelési a VERTESZ vállalta. Belső ál- alakításokat végeznek a hőerőműben : gépcserével üzembe helyezik a XI. számú turbinát, a 29 és 15 atmoszférái! redukálókat. s pótvízme- legitő rendszert építenek. A vízelőkészítőt is bővítik. Beüzemelik a vízlágyító berendezést és létesítenek egy óránként 130 köbméter kapacitású sétálandó telepei. Végül elkészítik a ' két, egyenként 2700 méteres távvezetéket. Eredetileg úgy tervezték, hogy 1982-ig valamennyi kazánt felújítják, erre azonban csak 1985-ig kerülhet sor. Az V. ötéves tervben felújítandó öt kazán is meglehetősen nagy munkát és darabonként 75 milliós kiadást jelent. A karbantartáshoz, a javításhoz ez. év márciusában látnak hozzá, elsőként a IV. számú kazánon. Központi és átvett forrásból A fentiekből kiderül, hogy a fejlesztés a tervezett 7 évvel szemben 10 évig tart. Ennek megfelelően alakul várhatóan a költségvetés is. Honnan, - milyen forrásból biztosítják á feilesztár 930 milliós költséget? A nagyságrendet tekintve, először a Magyar Villamos Müvek Tröszt központi beruházását kell említenünk amely mintegy 700 millió forint. Fbb»z jön az olefintől átvett 213 milliós vegyipari valamint a 15 milliós levegőtisztasági alap. A szűkített program megvalósítása összesen 1225 millióba kerül. Tekintélyes sum-* ma! Mégis vállalni ke’l. Népgazdaságunknak a jövőben egyre nagyobb szüksége lesz olcsó, hazai szénnel előállított villamos és hőenergiára. lialuj László
