Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 2 , 1975. nov, 2., vasárnap Közlemény a Svéd Királyság kiiliigym niszíerének magyarországi látogatásáról latalmi harc ss terror Spaoyoiorszááai (Folytatás az 1. oldalról) sok, valamint a fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről Becsben folyó tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek. A közel-keleti helyzetet illetően a miniszterek kifejezték reményüket, hogy az összes érdekelt fél megtalál, ja a teljes megoldást a Biztonsági (T'anács határozatainak megfelelően, tiszteletben tartva a Palesztinái arab nép törvényes jogait. Leszögezték, hogy megfelelő előkészületek után a genfi konferencia felújítása hozzájárulhat a térség problémáinak rendezéséhez. Az indokínai helyzet áttekintése során a külügyminiszterek kifejezték sajnálkozásukat afelett, hogy a Két Vietnam eddig nem foglalhatta el jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A miniszterek elítélték a chilei katonai junta jogtip- ró cselekedeteit, amelyekkel az alapvető emberi jogokat durván megsértik. Kifej :z- ték szolidaritásukat az elnyomás áldozataival. A miniszterek méltatták az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelentőségét a nemzetközi béke és biztonság megőrzésében, és megállapították, hogy a világ- szervezet céljai és elvei az alapokmány alapján jól megvalósíthatók. Kihangsúlyozták az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nemzetközi gazdasági kapcsolatok újjárendezésében betöltött szerepét. A fejlődő országok problémáinak megoldását illetően a miniszterek irányadónak tekintik az Egyesült Nemzetek Szervezete VI. és VII. rendkívüli közgyűlésének határozatait. J Sven Andersson budapesti tárgyalásai barátságos és szívélyes légkörben folytak le. Jelentős mértékben hozzájárultak a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok jobb megismeréséhez. A két külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy nézeteik számos nemzetközi kérdésben azonosak, vagy egymáshoz közel- állóak. Sven Andersson hivatalos svédországi látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az úgynevezett „terrorizmus elleni harcot” állította első helyre' a teendők sorában a spanyol minisztertanács. amely már az ideiglenes államfő, Juan Carlos vezetésével tartotta ülését. Hernandez miniszterelnök- helyettes és belügyminiszter szerint a „közrend védelme” „egyes illegális csoportok és szervezetek” tevékenysége miatt a kormányzat számára az elmúlt napokban különösen előtérbe került. Külön kiemelte a miniszter a baszk szervezetet, az ETA-t és a FRAP nevű csoportot. Hernandez szerint a hatóságok titkos fegyverraktárakra bukkantak, propagandaanyagot foglaltak le, és letartóztatásokat hajtottak végre. Lapjelentések szerint egyébként a FRAP nyolc tagját egy madridi bíróság titkos szervezkedés miatt több éves börtönbüntetésre ítélte. LeA SZOT Központi Iskolájának nagy előadótermében szombaton befejezte kétnapos tanácskozását a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének XXII. kongresszusa. A kétnapos vitában összesen 34 felszólaló egészítette ki a szakszervezet központi, vezetőségének beszámolóját, értékelte az utóbbi négy évben végzett munkát és számos javaslatot tett a legközelebbi tennivalókra. Sokan felvetették, hogy a szakszervezeti testületeknek az eddiginél hozzáértőbben tartóztatásokat hajtottak végre az ország több részén, és a madridi műegyetem több diákját is őrizetbe vette a rendőrség. A madridi egyetemi városban egyébként az elmúlt napokban megerősítették az állandó rendőri készültséget. A spanyol fővárosban dolgozó külföldi újságírók körében az a meggyőződés alakult ki, hogy az elkövetkező napokban nem történnek lényeges változások — kivéve, ha a tábor nők valóban meghal. Ez esetben Juan Carlos, az ideiglenes államfő ismét visszaadja a hatalmat az úgynevezett régens tanácsnak. s csak néhány nappal később iktatják be hivatalába. Juan Carlos mozgási szabadsága azonban ez