Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

1975. dec. 7., vasárnap ESZAK-MAGYÄROR5ZAG 5 Életszínvonal és életkörülmény TÖBBSZÖR IS napirendire tűzte a Kazincbarcikai városi Tanács az elmúlt években a szocialista város munkássá­gának helyzetéről szóló je­lentéseket, határozatokat ho­zott a munkások életszínvo­nalának emelése érdekében. Legutóbb az elmúlt napok­ban került napirendre a munkások élet- és lakáskö­rülményeit, a szolgáltatások színvonalát taglaló témakör. Nem lehet ^közömbös a munkásság helyzetének meg­ítélésében az a szempont, hogy vajon a fiatal szocia­lista városban milyen a mun­kások közéleti tevékenysége, aktivitása? A tanácstagok közölt az előző választási cik­lusban Uö százalékot ért el a munkások részvétele. Az eredeti foglalkozást tekintve viszont elérte az 51 százalé­kot. A legutóbbi választás so­rán sokkal kedvezőbb lett ez az arány. Most a fizikai dol­gozók 40, eredeti foglalkozá­suk szerint pedig 54 száza­lékban képviseltetik magu­kat a város választolt testü­letében. Nőtt a munkások száma az üzemek párt-, KISZ-, szakszervezeti bizott­ságainak vezetőségében is. Mindezzel együtt igaz a meg­állapítás, hogy a nagyobb arányú képviselet önmagában még csak lehetőséget bizto­sit a mun kasok számára a .nagyobb közeled tevékenység kifejtésére. A Kazincbarcikai városi Tanács Végrehajtó ~i- zottsága elé került jelentésből kitűnik, hogy ezzel a lehető­séggel a választott testületek, szervezetek munkástagjai jól élnek, közéleti felelőssé­gük nagy, az egyes bizottsá­gok munkájában is felelős- . seggel nyilvánítanak véle- • ményt. A fiatal tanácstagok szá­mára ankétokat. előadásso­rozatokat szervezett a Nép­front, a KISZ városi bizottsá­ga, hogy jártasabbak legye­nek a városfejlesztési, város­ipolitikai tennivalókban. Ka- .zincbarciku várospolitikája egyébként is nyflt, a mun­kások, a városlakók a leg­különbözőbb fórumokon is­merkedhetnek meg a fej­lesztési elképzelésekkel, és ezen túl minden olyan gond­dal, feladattal, - amelynek megoldásához szívesen fo­gadják a lakosság segítségét. A munkások, a szocialista brigádok évről évre sokat vállalnak a város parkosítá­si, szépítési terveinek megva­lósításából. Az eredmények gyökereit keresve eljutunk oda, hogy a kazincbarcikai tanácsi vezetés munkamód­szerének egyik alapja az üzemekkel, a lakossággal va­ló szoros kapcsolat erősítése, ápolása. Szocialista brigád- gyűléseken, ankétokon, üze­mi, vállalati fórumokon sze­repelnek a város társada­lompolitikai, kulturális fel­adatai, tervei. Az aktivitást jellemzi, hogy az ilyen an­kétokon és azok után, sok­sok hasznosítható vélemény, javaslat kerül a tanácsi ve­zetés elé a munkások részé­ről. lla a gondok megoldásá­ból egy város közössége so­kat vállal, annak egyenes következménye, hogy folya­matosan javulnak a telepü­lés lakóinak élet- és munka­körülményei, fejlődik a szol­gáltatások színvonala, A NEGYEDIK, ötéves terv­ben 1405 állami és körülbe­lül 200 családi lakás építését tervezték. Ebből 1009 állami, 129 családi, 45 munkáslakás épült fel. Az év hátralevő egy hónapjában még csak­nem 400 otthon átadása vár­ható. A kazincbarcikai tanácson kialakították a lakáseloszlás lehető legigazságosabb rend­jét. Ennek megfelelően a most véget éró tervciklus időszakában a tanácsi bér­lakások 00—75. a tanácsi ér­tékesítést! lakások t'5—85 százalékát fizikai munkások kapták, illetve kapják. Ked­vezményekhez jutnak — a meglevő szociális engedmé­nyeken kívül — az alacsony keresetű munkáscsaládok. A három, vagy még több gyer­meket nevelő csalódok ké­relmét igyekeznek a lehető legrövidebb idő alatt rendez­ni. Az 1973. december 31-ig benyújtott igényeket már az idén szilveszterig kielégí­tik. A munkásság helyzetének felmérésével foglalkozó je­lentés arra is kitért, hogy az életszínvonal emelkedésével nőttek a szolgáltatási igé­nyek is. A most záruló öt­éves tervben több új boltot kap a város, ugyanakkor még mindig gondot okoz a keres­kedelemben a munkaerőhi­ány és a szűkös raktárak' zsúfoltsága. Fontos társadalompolitikai feladatnak tartották a város vezetői a gyermekintézmé­nyek hálózatának bővítését. A tervezett 325 óvodai hely- lyel szemben 400 gyerek szá­mára tudtak helyet biztosí­tani új óvodákban, a megle­vők mellett. Az iskolák bő­vítése érintette a munkás- művelődés alakulását is. Százak végezték el az álta­lános iskolát — erre külön tanfolyamokat szerveztek az üzemekben — és közül ük sokan nem tették félre a tankönyvet, hanem szakmun­kás-bizonyítványt, szakmai képesítést szereztek. A fel­nőttképzés egyik formája a szakmásító tanfolyam ugyan­csak népszerű volt a mun­kások körében. Kazincbarcikán a foglal­koztatottak 20 százaléka már érettségi bizonyítvánnyal, vagy még magasabb végzett­séggel rendelkezik. A szemináriumi foglalko­zásokon túl a dolgozók 65— 70 százaléka vesz részt a po­litikai képzésben, és az igény évről évre emelkedik. Szóba került a városi ta­nács végrehajtó bizottsági ülé­sén az is, hogy a közműve­lődési intézményhálózat munkájában érezhető bizo­nyos Változás a korábbi idő­szakhoz képest, de a műve­lődési központ és a könyvtár nem használ ki minden le­hetőséget a munkásművelö- dési célok érdekében. örvendetesen bővült vi­szont az üzemorvosi óráit száma, rendszereseit az úgy­nevezett komplex szűrések, a munkaalkalmasságot vizsgáló ellenőrzések. A MUNKÁSSÁG életszín­vonalának, életkörülményei­nek kedvező változásai dön­tően annak az erőfeszítésnek az eredményei, amit a fiatal város vezetői az üzemek ve­zetőivel, a szocialista közös­ségekkel együtt tettek az el­múlt évek során. Nagy József Nagy figyelmet, gondos mun­kát igénye! a flotáló cellasor kezelése a rudabányai érc­dúsítóban­Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Gervai Bélának, a KIOSZ elnökének eredményes munkássága elis­meréséül nyugállományba vo­nulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ad­ta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Ke­serű Jánosné kSsn nyűi pari miniszter. Családi és társadalmi SziiníKitikus eléP^; i' íenseg­Jellemezte azt a tanácsko­zási, melyen a családi és tár­sadalmi ünnepek rendezésé- jért felelős emberek folytat­nak eszmecserét Özdon, a "Járási hivatalban. Özdnak és a járásnak más városok, járások eme munkáját nézve nincs ugyan szégyelni való­juk — hozzátehetjük: sőt! Az elégedetlenség léhát, éppen az ünnepek rangosabb meg­jelenítésének, az eddiginél szélesebb körű, elterjesztésé­nek igényéből fakad. Mindenki előtt köztudott, hogy egyáltalán nem köny- n.vű ez a munka. Aprólékos kimunkálást, hosszú idői igé­nyel, mint mindén olyan te­vékenység, melyhez szemlé­letbeli változás szükséges. Ráadásul ez esetben évszá­zadok alatt kialakult, dí­szes szertartásokkal kell — elnézést a kifejezésért —ver­senyre kelni. És nem csupán „díszesség” és nem csupán külsőségek tekintetében, i Vi­lágnézeti nevelésről van szó. ez pedig nem kezdődhet, mint ahogy természetesen nem is kezdődik csupán az adott ünnep előtti néhány napon — fogalmazódott meg ünnepek az említett tanácskozáson is. Szóba került néhány, a közvetlen gyakorlati kivite­lezésre vonatkozó kérdés is, amely feltehetően nemcsak Ózdon, s környékén, hanem más területeken is hasonlóan felvetődik. Mindenekelőtt a környezet. Nincs ugyanis még mindenütt az ünnepsé­gek rangos lebonyolítására alkalmas helyiség. A helyi­ségek, a megfelelő berende­zések. kellékek előteremté­sére mindenütt törekszenek ugyan, de ez elsősorban anyagiak kérdése. Hadd áll­jon itt, hogy a járás három nagyközségében, Borsodna- dasdon, Putnokon, Arlón az utóbbi két évben erre a cél­ra összesen körülbelül 200 ezer forintot fordítottak, rész­ben saját erőből, részben ál­lami támogatásból. Az ün­nepségek színvonala minden­képpen emelkedett, tennivaló azonban e tekintetben is akad. Néhány apróság, vagy apróságnak tűnő dolog pél­dául sokai, ronthat az ünnep­ség Színvonalán. Az egyik felszólaló megemlítette: ta­pasztana, hogy felolvastak az ünnepségen. Ez pedig nyilvánvalóan száraz, hiva­talos ízt adott a közvetlen, meghitt jelleg helyett. Szó­ba került furcsább történet is. Például; az egyik eskü­vőn, melyet KlSZ-fdatalok rendeztek sok jószándékkal, lelkesedéssel, a társadalmi szertartás végén' — műsoron kívül — a nagyvőfély állt ki a fiatalok elé, majd az an­gyalok és szentek védelmé­be ajánlotta őket. A fiata­lokban volt annyi fegyelem, hogy ne intsék, ne tuszkol­ják le, de annyi előrelátás sajnos nem, hogy a nagyvő­fély személyét jól válasszák meg, vagy a szertartás előtt megérte ;sék magukat vele. Érzékenyek "óíé! lyek is, a nagyszülők is, az ünnepeink formáját kialakí­tó — művelő emberek is. Sok tapintat, kölcsönös meg­értés szükséges családi és társadalmi ünnepeink meg­rendezéséhez, elterjesztésé­hez, persze ennek a tapintat­nak, megértésnek valóban kölcsönösnek kell lennie. Te-, liát nemcsak a mi oldalunk­ról Jellemzőként az érzé­kenységre: Pár éve az ózdi iroda a járás községeiben is segíti ezeknek az ünnepeiknek a megrendezését. Mindenütt megjelennek, ahová hívjak őket és tudásukkal, gazdag tapasztalatukkal rendelke­zésre állnak. Hívjak ds, kérik a segítségüket sok helyen, de az iroda dolgozói úgy érzik: mégsem elég sok helyre. Pe­jig mindenüvé szívesen mennek, segítő szándékkal. A tanácskozáson az egyik község képviselője elmondot­ta: néha úgy érzik, hogy az iroda inkább ellenőriz, mint támogat. Ezzel pedig kedvét szegi a helyi kezdeménye­zésnek Nyilvánvaló persze, hogy az iroda dolgozói segí­teni akarnak. De az emlilett megjegyzésből az is nyilván­való. hogy nemcsak a nagy­szülők, szülökí vőfélyek ér­zékenyek, hanem az ünnepek rendezői is. És ezt az érzé­kenységet is figyelembe kell venni. csal száma Özdon, a járásban, ha nem is sokkal, de évről év- \ re növekszik. Talán nem is szükséges, hogy minden év­ben sokkal gyarapodjon a számuk. Szépek . legyenek, rangosak, vonzóak. Akik a színvonal megteremtésén, emelésén munkálkodnak, tudják mi a kötelességük, megteszik, amit tehetnek. I Hadd utaljunk mégis a mar említett, nyilvánvaló lényre: ezeknek az ünnepeknek mi- 1 női szélesebb elterjedése vi­lágnézeti nevelés kérdése. Priska Tibor ,;J j és társadal- mi ünnepek Szóba öntött emlékezés Azok az első napok... Mórom évtized alatt meg­változott itt minden. Az ég­nek álló sínek, az üszkös fa­lak, a leszerelt üzemcsarno­kok képe ma már olyan, mint egy rossz álomkép ... Termelés, pezsgés, élet. Rohanó ritmus. Ma már sem­mi nem őrzi a 31 évvel ez­előtti múltat, a begyógyult sebek helyén modern élet lüktet.. Az a 22 éves kocsi- rendező ott a tolatóvágányon, talán nem is hallott azokról az időkről: 1944-ről, a mű­hely felszabadulásáról, az el­ső napokról . .. A miskolci MÁV Jármű­javító 1944. decemberi emlé­kei csak sárguló fényképe­ken; foszladozó újságok­ban és a nyugdíjas, régi „jármüsök” szivében lapul­nak. E«v rc<ii Eockás füzeiből ÍV c A 77 esztendős Szalánczy Feri bácsi egyike a kevés hi­teles szemtanúknak. A jár­műjavító egykori géplakatos üzemvezetője emlékeztetőül egy régi kockás füzetet hasz­nál. A sűrűn írott ceruzaso­rok elmesélik az 1944—45-ös esztendők híreit. — Mikor véglegessé vált, hogy a szovjet csapatok rö­videsen elérik Miskolcot, a németek ügy döntöttek: le­szerelte! ik a járműjavító gé­peit, berendezéseit és nyu­gatra viszik. Sőt az is tervük volt, hogy a gépekkel együtt minket munkásokat is visz­nek. Emlékszem, a vagonok már ott álltak a vágányokon, amikor bennünket dolgozókat összehívlak és közölték, hogy nyugatra akarnak vinni. Előbb Székesfehérvárra, az­tán tovább. .. De az egész műhely úgy döntött: nem megyünk! — A németek elvonulásuk előtt — bosszúból — felgyúj­tották az épületeket, akná­kat raktak le, a falak és osz­lopok jó részét lerobbantot­ták. Siralmas állapot volt. Én akkor a mozdonyosztá- lyon dolgoztam. A mozdony- szerelde felrobbantásakor a lehulló vasgerendák 21 javi- lásra váró mozdonyt tettek tönkre... A „nyalóka’’ történőié — A németek sok gépet elvittek. Sikerült valamit megmenteniük a dolgozók­nak? — Volt a munkások között egy baloldali mag, akiket minden szabotalásba be le­hetett avatni. Elsősorban az ő érdemük, hogy a kéziszer­számok jelentős részét sike­rüli; elrejteni. De megmen­tettük a mozdony emelőt, a ■ kazánkovács-műhelyben a darut, valamint a mozdony- szállító tolópadot is. A néme­teknek elsősorban az üzem­képes mozdonyokra volt szükségük. A 22 286-ost, — a „nyalókát”, ahogy mi becéz­tük —, mégis sikerült elrej­tenünk. Ez a bátor tett Ta­kács Józsefnek, a napszámo­sok csoportvezetőjének az ér­deme volt, aki a „nyalókát” betolatta egy holtvágány vé­gére és elé bakokra alváza­kat rakatott. A németek nem vették észre, illetve üzem­képtelen mozdonynak tartot­ták. Ezenkívül szétszedett ál­lapotban körülbelül 20 moz­donyt sikerült még megmen­tenünk ... ' Az elsó uajuik — Hogyan indult meg az elet a felszabadulás után? — 1944. december 3-an szabadult fel Miskolc. Az el­ső napokban a szovjet pa­rancsnokság megbízásából kint a vasúti pályák és hi­dak helyreállításánál dolgoz­tunk. A járműjavító olyan romos, elhanyagolt állapot­ban volt ezekben a napok­ban, hogy valamennyien azt hittük: ebből már nem lesz semmi... De mégis lett! De­cember vége felé hozzákezd- tünk az újjáépítéshez. Vol­tunk vagy százhúszan, akik elkezdtük a munkát, először a romok eltakarítását, a vá­gányok kitisztítását, helyre­állítását végeztük és közben kijártunk az állomásra, ahol helyben javítottuk a sürgős mozdonyokat. Aztán lépésről lépésre alakult az üzem. A megmaradt mozdonyt szállító tolópadot előbb kézzel üze­meltettük, később szereztünk villanymotort, a szovjet pa­rancsnokságtól pedig elkér­tük a zsákmányolt német lég­védelmi agyúk alkatrészeméig egy részéi, amit beépítettünk a tolópadba. Ezután már nem kellett a kézi erő... 1945. elején megalakítottuk a nyolctagú üzemi tanácsol, majd ezt az üzemi bizottság váltotta fel. Én is tagja vol­tam mindkettőnek. Abban az időben a járműjavító minden gondját — még az élelrrú- szerbeszerzést is — mi intéz­tük. A munka láttán egyre többen jöttek vissza dolgoz­ni a régiek közül. Fedetlen műhelyekben, gyakran nya­kunkba hulló esőben Végez­tük a mindennapi munkát. Csak 1946 közepére került te­tő az épületek negyedére. Szétszedtük a „jármű” desz­kakerítését és abból az anyagból fedtük be a műhe­lyeket ... Mozdony a Ncpkcrlbco — 3 946-ban ünnepelte a vasút fennállásának 100. év­fordulóját. Mi, a mozdony­szereldeiek vállaltuk, hogy egy selejtezésre ítélt, ócska­vas mozdonyt helyreállítunk, és az ünnep tiszteletére át­adjuk a forgalomnak. El is készítettük, sokan megcsodál­ták a Népkertben. __ 7 — Hogyan került oda? Előbb Hejőcsabáig vittük, on­nan pedig a villamossíneken jutott a Népkert felé. Ak­kor még Csaba felé is járt villamos ... Később egyre több seb begyógyult. Épült a műhely, több gépet kaptunk, és mi is egyre több mozdonyt javítottunk ki. Kezdtük elfe­lejteni a háború okozta bor­zalmakat ... A mai járműja­vító sokat változott. Nem­csak az új üzemrészek, a szociális létesítmények fial il­lők, de kicserélődött a mun­kásság is. Üjak, fiatalabbak jöttek és vették át a szerszá. mot. Nekik az elmondottak már csak történelem, szóba öntött emlékezés. De így is van ez rendjén — mosolyo- dik el Feri bácsi. Ha.idu Imre fi # ŐSZ-fry ülés Szombaton reggel a Vasas székházban — a beszámolók, az írásos dokumentumok és a határozati javaslat vitájával folytatta munkáját a kisipa­rosok VII. országos küldött­gyűlése. A vitában felszólalt Kese­rű Jánosné, aki az MSZMP KB és a kormány nevében köszöntötte a küldöttgyűlést, elismerését fejezte ki a kis­iparosság egész társadalmunk számára hasznos munkássá­gáért. A továbbiakban került sor az országos választmány és a vezetőség megválasztására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents