Észak-Magyarország, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-04 / 284. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1973. dec. 4., csütörtök PFSZ-vélemény Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottságában a diplomáciai kapcsolatokról szóló egyez­mény következetes végrehaj­tását és továbbfejlesztését szorgalmazó napirendi pont vitájában a magyar küldött­ség nevében felszólalt Prand- ler Árpád. Hangsúlyozta, hogy a diplomáciai kapcsola­tokról szóló egyezménynek, amelynek már eddig is több mint száz 'am részese, egyetemes jellegűvé kell vál­nia, így a diplomáciai és jogi eszközökkel még ered­ményesebben lehet- hozzájá­rulni a nemzetközi kapcsola­tok pozitív fejlődéséhez — mondotta a magyar delegá­tus. KGST-ÜLÉS 9 A KGST közlekedési ál­landó bizottságának szerdai plenáris ülésén a KGST és a Finn Köztársaság közle­kedési kapcsolataival, együtt­működésével, a KGST és a finn együttműködési bizott­ság közlekedési munkacso­portjának tevékenységével foglalkoztak. ÜJ JAVASLAT 9 Húsz afrikai, ázsiai és ka- rib-tengeri ország kedden ha­tározati javaslatot terjesz­tett az ENSZ gyámhatósá­gi bizottsága elé, amely kö­veteli, hogy valósítsák meg Spanyol-Szahara népének ön- rendelkezését „az ENSZ fel­ügyelete alatt”. Ezzel két határozatszöveg került a bi­zottság elé, mivel az elmúlt hét végén Tunézia, Szenegál és Zaire olyan megoldást ja­vasolt, amelynek értelmében a spanyol-szaharai lakosság egy ENSZ-megfigyelő jelen­létében fejezné ki saját aka­ratát. A MEGOLDÁS 9 A kompromisszumos meg­oldás keresése miatt kedden a késő éjszakai órákig elhú­zódott Rómában a közös pia­ci kormányfők és külügymi­niszterek értekezlete, az un. „európai tanács”. Fáradtsá­gos munkával a résztvevők­nek sikerült végül ' olyan megállapodásra ■ jutniok, amely formailag kiküszöböl- j te Anglia és a többiek ellen­tétét, s megfelelő megoldást jelent az ún. „észak—dél kon­ferencián” való részvétel és képviselet ügyében közöttük folyó vitában. FÖLDCSUSZAMLÁS 9 Egy héttagú kolumbiai parasztcsalád halálát okzta kedden az Andok-hegység- ben egy földcsuszamlás — jelentette a rendőrség. A csa­lád még aludt, amikor a ha­talmas esőzésók nyomán ke­letkezett sártenger elborítot­ta a hegyoldalban található házukat. BIAKÖSSZECS APASOK 9 A madridi egyetem diák­jai már két napja közelhar­cot vívnak egymással az egyetem területén. A hallga­tók elmondták, hogy az in­cidenseknek politikai okai vannak. Rombadőlt ház a libanoni Nabatiyeh város melletti pa­lesztin menekülttáborban az izraeli bombatámadás után. Valószínűnek tartják, bogy a terrorakció Izrael válasza volt a Biztonsági Tanács paleszti­nokat támogató határozatára. Eptfiüiliési lüÉetirv A magyar—szovjet rádiós, televíziós kapcsolatok bővü­lését, gazdagodását, a köl­csönös információk számának növelését, gyorsítását irá­nyozza elő az a két évre szó­ló együttműködési munka­terv, amelyet szerdán a Ma­gyar Rádió székhazában ír­tak alá. Az 1976—77-re szóló dokumentumokat Nagy Ri­chard, a Magyar Televízió elnöke és dr. Hárs István, a Magyar Rádió elnöke, illetve Jurij Orlov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mű­ködő Állami Televíziós és Rádióbizottság elnökhelyet- ’tese látta el kézjegyével. r-roman December 1—3. között Budapesten tartotta VIII. ülését a magyar—román bel­kereskedelmi munkacsoport. A tárgyalások befejeztével aláírták az 1976. évi magyar- —román belkereskedelmi vá­lasztékcsere és a műszaki­tudományos együttműködési megállapodás jegyzőkönyvét. Díszítőművészeti kiállítás A miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Üttöröházban las­sanként hagyománnyá válik, hogy decemberben díszítő- művészeti kiállítást rendez­nek. Ezúttal az ifjúsági