esetben is korlátozott marad, és nem rendelkezik majd ugyanolyan hatalommal, mint Franco. kell támogatni a vegyipar beruházásainak előkészítését, megvalósítását. Kezdeményezzék a tervező, beruházó és kivitelező vállalatok közötti szocialista szerződések megkötését és nyújtsanak segítséget az erkölcsi és anyagi ösztönzés eszközeinek hatékonyabb, összehangoltabb felhasználására. Állást foglaltak abban, hogy a vegyipari 'dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását a termelés, a vállalati gazdálkodás hatékonyságának fejlesztésével alapozzák mcé. nehezülitek a magyar—NDK miniszterelnök-helyetfesi tárgyalások r w Tennivalók a vegyiparban Harc a iiaiiai ista cliea A natolij Medvegyenko, a' TASZSZ politikai hírmagyarázója szombaton megemlékezve az Allende- kormány hatalomra jutásának 5. évfordulójáról, a következőket írja: A chilei nép történelmében mindörökre emlékezetes dátum lesz 1970. november 3. Ezen á napon Salvador Allende, az ország választott elnöke a chilei alkotmánynak és az állampolgárok millió akaratának megfelelően, elfoglalta az államfői tisztet, és feleskette az átala megalakított kormányt. Az Allende-kormány három évig volt hatalmon. Ez alatt az idő alatt többel tett az országért, mint az összes előző rezsimek 105 év alatt. Legfontosabb feladatának ’tekintette, hogy visszaszerezze az ország számára az észak-amerikai monopóliumok kezén levő természeti kincseket.. Becsülettel meg is birkózott ezzel a feladattal; Államosították a réz-, a vasérc- és a széntermelést. A népi egységkormány gazdaságpolitikájának másik fontos iránya volt a földreform. Ezt a feladatot is megoldották; több mint 5 millió hektárnyi földet kaptak a chilei parasztok. Sikeresen megoldottak egy másik időszerű feladatot is, javítottak a városi és a falusi dolgozók anyagi helyzetén. Az Allende-kormány független külpolitikát folytatott, együttműködésre törekedett minden országgal. Chile nemzetközi tekintélye még sohasem volt olyan magas, mint éppen ezekben az években. A Chilében végbemenő események, a hazafiak mind szélesebben kibontakozó harca a katonai junta ellen, az a hatalmas erkölcsi támogatás, amelyet a világ haladó erői nyújtanak a hazafiaknak, arra vall, hogy a chilei kommunistáknak igazuk van. Nincs messze az a nap, amikor a fasizmus végérvényesen összeomlik, és Chilére ismét beköszönt a szabadság hajnala — írja a TASZSZ hírmagyarázója. * Párizsban a Mutualité-teremben a francia ifjúság nagygyűlést rendezett a chilei nép harcával való szolidaritás jegyében. A francia fiatalok — munkások, alkalmazottak, , diákok — számos küldöttséggel képviseltették magukat a gyűlésen. Gladys Marin, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának főtitkára a gyűlésen elhangzott beszédében elmondotta: itt a Mutualité-teremben Luis Alberténak, Luis Corvalán fiának kellett volna felszólalnia. Korai halálának híre, mély fájdalommal tölt eL valamennyiünket. A santiagói államcsíny után közvetlenül a fasiszta junta letartóztatta és villanyárammal kínozta Luis Alberto Corvalánt. Szervezete nem tudta kiheverni a Pinochet hóhéraitól elszenvedett kínzásokat. Gladys Marin beszélt a fokozódó ellenállásról, amely- . be bekapcsolódnak a chilei nép mind szélesebb rétegei. A gyűlésen pénzt gyűjtöttek a chilei segélyalap számára. Ruhákat adtak el és olyan dísztárgyakat, amelyeket a chilei politikai foglyok készítettek a börtönökben, majd a hazafiak csempésztek ki az országból. (Folytatás az 1. oldalról) technikai bázisra, a termelésre, valamint a tudományos kutatások kérdéseire. A most aláírt egyezmény ezek fő irányait, kereteit jelöli ki 1990-ig, amelyet ötévenként a tervkoordinációk során pontosítanak majd. A kormányegyezmény hozzájárul a két ország mező- és erdőgazdaságának, valamint élelmiszeriparának gyorsabb és hatékonyabb fejlesztéséhez. A kormányegyezmény jelentőségéről a következőket mondották az MTI munkatársának az Országos Tervhivatalban : — A most aláírt megállapodás jellegében újszerű, s igen hatékonynak ígérkezik, mert komplex módon szabályozza a két ország együttműködését a népgazdaságnak olyan jelentős területén, mint a mezőgazdaság és élelmiszeripar. A kölcsönös szállítások fokozását azzal alapozzák meg, hogy a termékek, s egyben a termeléshez szükséges eszközök egész sorára kiterjesztik a szakosítást és a kooperációt, sőt a termelés szellemi hátterét is bővítik a műszaki-tudományos kutatások összehangolásával. A szakosítás és a kooperáció a növénytermesztés, az állattenyésztés, az erdőgazdaság, az élelmiszeripar, a mezőgazdasági gépipar és az agrokémia nagy területeit érinti, s lehetővé teszi, hogy a két ország gazdaságosabbá tegye és bővítse a termelést és kölcsönösen ellássák egymást is igen fontos termékekkel. Az együttműködés kiterjed a nemesített vetőmagok, tenyészállatok cseréjére csakúgy, mint a mezőgazdasági betakarító- és élelmiszeripari feldolgozógépek kooDerációs gyártására és cseréjére, műtrágyák és növényvédő szerek szakosítására, illetve szállítására. pmeny Magyarország a többi között vetőburgonyát, káposzta- és karfiol-, továbbá fűmagvakat, a tenyészállatok közül kocát és kost kap, s cserébe egyebek között vetőkukoricát, lucernát, napos csibét, tenyésztojást szállít. Kicseréljük a mezőgazdaság iparszerű termelési rendszereinek megteremtésében szerzett tapasztalatainkat, továbbá azokat a módszereket, amelyekkel felfrissíthetjük a szarvasmarhaállományt. Ipari adottságainak megfelelően szakosodik a két ország, a korszerű gépek és vegyianyagok gyártására és szállítására. Ily módon az eddiginél is több NDK gyártmányú arató-cséplőgéphez, édesipari, tejfeldolgozó-ipari, sütőipari, valamint csomagológéphez jutunk, mi pedig különféle adaptereket, vágóhídi berendezéseket, zöldségfeldolgozó - gépeket, sajtgyártó berendezéseket és sok egyebet szállítunk. Mezőgazdaságunk fejlesztését nagymértékben szolgálja az is, hogy az NDK jelentős mennyiségű káliműtrágyát, ezen kívül különféle növényvédő szereket is szállít majd hazánkba. A korszerűbb gyártás kialakításához a két ország több mint 50 műszaki-tudományos témában együttműködik. A most aláírt kormányegyezmény hosszú lejáratú keretmegállapodás, amelynek végrehajtására az érintett minisztériumok kötnek egymással megállapodást. Már a keretmegállapodás is magában foglalja, hogy mely termékekre terjed ki a kooperáció, a szakosítás, a műszaki-tudományos együttműködés, a tárcák pedig a számszerűségekben is megállapodnak. Hat nappal azután, hogy feladták neki az utolsó kenetét, Franco ideiglenesen átruházta az államfői hatalmat Juan Carlos-ra, a harminchét esztendős királyje- löltre. Ez az „ideiglenesség” azonban nem azt fejezi tó, hogy bárki is hinne az agg diktátor felépülésében, inkább az utódlási bonyodalmakra vet fényt. A madridi vezetés belső körében egyrészt vita folyik, hogy rugalmasabb hajlékonysággal vagy a csavarok még erősebb megszorításával próbálják folytatni a „Franco nélküli francoizmust”, másrészt ennek a viszály kod ásnak megvannak a személyi következményei is. A kiszivárgott hírek szerint Franco veje még mindig nem tett le arról, hogy, miután sikertelen szívátültetési kísérletei után a sebészi hivatást felcserélte a politikai pályával, apósa helyébe lépjen. Az utódlás kérdésébe természetesen bele kíván szólni a spanyol nagytőke, a hadsereg, az egyház' s nem utolsósorban az illegalitásban működő két nagy pártszövetség, a kommúnisták vezette Demokratikus Tanács, valamint a szociáldemokrata irányzatú Demokratikus ösz- szetartás. A Demokratikus Tanács felhívása, első lépésként, népszavazást követel, hogy a spanyolok eldönlhes- sék, monarchiában vagy köztársaságban kívánnak-e élni. Közben Hispániában folynak a letartóztatások, de puszta erőszakkal aligha tarthatják fel az általánossá váló erjedési-bomlási folyamatot. Az Ibériai-félsziget tehát változatlanul a nemzetközi politika reflektorfényében helyezkedik el, hiszen a Pi- reneusokon túli másik ország, Portugália sem csendes. A hét legjellemzőbb mozzanata, hogy a politikai harc főként a hadseregen belül zajlott. Jobboldali tisztek elsősorban Fabio tábornokot, a szárazföldi hadsereg főparancsnokát támadták. Ez azért is nagy visszhangot váltott ki, mert néhány hete ez a generális volt a reakciós csoportok miniszterelnök-jelöltje. A helyzet nehezen áttekinthető: gyakoriak a laktanyák, ezredek; katonai egységek ellentétes állásfoglalásai. A legfelsőbb katonai vezető szervek a hét végén ismét maratoni ülésezésbe kezdtek, s tanácskozásuknak különös nyomatéket adhatnak a széltében-hosszában terjesztett hírek a portugál hadsereg széles körű átszervezéséről. A jobboldal tervei szerint jelentősebb erőket leszerelnének, pontosabban elbocsátanának a fegyveres testületek . kötelékéből, viszont az Angolából és más gyarmatokról hazatérő katonákat állítanak helyükbe. A Portugál Kommunista Párt joggal szólította fel a portugál demokratákat a fokozott éberségre, az akcióegységre. Kellemetlen dolog a „ba- kizás”, különösképpen, ha egy elnök követi el a szóbotlást. Amikor Ford a Washingtonba érkező Szadatot üdvözölte. így fordult feléje: ’’Üdvözlöm, elnök úr, minta nagy izraeli nép... — bocsánat, mint a nagy egyiptomi nép képviselőjét!” A Palesztin Felszabadítási Szervezet szóvivője egyenesen „íreudi elszólásának nevezte az amerikai hírközlő szervek által enyhén komikusnak tartott jelenetet. A megkülönböztetett fogadtatás, az elhangzott ígéretek ellenére ugyanis kitűnhetett, hogy az Egyesült Államok sególypor- ciózása változatlanul Izrael katonai fölényét kívánja tartósítani. Ilyen körülmények között a nyugati sajtó nem tulajdonított túlzott jelentőséget az egyiptomi államfő sürgetésének, hogy üljön ösz- sze a genfi értekezlet; ha ugyanis — megfelelő előkészületek nélkül — rögtönözve összehívnák, akkor elsősorban az arab országok közötti nézeteltérések kerülnének napirendre. , A Közel-Kelet változatlanul „forró pontja” Libanon. A’ vallási köntöst öltő társadalmi konfliktusok (óhatatlanul kínálkozik az ösz- szehasonlítás az északír helyzettel!) tovább bonyolódtak a tizennyolcra becsült magán-miliciák csetepatéival, s a jelentkező külföldi beavatkozással. A héten az Egyesült Államok szükségesnek tartotta külön állásfoglalás kiadását Libanonnal kapcsolatban, s az izraeli vezérkari főnök is nyilatkozott: láthatólag azt szeretnék elérni, hogy a libanoni hadsereg számoljon le a palesztin ellenállókkal. Egyes lapokban már a „Libanon jordanizálása” kifejezés is polgárjogot nyert, az 1970-es fekete szeptemberre célozva, amikor Husszein király katonai egységei lesújtottak a palesztinokra. A héten három, vagy inkább „két és fél” tűzszünetet hirdettek, de rövidéletűeknek bizonyultak... Továbbra is nagyüzem van az ENSZ-ben: befejeződött a koreai és megkezdődött a leszerelési vita. A szocialista országok amellett foglaltak állást, hogy szűnjék meg végképp a világszervezet zászlajával álcázott külföldi jelenlét, s az Egyesült Államok csapatai hagyják el Dél-Koreál. Igen sokan vallották ezt az álláspontot, jóllehet Washingtont egyelőre még támogatták saját szövetségesei. A leszerelési vita széles komplexuma tulajdonképpen tizenkilenc témát ölel fel, köztük a két legújabb szovjet indítványt: a teljes atomcsend megvalósításáról, illetve az újabb tömegpusztító fegyverrendszerek kidolgozásának tilalmáról. Ha a politikai enyhülés teljessé tételére különösen fontosnak tartjuk a katonai enyhülést, akkor ennek lényeges műhelye és fóruma az ENSZ leszerelési vitája. A diplomáciai csúcsforgalom a magyar külpolitikában is folytatódott. Államfőnk, Losonczi Pál sikeres tárgyalássorozata a Szomáliái és dél-jemeni vezetőkkel; tizenhárom magyar— szovjet gazdasági egyezmény aláírása Moszkvában: a svéd külügyminiszter látogatása hazánkban; magyar—NDK megbeszélések ugyancsak Budapesten — a vázlatos felsorolás is mutatja, hogy szilárdan ágyazódva a szocialista közösségbe, tevékenyen részt veszünk a termékeny nemzetközi együttműködésben.
