Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1975. dec. 13., szombat Mezőkövesdi tükör — fakóbb foltokkal Hangverseny­krónika Wagner Tannhauser-nyitá­A mezőkövesdi tükör jelen esetben egy százhetvenhat oldalas nyomtatott könyvecs­ke, a Matyó föld című ritka időközökben megjelenő hely- történeti sorozat — alcíme szerint „A Mezőkövesdi járá­si és városi Művelődési Köz­pont irodalmi és néprajzi munkaközösségének kiadvá­nya” — legújabb, összevont 1974—75-ös száma. A kiad­vány maga — idézett alcí­mével ellentétben — elsősor­ban helytörténeti jellegű, néprajzi cikkek is találhatók benne, irodalom már csak igen kevés. Már-már hajlamosak vol­tunk megfeledkezni a íüzet- sorozat létéről is, legfeljebb könyvespolcainkon egy-egy régebbi kötet emlékeztetett rá. Kéteszlendős várakozás egy ilyen kiadványnál bizony so.c, mert nemcsak az érdeklődés parazsa halványulhat közben, hanem egyes publikációk is elöregedhetnek. S mert a szerkesztés elvei között lát­szólag még nem tisztázódott a kiadvány jellege, folyóirat legyen-e, vagy valami „időt­len” helyi antológia, nem vi­lágos a szerkesztési koncep­ció, ezért igen sokféle cikk kerül egymás mellé. Sokáig vártuk, vagy sokat váratott magára ez újabb kötet, de fokozott érdeklődéssel bön­gésztük. © A Matyóföld új száma 31 publikációt tesz közzé. Mivel két esztendő terméséről van szó, a szám nem tűnik ma­gasnak. Annál szembetűnőbb a tematikai szóródás. A kiad­ványnak Mezőkövesd életét kell tükröznie, a füzetek egy­másutánjából az újra város­sá lett nagyközség életének egy-egy lényeges velülete kellene, hogy élesen tükrö­ződjék. A ritka megjelenés miatt a szerkesztő bizottság viszont láthatóan arra kény­szerül, hogy: az egyregy vetü- let érdemibb tükröztetése he­lyett többjeié irányítsa a fénycsóvál, sokoldalúbban mutassa be egy számon be­lül Mezőkövesdet, ezért aztán sokféle cikket közöl. S mert nagyon ritkán jelenik meg, nagyon nehéz valamiféle egységes mércével megmérni 'á* beérkező cikkeket, s így az egymás mellé került egyes közlemények között akadnak, amelyek bizony fakóbban tükröztetik mondandójukat. A múló idő nem mindig hasz­nál az írásoknak. e Még felsorolni is nehéz lenne, mi mindenről esik szó a 31 közleményben. Csak ér­zékeltetésként kell megemlí­teni a várossá válás ünnep­lését, ami 1973. áprilisában volt. s azóta több mint két és fél év telt el, viszont Sár­közi Zoltán néprajzkutató e témakörben született ünnepi gondolatai olyan mértékben jeleskednek, amelyek kifog­nak a múló időn. Az. ismert néprajzkutató tollából olvas-, halunk még egyébként a me­zőkövesdi szőlők 1720-ban megkezdődött újjálelepítésé- röl is. Igyekszik e lapszám Mező­kövesd mai életéből és 30 éves fejlődéséből mind többet felmutatni^ A város fejlődő iparáról, á termelőszövetke­zetik szerepéről, a város egészségügyi fejlődéséről, a művelődési központ, a könyv­tár életéről, az idegenforga­lomról olvashatunk többek között, amelyek valóban jól adnak számot a város életé­nek egy-egy szeletéről. Ugyanezekkel a cikkekkel keverednek olyan, önmaguk­ban értékes írások, mint Me­zőkövesd és környéke régi útikalauzokban, vagy a matyó népművészet hajdan és ma, a népi állatgyógyítás, egy Mezőkövesden élő festőmű­vész bemutatása, különböző emlékező cikkek, történelmi témájú írások, valamint a környék természeti értékeivel kapcsolatos amatőr kutatá­sokról szóló dolgozatok. De találunk portrét az időközben elhunyt nagy hírű népzenész­ről, Suha Balogh Józsefről, íényképösszeállítást a múlt­beli matyó életről, elsősorban a népviseletről, meg a fel- szabadulás óta Mezőkövesden megfordult irodalmi szemé­lyiségekről, helytörténeti dol­gozatot Szentistvánról, több történelmi visszatekintést, gondos tanulmányok összege­zéseit és végül, de nem utol­sósorban egy nagyszabású át­tekintést Árvái Józsefné tol­lából Mezőkövesd utolsó 30 esztendejéről. Feltétlenül ezt az írást kell kiemelni a Matyóíöld új kö­tetéből legelsőként. Szerzője igen jó csoportosításban és nagyon őszintén mutatja be. ha vázlatosan is a három évtized gyökeres változásait, s különösen érdekes az a kép, amelyet a kezdeti időkről ad. Ez már a mező­kövesdi lakosság jelentős há­nyadának is történelem, s ezért hiánypótló munkának is érezzük. Kisebb tévedés, pontatlan­ság sajnálatosan benne ma­radt a nyomtatott anyagban. (Például 1947 tavaszán nem voltak választások, hanem augusztusban.) Árvái József­né visszaemlékezése is meg­erősíti azt a gondolatot, hogy a lapszám különböző cikkei kicsit ömlesztve kerültek egy­más mellé. Sok értékes mun­ka .fekszik az írások legtöbb­jében, de valahogy egységes tükör helyett tökörcserepek- böl áll össze a mozaik. Hiá­nyolható az újjászületett Matyó ,-Múzeum bemutatása; a mai Mezőkövesd élete még inkább csak jelzésekben kap szerepet, bár tagadhatatlan az a jó törekvés, hogy a múlt egészséges hagyományainak jó ápolásával párhuzamosan napjaink értékeit is felmu­tassa a Malyóföid. Egyes írásokkal, illetve azoknak egy-két megállapí­tásával lehetne vitázni, de 31 cikk kapcsán nem tudunk ilyen mélységekbe bocsátkoz­ni. Sok-sok ismeretei kapunk e kötetből a tegnapi és a mai Mezőkövesdről; néhány kö- vesdi, vagy onnan elszárma­zott költő verseit is megis­merjük. Egészében olyan tük­röt kapunk, amely sok min­dent akar megmutatni és talán óhatatlanul fakul meg egyik­másik kisebb része. Éppen mert sok értéket is felmutat a Matyóföld új szá­ma, ismételten érdemes lenne Mezőkövesden azon elgondol­kozni, miként lehetne meg­jelentetését rendszeresebbe, szerkesztését pedig átgondol­tabbá, koncepciózusabbá ten­ni. (benedek) nyával kezdődött hétfőn es­te a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Mis­kolcon, a Miskolci Nemzeti Színházban. A bérleti hang­versenyen — melyre sajnála­tosan kevesen voltak kíván­csiak — Rásonyi Leila hege- díiművésznő működött közre, vezényelt Mura Páter. A Tannhüuser-nyitány, Wagnernek e nagyon gyak­ran játszott, hatásos zenei darabja után egy ritkán hall­ható mű, Weiner Leo (fisz- . moll) 1L Hegedűversenye csendült fel. A műsor csúcs­pontja Brahms 1. szimfóni­ájának (c-inoll) megszólalta­tása volt. A műsorválasztás érdekes és színes volt. De mindez nem mondható el magáról a hangversenyről, amelyet a Magyar Rádió egyenes adás­ban közvetített. Voltak szé­pen megoldott részletek, vol­tak szép szólók, néhol egysé­gesen megszólaló szólamok, és jól megformált tételek. De ha összehasonlítjuk a kon­cert egészét a zenekartól már ebben a bérleti szezonban hallott más hangversenyek­kel, — olyanokkal, amelyek egészen kiválóak voltak — akkor ezt a hétfői hangver­senyt nem sorolhatjuk a leg­jobbak közé. A nyitány meg a szinfó- nia is kicsit bátortalan, ki­csit pontatlan volt, és a he­gedűverseny sem volt az az igazán meggyőző ebben az előadásban. Ha színházi nyel­ven fogalmaznék, akkor így jellemezhetném a hangver­senyt: olvasópróba jellege volt... Mindenesetre így is örü­lünk annak, hogy az ország hírt kapott rólunk, hogy a rá­dióból az egész ország hall­hatta ismét zenekarunkat. (varsányi) A Napjaink vendége „Az együttműködés fejlesztésének vannak lehetőségei” Űj diákotthon Putnokon . Miskolcra érkezett tegnap, december 12-én Gennagyij Karpunyin költő, a novoszi- birszki Szibirszkije Ognyi szerkesztőségi titkára, aki a Magyar írók Szövetsége meg­hívására érkezett hazánkba. Borsod megye irodalmi és kul­turális folyóirata, a Napjaink, és az 1922. márciusában ala­pított Szibirszkije Ognyi né­hány éves kapcsolatát jelzik a lapok munkatársainak köl­csönös látogatásai, egymás munkáinak, alkotásainak be­mutatásai. Miként a Napja­ink olvasói az elmúlt évek­ben több szibériai, illetve szovjet író, költő alkotásaival megismerkedhettek, /így a novoszibirszki lap olvasói is jj néhány magyar alkotóval köthettek ismeretséget mű­veiken keresztül. S amint azt Gennagyij Karpunyin elmon­dotta, ez nem kis „propagan­dát” jelent a magyar iroda­lomnak, hiszen a szovjet fo­lyóirat százezres példány- számban jelenik meg. A rögtönzött kis beszélgeté­sen — amelyen egyaránt szó esett a Szibirszkije Ognyi történetéről — Gorkij vetette fel annak idején az ilyen jel­legű folyóiratok szükségessé­gét, s a lap első példányai­ból jó néhányat őriznek i. Le­nin Kreml-beli dolgozószobá­jában — s a kapcsolatok bő­vítésének lehetőségeiről, G. Karpunyin elmondotta, hogy elsősorban társadalompoliti­kai és kulturális kérdésekkel foglalkozik a folyóirat, mely egy lengyel, egy mongol lap­pal tart a Napjainkon kívül szoros kapcsolatot. Egymás munkásságának megismerésén túlmenően — s ez mostani látogatásának is egyik célja — szeretnék kiterjeszteni az együttműködést. A Szibirszki­je Ognyi és a Napjaink — bár példányszámukban je­lentős a különbség — sok te­kintetben hasonlít egymás­hoz, s így természetesen sok közös témát találhatnak, me­lyeken érdemes elgondolkod­niuk, hogy a kapcsolat még élőbb legyen. Egy közösen meghatározott témában pél­dául kerekaszta.l-beszélgetést lehetne rendezni, melynek anyagát mindkét kultui'ális folyóirat publikálná. — Természetesen nagyon fontosnak tartom, hogy eze­ken a látogatásokon mód nyí­lik egymás jobb megismeré­sére — mondta G. Karpu­nyin. — Engem személy sze­rint az emberek érdekelnek a legjobban. Verseket nem hozott magá­val. Azt mondta — ő szeret­ne vinni. De azért lehetséges, hogy háromnapos miskolci tartózkodása alatt — szület­nek versek is. A legjobban azonban akkor örülne, ha a Napjaink szerkesztőségével még szorosabb kapcsolatot j tudna kiépíteni. Egymást már barátokként tartják számon S a kapcsolatból az olvasók profitálhatják a legtöbbet. A Lenin Kohászati Művek egyik szocialista brigádjának kez­deményezésére Putiiok községben társadalmi összefogással egy Kin személyes általános iskolai diákotthont építettek. A diákotthon lakói — többségük bányászszülők gyermeke — a környező falvakból került az intézménybe, ahol teljes ellá­tásban részesülnek, lict vegén „iskolabusszal” utazhatnak haza. Déli szomszédaink grafikai művészete A grafikai művészet kedve­lőinek különleges élmény le­hetőségét kínálja, hogy most Miskolcon — ezekben a he­tekben valóban az ország „grafikai fővárosában” — a hazai grafikai seregszemlével egyidöpen látható az ugyan­csak áttekintő jellegű jugo­szláv grafikai kiállítás is. Mindjárt hadd írjuk ide: ér­demes a Szentpéleri kapui József Attila könyvtárba — a tárlat színhelyére — autó­busszal kimenni. A jugo­szláv tárlat az összehasonlí­tás mindig serkentő hatásán túl a látóhatár-tágulás élmé-> nyében is részesíti a szemlé­lőt. A sok nemzetiségű Jugo­szláviában a grafikai művé­szetre is a sokszínűség össz­hangja jellemző. A példás műgonddal rendezett miskol­ci bemutatóra a XIV. sza­badkai képzőművészeti talál­kozó elnevezésű országos ki­állítás igényesen — és mód­szertanilag is tanulságosan — válogatott anyaga került. Az­zal a nyilvánvaló és üdvös céllal, hogy a leginkább jel­lemző művek révén adjon áttekintést a jugoszláviai grafikusművészek körében meghonosodott különféle — s olykor egymással feleselő — stílusirányzatokról. (Ebben — és a szemléletmódok egyé- nítésében is — sok a rokon jelleg a jugoszláviai és a mi itthoni művészeti életünkben. S a mesterségbeli, a technikai ^fortélyok alkalmazni tudása is magától értetődő jellemző­je itt is valamennyi kiállító művésznek, akárcsak a ha­zai grafikai biennálén.) Az általános és a sajátos összefüggésében vizsgálva a- tárlatot: ami elsőként szem­betűnik, az az, hogy ki-ki igényesen törekszik arra, hogy hajlamához, egyéniségé­hez — s szűkebb emberi-nem­zetiségi közösségéhez — iga­zítsa amit a közös ismeret- anyagból megtanult, s anya­nyelvi szinten, egyénítve kö­zölje művészi mondanivaló­ját. i A hagyományőrzés és újjáélesztés alapvető szolgá­latát is ki-ki sajátos módon képes értelmezni — alkalmaz­ni. Miclé Vladan például ve­gyes technikájú színes lapján izgalmasan szembesíti az óko­ri művészeti látás- és ábrá­zolásmódot a zaklatottan mo­dern technikai megoldások­kal. Krasnici Husin a bizán­ci mozaik kifejezésmódját fogalmazza maivá aquatinta technikával készített, kör alakú arcképkompozícióján. A reneszánsz tudományos és művészeti forradalmának tiszteleg Krisic Bogdán „A Benvenuto Ceilini ciklus­ból” való lapján. Tudatosan idézi Picassót Emlékezés cí­mű, gazdag érzelmi tartalmú képén Denic Mosa. A népművészet sokarcú ha­gyományát is egyéniségükhöz igazítva alkalmazzák a java jugoszláviai művészek. Szin­te „egy az egyben” veszi át a hagyományos népművészet szín- és formakultúráját Marié Branka, a rafi'ináltan. modern, színes technikájú Húsvéti tojások című kompo­zícióján. Slojanovic Drago- slav-Sip a vidám népballadálc látásmódjával, s a gyermek­rajzok naivul jellemző kifeje­zéstechnikájával készítette el Bonyolult eset című, mód­szertani mintának és eredeti műalkotásnak egyaránt pél­daként tekinthető lapját. Természeti ihletésű és nép- balladás hangulatú Cok Zin­tona Júliusi éj című alkotása. Hasonló indíttatású Stojano- vic-Kosovac Trajko Egy no­vemberi nap című műve. Népművészeti alapozottsága és színvilágé absztrakt kom­pozíciók Kerac Milan Baráz­dák és Napsütötte mező cí­mű színes lapjai. Témájával kapcsolódik eb­be a világba Krypa Fatmir Emancipáció című képével. Az aquatinta finom árnyalá- si lehetőségeit felhasználva ábrázolja a még mindig ma­radi szokásjog ellen tiltakozó mohamedán falusi nőt. Egy másik véglet — a pop art — stílusvilágát hasz­nosítja Krsmanovié Marko Álmodozás című vegyes tech­nikájú — a fekete-fehér és színes grafika kifejezésmód­jait ötvöző — grafikáján. Karanovíc Bosko A jaseni- cai ismeretlen harcosok tab­lója című kompozícióján meggyőzően példázza, hogy a legmodernebb technikai le- h(Hőségek alkalmasak a mo­numentalitás, s a hangsú­lyozottan eszmei mondanivaló kifejezésére. A művész, a művészet tár­sadalmi-közösségi elkötele­zettsége közvetlen kifejezésre jut a már előbb elem­zett műveken is — ám közvetlenül a művészi elkötelezettségről tesznek bitet a kiállítás leginkább elgondolkodtató, témájukban is jelenkorunkhoz kapcsolódó lapjai. Arsic Miroslav Sisalc című kompozíciója az elem- bertelenítés, az uniformizá­lás elleni tiltakozás. A kép az aquatinta technika szigo­rú tényszerűségével hat, iz­gat. Ugyanez a témakör — s ugyanez a főmoíívum — fog­lalkoztatja Arvanitidis Stc- rijos-1. Á militarizmus ellen agitál Zarkovic Milenko Tra­gikus pillanat című, feszült­séggel telített műve. Kneze- vic Stevan A parton című — valóságos és fantáziaalakok­kal zsúfolt — nagyméretű karca a világ, az élet „eltech- nicizélésának” a veszélyeire figyelmeztet, felsőfokon. Bercez József Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központja í SEGÉDMUNKÁST ÉS / 1 TAKARÍTÓNŐKET j ! keres felvételre. JELENTKEZÉS: az ÉMASZ Vállalat gondnoksága vezetőjénél, Miskolc, Dózsa György u. 13. szám alatt. io százalékos Árengedményt TELEPEINKEN DECEMBER 31-IG ADUNK haszonfém, kapu-keritéselem és egyes haszonvas-féleségeket vásárlóknak. Észak-magyarországi 1 N.vcrsanyaghasznosítő Vállalat /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents