Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 2 , 1975. nov, 2., vasárnap Közlemény a Svéd Királyság kiiliigym niszíerének magyarországi látogatásáról latalmi harc ss terror Spaoyoiorszááai (Folytatás az 1. oldalról) sok, valamint a fegyveres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentéséről Becsben folyó tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek. A közel-keleti helyzetet illetően a miniszterek kife­jezték reményüket, hogy az összes érdekelt fél megtalál, ja a teljes megoldást a Biz­tonsági (T'anács határozatai­nak megfelelően, tiszteletben tartva a Palesztinái arab nép törvényes jogait. Leszö­gezték, hogy megfelelő elő­készületek után a genfi kon­ferencia felújítása hozzájá­rulhat a térség problémái­nak rendezéséhez. Az indokínai helyzet át­tekintése során a külügymi­niszterek kifejezték sajnálko­zásukat afelett, hogy a Két Vietnam eddig nem foglal­hatta el jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében. A miniszterek elítélték a chilei katonai junta jogtip- ró cselekedeteit, amelyekkel az alapvető emberi jogokat durván megsértik. Kifej :z- ték szolidaritásukat az el­nyomás áldozataival. A miniszterek méltatták az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének jelentőségét a nemzetközi béke és bizton­ság megőrzésében, és meg­állapították, hogy a világ- szervezet céljai és elvei az alapokmány alapján jól megvalósíthatók. Kihangsú­lyozták az Egyesült Nemze­tek Szervezetének a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok újjárendezésében betöl­tött szerepét. A fejlődő or­szágok problémáinak meg­oldását illetően a miniszte­rek irányadónak tekintik az Egyesült Nemzetek Szerve­zete VI. és VII. rendkívüli közgyűlésének határozatait. J Sven Andersson budapes­ti tárgyalásai barátságos és szívélyes légkörben folytak le. Jelentős mértékben hoz­zájárultak a nemzetközi kér­désekben elfoglalt álláspon­tok jobb megismeréséhez. A két külügyminiszter meg­elégedéssel állapította meg, hogy nézeteik számos nem­zetközi kérdésben azono­sak, vagy egymáshoz közel- állóak. Sven Andersson hivatalos svédországi látogatásra hív­ta meg Púja Frigyest, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Az úgynevezett „terroriz­mus elleni harcot” állította első helyre' a teendők sorá­ban a spanyol miniszterta­nács. amely már az ideigle­nes államfő, Juan Carlos ve­zetésével tartotta ülését. Hernandez miniszterelnök- helyettes és belügyminiszter szerint a „közrend védelme” „egyes illegális csoportok és szervezetek” tevékenysége miatt a kormányzat számára az elmúlt napokban különö­sen előtérbe került. Külön kiemelte a miniszter a baszk szervezetet, az ETA-t és a FRAP nevű csoportot. Her­nandez szerint a hatóságok titkos fegyverraktárakra buk­kantak, propagandaanyagot foglaltak le, és letartóztatá­sokat hajtottak végre. Lap­jelentések szerint egyébként a FRAP nyolc tagját egy madridi bíróság titkos szer­vezkedés miatt több éves börtönbüntetésre ítélte. Le­A SZOT Központi Iskolá­jának nagy előadótermében szombaton befejezte kétna­pos tanácskozását a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerve­zetének XXII. kongresszu­sa. A kétnapos vitában össze­sen 34 felszólaló egészítette ki a szakszervezet központi, vezetőségének beszámolóját, értékelte az utóbbi négy év­ben végzett munkát és szá­mos javaslatot tett a leg­közelebbi tennivalókra. So­kan felvetették, hogy a szakszervezeti testületeknek az eddiginél hozzáértőbben tartóztatásokat hajtottak vég­re az ország több részén, és a madridi műegyetem több diákját is őrizetbe vette a rendőrség. A madridi egye­temi városban egyébként az elmúlt napokban megerősí­tették az állandó rendőri ké­szültséget. A spanyol fővárosban dol­gozó külföldi újságírók kö­rében az a meggyőződés ala­kult ki, hogy az elkövetkező napokban nem történnek lé­nyeges változások — kivéve, ha a tábor nők valóban meg­hal. Ez esetben Juan Carlos, az ideiglenes államfő ismét visszaadja a hatalmat az úgynevezett régens tanács­nak. s csak néhány nappal később iktatják be hivatalá­ba. Juan