Észak-Magyarország, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

1976. január 17., szombat- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 . | Az 1960-as évek elején jnugy változások voltak a ; | Miskolci Bőröndös ts Bőr- . jdiszműves Szövetkezetben. . j Ma már nem is a nehézsé- [ gekre, hanem a sikerélmé­nyekre .emlékeznek inkább. -:A kollektíva élni, fejlődni akart, új piac után kellett ’ j nézniük. A teltételek meg- . j voltak, hiszen az 1951. no- , vember elsején megalakult _ |szövetkezet jó szakembereket . j örökölt Miskolc kisiparától. .A város bőrdíszműveseinek | ugyanis névé volt az ország- ! I ban, Léber Idát és társait je- 11 gyezte a környék. A szövetke- . zetel pedig e híres mesterek és _ | az ő tanítványaik alakították •! meg. A mesterek időközben j I megöregedtek, de a tanítvá- . j nyok örökölték a szaktudást, ,: voltak, akik ebben az idő- 11 ben már tovább is adták. A . I piackutatás mégis bukásokkal • (járt. A szövetkezet vezetői­■ nek emlékezetében tisztán él . egy bizonyos árubemutató. A L: budapesti Divatáru Kiske­• I reskedelmi Vállalat árufor­• | galmi vezetőjének mutatták . be termékeiket. A kereske- , delmi szakember gúnyosan • elmosolyodott: jobb, precí- ! zebb munkát, korszerűbb ter- : méket kívánva búcsúzott a ■ miskolci szövetkezet küldött- : ségétől. ’ — Megsértődhettünk volna . akár olyannyira is, hogy töb­bé nem is nézünk e felé a ' ; vállalat felé — mondják. De nem sértődtek meg, ha­■ nem bizonyítottak. Másfél hét ■ múlva tíz korszerű termék­■ kel álltak az áruforgalmi ve- : ; zető elé. A legutóbbi divat szerint készült retikülöket, utazótáskákat, bőröndöket, ; pénztárcákat, kulcstartókat, ■ igazolványtokokat vitték. A reményteli piac megtestesí­tője, az áruforgalmis ámul­dozott, a szövetkezetiek mo­solyogtak. Nagy üzlet szüle­tett. Az a kiskereskedelmi vállalat ma az Aranypók ne­vet viseli, elit cég lett. Mo­nopolcikkeit pedig a miskol­ci bőröndös szövetkezet gyártja. Évente 50—60 ezer darab táskát, mintegy 10 millió forint értékű árut szál­lít Budapestre. Hogy zajlott le ez a tizen­öt évvel ezlötti nagyméretű piachódítás? A mai közgaz­dasági szemléletű világban úgy mondjuk, hogy kiaknáz­ták belső tartalékaikat, még pontosabban: felhasználták szellemi tartalékaikat. — Tíz napon át gondol­kodtam. rajzoltam és varr­tam. Éjszaka is dolgoztam. Nem, nem fáradtam el, mert tudtam, hogy most ezen mú­lik a szövetkezet jövője. Nap­közben többször megkeres­tem a munkatársaimat, a bri­gádokat. tanakodtunk, talán vitatkoztunk is A szövetke­zet elnöke és a többi veze­tő is hol az én asztalom fö­lött állt, hol a műhelyben szorgoskodott. Izgalmas, lel­kes napok voltak — emléke­zik Bánkúti Károly, a szö­vetkezet formatervezője, min­takészítője. Bánkúii Károly akkoriban bőrdíszművesként, brigád ve­zetőként dolgozott. Kitűnő szakembernek tartották, ő képezte szakmunkásokká’ a szövetkezet segédmunkásait. Köztiszteletben álló munka­erő volt és élénk fantáziával megáldott bőrdíszműves. Az a „szellemi tartalékéval” in­dult a szövetkezet piachódí­tásra. — Léber Idánál tanultam a szakmát tizenéves korom­ban, az ő műhelyében oltot­ták belém a kísérletezés igé­nyét is. Az előbb említett tíz nap alatt aztán kiélhet­tem