ház galériáján öt amatőr díszí­tőművész munkáiból nyitót ’ tak kiállítást, amelyet tegnap, december 3-án. este 5 órakor dr. Szabadfalvy József, a megyei múzeum igazgatója ajánlott az érdeklődők fi­gyelmébe. Bőrből, fából ké­szült használati tárgyakat, kisplasztikákat, és szabolcsi eredeti motívumok felhasz­nálásával készült keresztsze­mes hímzéseket'állítottak ki Makrai László bőrmunkái. Tófalvi Mihály és Barna György fafaragásai, dr. Pus­kásáé, Oláh ~ Júlianna ke­resztszemes hímzései nem­csak szépek, hanem hívek is az eredeti népi művészethez. Nem véletlen egyébként, hogy éppen az ő anyaguk­ból nyílt kiállítás, a nyíregy­házi országos amatőr- díszí­tőművészeti kiállításon va­lamennyien igen rangos he­lyezést értek el. A kiállítás anyagából külö­nösen figyelmet érdemel a két fafaragó bemutatott anya­ga. Mindketten tagjai egyéb­ként a ház fafaragószakköré­nek, és az eltöltött, két-há- rom év hihetetlenül fejlesz­tette fafaragó készségüket. Kü­lönösén a kisplasztikái anyag gazdag, ami önmagában is , örvendetes, hiszen néhány évvel ezelőtt jószerével csak a hímzések vívtak ki elis­mert rarigot. A kiállítást egyébként december 17-ig tekinthetik meg kz* érdeklő­dök. Kedden az ENSZ közgyű­lése folytatta a közel-keleti kérdés vitáját. A délelőtt — magyar idő szerint délutáni ülésen — felszólalók közül Egyiptom és Kuvail képvi­selője követelte a Közel-Ke­lettel kapcsolatos ENSZ-ha- tározatok megvalósítását, kü­lönös tekintettel az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való kivonásá­ra, valamint a palesztinai arab nép nemzeti jogaira. Herczog izraeli ENSZ-lkül- dött megismételte kormá­nyának álláspontját, amely­nek értelmében Izrael csak abban az esetben hajlandó tárgyalni a Palesztinái Fel- szabadítási szervezettel, ha az elismeri Izrael állam lét- jogosultságát. A PFSZ megfigyelői stá­tusszal rendelkező képviselő­ié a délutáni tanácskozáson elhangzott felszólalásában le­leplezte az izraeli delegátus­nak kormánya „békevágyá- ról” mondott szavait. Emlé­keztetett arra. hogy''éppen a nap folyamán az izraeli lé­gierő barbár, sok halálos áldozatot követelt bombatá­madást intézett a Libanon­ban levő palesztin menekült­táborok ellen. Fulfill a tisztogatás A portugál katonai körök folytatják a tisztogatást a fegyveres erők kötelékében, s igyekeznek visszaszerezni a fasiszta diktatúra megdönté­se óta eltelt időszakban el­vesztett pozícióikat — hang­súlyozzák rendszerint jól ér­tesült lisszaboni forrásból. Több százra becsülik azok­nak a katonáknak a számát, akiket az elmúlt héten ren­delkezési állományba helyez­tek, helyettük sok olyan tisz­tet reaktiváltak, akit • a bal­oldali kormányok idején he­lyeztek rendelkezesi állo­mányba. Folytatódik a verseny a ha­talmi posztokért: a jobbol­dal soraiból máris többen felajánlkoztak miniszternek, katonai vezetőnek. A jobbol­dal nincs megelégedve Me­ló Antunes politikai törekvé­seivel, főként azt veti az őr­nagy szemére, hogy tovább­ra is kész együttműködni a kommunistákkal. A konzer­vatív erők mind politikai, mind katonai vonatkozásban „kikezdték” a portugál kül­ügyminisztert és jobboldali kormányt szeretnének hata­lomra juttatni — vélik bal­oldali politikai forrásból. Laoszi fordulat S zerda fordulópont a hazánknál két és felszer nagyobb területen fekvő, de jóval gyérebben lakott, alig több mint 3 milliós Laosz történetében: megszűnt a mo­narchia és kikiáltották a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaságot. Már napok óta lelkes hangulatú gyűlésekről érkeztek híradások a távoli, délkelet-ázsiai országból. A választott képviselők a fővárosban, Vientianéban a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának kezdeményezésére decem­ber 