Carlos mozgási sza­badsága azonban ez esetben is korlátozott marad, és nem rendelkezik majd ugyanolyan hatalommal, mint Franco. kell támogatni a vegyipar beruházásainak előkészítését, megvalósítását. Kezdemé­nyezzék a tervező, beruhá­zó és kivitelező vállalatok közötti szocialista szerződé­sek megkötését és nyújtsa­nak segítséget az erkölcsi és anyagi ösztönzés eszközei­nek hatékonyabb, összehan­goltabb felhasználására. Ál­lást foglaltak abban, hogy a vegyipari 'dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tását a termelés, a vállalati gazdálkodás hatékonyságá­nak fejlesztésével alapozzák mcé. nehezülitek a magyar—NDK miniszterelnök-helyetfesi tárgyalások r w Tennivalók a vegyiparban Harc a iiaiiai ista cliea A natolij Medvegyenko, a' TASZSZ politikai hírma­gyarázója szombaton megemlékezve az Allende- kormány hatalomra jutásának 5. évfordulójáról, a következőket írja: A chilei nép történelmében mindörökre emlékezetes dátum lesz 1970. november 3. Ezen á napon Salvador Allende, az ország választott elnöke a chilei alkotmány­nak és az állampolgárok millió akaratának megfelelően, elfoglalta az államfői tisztet, és feleskette az átala meg­alakított kormányt. Az Allende-kormány három évig volt hatalmon. Ez alatt az idő alatt többel tett az országért, mint az összes előző rezsimek 105 év alatt. Legfontosabb feladatának ’tekintette, hogy visszaszerezze az ország számára az észak-amerikai monopóliumok kezén levő természeti kin­cseket.. Becsülettel meg is birkózott ezzel a feladattal; Államosították a réz-, a vasérc- és a széntermelést. A népi egységkormány gazdaságpolitikájának másik fontos iránya volt a földreform. Ezt a feladatot is meg­oldották; több mint 5 millió hektárnyi földet kaptak a chilei parasztok. Sikeresen megoldottak egy másik idő­szerű feladatot is, javítottak a városi és a falusi dolgo­zók anyagi helyzetén. Az Allende-kormány független külpolitikát folytatott, együttműködésre törekedett minden országgal. Chile nemzetközi tekintélye még sohasem volt olyan magas, mint éppen ezekben az években. A Chilében végbemenő események, a hazafiak mind szélesebben kibontakozó harca a katonai junta ellen, az a hatalmas erkölcsi támogatás, amelyet a világ haladó erői nyújtanak a hazafiaknak, arra vall, hogy a chilei kommunistáknak igazuk van. Nincs messze az a nap, amikor a fasizmus végérvényesen összeomlik, és Chilére ismét beköszönt a szabadság hajnala — írja a TASZSZ hírmagyarázója. * Párizsban a Mutualité-teremben a francia ifjúság nagy­gyűlést rendezett a chilei nép harcával való szolidaritás jegyében. A francia fiatalok — munkások, alkalmazottak, , diákok — számos küldöttséggel képviseltették magukat a gyűlésen. Gladys Marin, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának főtitkára a gyűlésen elhangzott beszédében elmondotta: itt a Mutualité-teremben Luis Alberténak, Luis Corvalán fiának kellett volna felszó­lalnia. Korai halálának híre, mély fájdalommal tölt eL valamennyiünket. A santiagói államcsíny után közvet­lenül a fasiszta junta letartóztatta és villanyárammal kínozta Luis Alberto Corvalánt. Szervezete nem tudta kiheverni a Pinochet hóhéraitól elszenvedett kínzásokat. Gladys Marin beszélt a fokozódó ellenállásról, amely- . be bekapcsolódnak a chilei nép mind szélesebb rétegei. A gyűlésen pénzt gyűjtöttek a chilei segélyalap szá­mára. Ruhákat adtak el és olyan dísztárgyakat, amelye­ket a chilei politikai foglyok készítettek a börtönökben, majd a hazafiak csempésztek ki az országból. (Folytatás az 1. oldalról) technikai bázisra, a terme­lésre, valamint a tudomá­nyos kutatások kérdéseire. A most aláírt egyezmény ezek fő irányait, kereteit je­löli ki 1990-ig, amelyet öt­évenként a tervkoordinációk során pontosítanak majd. A kormányegyezmény hoz­zájárul a két ország me­ző- és erdőgazdaságának, valamint élelmiszeriparának gyorsabb és hatékonyabb fejlesztéséhez. A kormányegyezmény je­lentőségéről a következőket mondották az MTI munka­társának az Országos Terv­hivatalban : — A most aláírt megálla­podás jellegében újszerű, s igen hatékonynak ígérkezik, mert komplex módon sza­bályozza a két ország együtt­működését a népgazdaság­nak olyan jelentős területén, mint a mezőgazdaság és élelmiszeripar. A kölcsönös szállítások fokozását azzal alapozzák meg, hogy a ter­mékek, s egyben a termelés­hez szükséges eszközök egész sorára kiterjesztik a szako­sítást és a kooperációt, sőt a termelés szellemi hátterét is bővítik a műszaki-tudo­mányos kutatások összehan­golásával. A szakosítás és a koope­ráció a növénytermesztés, az állattenyésztés, az erdőgaz­daság, az élelmiszeripar, a mezőgazdasági gépipar és az agrokémia nagy területeit érinti, s lehetővé teszi, hogy a két ország gazdaságosab­bá tegye és bővítse a ter­melést és kölcsönösen ellás­sák egymást is igen fontos termékekkel. Az együttmű­ködés kiterjed a nemesített vetőmagok, tenyészállatok cseréjére csakúgy, mint a mezőgazdasági betakarító- és élelmiszeripari feldolgozógé­pek kooDerációs gyártására és cseréjére, műtrágyák és növényvédő szerek szakosí­tására, illetve szállítására. pmeny Magyarország a többi kö­zött vetőburgonyát, káposz­ta- és karfiol-, továbbá fű­magvakat, a tenyészállatok közül kocát és kost kap, s cserébe egyebek között ve­tőkukoricát, lucernát, na­pos csibét, tenyésztojást szál­lít. Kicseréljük a mezőgaz­daság iparszerű termelési rendszereinek megteremtésé­ben szerzett tapasztalatain­kat, továbbá azokat a mód­szereket, amelyekkel felfris­síthetjük a szarvasmarha­állományt. Ipari adottságainak meg­felelően szakosodik a két or­szág, a korszerű gépek és vegyianyagok gyártására és szállítására. Ily módon az eddiginél is több NDK gyárt­mányú arató-cséplőgéphez, édesipari, tejfeldolgozó-ipa­ri, sütőipari, valamint cso­magológéphez jutunk, mi pedig különféle adaptereket, vágóhídi berendezéseket, zöldségfeldolgozó - gépeket, sajtgyártó berendezéseket és sok egyebet szállítunk. Mezőgazdaságunk fejlesz­tését nagymértékben szol­gálja az is, hogy az NDK jelentős mennyiségű káli­műtrágyát, ezen kívül kü­lönféle növényvédő szereket is szállít majd hazánkba. A korszerűbb gyártás ki­alakításához a két ország több mint 50 műszaki-tudo­mányos témában együttmű­ködik. A most aláírt kormány­egyezmény hosszú lejáratú keretmegállapodás, amelynek végrehajtására az érintett minisztériumok kötnek egy­mással megállapodást. Már a keretmegállapodás is magá­ban foglalja, hogy mely ter­mékekre terjed ki a koope­ráció, a szakosítás, a műsza­ki-tudományos együttműkö­dés, a tárcák pedig a szám­szerűségekben is megálla­podnak. Hat nappal azután, hogy feladták neki az utolsó ke­netét, Franco ideiglenesen átruházta az államfői hatal­mat Juan Carlos-ra, a har­minchét esztendős királyje- löltre. Ez az „ideiglenesség” azonban nem azt fejezi tó, hogy bárki is hinne az agg diktátor felépülésében, in­kább az utódlási bonyodal­makra vet fényt. A madridi vezetés belső körében egy­részt vita folyik, hogy ru­galmasabb hajlékonysággal vagy a csavarok még erő­sebb megszorításával próbál­ják folytatni a „Franco nél­küli francoizmust”, másrészt ennek a viszály kod ásnak megvannak a személyi kö­vetkezményei is. A kiszi­várgott hírek szerint Franco veje még mindig nem tett le arról, hogy, miután si­kertelen szívátültetési kísér­letei után a sebészi hivatást felcserélte a politikai pályá­val, apósa helyébe lépjen. Az utódlás kérdésébe ter­mészetesen bele kíván szólni a spanyol nagytőke, a had­sereg, az egyház' s nem utol­sósorban az illegalitásban működő két nagy pártszövet­ség, a kommúnisták vezette Demokratikus Tanács, vala­mint a szociáldemokrata irányzatú Demokratikus ösz- szetartás. A Demokratikus Tanács felhívása, első lépés­ként, népszavazást követel, hogy a spanyolok eldönlhes- sék, monarchiában vagy köz­társaságban kívánnak-e él­ni. Közben Hispániában folynak a letartóztatások, de puszta erőszakkal aligha tarthatják fel az általánossá váló erjedési-bomlási folya­matot. Az Ibériai-félsziget tehát változatlanul a nemzetközi politika reflektorfényében helyezkedik el, hiszen a Pi- reneusokon túli másik or­szág, Portugália sem csen­des. A hét legjellemzőbb