Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

1775, ást, 4, csütörtök

ESZAK-MA6YARÖ1SZÄ© 3

Metsző szélben, ropogó hóban

Bo!oiüití»pszÉ

RagVOg« benPSszfkI

rák milliárdiait szórja az emberek szemébe a friss poriió. Lenn a völgyben csepegnek az ereszek, itt fenn — közel 250 méter a szintkülönbség — mínusz két-há- rorri fokot mutat a hőmérő. A százéves bükkfáktól tarra vágott hegyoldalban metsző északi szél fokozza a hideget.

Az LKM újmassai dolomitbányájának legfelső szintjén, a szürkén meredező sziklafal tövében világoskék bagger rakja a lerobbantott követ a hatalmas platójú MÁZ tehergépkocsikra. Szekrény nagyságú kanala egy- egy biilentés után —, mint valami ittragadt ősVilági lény pofája ;— ijesztő csat- tanással záródik. A kezelőfülkében a hidegtől pirosra csípett arcú fiatalember, Horvath László irányítja a gépmonstrumot két pedállal és hat bot-karral.

— Hideg vám itt fenn a hegytetőn — mondja. — Hiába öltözünk melegen, néha- néha jólesik a melegedés a- magunk rakta tűz mellett. Bár én aránylag jobban elviselem a hideget. A mi munkánkhoz az a jó tél, amelyik hideg és száraz. Nem csúsznak a kocsik és a lerobbantott kő sem fagy ösz- sze éjszakánként a nappali locspocstól.

Bármerre megyünk, bárkivel beszélünk, mindenkinek ez a véleménye. Szeretik a dolomitbányászok a hideg, száraz telet. Fenn, a fal tetején a fúrógép mellett csakúgy, mint a z „óbányán” a törőgépek mellett. A kőbányászok kemény emberek. Vastagon öltözve hosszú évek óta birkóznak a hatalmas, hegy adta dolomittömeggel. Mert ott fenn a Nyavalyásnak keresztelt . oldalban nyáron is . hűvös van. Bárhogy is tűz a nap, itt csak ritkán lehet félmeztelenre vetkőzni.

Hin sí azonban hó takar

inusl mindent. Az éppen nem használt gépeket, a nem fejtett sziklafalakat, a róluk kiálló párkányokat, a bagger által félretolt asztal nagyságú kőtömböket, a határokat.

Karosáról jár be hetenként Nagy Ferenc lőmester. Most a hagyományos légkalapács- csal egy többtonnás dolomitdarab tetején fúrja a lyukat.

— Mikor húszegynéhány éve idekerültünk, még jóval nagyobb telek voltak — meséli. — Akkorák, hogy a hó bement a csizma szárán, s kezünk hozzáragadt a fúróhoz. A telek nagyobbak voltak, á termelés meg kicsi. Hordozható, kerekeken guruló kompresszorok nyomták a . légkalapácsokhoz a sűrített levegőt. Cinderrel robbantottunk, ketten-hárman gyújtottuk egyszerre a zsinórvégeket. S számoltunk minden egyes robbanást. Most meg sokszor egy hónapig készülünk a „nagy lövésre”, ami közel ezer tonna követ hoz le a hegyből. Utána aztán a

következőhöz fúrjuk a lyukakat, meg szétlőjük a határokat.

Csörögnek a hegyen a fúrószárak, mélyülnek a lyukak, amelyekbe paxit kerül gyutaccsal, s az elektromos robbantógép vezetékével. Egy óra tájban már csak a lő- mesterek szorgoskodnak a kőtömbök között. Előkészülnek a robbantásra. Mikor végeznek, felhangzik a sűrített levegővel működtetett jelződuda mély búgása. Először elnyújtottam, figyelmeztetőn, majd néhány perc múlva háromszor, szaggatottan, vésztjelzően. Néhány másodperc, s mélyről jövő buffanásból éles csattanássá válva bekövetkezik a robbanás. A környező hegyek még néhány percig dobálják egymásnak a dörrenést, aztán elhal a visszhang is.

Átfázott kőbányászok serege indul a váltáskor az öltözők felé. Arcukon a várakozás, a vágyakozás a fürdő meleg zuhanyáért, az izmok elernyedéséért, a pihenésért. Martinkó József üzemvezető megkönnyebbült sóhajjal int búcsút a „járatnak”, a Volán farmotorosbuszán utazó, a letelt műszakból haza, vagy a munkásszállásokra tartó embereknek.

— A mai nap is simán letelt — mondja. — Jó a teljesítmény, nem volt probléma a gépekkel sem. Ha továbbra , is, ilyen szép eredménnyel dolgozunk, néhány napon belül meglesz az éves tervünk.

A dolomitbányászok egész évben győzködtek a heggyel, a sziklával, az időjárással. Munkájuk nyomán sok tízezer tonna különböző méretűre őrölt kő jutott el az LKM-be, az Ózdi Kohászati Üzemekbe. De szállítottak a KPM-nek, az erdőgazdaságnak is. Válogatott, darabos dolomitot adtak a Tiszai Hőerőmű csatornafalazásához és a PVC—III. építéséhez is.

Valamikor daithe8y—,

ahol alig tíz évvel ezelőtt megkezdték . a lefejtett, szomorúi óbánya helyett a termelést — Nyavalyásnak ke-, resztelték. A hagyomány szerint meredekségével, hajlataival, áttekinthetetlenségével, a sok kis benyíló völ- gyecskével rá is szolgált a nevére. S olykor ma is rászolgál a meredek, tekergős szerpentinek okozta bosszúságokkal, az időjárás szeszélyességével, a kőfalak makacs ellenállásával. Az emberek, akik Karosáról, Sály- ból, Bükkszentkeresztről, Ómassáról járnak ide dolgozni nap mint nap küzdenek, hogy megtörjék a természet szeszélyét. Minden egyes, a sziklafalba fúrt lyuk, minden egyes „nagy lövés” minden tonna elszállított kő egy-egy lépés azért, hogy a hegyoldalnak csak a neve maradjon Nyavalyás.

(vásárhelyi)

Gépesített állattartás

A közelmúltban fejezték be Izsófalván a legújabb technológiai eljárásokra alapuló istálló építését. Az Arány- kalász. Termelőszövetkezet állattenyésztésében lényeges változást hozó új létesítmény 128 szarvasmarha befogadására alkalmas. Az építésben részt vett a közös gazdaság építóbrigádja, a MEZÖPA- NEL, az edelényi TÖVÁLL, valamint a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet. Az istálló költségei több mint kétmillió forintot emésztettek fel, amit részben saját erőből, részben állami támogatásból fedeztek. * A fizikai megterhelést jelentő munkákat gépesítették. A tartási technológiánál Grabner láncos állatlekötő berendezést alkalmaznak A

trágj^akihordást az ÜLT— 501-es típusú lengőlapátos kitrágyázőval oldják meg. A fejtést pedig az NDK gyártmányú Elfa 620-as típusú csővezetékes fejöberendezés- sei végzik.

Az új létesítményben tíz ember dolgozik. Egy tehenészre 32 állat jut. A magas fokú gépesítés mellett el tudják látni a szarvasmarhák gondozását. A takarmány bele eszi lését egy traktoros végzi, a tejházban is mindenben eleget tettek a higiéniai követelményeknek.

Az istálló mellett felépült a szociális létesítmény is. Ebben — külön női és férfi részre osztva — zuhanyozók, öltözők biztosítják a dolgozók kényelmes, nyugodt felkészülését a munkára.

sz. I.

Újító

szocialista

brigádok

Szerelők a magasban

Amíg a lift elindul.

m a

A MEZŐGÉP Tröszt felső- zsolcai vállalatának sátoraljaújhelyi gyáregysége 'viszonylag nem nagy gazdasági egység. A 110 fizikai és 30 alkalmazott dolgozó azonban olyan fontos munkát végez, aminek esetleges kiesése sok gondot okoznia a me- ziőgazdaságniak. Ök gyártják a MEGIV- és a MEZÖGÉP- vállalatok részére a mezőgazdasági gépek rugóit.

Mint azt Sasvári Gyula főmérnök elmondta: A gyáregység egész tevékenysége a törzsgárda tagság és az öt, szocialista brigád helytállásaira épül. Ami a törzsgárda tagságot illeti, a gyáregység a lehetőségeken belül minden megbecsülést igyekszik megadni, mintegy ezzel is viszonozva a hűséget és a jó munkát. Legutóbb például november 7-én 'kapott 35 törzsgárdatag pénzjutalmat, három, immáron 25 éves munkaviszonnyal rendelkező dolgozójuk pedig aranygyűrűt.

A gyáregység vezetői mindig számíthatnak az 5 szó- , cialista brigádhan dolgozók kezdeményező készségére, • megértésére is. Jó példa erre a brigádtagság újítókedve. Megértve az újítómozgalom fontosságát, a párt XI. kongresszusa tiszteletére indított munkaverseny során 10 újítást nyújtottak be, amelyekből! 9-et fogadtak el az elbírálók. Ezeknek az újításoknak köszönhető — egyebek mellett —, hogy a rugók szemkiiképzésének ráfordítási ideje felére csökkent, s hogy megvalósult egy új célgép.

A sátoraljaújhelyi gyáregység dolgozói azon vannak, hogy jó munkájukkal segítsék a felsőzsolcai vállalat gazdasági tevékenységét. Tudják, hogy a vállalaton és a trösztön belül, kis létszámuk ellenére is fontos szerepet töltenek be. Ahogyan az egyik dolgozójuk ezt megfogalmazta: mintha egy gépegység egyik alkatrésze lennének. Ezért varrnak azon, hogy ez az alkatrész betöltse feladatát, s még csak véletlenül se legyen hátráltató a vállalat, vagy a tröszt tevékenységében.

Ha jó — természetesnek vesszük. Annál többet szidjuk viszont, ha elromlik. A lift manapság a városi ember mindennapi „közlekedési eszköze”. Számuk egyre szaporodik a gomba módra növekvő épületekkel. Miskolcon 1969-ben harminchat lakóházi felvonó működött, ma kétszáznegyvenhatot kezel a VIMELUX felvonószerelő üzeme.

Emberpár az aknában

Megvallom, féltem, amíg feljutottunk a kilencedik emeletre. Az épülő házban a lift még a műszaki ellenőrzésre várt. Alapos próbáknak teszik ki, amíg az első lakó megnyomja a gombot.

Csorba Ferenc és munkatársa szeptembertől már ki tudja hányszor járta be ezt az utat a földszinttől a legfelső emeletig. Nem könnyű mesterség az övék. A felvonószerelő szakmunkásnak értenie kell a lakatosmunkához, a villanyszereléshez éppen úgy, mint az automatika- és finommechanikai szereléshez. A huszonnyolc méter magas liftaknában nagy a huzat, s néhány fokkal hidegebb van, mint a sfcabad ég alatt.

— Nagy itt az egymásrautaltság. A cimborámmal vigyáznunk kell egymásra — mondta Csorba Ferenc. — Egy ember nem is tudna dolgozni az aknában, veszélyes lenne. A munkát is csak ketten tudjuk elvégezni, együtt jutunk fokról fokra tovább. Huszonöt felvonót szereltem már az öt év alatt, tudom, milyen nagy felelősség a miénk.

A legfelső szinten, a gépházban, a liftet irányító bonyolult szerkezet. Egyetlen kis kar milliméternyi elmozdulása szintenként három centiméter eltérést okozna. Ha valami baj történik, a biztonsági fékberendezés azonnal működésbe lép, s megakadályozza, hogy a lift lezuhanjon.

— A sínfelhúzásnál nagy fizikai erőre van szükség. A finomszerelési munkához jó szem, biztos kéz kell. Többféle tervrajzról olvassuk le a munkafolyamatot, s csakis úgy tudunk szerelni, ha le- küzdjük a tériszonyunkat. Ez a lift, amin most dolgozunk, a legmodernebb típusú. Automatikusan záródik az ajtaja, kulcs sem kell a kezeléséhez.

Nem csábító szakma

Miskolcon negyven szakmunkás foglalkozik az új liftek felszerelésével. Ám a felvonók sajnos elég gyakran elromlanák: a VIMELUX

felvonószerelő üzemének külön javító, karbantartó részlege is van.

— Kevés az utánpótlás — mondta Dudás Tibor üzemvezető. — A 100-as Szakmunkásképző Intézetben most is csak tíz tanulónk van. Átképző tanfolyamokat is indítunk, mégis kevés a szakember. Négy év alatt 41 szerelő és 35 betanított munkás hagyta itt az üzemet.

Nehéz a szakma. A „gyárkerítés” jóformán az ország határa. Az üzem Heves és Nógrád megye szerelési munkáit is ellátja, s a dolgozóknak sokszor hosszabb időt kell vidéken tölteni. Beletelik nyolc hét is, míg egy új felvonó elkészül. Sokan megijednek a munka összetettségétől, az eléggé mostoha körülményektől.

A vállalat kapcsolatot tart az iskolákkal, ösztöndíjjal, propagandával próbál segíteni a helyzeten.

— A javítók munkája könnyebb a szerelőkénél — mondta Ferenczi Tibor termelési főmérnök. — Körzetekre osztottuk a területeket. A javító részlegünk szombat—- vasárnap is tart ügyeletet. Ha a házfelügyelő délelőtt bejelenti a hibát, még aznap ki kell menni megjavítani. Egyébként szerződésünk van az ingatlankezelő vállalattal: ha a felvonó egy hónapban

2—3 napnál tovább áll, a javítást már nem fizetik meg.

Miért romlik el?

Amikor a lakók birtokba veszik az új házat, rendszerint a legtöbb lift elromlik. Nem, nem mindig a rejtett szerelési hiba miatt. Meg kell ismerni, meg kell szokni még a kezelését. Akadnak „türelmetlenek”, akik rugdossák az ajtót, s a gyerekek is jó játékszernek tartják a felvonót. Költözködéskor a bútorokat szállítják sokan rajta. Találtak a szerelők már pianinót is a liftben: addig gyömöszölték a lakók a jó öreg zeneszerszámot, amíg az kinyomta a felvonó oldalát. Vannak aztán „ideges” lakók is, akiket zavar a lift zaja. Éjszakára kitámasztják hát az ajtaját, a lift meg se le. se fel...

Miskolcon az év utolsó két hónapjábán 27 új felvonót szerelnek föl. Valamennyi félautomata, s másodpercenként egy métert emelkedik. A tizenegy szintes házak hatszemélyes felvonót kapnak, amely útközben is megáll, ha valaki be akar szállni.

Mikes Márta

Egy óra alatt 1900 papírzsákot tölt nicg egyenként 50 kilogramm cementtel a képen is látható csehszlovák gyártmányú félautomata gép a Hejő csabai Cement- és Mészmü- ben.

Kissné hétköznapjai

JÓKEDVŰ, nevetős asz- szony. Szépen, egy kis tájszólással beszól. Akkor sincs szomorúság a hangjában, amikor legnehezebb éveiről szól. Nem panaszolja, egyszerűen csak elmondja; nem tanulhatott annak idején, a hat elemi elvégzése után. Pedig jó tanuló, mindenre kíváncsi gyerek volt. Hosszan, szemléletesen emlékezik azokra a nyarakra, amikor Saj őszen tpéterre jártak a férjével együtt a cséplőgép mellett dolgozni. A kisgyereket ilyenkor a sógornője nevelte, más nyáron meg ő gondozta a rokon kisfiút. Összetartott a család, másként nehezebb lett volna az élet. Aztán arról az időről beszél, amikor a férje rakodómunkát vállalt a szállítási vállalatnál. Ö meg a három hold szántón. 370 öl szőlőben gazdálkodott. Ettől várták a család anyagi helyzetének jobbra fordulását.

S 1960-ban megalakult Bogácson az Üj Élet Termelőszövetkezet. Kiss József né tsz-lag lett. Elmondja, menynyire meglepődött, amikor a kertészeti csoportban dolgozó asszonyok kijelentették, hogy csakis őt — ahogy mondták — Marit választják csoport vezetőnels.. Hiszen nem is felvégiek voltak ezek az asszonyok, hanem a falu alsó részén laklak, nem szomszédok voltak, hanem „csak” ismerősök. Ma is csoportvezető a növénytermesztőknél. Alig van az évben néhány hét, ; amikor pihen a 12 tagú brigád. A szőlőmunkák mellett más is adódik és a tsz vezetősége tudja, hogy Kissné brigádja együtt van, ha valahol segíteni kell a sürgős munkában,

A szókimondó, reális ítélőképességei asszonyra nemcsak a kétkezi munkában számít a közösség. Tizenegy éve tagja a szövetkezet vezetőségének, ő a háztáji bizottság elnöke. 1963 óta községi tanácstag és a végrehajtó bizottság tagja. 1971-től a megyei tanács tagja; taggá választották a megyei köz- művelődési' bizottságban is. Még felsorolni is sok . .. Kiss Jozsefné többször szabadkozott már, attól tartva, hogy nem sikerül minden úgy, ahogy elvárják tőle. Minden új funkciótól megijed egy kissé, aztán tettekbe öli félelmét. Ezért van az, hogy az éjszakai tanyaőr mindig zsörtölődik, ha találkozik vele. Minden évben később alszik ki a lámpa maguknál, minél idősebb lesz maga, annál többet éjszakázik?” Persze tudja ám az éjjeliőr, hogy mivel foglalkozik Kissné a késői órákban, hiszen annyi ember tán Jenkinél sem fordul meg, mint náluk. Nemcsak bogácsiak, hanem cserépváraliaiak, bükkzséreiek, cserépfaluiak, tardiak is jönnek a tanácstaghoz, a tsz-vezetőségi taghoz ...

GONDOK-BAJOK mindig vannak. Ha sikerül megoldani valamelyiket, hát lesz helyette másik. Kevés az iskolai tanterem itt is, ott is, a tanácstag intézkedik, addig üti a vasat, amíg meleg, amíg nem épül iskola, tjj généit érkeznek a szövetkezetbe, új technológiák honosodnak meg, a régi szaktudás nem elég, a vezetőségi tag szervez, tárgyal: szakmai továbbképző tanfolyamok kezdődnek. Közben persze magának is tanulnia, „okosodnia” kell Az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát régen elvégezte már. megszerezte a kertészeti-szőlészeti szakmunkás-bizonyítványt. De mindez régen voll már. És Kiss Józsefné még csak 48 éven. Krfit újságot. folyóiratot olvas rendszeresen, naponta threat! a a Tanácsok Közönyét, rádiózik televíziót néz. ha iut ideje könyvet is olvas. Ahogy a férje mondja: „vérében van a tudásvágy”.

L. Gy,