formatervezői ambíció­mat. A lényeg az, hogy si­került. Két sikerélményben volt részem egyszerre: elfo­gadta a piac a terveimet is és az egykori tanítványaim munkáját azóta is nagyra ér­tékeli a piac. Mert nemcsak a mintaké­szítő asztalnál, hanem a ki­vitelezőknél, a műhelyekben is nagy változás történt ak­kor. Ki-ki felülvizsgálta a saját munkáját és javított rajta. A színvonalat azóta is tartják. Bánkúti Károly ne­gyedévenként 6—10 féle új táskát is tervez, negyed­évenként vált a szalag is. Kis szériában gyártanak. Ennek és a jó kivitelezésnek kö­szönhető, hogy az Aranypók árubemutatóin oly gyakran hallani a miskolci szövetke­zet és- Bánkúti Károly ne­vét. — Évente mintegy negy­ven formát kell terveznie; nem fogynak el az ötletek? — Figye'emmel kísérem a külföldi divatirányzatokat, az innen szerzett ötleteket át­ültetem a mi viszonyainkra. Néha ebéd közben, vagy a strandon jut eszembe egy új forma, megoldás. Nem ér­zem magam fáradtnak. Erejéből arra is tellett, hogy hosszú évekig részt ve­gyen az országos bőrdíszmű- ipari kiállításon. A szö­vetkezet irodájának falára akasztott elismerő oklevelek első, második helyezésekről tanúskodnak. A legutóbbi években azonban megsza­kadt a sor. — Egy idő óta nem me- i gyünk kiállításra. A jobb he­lyezésekkel ugyanis kötele­zettségeket kell vállalnunk. Mi ís alig tudtuk elhitetni az exportőrökkel, hogy pilla­natnyilag képtelenek va­gyunk exportra gyártani. Üzemünket kinőttük, rövide­sen szanálják is a szövetke­zet épületét. Utánpótlás len­ne, úgy látszik érdekli a fiatalokat a bőrdíszműipar, de nincs hova fogadnunk őket. Várjuk a pillanatot, amikor új telephelyre, tága­sabb, korszerűbb körülmé­nyek közé kerülünk. Azután, azt hiszem, exportra is gyárt­hatunk. Optimista vagyok, remélem még én is tervezek külföldi piacra — mondja Bánkúti Károly. Lévai Györgyi A legfelső emelet Nem panaszkodhatunk amiatt, hogy a „szocialista együtélés szabályai” — foga­lom nem honosodott meg. Panaszkodhatunk azonban azért, hogy lassan olyan szó­lammá válik, amely mögött ; menedéket talál egy-egy vi- i ta esetén mindkét fél. Amilyen öröm, hogy váro- | sunk újabb lakótelepekkel j gazdagodik — s, hogy ezeken a lakótelepeken egyre mo- !. dernebb, korszerű igényeket I kielégítő lakások vannak —, : olyan gond, hogy az egymás i felelt elhelyezkedő lakások között korszerűtlen a hang- szigetelés. Amikor az ember napi munkája után hazatér, csendre vágyik, vagy ha nem is csendre, maga szeretné megválogatni, hogy milyen féle szórakozással lazítsa idegeit. Hányszor előfordul, I hogy csak azért kapcsoljuk | be a rádiót vagy a televíziói, mert a szomszédból úgyis át- ; hallatszik, s az még idegesí- tőbb, mintha a mienk szól. j Hallom a felettem lakó te- i leionjának csengését, s késő | este még a beszédet is hal­lom. Észlelem, ha a feleltem lakó család idegesebb, hal­lom, ha gyermekvendég van, hallom azt is, ha az alattam : lakó gyerek éppen sivalkodik a • fürdőkádban. Bizonyára ■'zek a szomszédok ugyanígy tudnának beszélni azokról a dolgokról, amik az én laká­somban történnek. Ez ellen nem tudunk pillanatnyilag mit tenni, e viszonyok bizo­nyos állapottá váltak, ame­lyeket kénytelen, kelletlen tudomásul kell' vennünk. Valamit azért