Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1975. dec. 13., siómból Folytatta inkáját a szakszervezetek XXIII. btnpssaisa Hazaérkezett az MSZMP delegációja Varsókéi (Folytatás az 1. oldalról) százalékos alapbérfejlesztést tervezett, de a bértétel alsó határa alatt kereső dolgozók bérét átlag 9,1 százalékkal emelték. A vállalatnál azon­ban van néhány olyan dol­gozó is, akinek órabére nem éri el még az alsó határt, mert munkafegyelmük nem megfelelő. Év közben intéz­kedéseket hoztak a munka­körök gyáregységi rangsoro­lására is. a két szakmá­val rendelkezők második szakmájának elismerésére pedig pótlékot vezettek be. A tapasztalatok úgy össze­gezhetők — mondotta —, hogy a bértáblázat beveze­tése elősegítette a kereseti arányok helyesebb kialakítá­sát. A további fejlődésért — véleménye szerint — célsze­rű lenne a bérhatárok fo­kozottabb, évenkénti szűkí­tése a felső határok kisebb ütemű növelése mellett. Hangsúlyozta, hogy a lehe­tőségek jobb kihasználásá­val differenciáltabban kell foglalkozni a nehéz fizikai munkát végzőkkel, s to­vábbra is fokozott figyelmet kell fordítani a munkafel­tételek javítására. Dr. Zádor György, a Bor­sodi Vegyikombinát igazga­tóhelyettese elmondotta, hogy a vegyipar dinamikus fejlődésével párhumazosan széles látókörű, jól képzett műszaki-gazdasági szakem­ber- és szakmunkásgárda alakult ki, amelyet fokozot­tabban be kell vonni a fej­lesztési munkába és a ter­vezésbe is. A Borsodi Ve­gyikombinát szakszervezeti bizottsága nemrég megvizs­gálta a műszaki-vezetői mun­ka hatékonyságát, s javas­latokat tett arra. milyen esz­közökkel lehetne ezt fokoz­ni. Megállapították például, hogy a műszaki értelmiség munkaidejének egynegyedé! adminisztratív ügyintézéssel s értekezleteken való része­vétől lel tölti. A műszaki fej­lesztésre fordított munkaidő mindössze 20 százaléka a tel­jes munkaidőnek. Sürgető feladat a munka hatékony­ságának javítása, a vezetési szint emelése, a munkaidő- kiesés csökkentése. Baksa László, a Volán 3. sz. Vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára a lét­számhiányból eredő gon­dokról beszélt. Elmondotta, hogy — bár sokat vártak tőle —, számukra nem járt eredménnyel a közületi sze­mélyautók számának csök­kentése, a felszabadult jár­művezetők ugyanis nem a közlekedésben helyezkedtek el. A gépjárművezetői után­pótlás legjárhatóbb útjának a saját képzést tekintik — a vállalat 15 millió forintot fordított öt év alatt 1700 fiatal kiképzésére. A gazda­sági vezetők és a szakszer­vezet különböző intézkedé­sekkel, anyagi és erkölcsi megbecsüléssel igyekeznek a vállalathoz kötni a dolgozó­kat, s ebben segítőtársakra találtak a szocialista brigá­dokban. Ezután az elnök felkérte Herczeg Károlyt, a SZOT tit­kárát, a határozatszövegező bizottság elnökét, hogy ter­jessze elő a bizottság jelen­tését. Herczeg Károly tájékoz­tatta a kongresszust arról, hogy a bizottsághoz több mint ötven észrevétel és ja­vaslat érkezett. A bizottság minden egyes javaslatot meg­vizsgált és azokat, amelye­ket a kongresszusnak elfo­gadásra javasol, írásban el­juttatta a küldötteknek. Gál László, a SZOT tit­kára, az alapszabály-szöve­gező bizottság elnöke be­számolt arról, hogy megbí­zásának megfelelően ez a testület összegyűjtötte és megvitatta a kongresszuson felvetett módosító javaslato­kat. Ezután az elnök felkérte Gáspár Sándort, a SZOT fő­titkárát, vitazáró beszédének elmondására. Gáspár Sándor vitazáró beszéde Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára vitazáró beszédében a következőket mondotta: A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa befeje­zéséhez közeledik. A kong­resszus vitájában 84-en mondtak véleményt a szak- szervezetek elmúlt években végzett munkájáról és a kö­vetkező évek tennivalóiról. Kongresszusunk mondani­valója tartalmazta mindazt, amire az elmúlt években tö­rekedtünk, és amire a jövő­ben még inkább törekednünk kell: erősíteni a munkásha­talmat, segíteni nagy társa­dalmi céljaink, a szocialista építés megvalósítását: még következetesebben érvénye­síteni szocialista elveinket a társadalmi élet minden terü­letén; segíteni megoldani nép­gazdaságunk jelenlegi fel­adatait, hogy hazánkban a dolgozók élete minden te­kintetben tovább javuljon. A hozzászólók sokoldalúan elemezték népgazdaságunk mai gondjait és további teen­dőit.. Ezek mögött — kimon­datlanul is — meghúzódik az a kérdés, hogy valójában milyen is a mi helyzetünk. Meggyőződéssel mondjuk: az ötéves terv célkitűzései reálisak és lelkesítőek, mert biztosítják népgazdaságunk, s ezzel együtt életszínvona­lunk további fejlődését. Gondjaink a köré tömörül­nek, hogy az ismert okok miatt a nemzeti jövedelmet teljes mértékben nem hasz­nálhatjuk fel felhalmozásra és fogyasztásra. Mély meggyőződésünk, hogy azokat a célokat, ame­lyeket az ötödik ötéves terv tartalmaz, meg lehet és mes is fogjuk valósítani. Fel le­het és fel is fogjuk számol­ni azokat a rendellenessége­ket is. amelyeket most is so­kan szóvá tettek. A vita során szóba kerül­tek az árkérdések'is, Akik ismerik a szakszervezetek eddigi tevékenységét, jól tudják, hogy sohasem örül­tünk. ha áremelésre került sor. Népgazdaságunk jelen­legi helyzete azonban szük­ségessé teszi, hogy megosz- szult a terheket az állam és a lakosság között. A jelenlegi helyzetben a szakszervezetek is úgy ítélik meg. hogy más lehetőség nincs. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy a szakszervezeték el­várják a kormánytól az árak hatékony ellenőrzését. Még következetesebben biztosíta­ni kell. hogy az árak ne lép­jék túl a tervezett mérté­ket. . Abban viszont a szakszer­vezetekre is jelentős felada­tok hárulnak, hogy amit nö­vekvő bér, jövedelem, vagy más intézkedés formájában eloszthatunk, azt szocialista elveinknek megfelelően te­gyük. Valamennyi életszín­vonal-politikai intézkedés következetesebben tükrözze politikánkat, szocialista el­veinket. Ami a munkaerőhelyzetet illeti, mindenki helyeselte, hogy határozott intézkedé­sek szülessenek. Jogos ez a kívánság, de nagyon körül­tekintően és emberségesen kell végrehajtani, nem kor­látozva a Munka Törvény- könyvében a szabad munka- vállalásra biztosított jogo­kat. Rendet kell teremteni a munkafegyelem terén és a szakszervezetek ehhez segít­séget nyújtanak. A munkafegyelem azon­ban nemcsak azt jelenti, hogy időben kezdjék el és időben fejezzék be a mun­kát. Azt is jelenti, hogy a munkaidőt hatékonyan kell kidolgozni. Azt hiszem, senki sem számolta meg, hogy a kong­resszuson hányán tették szó­vá valamilyen formában az üzemi demokrácia kérdését. Mindenki előtt jól ismert, hogy a pártnak, a kormány­nak. a szakszervezeteknek az üzemi demokrácia fejleszté­sére és mindennapos érvé­nyesülésére nagyon egyértel­mű és világos álláspontja van. Álláspontunkat az elkö­vetkező években mindenkép­pen következetesen érvényre fogjuk juttatni. Az üzemi de­mokrácia fejlesztése nem ma­radt eddig sem, de a jövőben még kevésbé maradhat meg a kívánságok és az óhajok szintjén, mert a tömegek állandóan növekvő aktivitása szocialista fejlődé­sünk egyik alapvető kérdé­se. Nem lehet megengedni, hogy bárhol is figyelmen kí­vül hagyják a dolgozók vé­leményét. A felszólalásokban így vagy úgy. de mindig megfo­galmazódott az a gondolat. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának ha­tározata öt fejezetben ismer­teti a kongresszus állásfog­lalását, a szakszervezetek munkájáról és további fel­adatairól. Az első fejezet a szak- szervezetek helyével, szere­pével, alapvető feladataival foglalkozik. A határozat be­vezetőjében utal az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott dokumentumokra és hangsú­lyozza, hogy az azokban hogy növekszik a dolgozók érdeklődése, igénye a szak- szervezetek tevékenysége iránt. Ez így igaz. De lát­nunk kell azt is, hogy emö- gött tulajdonképpen a dol­gozóknak nagy társadalmi céljaink megvalósítása, pár­tunk politikájának még tö­kéletesebb végrehajtása irán­ti igénye húzódik meg. A szakszervézetektől jog­gal várják, hogy ennek ér­dekében még többet tegye­nek, még jobban segítsék a szocializmus építésének bo­nyolult munkáját. A vitában felvetődött az a kérdés, hogy tulajdonképpen hol járunk: napos oldalon, vagy az árnyékban? Aki is­meri, hogy milyen volt a mi népünk élete a felszabadu­lás előtt; aki tudja, hogy ab­ban, amit idáig elértünk, mennyi munka, mennyi aka­rat, hit es odaadás rejlik, mennyi fáradozás, mennyi verejték és gyakran áldozat kellett ahhoz, hogy a mi né­pünk — gondjaink ellenére — ma olyan életet élhessen, ami régebben csak vágyai­ban jelenhetett meg, az tud­ja, hogy ez a kérdésfeltevés helytelen. Vannak gondjaink. De eze­ket nem lehet árnyéknak te­kinteni. A végrehajtás időszaka kö­vetkezik. Valamennyien fe­lelősséggel tartozunk azért, hogy a kongresszusi számve­tést dolgos hétköznapok kö­vessék. Mi ne nyugodjunk meg az eddig elért fejlődéssel. Mi „ne szokjuk meg” azt, amit a szocialista rendszer már tud adni. A szocialista rend­szer többre kéoes ennél- és többet is tűzött maga elé, mint amennyi ma van. Mun­kánktól függően ma többet ad, mint tegnap, de holnap, többet fog adni, mint ma, ha megdolgozunk érte. Nagyon megtisztelő volt számunkra — mondotta a továbbiakban —, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Kádár János elvtárs foglaltakkal a magyar szak- szervezetek teljes mértékben egyetértenek, és megvalósí­tásukban cselekvőén részt kívánnak venni. A második fejezet össze­gezi a szakszervezel teendő­it, a gazdasági építőmunká­ban, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ala­kításában. Egész társadal­munk erejét össze kell fog­nunk a termelés hatékony­ságának erőteljes növelése, a takarékosság érdekében. üdvözölte a magyar szak- szervezetek kongresszusát, a szervezett dolgozók 4 milliós táborát. Számunkra mindig alapvető fontosságú volt a párt véleménye, eszmei, po­litikai útmutatása, biztatása, elismerése: Köszönjük a Központi Bizottságnak Bisz- ku Béla elvtárs által elmon­dott bizalmat és biztatást ki­fejező szavait a szakszerve­zetek eddigi és jövőbeni te­vékenységéhez. Mély egyetértéssel fogad­tuk Lázár György elvtársnak, a kormány elnökének fel­szólalását. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fejezem be a vá­laszt a hozzászólásokra. Kívánom minden küldött elvtársnak, hogy saját mun­katerületén, kongresszusunk állásfoglalásáért a gyakor­latban mind többet tudjon tenni a dolgozók, a szak- szervezeti tagság és társadal­munk továbbfejlődése érde­kében. Gáspár Sándor nagy taps­sal fogadott vitazáró össze­foglalója után a kongresszus elnöke bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság egyet­ért a munkáját érintő fel­szólalásokkal, így nem tart­ja szükségesnek, hogy még külön válaszoljon az észre­vételekre. A kongresszus részvevői egyhangúlag elfogadták a SZOT és a számvizsgáló bi­zottság írásos beszámolóját, a szóbeli kiegészítést, vala­mint Gáspár Sándor össze­foglalóját. Az előterjesztett határozati javaslatot a mó­dosításokkal együtt egyhan­gú szavazással határozattá emelték és elfogadták a mó­dosításokkal együtt a ma­gyar szakszervezetek új alap­szabályát. Az elnök ezután bejelen­tette, hoav a SZOT és a számvizsgáló bizottság man­dátuma lejárt. A kongresszus szombaton az utolsó napirendi ponttal, a SZOT és a számvizsgáló bizottság megválasztásával folytatja munkáját. A harmadik fejezet a szak­szervezetek nevelő munkájá­nak fejlesztéséről, a tagság színvonalasabb politikai, szakmai, erkölcsi és kultu­rális nevelésével foglalkozik. A szakszervezeti demokrá­cia bővítésének feladatait összegezi a negyedik fejezel. Az ötödik fejezet a ma­gyar szakszervezetek nem­zetközi tevékenységének i to­vábbfejlesztését összegezi. H oogresszusi határoz a t Pénteken este hazaérkezett Varsóból Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára és Sikula György. a Hajdú-Bihar megyei. Párt- bizottság első titkára, akik az MSZMP képviseletében részt vettek a Lengyel Egye­sült Munkáspárt VII. kong­resszusán. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Gye- nes András, a Központi Fi- zottság titkára és dr. Bérc ez János, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztásrsaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Harmadszor is eisők A honi légvédelem me­gyénkben állomásozó egyik légvédelmi rakéta tüzér egy­ségének KISZ-fiataljai — az ifjúsági mozgalomban, a ’■'oli- tikai és harci , kiképzésben, valamint a szolgálat fegyel­mezett ellátásában elért ki­emelkedő eredményeik alap­ján — egymás után harmad­szor. s ezzel véglegesen el­nyerték a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. A KISZ-szervezetek kiemel­kedő munkájának legna­gyobb elismerését jelentő zászlót tegnap délelőtt Mis­kolcon, a fegyveres erők klubjában ünnepélyes ifiúsá- gi gyűlésen nyújtották át a versenygyőztes alakulat KISZ-bizottságának. Az ifjúsági gyűlésen részt vettek a kitüntetett egység parancsnokai, párt- és K1SZ- szervezeteinek, továbbá a ma­gasabb egység és a társala­kulatok KISZ-bizottságainak képviselői; jelen voltak me­gyénk és Miskolc város, va­lamint a kitüntetett egység­nek csapatzászlót adományo­zó Diósgyőri Gépgyár párt, gazdasági és társadalmi szervezeteinek képviselői. A megjelenteket Beregi István alezredes köszöntötte, majd Benczkó Béla, a KISZ KB intéző bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Mindenekelőtt tolmácsolta a KISZ Központi Bizottsá­gának üdvözletét az egység parancsnokainak. párt- és KISZ-szervezeteinek, akiknek jó együttműködése lehetővé tette a kiemelkedő eredmé­nyek elérését. Hangsúlyozta, hogy ezt a gyümölcsöző együttműködést éppúgy,.mint a harci és politikai ki­képzésben, a szolgálat el­látásában és a mozgalmi munkában elért eredmé­nyeket példaképül lehet ál­lítani néphadseregünk bár­mely egysége elé. akik kö­zül sokan alig maradtak le a győztesek mögött, a nemes küzdelemben. Ezután ismer­tette a KISZ KB intéző bi­zottságának határozatát a a zászló újbóli és ezzel vég­leges odaítéléséről, majd át­nyújtotta a zászlót az ala­kulat KISZ-bizottsága titká­rának. Holló József főhadnagy me­leg szavakkal köszönte meg a magas kitüntetést, amelyet véglegesen a csapatmúzeum­ban helyeznek el, de — amint mondotta — „lesz ott hely még az újabb kitüntetések számára is.. Ezután a miskolci 12. sz. Általános Iskola 1. sz. Land­ler Jenő úttörő honvédszá- zad, majd pedig a társalaku­latok KISZ-bizottságainak képviselői köszöntötték a zászlónyertes alakulat kato­náit és valamennyien elhe­lyezték szalagjaikat a KISZ KB Vörös Vándorzászlajára, amely véglegesen megyénk­ben marad. Az ifjúsági gyűlésen a ki­tüntetett alakulat parancs­noka sok kiváló katonát elő­léptetésben, dicséretben, il­letve jutalomban részesített. Az alakulat KISZ-bizottsága a legjobb alapszervezeteket jutalmazta meg. (CSC.) A HNF napirendjén Miskolc pereraleriileleinek helyzete Tegnap, pénteken dél­előtt 9 órai kezdettel Mis­kolcon ülést tartott a HNF megyei elnöksége. A napi­rend első pontjaként Szuchy Róbert, a HNF Miskolc vá­rosi titkára számolt be a vá­rosi peremkerületek helyze­téről, s a körzeti népfront- bizottságok feladatairól. Töb­bek között elmondta! — Miskolc az elmúlt há­rom évtized alatt' fejlődött nagyvárossá. A termelőerők nagymértékű koncentrálódása segítette elő a város és a környékén levő települések funkcionális összefonódását. A mai Miskolc 13 település­ből tevődött össze a közigaz­gatási egyesítések során, s ez az egységes közigazgatási rendszerbe való foglalás és fejlesztés rendkívül sok ne­hézséget hordozott és hordoz ma is magában. A települé­sek közü Görömböly, Tapol­ca, Szirma, Hámor, Omassa és Pereces nincsenek szoros összefüggésben a várossal, néhán.vukon a falusias jel­leg még ma is észlelhető. (A várossá válás tulajdonkép­pen nem történt meg a vá­rossá nyilvánítással.) Olyan örökségekkel kelleít a tele­pülések egy részén számol­ni, amelyek megváltoztatása csak hosszabb időfüggvény­ben valósítható meg. A belvároshoz és az új la­kótelepekhez képest a pe­remkerületek ellátottsága ke­reskedelmi és szolgáltatási vonatkozásiakban nem kielé­gítő. A nagyobb beszerzések esetében e területekről a dol­gozóknak a belvárosba kell utazniuk. Sok gondot és problémát jelent a peremke­rületek közlekedése is, be­kapcsolásuk a város vérke­ringésébe. A lakosság — a megtett intézkedések ellené­re — újabb és újabb igé­nyekkel jelentkezik a közle­kedés fejlesztése vonatkozó­ban. A peremkerületi részek kulturális fejlesztésére is elég kevés lehetőség nyílott. E területen vagy nincsenek, vagy nem megfelelő körül­mények között működnek művelődési intézmények — mondta a városi népfrontbi­zottság titkára. Ezt követően beszélt a pe- •"mkeriiletekben működő népfrontbizottságok munká­járól, további feladatairól. Hangsúlyozta: A perem ke. '1- letek fejlesztése. jelenlegi problémáik megoldása csak szoros összefogással lehetsé­ges. A városi tanács, a nép­front, a pártszervezetek ed­dig is megtettek minden tő- k’k telhetőt, s együttműködé­sük eredményeként a jövőben ezeken a területeken újabb -válást várhatunk. A megyei népfrontbizott­ság vezetőségi ülésén ez­után Monos János, a UNIT megyei elnöke tett ajánlást a megyei tanácstagok]*!, majd Bíró Dénes megyei po­litikai munkatárs tartott tá­jékoztatót a HNF-testületek választásainak előkészületi munkáiról.

Next

/
Thumbnails
Contents