mozzanata, hogy a politikai harc főként a hadseregen be­lül zajlott. Jobboldali tisztek elsősorban Fabio tábornokot, a szárazföldi hadsereg főpa­rancsnokát támadták. Ez azért is nagy visszhangot vál­tott ki, mert néhány hete ez a generális volt a reakciós csoportok miniszterelnök-je­löltje. A helyzet nehezen át­tekinthető: gyakoriak a lak­tanyák, ezredek; katonai egységek ellentétes állásfog­lalásai. A legfelsőbb katonai vezető szervek a hét végén ismét maratoni ülésezésbe kezdtek, s tanácskozásuknak különös nyomatéket adhat­nak a széltében-hosszában terjesztett hírek a portugál hadsereg széles körű átszer­vezéséről. A jobboldal tervei szerint jelentősebb erőket le­szerelnének, pontosabban el­bocsátanának a fegyveres testületek . kötelékéből, vi­szont az Angolából és más gyarmatokról hazatérő kato­nákat állítanak helyükbe. A Portugál Kommunista Párt joggal szólította fel a por­tugál demokratákat a foko­zott éberségre, az akcióegy­ségre. Kellemetlen dolog a „ba- kizás”, különösképpen, ha egy elnök követi el a szóbot­lást. Amikor Ford a Wa­shingtonba érkező Szadatot üdvözölte. így fordult feléje: ’’Üdvözlöm, elnök úr, minta nagy izraeli nép... — bo­csánat, mint a nagy egyip­tomi nép képviselőjét!” A Palesztin Felszabadítási Szer­vezet szóvivője egyenesen „íreudi elszólásának nevez­te az amerikai hírközlő szer­vek által enyhén komikus­nak tartott jelenetet. A meg­különböztetett fogadtatás, az elhangzott ígéretek ellenére ugyanis kitűnhetett, hogy az Egyesült Államok sególypor- ciózása változatlanul Izrael katonai fölényét kívánja tar­tósítani. Ilyen körülmények között a nyugati sajtó nem tulajdonított túlzott jelentő­séget az egyiptomi államfő sürgetésének, hogy üljön ösz- sze a genfi értekezlet; ha ugyanis — megfelelő előké­születek nélkül — rögtönöz­ve összehívnák, akkor első­sorban az arab országok kö­zötti nézeteltérések kerülné­nek napirendre. , A Közel-Kelet változatla­nul „forró pontja” Libanon. A’ vallási köntöst öltő tár­sadalmi konfliktusok (óha­tatlanul kínálkozik az ösz- szehasonlítás az északír helyzettel!) tovább bonyo­lódtak a tizennyolcra be­csült magán-miliciák csete­patéival, s a jelentkező kül­földi beavatkozással. A hé­ten az Egyesült Államok szükségesnek tartotta külön állásfoglalás kiadását Liba­nonnal kapcsolatban, s az izraeli vezérkari főnök is nyilatkozott: láthatólag azt szeretnék elérni, hogy a li­banoni hadsereg számoljon le a palesztin ellenállókkal. Egyes lapokban már a „Li­banon jordanizálása” kifeje­zés is polgárjogot nyert, az 1970-es fekete szeptemberre célozva, amikor Husszein király katonai egységei le­sújtottak a palesztinokra. A héten három, vagy inkább „két és fél” tűzszünetet hir­dettek, de rövidéletűeknek bizonyultak... Továbbra is nagyüzem van az ENSZ-ben: befejeződött a koreai és megkezdődött a leszerelési vita. A szocialis­ta országok amellett foglal­tak állást, hogy szűnjék meg végképp a világszervezet zászlajával álcázott külföldi jelenlét, s az Egyesült Ál­lamok csapatai hagyják el Dél-Koreál. Igen sokan val­lották ezt az álláspontot, jól­lehet Washingtont egyelőre még támogatták saját szö­vetségesei. A leszerelési vi­ta széles komplexuma tu­lajdonképpen tizenkilenc té­mát ölel fel, köztük a két legújabb szovjet indítványt: a teljes atomcsend megva­lósításáról, illetve az újabb tömegpusztító fegyverrend­szerek kidolgozásának tilal­máról. Ha a politikai eny­hülés teljessé tételére külö­nösen fontosnak tartjuk a katonai enyhülést, akkor en­nek lényeges műhelye és fó­ruma az ENSZ leszerelési vitája. A diplomáciai csúcsforga­lom a magyar külpolitiká­ban is folytatódott. Állam­főnk, Losonczi Pál sikeres tárgyalássorozata a Szomá­liái és dél-jemeni vezetők­kel; tizenhárom magyar— szovjet gazdasági egyezmény aláírása Moszkvában: a svéd külügyminiszter látogatása hazánkban; magyar—NDK megbeszélések ugyancsak Budapesten — a vázlatos felsorolás is mutatja, hogy szilárdan ágyazódva a szo­cialista közösségbe, tevéke­nyen részt veszünk a ter­mékeny nemzetközi együtt­működésben.

Next

/
Thumbnails
Contents