mégis lehet tenni. Nem viszek a házba, se nagydobot, sem villanyfú- rós barkácsműhelyt nem rendezek be. Ha este Hz után írógéphez ülök, filc da­rabokat rakok a gép alá, hogy ne zajongjon. Lelkiis- meretfurdalásom van, amíg a húst klopfolom és így to­vább. Ügy érzem, szomszé­daim is hasonlóan viselked­nek. Egy dolog van, amit szó nélkül eltűrünk, akár nappal, akár éjfél után, az a gyereksírás. Ilyenkor nincs mit lenni. Ámbár hallottam ismerőseimtől, hogy akad olyan ember, aki ilyen eset­ben rázörög a szomszédjára. Nem hiszem, hogy bárme­lyik kisbaba figyelembe vet­te volna már az ilyen intel­met. Türelem kell a ránkkény- szerített „nem csendes” ott­honhoz. Csakhogy ez a tü­relem nem költözik be vala­mennyi bérházba. Sok he­lyen akadnak túl ideges em­berek. Olyanok, akik a ter­mészetessé váló zajokat is képtelenek elviselni. Sok éves bérházi életmód áll már mö­göttünk. Mindenki kiismer­hette saját magút. Azaz ki­ismerhette volna, ha egyszer magába is néz, éji ott is ke­resi azt az okot, amely za­varja a szocialista együtt­élést. Évekkel ezelőtt foglalkoz­tunk egy esettel, amikor a túl ideges lakó állandó fel­jelentgetésekkel zaklatott egy háromgyerekes családot. Ad- dig-addig, hogy a család vég­re elköltözött a túl ideges ember feje felől, csak úgy, mint egy előtte ott lakó csa­lád. Azóta évek teltek el, s most a harmadik lakón van a sor. Megszületett a máso­dik gyerek, most nyolc hóna­pos. Ez a csecsemő soroza­tosan megsérti a szocialista együttélés szabályait. Állító­lag az apuka és anyuka is renitenskedik, mégpedig oly módon, hogy járkálnak a la­kásban, olyan helyre is lép­nek, ahol nincs szőnyeg, azon kívül átrendezgetik a lakást, meg ilyeneket. A túl ideges ember rendszeresen levelezik csakúgy, mint az előző két család esetében. A levélszekrénybe berakosgatja géppel írott felszólalásait, végül újra a tanácshoz for­dult panaszával. Bátorítja, hogy legutóbb a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalában neki adtak igazat a három- gyermekes családdal szem­ben — akkor sem értettük, hogy lehetett ez. Reméli, hogy az eljárást most is odáig viheti, s ott elégtételt kap ismét. De nem lesz ez már feltűnő? A túl ideges ember a III. kerületben lakik. Bejelenté­sei lehet, hogy ott már fel- tűnőekké váltak, mert - most az I. kerülethez kapott idé­zést a fent lakó. Vajon miért? ' Túl ideges emberünk nincs egyedül, sok hozzá ha­sonló él a városok viszhang- zó bérházaiban. Amikor la­káskiutalásra kerül sor, a legfelső emeletét mindig vi- szolyogva foglalják el a la­kók. Azoknak kellene ezt fenntartani, akik tudják ma­gukról, hogy túlérzékenyek a ház zajaira. A legkevesebb problémája ilyen vonatko­zásban kétségtelenül a leg­felső emelet lakóinak van. Jobban tenné a túl ideges ember is, ha beszüntetve a hadakozást, végül maga köl­tözne egv ház legfelső eme­letére. Ebben bizonyára szí­vesen segítene az a tanács is, amelyet folytonos beadvá­nyaival, feljelentéseivel ost­romol. (Adamovlcs) Az elmúlt évben nagysza­bású földmunkák kezdődtek Bogács község határában, a Szoros patak völgyében. A Borsod megyei Vízgazdálko­dási Társulatok együttműkö­désének tervei alapján a Gyűroldal, az Ábrahámlca és a Cseres-tető dűlök által kö­rülzárt patak