1-én és 2-án ülésezlek. A tanácskozáson elfogadták Savaiig Vatthana király lemondását és feloszlatták mind­két idejét múlta .testületet. Egyben arról is döntöttek, hogy Laosz ezentúl Népi Demokratikus Köztársaság lesz, élén az; elnökkel. Eggyel'- tehát gyarapodott a haladó rendszerek száma a világon. A Reuter hírügynökség kommentárja „végleges és totális kommunista győzeleméként értékeli az ese­ményt. Tény, hogy a vietnami nép világraszóló diadala, a kambodzsai és a laoszi felszabadító erők sikerei nyomán törvényszerűen /kezdődött ez a folyamat a hatszáz eszten­dős királyság területén. A jobboldal teljes vereséget szen­vedett, a Patet Lao — amely a háború éveiben derekasan küzdött a betolakodókkal szemben — most már teljesen ellenőrzése alá vonhatja Laoszt. Remélhetően a térség többi országában kedvező vissz­hangra talál a laoszi nép akarata, s a szerdán kikiáltott népi demokratikus köztársaság zavartalanul hozzáláthat tiszteletreméltó céljainak valóraváltásához. A hellaRriiai vsplraliás Tovább tart Hollandiában kedden kezdődött vonabrab- lás drámája. Groningen és Hoogeveen között golyószó­rókkal, pisztollyal és vadász­puskával felszerelt terroris­ták változatlanul hatalmuk­ban tartják a nyílt pályán kedden feltartóztatott vasúti szerelvényt, s a vonat egyik kocsijában összezsúfolt tú­szaikat, mintegy negyven­hatvan utast. A támadók — öt-hat dél- malukui fegyveres — a moz­donyvezető és egy utas szi­tává lőtt holttestét a vágány mellé dobták ki. Öt utasnak az éjszaka leple alatt sike­rült megszöknie. A holland igazsagügy-rni- ndsztérium egyik szóvivője bejelentette, hogy a kormány beleegyezett a követelések egy részének teljesítésébe. Hajlandók megatonnal, élel­miszerekkel, ivóvízzel és tú­szok között levő két beteg — egy cukorbajos és egy epilepsziás — számára szük­séges gyógyszerekkel ellátni a csoport tagjait. A támadók követelték, hogy a ’ vonat ' elrablásakor lelőtt mozdonyvezető helyet­tesítésére küldjenek új moz­donyvezetőt a szerelvényre. A szóvivő szerint ez utóbbi követelésüket mindaddig nem teljesítik, amíg nem közük, hogy hova ^akarnak távozni a vonattal. A Pekingben tartózkodó* Gerald Ford amerikai elnök szerdán kínai tisztviselők és újságírók kis csoportja előtt nyilatkozott először Mao Ce- tung-gal, a Kínai Kommu­nista Párt KB elnökével ked­den folytatott kétórás meg­beszéléséről. „Jelentős eszmecserét foly­tattunk — mondotta —, amely nemzetközi kérdések széles skálájára és kétoldalú kapcsolatainkra terjedtek ki,* A jelenlevő Teng Hsziao- ping, kínai miniszterelnök­helyettes helyeslőén bóloga­tott. Egyébként az amerikai és a kínai fél egyaránt teljes hallgatózásba burkolódzik Ford és Teng Hsziao-ping keddi első találkozójával, valamint Ford és Mao Ce- tung ugyancsak keddi esz­mecseréjével kapcsolatban. Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt KB elnöke üdvözli Gerald Fordot, az USA elnökét, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodik a Kínai Népköztársaságban. FELDERITOK A HÁROM EMBER me­gint együtt van. A siker újabb tettre buzdítja őket. — Fogjuk el a motoros hírvivőt is! — Jó — bólogatnak egyet­értőén és elhelyezkednek az út két oldalán. Nemsokára fel is tűnik egy lánctalpas motorkerékpár, egy SS-őr- mester és két katona ül raj­ta. Gyilkos pillantásuk, s a motorra szerelt géppuska nem sok jót ígér. Még ez hagyján, de mögöttük 100— 200 méterre nagy csikorgás­sal, dübörgéssel nyomakodik élőre egy „tigris” is. Szomo­rúan néznek össze. — Hát ez nem sikerült.... Befordulunk a Malom ut­cába. A házban, ahová el­helyezték a fritzet, furcsa kép fogad bennünket. A né­met már félig civilben van. Reszkető ujjaival éppen va­lami papírosokat akar eléget­ni. Addig-addig rimánko- dott, hogy az emberek, akik­re rábíztuk, megszánták: hadd, menjen isten hírével. — Kezeket fel! A házban levők egyike ne­kiesik apámnak: — Ráfizetsz te még erre, János! Ezek az emberek azonban nem fasiszták, nem is né­met pártiak, inkább naívul jószívűek. A magyarázkodás­ra nincs idő. Endrész inge­rülten parancsol a „nyelvre”, I s a német hírvivővel elindu­lunk a Kőkert felé. A fegyverek csöve ránk mered. Az egyik szovjet ka­tona, olyan parancsnokféle elénk jön. Apám valamit mond, talán azt, hogy azért hoztuk a németet, mert úgy gondoljuk, hátha segítünk ezzel nekik. Apámék nem tévedtek. A meggyújtott, de még el nem égetett iratok fontos csapat­mozdulatokról tájékoztatnak. A parancsnok igen barátsá­gosan megköszöni a különös „ajándékot” és új feladattal bíz meg bennünket. Ad egy csomó magyar nyelvű röpcédulát is, hogy ragasszuk ki a házak falára, az oszlopokra. Az egyik röp­lap tartalmárá még emlék­szem. Az állt benne, hogy őrizze meg mindenki a nyu­galmát, a szovjet harcosok barátként jönnek és gondos­kodni akarnak az emberek élelmezéséről is. Visszafelé indulunk. Az utcák most kihaltak. Senkivel nem találkozunk. A feladatot mind az öten lelkiismerete­sen elvégezzük, öten, mert ekkor már — magam sem tudtam hogyan — s mikor került hozzánk, de — itt van Baganics Károly is. A PAPÍRGYÁR FELÖL visszafelé, a Kossuth utcán haladunk. Apámék megint, egy német fogolyra lettek szert. Az békésen ballag ve­lük. Egész magatartásán lát­szik, hogy neki is elege van az egész háborúból. Endrész figyelmeztet. — Vigyázzatok, németek! Menekülni kell. Megint a Kőkapuhoz, a szovjetek fe­lé igyekszünk. De már késő. A németek nagy ellentá­madást. indítanak. Golyók fütyülnek, becsapódó aknák robbannak, géppuskák ka- ratyolnak, Baganiccsal egyéb híján egy kecskeólban húzó­dunk meg. Mindenfelé németek mo­zognak. Szovjet harcosokat keresve fésülik át a kör­nyéket. Néhány fritz megje­lenik abban az udvarban is, ahol vagyunk. Zseblámpájuk fénye ide-oda villan, s ide­gekre rágóan zörögnek, mo­toznak az udvaron. Ügy lát­szik, hogy az egyiknek fel­tűnik a kecskék mekegése. Egyre közelebb ér, s fény ömlik be a kecskeól ajtaján. Bennem; meghűl a vér. A szívem erősen dobog, meg­vagyok róla győződve, hogy a németek is hallják. A fény elfordul. A németek vala­mit mondanak, de nem fér­tem, Baganicsot sem mertem megkérdezni. " A közelben lövések dör- rennek, úgy érzem, ránk lő­nek. Nem merek megmoc­canni, nem merek szólni Va­lamikor azt hallottam, hogy a találatot ném érzi rögtön az ember, a homlokomat és a testemet kiveri a verej­ték. Egyre világosabban ér­zem a hátamban a szúrást. Könny , önti el a szememet. Így kell, s ocsmányul egy kecskeólban elpusztulnom ... Az udvaron végre csend lesz. A fritzek elkotródnak. Reszketve nyúlok a hátam­hoz, vért érzek. De nincs seb, nincs találat, csak egy gally éles csonkja nyomódik bele a húsomba. Hajnalodik. Baganics mint­ha az éjjel éveket öregedett volna. — Van itt a közelben bunker — mondja kicsit tört magyarsággal a kárpát­ukrajnai fiú. Az út szabad, futva indulunk. A VAR ELŐTT egy „tig­ris” áll. Bármerre nézünk, csak németek. Váratlanul géppisztolyosok magaslanak fel előttünk. Egy szót se tudok kinyögni. Baganics jól beszél németül. — Az óvóhelyre megyünk — mondja tetetett, maga- biztossággal. A géppisztolyo- sftk kicsit gondolkoznak, az­tán útnak engednek. Fellé- legzünk. Azt hisszük, vége a keserves éjszakának. Téved­tünk. A bunkerban sokan vannak. Vannak. akik iő szívvel-helyet szorítanak, de akad, aki gyűlölködve me­red ránk. — Minek jöttek ezek ide? Szólni kellene a németek­nek, kapják el őket. Csorba Barnabás (folytatjuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents