Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 4 1975. nov. 1., szombat Miskolc közművelődési • gom Reflexiók egy munkaértekezletről Kibővített népművelési' csoportértekezletet tartott a minap Miskolc város Taná­csának művelődésügyi osztá­lya. Azon Branclstätter György osztályvezető-helyet­tes. referátuma alapján Mis­kolc város közművelődési helyzetét, annak eredménye­it, s az elkövetkező évek feladatait vitatták meg. E szerteágazó, rendkívül sok gondolatban gazdag, s mint­egy 80 témát érintő munka- értekezlettel kapcsolatos né­hány reflexiót jegyzünk fel az alábbiakban. © A tanácskozás az 1974. évi márciusi közművelődési párthatározat megállapítá­sainak tükrében vizsgálta a város helyzetét és az e párt- határozatban megszabott fel­adatokhoz mérte a teendő­ket. Megállapította, hogy a dinamikus fejlődés és a nagy eredmények ellenére bizo­nyos egyenetlenségek talál­hatók, és a jó törekvések ellenére is a művelődési al­kalmak látogatottságában még sokfelé hiányzik a munkások és azon belül a szocialista brigádok mar­kánsabb részvétele. Kedvező tendenciát mutat az ifjúság bekapcsolódása, illetve rész­vételi hányada. Keveset lép­tünk előre a Nehézipari Mű­szaki Egyetem és a város közművelődési kapcsolatai­ban, s az értelmiségnek is csak kisebb hányada aktív résztvevője a közművelődés­nek, sokkal több a passzív befogadó közöttük. Kedvező megállapítások hangzottak el a város könyvtári életének fejlődéséről. Már a vitaindító beszá­moló szólt a közművelődési objektum-hálózat helyzeté­rői, megállapítva, hogy az új lakótelepekhez képest igen nagy az elmaradás, és sok meglevő objektum is ma már korszerűtlen, nap­jaink közművelődési mun­kájára alkalmatlan. Ehhez a témakörhöz a vita során igen sokan szóltak hozzá, hiányolták az új mozik épí­tését, s a lakótelepekkel párhuzamosan megszülető művelődési objektumokat. Egyik legtöbbször érin­tett kérdés a diósgyőri vár­nak, mint tömegművelödési objektumnak a felhasználá­sa volt s egyelőre csak ja­vaslatokban, de kibontako­zott egy olyan koncep­ció, amely a várat rend­szeres nyári programok ott­honává tenné, ahol színházi és zenei rendezvények meg­felelő otthont kaphatnának. Az ezzel kapcsolatos javas­latok, nem utolsósorban mű­vészi programok már most tervezendők és kidolgozan­dók. Ezekre majdan érde­mes lesz visszatérnünk. © A zenei élet kapcsán ke­rült először szóba a Miskol­ci Szimfonikus Zenekar munkahelyeket és munkás- szállásokat „koncertterem­mé” változtató jó törekvése, és itt kapcsolódik gondola­tilag ez a témakör egy na­gyon jelentős momentumhoz,' amelyről viszont viszonylag kevés szó esett, nevezetesen, a munkahelyi közművelődés­hez. Elsősorban Kováls György, a Rónai Sándor Művelődési Központ igazga­tója, valamint Serfőzö Sán­dor, a megyei és Bozsik Sándor, a városi pártbizott­ság politikai munkatársa utalt a kevéssé látványos népművelési feladatokra, a munkások körében munka­helyen, vagy annak közvet­len környezetében végzendő közművelődési tevékenység fontosságára. Itt viszont gyö­keresen új szemlélet is szük­séges, hiszen mint azt pél­dául Demcsik Iván, a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont igazgatója megállapí­totta — a munkásság köré­ben eredményes közművelő­dési munkát a régi intézmé­nyi módszerekkel végezni nem lehet, új formáklcal és gyakorlattal kell a munká­sok közé menni. Nem jelentéktelen gondot képez, hogy az ötödik ötéves terv közművelődési fejlesz­tési lehetőségei még nem is­mertek, de annyi már tud­ható, hogy a korábbiakhoz képest, költségvetési emel­kedésekről nem lehet szó. Így tehát a meglevő kere­tekkel kell, de jobb hatás­fokkal gazdálkodni. Mint a minisztérium képviselője el­mondotta, a tartalmi mun­kát nem lehet eleve az anyagiak függvényeként ke­zelni, feltétlenül tartalmi, szervezési munkákat kell el­végezni, hogy a jelen anya­gi keretek között ellátható közművelődési feladatok ha­tásfoka emelkedjék. Nem volt érdektelen Ser­főző Sándor javaslata a táj­egységi progranuik jobb kon­centrálására, egységes gon­dolati mag köré csoportosí­tandó és megyehatáron is túl ható program szervezé­sére. Igen sok fontos kérdést érintett még ez a tanácsko­zás. Szóba került például, hogy a miskolci mozik nép­művelési szerepe nem csök­kent, de számuk és korsze­rűségük már méltatlan az ország második városához. Az is szóba került, hogy a közművelődési párthatározat A BADACSONYI ÁLLAMI GAZDASÁG MISIyOLCI EJ? Icrakata rendszeres túrájáralaival Borsod megye egész, területére kiterjesztette üdítőital-szállítási tevékenységét. Egyszeri megrendelés után folyamatos ellátást biztosít főidenyben is. RENDELÉSI CÍM: 3530 Miskolc I., Kisavas-alsósor 17. Telefon: 34-154. munkás- és ifjúságcentrikus, Miskolc pedig munkásváros, tehát ennélfogva is fokozot­tabb figyelmet kívánna az országos közművelődési irá­nyítás részéről. A Miskolci Szimfonikus Zenekar igaz­gató karmestere, Mura Pé­ter többek között arról szólt, hogy van még a zenekar­nak kapacitása, igényeljék őket jobban, elsősorban a munkásszállások részéről. A miskolci színház gondjai kö­zül az Egerrel való kény­szerházasság és a kamara- színház már égető hiánya kapta a legnagyobb hang­súlyt. Szóba került, hogy a Herman Ottó Múzeum mun­kájának megújulásával új, igen eredményesen működő partnerintézmény jelentke­zett Miskolc közművelődé­sében. Többen hangoztatták a rendezvényszemlélet fel­adásának és teljes elvetésé­nek szükségességét. Kifogá­solták, hogy Miskolcon a kulturális propagandának hi­hetetlenül szűkök a lehető­ségei. Nem egy javaslatban elhangzott a különböző erők, köztük az anyagiak össze­fogása, célszerű felhasználá­sa, egészen odáig, hogy bát­ran le kell építeni az élet- képtelen intézményeket és akciókat, s azok anyagi erői­nek átcsoportosításával, az életképesebbet segíteni. A sok értékes gondolatból még kettőt jegyzünk fel. Az egyik azt fejtette ki, hogy nem pusztán a népművelők jó szándékától függ, hogy gazdagabb legyen a város közművelődési élete. Ehhez az is hozzájegyzendő, hogy a közművelődési párthatáro­zat realizálása, is nem pusz­tán a közművelődés hivatá­sos munkálóinak, a népmű­velőknek feladata. E ehhez kapcsolódik az a gondolat, hogy az említett párthatáro­zat realizálása , hosszú távú folyamat, s ennek még csak az elején vagyunk. De hoz­zá kell tennünk azt is, hogy annyira nem hosszú távú, hogy bármiféle halogatást elbírna, vagy eltűrne. A miskolci kibővített nép­művelési csoportértekezlet gondolatgazdag volt. Ha nem is éles vonalakkal körülha­tárolt, pontos képet adott —, mert nem is adhatott — a város közművelődési helyze­téről, a legfontosabb gon­dokra és teendőkre jól irá­nyította a figyelmet. De itt megismétlendő az előbb már idézett gondolat: nem pusz­tán a népművelők jó szán­dékától függ, hogy gazda­gabb legyen a város köz- művelődési élete. (benedeit) ÉPÍTŐ Pető János litográfiája Újra a posterekről Október 22-i számunkban ki­fogásoltuk, hogy a képzőmű­vészeti világhét alkalmából megjelentetett postereket — kiemelkedő képzőművészeti alkotások nagy alakú repró- i aukcióit — miskolci és bor- i sodi érdeklődök nem tudják I elérni, hiába keresik köny- i vesboltokban, ahol a Képző- 1 művészeti Alap Kiadóvállala- 1 Iának egyéb kiadványait áru- J sítani szokták, s nem találják j az ajánlott papírbolt-hálózat- f ban sem. A PIß RT Kereskedelmi Vál- , lal4t miskolci kirendeltsége | most arról tájékoztatta szer- § kesztőségünkcl, hogy informá- i cióink tévesek voltak, mert a i BIK Vállalat miskolci 192. sz. i holtjában a posterek kapha- * tök, sőt az iskolák részére so- J rozatokat is rendelkezésre bo- J csátanak. Kéri, hogy mindezt közöljük, mert a holt kira­kati propagandája nem tudja - a Reprodukciókat keresve cí- J mű cikkünkben írtakat ellen- , súlyozni. íme, közöltük. . A teljesség kedvéért meg- , jegyzendő: a bolt kirakatában ( most már valóban látható a i töltőtoll-állványok és egyéb i áruk mögött reprodukció, de 1 nem tapasztalhattuk, hogy az i érdekelt kereskedelmi vállalat i jegyzetünk megjelenése előtt 1 túlzottan szorgalmazta volna a J posterek propagálását, s bár ! a hirdetést pótló kereskedelmi , reklámozás nem feladatunk, , az érdeklődők figyelmét ez- | úton is felhívjuk a posterek i miskolci beszerezhetőségére. A i másik észrevételünket, hogy i könyvesboltban is elérhetők le- » gyének a posterek, változatja- * nul. immár javaslattá váltóz- 1 tatva fenntartjuk. (hm) Prágában befejezte mun­káját az a kétnapos nem­zetközi elméleti szimpózium, melyet „A tudományos-tech­nikai forradalom — a két világrendszer versenyének legfontosabb tényezője” cím­mel a Béke és Szocializmus folyóirat szervezett. A ta­nácskozáson részt vettek a Bolgár Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Né­met Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista» Párt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja szakértői, vala­mint a Béke és Szocializmus szerkesztő bizottságának tag­jai. Az MSZMP küldöttségét Halay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intéze­tének igazgatóhelyettese ve­zette. NE HALASSZA HOLNAPRA! MEG MA KERESSE FEL a BIK- és áfész-szaküzletqkct, Centrum Áruházakat! 1075. DEC. 15-IG 20—50 százalékos ÁRENGEDMÉNNYEL vásárolhat egyes i háztartási, híradástechnikai cikkeket, műszaki és szerszámárukat! Forgalomba hozza: VASVILL Kcresk. Váll. Tizenöt év után először Szobrok és faliképek Napjaink művészetéről szólva nem kis büszkeség­gel szoktuk mondogatni, Miskolc a magyar grafika egyik fellegvára. S olykor­olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ebben a városban élnek más művészek is, olyanok, akik művészi alázattal, nem ke­vés „szakmai hozzáértéssel”, nagy szorgalommal mívelik választott, hittel vallott mű­vészi munkájukat. Az adós­ság — alkotásaik szélesebb körben való megismertetése — néha csak akkor jut eszünkbe, ha ők lépnek ki műtermük falai közül. Ez és sok minden más is eszembe jutott a Miskolci Galériában, ahol egy rendkívül szimpa­tikus miskolci művészházas- pár — tizenöt éve e város lakói — együttes kiállításá­val először lépett a város nagyközönsége elé. Nagy Gy. Margitról és Varga Miklós­ról. van szó. A téxtilmű- vásznőről és a szobrászmű­vészről. Igaz, ez a tizenöt esztendő nem jelentett her- metikus zártságot — a me­gyében több helyen bemu­tatkoztak már munkáikkal az érdeklődőknek — Varga Miklós szobraiból is talá­lunk egynéhányat a miskol­ci tereken, s egyszer, a Szőnyi-teremben Nagy Gy. Margit is bemutatott már néhány munkát. Nem isme­retlenek tehát, legfeljebb nem eléggé alaposan ismer­tek. A bemutatkozó kiállításra az elmúlt tíz esztendő mun­káiból válogatták össze — példás önszigorral — legjobb, számukra legkedvesebb mun­káikat. Nem volt könnyű dolguk. A válogatóst sok minden kötötte, több mázsá- nyi, kőbe faragott szobrok csak fotókon lehetnek jelen, a nagyméretű faliképeket sem lehetett mindet elhe­lyezni a Galéria falán. Ám mindketten, érzésünk szerint sikeresen törekedtek arra, hogy végül is felmutatták önmagukat, bemutassák mű­vészetüket. Jelentéktelennek tűnik az a szándékoltság, ahogy Varga Miklós nem jelezLe szobrain készítésük í évszámát. De ha jelezte voK na is, nehéz lenne kimutat­ni a művészi irányzatok ér­vényesülését nála. Ember­párja, mely a Győri kapui lakótelepet díszíti, s itt ma­ketten van jelen, és bohóc­figurái egyazon esztendőnek alkotásai, s mégis egy világ választja el őket forma­nyelvükben. Varga Miklós ugyanis nem ragaszkodik különböző irányzatokhoz, döntően csak a megfogal­mazásra váró gondolatok­hoz, érzésekhez ragaszkodik. Ehhez választja meg a for­mát és az anyagot, s kiállí­tott munkái bizonyítják, szuggesztív erővel képes át­ültetni akár a bronzba, akár a kőbe, akár az acélba, a világról, az emberekről val­lott gondolatait, érzéseit. I Gazdag művészi világ tá­rul elénk Nagy Gy. Margit textiljeiről is. Ez a művész­nő — mondjuk ki — nem­csak biztonsággal dolgozik a legkülönbözőbb technikák­kal, alkotásai jóval többek, mint egyszerű lakásdíszítő- elemek. Akár gobelinben fe­jezi ki magát, akár más hurkolt vagy szövött techni­kákkal dolgozik, — rendkí­vül igényesen, valamit el is akar mondani. Legnagyobb érdeme kétségtelenül a mű­vészi igényesség, s ahogy megkeresi önkifejezésének formáit és lehetőségeit. Idő- és munkaigényes művészet az övé, de azok közül való, akihez talán n legkönnyeb­ben találjuk meg az utat. Már ami a gyönyörködést illeti. A válogatásnál szigorúak voltak önmagukhoz, a ren­delkezésükre álló térből csak a nagy termet töltötték meg. De megérte a szigorúság, mert a tárlatlátogató egy nagyon őszinte, nagyon igé­nyes kiállítást láthat. Nagy Gy. Margit és Varga Miklós első miskolci tárlatát egyéb­ként tegnap, október 31-én, este 6 órakor nyitották meg a Miskolci Galériában. Csutorás Annamária /

Next

/
Thumbnails
Contents