völgyében 8,6 méter magas, 4 méter koro­naszélességű völgyzárógát építését kezdték meg. Az építkezés kivitelezője a me­zőkövesdi Bükkalja Vízgaz­dálkodási és Talajvédelmi Társulat. Az építkezésen je­lenleg a földmunkák folynak. A völgyzárógát elkészültével a térségben csaknem 17 hek­tárnyi területű víztároló ala­kul ki. A víztároló mintegy 480 ezer köbméter víz befo­gadására alkalmas. A kivite­lezés során a Bogács—Nosz- vaj közötti országút 1,2 kilo­méteres szakasza új nyom­vonalat kap. Az építkezés teljes költsége 10 millió fo­rint. A völgyzárógát és a kiala­kított víztároló hármas fel­adatot lát el. Egyrészt lehe­tőség nyílik a bogácsi Hór- völ.eye Termelőszövetkezet Gyűroldalban levő fiatal, te­raszos szőlőültetvényeinek ön­tözésére, másrészt megszű­nik az árvízveszély, amely eddig nagyobb esőzéskor a bogácsi fürdő körül kiépült üdülőterületet fenyegette. Harmadik rendeltetése szóra­kozási és sportjellegű. A víztároló csónakázási és hor- gászási lehetőséget biztosit a községben pihenő üdülőven­dégek számára. A vöigyzárógát és víztá­roló átadására a tervek sze-‘ rint 1976. év végén kerül sor. (H. I.—Sz. Gy.) Árucsere Szlovákiával MegEaa lározó erő a püísecm Tizenegy év a Hetek mögött A Mezőkövesd és Vidéke Áfész gyümölcsöző, baráti kapcsolatokat épített ki a szlovákiai komarnói Jednota Szövetkezettel. Az elmúlt esztendőben a két szövetke­zet a Hungarocoop Intercoop szervezésében, 12 millió fo­rint értékű árut cserélt egy­más között. Ez az árucsere jelentősen hozzájárult a vá­laszték bővítéséhez. Szlovákiában örömmel fo­gadták a magyar élelmisze­reket, ruházati- és könnyű­ipari termékeket. Különösen a magyar boroknak és a sá­rospataki kézi festésű kerá­miáknak volt nagy sikerük a Komarno környéki üzle­tekben. A mezőkövesdiek a beho­zatali lista összeállításánál a j háztáji árutermelés igényeit is figyelembe vették, öröm­mel fogadták a kövesdi vá­sárlók a 600 darab Vespo- típusú, 300 kiló teherbírású, kis szállítókocsit, a 17 ezer méternyi, magasnyomású gu­micsövet, a Norton kéziku- takat és a 2200 pár gumi­csizmát. A kishatármenti árucsere más áruféleségek választékát is bővítette a mezőkövesdi és környékbeli szövetkezeti boltokban. I Pénzügyi vezetők tanácskozása A fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok elnökhelyettesei és pénzügyi osztályvezetői, pénteken a Pénzügyminisztériumban ta­nácskozást tartottak az idei tanácsi költségvetések végre­hajtásával, a módosított sza­bályozók alkalmazásával kapcsolatos új feladatokról. Mactarasi Attila államtitkár nyitotta meg az értekezletet, amelyen megbeszélték a me­zőgazdasági szövetkezetek és a tanácsok gazdálkodásának hatékonyságát segítő közpon- I ti intézkedések végrehajtá­sával összefüggő tennivaló- I kát is. Tizenegy évvel ezelőtt hét nagy élelmiszer, kiskereske­delmi vállalat vezetői elhatá­rozták, hogy rendszeresen in­formálják egymást a lakos­sági igények alakulásáról. Ez a szervezetileg meglehetősen laza kötődés elegendő volt ahhoz, hogy az ország kü­lönböző tájegységeit, vidéke­it, városait ellátó élelmiszer kiskereskedelmi vállalatok létrehozzák a Hetek elneve­zésű csoportosulást. Azóta a hét vállalat igazgatója éven­te egy, vagy két alkalommal találkoznak, az áruforgalmi igazgatóhelyettesek és a fő­könyvelők háromhónapon­ként. Ilyenkor a szakmát ál­talánosan érintő rendeletek­ről, tapasztalatokról esik szó. Felvetődik a kérdés, hogy mit nyújt a megyének, il­letve Miskolcnak az. hogy tagja a Hetek közösségének tizenegy éve a Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat. Mátyás Lajos, a vállalat igazgatója elmondta, hogy jóllehet ezek a testvérválla­latok földrajzilag távol es­nek egymástól, Miskolctól. nemegyszer tudnak hathatós segítséget nyújtani, és ez elő­fordult természetesen fordít­va is. Amikor Miskolcon és a szomszédos nagyvárosokban sem lehetett bizonyos fajta ételízesítőt kapni, a Hetek egyik tagja, a Baranya me­gyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat soron kívül küldött belőle annyit, amennyi átmenetileg meg­szüntette a hiányt. A hét vállalni állandó kapcsolata, lehetővé teszi a hiánytalan informálódást a nagykeres­kedelmi vállalatok szállítá­sairól is. így valóban a leg­rövidebb úton értesülhetnek arról, hogy hol segíthetnek egymásnak az ellátás színvo­nalának javítása érdekében. A csoportosulás* legfonto­sabb célja persze az üzlet- oolitikai célok egyeztetése, a bevált, jó kereskede'mi. ér­tékesítési módszerek c8é’'é’e. A Miskolci Élelmiszer Kis- kere-kedelmi Vállalat igaz­gatója példának említette, hogy Miskolcon próbálták meg először a hűtött és mélyhűtött baromfi árusítása mellett az előhűtött baromfi eladását. Ezt követően első­ként a Hetek üzleteiben ke­rült a vevők elé az előhű­tött tyúk, csirke. Dicsekvés nélkül mondhat­ják a Hetek tagjai, hogy ügyvitelgépesítésben, a bolti munkák gépesítésében is élen járnak, az elsők között van­nak az országban. A miskol­ci Csaba-áruház munkaszer­vezési módszerét az egész szakma átvette. Ennek a be- véztését a munkaerővel való hatékonyabb gazdálkodás ve­tette fel. A nehéz fizikai munkát sikerült harminc szá­zalékkal csökkenteni, amiről figyelmet érdemlő tanulmány is készült. A szegedi és a baranyai kiskereskedelmi vállalat pe­dig kidolgozta a teljesítmény­hez jobban igazodó bérrend­szer alkalmazását, és ezt a többi vállalat is átveszi. Talán hangsmyozni sem kell, hogy az élelmiszeripar­nál megrendelőként jelent­kező vállalatok közölt a He­tek csoportja nagyságrend­jénél fogva is,külön figyel­met érdemel. A hét válla'at vezetői, szakemberei rend­szeresen együtt tárgyalnak a nagykereskedelmi vállalat ok vezetőivel, egyeztetik a le­hetőségeket, tájékozódnak es közvetítik a vásárlói igénye­ket, csaknem fél ország te­rületéről. Nem ritka az olyan alka­lom sem. amikor a Hetek csoportján kívül álló válla­latok jelentkeznek tapaszta­latcserére. A közösséghez tartozó kiskereskedelmi vál­lalatok természetesen ez elöl sem zárkóznak el. szive-en továbbadják a hasznos ta­pasztalatokat ..kívülá* 1’ óknak” is. Az élelmiszer kiskereske­delmi szakmában immár meghatározó erőve’ számol­hat a Hetek csoportja. A hét vállalat tavalv összesen hé>- milliárd forintos forgalmat bonyolított le. A köz~s cé­lok érdekében a jó közösség kritériumának megfe'cl^en az egyes vállalatok olvkor alárendelik saját kisebb, bel­ső érdekeiket a Hetek közös érdekeinek. N. J. A piac diktál Fantázia — pénzben kifejezve Épül a völgy zá

Next

/
Thumbnails
Contents